Népszabadság, 1962. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-01 / 256. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * Ára 60 fülér NÉPSZABADSÁG 1962. november 1. csütörtök MAGYAR SZOCIALISTA MIJ ISKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 256. szám Az olvasó faluért Mennyien olvasnak könyvet falun? Most, az ősz közepén különösen indokolt ez a kérdés, hiszen a tsz-községekben is elsősorban a tél az olvasás ideje. A falusi olvasottságra vonatkozó számokat kétféle módon értékelhetjük. Megnyugtathat bennünket az, hogy az olvasók száma a járási és községi tanácsi könyvtárakban évről évre növekszik. Tavaly a járási és községi könyvtárak olvasóinak száma már meghaladta a 800 ezret. Büszkék lehetünk rá: a falusi könyvvásárlás az utóbbi öt esztendőben megháromszorozódott. Ez mind igaz és mégsem lehetünk elégedettek. Most, a négyezer tsz-ünkben körülbelül egymillió parasztcsalád él és gazdálkodik, felnőtt parasztember viszont csak 76 ezer van a könyvtári olvasók között.Ez kevés! Még akkor is nagyon kevés, ha tudjuk, hogy olyanok is olvasnak falun könyvtári könyveket, akiknek a gyerekük iratkozott csak be a könyvtárba, és ha figyelembe vesszük, hogy falun se csak könyvtári könyveket olvasnak. Ma falun a lakosság 11,7 százaléka olvas könyvtári könyveket. Ezt az arányszámot az 1965. év végéig, a mostani ötéves terv befejezéséig, 15 százalékra kívánjuk emelni. Ez a növekedés nem kevés, de nem is sok. Gyarapodik majd az 1000 lakosra jutó könyvállomány is: az 1961. év végi 710- ről 1200-ra! A most kibontakozó — a Hazafias Népfront, a Nőtanács és a SZÖVOSZ által kezdeményezett — könyvbarát mozgalom jelentősen megkönnyíti az említett célkitűzések elérését. Ezt bizonyítják a somogyiak és a vasiak eddigi sikerei. Somogyban már 15,7, Vasban pedig 16,1 százalékos a falusi olvasottság arányszáma. Meglepő eredmények születnek azonban más megyékben is. Hiszen a szövetkezeti gazdálkodás, a szaktudás becsületének növekedése, a rádió, a televízió, az újság, az ismeretterjesztő előadások sokasága, mind-mind újabb és újabb ezrekben, tízezrekben kelti fel az érdeklődést az olvasás, a könyv iránt. Az idei őszön különösen figyelemreméltóak a Szolnok megyei erőfeszítések. Ez a nagy, mezőgazdasági jellegű megye — a tanácsi könyvtárak olvasóinak számát tekintve — 19 megyénk között az utolsó előtti helyen áll. A megye félmillió lakosából csak mintegy 50 ezer a könyvtári olvasó, alig 10 százalék! Teendő tehát van itt éppen elég. És a Szolnok megyeiek, a tömegszervezetek, a megyei és ajárási könyvtárak vezetői munkához is láttak. Létrehozták a megyei és a járási könyvbarát bizottságokat, és az előre kiválasztott községekben széles körű, alapos olvasótoborzást rendeztek. Tiszaigar, Öcsöd, Tószeg község neve jelzi az eredményes munka egyes állomásait. Tiszaigaron a község 410 családjából 335-ben már van egy-egy könyvtári olvasó. Itt Emődi István, a hajdani könyvtáros egymaga 35 új olvasót, könyvbarátot szerzett! Szeptemberben a 6500 lakosú Öcsödön a meglevő 610 olvasó mellé 220 újat „toboroztak”. Tószegen a 4300 lakos közül eddig 602 kölcsönzött könyvet a könyvtárból, most a háromhetes októberi szervezés után Szlovák Ferenc tanító, a községi könyvtár vezetője 124 új olvasót jelölhetett be a falu olvasótérképére. Szolnok megyében ezen a téren még 16 községben rendeznek hasonló olvasótoborzást, illetve író—olvasó találkozót. Mindebben mi a figyelemre méltó? Fontoljuk csak meg: három Szolnok megyei községben — nem is olyan nagy erőfeszítéssel — néhány hét alatt több mint 500 új olvasót szerveztek. A falu ismertebb, könyvszerető emberei keresték fel szomszédaikat, ismerőseiket vagy pedig a szövetkezetbenbeszélgettek el közvetlen munkatársaikkal. Ezek az emberek meggyőzően tudtak szólni a könyvek értékéről, az olvasás öröméről és hasznáról. Az eredmény nem is maradt el. Ami viszont Tiszaigaron, Öcsödön és Tószegen sikerült, az elérhető az ország száz és száz más községében is, így a felnőtt olvasók számát falvainkban már ezen a télen több tízezerrel növelhetnénk. Nagyon valószínű, hogy ezen a télen még nem tudjuk megvalósítani a könyvbarát mozgalomnak azt a szép jelszavát, hogy „Minden házban legyen egy olvasó!” Sok községben azonban már meg lehetne közelíteni ezt a célkitűzést. Több faluban már most is vannak díszes, kis táblával jelzett „olvasó utcák”, és akadnak olyan helységek, melyek hamarosan magukénak vallhatják az „olvasó község” címet. A könyvbarát mozgalom előtt ténylegesen nagy lehetőségek tárulkoznak fel. Óvakodni kell azonban a látszateredményektől. Elsősorban nem látványos ünnepi megmozdulásokra, hanem szívós, körültekintő, hétköznapi tettekre van szükség. Ha már valakit rábeszéltünk arra, hogy olvasson, akkor legyen gondunk arra is, hogy az illető olyan könyvekhez jusson, melyek kielégítik a felkeltett érdeklődést. Ebből a szempontból nagyon fontos a falusi könyvtárak, tanyacsoportok, települések könyvellátásának jó megszervezése, a könyvállomány megfelelő felfrissítése és rendszeres cseréje. Nem szabad már tovább halogatni az egységes falusi könyvtárak kialakítását, és megfelelő elhelyezését, berendezését. Növelnünk kell a szakkönyvek arányát; ez most meglepően alacsony, mindössze 2 százalék! A falusi könyvolvasók számának növekedése természetesen attól is függ, hogy mennyi könyvet vásárolnak meg a falusi lakosok. Most, az őszi könyvhetek keretében eddig, már mintegy 400 községben keresték fel a falusi családokat az önkéntes könyvárusok. E látogatások eredményeképpen is ezer és ezer parasztcsalád vásárolt — talán először az életben — hasznos, jó könyvet. Ez is bizonyítja: azoknak van igazuk, akik a falusi könyvterjesztést nem csupán üzleti, kereskedelmi tevékenységnek fogják fel, hanem a népművelő munka szerves részének tekintik. Remélhetőleg ez a szemlélet hamarosan uralkodóvá válik, és ehhez tartja majd magát a nyolcezer földművesszövetkezeti könyvbizományos és minden falusi könyvterjesztő. Rengeteget árthat a falusi olvasómozgalomnak, a könyvekkel való „üzletelés”, a „raktári készletek” válogatás nélküli „értékesítése”. Közeledik a tél. Még néhány rövid hét és elnéptelenedik a határ. A tsz-tagok százezrei több szabad időhöz jutnak. Ezen a télen minden bizonnyal előrehalad majd amezőgazdasági szakmunkásképzés, növekszik a tsz-akadémiák és az ismeretterjesztő előadások száma, emelkedik a színvonaluk. Rajtunk múlik, hogy ez a tél a falusi könyvolvasás, az olvasómozgalom nagyarányú fellendüléséről is nevezetes legyen. Tóth Benedek U Thant és Fidel Castro havannai tárgyalásainak fő témája: a Kuba meg nem támadására vonatkozó amerikai Kuznyecov Stevensonnal tárgyalt A kubai ellenforradalmárok vezérének provokációs nyilatkozata U Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára, szerdán Havannában folytatta megbeszélését Fidel Castróval. A kubai kormányfő határozott biztosítékokat kért arra, hogy az Egyesült Államok nem követ el semmiféle agressziót Kuba ellen. Castro közölte, hogy csakis e garanciák megadása esetén engedélyezheti az ENSZ-megfigyelőknek, hogy ellenőrizzék a Kubában levő fegyverrendszerek leszerelését. Lap- és hírügynökségi jelentések szerint, a tárgyalások ellenére folytatódnak a Kuba-ellenes provokációk. Cardona, a kubai ellenforradalmárok vezére kijelentette: az új helyzetben is fenntartja magának azt a jogot hogy erőszakot alkalmazzon Kuba ellen. Az amerikai propagandagépezet pedig rosszindulatú koholmányok terjesztésével szeretné meghiúsítani a végleges megegyezést, és a latinamerikai országokban folyó terrorcselekmények ürügyén próbálkozik egy újabb Kuba-ellenes válságot előkészíteni. U Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára, kedden és szerdán Havanában megbeszélést folytatott Fidel Castróval, a kubai forradalmi kormány miniszterelnökével. A megbeszélésen kubai részről jelen volt még Corticos elnök és Raul Roa külügyminiszter, az ENSZ részéről pedig Omar Lutfi, Tava-í rés de Sa, valamint Rykhie táborítok. Az ENSZ-szóvivő szerint a megbeszéléseken szóba kerültek mindi azok a pontok, amelyeket U Thantnak Fidel Castro meghívását elfogadó levele tartalmaz. Mint ismeretes, U Thant levelé-iben kifejezte reményét, hogy a megbeszélések olyan megoldáshoz vezetnek, amelyek biztosítják Kuba szuverenitásának tiszteletben tartását. A szóvivő rámutatott, U Thant nem azért érkezett Kubába, hogy az ország vezetőivel a különböző fegyverek kivonásáról tanácskozzék. U Thant útjának az a célja, hogy Fidel Castróval megvitassa a kubai válság valamennyi fontos oldalát. Egyébként U Thant látogatásával kapcsolatban a kubai sajtó is rámutat, hogy az ENSZ ügyvezető főtitkára ,,tárgyalások nem pedig megfigyelés céljából érkezett Havannába”. Jól értesült források szerint Fii del Castro U Thanttal folytatott tanácskozásai során ragaszkodott ahhoz: adjanak biztosítékot arra, hogy az Egyesült Államok nem követ el semmiféle agressziót Kuba ellen. (Folytatás az 5. oldalon.) NOVEMBER ÖTÖDIKÉRE összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusa 2. bekezdésének alapján az országgyűlést 1962. november 5-én délelőtt 11 órára összehívta. (MTI) A kongresszusi verseny elősegítette a háromnegyed évi terv sikeres teljesítését (Tudósítónktól.) A kongresszusi verseny legfrissebb eredményeiről, tapasztalatairól kértünk tájékoztatást Jandek Gézától, a SZOT termelési osztályának vezetőjétől. Elmondotta, hogy a kongresszus a versenynek igen nagy része van a háromnegyed évi terv sikeres teljesítésében. A legtöbb ipari üzemben nemcsak pótolták az év eleji elmaradást, hanem igen sok helyen a dolgozók kezdeményezése lehetőséget ad terven felüli népgazdasági igények kielégítésére, a vártnál jobb minőségi, termelékenységi, önköltségi eredmények elérésére is. A Kábel- és Sodronykötélgyár szigetelt vezetékgyárrészlegének kollektívája például alapos regfonolás után terven felüli több milliós kábelrendelés teljesítésére tett pótfelajánlást. Az Inotai Alumíniumkohó dolgozói az alumínium előállításához szükséges villamos energia jelentékeny csökkentésével néhány hónap alatt több mint ötmillió forintot takarítottak meg. A Budapesti Cementáru és Kőipari Vállalat szocialista brigádjainak versengése 30 százalékról kilencre csökkentette a másodosztályú áruk arányát. A Medicor Röntgen Művekben a műszaki és fizikai dolgozók közös erőfeszítése eredményezte, hogy 1962-ben a tervezettnél 20 százalékkal több új gyártmányt készítenek. Százával lehetne sorolni a példákat, amelyek bizonyítják, milyen nagy felelősséget éreznek vezetők és beosztottak a vállalások teljesítéséért, igyekeznek beváltani, sőt, valamivel megtetézni ígéretüket Ünnepi műszakok Igen sok üzemből, vállalattól érkezett jelzés a napokban a SZOT-hoz kongresszusi hónap, kongresszusi műszak kezdeményezéséről. Ennek elsősorban ott van létjogosultsága, ahol előre nem látott igények, soron kívüli rendelések kielégítésére van szükség és lehetőség, vagy ahol nehézségek, akadályok leküzdésére kell összpontosítani a dolgozók erőfeszíté- seit. De nem lenne helyes, ha jó pusztán a forma, a látványosság kedvéért ott is hasonló kezdeményezésekre „mozgósítanának”, ahol a termelés konkrét problémmai ezt nem indokolják. Arra is vigyázni kell, hogy a kongresszusi műszakok, pótfelajánlások semmiképpen se vonják magaik után a túlóráztatás növekedését. Ilyen irányzatot, sajnos, nem egy he- t , iyen tapasztalni. Ellenkezőleg, a versenynek éppen az lehet az egyik fő célja, hogy megszüntessék vagy legalábbis a minimumra csökkentsék „a hajrákat”. Nagyobb figyelmet az egyéni versenyre A verseny különböző formái közül különösen a szocialista brigádmozgalom nagyon népszerű. Az utóbbi fél évben 24 százalékkal nőtt a szocialista brigádok száma, tagjainak száma pedig 30 százalékkal. Helyes mederben halad a szocialista munka műhelye, gyára címért folyó verseny is, elsősorban azokban az üzemrészekben, ahol a szocialista brigádok többségben vannak. A szocialista munka műhelye címért folyó verseny eredményeiben szerepet játszik az is, hogy a KISZ az Ifjúság a szocializmusért mozgalom keretében helyesen foglalkozik a fiatal munkások nevelésével, kezdeményezéseinek felkarolásával. Változatlanul problémia azonban annak a megértetése, hogy a kollektív versenyformák nem szoríthatják háttérbe az egyéni versenyt. Még mindig ritka jelenség például, hogy valamilyen kiemelkedő termelési tevékenységért, újításért kiváló dolgozó-kitüntetést adományoznának. De nem értékelik eléggé a folyamatosan, egyenletesen végzett jó munkát sem. A kongresszusi verseny során ezen feltétlenül változtatni kell. Kik nyerhetik el a kongresszusi zászlót? Sokan érdeklődnek a SZOT-iránt — mondotta befejezésül Jandek Géza —, hogy mely üzemek, vállalatok esélyesek a kongresszusi zászló vagy oklevél elnyerésére. Erre elsősorban maguk az üzemek tudnak válaszolni. A kongresszusi zászlót vagy oklevelet ugyanis a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, illetve az élüzem címet elnyert kollektívák közül a legkiválóbbak kapják majd meg. Melyik vállalat milyen eredményt ért és ér el az élüzem címért folyó versenyben — ez dönti el esélyességét a kongresszusi zászló elnyerésére. A kongresszusi verseny az éves terv teljesítésével ér véget, s az értékelés 1963 első negyedévében történik.