Szabad Nép, 1952. december (10. évfolyam, 299-328. szám)

1952-12-15 / 313. szám

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS __* a pártfuniketinaáriusok szakmai képzéséről Üzemi pártbizottságunk eddig elhanyagolta a pártfunkcionáriusok szakmai képzését. Egy évvel ezelőtt kísérletet tettünk arra, hogy a függetlenített pártfunkcionáriusokat szakmailag továbbképezzük. Hetenkint egyszer az igazgató és egy-egy mérnök részvételével megbeszéléseket tartottunk a gépipari üzemek szervezésének és vezetésének néhány alapvető kérdéséről. Ezek a megbeszélések azonban mind ritkábbak lettek, s végül «idő hiányában» teljesen elmaradtak. Pártunk a KV november 29-i ülésén újra ráirányította a figyelmet a pártfunkcionáriusok műszaki-gazdasági képzésének fontosságára. Gerő elvtárs megállapította, hogy a terv végrehajtásában előforduló hibák egyik fontos oka a gazdasági és pártkádereink_ elégtelen műszaki és gazdasági képzettséget. Nálunk, a Ganz Vagongyárban nem kevés a hiba, a fogyatékosság; nem teljesítjük a tervet, elmulasztottuk az exportterv végrehajtását is. Ezzel súlyos kárt okoztunk népgazdaságunknak Kétségtelen, hogy ebben szintén szerepet játszanak pártfunkcionáriusaink szakmai képzettségének hiányosságai. Népi demokráciánk minden lehetőséget megad a tanuláshoz, ismereteink bővítéséhez. Gyárunkban sokan vannak, akik élnek is ezekkel a lehetőségekkel. Esti műszaki egyetemre 125-en, technikumra 179-en iratkoztak be. Ezek között azonban alig találunk pártvezetőségi vagy pártbizottsági tagot. Hasonlóképpen, ha tanfolyam indul az üzemben üzemgazdászok vagy művezetők stb. képzésére , a részvevők között igen ritka a párttitkár vagy vezetőségi tag. Sokan még mindig az" időhiányra hivatkoznak, holott a valóság az, hogy ha több tudással rendelkezünk, könnyebben oldjuk meg a feladatokat, tehát több idő jut a tanulásra is. Az a vezető, aki csak általánosságban próbál harcolni a feladatok megoldásáért és nem ismeri az üzemvezetés, az üzemgazdaság, a technika konkrét kérdéseit, valóban kevésbbé «ér rá». Rácz elvtárs, a 6-os alapszervezet titkára például odaadóan dolgozik a felajánlások teljesítéséért — komoly eredményeket mégsem ér el. Az egész gyár felajánlásában szerepel például a forgóeszközök forgási sebességének növelése, a termelékenység fokozása. Rácz elvtárs azonban nem tudja pontosan, mi az ?, forgóeszköz. Hogyan növelhetné a forgási sebességét annak, amiről azt sem tudja, hogy micsoda? Nyilvánvalóan nem harcolhat jól azért, hogy a műhelyében ne heverjenek a nyersanyagok, félkészáruk hónapszámra, ha nem tudja, milyen óriási megtakarítást jelent a termelési folyamat megrövidítése. Rácz elvtárs ma még arra sem tud pontos választ adni, hogyan állapítja meg, növekedett-e vagy csökkent a termelékenység. Ezért nem lehet csak az alapszervezeti vezetőségeket felelőssé tenni. Ez a pártbizottság mulasztása is. A pártbizottság tagjai sem képezik magukat megfelelően szakmailag, hogyan nevelhetnék hát erre az alapszervezeti titkárokat, vezetőségi tagokat? Többször előfordult, hogy maga a pártbizottság sem tudta megítélni: megvannak-e a műszaki feltételek a felajánlások teljesítéséhez, s ha nincsenek meg, hogyan lehetne megteremteni azokat Ez is közrejátszik abban, hogy a gyár még egyszer sem teljesítette egészen, amit felajánlott. Mindig csak részben valósítottuk meg ígéreteinket. Most, a KV november 29-i ülése után elhatároztuk, hogy a pártfunkcionáriusok gazdasági, szakmai továbbképzésére sokkal nagyobb gondot fordítunk. Néhány pártfunkcionárius továbbtanulására már tettünk javaslatot. Többen műszaki egyetemre fognak járni, mint például Kaszás László elvtárs, az üzemi pártbizottság szervezőtitkára, Orosz Rudolf elvtárs, a gép- és motorgyár párttitkára, Herbath Rezső elvtárs, a vagonüzem párttitkára. De ez önmagában nem old meg mindent. Nem iratkozhat be máról holnapra minden funkcionáriusunk egyetemre. Ezért gondoskodunk arról, hogy az üzemben induló szaktanfolyamokon néhány alapszervezeti titkár, vezetőségi tag,is részt vegyen Megbeszéljük az igazgatóval, hogy az osztályvezetőkkel tartott értekezletekre időnként hívjon meg alapszervezeti titkárokat is: ismerkedjenek meg közelebbről és szakszerűbben az egész gyár problémáira! Felelevenítjük a már említett szakmai megbeszéléseket is Persze nem elég az egyetemre, tanfolyamokra beiratkozni, megbeszéléseken résztvenni: legfontosabb feladat az, hogy rászokjunk az állandó műszaki-gazdasági tanulásra. Ennek egyik eszköze az is, hogy amikor egyegy fontosabb műszaki-gazdasági kérdés előtérbe kerül, vegyük elő a szakkönyvet és merítsünk belőle a napi munkához. Ha "valóra váltjuk elgondolásainkat és szakadatlanul növeljük a politikai, gazdasági és műszaki ismereteinket, eredményesebben tudunk majd harcolni a tervek teljesítéséért és túlteljesítéséért. Szamosi László MDP Ganz Vazongyári bizottságának aglt.prop. titkára A kései vetések sikeréért Párt- és tanácsszerveink sok helyen nem dolgoztak kielégítően a vetés sikeréért. A korán beköszöntött őszi eső is hozzájárult ahhoz, hogy a búza és a rozs vetése több megyében elhúzódott, így a vetésterv teljesítéséből néhány százalék még mindig hiányzik. A kenyérgabona vetéstervének teljesítése népgazdaságunk, egész dolgozó népünk érdeke. Éppen ezért a búzát, a rozsot a tervezett terület hátralévő részén mindenütt még most decemberben el kell vetni. Régi tapasztalatok bizonyítják, hogy még ebben a hónapjain és január elején vetett kenyérgabona is jó termést ad, jobbat, mint a tavaszi búza, vagy a tavaszi vetés. Itt is érvényes az a közmondás: «Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra» Sürgősen el kell vetnünk a kenyérgabonát azért is, mert ha a tavaszra hagyjuk ezt a munkát, akkor a jelenleginél sokkal nehezebb feladatot kell megoldanunk. A tavaszi növények vetését ugyanis a jó termés érdekében igen gyorsan, a legmegfelelőbb időben kell elvégezni. Ha akkor akarják pótolni az őszi mulasztást, nemcsak a kenyérgabonatermést, hanem — a kevés idő miatt — a tavaszi növények bőséges termését is kockáztatják Kétszeresen érdeke tehát valamennyi termelőszövetkezetnek és egyénileg dolgozó parasztnak, hogy haladéktalanul, még decemberben vesse el a hiányzó kenyérgabonát. Sok helyen azt kérdezik, érdemes-e még ilyen későn, ilyen kedvezőtlen időjárási viszonyok között kenyérgabonát vetni. Többen azt hangoztatják, hogy a most elvetett magból nem nyerhetünk kielégítő termést. Mások azt mondják: az őszibúza és a rozs legjobb vetési ideje már lejárt. Kétségtelen, hogy a korán, jó időben végzett vetés jobb és biztosabb termést ad. De meg kell állapítani — s ezt mutatják a régi tapasztalatok is — hogy a novemberben és decemberben elvetett búza és rizs i® jó termést ad, ha gondos munkát végzünk. A helyes agrotechnika mindig fontos, de különösen jelentős most, amikor viszonylag kedvezőtlenebb körülmények között kell a jövő évi jó terme® feltételeit biztosítanunk. Tanácsaink egyik igen fontos feladata: a mostani vetés során biztosítsák, hogy mindenütt a helyes agrotechnika szabályainak betartásával végezzék a munkát. Elsősorban jó magágyat kell készíteni A késői vetés egyik legfontosabb követelménye, hogy a magvakat elég mélyen futtassuk a falaiba. Ha a talaj felszíne néhány centi mélyen megfagyott, akkor tárcsával, vagy ekével sekélyen, 6—10 centi mélyen forgassuk meg a talajt, mert így készíthetünk jó vetőágyat. A frissen felszántott földbe géppé vessük el a gabonát s a magot jól boronáljuk be a talajba. A talaj felszínére a magot kézzel is elszórhatjuk, ha ekével, vagy tárcsával a vetés után sekélyen alászántjuk. Arra kell törekedni, hogy a vetőmagot ezzel a módszerrel is legalább 4—6 centi mélyen bemunkáljuk a talajba. Minden dolgozó paraszt jól tudja, hogy a decemberben elvetett gabona a hó alatt jól kikel, szépen fejlődik A decemberben elvetett mag sorsa biztos s ha a vetés tavaszi ápolását nagy gonddal végezzük el, biztos e jó termés is. A később vetett növény növekedésének és fejlődésének feltételei viszonylag kedvezőtlenebbek. Éppen ezért fokozott jelentőségű a kikelt növény helyes tavaszi ápolása, hogy ezzel a kedvezőtlen feltételek hatását ellensúlyozzuk. Ismeretesek az olyan vetésápolási-agrotechnika eljárások is, mint az őszi vetésű növények tavaszi trágyázása, különösen olyan helyi trágyákkal, mint a trágyalé, baromfitrágya, hamu, továbbá műtrágyákkal A vetések áttérésétől függően el kell végezni a koratavaszi hengerezést és fogasolást is. A kései vetés sikeréért keményen harcolni kell azok ellen, akik tagadják az agrotechnika nagy jelentőségét. Sokan úgy gondolkoznak, mint a szolnok megyei tanács mezőgazdasági osztályának agronómusai, akik azt mondották: «mindegy nekünk az, hol vetünk, hogyan vetünk, vízbe, sárba, vagy a talaj színére». Így a megcsontosodott bürokraták beszélnek, azok, akik nem törődnek a munka eredményeivel, a terméssel Csak az a fontos nekik, hogy jelenthessék: «Elvetettünk, eleget tettünk a törvénynek». Ez azonban visszájára fordítása, megcsúfolása a felsőbb utasításoknak. Az ellenség érvelése ez, amely ebben a kérdésben is megkísérli, hogy két vasat tartson a tűzben: egyrészt a vetés ellen ágál, másrészt úgy is megpróbál kárt tenni, hogy eltúlozza, elferdíti, meghamisítja az állam utasítását A feladat az, hogy jó munkával, jó agrotechnikával leküzdjük a nehézségeket, ellensúlyozzuk a késedelem okozta kedvezőtlen feltételeket. Erre minden lehetőség megvan. Az osztályellenség mindent megkísérel, hogy terveink teljesítését hátráltassa A kulákok és más ellenséges elemek ismét megkísérlik, hogy félrevezessék a dolgozó parasztokat Míg jó idő volt, addig a késő vetésre buzdítottak, most pedig azzal igyekeznek szabotálni a vetést, hogy a késői vetés eredménytelenségéről kiabálnak. Az ilyen kulákmesterkedéseket meg kell hiúsítani, az ellenséget le kell leplezni, hogy a még késlekedő dolgozó parasztok megértsék: a kulák most is igyekszik megkárosítani őket. A terméshozamok emelése a mezőgazdasági termelés előtt álló legdöntőbb feladat. A hozam növelése harci feladat , ennek igen fontos része a vetés befejezése. A pártszervezetek, a kommunisták harcoljanak a vetést akadályozó mesterkedések ellen, azért, hogy mindenütt maradéktalanul teljesítsék a vetéstervet s így pótolják a késedelem okozta mulasztást. Ünnepi kórushangverseny Kodály Zoltán 70. születésnapja tiszteletére Kodály Zoltán 70. születésnapja tiszteletére vasárnap este ünnepi kórushangversenyt rendeztek a Zeneművészeti Főiskola nagytermében A hangverseny közönsége forró szeretettel üdvözölte a 70 éves Kodály Zoltánt. A részvevő énekkarok tagjainak nevében a békéstarhosi zenekonzervatórium egyik kis növendéke köszöntötte fel a mestert. Az ünnepi műsorban a békéstarhosi konzervatórium növendékeinek énekkara, a hajdúszováti Kodály Zoltán tszós énekkara, a Vasas Központi Népi Együttes kórusa, a rádió énekkara, a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének énekkara és a Magyar Állami Népi Együttes ének és zenekara szerepelt. Az ünnepi műsor befejező számaként a «Magyarokhoz» című kórusmű csendült fel, a hangversenyen részvevő valamennyi énekkar gyújtóhatású előadásában. (MTI) • Kodály-est Ózdon Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói szombaton este az üzemi kultúrotthonban ünnepséget rendeztek Kodály Zoltán kétszeres Kossuth díjas, legnagyobb élő zeneszerzőnk születésének 70 évfordulója alkalmából. Az ünnepi esten Lócsi Károly irodalmi tanár ismertette Kodály Zoltán harcos munkásságát, amellyel a magyar zeneművészetnek a nép életéből merített zenekincsekkel az egész világ előtt megbecsülést szerzett. Utána az üzem legjobb kultúrmunkásai: a Vasas Énekkar, a Vasas Zenekar és a kultúrotthon ifjúsági zenekara és az országos falusi kultúrverseny győztese, a hódoscsépányi női énekkar Kodály legszebb zenei és énekkari műveit adták elő Az ünnepség részvevői dísztáviratot küldtek Kodály Zoltánnak: «Az ózdi dolgozók szeretettel köszöntik Önt 70 születésnapja alkalmából, a műveiből rendezett hangversenyről ismerjük és szeretjük harcos művészetét, kívánjuk, hogy jó egészségben és töretlen erővel dolgozzék tovább népünk kultúrájának fejlesztésén. Goli Ótok — a titoista Majdanek Goli Ótok. Ez a két szó testesíti meg a fasiszta Tito-uralom minden szörnyűségét Jugoszlávia ma a börtönök és koncentrációs táborok, a kínzások és az akasztófák országa Tito fehér- és gyilkosbandája kegyetlenül üldözi, kínozza és pusztítja a jugoszláv nép legjobb fiait és leányait Több mint 250.000 jugoszláv hazafi sínylődik Tito tömlőseiben és haláltáboraiban A leghírhedtebbek azok a jugoszláviai koncentrációs táborok, amelyeket a titóisták az Adriaitenger északi, sziklás, lakatlan szigetein építettek. A goliotok-szigeti koncentrációs tábor 1949 közepén épült. Valóban, az embertelen kínzások és sanyargatások szigete ez A tábor őrségét volt Gestapo-ügynökök, a hitleristákkal együttműködők, csetnikek és az egykori usztasák közül toborozták. E szedett-vedett gyilkosok és szadisták hada a legállatiasabb és leggaládabb módszerekkel kínozza áldozatait, s megcsúfolja emberi méltóságukat A félmeztelen, kimerült emberek naponta tűző napsütésben, esőben, zivatarban legalább tizenhat óra hosszat a legnehezebb munkán sínylődnek A zuhogó botolással hajtott szerencsétlenek csupasz kézzel óriási kőtömböket cipelnek a szigeten folyó katonai építkezéshez. Márvány, fejtésre is rákényszerítik őket A márvány kivitelre , vagy a Jugoszláviában sűrűnvendégeskedő külföldiek és a Tito-fasiszta kamarilla új palotáira és villáira kerül Az őrök bármikor, tél víz idején is kényszerítik a foglyokat, hogy nehéz köveket hozzanak föl a tenger fenekéről. A foglyok napi élelme: zsírtalan, híg répaleves. Az ételt szándékosan elsózzák, hogy a foglyokat gyötörje a szomjúság. A szigeten nincs ivóvíz, a tábor ivóvizét a partról szállítják. S míg a foglyok majd elepednek a szomjúságtól, a titóisták szemük láttára ivóvízben fürödnek. A legkisebb vétségért is kegyetlen verés járja. Az elítéltek sorsa, hogy éles köveken mezítláb fussanak, ájulásig a napba nézzenek, órákhosszat mozdulatlanul álljanak vagy guggoljanak, hatvan-hetvenkilós teherrel dombra föl, dombról lefussanak. A colloniki táborban naponta tucatszámra halnak bele az emberek az elviselhetetlenül nehéz, kínzó munkába, az éhségbe és a verésbe A mlavapetrováci Szlobodan Dhristijevics, Olivera Marics belgrádi műegyetemi hallgatónő, Blazso Raicsevics régi kommunista, Szavo Zorics, Csernogoria hásis a népfelszabadító harc hőse és sokan mások szörnyű kínok között pusztultak el A kínzások következtében többen megőrültek vagy öngyilkosok lettek A táborban Időszakonként úgynevezett «vizsgálatot* tartanak A titóista hóhérok kínzással próbálják rákényszeríteni a hazafiakat, hogy megtagadják nézeteiket és meggyőződésüket. «Bűnbánó* szovjetellenes nyilatkozatokat igyekeznek kicsikarni belőlük; rábeszélik őket, hogy dicsérjék a fasiszta Tito-uralmat Mindhiába A titolegények nem törik meg a hazafiak akaratát Akik tiltakoznak a «vizsgálat» ellen, azokat «jazbinába», földalatti magánzárkába vetik vagy speciális tolnzóbarabokban különítik el. _A tábor szörnyű földalatti tömlőseiben különféle cellák vannak; ezekben élve temetik el a Tito-fasiszta önkény áldozatait. A titóista gyilkosok a legállhatatosabb forradalmárokat, az igazi kommunistákat ablaktalan, vasbeton magánzárkába dobják A meztelenre vetkőzhetett, a hidegtől és nyirkostáétól megdermedt foglyokat hosszú ideig gyötrik ezekben a vaksötét cellákban. A titóisták villamosárammal kínozzák, vasbotokkal félholtra verik áldozataikat, fogóval kitépik körmüket, forrasztópálcával égetik testüket, s «szökési kísérlet közben» agyonlövik őket. Éjjel-nappal iizik-verik a tábor szerencsétlen áldozatait. A sötét, nyirkos, piszkos barákokból éjjelente kihallatszik a megkínzottak nyöszörgése. A titóisták szigorúan titkolják a gollotoki koncentrációs tábor létezését. A belgrádi hóhérok, akik az ENSZ ülésein farizeusi szemforgatással szónokolnak a «személyiség jogairól», mindenben utánozzák a kocsedaszigeti amerikai hóhérokat A titóisták utánozzák gazdáik minden véres, körmönfont módszerét a Tito— Rankovics-klikk uralma ellen harcoló hazafiak legyakolására. Bárhogy igyekeznek is a titóisták, hogy washingtoni gazdáik példájára eltüntessék gaztetteik nyomait, mindhiába! A titóista Majdanek, a goliotoki koncentrációs tábor szörnyűségei, amelyeket a jugoszláv nép jól ismer, az egész világ tudomására jutnak D. B. Belgrad, november. (Metjreter I * «Tartós hóMArt, népi demokráciáért!» legújabb számában ) SZABAD NÉP A Diósgyőri Kohászati Üzemek az évi terv teljesítéséért A Diósgyőri Kohászati Üzemekben Sztálin elvtárs születésnapjának közeledtével egyre jobb munkával harcolnak az 1952-es évi terv befejezéséért. A nagyolvasztómű, amely októberben és novemberben jelentős mennyiségű nyersvassal maradt adósa népgazdaságunknak, most napról napra többet törleszt tartozásából A szombat reggeltől vasárnap reggelig tartott műszakokban az 1-es kohó 125,2 százalékos teljesítményt ért el. A grafikon szerinti termelés, a 480 perc teljes kihasználása Szekeres Pál brigádjánál hozta a legjobb eredményt: 40 százalékkal túlteljesítették napi tervüket A termelés emelkedését az egyre szélesedő versenymozgalom is elősegíti . Tóth József, az Les kohó főolvasztájának kezdeményezésére az I-es és 11 -es kohó valamennyi brigádja versenyre lépett a lemaradás behozásáért. A verseny eredményeként december 1-től 14-ig 1130 tonna nyersvasat törlesztettek korábbi adósságukból. A durvahengerde blokk sora szintén tervének túlteljesítésével készül Sztálin elvtárs születésnapjára. Kovák István ifi-brigádja a szombati műszakon 58 tonna. Gradwohl Zoltán brigádja 40 tonna hengerelt árut termelt terven felül. Ezzel 1243 tonnára növelték a december elseje óta terven felül készült hengerelt áru mennyiségét (MTI) Hetven esztendeje, 1882 december 16-án született Kodály Zoltán, a világhírű magyar zeneszerző, Erkel, Liszt és Bartók mellett zeneművészetünk kimagasló klasszikusa korunk egyik legnagyobb élő komponistája Ezekben a napokban hangversenytermeinkben egymást érik a nagysikerű Kodály-estek, a rádió egy héten át sorban megszólaltatja Kodály legszebb, legnépszerűbb alkotásait. Dolgozó népünk büszke örömmel és meleg szeretettel ünnepli nagy fiának 70 születésnapját. Kodály Zoltán Kecskeméten született. Apja vasúti tiszt volt, a család nemsokára Galántára, majd Nagyszombatba kerül. A gyermek Kodály Zoltán legkedvesebb szórakozása, hogy mezítlábas falusi pajtásainak, s a parasztoknak, cigányoknak énekeit lesi el, dalolgatja. Apja nagy zenekedvelő, a szülői házban gyakran csendül fel kamarazene. A családi és baráti körben való muzsikálás és a nagyszombati diákévek zenei benyomásainak hatására már korán kibontakozik rendkívüli zenei tehetsége. Tizennyolc éves korában, 1900- ban Budapestre kerül az Eötvös Kollégium ösztöndíjasaként. Még nem tud dönteni, tanár lesz-e vagy zenész Beiratkozik az egyetem bölcsészeti karára, s a Zeneakadémiára zeneszerzésre irt Koessler János tanítványa. 1906-ban filozófiai doktorátust szerez (disszertációja «A magyar népdal strófaszerkezete») s ugyanebben az évben mutatják be «Nyári este» című zenekari fantáziáját. Emberi és művészi egyénisége ezekben az időkben már mind erőteljesebben bontakozik ki. Mindinkább kapcsolatba kerül a kor problémáidól, egyre mélyebb ellentétbe a Feudál kapitalista «úri ,Magyarországgal». A hárommillió koldus Magyarországa a századforduló éveiben már forradalommal volt terhes A szellemi élet is telve volt mély ellentmondásokkal; zeneművészetünkben különösen ez volt a helyzet. Azokat a XIX századi nagy, haladó hagyományokat, amelyeket Bihari, Erkel, liszt muzsikájukban oty remekül megteremtettek, már régen félrelökték, a verbunkos-zenét a főurak és dzsentrik cigányzenés dáridóinak posványába süllyesztették A Zeneakadémia, a Filharmónia tele volt német szellemű és német muzsikusokkal, «gyarmatosokkal» — ahovy Kodály nevezi őket Kodály Zoltán 1905 ben köt egy életre szóló eszmei, barátiszövetséget Bartók Bélával A két fiatal zeneszerző hatalmas feladatra vállalkozik: nemzetivé tenni a magyar zeneéletet, megteremteni a minden ízében nemzeti, magyar zeneművészetet. S Kodály Zoltán még ugyanebben az évben, az első orosz forradalom esztendejében, elindul első népdalgyűjtő útjára felfedezés, ami itt vár rá. a lehető legnagyobb: rátalál az évszázadokon át lenézett, emberszámba nem vett elnyomott magyar parasztság dalaira Rátalál azokra a dalokra, amelyekben kikristályosodott az eltinert magyar jobbágy minden keserűsége, bánata könnye, határtalan szenvedése, de egészséges optimizmusa is. Rátalált azokra a dalokra, amelyekből, mint évszázadokon át gondosan csiszolt drágakövekből, sugárzik dolgozó, néniink lelki gazdagsága, nagyszerű művészi képzelete, alkotóereje. E korszakos jelentőségű népdalgyűjtő munkássághoz a magyar népzene legősibb, legtisztább részének felfedezése, feltárása fűződik. 1906 tól Bartókkal együtt folytatja 'szengedélyes kutatómusikáját Mifiden 'szabadidejét népdalok összegyűjtésére áldozza. 1907-ben, 1909 ben a Felvidéken, 1910 -1914-ben Erdélyben a bukovinai csángók között, s másutt kutat Tanulmányozza őket, behatol zeneiségük titkaiba, tudományosan rendszerezi a dallamokat Bartókkal,együtt kidolgozza azokat a tudományos elveket és eszközöket, amelyek a népdal valóságos és teljes életét, hiteles alakját és a közösség életében játszott szerepét igazában feltárhatták a világnak. Nem csak a szöveg és a dallam minden részlete érdekelte őket, hanem az előadás minden árnyalata és társadalmi háttere is. Életének ez a fordulata, az ősi, eddig úgyszólván ismeretlen magyar népzenével való megismerkedés döntő hatással van egész további munkásságára. Megkeresi a módját, hogyan, milyen harmóniai öltözikében lehetne e népi dallamokat a műzenében megszólaltatni Először óvatosan, majd mind biztosabb érzékkel sajátítja el a népdalok dallamainak belső törvényszerűségeit és alkalmazza saját zenei mondanivalójának kifejezésére Zenei nyelvezete mindinkább felszívja a magyar dolgozó parasztság hangját, s ez a hang lesz zenéjének legfőbb megihletője, legfőbb erőforrása. Ez a teljes összeforrottsága a magyar népzenével ad erőt ahhoz, hogy művészete mindvégig szembe tudott szállni a kapitalizmus bomlasztó művészetellenességével, hogy tehetsége és alkotóereje mindvégig mentes tudott maradni a burzsoá dekadencia, a formalizmus befolyásától Amikor a legtöbb zeneszerző világszerte a legkülönbözőbb «modernista» kísérletekkel kacérkodott, s az «újítás» ervén mindinkább elfordultak a zene legfőbb alkotóelemétől, a szép dallamtól, Kodály műveinek gyönyörű dallamosságával, közérthetőségével mutatott utat az európai zenének Amikor a «modern» zene mindinkább elfordul a néptől. Kodály sorra alkotja néni hmirsi, mindenkihez szóló nagyszerű kónusz műveit: „«a tömegnevelés hatalmas eszközeit». A hang, a,melyet Kodály Zoltán már első műveiben megszólaltatott, lényegében különbözött az ezidőtájt «megszokott», «elfogadott» magyaros műzenétől. A burzsoáancversenyközönség — ugyanúgy, ahogy Bartók első műveit — élesen visszautasítja szerzeményeit, s a reakciós zenei közvélemény valósággal hadjáratot indít e zene új hangja ellen, a magyar népzene hangjának elnémítására, lehetetlenné tételére. A fiatal szerző nagy zenei tudását és műveltségét azonban nem lehetett nem tudomásul venni s 1907-ben meghívták a Zeneművészeti Főiskolára tanárnak. Pedagógiai munkássága hallatlanul nagv értékű. Úgyszólván nincsen jelentősebb magyar zenész, aki közvetlenül vagy köz- vetve, hlyen, vagy olyan módon, de ne lenne az ő tanítványa AMagyar Tanácsköztársaság idején a Zeneakadémia főigazgatóhelyettes főtitkára volt, ezért a fehérterror megtorlásként felfüggesztette állásából az újságok tervszerű hajszát indítottak emberi magatartása és művei ellen Csak a világméretekben is jelentős külföldi zeneszerzői sikerei nyitották meg, ismét a Z''nemvészeti Főiskola kapuit Kodály előtt . . . Tskodály Zoltán a zeneművészet minden mttfajában jelentőset, maradandót alkotott Valamennyi műve mélyen ember' megnyilatkozás, mindegyikből kiesendűl a nemesen érző és gondolkozó igaz Hazat' hangja. Akár a jelenről, akár a tutikról beszél mondanivalójából melegen árad a humánum őszinte, tiszta fénye Ez a megragadó hang szóval meg már első nagy alkotásaiban két Vonósnégyesében, a Vonóshármas szerenádban, majd zenekari műveiben a századokat átfogó Marisszéki táncokban, a verbinikus világot remekül életrekeltő Galántai táncokban, a Felszállott a páva hatalmas zenekari variációjában éppúgy, mint a múlt nemzeti balsorsáról éneklő, de égetően a korról szóló (1923-ban születik Kodálynak az a talán legnagyobb alkotásait magyar zsoltárban, a Psalmus Hungaricusban, a Budavár visszafoglalásának évfordulójára komponált, lelkesedéstől izzó Te Deumában, két színpadi művében; az ősi magyar népzenét operaszínpadon első ízben életrekeltő Háry Jánosban, a gyönyörű Székelyfonóban, s a felszabadulás után született remek Kállai kettősében, de mindenekelőtt nagyszerű műdalaiban, énekkari remekeiben, csodálatos gyermekkórusaiban. A magyar szó zenéje, nyelvünk belső muzsikája is addig soha nem ismert művészi tökéletességgel szólalt meg ezekben a dalokban, kórusművekbe. Művészetében, mint rendkívül erős gyűjtőlencse gyújtópontjában összefogva, sajátos magyar színekkel gazdagítva érvényre jutnak az elmúlt századok zeneművészetének, nagy kóruskultúrájának legnemesebb hagyományai. Mindenekelőtt új életre ébred gyönyörű muzsikájában a magyar zenei múlt minden valóban értékes hagyománya Elsősorban is a magyar népdalok felbecsülhetetlenül gazdag világa, de új szárnyakat kap művészetében népünk szabadságharcainak tüzétől megihletett verbunkos-zenénk is Nemcsak mint zeneszerző és mint zenei nevelő, hanem mint korának egyik legnagyobb zenetudósa is hatalmas munkát végzett és végez Kodály Zoltán A Tudományos Akadémián kifejtett munkásságát elsősorban a magyar népdalkutatásnak szentelte Az ő és Bartók, majd tanítványaik áldozatkész, lelkes munkájával összegyűjtött mintegy húszezer népdal a felszabadulás előtt csak kisebb részletekben került a nyilvánosság elé. Népi demokráciánk tette lehetővé, hogy a magyar népdalvilágot felölelő, húsz kötetre tervezett tudományos enciklopédia sajtó alá kerülhetett. A gyűjtemény első kötete tavaly jelent meg és világszerte a szakértők legnagyobb elismerését és figyelmét vívta ki. A népet, a szabadságot szerető, az őszintén demokrata Kodály Zoltán a felszabadulásig egész életművével a reakció ellen harcolt, a népért, a dolgozó milliókhoz szóló művészetért. Zenei alkotásaival éppúgy, mint irodalmi műveivel a magyar nemzet megújhodásáért, a nép szabadságáért, kulturális felemelkedéséért küzdött Munkájához a Horthy-fasizmus legnehezebb elnyomatásának esztendeiben is az adott erőt, hogy rendületlenül hitt a dolgozó nép erejében és győzelmében. A felszabadulás, a maovei nép győzelme egyszersmind meghozta Kodály Zoltán műveinek a néppel való igaz találkozását is. Művei soha nem találtak olyan megértésre, mint ma. a szabad Magyarországon Magyar eszmeiségel. mélyen realista zenéjében dolgozó népünk önmagára ismer, elidegeníthetetlenül sajátjának érzi Zenéjének szépségét műveinek gyönyörű dallamait milliós tömegek zárták már szívükbe Népünk hálás szeretettel övezi a magyar kultúra nagy mesterét Államunk már a Kossuth-díj első kiosztásakor a Kossuth-díjjal tüntette ki, idén perig neki ítélte oda első ízben az 50 000 forintos, úgynevezett «nagy Kossuth- díjat», zenetudományi és zeneszerzői munkásságáért. Amikor Kodály elszigetelten, magára hagyatva harcolt a hivatalos Magyarország közönye, megnem értése ellen, eredményeit úgy érte el, hogy mindig közel volt a néphez. De soha nem forrott úgy össze vele, mint most szocializmust építő korunkban. Sokrétű munkássága mellett ezért veszi ki részét tevékenyen népünk békeharcából is. Az Országos Béketanács tagjaként ezért hallatja újra és újra hangját — mint legutóbb a harmadik országos békekongresszuson — amikor prönverfl jövőnk építésének, a világ békéje megvédésének nagy, ügyéért kell síkraszállnia A mai magyar zeneszerzők szerencsések, hogy közöttük él és dolgozik ez a kiváló mester — mondotta Kodály Zoltánról az első magyar zenehéten Tyihodl Hrennyikov elvtárs, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének főtitkára Valóban, magyar zeneéletünk nagy szerencséje, hogy Kodály Zoltán alkotóereje teljében itt van közöttünk Alkotómunkája kihat zeneéletünk minden megnyilatkozására zeneművészetünk egész fejlődésére A magyar zeneszerzők akkor követik igazán Kodály Zoltán tanítását, példáját, ha a mesterhez méltó odaadással folytatják, amit Kodály Zoltán más társadalmi és történelmi körülmények között évtizedekkel ezelőtt elkezdett: a dolgozó nép szolgálatát Az egész világ haladó közvéleménye,s különösen a szovjet zenei élet a napokban tisztelettel és elismeréssel emlékezett meg hazánk nagy fiáról Népünk szeretettel köszönti a 70 éves Kodály Zoltánt és büszke az, hogy magáénak vállhatja halhatatlan életművét. Szabó Ferenc Kossuth-díjas a Magyar Népköztársaság érdemes művésze KODÁLY ZOLTÁN HETVEN ÉVES A hetvenéves Kodály Zoltán (Zádor István Kossuth-díjas festőművész rajza.) HÉTFŐ, 1932 DECEMBER 15 A harmadik színházi konferencia A Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség harmadik konferenciájánaktanácskozásait vasárnap folytatták. Az ülésen megjelent Révai József elvtárs, Jánosi Ferenc elvtárs, a népművelési miniszter első helyettese és Kun György elvtárs, népművelési miniszterhelyettes. A konferencia folytatta a beszámoló megvitatását. Nagy Adorján, a Színház- és Fimművészeti Főiskola tanára a helyes színpadi beszéd kérdésével foglalkozott Csákányi László, az Ifjúsági Színház munkájáról beszélt és hangsúlyozta, hogy a színháznak sokkal több segítő, elvtársias bírálatra volna szüksége Simon Zsuzsa, a Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatója beszámolt a főiskola munkájáról. Kérte, hogy a színházak lelkiismeretesen, sokoldalúan foglalkozzanak a végzett hallgatókkal Szendrő Ferenc, az Ifjúsági Színház igazgatója felszólalásában hangsúlyozta, hogy fel kell számolni a színházakban a sértődöttséget az önteltséget és a félelmet a kritikától Peti Sándor, a Nemzeti Színház tagja a Shakesweareingjátékok rendezési problémáival foglalkozott. A következő felszólaló Urbán Ernő Kossuth-díjas író volt Felszólalásában a színész és az író kapcsolatát fejtegette Saját példáján tapasztalta, milyen értékes segítője az írónak a színház Sztanyiszlavszkij módszere felbecsülhetetlen segítség az írónak is munkája ellenőrzésében Helyesen jár el az író — mondotta — ha műve megalkotásakor számot vet a kiszemelt színészek képességeivel Színház és Író között állandó baráti, alkotó együttműködés szükséges Bacsó Péter filmdratmaturg hozzászólása után Mészáros Ági Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze szólalt fel Megbírálta a színházi kritikusok munkáját A kritikusok — mondotta — nem kísérik elég figyelemmel, hogy mi történik a magyar színházi kultúra területén. A következő felszólaló Gellért Endre Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, a Nemzeti Színház főrendezője volt Összehasonlította a színház és az író mai helyes kapcsolatát a múltbeli, egészségtelen kapcsolattal. Majd a nemzeti színjátszásról és az új magyar dráma fontosságáról beszélt Bessenyei Ferenc, a Nemzeti Színház művésze a Sztanyiszlavszkij-rendszerről beszélt, amely, mint mondotta, a tehetséges művészeknek szárnyakat ad Hangsúlyozta hogy a színészek nagyszerű feladata résztvenni az új ember erkölcsének és művészi ízlésének kialakításában. A magyar színészet létkérdése, hogy ennek a feladatnak méltóan megfeleljen Éppen ezért szükséges, hogy a színészek bátran bírálják egymás munkáját. Kende István, a népművelési minisztérium színházi főosztályának vezetője megállapította hogy az idei konferencia több szempontból eredményesebb volt a tavadnál Megmutatkozott a vitában, hogy kiszélesedett a színészek egységfrontja, mégpedig helyes alapon: a Sztanyiszlavszkijrendszernek, a darabok eszmei mondanivalója tisztázásáért vívott harcnak az alapján. Ez az alap azonban még nem teljesen közös, mert a rendszert sokan sokféleképpen értelmezik Egyesek csak formálisan fogadják el Ugyancsak nincs egység társulat és társulat között. A szakma legjobb ismerőinek jobban kell segíteniük a kisebb elmaradottabb társulatokat. Megállapította, hogy az új magyar dráma hiányáért a színházak is felelősek és felhívással fordult a magyar színészekhez, rendezőkhöz: követeljenek az íróktól éles, harcos darabokat, eleven hősöket Horváth Ferenc, a Magyar Néphadsereg Színházának igazgatója ismertette a színház bemutatás előtt álló új magyar darabjait. A színház működésének hibájaként említette, hogy még nem tudtak színrehozni olyan darabot, amely a néphadsereg életét mutatná be Apáthi Imre, az Ifjúsági Színház főrendezője a Sztanyiszlavszkij módszerrel kapcsolatban a színházi etika kérdéseiről szólt. Színművészetünk fejlődése szempontjából igen fontos, hogy az egyes színházak között mindinkább kialakuljon a testvéri kapcsolat és szűnjék meg az a múltból megmaradt helytelen felfogás, hogy a színházak inkább konkurrenseknek tekintik egymást Tompa Sándor, a Nemzeti Színház tagja a humor nevelő szerepét fejtegette. Major Tamás Kossuthdíjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, a Nemzeti Színház igazgatója bejelentette hogy a Nemzeti Színház legalább négy magyar darabot kíván ebben az évadban bemutatni Hamm Pál, a Fővárosi Operettszínház tagja arról a felelősségről beszélt amelyet kell hogy töltse a színházat, ha az élenjáró dolgozó alakját a néző elé viszi Ascher Oszkár elmondotta hogy a Faluszínház gárdája az elmúlt másfél év alatt csaknem 600 000 vidéki dolgozóval ismertette meg a színházi kultúrát Egri Istvánnak a Néphadsereg Színháza művészének felszólalása után Gábor Miklós foglalta össze a vitát, kiemelve a legfőbb kérdéseket, az új magyar drámáért folytatott harc, a színházak és írók kapcsolatának, a Sztanyiszlavszkijmódszer helyes alkalmazásának a kritika és önkritika fejlesztésének kérdését Ezzel a harmadik színházi konferencia véget ért Ezután megkezdődött a Magyar Színház, és Filmművészeti Szövetség évi rendes közgyűlése Ladányi Ferenc Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, a szövetség főtitkára beszámolójában részletesen foglalkozott a szövetségnek a legutóbbi közgyűlés óta végzett munkájával, eredményeivel hiányosságaival Beszámol a Sztanyiszlavszkij-módszer ellenesé,sértői, a szövetség tudományos osztályának munkájáról, s a szövetség két szaklapjának szakmai és ideológiai fejlődésben betöltött szerepéről A hiányosságok között jelölte meg, hogy a színház és a film kapcsolata még mindig nem szilárdult meg eléggé és hogy keveset tettek az új magyar dráma ügyéért A vidéki színházak munkájáról szólva megállapította, hogy azok jelentős mértékben felzárkóztak a budapesti együttesek mellé Ezután ismertette a szövetség feladatait és terveit Több hozzászólás után a közgyűlés megválasztotta a Magyar Színház, és Filmművészeti Szövetség új vezetőségét A szövetség elnöke Nádasán Kálmán" Kossuthdíjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, az Operaház főrendezője, főtitkár. Ladányi Ferenc Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, titkára Szilágyi Bea.