Népszabadság, 1964. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-26 / 72. szám

1964. március 26. csütörtök NÉPSZABADSÁG ­­ri L­orz,Mel­er-h­íd pesti hídfőjének forgalmi terve Hét méter széles úttest a rakparton (Tudósítónktól.) Fontos állomásához érkezett az Erzsébet-híd pesti hídfőjének építkezése. A Szabad sajtó út és Irányi utca közötti szakaszon megkezdték a Váci utca átépíté­sét. Áprilisban különféle forgalmi korlátozások lesznek a Váci utcá­ban, májusban pedig a Felsza­badulás téren. Befejezéséhez kö­zeledik a hídfő és a Váci utca kö­zötti vasbeton híd építése: a híd alatt újabb területeket nyertek a közlekedésnek. A Március 15. tér­nek a Belvárosi-templom és a Duna utca közötti részén süllyesz­tik az úttestet, ez lehetővé teszi a tér és a Duna utca új forgalmi rendjének a kialakítását. A Duna utcában kétpályás, osz­tott sávos útvonalon közlekednek majd a közúti járművek. A híd­ról lehajtva, a Roosevelt tér felé zajlik a forgalom, északi irányból pedig a Váci utcát érhetik el a járművek. A készülő tervek sze­rint a Március 15. térre kerül a 8-as és a 16-os busz végállomása is. A tér rendezésével elérik, hogy északról az Apáczai Csere János utcán át — kihasználva a híd ál­tal nyújtott lehetőségeket — a járművek szintbeni kereszteződés nélkül juthatnak Dél-Pest felé. Ezzel egyszersmind jelentősen te­hermentesítik a zsúfolt Váci ut­cát. A hídfő környékének rende­zése során a felső és alsó rak­part között húzódó lépcsős, sérült partfalat elbontották. Helyette a felső és az alsó rakpartot egy füg­gőleges támfal választja el, ily módon az alsó rakparton is hét méter széles úttestet alakítanak ki. A járművek tehát északról déli irányban nem keresztezik majd a 2-es villamos pályáját. Készülnek a tervek az Erzsébet­­hídon közlekedő, közhasználatú járművek forgalmi rendjére is. Forgalomszámlálással megállapí­tották, hogy a Buda déli és északi részébe irányuló forgalom csak­nem egyforma, bár észak felé ki­csit nagyobb. Az Erzsébet-híd vil­lamosközlekedését csak nagy be­fogadóképességű, három kocsiból álló szerelvényekkel, úgynevezett ikervillamosokkal lehet lebonyolí­tani. A zavartalan forgalom ér­dekében óránként legalább 40— 45 szerelvénynek kell áthaladnia a Rákóczi út—Nagykorú­ keresz­teződésnél. A terv készítői azzal is számoltak, hogy a 63-as villamos továbbra is jelenlegi útvonalán közlekedik. Előreláthatóan négy villamos­­járat közlekedik majd az Erzsé­­bet-hídon, kettő Zugló és a Moszkva tér között, kettő pedig a Móricz Zsigmond körtér irányá­ban. Kiszámították, hogy az Er­zsébet-híd megnyitása után jelen­tősen csökken majd az átszálló forgalom a Nemzeti Színháznál, a Dimitrov téren és a Kálvin téren. A tervek szerint az autóbuszok útvonala a következőképpen ala­kul: az Erzsébet-hídon közlekedik majd a 7-es, a 7/C, a 8-as, a 16-os, 19-es és 89-es autóbusz, az 1-es pedig a Szabadság-hídon. Az au­tóbuszok a jelenlegi irányban járnak majd. A módosítás követ­keztében a Szabadság-híd mente­sül a 7-es és a ZIC forgalmától, a Lánchíd a 16-os, 19-es, a 89-es és az 1-es autóbusz forgalmától. A 8-as és a 16-os autóbuszok végál­lomása az Erzsébet-híd pesti híd­főjénél lesz, mégpedig a hídfő alatt. Napirendre került a Kálvin tér forgalmának rendezése is. A BUVATI tervei, javaslatai szerint meg kell szüntetni a tér körfor­galmát. A Baross utcából a Kecs­keméti utcába, a téren egyenesen átvágva haladnának a trolibuszok. Egyirányú közlekedést javasolnak a Kecskeméti utcában az Egyetem tér felé. Ellenkező irányban, a Kálvin tér felé a trolibuszok és egyéb járművek a Királyi Pál ut­cán át közlekednének, amely ugyancsak egyirányú lenne. Az egyetem előtt az úttest kiszélesí­tését javasolják. A Kálvin tér ren­dezése után jelzőlámpákkal irá­nyítják majd a forgalmat. nőkkel arról, hogy most már le­mond földjéről az európaiak ja­vára. Tudvalevőleg egyetlen af­rikai törzsfőnöknek sincsen joga eladni egy marék földet sem — a föld a törzsé, afelett egy személy soha nem rendelkezik. De ez az első 31 telepes még legalább tisz­tességesnek tetette magát — az utánuk jövők már maguk csinál­tak maguknak törvényt. 1902-ben az angol kormány rendelete 2 millió 700 ezer hold földet — a javát — a brit korona tulajdoná­nak nyilvánította. Ebből a ko­ronaföldből, 999 évi bérletre, kap­tak egy-egy darabot a nyugalom­ba vonult tábornokok, leszerelt őrmesterek, kisebb, s nagyobb rangú retirált hadfiak. S mert megjött az étvágyuk, mind na­gyobb darabot nyilvánítottak fe­hér rezervátumnak, egyre sző­kébbre szorultak az ország igazi lakói. Az ötvenes években az or­szág mezőgazdasági termelésre alkalmas területéből 34 ezer négyzetkilométer 30 ezer európai telepesé volt, 135 ezer négyzet­­kilométer pedig — öt és negyed millió afrikaié ... Sir Michael rabszolgái A föld azonban magában keve­set ér. Munkás kell, hogy dolgoz­zék rajta. Az afrikaiak a fehérek elől erdeikbe menekültek, ott ha tudtak, megéltek, ha nehéz volt az év, sokan éhen haltak. De sza­bad emberek voltak. Hogyan haj­tották mégis az ültetvényekre őket? Adót vetettek ki, amelyet minden 18. évét betöltött afrikai férfinak fizetnie kellett. Ki tudott adót fizetni? Akinek pénze volt. Kinek volt pénze? Aki elment a fehér farmokra dolgozni, így kényszerítettek 1952-ben már ne­gyedmillió afrikait az európai farmokra. Milyen feltételekkel? Amikor kitört a kenyai parti­zánháború, az Afrika-barátságáról híres angol munkáspárti képvise­lő, Fenner Brockway bejárta Ke­nyát és jelentést tett közzé az események hátteréről. Ebben az időben az ültetvényeken dolgozó munkás havi bére 12 shilling, kö­rülbelül 35 forint volt. Brockway nyilvánosságra hozott néhány szerződést, amelyet európai tele­pesek afrikaiakra kényszerítettek. Az egyiket Michael Blundell (je­lenleg Sir Michael), a volt kenyai törvényhozó tanács tagja „kötöt­te” a birtokán dolgozó bennszü­löttekkel. A munkás azon kívül, hogy a szerződés időtartama alatt, 1949 májusától 1952 májusáig dol­gozik Blundellnek, vállalja. ..hogy családjának minden férfi tagja, aki betöltötte 16. életévét, nem kevesebbet, mint évente 270 na­pot dolgozik a birtokos számára”. A szerződés függelékében még ez állott: „Élő vagy holt fák kivágá­sa, szamarak tartása tilos. Vala­mennyi asszony és gyermek dol­gozik, ha a tulajdonos kívánja. Hiányzás vagy rendszeres késés a kunyhó és a használt földterület elvesztésével jár.” A szerződésben egyetlen szó sem volt a bérről... Ha a farmokon dolgozó mun­kások a városba akartak men­ni, rokonaikat látogatni, vagy akár csak mert ünnepnap volt, írásbeli engedélyt kellett kér­niük. Ha anélkül elfogták őket, börtönbe zárták. A munkásnak nem volt joga felbontani a szer­ződést. Ha a farmer eladta ültet­vényét — eladta az oda szerző­dött munkásokat is. Tévedés ne essék nem a múlt században — az ezerkilencszázöt­­venes években! Az export — a fehérek kezén Nem azért „hánytorgattam fel” mindezt, hogy az angol telepesek fejére olvassam bűnlajstromukat. Tehettem volna — erről még nem lehet nyugodt lelkiismerettel azt mondani, hogy tegnap már. De még ha az is lenne, következmé­nyeivel ma kell szembenéznie Ke­nyának — az út kezdetén. Két sor­számban­ össze lehet foglalni Kenya szinte minden bel­politikai és gazdasági problémá­ját. 3600 európai farmer van, ezek 7,5 millió acre földön gazdálkodnak és bruttó jövedelmük 1961-ben 35,9 millió font sterling volt. 950 000 afrikai farmer van, ezek 11,6 millió acre földön gazdálkod­nak, és 1961-ben bruttó jövedel­mük 10,4 millió font sterling volt. Ez a mai Kenya. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a mezőgazdaság az ország szinte egyedüli jövedelmi forrása, hogy az európai farmok viszont az egész kenyai export értékének 3/1 részét szolgáltatták, a legfonto­sabbat tudjuk Kenyáról. A politikai oldala pedig mind­ennek így fest: Az ötvenes években partizán­háború folyt Kenyában azért, hogy a fehér telepeseket elker­gessék. A partizánokat tankok­kal, repülőgépekkel irtották. A felszabadító háború vezére Jomo Kenyatta volt.­Ma Kenyatta a független Ke­nya első kormányfője. Miniszter­­elnöke ugyanazoknak a telepe­seknek, akik nála senkit jobban nem gyűlöltek, akik őt börtönbe zárták, száműzték. Az ember azt gondolná, hogy nekik is. Kenyá­nak is jobb lenne, ha most, hogy az ország független lett, gyor­san szednék a sátorfájukat. De hát nincs hová menniük. Hiszen ezek már itt születtek, itt van mindenük. S mi lenne, ha hirte­­lenében elvinnének mindent, ami elvihető? Meg lehetne tartani, akárcsak a mostani egyensúlyban, Kenya gazdaságát? Eddig minden kenyainak egy ellensége volt: a gyarmatosítás. Egy célja: a függetlenség. 1963. december 12-ig. De most, ezután ... ? Hogyan néz ezzel a temérdek nehézséggel szembe Afrika legfiatalabb füg­getlen kormánya? Erre kutattam választ — ezért repültem azon a szeles napon a Viktória-tótól előbb a tengerparti Mombasába, majd tovább. Igaz, kicsit korán — most még csak a gondokat és a szándékokat lehet számba venni. De azért azokból — ha halványan is — csak kirajzo­lódik, merre visz majd az az út. (Folytatjuk.) 7 SZÉP ÚJ ISKOLÁK Korszerűek az oktatási épületek tervei Az igények növekedése, az is­kolareform következtében az ok­tatásnak több tanteremre van szüksége. Építkezünk is bő­ven, s ha a tanteremhiányt nem is lehet egyik napról a másikra megoldani, évente több száz tan­termet ad át az építőipar. De milyeneket? A mennyiség fontos szempontjai mellett lényeges az is, hogy ne csak új, de szép és célszerű, jól felszerelt legyen az új iskola. Vajon megfelelnek-e a modern egészségügy és pedagógia követelményeinek ezek az új épü­letek, esztétikailag, építészetileg elég korszerűek-e? — A kérdésre az iskolaépítés gazdája, a Műve­lődésügyi Minisztérium beruhá­zási főosztálya válaszolt. Tanulószoba, politechnikai műhely, előadók Alig néhány éve, még a három­éves terv idején is sok 1—2 tan­termes kis iskola épült vidéken. A mezőgazdaság átszervezése után azonban már nincs szük­ség az apró tanyai iskolákra, az összevont osztályokat is felszá­molják, s ma többnyire négy tan­termesnél kisebb épületet nem emelnek. A legkisebb, négy tan­termes alsó tagoza­tú iskola is kor­szerű: a tantermekhez mindenütt tanulószoba, úttörőhelyiség, igaz­gatói és nevelői szoba, szertár, sőt pedagóguslakás tartozik. Min­denütt, mert — mint az iskola­­épületek általában — ezek a ki­sebb iskolák is az országosan használt típustervek alapján ké­szültek, s egyformák minden la­kott helyen. Éppen ezért egy-egy azonos befogadóképességű épüle­tet mindig több változatban ter­veznek meg az építészek; az előbb említett iskolához például három terv, egy földszintes és két eme­letes megoldás készült. Hasonló elrendezésű a négy tantermes fel­ső tagozatú általános iskola, amely­ben azonban már természettudo­mányi előadó, politechnikai mű­hely, szertár is van, sőt az egyik változatnál melegítőkonyha is a napközi otthonhoz. Központi fűtés a falun is A típustervek eltüntetik a vá­rosi és falusi iskolák közötti kü­lönbséget. Az emeletes épületek zömét, például falun, városon egy­aránt közművesítették, az előb­bieknél nagyobb, nyolc tantermes általános iskolák pedig — a leg­kisebb településen is — központi fűtést kapnak. Ezekben a nagyobb épületekben most mindenütt több műhely és konyhaüzem is műkö­dik, s valamennyi iskolához — a régi panasz megszűnik — komp­lett tornaterem készül, öltözőkkel, zuhanyozókkal. A tervek variál­hatók, olyan helységekben, ahol az új iskola mellett a régit is használhatják, megépíthetők mű­hely vagy napközi otthon nél­kül. Az építőipari újdonságokat is felhasználják a típustervek. A ti­zenkét tantermes általános iskola például téglaszerkezettel, és — ahol erre, mód van — kohósalak­blokkból is felépíthető. Ez különö­­­ben a legnagyobb általános isk­­­kola jelenleg, a szakemberek azon­ban már dolgoznak a még na­­­gyobb, 16 tantermes épület típus-­ tervein. Ugyancsak most készülnek az új középiskolai típustervek. Az eddigi 8—12 tantermes középisko­la megfelelt ugyan funkciójának — a tantermekhez rajzterem, fi­zikai és kémiai-biológiai, s az előbb felsorolt helyiségek csat­lakoznak —, esztétikailag azonban nem találták megfelelőnek az épületet, ezért most igényesebb terveket dolgoznak ki a 8, 12 és 16,20 tantermes középiskolák számára. Az építkezés mindig igyekszik lépést tartani a neveléstudo­mánnyal, a minisztérium már adott megbízást a kialakulóban levő új iskolafajta, a szakközép­­iskolák terveinek elkészítésére is. Az elképzelések szerint 12—16 tanulócsoport számára — a tan­tervnek megfelelően — csak 5—8 tantermet, viszont 600—1000 négyzetméter alapterületű mű­helyt építenek, s a rajztermen, természettudományi előadón kí­vül, két szakelőadó is szolgálja az itteni speciális oktatást. Jól bevált típustervek Nagy ablakok, jó mesterséges világítás, elegendő légtér és meg­felelő nagyságú udvar jellemzi az új iskolákat. Fontosak ezek a követelmények, mert az általános és középiskolák 80—90 százalékát — ez körülbelül évi 400 tantermet jelent — a jól bevált típustervek­­ alapján építik, így nemcsak gyor­­­­sabb az építkezés — a típusterv helyszínre alkalmazásához ne­gyedannyi idő kell —, de olcsóbb is: a tervezési költség kétharmad része megtakarítható. Éppen ezért egyedi terv szerint csak különle­ges esetben építkeznek, ha a domborzati viszonyok nem megfe­lelőek, vagy ha a városban telek­problémák, speciális városképi igények vannak. Más is indokolt, az egyéni tervezést alkalmakként. A típustervek gyakran változnak, s legfeljebb öt évig vannak for­­galomban. Időközben mindig új lehetőségeket dolgoznak ki a ter­vezők, s erre éppen az egyéni ter­vezésű építkezések a legalkalma­sabbak. Az építészek az általános és középiskolás diákok mellett gon­dolnak a kisebbekre, a kollé­giumok lakóira és a főiskolások­ra is: többfajta diákotthont, há­romféle óvodát terveztek, és sok egyéni terv készül az épülő fő­iskolai kollégiumok, egyetemi épületek számára . Rózsa Gyula A komlói 12 tantermes gimnázium egyedi tervek szerint készül. A típustervek alapján, ilyen nyolcosztályos általános iskolát épí­tettek Szegeden, Nádudvaron, Gödöllőn, Isaszegen és még néhány helyen az országban. 14 nunló 1-én újból megútysíil a KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ (V., Petőfi Sándor u. 6.) A NEMZETI SZÍNHÁZ KAMARASZÍNHÁZA

Next