Népszabadság, 1972. május (30. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

2 Tiltakozások a vietnami háború fokozása ellen (Folytatás az 1. oldalról.) M­int santiagói tudósítónk je­lentette: több latin-amerikai or­szágban tüntetések voltak. A chi­lei fővárosban több ezer fiatal vonult fel, hogy kifejezze tilta­kozását a VDK kikötőinek elak­­násítása és a vietnami városok tömeges bombázása ellen. Ha­sonló Amerika-ellenes megmoz­dulásra került sor Concepcion vá­rosában is. Bogotában az egyetemi ifjúság harcos tüntetést rendezett az újabb agressziós cselekedetek el­len. A columbiai rendőrség ösz­­szecsapott a tüntető fiatalokkal. Peruban is élesen elítélik az észak-amerikai agressziós csele­kedeteket. Az Expreso című lap megállapítja, hogy a VDK kikö­tőinek elaknásítása és blokádja merénylet a világ valamennyi szabad népe ellen. A­z Egyesült Államokban na­pok óta tartanak a tiltakozó meg­mozdulások Nixon elnök vietna­mi politikája ellen. S­zombatra virradóan a legna­gyobb arányú tüntetést San Fran­ciscóban tartották. A rendőrség gumibotokkal és könnygázbom­bákkal oszlatta szét a vietnami háború ellen tiltakozó mintegy ötezer tüntetőt. A háború ellen­zői először tiltakozó nagygyűlést tartottak a város St. Francis szállodája előtt, amelyben Rocke­­­feller New York-i és Reagan ka­liforniai kormányzó éppen vá­lasztási gyűlésen szónokolt. Ezt követően végigvonultak San Francisco utcáin, ablakokat és ki­rakatokat törtek be, hangszóró­kon bélyegezték meg Nixon el­nök vietnami politikáját. A nagyszabású tüntetésen a rendőrség mintegy negyven sze­mélyt tartóztatott le. Ezáltal több mint 2500-ra emelkedett azoknak a száma, akiket az Egyesült Ál­lamokban Nixon indokínai ter­­rorintézkedéseinek bejelentése óta őrizetbe vettek. E­urópa-szerte ismét voltak tün­y­­tetések. A nyugat-németországi Frankfurtban péntek este több mint kétezer ember gyűlt össze, hogy tiltakozzék. A rendőrség brutálisan közbelépett. N­agy-Britannia legnagyobb vá­rosaiban szombaton tüntetések robbantak ki. A megmozdulások egy részét a brit kommunisták kezdeményezték. Londonban a párt országos elnöke, Irene Swan asszony állt a Hyde parki tünte­tők élére, akik az amerikai nagy­­követség elé vonultak. A nagyk­­­övetség előtt napok óta tiltako­zó őrségek állnak, tüntetések zaj­lanak, amerikai zászlókat éget­nek. A megmozdulások átterjedtek Glasgow-ra, a skót munkásság fellegvárára. A tiltakozó felvonu­láson a brit munkásmozgalom egyik legnagyobb győzelmére büszke U. C. S. hajógyáriak vit­ték a főszerepet. A közép-angliai iparvidék középpontjában, Bir­minghamben, tiltakozó őrséget és felvonulást szerveztek. Cardiff­­ban, a walesi fővárosban aláírás­­gyűjtés folyt. A­z angol parlament hétfőn munkáspárti törvényhozók köve­telésére, rendkívüli vitát rendez a vietnami helyzetről.­ an Francisco egyik utcáján gumibotos rendőr kergeti a há­borúellenes tüntetőket. Heves harcok Saigontól 40 kilométerre B—52-esek An Loc környékét bombázták B —52-es repülőerődök szombat hajnalban hat bevetésben támad­ták An Loc város közvetlen kör­nyékét. Saigon­ katonai szóvivő szerint a hazafiak rendkívül ha­tásos kézi légelhárító fegyverek alkalmazásával pénteken három amerikai repülőgépet lőttek le a város fölött. A partizánok folytatják előre­nyomulásukat a 13. számú út mentén a főváros, Saigon felé. Pénteken összecsapásra került sor Chon Thanh városában, An Loctól 32 kilométerrel délre. A saigoni kormánycsapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. A dél-vietnami fővárostól negy­ven kilométerre északnyugatra, Trang Bang körzeti székhely tér­ségében hatórás ütközet zajlott le. A hazafiak március vége óta most kerültek a legközelebb Sai­gonhoz. A­z amerikai haditengerészet he­likopterei szombaton ismét be­kapcsolódtak a dél-vietnami had­színtéren folyó szárazföldi had­műveletekbe. Segítségükkel mint­egy 1000 saigoni tengerészgyalo­gost szállítottak Quang Tri tarto­ányba, és vetettek be a hazafiak ellenőrzése alatt álló tartományi székhelytől mintegy tíz kilomé­terre délre. A VDK legnagyobb kikötővá­rosából, Haiphongból érkezett híreket idézve jelenti a TASZSZ, hogy a Tonkini-öbölben szomba­ton — több napja először — fegyvernyugvás volt. A UPX saigoni amerikai kato­nai körökből úgy értesült, hogy a Haiphong elleni tengeri had­műveletekben részt vevő ameri­kai hadihajók közül három cir­kálót és kilenc rombolót a ki­kötővárostól 480 kilométerrel dé­lebbre fekvő vizek felé irányí­tottak. Ez értelmezhető Nixon amerikai elnök álláspontjának enyhüléseként, de úgy is, hogy az amerikai hadihajókat a kor­mánycsapatok Quang Tun tarto­mányban indított ellentámadási kísérletének támogatására hasz­nálják fel. * Xuan Thuy, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője, úton hazafelé szombaton Moszk­vából Pekingbe érkezett. (MTI) . Külföldi események­­ néhány sorban k­özleményt adtak ki a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségé­nek csütörtökön és pénteken meg­tartott üléséről. A közlemény hangoztatta, hogy a pártelnökség támogatja a kormánynak a gaz­dasági problémák leküzdésére hozott intézkedéseit és sürgeti a gazdaságpolitikai és általános gazdasági problémák megoldását. (MTI) J­aroszewicz lengyel miniszter­­elnök vasárnap Berlinbe érkezik, ahol részt vesz a lengyel katonák és a német antifasiszták közös emlékművének felavatásán. (MTI) D­iáktüntetők elbarikádozták a montevideói egyetem épületeit és felgyújtottak három, a közelben parkoló gépkocsit. (Reuter) A­z egyiptomi kormány támogat­ja a Bengáli Népi Köztársaság fel­vételét az Egészségügyi Világ­­szervezetbe (WHO). Ez a döntés az első hivatalos egyiptomi lé­pés az új délkelet-ázsiai állam irányában. Kairó egyébként a ré­gebben elhangzott nyilatkozatok szerint csak akkor ismeri el az új államot, ha Pakisztán hasonló elhatározásra jut. (Tudósítónktól,s­zükségállapotot rendeltek el a Malgas Köztársaságban, miután a sztrájkoló diákok és a rendőr­ség között szombaton súlyos ösz­­szecsapás történt, s ennek 12 sze­mély esett áldozatul. Az immár harmadik hete folyó sztrájkkal a fiatalok az oktatási rendszer gyö­keres megváltoztatását akarják elérni. (Reuter)­­ NÉP­S­Z­A­B­A­DS­Á­G 1972. május 14. vasárnap Grecsko marsall Szíriai látogatása S­zombaton Damaszkuszban tárgyalásra került sor a hivata­los, baráti látogatáson Szíriában tartózkodó Andrej Grecsko mar­sall szovjet honvédelmi minisz­ter és Szíriai kollégája Musztafa Tiassz tábornok között. A tárgyalások után a felek több megállapodást írtak alá a szov­jet—szíriai együttműködés továb­bi fejlesztéséről. (MT) A japán szakszervezetek tömegtüntetéseket szerveznek Okinawa visszaadásának napján Agnew—Szato tanácskozás Tokióban S­zombat délelőtt udvariassági látogatást tett Szato japán mi­niszterelnöknél Agnew amerikai alelnök, aki péntek este érkezett Tokióba, hogy Nixon képvisele­tében részt vegyen az Okinawa visszaadásával kapcsolatos ün­nepségen. Agnew az amerikai el­nök személyes üzenetét adta át Okinawa visszatérése alkalmá­ból.­­Az amerikai alelnök és Szato ezután véleményt cserélt a nem­zetközi helyzetről, beleértve a vietnami háború problémáját. A japán főváros Kanda elne­vezésű kerületében szombat dél­után több száz egyetemista tün­tetett az Okinawa visszatérésé­ről szóló japán—amerikai egyez­mény ellen. A tüntetők és a kive­zényelt rohamrendőrség között összetűzésekre került sor. A rend­őrség 125 egyetemistát letartózta­tott. A diákok egy csoportja ben­zinespalackokkal válaszolt a rendőrség rohamára. Később sza­bályos barikádharc bontakozott ki. Az acélsisakos egyetemisták elbarikádozták magukat. Az ös­­szecsapásnál öt személyautót fel­gyújtottak, huszonhat rendőr és két járókelő megsebesült. A japán ellenzéki pártok és a szakszervezetek hatalmas méretű tömegtüntetésekkel és sztrájkok­kal „ünnepüik” május 15-ét, Oki­nawa hivatalos visszatérésének napját. A baloldali szakszervezeti köz­pontok a Japán Szocialsta Párt és a Japán Kommunista Párt köz­reműködésével százezres tömeg­gyűlést tartanak a tokiói Meid­­zsi-parkban, abban az időpont­ban, amikor Japán és az Egye­sült Államok kormánya hivatalos átadási ünnepséget rendez Tokió­ban és Okinawa fővárosában, Na­­hában. A kormány 50 000 rendőrt helyezett riadókészültségbe, s különleges biztonsági intézkedése­ket tett a parlament, a minisz­terelnöki rezidencia, az amerikai nagykövetség, a hadsereg-pa­rancsnokság és a rendőrkapitány­ságok védelmére. (MTI) A ratifikálás közös nyugati érdek Brandt beszéde a nyugatnémet és dán szociáldemokraták nagygyűlésén Willy Brandt nyugatnémet kancellár és Jens Otto Krag dán miniszterelnök a nyugatnémet és a dán szociáldemokraták flens­­burgi (NSZK) közös nagygyűlésén szombaton hangoztatta a szov­jet—nyugatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződés jelentősé­gét. Brandt kancellár ismét meg­győződését fejezte ki, hogy jövő szerdán döntés születik a szer­ződések ügyében. Dán kollégája kijelentette, hogy a szerződések mielőbbi ratifikálása közös nyu­gati érdek. Kudarc esetén véle­ménye szerint elkerülhetetlenek lennének a „meddő, romboló vi­ták”. Brandt kancellár egyúttal méltatta a pénteken parafált NSZK—NDK általános közleke­dési megállapodást is Mint mon­dotta, „a kis gyakorlati lépések ezerszer többet érnek a nagy sza­vaknál”. A flensburgi után még egy agygyűlést tartottak, ez alkalom­mal immár dán területen, a ha­tár közelében levő Apenradeban. A kancellár itt már valamivel to­vább ment a kilátások mérlegelé­sében: olyan véleményt hangozta­tott, hogy jövő szerdán megkap­ja a parlamenti többséget a szer­ződések ratifikálásához. Rámuta­tott, hogy a ratifikálást minél szélesebb parlamenti bázison kell megvalósítani, nemcsak a biztos többség érdekében, hanem azért is, hogy a bundestagbeli szava­zás tükrözze az ország közvéle­ményét is. K­özben Bonnban ismét össze­ültek a kormány, a koalíciós pár­tok, valamint az ellenzék képvi­selői, hogy megvitassák azokat a kérdéseket, amelyek a CDU— CSU véleménye szerint még ren­dezetlenek a szerződések ratifiká­lásával kapcsolatban. (MTI) . „AZ ÚJABB BOMBÁZÁS CSAK HAZATÉR­ÉSUNKAT KÉSLELTETI" Találkozás fogságba esett amerikai pilótákkal (Hanoi tudósítónktól.) P­éntek este a Hanoiban akkre­ditált külföldi tudósítók egy cso­portja meglátogatta az amerikai fogoly pilóták egyik hanoi táborát. Ngo Dien, a VDK külügymi­­nisztériumi sajtófőosztályának ve­zetője a fogoly­pilótákkal való találkozás előtt tájékoztatta a meghívott tudósítókat arról, hogy azok az amerikai pilóták, akik az előző nap a háború befejezé­sét követelő felhívással fordul­tak az USA kongresszusához és az amerikai néphez, kérték, hogy illetékes vietnami szervek te­gyék lehetővé találkozásukat a külföldi sajtó itteni tudósítóival. F­ilmfelvevő gépek berregése, fényképezőgépek kattogása köze­pette nyolc fiatalember vonul be a szűk terembe. Mosolyognak. Ta­lán mert jólesik egy kis változa­tosság, hiszen mi mégiscsak a kül­világot jelentjük számukra. No meg talán azért is, mert felhívá­sukkal, amelyben az újabb bom­bázásokat ítélik el, s az agresz­­szió teljes megszüntetését köve­telik, valamit jóvátesznek a viet­nami nép ellen elkövetett bűneik­ből. K­etten közülük, Edison W. Mil­ler és Walter E. Wilber a hadi­tengerészeti légierő alezredesei, régi foglyok. Millert majdnem öt, Wilbert pedig négy éve fogták el. A többi hait csak december, feb­ruár óta fogoly. Egyikük kezén még gipszkötés van. Mindannyian a sorsukkal ugyan meg nem bé­­kült, ám a bánásmóddal elégedett emberek benyomását keltik. David W. Hoffman őrnagy be­szél legtöbbet közülük, a többiek inkább csak közbeszólnak, kiegé­szítenek vagy a hozzájuk intézett kérdésekre adnak rövid felelete­ket. A kérdésekre adott válaszok­ból kitűnik, hogy jól tájékozottak a legutóbbi hetek bombázásaival okozott károkról, ismerik a hai­­ phongi, a hanoi, a Thanh Hoa-i véres gaztetteket. Akadozva, fél­mondatokban, állítmány nélküli kifejezésekkel beszélnek ezekről. Legfeljebb annyit mondanak: Önöknek igazuk van, uraim, sok borzalmat követnek el bombá­zóink. Hoffman külön nyilatkoza­tot olvas fel: — Tévedés lenne azt hinni, hogy a mostani támadás elősegíti a békét. Mi már tudjuk, addig nem lesz vége ennek a háború­nak, míg a vietnami nép ki nem vívja függetlenségét, biztonságát — mondja. — Mister Nixon mindig azt hangoztatja, közelebb akarja hoz­ni a vietnami béke napját, s min­ket akar kiszabadítani, ezért bom­­báztatja Északot — egészíti ki Hoffman szavait James D. Cutton kapitány. — Valójában ez csak elodázza a mi hazatérésünk nap­ját, s minket is veszélyeztet. C­utton kapitányt faggatjuk. Mit csinálnak a riadók idején? — Őreink gondoskodnak ró­lunk, egészen jó óvóhelyeink van­nak, természetesen elbújunk a bombák és a rakéták elől. M­iért bombáznak önök külö­nösen békés célpontokat? — Fentről nem lehet megálla­pítani, mi a békés, mi a kato­nai jellegű objektum — felelik többen is. Látják, hogy ez fel­áborodást vált ki, s amikor az egyik újságíró megjegyzi, hogy az amerikai pilóták szinte min­den objektumot jól ismernek a légi fényképezés következtében, a nagyon jól ismert előre gyár­tott választ kapjuk: — A pilóta megkapja a bom­bázandó célpontot, s bombáit oda dobja le. Mi parancsot hajtunk végre. A fogoly pilóták elmondták még, hogy nézeteiket, az ameri­kai agresszió megszüntetésének követelését sok fogolytársuk osztja, ők azok képviseletében in­téztek felhívást az amerikai nép­hez. Hangoztatják: leghőbb vá­gyuk, hogy hazatérhessenek, s meggyőződésük, hogy azt nem a további bombázások, hanem csak az összes amerikai erő teljes ki­vonása és a békés tárgyalás se­gítheti elő. M­egkértem a foglyokat: emelje fel a kezét, akinek otthon gye­reke van. Nyolcból hét ember jelentkezik. A két régi fogoly sze­me elhomályosodik... Gyere­keik nagyra nőttek azóta, hogy ők bombákat dobtak Vietnamra, talán éppen gyerekekre. A foglyok beszámoltak arról, hogy a táborban jól ellátják őket, évenként hat alkalommal kap­hatnak csomagot, s havonként levelet. Végül egyöntetűen kife­jezték: azt szeretnék, ha együtt az amerikai néppel, közvetlen rokonaik, hozzátartozóik is har­colnának a vietnami háború be­fejezéséért. Ez szolgálná kisza­badulásukat és hazatérésüket is. Tóth Pál h

Next