Népszabadság, 1972. május (30. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL • ÁRA: 1,20 FT NÉPSZABADSÁG 3972. május 11, vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXX. évfolyam, 112. szám Egymillió-kétszázezren M­a már csaknem egymillió­­kétszázezren vesznek részt a szo­cialista brigádmozgalomban. Ez a szám jelzi, hogy az alig 13 éve született spontán kezdeményezés rövid, idő alatt a munkaver­seny legnépszerűbb, legtömege­sebb formájává vált, átfogja a dolgozók minden rétegét. A szo­cialista címet elnyert brigádok, munkacsoportok törekvéseit a közvélemény mindinkább elis­meri, megbecsüli, s a cím ran­got, tekintélyt ad a brigádokban dolgozó embereknek. A­z egymillió-kétszázezres szám sokakban azonban aggályokat is ébreszt: vajon a gyors számsze­rű fejlődés nem okoz-e vissza­esést, színvonalcsökkenést? S vajon érdemes-e a szocialista címre minden brigád, amely azt elnyerte? E­zekre a kérdésekre keresték a választ a legaktívabb, a leg­tapasztaltabb szocialista brigád­vezetők a közelmúltban megtar­tott vállalati és ágazati tanácsko­zásokon. S bár egyetértettek azzal, hogy a verseny tömegessége he­lyenként valóban a színvonalnak tett engedményekkel járt, egy­öntetűen azt az álláspontot kép­viselték, hogy a brigádmozgalom ma már elég erős, képes legyőz­ni a formalizmust, s tartalmában is felzárkózni a számszerű fej­lődéshez. Ehhez sok segítséget ad majd a szocialista brigádve­zetők IV. országos tanácskozása, megszabja a további tennivaló­kat. A legtöbb gondot, fejtörést je­lenleg az okozza, hogyan lehet egyformán eleget tenni a szocia­lista módon dolgozni, tanulni, él­ni hármas követelményének. A szocialista módon végzett mun­kát viszonylag könnyű meghatá­rozni, s az is elérhető, hogy a helyi feltételekhez alkalmazzák a vállalásokat. A brigádmozga­lom már eddig is sok jó kez­deményezést hozott felszínre: több vállalatnál a brigádok ga­ranciát vállalnak az általuk ké­szített termék minőségéért. He­lyenként soron kívül kijavítják az esetleges hibákat. Másutt rendszeres újító tevékenységet folytatnak, s vállalják a munka­hely rendben­ tartását, a gépek, a szerszámok ápolását, megőrzését. Szerződést kötnek a szállítási határidők lerövidítésére, a ren­delések mennyiségi és minőségi, választéki teljesítésére. M­égis, a brigádvezetők vélemé­nye szerint a versenyt e tekin­tetben is lehet fejleszteni, kor­szerűsíteni. A gyorsabb előre­haladást az hozhatja meg — bi­zonyítja a legjobb brigádok ta­pasztalata —, ha nem elégednek meg a kollektív vállalással, ha­nem a tagok egyéni erőfeszítéseit külön-külön is figyelemmel kísé­rik, értékelik, az új tagok elé is követelményt állítanak, a ré­gieket pedig felelőssé teszik az újak segítéséért, beleilleszke­­déséért. Az egyéni kezdeményezé­sek kibontakoztatása a brigád ke­retei közt olyan húzóerőnek bi­zonyul, mely az egész kollektíváit legjobb képességei kifejtésére késztetheti. A tanulás, a művelődés ma már sok brigád vállalásában szerves kiegészítője a munkának. A kisebb­-nagyobb kollektívák m­ár sok helyütt felismerték, hogy a termelés rugalmas alkalmaz­kodása a piaci igényekhez sok­oldalú hozzáértést, szaktudást követel, s azt a magától értetődő feladatot állítja a dolgozók elé, hogy több szakma elsajátítására törekedjenek, átvegyék egymás jó munkamódszerét, tapasztala­tait. Akadnak már olyan vállalá­sok, amelyek személyre szólóan megfogalmazzák a brigádtagok­kal szembeni igényeket, hogyan válhatnak olyan kulcsemberek­ké, akik több poszton is megáll­ják a helyüket. Az új technika, a modern technológia behatolása a termelésbe a már megszerzett tudás felfrissítését is­ követeli, és kialakítja azokat a formákat, kötetlenebb tapasztalatcseréket, konzultációkat, amelyekre a leg­­elfoglaltabb szakember is szíve­sen áldoz időt, fáradságot. A politikai ismeretek elsajátí­tását ma már sok szeminárium, tanfolyam, előadás segíti, s a bri­gádtagok részvétele ezeken a foglalkozásokon mind számosabb és mind aktívabb. De szinte ele­mi erővel nyilvánul meg az az igény, hogy a brigád több tájé­koztatást kapjon a vállalat belső politikájáról, lemérhesse a maga szerepét a feladatok végrehajtá­sában. A brigád belső életének kialakítása, a teljesítmények ér­tékelése, egymás munkájának bí­rálata hozzásegíti a tagokat ah­hoz, hogy önálló véleményt al­kossanak és nyilvánítsanak, hoz­zászóljanak a saját kis közössé­gük, majd a nagyobb kollektíva sorsát befolyásoló intézkedések­hez, s felelősséget érezzenek nemcsak a maguk, hanem kör­nyezetük munkájáért is. E­hhez szorosan kapcsolódik már a szocialista életmód köve­telménye. Mit jelent szocialista módon élni? — talán ezt a legne­hezebb konkrét vállalásokba foglalni. Nem véletlen, hogy a legtöbb formális vállalás ezen a területen tapasztalható. Legtöb­ben a közösségi összetartást kö­zös szórakozások, kirándulások, fehér asztal mellett eltöltött es­ték vállalásával szeretnék kiala­kítani. Ezek időnként valóban célszerűek lehetnek, de inkább csak kísérőjelenségei, nem túl­zottan nagy jelentőségű megnyil­vánulásai a szocialista életmódra való törekvésnek. Más brigádok az idősek, az elhagyott gyerme­kek felkarolását vállalva kíván­nak eleget tenni a harmadik kö­vetelménynek. Az ilyen humá­nus gondolkodás is szép, de nem kizárólagos jellemzője a szocia­lista­­ gondolkodásnak és életmód­nak. Mit jelent tehát a szocialis­ta életmód? Kádár János elvtárs ezt így fogalmazta meg a Zala megyei szocialista brigádokkal folytatott beszélgetésen: „Külde­tést teljesítenek, a gyakorlat példájával nevelnek mind több és több embert tudatos szocialis­ta cselekvésre.” A brigád akkor lesz erre ké­pes, ha minden tagjától önzetlen példamutatást követel a munká­ban, a magánéletben, a közélet­ben, osztozik a közösség gond­jaiban, szerepet vállal az újért, a haladásért folyó küzdelemben. Ha ez a törekvése, bőven nyílik rá mód és alkalom, hogy­ állja a gyakorlat próbáját. Sőtér Edit A MÁJUSI ESŐ ARANYAT ÉRT Szépen fejlőd­nek az őszi ka itt szít se k­igyelik a cukorrépát, kaszálják a lucernát A legutóbbi hónapok száraz időjárása alaposan próbára tet­te az agronómusokat, attól tar­tottak ugyanis, hogy nem kelnek ki megfelelően a tavaszi vetésű növények, az ősziek fejlődése pe­dig olyan sokáig stagnál, hogy károsan befolyásolja majd a ter­mésátlagokat. A mostanában le­hullt 30—50 milliméteres csapa­dék viszont (helyenként még en­nél is több) pillanatnyilag ele­gendőnek bizonyult. Zala, Vas és­ Somogy megyében például már a talaj alsó rétegeiben is megfe­lelő a vízkészlet. A talaj felső ré­sze máshol is alaposan átázott, és remény van arra, hogy a ned­vesség átjárja a mélyebb rétege­ket is. Az esővel együtt helyen­ként jég érkezett, a szakemberek azonban csak kisebb károkat je­leztek, miután az esővel össze­kevert jégszemcsék kásásabbak, puhábbak, és emiatt lényegesen kisebb pusztítást okoztak. A­z esőzésekben most kisebb szünetre lenne szükség ahhoz, hogy a gépek ismét rámehesse­nek a földekre. Május közepén a vetésre már nincs gond, csupán a kukorica van még hátra az or­szág vetésterületének mindössze három százalékán. Annál több munkát ad a növényápolás. A korai vetésű kukorica sorközti sarabolására felkészültek a gaz­daságok. A kitűnően fejlődő cu­korrépa egyelését már meg is kezdték a termelők, a déli me­gyékben a munka felével el is készültek. A lucerna első kaszá­lása országszerte jó ütemben ha­lad, a fontos takarmánynövény jó közepes terméssel biztat. A­z őszi vetésű kalászosok jól fejlődnek. Az évszakhoz képest már előbbre tartanak a tavalyi­nál. A gabonák az esőzés és a jég hatására helyenként megdől­tek, a mezőgazdászok azonban arra számítanak, hogy ez a ké­sőbbiekben nem okoz gondot, mert a növények ismét kiegye­nesednek. Sajnos a párás, fülledt időjárás miatt az ország nagyobb területein lisztharmatfertőzés kezdődött, s ez ellen már nem tudnak­ védekezni. Csak az idő­járás segíthet­ a meleg, napsüté­ses időjárás ugyanis fékezi a gombafertőzés folyamatát. K­edvező hírek érkeznek a zöldségtermesztő gazdaságokból. Nedves talajba ültetik ki a pa­radicsom- és a paprikapalántá­kat. A gyümölcsösök szépen fej­lődnek a májusi eső hatására, rövidesen nagyobb mennyiségben érkezik majd a piacokra a cse­resznye és az első szabadban — nem fólia alatt — termesztett olcsóbb eper is. Az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Termelőszövetkezetben az idén 100 holdon termelnek dohányt. A közös gazdaság évek óta az elsők között foglal helyet az országban a dohány egy holdra jutó átlagtermelésében. A jól jövedelmező növény palán­tázása megkezdődött. Tiltakozási hullám világszerte a vietnami háború kiterjesztése ellen A tüntetők és a rendőrség összecsapása az Egyesült Államokban Heves harcok Saigon közelében M­oszkvai tudósítónk, Serény Péter, a szovjet lapok Vietnam­mal foglalkozó írásait ismertet­te. A szovjet emberek s velük a haladó világ közvéleménye mély­ségesen elítélik a vietnami ame­rikai eszkaláció újabb kiterjesz­tését — írja a Pravda szombati számában Jurij Zsukov. Az SZKP központi lapjának vezető kommentátora az eszkaláció filmjét újra lepergetve felidézi, hogy a VDK elleni 1965—68-as légi háború is kudarcot vallott, s kiemeli, hogy Washington vietna­mi zsákutcájából nyilvánvalóan nem Haiphongon át, hanem a pá­rizsi tárgyalóasztalnál lehet és kell megtalálni a kivezető utat. Annál is inkább, mert mint Zsu­kov hangoztatja, a vietnami nép­nek, amely bizton támaszkodhat az összes szocialista országok test­véri támogatására, megvan a kel­lő elszántsága és ereje is ahhoz, hogy folytassa igazságos harcát. A szovjet hadsereg lapjában, a Krasznaja Zvjezdában Leontyev ezredes kiemeli, hogy az inter­venciósok „vietnamizált” alaku­latai képtelenek ellenállni a ha­zafias erők nyomásának, s politi­kájának kudarca késztette Wa­shingtont újabb eszkalációra. Az indokínai kérdést azonban sem a bombák, sem az aknák nem fog­ják megoldani, írja a Krasznaja Zvjezda kommentátora, s hozzá­fűzi: a szovjet nép határozottan k­öveteli, hogy az Egyesült Álla­mok haladéktalanul vonja vissza a blokádot és hagyjon fel a VDK elleni agressziós cselekményekkel. A Szovjetunióban országszerte tiltakoznak a vietnami háború eszkalációjára tett újabb, agresz­­szív amerikai lépések ellen. M­int a TASZSZ hírügynökség jelentette, Moszkvában, Bakuban és más szovjet városokban tilta­kozó nagygyűlésekre került sor. A Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa nyilatkozatban ítélte el az amerikai kormány lépéseit. A haiphongi kikötőben tartózkodó szovjet hajókon ugyan­csak tiltakozó gyűléseket tartot­tak. (Folytatás a 2. oldalon.) A népi kormány felszámolja az ITT chilei monopóliumát A parlament előtt az államosítási törvényjavaslatok (Santiagói tudósítónktól.) M­iután Allende chilei köztár­sasági elnök péntek délben ünne­pélyesen aláírta az International Telephone and Telegraph (ITT) észak-amerikai monopólium tu­lajdonában levő chilei telefon­­társaság államosításáról szóló két törvényjavaslatot, a két okmány azonnal a parlament elé került jóváhagyásra. Bár a parlament mindkét házában — a képviselő­házban és a szenátusban — az el­lenzék van többségben az egye­sült­ baloldal törvényhozóival szemben, mégis, santiagói politi­kai körökben bizonyosra veszik, hogy a chilei törvényhozás több­sége jóváhagyja az ITT chilei bi­rodalmát felszámoló mindkét do­kumentumot. (Az egyik törvény­javaslat érvényteleníti azt az 1930-ban kötött szerződést, amely­­lyel az ITT 50 évre koncessziót kapott a chilei telefonrendszer monopóliumára. A másik tör­vénytervezet államosítja az ITT tulajdonában levő chilei telefon­­társaságot oly módon, hogy egy szakértői bizottság által megha­tározandó és az észak-amerikai monopóliumnak fizetendő kárté­rítésből levonják mindazokat a tisztességtelen nyereségeket, ame­lyeket az ITT chilei monopolhely­zetének kihasználásából szerzett. E­zek a profitok mesés nagysá­gúak voltak, mint azt a chilei képviselőház vizsgáló bizottsága elé tárt okmányok leleplezték. Árkus István

Next