Népszabadság, 1959. április (17. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

2 1959. április 1. szerda N E P S Z A B A D S A C. A pártépítés kedves­ feltételei fém Pártmunkások, aktivisták tíz­ezrei fáradhatatlanul segíte­nek a dolgozó parasztoknak, hogy jól rendezzék be új életüket és már az első esztendőben élvez­hessék a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Sok helyütt — például Szolnok megyében — a megyei, járási pártmunkások s mellettük kommunista üzemi munkások szinte kint élnek az új termelő­szövetkezeti községekben. Egyik legfőbb feladatuk most a terme­lőszövetkezeti pártszervezetek, il­letve pártcsoportok megteremté­se. Hiszen az új szövetkezetek belső rendjének kialakítása, a kol­lektíva összekovácsolása, a gaz­dálkodás megindítása és nem utolsó sorban a tagság nevelése sokkal eredményesebb, ha erős, tevékeny pártszervezetekre tá­maszkodhat. Gondoljunk az ország legjobb termelőszövetkezeteinek példáira: Barcson vagy Földesen a termelő­szövetkezetek motorja, rohamos fejlődésük legfőbb segítője, a tag­ság anyagi és szellemi gazdagodá­sának kimunkálója a jól működő pártszervezet. Kétségtelen, hogy az ilyen pártszervezet kiépítése semmivel sem kisebb jelentőségű feladat, mint akár a szövetkezet gépesítése, vagy a gazdálkodás bármely problémájának megoldá­sa. Sőt! Már a szervezés időszaká­ban is bebizonyult, hogy az erős pártszervezet a szocialista átala­kulás fő támaszpontja. Bár az új termelőszövetkeze­tekben és szövetkezeti köz­ségeinkben általában látják, hogy a pártépítésben is új helyzet, új feladatok állottak elő, még nem mindenütt láttak munkához. Nyírderzsen például még a tél elején új tsz alakult, ám máig sincs benne pártszervezet. Nincs Ombolyon sem, és nincs a máté­szalkai járás nyolc új termelőszö­vetkezete közül hatban. Kevéssé haladtak előre Hajdú-Bihar me­gye szövetkezeti pártszervezetei­nek kiépítésével is. Pedig minden körülmény a cselekvést sürgeti. Gondoljuk meg, milyen előnyös az, ha az új közösség életrendjé­nek kialakításában, a munkaszer­vezet létrehozásában, a kollektíva megszilárdításában már a kezdet­nél jótékonyan segít a kommunis­ták szervezett munkája. Ebből a belátásból iparkodtak a pártszer­vezetek létrehozásával Szolnok környékén: a város területén ala­kult négy új termelőszövetkezet közül háromban máris van párt­­szervezet. A szolnoki járásban pe­dig 15 új szövetkezeti pártszer­vezet kezdte meg a munkát. S az új pártszervezetek munkája is el­sősorban arra irányul, hogy né­hány hónap alatt — éppen az át­szervezés időszakában kitűnt dol­gozó parasztokból — tovább széle­sedjék az alapszervezet. A megyei pártbizottság határozata alapján a járási és városi pártmunkások elsősorban olyan termelőszövetke­zetekbe mentek ki munkára, ahol kevés vagy egyáltalán nincs párt­tag. Szolnok megye példája bizo­nyítja, hogy már most megvan a lehetőség a pártépítés komoly megerősítésére. Helyesen teszik a megyei és járási pártbizottsá­gok — mint például a szerencsi járási pártbizottság is tette —, hogy nagy hangsúllyal foglalkoz­nak ezzel a munkával, ki mindenütt megfigyelhető, hogy az újonnan alakult szövet­kezetekbe lépő parasztok közül többen szeretnének a párt tagjai lenni, Tiszakürtön nyolc, Ti­­szaörvényben három új szövet­kezeti parasztember vetette fel, hogy párttag akar lenni. „Mi már régen kommunista érzelműek va­gyunk, csak azért nem jelentkez­tünk a pártba, mert nem akartunk felhagyni az egyéni gazdálkodás­sal — mondották. — Most azon­ban beléptünk és szeretnénk a párt soraiban dolgozni, mert a párttal most már mindenben egyetértünk." Hozzá kell tenni, hogy éppen ezek a dolgozó pa­rasztok segítettek fáradhatatlanul termelőszövetkezetük megszerve­zésében, az egyéni gazdák meg­győzésében. Semmi kétség, meg­győződésből kívánkoznak a párt­ba. A pártszervezetnek, s a párt­építés munkáját irányító elvtár­saknak fontos kötelességük, hogy sokoldalúan foglalkozzanak az ilyen dolgozó parasztokkal és se­gítsenek nekik, hogy alkalmassá váljanak a párttagságra. S a párt­szervezetek alapvető feladata az új, sok helyen pártonkívüli tsz-el­­nökök munkájának támogatása is. Senki sem kívánja, hogy bárhol meggondolatlanul, hebehurgyán, kampányszerűen sokasítsák meg a párttagok számát. Sőt, ettől egyenesen óvni kell a pártépítést irányító elvtársakat. A pártba csak a valóban alkalmas, párttag­ságra érett dolgozók kerülhetnek be. Még az sem minden, ha vala­ki eredményesen segített a terme­lőszövetkezeti szervezésben, ha egyébként még nem érett meg a párttagságra. Az azonban már nem helyes, ha egyes elvtársaink nyugodtan pihennek határaikon, örömmel könyvelik el, hogy megvan a termelőszövetkezet és nem látják be a pártszervezet megalakításának fontosságát. Szórványosan közrejátszanak az ilyen halogatásban megengedhe­tetlen, jobbára szektás néze­tek is. Csegöldön például a kom­munista iskolaigazgató pártmeg­bízatásként kérte a községi pártszervezet vezetőségétől, hogy kimehessen az új termelőszövet­kezetbe segíteni megteremteni a pártszervezetet és a pártéletet. Tatár elvtárs, a községi párttitkár le akarta erről beszélni. Érveiben az tükröződött, hogy az új terme­lőszövetkezeti tagokat általában nem tartja még alkalmasnak a párttagságra. A megyei PTO ve­zetőjének, Kállai elvtársnak kel­lett közbelépnie, ő magyarázta meg hogy milyen veszélyes és ká­ros ez a szemlélet. Egyes, ugyan­csak szórványos jelenségek arra vallanak, hogy a pártépítés mun­káját kicsinyes féltékenység is gátolhatja. Ilyesmi főképpen ott tapasztalható, ahol a tagság zöme az alkalmazotti rétegből kerül ki és szinte le akarják zárni a párt kapuit a dolgozó parasztok előtt. Pedig nyilvánvaló az is, hogy az új helyzetben pártépítő munkánk egyik célja éppen a falusi párt­­szervezetek összetételének megja­vítása lehet. A csegöldi elvtársak és a velük egy nézetet hordozók hibája éppen az, hogy nem tudnak lé­pést tartani a falu átalakulásának rohamos tempójával, amely ko­rántsem csupán annyiból áll, hogy az egyéni gazdaságok táb­lákban egyesülnek, hanem abból is, hogy az emberek igazi forra­dalmi átalakuláson mennek át. S ez a folyamat rendszerint igen gyors. Beregsurányban Pősze Jó­zsef 18 holdas középparaszt évek óta hallani sem akart a termelő­­szövetkezetről. Amikor pártmun­kások, aktivisták és agitátorok ezen a téren munkához láttak, hogy emberről emberre meggyőz­zék a falut a szövetkezés előnyei­ről, Pősze József felkerekedett és elment a faluból. Talán azt gon­dolta, hogy nélküle nem megy is majd a belépés, lévén Beregsu­­rány egyik legtekintélyesebb gaz­dája. De mire néhány nap után visszajött, kiderült, hogy már csak ő van kívül a szövetkezeten. Pő­sze ekkor maga kérte, hogy ve­gyék fel a közösbe. Amint kide­rült, valóban komolyan meggon­dolta a dolgot és őszinte forduló­ponthoz jutott. Azóta csak két-há­­rom hónap telt el. Pősze most a tsz ellenőrző bizottságának elnöke, a közös vagyon hűséges őre, har­cos ember, a közös gazdaság meg­szilárdításának egyik legjobb munkása. Ugyanakkor szenvedé­lyesen agitálja a szomszéd falube­lieket is a szövetkezésre. íme, né­hány hónap és micsoda változás egy ember gondolkodásában! Ép­pen ezért előítéletektől mentesen kell megítélniük az embereket éppúgy, mint a pártépítés és a politikai élet fejlesztésének lehe­tőségeit. Az új helyzetben szövetkezeti községeinkben egy vagy kétévi komoly pártépítő munka eredmé­nyeként pártszervezeteink jelen­tős megerősödését várhatjuk. Mándokon, amely község lakos­ságának zöme dolgozó paraszt, eddig 90 párttag közül csak há­rom volt dolgozó paraszt. Vásá­­rosnaményben a 300 parasztcsa­lád közül csak egy volt a pártnak tagja. Ez az egyoldalúság és aránytalanság a jó pártépítő mun­ka nyomán feltétlenül kiküszöbö­lődik. Az új helyzetben minden­­lehetőség megvan a párt összeté­telének tervszerű javítására. Megyaszó községben például Sza­bó István 16 holdas középparaszt számít a falu egyik legjobb gaz­dájának. Számos törzskönyvezett állattal az elsők között lépett be, akárcsak Kerekes József, aki erő­sen szorgalmazta, hogy az I. tí­pusú csoport alakuljon át terme­lőszövetkezetté. Mindketten olyan emberek, akik eddig is mélyen egyetértettek a párt politikájával és céljaival, csupán az egyéni sor miatt maradtak kívül a párton. Ha a szerencsi járási pártbizott­ság komolyan foglalkozik velük, akkor lehetséges, hogy talán nem is sokára alkalmassá lesznek a párttagságra. Ne feledjük, hogy ebben a nagy átalakulásban sok derék ember vált ki, a színe-java, akiről többé nem szabad levennie szemét a pártnak! A szövetkezetek erősödését szol­­­gáljuk, s egyben a párt aranytartalékát teremtjük meg, ha gondolunk a KISZ-szervezetek erősítésére is. Ismét a szolnoki példára hivatkozhatunk, ahol a közelmúltban mintegy 60 termelő­szövetkezeti KISZ-szervezet ala­kult. Aki a jövőbe néz, és valóban hosszú távlatokban méri fel a pártépítés lehetőségeit és felada­tait, semmiképpen sem tekintheti harmadrangúnak az ifjúság meg­szervezését, a KISZ-szervezetek kiépítését és támogatását. De nem kevésbé fontos tartalékterülete a pártépítésnek a népfront-mozga­lom, a nőmozgalom és valameny­­nyi tömegszervezet is. Helyes, ha pártbizottságaink nagy figyelmet fordítanak erre a rendkívül fontos ügyre, felmérik az eddig végzett munkát, és még nagyobb erővel dolgoznak­­az új helyzetnek megfelelő pártépítési feladatokon. Ez a munka volta­képpen nem lehet „egy a sok kö­zül”, és úgy kell tekintenünk, mint a falu szocialista átalakítása tel­jes sikerének előfeltételét. József Érdemes volt jól dolgozni Üzemi levelezőink a nyereségrészesedésről 22,1 nap a Csepel Fémműben Pár nappal ezelőtt nagyszerű ünnepség zajlott le a Csepel Fém­műben. A munkások, a mérnökök és az adminisztratív dolgozók ar­cáról egyaránt jogos megelége­dettség sugárzott. Rövid ünnepség közepette fizették ki a nyereség­­részesedést. A rendelkezésre álló 3 millió 300 000 forintból — amely 24 napi átlagkeresetnek felel meg — az üzemi tanács határozata alapján a kiváló dolgozók évközi jutalmazására és egyéb szociális kiadások fedezésére visszatartot­tak 1,9 napot, így 22,1 napos nye­reségrészesedés került kifizetésre. Egy-egy dolgozó átlagosan 1300 forintot kapott. Délután egy órakor kezdődött az ünnepség. A munkások és a mérnökök meleghangú felszóla­lásokban juttatták kifejezésre megelégedésüket. Jeszenszky Jó­zsef, a TMK lakatosa például a következőképpen beszélt: Tények bizonyítják a párt és a kormány helyes, a munkásosztály érdekei­nek megfelelő politikáját. Meg­ígérhetjük, hogy a jövőben még jobban dolgozunk. Győrfi Gergely, a Fémmű fém­öntöde üzemmérnöke pedig a kö­vetkezőket mondta: Ahhoz, hogy ma mindnyájan elégedettek va­gyunk a nyereségrészesedéssel, nagyban hozzájárult a tavalyi ta­karékossági mozgalom. 1958-ban a színes­fémek olvasztásánál a fémveszteségek (háló) csökkenté­sével és az alumíniummal szeny­­nyezett hulladékok feldolgozásá­val csak az üzemrészünkben 3 és fél millió forintot takarítottunk meg. Érdemes volt iparkodni. Most 2200 forint visszatérítést kaptam. (Laczi Zoltán, Csepel Fémmű.) 12 nap és ami ezen kívül van A Gheorghiu-Dej Hajógyárban a napokban fizették ki a nyere­ségrészesedést. Kerek kétheti bér­nek megfelelő összeg jutott egy­­egy főre. Az 1958. évi 5 millió 391 ezer forint többletnyereség után 2 millió 804 ezer forint volt a ré­szesedés, s ebből 2 millió 189 ezer forint került szétosztásra. 615 000 forintot az üzemi tanács határo­zata értelmében különböző jóléti és jutalmazási célokra fordítanak. Például 150 000 forintot arra a célra tartalékoltak, hogy az 1959- ben megindult munkaverseny győzteseit évközben is jutalmaz­zák. Sokan keveslik, hogy csak 12 napot fizettünk. Gondolom, az elé­gedetlenkedők is más vélemény­re jutnak, ha figyelmesen áttanul­mányozzák az alábbi táblázatot. Ugyanis a fizetésen és a nyereség­­részesedésen kívül tavaly 18 mil­lió 160 ezer forint volt az az ösz­­szeg, amelyből minden dolgozónk részesült valamilyen formában, ha nem is került ez az összeg közvet­lenül a fizetési borítékba. Íme: Forint SZTK-járulék................................ 6 346 771 Munkaruha, védőfelszerelés, védőételek, egyéb munka­­védelmi kiadások .... 2 976 377 Étkezési hozzájárulás, ipari tanulók étkeztetése . . . 1 409 392 Üdülök, napközi, bölcsőde fenntartása................................ 935 612 Fizetett szabadság, fizetett ünnepnapok ........................... 4 231 753 Családi pótlék.......................... 683 082 Munkásszálló, orvosi rendelő költségei...................................... 128 685 Sportfejlesztési és fenntar­tási, kultúrfejlesztési költ­ségek, műszaki kör és mozi fenntartása................................ 237 659 Segélyek, bevonulók családi segélye, SZTK-segélyek . . 325 758 Jubileumi jutalmak, újítások díjazása, egyéb jutalmazá­sok ................................................. 777 192 Egyéb jóléti költségek . . . 88 010 Ha ezt az összeget elosztjuk a dolgozók számával, kiderül, hogy három forint híján ötszáz forint havi juttatást jelent ez minden egyes dolgozónknak. (Balogh László, Gheorghiu-Dej Hajógyár.) ÚJRA SÜT A NAP Végéhez közeledett a tél. Nem volt már ereje ahhoz, hogy jeges kezeivel véresre csípje az emberek fülét, de borongós sötét napokkal még rájuk telepedett és a szívükre fújta fagyos leheletét. Ma reggel azonban ő arra éb­redt, hogy az ablakredőny résein át aranyszálakat dugdosott be a nap. Az egyik éppen az orrára esett, mintha bosszantani akarná. De­hogy bosszankodott, inkább for­gatta a fejét a párnán, hogy ta­vasz tündérének e vékony ujjacs­­kája mindenütt végigsimogathas­sa öreg, ráncos arcát. Biztosan az ég is kék, kienge­dem a galambokat — gondolta. Gyorsan felkelt, felöltözött, az­után felkapaszkodott a padlásra. Szegény galambok! Egész télen csak gubbasztottak, szomorkod­­tak, vágyakoztak a magasság cso­dálatos szabadságára. Jó helyük van pedig. Ő csinálta. Meleg is, tiszta is, valóságos kis palota. A kosztjuk is megvan. Kint ezer ve­szély leselkedik rájuk, a szél té­pi tollaikat, mindig fáradtan tér­nek haza. Mégis repülni vágyód­nak. Galambok, repülniük kell, nem élhetnek másképpen — gondolja, miközben kiengedi őket. Szár­nyukkal, ahogyan elsuhannak mellette, kezét érintik, mintha köszönetet mondanának. Sokáig nézett utánuk, egészen addig, míg öreg szemei elől a végtelen kékségbe tűntek el, és hogy belefáradt az eget fürkészni, a­ földre nézett. Innen a tetőről úgy tűnik, mintha az egész vilá­got látná egyszerre. Itt élünk mi emberek ... Még korán van, de már népes az utca, munkába sietnek. Dol­gozni mennek. Otthonról a gyár­ba ... Mindenkire vár a dolga, kötelessége, feladata. Az ember nem lehet meg enélkül... Hát őrá mi vár? Munka? Kötelesség? Feladat? ... Ha csak az nem, hogy ne hagyja kialudni a tüzet a kály­hában, vagy gyűjtést aprítani. No, meg a galambok. Nem munka ez, inkább csak játék. Mi hasz­nát veszik? ... Semmit. Két esztendeje már, hogy nyug­díjba ment. A gyárban szeret­ték, elismerték. Tekintélye volt. Igaz, nehezebben bírta már a kalapácsot, estére alaposan elfá­radt, de mégis első volt a mű­­helyben. Nem volt nála jobb meg gyorsabb kezű munkás. Azért is ment már nyugdíjba, félt, hogy megelőzik, hogy nem bírja majd a tempót a fiatalok­kal. Ráértem volna még — mon­dogatja azóta magában sokszor. Azon a napon, amikor bú­csúztatták, még örült is. Az igaz­gató — fiatal ember, valamikor ott tanult a műhelyben — szé­pen beszélt; munkáshűségről, sok­sok munkában töltött évről, jól megérdemelt pihenésről... Virág is volt az asztalon. A párttitkár egy könyvet nyújtott át, első lap­ján szép betűkkel van beleírva: „Tiszteletünk jeléül, egy életen át végzett becsületes munkáért.” Olyan megható, jóleső érzés volt, amikor sorba jöttek a szaktársak, kezet ráztak vele és mindnyájan mondtak néhány kedves szót . . . Jó egészséget! Jó pihenést! Az igazgató , a Karcsi-gyerek (mert magában azért még mindig így nevezi) még azt is mondta, hogy „aztán ne felejtsen el minket, Lajos bácsi! Szívesen látjuk bár­mikor!” Több mint két esztendeje már annak! A gyáriakkal ritkán t­a­lálkozik. Nem panaszkodik nekik, inkább dicsekszik ... nincs nekem semmi gondom — szokta mondani. Jó kis nyugdíjam van, a gyerekek is törődnek velem, azt csinálok, amit akarok. A csapos hímem meg a kiállításon is volt már! Csuda­szép galamb! Kérdezősködött is. A gyárról, a munkáról, de csak módjával, mintha nem is érdekelné oly na­gyon. Pedig hej, de sokat gondol a gyárra! Vajon min dolgoznak most? Tud-e már a Sanyi pertliz­­ni? Mindig elszakadt neki a he­gesztésnél ... Hogyan boldogulnak a rozsdamentes csövekkel? Akko­riban de sok bajuk volt vele! Vagy ráncos lett, vagy szakadt. Nem is volt az rendes munka, in­kább csak olyan murkszolás ... Ő már tudja, hogyan kéne csinálni! Sokat gondolkozott, volt rá ideje. Titokban, hogy a fiai meg a me­ ,­nye ne lássák, fel is rajzolta a ké-­­szüléket. Ott van a szekrényfiók-­­ ban. Tavaly elhatározta, hogy be­megy a gyárba. Egy kicsit beszél­getni, nézelődni, meg ha lehet, ta­lán segíteni is. Dehát rágondolni is rossz, milyen szégyen érte! Nem engedték be! A portánál — új ember volt — azt kérdezte, hogy

Next