Népszabadság, 1959. április (17. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-01 / 76. szám
2 1959. április 1. szerda N E P S Z A B A D S A C. A pártépítés kedves feltételei fém Pártmunkások, aktivisták tízezrei fáradhatatlanul segítenek a dolgozó parasztoknak, hogy jól rendezzék be új életüket és már az első esztendőben élvezhessék a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Sok helyütt — például Szolnok megyében — a megyei, járási pártmunkások s mellettük kommunista üzemi munkások szinte kint élnek az új termelőszövetkezeti községekben. Egyik legfőbb feladatuk most a termelőszövetkezeti pártszervezetek, illetve pártcsoportok megteremtése. Hiszen az új szövetkezetek belső rendjének kialakítása, a kollektíva összekovácsolása, a gazdálkodás megindítása és nem utolsó sorban a tagság nevelése sokkal eredményesebb, ha erős, tevékeny pártszervezetekre támaszkodhat. Gondoljunk az ország legjobb termelőszövetkezeteinek példáira: Barcson vagy Földesen a termelőszövetkezetek motorja, rohamos fejlődésük legfőbb segítője, a tagság anyagi és szellemi gazdagodásának kimunkálója a jól működő pártszervezet. Kétségtelen, hogy az ilyen pártszervezet kiépítése semmivel sem kisebb jelentőségű feladat, mint akár a szövetkezet gépesítése, vagy a gazdálkodás bármely problémájának megoldása. Sőt! Már a szervezés időszakában is bebizonyult, hogy az erős pártszervezet a szocialista átalakulás fő támaszpontja. Bár az új termelőszövetkezetekben és szövetkezeti községeinkben általában látják, hogy a pártépítésben is új helyzet, új feladatok állottak elő, még nem mindenütt láttak munkához. Nyírderzsen például még a tél elején új tsz alakult, ám máig sincs benne pártszervezet. Nincs Ombolyon sem, és nincs a mátészalkai járás nyolc új termelőszövetkezete közül hatban. Kevéssé haladtak előre Hajdú-Bihar megye szövetkezeti pártszervezeteinek kiépítésével is. Pedig minden körülmény a cselekvést sürgeti. Gondoljuk meg, milyen előnyös az, ha az új közösség életrendjének kialakításában, a munkaszervezet létrehozásában, a kollektíva megszilárdításában már a kezdetnél jótékonyan segít a kommunisták szervezett munkája. Ebből a belátásból iparkodtak a pártszervezetek létrehozásával Szolnok környékén: a város területén alakult négy új termelőszövetkezet közül háromban máris van pártszervezet. A szolnoki járásban pedig 15 új szövetkezeti pártszervezet kezdte meg a munkát. S az új pártszervezetek munkája is elsősorban arra irányul, hogy néhány hónap alatt — éppen az átszervezés időszakában kitűnt dolgozó parasztokból — tovább szélesedjék az alapszervezet. A megyei pártbizottság határozata alapján a járási és városi pártmunkások elsősorban olyan termelőszövetkezetekbe mentek ki munkára, ahol kevés vagy egyáltalán nincs párttag. Szolnok megye példája bizonyítja, hogy már most megvan a lehetőség a pártépítés komoly megerősítésére. Helyesen teszik a megyei és járási pártbizottságok — mint például a szerencsi járási pártbizottság is tette —, hogy nagy hangsúllyal foglalkoznak ezzel a munkával, ki mindenütt megfigyelhető, hogy az újonnan alakult szövetkezetekbe lépő parasztok közül többen szeretnének a párt tagjai lenni, Tiszakürtön nyolc, Tiszaörvényben három új szövetkezeti parasztember vetette fel, hogy párttag akar lenni. „Mi már régen kommunista érzelműek vagyunk, csak azért nem jelentkeztünk a pártba, mert nem akartunk felhagyni az egyéni gazdálkodással — mondották. — Most azonban beléptünk és szeretnénk a párt soraiban dolgozni, mert a párttal most már mindenben egyetértünk." Hozzá kell tenni, hogy éppen ezek a dolgozó parasztok segítettek fáradhatatlanul termelőszövetkezetük megszervezésében, az egyéni gazdák meggyőzésében. Semmi kétség, meggyőződésből kívánkoznak a pártba. A pártszervezetnek, s a pártépítés munkáját irányító elvtársaknak fontos kötelességük, hogy sokoldalúan foglalkozzanak az ilyen dolgozó parasztokkal és segítsenek nekik, hogy alkalmassá váljanak a párttagságra. S a pártszervezetek alapvető feladata az új, sok helyen pártonkívüli tsz-elnökök munkájának támogatása is. Senki sem kívánja, hogy bárhol meggondolatlanul, hebehurgyán, kampányszerűen sokasítsák meg a párttagok számát. Sőt, ettől egyenesen óvni kell a pártépítést irányító elvtársakat. A pártba csak a valóban alkalmas, párttagságra érett dolgozók kerülhetnek be. Még az sem minden, ha valaki eredményesen segített a termelőszövetkezeti szervezésben, ha egyébként még nem érett meg a párttagságra. Az azonban már nem helyes, ha egyes elvtársaink nyugodtan pihennek határaikon, örömmel könyvelik el, hogy megvan a termelőszövetkezet és nem látják be a pártszervezet megalakításának fontosságát. Szórványosan közrejátszanak az ilyen halogatásban megengedhetetlen, jobbára szektás nézetek is. Csegöldön például a kommunista iskolaigazgató pártmegbízatásként kérte a községi pártszervezet vezetőségétől, hogy kimehessen az új termelőszövetkezetbe segíteni megteremteni a pártszervezetet és a pártéletet. Tatár elvtárs, a községi párttitkár le akarta erről beszélni. Érveiben az tükröződött, hogy az új termelőszövetkezeti tagokat általában nem tartja még alkalmasnak a párttagságra. A megyei PTO vezetőjének, Kállai elvtársnak kellett közbelépnie, ő magyarázta meg hogy milyen veszélyes és káros ez a szemlélet. Egyes, ugyancsak szórványos jelenségek arra vallanak, hogy a pártépítés munkáját kicsinyes féltékenység is gátolhatja. Ilyesmi főképpen ott tapasztalható, ahol a tagság zöme az alkalmazotti rétegből kerül ki és szinte le akarják zárni a párt kapuit a dolgozó parasztok előtt. Pedig nyilvánvaló az is, hogy az új helyzetben pártépítő munkánk egyik célja éppen a falusi pártszervezetek összetételének megjavítása lehet. A csegöldi elvtársak és a velük egy nézetet hordozók hibája éppen az, hogy nem tudnak lépést tartani a falu átalakulásának rohamos tempójával, amely korántsem csupán annyiból áll, hogy az egyéni gazdaságok táblákban egyesülnek, hanem abból is, hogy az emberek igazi forradalmi átalakuláson mennek át. S ez a folyamat rendszerint igen gyors. Beregsurányban Pősze József 18 holdas középparaszt évek óta hallani sem akart a termelőszövetkezetről. Amikor pártmunkások, aktivisták és agitátorok ezen a téren munkához láttak, hogy emberről emberre meggyőzzék a falut a szövetkezés előnyeiről, Pősze József felkerekedett és elment a faluból. Talán azt gondolta, hogy nélküle nem megy is majd a belépés, lévén Beregsurány egyik legtekintélyesebb gazdája. De mire néhány nap után visszajött, kiderült, hogy már csak ő van kívül a szövetkezeten. Pősze ekkor maga kérte, hogy vegyék fel a közösbe. Amint kiderült, valóban komolyan meggondolta a dolgot és őszinte fordulóponthoz jutott. Azóta csak két-három hónap telt el. Pősze most a tsz ellenőrző bizottságának elnöke, a közös vagyon hűséges őre, harcos ember, a közös gazdaság megszilárdításának egyik legjobb munkása. Ugyanakkor szenvedélyesen agitálja a szomszéd falubelieket is a szövetkezésre. íme, néhány hónap és micsoda változás egy ember gondolkodásában! Éppen ezért előítéletektől mentesen kell megítélniük az embereket éppúgy, mint a pártépítés és a politikai élet fejlesztésének lehetőségeit. Az új helyzetben szövetkezeti községeinkben egy vagy kétévi komoly pártépítő munka eredményeként pártszervezeteink jelentős megerősödését várhatjuk. Mándokon, amely község lakosságának zöme dolgozó paraszt, eddig 90 párttag közül csak három volt dolgozó paraszt. Vásárosnaményben a 300 parasztcsalád közül csak egy volt a pártnak tagja. Ez az egyoldalúság és aránytalanság a jó pártépítő munka nyomán feltétlenül kiküszöbölődik. Az új helyzetben mindenlehetőség megvan a párt összetételének tervszerű javítására. Megyaszó községben például Szabó István 16 holdas középparaszt számít a falu egyik legjobb gazdájának. Számos törzskönyvezett állattal az elsők között lépett be, akárcsak Kerekes József, aki erősen szorgalmazta, hogy az I. típusú csoport alakuljon át termelőszövetkezetté. Mindketten olyan emberek, akik eddig is mélyen egyetértettek a párt politikájával és céljaival, csupán az egyéni sor miatt maradtak kívül a párton. Ha a szerencsi járási pártbizottság komolyan foglalkozik velük, akkor lehetséges, hogy talán nem is sokára alkalmassá lesznek a párttagságra. Ne feledjük, hogy ebben a nagy átalakulásban sok derék ember vált ki, a színe-java, akiről többé nem szabad levennie szemét a pártnak! A szövetkezetek erősödését szolgáljuk, s egyben a párt aranytartalékát teremtjük meg, ha gondolunk a KISZ-szervezetek erősítésére is. Ismét a szolnoki példára hivatkozhatunk, ahol a közelmúltban mintegy 60 termelőszövetkezeti KISZ-szervezet alakult. Aki a jövőbe néz, és valóban hosszú távlatokban méri fel a pártépítés lehetőségeit és feladatait, semmiképpen sem tekintheti harmadrangúnak az ifjúság megszervezését, a KISZ-szervezetek kiépítését és támogatását. De nem kevésbé fontos tartalékterülete a pártépítésnek a népfront-mozgalom, a nőmozgalom és valamenynyi tömegszervezet is. Helyes, ha pártbizottságaink nagy figyelmet fordítanak erre a rendkívül fontos ügyre, felmérik az eddig végzett munkát, és még nagyobb erővel dolgoznakaz új helyzetnek megfelelő pártépítési feladatokon. Ez a munka voltaképpen nem lehet „egy a sok közül”, és úgy kell tekintenünk, mint a falu szocialista átalakítása teljes sikerének előfeltételét. József Érdemes volt jól dolgozni Üzemi levelezőink a nyereségrészesedésről 22,1 nap a Csepel Fémműben Pár nappal ezelőtt nagyszerű ünnepség zajlott le a Csepel Fémműben. A munkások, a mérnökök és az adminisztratív dolgozók arcáról egyaránt jogos megelégedettség sugárzott. Rövid ünnepség közepette fizették ki a nyereségrészesedést. A rendelkezésre álló 3 millió 300 000 forintból — amely 24 napi átlagkeresetnek felel meg — az üzemi tanács határozata alapján a kiváló dolgozók évközi jutalmazására és egyéb szociális kiadások fedezésére visszatartottak 1,9 napot, így 22,1 napos nyereségrészesedés került kifizetésre. Egy-egy dolgozó átlagosan 1300 forintot kapott. Délután egy órakor kezdődött az ünnepség. A munkások és a mérnökök meleghangú felszólalásokban juttatták kifejezésre megelégedésüket. Jeszenszky József, a TMK lakatosa például a következőképpen beszélt: Tények bizonyítják a párt és a kormány helyes, a munkásosztály érdekeinek megfelelő politikáját. Megígérhetjük, hogy a jövőben még jobban dolgozunk. Győrfi Gergely, a Fémmű fémöntöde üzemmérnöke pedig a következőket mondta: Ahhoz, hogy ma mindnyájan elégedettek vagyunk a nyereségrészesedéssel, nagyban hozzájárult a tavalyi takarékossági mozgalom. 1958-ban a színesfémek olvasztásánál a fémveszteségek (háló) csökkentésével és az alumíniummal szenynyezett hulladékok feldolgozásával csak az üzemrészünkben 3 és fél millió forintot takarítottunk meg. Érdemes volt iparkodni. Most 2200 forint visszatérítést kaptam. (Laczi Zoltán, Csepel Fémmű.) 12 nap és ami ezen kívül van A Gheorghiu-Dej Hajógyárban a napokban fizették ki a nyereségrészesedést. Kerek kétheti bérnek megfelelő összeg jutott egyegy főre. Az 1958. évi 5 millió 391 ezer forint többletnyereség után 2 millió 804 ezer forint volt a részesedés, s ebből 2 millió 189 ezer forint került szétosztásra. 615 000 forintot az üzemi tanács határozata értelmében különböző jóléti és jutalmazási célokra fordítanak. Például 150 000 forintot arra a célra tartalékoltak, hogy az 1959- ben megindult munkaverseny győzteseit évközben is jutalmazzák. Sokan keveslik, hogy csak 12 napot fizettünk. Gondolom, az elégedetlenkedők is más véleményre jutnak, ha figyelmesen áttanulmányozzák az alábbi táblázatot. Ugyanis a fizetésen és a nyereségrészesedésen kívül tavaly 18 millió 160 ezer forint volt az az öszszeg, amelyből minden dolgozónk részesült valamilyen formában, ha nem is került ez az összeg közvetlenül a fizetési borítékba. Íme: Forint SZTK-járulék................................ 6 346 771 Munkaruha, védőfelszerelés, védőételek, egyéb munkavédelmi kiadások .... 2 976 377 Étkezési hozzájárulás, ipari tanulók étkeztetése . . . 1 409 392 Üdülök, napközi, bölcsőde fenntartása................................ 935 612 Fizetett szabadság, fizetett ünnepnapok ........................... 4 231 753 Családi pótlék.......................... 683 082 Munkásszálló, orvosi rendelő költségei...................................... 128 685 Sportfejlesztési és fenntartási, kultúrfejlesztési költségek, műszaki kör és mozi fenntartása................................ 237 659 Segélyek, bevonulók családi segélye, SZTK-segélyek . . 325 758 Jubileumi jutalmak, újítások díjazása, egyéb jutalmazások ................................................. 777 192 Egyéb jóléti költségek . . . 88 010 Ha ezt az összeget elosztjuk a dolgozók számával, kiderül, hogy három forint híján ötszáz forint havi juttatást jelent ez minden egyes dolgozónknak. (Balogh László, Gheorghiu-Dej Hajógyár.) ÚJRA SÜT A NAP Végéhez közeledett a tél. Nem volt már ereje ahhoz, hogy jeges kezeivel véresre csípje az emberek fülét, de borongós sötét napokkal még rájuk telepedett és a szívükre fújta fagyos leheletét. Ma reggel azonban ő arra ébredt, hogy az ablakredőny résein át aranyszálakat dugdosott be a nap. Az egyik éppen az orrára esett, mintha bosszantani akarná. Dehogy bosszankodott, inkább forgatta a fejét a párnán, hogy tavasz tündérének e vékony ujjacskája mindenütt végigsimogathassa öreg, ráncos arcát. Biztosan az ég is kék, kiengedem a galambokat — gondolta. Gyorsan felkelt, felöltözött, azután felkapaszkodott a padlásra. Szegény galambok! Egész télen csak gubbasztottak, szomorkodtak, vágyakoztak a magasság csodálatos szabadságára. Jó helyük van pedig. Ő csinálta. Meleg is, tiszta is, valóságos kis palota. A kosztjuk is megvan. Kint ezer veszély leselkedik rájuk, a szél tépi tollaikat, mindig fáradtan térnek haza. Mégis repülni vágyódnak. Galambok, repülniük kell, nem élhetnek másképpen — gondolja, miközben kiengedi őket. Szárnyukkal, ahogyan elsuhannak mellette, kezét érintik, mintha köszönetet mondanának. Sokáig nézett utánuk, egészen addig, míg öreg szemei elől a végtelen kékségbe tűntek el, és hogy belefáradt az eget fürkészni, a földre nézett. Innen a tetőről úgy tűnik, mintha az egész világot látná egyszerre. Itt élünk mi emberek ... Még korán van, de már népes az utca, munkába sietnek. Dolgozni mennek. Otthonról a gyárba ... Mindenkire vár a dolga, kötelessége, feladata. Az ember nem lehet meg enélkül... Hát őrá mi vár? Munka? Kötelesség? Feladat? ... Ha csak az nem, hogy ne hagyja kialudni a tüzet a kályhában, vagy gyűjtést aprítani. No, meg a galambok. Nem munka ez, inkább csak játék. Mi hasznát veszik? ... Semmit. Két esztendeje már, hogy nyugdíjba ment. A gyárban szerették, elismerték. Tekintélye volt. Igaz, nehezebben bírta már a kalapácsot, estére alaposan elfáradt, de mégis első volt a műhelyben. Nem volt nála jobb meg gyorsabb kezű munkás. Azért is ment már nyugdíjba, félt, hogy megelőzik, hogy nem bírja majd a tempót a fiatalokkal. Ráértem volna még — mondogatja azóta magában sokszor. Azon a napon, amikor búcsúztatták, még örült is. Az igazgató — fiatal ember, valamikor ott tanult a műhelyben — szépen beszélt; munkáshűségről, soksok munkában töltött évről, jól megérdemelt pihenésről... Virág is volt az asztalon. A párttitkár egy könyvet nyújtott át, első lapján szép betűkkel van beleírva: „Tiszteletünk jeléül, egy életen át végzett becsületes munkáért.” Olyan megható, jóleső érzés volt, amikor sorba jöttek a szaktársak, kezet ráztak vele és mindnyájan mondtak néhány kedves szót . . . Jó egészséget! Jó pihenést! Az igazgató , a Karcsi-gyerek (mert magában azért még mindig így nevezi) még azt is mondta, hogy „aztán ne felejtsen el minket, Lajos bácsi! Szívesen látjuk bármikor!” Több mint két esztendeje már annak! A gyáriakkal ritkán találkozik. Nem panaszkodik nekik, inkább dicsekszik ... nincs nekem semmi gondom — szokta mondani. Jó kis nyugdíjam van, a gyerekek is törődnek velem, azt csinálok, amit akarok. A csapos hímem meg a kiállításon is volt már! Csudaszép galamb! Kérdezősködött is. A gyárról, a munkáról, de csak módjával, mintha nem is érdekelné oly nagyon. Pedig hej, de sokat gondol a gyárra! Vajon min dolgoznak most? Tud-e már a Sanyi pertlizni? Mindig elszakadt neki a hegesztésnél ... Hogyan boldogulnak a rozsdamentes csövekkel? Akkoriban de sok bajuk volt vele! Vagy ráncos lett, vagy szakadt. Nem is volt az rendes munka, inkább csak olyan murkszolás ... Ő már tudja, hogyan kéne csinálni! Sokat gondolkozott, volt rá ideje. Titokban, hogy a fiai meg a me ,nye ne lássák, fel is rajzolta a ké-szüléket. Ott van a szekrényfiók- ban. Tavaly elhatározta, hogy bemegy a gyárba. Egy kicsit beszélgetni, nézelődni, meg ha lehet, talán segíteni is. Dehát rágondolni is rossz, milyen szégyen érte! Nem engedték be! A portánál — új ember volt — azt kérdezte, hogy