Népszabadság, 1971. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

Abraszimov: Egy lépés előre Újabb négyhatalmi találkozó Nyugat-Berlin ügyében (Berlini tudósítónktól.) „Egy lépés előre” — így jelle­mezte Abraszimov szovjet nagy­követ a Nyugat-Berlinnel fog­lalkozó négyhatalmi tárgyalás pénteki, 13. ülését. Nem hivatalos információk sze­rint a nagykövetek pénteki ta­lálkozójának napirendjén — túl a szokásos megnyitó beszéden, amit ez alkalommal az ülés so­ros elnöke, az angol nagykövet tartott — a rendezéssel kapcsola­tos szovjet és nyugati javaslatok egyes tételeinek megvitatása sze­repelt. A nyugati hatalmakhoz közel álló körök szerint a talál­kozón tényszerű és hasznos meg­beszélés folyt, amely lehetővé te­szi, hogy a különböző elképzelé­sek­ egyes részleteit a soron kö­vetkező találkozón tovább vizs­gálják. Mindez nem jelenti azt, hogy a közeljövőben valamiféle gyors haladásra lehetne számítani. Az álláspontok ugyanis még megle­hetősen távol állnak egymástól. A három nyugati hatalom ugyan­is továbbra is ellenzi, hogy az NDK és az NSZK, illetve az NDK és a nyugat-berlini szenátus kép­viselői saját hatáskörükön belül kössenek megállapodást a fele­ket kölcsönösen érdeklő kérdé­sek, például a személy- és áru­forgalom szabályozására. A Szovjetunió és az NDK ál­tal képviselt álláspont pedig az, hogy az említett kérdésekben csakis a szuverenitása teljes bir­tokában levő NDK jogosult bár­milyen megállapodás megkötésé­re. Nyilvánvaló, hogy az NDK más államokkal kötött szerződé­sei tárgyában nincs szükség kí­vülálló felek garanciájára. Ez vonatkozik mind a tranzitforga­lom, mind a nyugat-berliniek NDK-ba való rendszeres látoga­tásának szabályozására. Ha nyugati részről készek lennének elfogadni ezt a nemzet­közi szerződések vonatkozásában általánosan elismert gyakorlatot, az nagy lépés lenne a megegye­zéshez vezető úton. A nagykövetek pénteki talál­kozója kapcsán politikai meg­figyelők körében már alig esett szó a tárgyalás elnapolásának le­hetőségéről. Az új találkozó dá­tuma — május 25. — is arra utal, hogy a tárgyalások az eddigi ütemben tovább folytatódnak. Kanyó András Amerikai bombatámadás a VDK ellen Összecsapás a saigoni csapatok és a DNFF között Az amerikai hadvezetőség pén­teken Saigonban bejelentette, hogy két Phantom típusú ameri­kai vadászbombázó péntek reg­gel a VDK területén levő Bán Karai hegyvidék környékét tá­madta a demilitarizált övezettől 64 kilométerre északnyugatra. A hadvezetőség szóvivője ezt a tá­madást is az úgynevezett „védel­mi reagálás” doktrínájával indo­kolta. A saigoni bábrezsim és a DNFF fegyveres alakulatai között a fő­várostól 40 kilométerre északra csütörtök este harcokra került sor. Pokolgép robbant pénteken Saigon egyik katonákkal zsúfolt éttermében. A robbanás kat em­bert megölt, kilencet megsebesí­tett. Az amerikai vámhatóságok a jövőben alaposan átkutatják a Délkelet-Ázsiából hazatérő ame­rikai katonák csomagjait, mert az utóbbi időben Délkelet-Ázsiából észrevehetően növekedett a kábí­tószer-csempészés. Átvizsgálják a Délkelet-Ázsiá­­ban feladott katonai postai kül­deményeket is. A washingtoni vámhatóságok ezzel kapcsolat­ban utaltak arra, hogy az egyik, Bangkokban feladott postai kül­deményben nemrég nyolc kiló ha­sist találtak. (MTI) Rogers Tel A­vivban folytatja tárgyalásait Pénteken Rogers, a Tel Aviv­­ban tárgyaló amerikai külügymi­niszter, a jelek szerint izraeli vendéglátóinak nyomatékos ösz­tönzésére, az amerikai légierő Boeing T 707-es gépén a Sharm El- Sheik erődöt tekintette meg „ma­dártávlatból”. Az amerikai delegáció egyik szóvivője éppen a megszállt te­rületeken teendő látogatásokkal kapcsolatban kialakult kényes helyzet miatt kénytelen volt kü­lön nyilatkozatban hangsúlyozni, hogy Rogers látogatásai nem je­lentik a megszállt területek Iz­rael általi ellenőrzésének elfoga­dását az Egyesült Államok ré­széről. A nap további részében Rogers folytatta tárgyalásait Golda Meir miniszterelnöknővel, Dajan had­ügyminiszterrel, Abba Eban kül­ügyminiszterrel és Jigal Allan miniszterelnök-helyettessel. A csütörtöki tárgyalások után isme­retessé vált, hogy Rogers, lega­lábbis eddig, semmiféle különle­ges javaslatot vagy r­un­kaok­­mányt nem terjesztett elő Tel Avivban. (MTI) Kettős SALT-ülés Bécsben Péntek délelőtt újabb megbe­szélésre ült össze a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség az osztrák fővárosban. A találkozóra ezúttal a szovjet nagykövetség épületében került sor. A SALT tárgyalások bécsi szakaszának ez volt a 13. ülése. Hetven percig tartott péntek délelőtt az ülés első része. A fe­lek megállapodtak abban, hogy a kora délutáni órákban ismét ta­lálkoznak. A SALT-megbeszélé­­sek történetében ez az első eset, hogy a két küldöttség egy nap alatt kétszer ülésezett. (MTI) . ^ fi Ára: SO fillér VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ L Ár*: so m­ér 1971. május 8. szombat a MAGYAR SZOCIALISTA M 1­­ K.YSZPÁN­T KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 107. szán. A MAGYAR SZOCIALISTA MIT A KA­S PÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 107. szán. 1971. május 8. szombat ■■■ miiwporrc­l A szakszervezeti kongresszus negyedik munkanapja Péntek reggel a három napirendi pont együttes tárgyalásával folytatta munkáját a szakszerveze­tek XXXI. kongresszusa. A tanácskozáson jelen volt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja és Pallai Árpád, az MSZMP KB titkára is. A pénteki tanácskozáson nagyszámú küldött és meghívott szólalt fel. Czerván Mártonna, a SZOT nőbizottságának elnöke a nők helyzetéről szóló párt-, kormány- és SZOT-határozatok végrehajtá­sával kapcsolatos feladatokról tartott korreferátu­mot. A délutáni órákban került sor Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének nagy érdeklődéssel fogadott beszédére. A kongresszuson befejeződött a vita az első há­rom napirendi pontról. A küldöttek négy doku­mentumot fogadtak el: az indokínai népek és dol­gozók függetlenségi harcának támogatásáról, a kö­zel-keleti helyzetről, Európa békéjéről és bizton­ságáról, valamint a koreai nép és a koreai dolgo­zók harcának támogatásáról. A tanácskozáson ma Gáspár Sándor tart vitaösszefoglalót, majd a ve­zető szervek megválasztására kerül sor. A kong­resszus ma fejezi be munkáját. Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke elöljá­róban tolmácsolta a kongresszus részvevői­nek a kormány üdvözle­tét és­­ jókívánságait. Utalt arra, hogy nem­csak kormányfői minő­ségben beszél, hiszen — s ez büszkeséggel tölti el — négy évtizede ma­ga is tagja a szakszer­vezeti mozgalomnak, s másfél évtizeddel ezelőtt részt vett a felső szintű szakszervezeti vezetés­ben. Véleménye szerint mind a kongresszus ha­tározati javaslata, mind a referátum helyesen tükrözte a szakszerveze­teknek az elmúlt négy évben végzett munkáját, s a következő években megoldandó feladatait. — Munkánk, fejlődé­sünk lényeges követel­ménye — mondotta —, hogy a párt és a kor­mány a szakszervezetek­kel együtt, egyazon cél érdekében cselekedjen. A továbbiakban hang­súlyozta, hogy a közéle­ti tapasztalatok, közöttük azok, amelyeket a párt X. kong­resszusán, a választások elő­készületei során és most, a szak­szervezeti kongresszuson is sze­rezhettünk — bizonyítják: a fej­lődésnek ez a feltétele biztosított. A párt vezető szerepe ma jobban érvényesül, mint ezelőtt bármi­kor, mégpedig egyebek között ép­pen azért, mert a kormánynál­ is, a szakszervezeteknek is meghatá­rozott feladatkörük van, lehető­ségük ahhoz, hogy önállóan gon­dolkodjanak és cselekedjenek. A párt ezt a folyamatot tovább akar­ja erősíteni, de esetenként sem a kormány, sem a szakszervezetek nem élnek megfelelően hatáskö­rükkel.­­ Úgy vélem, tevékenységünk a kormányzati és a szakszerveze­ti munkában is annál eredménye­sebb lesz, minél inkább merünk önállóan, felelősségteljesen cse­lekedni, hiszen ismerjük a párt irányvonalát — hangsúlyozta a Minisztertanács elnöke. — Az egyes kérdéseket nálunk ma nem egy, két vagy tizenkét ember dön­ti el, hanem minden lényeges dologban tanácskozunk a dolgo­zókkal. Velük egyetértésben ha­tározunk olyan kérdésekben is, amelyek az adott időben éppen­séggel nem kedvezően érintik a dolgozók egyes rétegeit vagy az egész népet. Az emberekkel ugyanis azt is meg kell értetnünk, amikor esetleges „kellemetlen” intézkedésekre van szükség. A gazdaságirányítás reformja jelentős változtatást követelt a szakszervezeti munkában — mon­dotta a Minisztertanács elnöke —, s hozzáfűzte: ha helyesen, okosan, jól akarunk továbbra is dolgoz­ni, akkor mindannyiunknak — a pártnak, a kormánynak, a szak­­szervezeteknek, az ifjúsági moz­galomnak és minden egyes em­bernek — állandóan meg kell új­­hodnunk. Munkánknak állandóan korszerűnek kell lennie, mert le­hetnek kérdések, amelyekre a két év előtti helyes válaszok ma dogmatikusnak, túlhaladottnak, ásatagnak bizonyulhatnak. Felelősek vagyunk a nemzetközi munkásmozgalomnak is Nemzetközi kérdésekre rátér­ve ugyancsak a mai korszaknak megfelelő módszerek jelentőségét emelte ki. — Népünk boldogulásáért aka­runk dolgozni — mondotta —, ab­ban a tudatban, hogy munkánkért felelősséggel tartozunk a munkás­mozgalom előtt is. Ez az elv a kormány tevékeny­ségében úgy jut kifeje­zésre, hogy a legszoro­sabban a szocialista test­vérországokkal műkö­dünk együtt. A szocialis­ta országok közül min­denekelőtt a Varsói Szerződés tagállamaival, gazdaságilag , elsősor­ban azokkal, amelyek­kel összekapcsol ben­nünket a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Taná­csa. Emellett igyekszünk előmozdítani a szocialis­ta országok összességé­nek egységét, tehát azokkal is együtt aka­runk dolgozni, ame­lyek nem tagjai a Var­sói Szerződésnek, akár földrajzi távolságuk miatt, akár azért, mert ideológiai vitáink van­nak velük, őszinte barátai va­gyunk a Szovjetuniónak. Nemcsak északokból, jól felfogott érdekeinkből adódóan, nemcsak azért, mert kereskedelmi for­galmunk nagy része a Szovjetunióval bonyolódik le, s mert határosak vagyunk e szocialista nagyhatalommal, ha­nem azért, mert a vérünkben, a szívünkben van a Szovjetunió iránti barátság érzése. (Nagy taps.) Itthon és külföldön sokan képtelenek vagy nem akarják megérteni: ha ez így van, akkor mivel magyarázható, hogy ma­gyar állami vezetők különböző nyugati országokban tesznek lá­togatásokat, hogy külügyminisz­terünket, aki nemrég Olaszor­szágban járt, magánkihallgatáson fogadta a pápa is, és barátságos beszélgetést folytattak, aminek valószínűleg lesz is némi eredmé­nye az állam és egyház kapcsola­tában. Felmerül az is, hogy ideo­lógiai ellentétben vagyunk Kíná­val, ugyanakkor külkereskedelmi miniszterünk Kínában járt. Az emberek nem mindig tud­ják, hogyan ítéljék meg eze­ket a dolgokat, nehezen igazod­nak el rajtuk. Pedig nézetem szerint ezek egyszerű dolgok. Amellett, hogy a szocialista orszá­gokkal összefogunk, a világ min­den más országával is kapcsolato­kat igyekszünk kiépíteni, olyan szinten, ahogy erre lehetőség adó­(Folytatás a 2. oldalon.) FOC­K JENŐ: il part a komáin vejfjüti* €­òjts róiért d­olffozik a ssMks2b&rv€›ssc*tekkiel

Next