Népszabadság, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-02 / 203. szám

2 Bolgár párt- és kormányhatározat az életszínvonal emeléséről Szófia, szeptember 1. (MTI) A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága és a minisztertanács, a IX. pártkongresszus és a júliusi plénum határozatának megfelelően, rendeletet hozott az életszínvonal emeléséről. A rendelet egyrészt 4,4-től 12 százalékig terjedő fizetésemelést állapított meg a fix fizetéses munkások és alkalmazottak számára, másrészt csökkenti bizonyos élelmiszerek és iparcikkek árát. A fizetésemelés az egyes kategóriák tekintetében különböző időpontokban lép életbe 1969. október 1. és 1970. október 1. között. A bérminimum 1970. áprilisától 55 leváról 60 levára emelkedik és ehhez járul az 1967. december 28-án megállapított havi 5 leva pótlék. Ez az öt leva pótlék — amely bizonyos élelmiszerek árának emelésével kapcsolatban lépett életbe — továbbra is minden kategóriánál megmarad. Az anyagi termelésben foglalkoztatott munkások és alkalmazottak jövedelme szorosan összefügg majd a termelésben elért eredményekkel, az önköltségcsökkentéssel, a minőség emelésével, a termelékenység és a rentabilitás növelésével. A csehszlovák belügyminiszter-helyettes az ellenforradalmi cselekményekről Halasi György jelenti Prágából. A csehszlovák parlament népi gyűlésének biztonsági és védelmi bizottsága hétfőn az ország augusztus 18. és 24. közötti belbiztonsági helyzetével foglalkozott. Dr. Frantisek Vasek szövetségi belügyminiszter-helyettes a jobboldali körök illegális tevékenységéről elmondta, hogy május óta 128-fajta hazai és külföldi eredetű röpcédula került a rendőrség kezébe. Külföldről több tízezer röpcédulát csempésztek Csehszlovákiába. A biztonsági szervek az előzetes jelek alapján — mondta a miniszterhelyettes — számítottak nagyobb csoportosulásokra, a passzív ellenállás megnyilvánulásaira, huliganizmusra és szabotázsra. Vasek megállapította, hogy a nyugati hírszerző szervek és ellenséges központok különös figyelmet fordítottak ez időszakban Csehszlovákiára. A korlátozó intézkedések ellenére augusztus 21-e előtt növekedett a kapitalista országokból érkezők száma. Augusztus 20-án 1100 személy rendelkezett Prágában külföldi vízummal és sokan közülük bejelentési kötelezettségüknek sem tettek eleget. Többen a tartózkodási engedélyük lejárta után is az ország területén maradtak. A biztonsági szervek olyan esetet is lelepleztek, amikor egy külföldi állampolgár rádióadón továbbított híreket. 121 esetben bebizonyosodott, hogy külföldiek vettek részt különböző akciókban. A miniszterhelyettes elmondta, hogy az ország területén 2414 személyt állítottak elő. A zavargásokban megsérült 318 rendőr — köztük 17 súlyosan —, 68 munkásőr, 27 katona és 11 tűzoltó. A rendzavarók soraiban 37 sebesülés és 5 haláleset fordult elő. Wilson a szakszervezetek támogatását kéri (Tudósítónk jelenti Portsmouthból.) Portsmouthban, ebben a régi dél-angliai kikötővárosban hétfőn megnyílt a brit szakszervezeti szövetség (TUC) 101. évi kongresszusa. A konferencia hangulatában az utóbbiakhoz képest egyelőre békés, érezteti hatását az a tény, hogy az idei év első hat hónapjának kemény csatáiból a szakszervezetek kerültek ki győztesként és sikerült rákényszeríteniük a kormányt a tervezett szakszervezet-ellenes törvényjavaslat visszavonására. Wilson miniszterelnök, aki három év óta először kapott meghívást a kongresszusra, felszólalásában megpróbálta rábírni a több mint ezer delegátust: fogadják el a bérkorlátozási politika meghosszabbítását. A miniszterelnök bejelentette, hogy fokozatosan, több éves távlatban lépéseket tesznek az egyenlő bér elvének megvalósítására, egyes alacsonyabb bérek emelésére. Végül együttműködésre szólította fel a szakszervezeti mozgalmat a kormány gazdasági politikájának támogatására. Bebrits Anna Megkezdődött a kairói csúcsértekezlet Hétfőn az egyiptomi fővárosban Nasszer, az EAK elnöke, Husszein jordániai király, Atasszi Szíriai elnök és Szaleh Mahdi Ammas tábornok, iraki miniszterelnök-helyettes részvételével megkezdődött az arab csúcsértekezlet a közel-keleti helyzetről. A legutóbbi két napban újabb harci cselekmények zajlottak le az egyiptomi és izraeli fegyveres erők között a Szuezi-csatorna térségében. Hétfő délelőtt tüzérségi összecsapást jeleztek az izraeli- jordániai frontról is. Jeruzsálemben közölték, hogy libanoni területről állítólag több lövést adtak le hétfőre virradó éjszaka izraeli járőrökre és katonai gépkocsikra. Hétfő délelőtt az Alitalia olasz légitársaság egyik repülőgépe Damaszkuszból a görög fővárosba szállította azt a négy izraeli állampolgárt — három asszonyt és egy 15 éves leányt, akiknek a Szíriai hatóságok szabad eltávozást biztosítottak a pénteken Damaszkuszba eltérített TWA-gép hat izraeli állampolgárságú utasa közül. A szíriai kormány közleménye nem tesz említést a másik két izraeli utas sorsáról. Az amerikai és az izraeli kormány tiltakozott az izraeli állampolgárok fogvatartása miatt. NÉPSZABADSÁG 1969. szeptember 2. kedd Megalakult az új saigoni kormány Saigoni jelentések szerint Tran Thien Khiem tábornok megalakította az új saigoni kormányt. Khiem tábornok, a miniszterelnöki tisztség mellett, a belügyminiszteri tárcát is magának tartotta meg. Az új kormányban sem a buddhisták, sem a dél-vietnami haladó erők nem vesznek részt. A miniszterek közül öt katonai vezető. Az új külügyminiszter Tran Van Lám, kinevezéséből úgy ítélik meg, hogy a saigoni rezsim külpolitikája nem fog megváltozni. A VDIC külügyminisztériumának képviselője tiltakozott amiatt, hogy augusztus 30-án amerikai fegyveres erők a tengerről és szárazföldről támadást intéztek két észak-vietnami falu ellen. Az ágyúzás áldozatokat követelt és súlyos anyagi károkat okozott. KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban Ülést tartott az év elején Prágában megalakult Fiatalok Szövetségének központi bizottsága. Elhatározták, hogy a szövetség első kongresszusát még az idén összehívják. A szövetség elnöke Pavel Rous, főtitkára Zdenek Rubin lett. A ghánai választások során leadott szavazatok összeszámlálása még folyik. A katonai puccs rendszerének folytatását biztosító Haladás Párt a nemzetgyűlés 140 mandátuma közül már százat szerzett meg, az utána legtöbb szavazatot kapott párt, a Nemzeti Liberálisok Szövetsége csupán 29 mandátumot szerzett. (MTI) Nicolae Ceausescu, a román államtanács elnöke feleségének társaságában hétfőn hivatalos látogatásra, Reza Pahlavi iráni sah és a császárné meghívására Teheránba utazott. (MTI) Libanon visszautasította a román kormánynak azt az indítványát, hogy töröljék el a vízumkényszert a két ország turistaforgalmában — közli a Kairóban megjelenő Rosa el Juszef című hetilap. (MTI) Tito a JKSZ szerepéről és a negatív jelenségek elleni harcról Kocsis Tamás jelenti Belgrádból. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége márciusban megtartott IX. kongresszusa óta a jugoszláv belpolitika legfontosabb fejleményének tekintik Belgrádban — elsősorban a jövő szempontjából — azokat a beszédeket, amelyeket Tito a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökeként augusztus végi dalmáciai körútján mondott el. Elsősorban a zadari beszédről van szó, amely az utóbbi esztendők legerélyesebb hangú felhívása volt arról, hogy a JKSZ szilárdítsa meg sorait, erősítse elméleti és gyakorlati munkásságát, a párton belül és azon kívül is a leghatározottabban lépjen fel minden visszásság ellen, s harcoljon a fegyelmezetlenségek ellen éppúgy, mint az ideológiai „lazaságok”, a formális demokrácia s az antiszocialista elemek és jelenségek ellen. Ugyanezeket a motívumokat tartalmazta — kevésbé részletezve ugyan — a jugoszláv elnök spliti beszéde is. Tito mostani beszédeinek egyik legfontosabb pontja a fegyelmezetlenségek elleni harc volt, mivel véleménye szerint ez az egyik legszámottevőbb forrása a különböző nehézségeknek politikai és gazdasági vonatkozásokban egyaránt. Tito megállapította, hogy a JKSZ VIII. kongresszusának határozatait, főképp a vezető kommunisták egy részének fegyelmezetlensége miatt nem hajtották végre, s most a IX. kongreszus után is épp olyan élő ez a veszély, mint azelőtt volt. Tito ezzel kapcsolatban megjegyezte: — Időről időre beszédeket mondtam, elítéltem a különböző hibákat, torzulásokat, bíráltam a káros jelenségeket, de mindez egyes elvtársaknak az egyik fülén bement, a másikon pedig kijött. — Tito szerint most is előfordul, hogy „egyes kommunisták nem a közös megállapodások szerint működnek”, mások „színleg egyetértenek határozatainkkal, a képviselő testületekben azonban merőben ellenkező módon tevékenykednek”. Mindebből Tito arra a következtetésre jutott: — Akik megszegik a fegyelmet, akik nem küzdenek a JKSZ határozatainak megvalósításáért, nem maradhatnak meg soraiban. Azoknak az embereknek, akik nem tudnak eleget tenni feladatuknak, bárkik legyenek is, le kell szállniuk a piedesztálról — mondta Tito, s hozzáfűzte: — Személy szerint elhatároztam, hogy többé senkivel sem bánok szőrmentén, hanem mindenről köntörfalazás nélkül beszélek és követelni fogom a határozatok hiánytalan megvalósítását. Hangsúlyozta, hogy meg kell fiatalítani a JKSZ-t s hozzátette: — A fiatal kor még nem elég, mindenekelőtt munkával kell bebizonyítania mindenkinek, hogy csakugyan megérdemli a felvételt. — A VI. kongresszus után (1952) a kommunisták szövetsége elparlagiasodott — jelentette ki a szónok, majd a következőkben összegezte az erre utaló jelenségeket: 1. Amikor arról volt szó, hogy a kommunisták szövetsége többé ne parancsolgasson, ne vezényeljen, hanem csak irányító eszmeipolitikai erő legyen, igen sok kommunista nem tudta, hogyan kell betölteni ezt az irányító szerepet. Sokan úgy vélték, elegendő, ha csak beszélnek és írnak, közvetlenül azonban nem avatkoznak bele a gyakorlati munkába. 2. A háború után sajnos igen sok karrierista lépett be a kommunisták szövetségébe. Volt is, van rá példa. 3. Egyes alapszervezetekben olyanok ülnek, akiknek a legelemibb erkölcsi és politikai kvalifikációjuk sincs. 4. Megtörtént, hogy a visszásságok miatt éppen a legjobb munkások hagyták el a JKSZ-t. Tito ezekből a jelenségekből és abból, hogy „sohasem tekintettem a kommunisták szövetségét művelődési klubnak vagy művelődési egyesületnek”, arra a következtetésre jutott, hogy „egyes kommunisták a szó szoros értelmében eljátszották tekintélyüket”; hogy „állandó és fokozatos szelekciót kell végrehajtani az alaptól a csúcsig”; hogy „kíméletlenül le kell számolnunk minden káros jelenséggel, mindenekelőtt saját sorainkban”; tehát „nem szabad tétovázni, hanem habozás nélkül el kell távolítani, ki kell dobni a szervezetből azokat, akik nem oda valók, akik szégyent hoznak szervezetünkre vagy kompromittálják azt, mert nemcsak a JKSZ-t kompromittálják, hanem a szocialista rendet is, márpedig népünk a kommunistákon áttekint a szocialista rendre is”. A szocialistaellenes jelenségekről szólva, Tito hangsúlyozta: „ Nincs szükségünk formális demokráciára és a demokráciáról szóló mesékre, hanem arra, hogy az önigazgatás alapján a gyakorlatban ténylegesen erősítsük a szocialista demokráciát. Jogunk van határozottan fellépni azokkal szemben, akik a szocializmus érdekei ellen tevékenykednek és jogunk van megakadályozni az ilyen aknamunkát. Nem élvezhetik a demokrácia jogait azok, akik szocialistaellenes szempontok alapján folytatják mesterkedéseiket. Az osztályellenség él és nem tétlenkedik — folytatta —, áskálódik a szocializmus ellen és lépten-nyomon gáncsot vet a társadalmi fejlődésnek. Hogyne volna osztályellenség! Ma is van, mégpedig nem is kevés. Nyugatról csak úgy záporoznak felénk az összes elképzelhető káros elméletek, elméletecskék és nézetek. Mi mégis lanyhák vagyunk, meglehetősen passzívak, s nem széltünk szembe kellő eréllyel a káros jelenségekkel. Nyugaton egyesek mindig azt fújják, hogy Jugoszlávia egy kicsit a nyugati rendszer felé csúszik, ők ezt is kívánják. De tévednek, ha azt hiszik, hogy Jugoszlávia letér szocialista pozícióiról. A jelenlegi nemzetközi helyzetben tehát ez is fokozza a JKSZ tagjainak felelősségét. Ezúttal szilárdan eltökéltük, hogy végleg leszámolunk ezekkel a dolgokkal és megakadályozzuk a szocialistaellenes elemek működését — mondotta Tito. Líbia — király nélkül A líbiai monarchiát megdöntő katonatiszti csoport első kiáltványában arról szól, hogy „a szocialista köztársaság immár valósággá vált”. Erről egyelőre csak annyit mondhat bármely megfigyelő, hogy meg kell várni a további fejleményeket, elsősorban azt, hogy az új, köztársasági rezsim egyáltalán tartani tudja-e magát. Ezen túlmenően az is beható elemzésre szorul, vajon mit is értenek a líbiai katonatisztek szocializmuson. Köztudott ugyanis, hogy az afrikai kontinensen, sőt az észak-afrikai arab világban is a szocializmus jelszava nem mindenütt jelez a fogalom tudományos, marxista értelemben is szocialistának minősülő társadalmi törekvéseket. Líbia esetében a képet csak bonyolítja az a tény, hogy az 1,75 millió négyzetkilométer területű sivatagországnak mindössze 1,6 millió lakosa van, ezek háromnegyed része szétszórtan él a hatalmas ország kisebb-nagyobb oázisain és politikailag alapjában véve szervezetlen paraszt. Az ország roppant kedvezőtlen természeti adottságaival a mai napig sem tett volna egyetlen lépést sem a középkori állapotokból kivezető úton, ha az ötvenes évek második felében megkezdett olajkutató munkálatok rövid időn belül nem vezettek volna fantasztikus eredményre. De a hatvanas évek olyan fordulatot hoztak az ország életében, mint amilyet korábban Szaúd-Arábia, Kuvait és a Perzsa-öböl sejkségeiben okozott az olaj felfedezése és kiaknázása. 1968-ban Líbia már 125 millió tonna nyersolajat termelt, s ezzel a tőkésvilág termelésének 7,5 százalékát szolgáltatta, hatodik helyre törve fel a kapitalista világ olajtermelő országainak sorában. A líbiai olaj potenciális értékét tovább növelte az 1967-es közel-keleti háború, mert a földközi-tengeri kikötőkkel rendelkező ország a nyugat-európai fogyasztók nagy garanciabázisává lépett elő arra az esetre, ha a klasszikus arab olajtermelők nem tudnának vagy nem akarnának szállítani. A most megdöntött Idrisz király egész rezsimje teljes mértékben Amerika és Anglia függvénye volt már a nagy olajüzlet előtt is. A hajdani olasz gyarmat függetlenségét egy 1949-es ENSZ-határozat adta vissza, ettől azonban a brit és az amerikai megszálló csapatok nem vonultak ki. Ellenkezőleg: 1953-ban előbb Nagy-Britannia, majd 1954-ben az Egyesült Államok is szerződésben biztosította óriási légi és páncélos támaszpontjait. Az elmúlt években kezdődtek ugyan tárgyalások a líbiai kormány és a két angolszász hatalom között a támaszpontok felszámolásáról, de eddig csak a britek csökkentették Líbiában állomásozó kontingenseiket, a 10 ezer amerikai még jelen van. Az olajüzlet is majdnem százszázalékig NATO-országaik trösztjeinek kezében van; ezek között előkelő helyen szerepelnek a nyugatnémetek, minthogy az NSZK legfontosabb olajszállítója Líbia. A nyugatnémet import 30 százalékát azokon az olajföldeken termelik ki, melyek Rommel második világháborús expedíciós hadseregének hajdani hadműveleti területei alatt húzódnak ... Ez a magyarázata annak, hogy az ország társadalmi szerkezetén mit sem változtató monarchia még az 1967-es izraeli—arab háború után sem szakította meg diplomáciai kapcsolatait az NSZK-val. A khartúmi arab csúcsértekezlet határozatai nyomán ugyan Idrisz király is adott anyagi segítséget az agresszió által közvetlenül sújtott arab országoknak, de ezzel azután „meg is váltotta” kivülmaradását a közös arab akciókból. Ha Líbia most valóban új úton indul el, az arab világ stratégiai pozíciói nagyon jelentősen változnak meg. Ezt azonban Washingtonban, Londonban és Bonnban is tudják. (H.)