Népszabadság, 1971. augusztus (29. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

12 NÉPSZABADSÁG 1971. augusztus 23. péntek TISZTAVATÁS VALLJUK BE, a szót meglehe- t hetősen elkoptattuk: avatás. Eleinte még csak indokolt volt a használata, például amikor büszke hídjainkat avattuk — a szót annak idején Arany Jánostól tanultuk — s hasonló joggal mondtunk avatást, ha nagyobb, létesítményeink átadásáról adtunk hírt. Hovatovább azonban megszokhattuk, hogy nálunk már egy játszóteret vagy egy új üzletet is feltétlenül felavatni illik, holott mindössze át kellene adni rendeltetésének, különösebb ceremónia nélkül. Ennek előrebocsátása azért látszott célszerűnek, mert az újságíró szeretné, ha az állami zászló előtt ma felsorakozó fiatalemberek tisztté avatását az olvasó a szó eredeti rangja szerint értené, elfeledve túl gyakori használatát, erkölcsi koptatását. A Kossuth Lajos téren a szó legnemesebb értelmében vett avatásra kerül sor. A honvédelmi miniszter a kormány megbízásából, párt- és állami vezetők, diplomaták, tábornokok és persze az ifjú tisztek szülei, hozzátartozói jelenlétében ünnepélyes keretek között a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek hivatásos tisztjeivé avatja a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola és a Karikás Frigyes Katonai Kollégium végzett növendékeit. Tisztavatás minden évben van, a mai alkalomnak mégis külön jelentőséget ad egy körülmény. Négy éve, 1967-ben emelte főiskolai rangra az Elnöki Tanács a tiszti iskolákat, tehát a mostani évfolyam az első, amelynek növendékei már kezdettől fogva felsőoktatásiintézményben kezdték el a tanulást. Ennek kapcsán bizonyára nem felesleges felidézni néhány gondolatot a tiszti hivatásról. Mindjárt elsőként itt van az a bizonyos főiskolai rang. Alighanem végképp a múlté lett az a szülői szemlélet, amely szerint az érettségizett fiú számára a tiszti iskola afféle pótlehetőség arra az esetre, ha más egyetemre vagy főiskolára történetesen nem veszik fel. Mindegyik katonai főiskola egyenrangú felsőoktatási intézmény a többivel, az ott szerzett diploma teljes értékű, különbség legfeljebb abban van, hogy a tiszti hivatáshoz szükséges ismeretek lényegesen keményebb és több tanulást igénylőek. Hogy miért? Korunk műszaki fejlődésének irama a haditechnikában különösen gyors, ezért természetes, hogy a tisztképzés színvonalának ehhez kell igazodnia, mindig a legújabbra kell megtanítani a tisztjelöiteket, beleértve például a tűzvezető lokátor, a számítógép vagy hasonló bonyolult technikai eszköz kezelésének tökéletes ismeretét. Ezenkívül a katonai főiskolák polgári képesítést, egyszakos tanári diplomát, illetőleg főtechnikusi képesítést is nyújtanak. Ennek tudható be, hogy a növendékek óraszáma lényegesen nagyobb, más főiskolákéhoz képest évenként öt-hat vizsgával többnek kell nekirugaszkodniuk, nem szólva a terepgyakorlatokról, a műhelyfoglalkozásokról és a kötelező csapatszolgálat nyolc-kilenc hónapos időszakáról. ÉS EZEK MÉG CSAK a tiszti hivatásra való felkészülés évei. Mert gondoljuk csak meg, hogy az ezt követő hosszabb időszak, akár parancsnoki, akár más beosztásba kerülnek a végzett tisztek, semmivel nem lesz könnyebb az életük, sőt minden bizonnyal nehezebb. A tiszti hivatás nem napi nyolcórányi elfoglaltságot jelent, a csapattisztek ennél sokkal többet töltenek a laktanyában beosztottaik között; ha riadó van vagy gyakorlat, zokszó nélkül veszik a holmijukat, esetleg azt sem tudják pontosan, hogy legközelebb mikor látják a családjukat. A június elsejével életbe lépett szolgálati törvény kimondja, hogy a fegyveres erők hivatásos állományának tagjai a szolgálat érdekében bármely helységbe és felkészültségüknek megfelelő bármely beosztásba áthelyezhetők. Vajon van-e olyan hivatás, amely a tiszti pályánál több kötöttséget, lemondást, áldozatkészséget követel azoktól, akik azt önként vállalták? A tisztnek egy személyben kell megtestesítenie a kiválóan képzett szakembert, a helyes döntésekre képes vezetőt és ha parancsnoki beosztásba kerül, akkor a jó pedagógust is. Hiszen a milliós értékű technikai eszközöknél is összehasonlíthatatlanul értékesebbek azok a fiatalemberek, akiket nemcsak a legkorszerűbb harceszközök szakavatott használatára kell megtanítani, hanem szocialista szellemben nevelni őket, értő és hatásos érzékitől irányítani emberi fejlődésüket, törődni ügyes-bajos dolgaikkal, szinte az apjuk helyett is. • Mielőtt bárki is arra gondolna,hogy a tiszteket itt valamiféle aszketikus, csak áldozatvállalást és lemondást követelő hivatás áldozataként tüntetjük fel, gyorsan hozzá,kell tennünk: erről szó sincs. A tiszti hivatás — ez már az elmondottakból is kiérezhető — nemcsak nehéz, de szép pálya is, olyan, amelyen érdemes dolgozni, s amely társadalmilag legalább annyira közérdekű, mint mondjuk, az orvosé, hiszen a tiszt mindennapi munkájával a haza védelmének, erősítéséért, mindannyiunk biztonságáért tevékenykedik, akár közvetve, akár közvetlenül. Ezért a kötelezettségeik a fővárosi középületek, műemléki rekonstrukciók, lakótelepek többségét tervezik, az ódon városháza egyik eldugott szárnyában dolgoznak. Miközben rajzasztalaikon felvázolódnak, az építők keze munkája nyomán pedig megvalósulnak a rajzaik mind szebbé, újabbá válik Budapest képe —, nekik továbbra is maradnak a szűk folyosók és a napfényesnek éppen nem nevezhető, elavult műtermek ... De a tervezőt — így a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat munkatársait — nem a környezeti félhomály vagy a verőfény inspirálja rossz vagy jó munkára. Nem a hangulata szabja meg, mi kerül ki a ceruzája alól, hanem ennél sokkal prózaibb :dolgok: terület, építőipari kapacitás, szigorú építési technológia, építőanyag és hát persze mindenekfelett a pénz és megint a pénz! Méretek és tipizálás Kiss Alberttal, az úgynevezett magasépítési iroda vezetőjével arról beszélgetünk, miért is száll oly sok átok a tervező fejére, ha a lakó ésszerűtlennek, sőt néha bosszantóan rossznak tartja az új lakás elrendezését. — Nem vitatkozom, akad ilyesmi —–mondja. — De nem azért, mert mi elhatározzuk, hogy most pedig felbosszantunk néhány száz embert. Ellenkezőleg: a lehetőségeinket mindig a végletekig kihasználjuk, csakhogy a végletek néha alig egy lépésnyire vannak. Elmondja a tervező, hogy még a lakások méretét is szigorú előírások szabályozzák: Budapesten a negyedik ötéves tervben épülő lakások átlagos alapterületek mellett elismerés és társadalmi megbecsülés is megilleti. És ez most már intézményes keretek között érvényesül. Ismeretes, hogy a közelmúltban felemelték a fegyveres erők hivatásos tagjainak fizetését, a már említett szolgálati törvény pedig pontosan meghatározza a tiszteket megillető jogokat is, szabályozza saját maguk és családtagjaik nyugellátását, a különböző juttatások és kedvezmények körét. A szolgálati törvény azt a helyes törekvést tükrözi, hogy a tiszti hivatás társadalmi fontosságával, az önként vállalt áldozatkészséggel legyen arányban a fegyveres erők hivatásos tagjainak erkölcsi és anyagi elismertsége és jogbiztonsága. . A KOSSUTH LAJOS téren, az állami zászló előtt felsorakozó fiatal tisztek felkészültek ennek a felelősségteljes hivatásnak a legbecsületesebb gyakorlására. Ma katonai parádén vesznek részt a meghatott szülők és a fővárosi lakosság szerető figyelme, nagy nyilvánossága előtt, ez az augusztus huszadika kivételes ünnep számukra. Holnap azonban — ez jelképesen értendő, nem naptár szerint, hanem amikor megkezdik csapatszolgálatukat , elkövetkeznek a hétköznapi munka órái. Szívből kívánjuk, hogy fiatal tisztjeink fogadalmuk szellemében álljanak helyt majd akkor is. Remélhetőleg nem lesz arra szükség, hogy valóságos harchelyzetben kelljen bizonyítaniuk rátermettségüket, korszerű képzettségüket, de biztonságos érzés tudni, hogy minden helyzetben számíthatunk rájuk, legifjabb tisztjeinkre éppúgy, mint a tisztikar kipróbált és áldozatkész többi tagjára. Árkus József re 53 négyzetméter. Ez normális esetben egy kétszobás otthonnak felel meg. Igen ám de a nagycsaládosoknak több három-négy szobás lakás kellene. Az lenne hát a megoldás — mivel a megépítendő lakások száma szigorúan meghatározott —, hogy ahány nagyobb lakást terveznek, annyikisebbet is, mondjuk garzont. De ilyenből egyre kevesebb kell, tehát tilos. És az ördögi kör máris bezárult. Marad az 53 négyzetméter. Aztán a technológia: ha egy építőipari vállalat ,,beáll” egy bizonyos építési módszerre, akkor tervező legyen a talpán, aki kizökkenti ebből. Mert a változás mindig gonddal jár, és az építőipar esetében néha valóban megoldhatatlan gondokkal. Így aztán, persze, a vita állandóan folyik a tervező és a kivitelező között. Hogy milyen eredménnyel, arról az új lakóházak egyformasága vagy különbözősége híven árulkodik. — Nagyon egyszerű a mi vitánk ■—, folytatja az irodavezető. — Elismerjük, hogy a lakásépítés tipizálása a mostani helyzetben feltétlenül szükségszerű. Mi azt mondjuk: tipizálják a „sejteket”, azokat az egységeket, amelyekből összeáll egy lakás. Ettől még megmaradna számunkra tömérdek ■variációs lehetőség. Sajnos a kivitelezők általában másként látják a dolgot: a végterméket, a kész lakóházat tartják állandónak és megváltoztathatatlannak. S ezzel már megkötötték a kezünket. Egy új Józsefváros Persze hogy az összkép mégsem olyan sötét, mint amilyennek,a beszélgetés hevében a többet,jobbat akaró tervező vázolja, ennek kiderítéséért elég körülnézni a BUVÁTI műtermeiben, ahol most is százszámra készítik alakóházak, tucatszám a komplett lakótelepek terveit. Az egyik legérdekesebb munka éppen Kiss Alberté. Sokan még nem is tudják: új lakótelep épül a Józsefvárosban, méghozzá két szempontból is teljesen új módon. Először is, a főváros belső területén egyszerre még sohasem bontottak le annyi régi lakást, mint amennyit a Baross utca—Illés utca—Práter utca—Szigony utca által határolt területen fognak. Kétezer régi lakás helyébe kétezer új épül, s megszűnik a zsúfoltság: a mostani két-három emeletes házakat a földig rombolják, a kétezer lakást 9—13 emeletes házakban helyezik el, és közben még bőven marad hely üzleteknek, iskolának,óvodának, bölcsődének, orvosi rendelőnek, sőt még tornateremnek és uszodának is. Az elrendezés újszerűségén kívül — a terület szélén helyezkednek el a lakóházak és mintegy körülölelik a kommunális létesítményeket és a parkot — újszerűek lesznek maguk a lakások is. — Ez a tervező ama bizonyos szerencséje, hogy éppen új építési technológiát fog ki és nyomban több lehetősége van eltérni a megszokottól. Az építőipar a Józsefvárosban próbálja ki először az úgynevezett öntött-vegyes eljárást — a függőleges falak a helyszínen készülnek, a födémek pedig öntött panelok. Ebből a lakásra váróknak az az érdekes, hogy itt megfelelően tudtuk variálni azokat a bizonyos sejteket, így a lakások ésszerűbb elrendezésén kívül még arra is mód nyílt, hogy a sokat emlegetett egyformaságot megszüntessük. Sajnos ezeket a lakásokat csak 1973-ban kezdik építeni, tehát még várni kell rájuk. Kőbánya: garázs minden ház alatt Mint ahogyan várni kell egy másiklakótelepre is, amelynek tervei nemrég készültek el az iro s Temezőasztalon az új Budapest A zuglói új lakótelep — egyelőre maketten. Huszonöt éves a Szabadság-híd Huszonöt évvel ezelőtt, 1916. augusztus 20-án avatták fel a Szabadság-hidat. Ekkor a többi hídnak még csak a roncsai meredeztek, Buda és Pest között az egyetlen összekötő kapocs a Kossuth-híd volt. Elődjének, a Ferenc Józsefhídnak középső, 140 méteres szakaszát 1915. január 17-én robbantották fel a német fasiszták. A szovjet hadsereg a hiányzó középső részt öt nagy uszályra épített fahíddal pótolta. A híd újjáépítését a felszabadulás után szinte azonnal elkezdték. Az eredeti terveket — Feketeházy János munkáját — megtalálták, ezért csak a leszakadt középső részt kellett újratervezni. Ezzel a feladattal Sávoly Pál mérnököt bízták meg. A roncsok kiemelését, a hiányzó hídrészek pótlását, a befüggesztett hídrész elkészítését, szerelését a Mávag és a Ganzgyár közösen végezte. Kétezerháromszáz tonna vasanyagot építettek be (az eredeti híd súlya 4900 tonna volt). Ennek többségét Diósgyőrben és Ózdon hengerelték, 520 tonnát pedig a két szomszédos híd roncsaiból pótoltak. Több ezren dolgoztak rajta, helyreállítása 1 350 000 munkaórát igényelt, s a szerelést rekordidő, három és fél hónap alatt végezték el. Az újjáépítés költségeit 15 millió forintra becsülték, az elkészült új híd értéke meghaladta az 50 millió forintot. A Szabadság-hidat 1963-tól 68- ig 12 millió forintért felújították. Új vágányokat fektettek le, kijavították a vasszerkezetet, 4000 szegecset kicseréltek, 40 tonna festékkel átmázolták. A műszaki vizsgálatok szerint a hídnak semmi olyan hibája nincs, ami miatt a közeljövőben le kellene bontani. Napjai tehát nincsenek megszámlálva. S az évei? ! Előreláthatólag az 50. születésnapja után — a századforduló táján — építenek újat helyette. I M. K. Veszprém megye: Javul a szolgáltatás, több óvodai férőhely (Tudósítónktól.) Nagy ütemben fejlődik Veszprém város szolgáltatókapacitása a negyedik , ötéves tervben. A rendkívül gyors mértékben növekvő megyeszékhelyen a szolgáltatások fejlesztésére a következő esztendőkben több mint 15 millió forintot fordítanak. • A tisztító, gépjavító és lakáskarbantartó ágazat mintegy 10 millió forinton osztozik az új lakókörzetekben — legfőképp a most épülő veszprémi városközpontban —, állami vállalatok és szövetkezetek új üzleteket, felvevőhelyeket nyitnak meg. Nagy-ötszörösére növeli kapacitását a rendkívül nagy forgalmú — s a balatoni nyári szezonban mindig agyonterhelt — két autószerviz, az AFIT és a Sihell. Kibővíti szolgáltatásait a háziipari szövetkezet és a Volán vállalat. A most épülő Felszabadulás úti új lakótelepen — tanácsi fejlesztési alapból — 6 millió forintért kisebb szolgáltatóegységeket létesítenek. Az óvodai férőhelyek száma a negyedik ötéves tervben csaknem tzásfél ezerrel gyarapszik Veszprém megyében. A megyeszékhelyen 700, Ajkán, Keszthelyen, Várpalotán, Balatonfüreden 100 —250-nel több kisgyermeket helyezhetnek el a szülők az óvodákban. Az óvodai férőhelyek szaporításában több vállalat is segít. Ajkán a timföldgyár és az alumíniumkohó, Veszprémben a Bakony Művek, Balatonfüreden a hajógyár, a szívkórház és az Állami Pincegazdaság járul jelentős összeggel az óvodaépítkezésekhez és a férőhelyek számának növeléséhez. A nagyvállalatok dolgozói — kiváltképp a szocialista brigádok — megyeszerte több mint egymillió forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel.