Népszabadság, 1971. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám

2 ­ (Folytatás az 1. oldalról.) tínai nép jogainak az ENSZ-ha­­tározatok szellemében történő helyreállítása. Az EAK-nak a je­lenlegi szakaszban az a célja, hogy elmélyítse a barátok elkö­telezettségét, semlegesítse az el­lentéteket és elszigetelje az ellen­­í­séget. Ha a fegyveres harc marad az egyetlen nyitott ajtó, akkor a legalkalmasabb politikai pozíció­ból, a legnagyobb hatékonysággal akarunk belépni ezen az ajtón — hangsúlyozta az EAK elnöke. Szadat beszéde után Hamuda elnökletével zárt ülést tartott a nemzeti tanács, s jóváhagyta az ülésszak napirendjét. Eszerint a tanács négy jelentést vitat meg, amelyeket Arafat, a PFSZ elnöke, a központi bizottság nevében ter­jeszt elő, a negyedik jelentés a katonai helyzetről ad átfogó ér­tékelést. Arafat jelentése, illetve terve­zete az Al Ahram szerint 150 ta­gú új nemzeti tanács megalakítá­sát kezdeményezi, amelyben va­lamennyi ellenállási szervezet, a szakszervezetek és munkásszerve-­­zetek képviselői és palesztinai személyiségek kapnának helyet. A tanácsot három évre választanák, s tagjait egy különbizottság vá­logatná ki. Az új tanács legké­sőbb június 1-ig tartaná meg az­ első ülését. Arafat tervezetében ugyancsak szerepel egy 21 tagú központi bi­zottság, valamint egy 9 tagú po­litikai iroda létrehozása. A poli­tikai iroda lenne a palesztinai for­radalom legmagasabb irányító szerve. Arafat ugyancsak javasol­ja egy forradalmi vezérkar meg­alakítását, ennek rendelnék alá az összes fegyveres erőket, a regulá­ris alakulatokat, a kommandókat és a milíciát. A vezérkar élén egy főparancsnok és egy vezérka­ri főnök állna. A nemzeti tanács ülésszaka­ hét­főn folytatta munkáját. Bócz Sándor ismét feszült a közel-keleti helyzet Washington és Izrael a felelős a Közel-Keleten kialakult súlyos helyzetért A szovjet kormány nyilatkozata A szovjet kormány nyilatkoza­tot adott ki a közel-keleti helyzet­ről. A nyilatkozatban hangsúlyoz­za, hogy a szovjet kormány „áll­hatatosan a közel-keleti konflik­tus politikai eszközökkel való ren­dezése mellett száll síkra. Ha azonban az izraeli kor­mánykörök arra számítanak, hogy szabotázspolitikát folytatva elér­hetik azt a fő célt, amelynek ked­­­véért 1967-ben agressziót robban­tottak ki az arab államok ellen , megtörhetik az arab nemzeti fel­szabadító mozgalmat, megbuktat­hatják az Egyesült Arab Köztár­saságban és más arab országok­ban uralomra jutott haladó rend­szereket —, akkor jusson eszük­be, hogy az efféle számításokra kudarc vár. A Szovjetunió mint az arab népek barátja, továbbra is megadja e népeknek a szüksé­ges politikai és anyagi segítséget az izraeli agresszorok által elfog­lalt területek felszabadításáért vívott harcukban” — hangzik a nyilatkozat, s megállapítja: „Az utóbbi hetekben minden eddiginél kedvezőbb helyzet alakult ki ah­hoz, hogy megállapodásra lehes­sen jutni a politikai rendezésre vonatkozólag azon az alapon, hogy valamennyi érdekelt fél tel­jesíti a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i ismert határozatá­nak minden rendelkezését. E helyzet megteremtésében döntő szerepet játszott az EAK követ­kezetes irányvonala a közel-ke­leti probléma politikai eszközök­kel való rendezésére.” A nyilatkozat emlékeztet az EAK kormányának a konfliktus politikai rendezését illető javasla­taira. „Az EAK álláspontja e kér­désekben világos és pozitív, bá­tor és a realitásolyak megfelelő”. Ez az álláspont „végleg leleplezte az arab nemzeti felszabadító mozgalom ellenségeinek azt a rá­­galm­át, hogy az EAK nem haj­landó elfogadni mindenki — köz­tük Izrael számára is igazságos békefeltételeket. Izrael azonban gyakorlatilag elutasítólag válaszolt arra a fő kérdésre, amelynek megoldása nélkül nem lehet béke a Közel- Keleten, az izraeli ,csapatoknak valamennyi megszállt arab terü­letről való kivonása kérdésére. Ezzel Izrael nyíltan agresszor­­ként lépett fel, ismét a világ elé tárta, hogy nem hajlandó lemon­dani rabló magatartásáról és nem riad vissza semmitől, hogy pro­vokálja az ENSZ-t, a világ né­peit.” Senki előtt nem titok, hogy az izraeli kormány az Egyesült Ál­lamok kormányának támogatásá­ra számít. „Az Egyesült Államok változatlanul ösztönzi Izraelnek az arab országok elleni agresz­­szív politikáját, széles körű tá­mogatásban részesíti, a legújabb fegyverfajtákkal látja el az izraeli hódítókat.” A szovjet kormány kijelenti: „A­z Egyesült Államok osztozik Iz­raellel a közel-keleti helyzet ala­kulásával kapcsolatos felelősség­ben. Osztozik a felelősségben Iz­rael legutóbbi obstrukciós lépé­séért is, azért a kijelentéséért, hogy nem hajlandó kivonni csa­patait az arab területekről, s e ki­jelentés minden esetleges követ­kezményéért. A szovjet kormány úgy véle­kedik, hogy jelenleg különösen szükséges a békében érdekelt minden állam aktív fellépése an­nak érdekében, hogy Izrael és pártfogói ne tudják meghiúsítani a politikai rendezést. Ha a béké­re törekvő államok egyesítik erő­feszítéseiket egy ilyen közel-ke­leti rendezésért folyó küzdelem­ben, akkor van lehetőség e fel­adat megoldására” — hangsúlyoz­za befejezésül a szovjet kormány n­yilatkozata. (TASZSZ) Kormányválság fenyeget Norvégiában Csaknem elkerülhetetlennek látszik a norvég kormányválság. A négy párt koalíciójából alakult kormány, illetve Per Borten mi­niszterelnök lemondását azért követeli az ellenzék, mert Per Borten indiszkréciót követett el a Norvégia közös piacbeli csatla­kozásáról folyó tárgyalásokkal kapcsolatban. A botrány a Dag­bladet című lap néhány nappal ezelőtti jelentése után robbant ki: a lap közölte Norvégia brüsszeli nagykövetének titkos beszámoló­ját a csatlakozási tárgyalások ál­lásáról. A nagykövet beszámolójában kifejtette azt a véleményét, hogy Norvégia belépésének kilátásai mezőgazdasági és halászati hely­zete miatt csekélyek. A titkos je­lentés szellőztetése után a minisz­terelnök nyilatkozatban jelentette be hogy nem adott tájékoztatást a tárgyalások állásáról. Később újabb nyilatkozatban mégiscsak elismerte, hogy a közös piaci be­lépés ellen küzdő egyik szervezet vezetőjével ismertette a jelen­tést, továbbra is fenntartotta azonban azt az állítását, miszerint a sajtót nem tájékoztatta. Hétfő estig a kormány négy rendkívüli ülése zárult eredmény­telenül a kormányválság ügyé­ben. A koalícióban részt vevő pár­tok parlamenti csoportjai zárt ülésen vitatták meg a kialakult helyzetet. (MTI) Ceausescu külpolitikai kérdésekről­ nöke. Beszédében néhány külpo­litikai kérdést is érintett. A töb­bi között hangoztatta: — Véleményünk szerint létre­jöttek a feltételek ahhoz — mon­dotta —, hogy az európai álla­mok képviselői találkozzanak és megvitassák az európai bizton­sági értekezlet előkészítésének problémáit. A továbbiakban rámutatott, hogy az Egyesült Államok indo­kínai hadműveletei még bonyo­lultabbá teszik a helyzetet, aka­dályt gördítenek az indokínai bé­ke kérdése politikai megoldásá­nak útjába. Ceausescu hangoztatta, hogy Románia megelégedéssel fogad­ta az EAK kormányának a kö­zel-keleti politikai rendezésre irányuló javaslatait, majd meg­állapította : " Nem tudjuk megérteni az izraeli kormány álláspontját, azt, hogy nem megy elébe ezeknek a javaslatoknak. (TASZSZ) A román állami mezőgazdasá­gi vállalatok dolgozóinak buka­resti tanácskozásán beszédet mondott. Ceausescu, a­­ Román KP főtitkára, az államtanács el- Egynapos politikai sztrájk Angliában Hétfőn körülbelül hárommillió angol dolgozó vett részt a leg­nagyobb vasasszakszervezet, az AEU, valamint a kazánkovácsok és a fémlemezipari dolgozók szak­­szervezete által­­meghirdetett egy­napos általános sztrájkban, tilta­kozásul a Heath-kormány szak­szervezetellenes törvényjavaslata ellen. Mivel az AEU tagjai köz­ött vannak a csaknem minden ipar­ágban foglalkoztatott karbantartó lakatosok, gépészek és szerelők is, a sztrájk az említett szakszerve­zetek tagságánál jóval több mun­kásra terjedt ki. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1971. március 2. kedd KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány sorban Az Olasz KP KB ülését már­cius 2-ra összehívták. A napirend: az olasz kommunisták harca a reakciós újfasiszták ellen, a tár­sadalmi reformokért és a demok­ratikus programért. (TASZSZ) Bécsben tüntetés zajlott le az Egyesült Államok imperialista po­litikája ellen küzdő­­harcosokkal való szolidaritás jegyében. A tün­tetésen több mint ezer ember vett részt, köztük az Osztrák KP szombaton véget ért konferenciá­jának küldöttei. (TASZSZ) Jahja Khan pakisztáni köztár­sasági elnök hétfői rádióbeszédé­ben bejelentette: a nemzetgyűlés meghatározatlan időre elhalaszt­ja e héten szerdára kitűzött ülé­sét. Döntését a nagy kelet- és nyugat-pakisztáni pártok közötti véleménykülönbséggel indokolja. (Reuter) Az NDK és Nyugat-Berlin képviselőjének találkozója A nyugat-berlini szenátus szó­vivőjének bejelentése szerint Günter Struve, Klaus Schütz kor­mányzó polgármester személyi titkárságának vezetője, hétfőn egyórás beszélgetést folytatott Berlinben az NDK képviselőivel. A megbeszélés során Willi Stoph miniszterelnök és Klaus Schütz kormányzó polgármester múlt heti levélváltásával kapcsolatban felvetődött, kérdésekről tárgyal­tak. (MTI) Visszaállították a december 13. előtti élelmiszerárakat Lengyelországban A LEMP Politikai Bizottsága és a kormányelnökség február 15-i határozatának­ megfelelően hétfő reggeltől ismét a múlt év december 13-a előtti élelmiszer­­árak érvényesek Lengyelország­ban. Egyidejűleg visszaállították a régebbi éttermi, étkezdei és bü­féárakat is. Ez a rendelkezés az idén 11 milliárd zlotyval növeli a lakosság vásárlóerejét. A fo­gyasztási iparcikkek csökkentett árának meghagyása pedig éves viszonylatban további 13 milliárd zloty többletet jelent a családi költségvetésekben. Ezen túlme­nően az idény végi kiárusításo­kon a vásárlók kb. 2,5 milliárdot takarítanak meg. E nagy jelentőségű életszínvo­nal-emelést biztosító lépéseket döntően a Szovjetunió segítsége tette lehetővé. A szovjet kor­mány, mint ismeretes, egymillió tonna kenyérgabonát adott el Lengyelországnak és igen nagy összegű hosszú lejáratú hitelt is biztosított. Különösen lényeges dolog a hús- és hentesáru régebbi árának visszaállítása. A tavaly decem­beri élelmiszer-áremelés különö­sen érzékenyen érintette a lakos­ság legalacsonyabb jövedelmű ré­tegeit, több mint 5,2 millió dol­gozót, nyugdíjast és járulékost. Ezek helyzetének javítására a kormány január 1-én 8,6 milliárd zlotyt bocsátott rendelkezésre, egyidejűleg két évre befagyasz­tották a mostani élelmiszerára­kat.­­ A múlt hetek tapasztalata azt mutatta, hogy a dolgozók megér­tik a pártvezetés és a kormány életszínvonal-emelést célzó intéz­kedéseinek jelentőségét, s egyre szélesebb körű szocialista ver­senymozgalom bontakozik ki az ország gazdasági nehézségeinek mielőbbi megoldására, a párt- és állami vezetés határozatainak, politikájának alátámasztására. (MTI) ­ Washingtonban hagyták jóvá a laoszi offenzíva kiterjesztését Aggodalom a saigoni kormánycsapatok növekvő veszteségeinek következményei miatt (Washingtoni tudósítónktól.) Az amerikai főváros politikai köreiben hangsúlyozzák: Nixon elnök maga hagyta jóvá a laoszi offenzíva nagyarányú kiterjeszté­sét. A döntést a nemzetbiztonsági tanács szombati ülésén hozták meg, amelyen részt vett Kissin­­ger, elnöki tanácsadó és Helms, a CI­A főnöke is. Az elhatározás értelmében a Laoszba ameri­kai légi támogatással benyo­mult saigoni kormánycsapatokat további 16 000 fővel erősítik meg. Egyidejűleg a határon nagy erejű amerikai harckocsikötelékeket összpontosítottak. Az első, 17 000 fős kontingens offenzívája, mint ezt a Pentagon is elismerte, el­akadt, és a saigoni kormánykato­nákra a hazafias erők súlyos ve­reséget mértek. (Amerikai tv-ál­­lomások hétfő reggeli jelentése szerint a 31-es magaslat elveszté­se után, ahol a hazafias erők „megtizedelték és megfutamítot­ták a kormánycsapatokat”, a sai­goni rendszer katonaságát más stratégiai pontokról is visszavo­nulásra kényszerítették.) A megbízható forrásokból szár­mazó információk szerint az el­nöknek két lehetőség között kel­lett döntenie a nemzetbiztonsági tanács ülésén: vagy a száraz idő­szak végéig tervezett offenzíva idő előtti lefújásához járul hozzá, vagy a laoszi hadműveletekben részt vevő csapaterő megerősítésé­hez. Az elnöki döntés után az erősödő washingtoni aggodalom a kiterjesztett hadművelet két nyilvánvaló következményéhez kapcsolódik: 1. A Laoszban működő, megnöveke­­dett létszámú saigoni kormánykatona­ság légi támogatása, ellátása és el­szállítása teljes mértékben az ameri­kai helikopterekre s a légierőre há­rul. Ez valószínűsíti, hogy a helikop­terekben eddig elszenvedett nagy­arányú veszteségek a jövőben még nö­vekednek. 2. Tizenhatezer újabb saigoni kor­mánykatona kivonása Vietnam más katonai övezeteiből és koncent­rálása a laoszi határövezetben, azt jelenti, hogy Saigonban és környékén­­ a szárazföldi hadműveletek minden terhe az amerikai csapatokra nehe­zedik. Más szóval: a laoszi akció ép­pen Dél-Vietnamban ásta alá a so­kat emlegetett „vietn­ami-álfzsi” prog­ramot. A Washington Fost hétfői szá­ma egyébként Jack Anderson cikkét közli a taktikai nukleáris fegyverek bevetésének lehető­ségéről Indokínában. Anderson idézi Nixon szavait, hogy nuk­leáris fegyverek kivételével min­den eszközt fel fognak használni az amerikai erők védelmében, majd hozzáteszi: „Magánbeszél­getésekben azonban az elnök vi­lágossá tette, hogy még nukleáris fegyvere­k felhasználására is kész lenne, ha katonáinkat meg kell menteni a pusztulástól... Készen­léti tervek szerint nukleáris bom­bázásokra akkor kerülhetne sor, a visszavonulás érdekében, ha az amerikai csapatok maradványait — Dünkirchen módjára — sarok­ba szorítanák...” Vajda Péter A nyugatnémet kommunisták továbbra is akcióegységre törekednek a szociáldemokrata párttagokkal (Bonni tudósítónktól.) A Német Kommunista Párt Ve­zetőségének szombaton és vasár­nap megtartott nyolcadik ülésén — ahol határozatot fogadtak el a­ párt második kongresszusának november 25-re való összehívá­sáról — állást foglaltak a szociál­demokrata párt vezetői szerveinek ahhoz a múlt hét péntekén hozott határozatához is, amelyben az SPD megtiltotta tagjainak és szer­veinek a politikai akcióegység minden formáját a kommunisták­kal. Az SPD határozatáról a Német Kommunista Párt megállapítja, hogy kárt okoz az NSZK dolgozó osztályainak és ismételten bizo­nyítja, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség, a kései kapitalista rendszer védelmezője. A Német KP megállapítja, hogy a szociál­demokrata vezetőség "kommunis­taellenes határozata annál inkább veszélyes, minthogy a szövetségi köztársaságban a CDU—CSU ve­zetésével egy erős jobboldali kar­tell jött létre, amely mindent el­követ támadó és antidemokrati­kus céljainak eléréséért. Az SPD vezetősége ahelyett, hogy követ­kezetesen szembeszállna ezzel a jobboldali szövetséggel, antikom­­munizmusával hozzájárul a nép­tömegek félrevezetéséhez, annak a politikai témának a felújításá­hoz, amelyben amúgy is szélső­­jobboldali és neonáci irányzatok tenyésznek. A nyugatnémet kommunisták azonban — hangzik a továbbiak­ban a Német KP állásfoglalása — e határozattól függetlenül, a jö­vőben is mindent megtesznek a kommunisták és a szociáldemok­raták politkai akcióegységéért. Hétfői bonni sajtóértekezletén a Német KP elnöke, Kurt Bach­­mann beszámolt arról is, hogy a kommunisták együttműködve más haladó szervezetekkel és szemé­lyiségekkel, április elején nagy akcióprogramot szerveznek, amelynek rendezvényei síkra­­szállnak az európai biztonsági ér­tekezlet összehívásáért, a moszk­vai és a varsói szerződés ratifiká­lásáért, és az amerikai csapatok­nak Indokínából való feltétel nél­küli kivonásáért. Hajdú János

Next