Népszabadság, 1972. május (30. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL • ÁRA: 1,20 FT NÉPSZABADSÁG 3972. május 11, vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXX. évfolyam, 112. szám Egymillió-kétszázezren Ma már csaknem egymilliókétszázezren vesznek részt a szocialista brigádmozgalomban. Ez a szám jelzi, hogy az alig 13 éve született spontán kezdeményezés rövid, idő alatt a munkaverseny legnépszerűbb, legtömegesebb formájává vált, átfogja a dolgozók minden rétegét. A szocialista címet elnyert brigádok, munkacsoportok törekvéseit a közvélemény mindinkább elismeri, megbecsüli, s a cím rangot, tekintélyt ad a brigádokban dolgozó embereknek. Az egymillió-kétszázezres szám sokakban azonban aggályokat is ébreszt: vajon a gyors számszerű fejlődés nem okoz-e visszaesést, színvonalcsökkenést? S vajon érdemes-e a szocialista címre minden brigád, amely azt elnyerte? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a legaktívabb, a legtapasztaltabb szocialista brigádvezetők a közelmúltban megtartott vállalati és ágazati tanácskozásokon. S bár egyetértettek azzal, hogy a verseny tömegessége helyenként valóban a színvonalnak tett engedményekkel járt, egyöntetűen azt az álláspontot képviselték, hogy a brigádmozgalom ma már elég erős, képes legyőzni a formalizmust, s tartalmában is felzárkózni a számszerű fejlődéshez. Ehhez sok segítséget ad majd a szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozása, megszabja a további tennivalókat. A legtöbb gondot, fejtörést jelenleg az okozza, hogyan lehet egyformán eleget tenni a szocialista módon dolgozni, tanulni, élni hármas követelményének. A szocialista módon végzett munkát viszonylag könnyű meghatározni, s az is elérhető, hogy a helyi feltételekhez alkalmazzák a vállalásokat. A brigádmozgalom már eddig is sok jó kezdeményezést hozott felszínre: több vállalatnál a brigádok garanciát vállalnak az általuk készített termék minőségéért. Helyenként soron kívül kijavítják az esetleges hibákat. Másutt rendszeres újító tevékenységet folytatnak, s vállalják a munkahely rendben tartását, a gépek, a szerszámok ápolását, megőrzését. Szerződést kötnek a szállítási határidők lerövidítésére, a rendelések mennyiségi és minőségi, választéki teljesítésére. Mégis, a brigádvezetők véleménye szerint a versenyt e tekintetben is lehet fejleszteni, korszerűsíteni. A gyorsabb előrehaladást az hozhatja meg — bizonyítja a legjobb brigádok tapasztalata —, ha nem elégednek meg a kollektív vállalással, hanem a tagok egyéni erőfeszítéseit külön-külön is figyelemmel kísérik, értékelik, az új tagok elé is követelményt állítanak, a régieket pedig felelőssé teszik az újak segítéséért, beleilleszkedéséért. Az egyéni kezdeményezések kibontakoztatása a brigád keretei közt olyan húzóerőnek bizonyul, mely az egész kollektíváit legjobb képességei kifejtésére késztetheti. A tanulás, a művelődés ma már sok brigád vállalásában szerves kiegészítője a munkának. A kisebb-nagyobb kollektívák már sok helyütt felismerték, hogy a termelés rugalmas alkalmazkodása a piaci igényekhez sokoldalú hozzáértést, szaktudást követel, s azt a magától értetődő feladatot állítja a dolgozók elé, hogy több szakma elsajátítására törekedjenek, átvegyék egymás jó munkamódszerét, tapasztalatait. Akadnak már olyan vállalások, amelyek személyre szólóan megfogalmazzák a brigádtagokkal szembeni igényeket, hogyan válhatnak olyan kulcsemberekké, akik több poszton is megállják a helyüket. Az új technika, a modern technológia behatolása a termelésbe a már megszerzett tudás felfrissítését is követeli, és kialakítja azokat a formákat, kötetlenebb tapasztalatcseréket, konzultációkat, amelyekre a legelfoglaltabb szakember is szívesen áldoz időt, fáradságot. A politikai ismeretek elsajátítását ma már sok szeminárium, tanfolyam, előadás segíti, s a brigádtagok részvétele ezeken a foglalkozásokon mind számosabb és mind aktívabb. De szinte elemi erővel nyilvánul meg az az igény, hogy a brigád több tájékoztatást kapjon a vállalat belső politikájáról, lemérhesse a maga szerepét a feladatok végrehajtásában. A brigád belső életének kialakítása, a teljesítmények értékelése, egymás munkájának bírálata hozzásegíti a tagokat ahhoz, hogy önálló véleményt alkossanak és nyilvánítsanak, hozzászóljanak a saját kis közösségük, majd a nagyobb kollektíva sorsát befolyásoló intézkedésekhez, s felelősséget érezzenek nemcsak a maguk, hanem környezetük munkájáért is. Ehhez szorosan kapcsolódik már a szocialista életmód követelménye. Mit jelent szocialista módon élni? — talán ezt a legnehezebb konkrét vállalásokba foglalni. Nem véletlen, hogy a legtöbb formális vállalás ezen a területen tapasztalható. Legtöbben a közösségi összetartást közös szórakozások, kirándulások, fehér asztal mellett eltöltött esték vállalásával szeretnék kialakítani. Ezek időnként valóban célszerűek lehetnek, de inkább csak kísérőjelenségei, nem túlzottan nagy jelentőségű megnyilvánulásai a szocialista életmódra való törekvésnek. Más brigádok az idősek, az elhagyott gyermekek felkarolását vállalva kívánnak eleget tenni a harmadik követelménynek. Az ilyen humánus gondolkodás is szép, de nem kizárólagos jellemzője a szocialista gondolkodásnak és életmódnak. Mit jelent tehát a szocialista életmód? Kádár János elvtárs ezt így fogalmazta meg a Zala megyei szocialista brigádokkal folytatott beszélgetésen: „Küldetést teljesítenek, a gyakorlat példájával nevelnek mind több és több embert tudatos szocialista cselekvésre.” A brigád akkor lesz erre képes, ha minden tagjától önzetlen példamutatást követel a munkában, a magánéletben, a közéletben, osztozik a közösség gondjaiban, szerepet vállal az újért, a haladásért folyó küzdelemben. Ha ez a törekvése, bőven nyílik rá mód és alkalom, hogy állja a gyakorlat próbáját. Sőtér Edit A MÁJUSI ESŐ ARANYAT ÉRT Szépen fejlődnek az őszi ka itt szít se kigyelik a cukorrépát, kaszálják a lucernát A legutóbbi hónapok száraz időjárása alaposan próbára tette az agronómusokat, attól tartottak ugyanis, hogy nem kelnek ki megfelelően a tavaszi vetésű növények, az ősziek fejlődése pedig olyan sokáig stagnál, hogy károsan befolyásolja majd a termésátlagokat. A mostanában lehullt 30—50 milliméteres csapadék viszont (helyenként még ennél is több) pillanatnyilag elegendőnek bizonyult. Zala, Vas és Somogy megyében például már a talaj alsó rétegeiben is megfelelő a vízkészlet. A talaj felső része máshol is alaposan átázott, és remény van arra, hogy a nedvesség átjárja a mélyebb rétegeket is. Az esővel együtt helyenként jég érkezett, a szakemberek azonban csak kisebb károkat jeleztek, miután az esővel összekevert jégszemcsék kásásabbak, puhábbak, és emiatt lényegesen kisebb pusztítást okoztak. Az esőzésekben most kisebb szünetre lenne szükség ahhoz, hogy a gépek ismét rámehessenek a földekre. Május közepén a vetésre már nincs gond, csupán a kukorica van még hátra az ország vetésterületének mindössze három százalékán. Annál több munkát ad a növényápolás. A korai vetésű kukorica sorközti sarabolására felkészültek a gazdaságok. A kitűnően fejlődő cukorrépa egyelését már meg is kezdték a termelők, a déli megyékben a munka felével el is készültek. A lucerna első kaszálása országszerte jó ütemben halad, a fontos takarmánynövény jó közepes terméssel biztat. Az őszi vetésű kalászosok jól fejlődnek. Az évszakhoz képest már előbbre tartanak a tavalyinál. A gabonák az esőzés és a jég hatására helyenként megdőltek, a mezőgazdászok azonban arra számítanak, hogy ez a későbbiekben nem okoz gondot, mert a növények ismét kiegyenesednek. Sajnos a párás, fülledt időjárás miatt az ország nagyobb területein lisztharmatfertőzés kezdődött, s ez ellen már nem tudnak védekezni. Csak az időjárás segíthet a meleg, napsütéses időjárás ugyanis fékezi a gombafertőzés folyamatát. Kedvező hírek érkeznek a zöldségtermesztő gazdaságokból. Nedves talajba ültetik ki a paradicsom- és a paprikapalántákat. A gyümölcsösök szépen fejlődnek a májusi eső hatására, rövidesen nagyobb mennyiségben érkezik majd a piacokra a cseresznye és az első szabadban — nem fólia alatt — termesztett olcsóbb eper is. Az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Termelőszövetkezetben az idén 100 holdon termelnek dohányt. A közös gazdaság évek óta az elsők között foglal helyet az országban a dohány egy holdra jutó átlagtermelésében. A jól jövedelmező növény palántázása megkezdődött. Tiltakozási hullám világszerte a vietnami háború kiterjesztése ellen A tüntetők és a rendőrség összecsapása az Egyesült Államokban Heves harcok Saigon közelében Moszkvai tudósítónk, Serény Péter, a szovjet lapok Vietnammal foglalkozó írásait ismertette. A szovjet emberek s velük a haladó világ közvéleménye mélységesen elítélik a vietnami amerikai eszkaláció újabb kiterjesztését — írja a Pravda szombati számában Jurij Zsukov. Az SZKP központi lapjának vezető kommentátora az eszkaláció filmjét újra lepergetve felidézi, hogy a VDK elleni 1965—68-as légi háború is kudarcot vallott, s kiemeli, hogy Washington vietnami zsákutcájából nyilvánvalóan nem Haiphongon át, hanem a párizsi tárgyalóasztalnál lehet és kell megtalálni a kivezető utat. Annál is inkább, mert mint Zsukov hangoztatja, a vietnami népnek, amely bizton támaszkodhat az összes szocialista országok testvéri támogatására, megvan a kellő elszántsága és ereje is ahhoz, hogy folytassa igazságos harcát. A szovjet hadsereg lapjában, a Krasznaja Zvjezdában Leontyev ezredes kiemeli, hogy az intervenciósok „vietnamizált” alakulatai képtelenek ellenállni a hazafias erők nyomásának, s politikájának kudarca késztette Washingtont újabb eszkalációra. Az indokínai kérdést azonban sem a bombák, sem az aknák nem fogják megoldani, írja a Krasznaja Zvjezda kommentátora, s hozzáfűzi: a szovjet nép határozottan követeli, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul vonja vissza a blokádot és hagyjon fel a VDK elleni agressziós cselekményekkel. A Szovjetunióban országszerte tiltakoznak a vietnami háború eszkalációjára tett újabb, agreszszív amerikai lépések ellen. Mint a TASZSZ hírügynökség jelentette, Moszkvában, Bakuban és más szovjet városokban tiltakozó nagygyűlésekre került sor. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa nyilatkozatban ítélte el az amerikai kormány lépéseit. A haiphongi kikötőben tartózkodó szovjet hajókon ugyancsak tiltakozó gyűléseket tartottak. (Folytatás a 2. oldalon.) A népi kormány felszámolja az ITT chilei monopóliumát A parlament előtt az államosítási törvényjavaslatok (Santiagói tudósítónktól.) Miután Allende chilei köztársasági elnök péntek délben ünnepélyesen aláírta az International Telephone and Telegraph (ITT) észak-amerikai monopólium tulajdonában levő chilei telefontársaság államosításáról szóló két törvényjavaslatot, a két okmány azonnal a parlament elé került jóváhagyásra. Bár a parlament mindkét házában — a képviselőházban és a szenátusban — az ellenzék van többségben az egyesült baloldal törvényhozóival szemben, mégis, santiagói politikai körökben bizonyosra veszik, hogy a chilei törvényhozás többsége jóváhagyja az ITT chilei birodalmát felszámoló mindkét dokumentumot. (Az egyik törvényjavaslat érvényteleníti azt az 1930-ban kötött szerződést, amelylyel az ITT 50 évre koncessziót kapott a chilei telefonrendszer monopóliumára. A másik törvénytervezet államosítja az ITT tulajdonában levő chilei telefontársaságot oly módon, hogy egy szakértői bizottság által meghatározandó és az észak-amerikai monopóliumnak fizetendő kártérítésből levonják mindazokat a tisztességtelen nyereségeket, amelyeket az ITT chilei monopolhelyzetének kihasználásából szerzett. Ezek a profitok mesés nagyságúak voltak, mint azt a chilei képviselőház vizsgáló bizottsága elé tárt okmányok leleplezték. Árkus István