Népszabadság, 1976. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-01 / 232. szám
1 Gromiko-Kissinger találkozó New Yorkban Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter New Yorkban találkozott Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel. A megbeszélés során a két államférfi a szovjet—amerikai viszonnyal kapcsolatos kérdések széles körét tekintette át. A megvitatott témák között volt a stratégiai támadó fegyverzetek korlátozásáról szóló új megállapodás előkészítése is, amelynek alapjául a vlagyivosztoki magas szintű találkozón kidolgozott megállapodások szolgálnak. Véleménycserét folytattak a közel-keleti helyzetről, valamint az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszakának napirendjén szereplő kérdésekről is. Andrej Gromiko csütörtökön New Yorkban találkozott Sam Nujomával, a Dél-nyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnökével. A baráti légkörben lezajlott megbeszélésen véleményt cseréltek a dél-afrikai helyzetről. A szovjet külügyminiszter a találkozón kijelentette, hogy a Szovjetunió szilárdan támogatja a Dél-nyugat-afrikai Népi Szervezet vezetésével nemzeti felszabadulásáért küzdő namíbiai népet (TASZSZ) Folytatódott az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitája Az amerikai külügyminiszter felszólalása Csütörtökön folytatódott az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszakának általános politikai vitája. Elsőnek Bandaranaike asszony, Sri Lanka miniszterelnöke, majd Puente Radbill perui külügyminiszter szólalt fel. Ezután hangzott el Henry Kissinger amerikai külügyminiszter beszéde. Kissinger a Szovjetunióval való békés egymás mellett élés, valamint további leszerelési egyezmények megkötésének szükségességéről beszélt. Az Egyesült Államok kész a genfi közel-keleti békekonferencia munkájának felújítására — közölte Kissinger. Az amerikai külügyminiszter változatlanul csak két éven belül ígérte a fekete többségi hatalom megteremtését Rhodesiában. Az amerikai diplomácia vezetője hangoztatta: " Az emberiség jövője együttműködést igényel a Szovjetunióval. A hadászati erőegyensúlyt az Egyesült Államok fenn kívánja tartani, de inkább megegyezés, mint fegyverkezési verseny útján. Ezért állnak a fegyverzetkorlátozási tárgyalások az amerikai—szovjet kapcsolatok homlokterében” — mondta. Kissinger a továbbiakban foglalkozott a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokkal, az Egyesült Államok és Kína viszonyával. Afrikáról szólva megismételte az Egyesült Államok rhodesiai rendezési tervét. Sajtókörökben általános a vélemény, hogy az amerikai külügyminiszternek egy hónappal az elnökválasztás előtt elhangzott közgyűlési beszéde vajmi kevés újat tartalmazott. (MTI) Puja Frigyes New York-i megbeszélései Puja Frigyes külügyminiszter szerdán New Yorkban eszmecserét folytatott dr. Husszein Abdul Káder Kasszimmal, a természeti erőforrások miniszterével, a Szomáliai ENSZ-küldöttség vezetőjével és Ramon Escovar Salom venezuelai külügyminiszterrel. Paja Frigyes csütörtökön az ENSZ székházában találkozott Caglayangi török, valamint Biciosz görög külügyminiszterrel. Valamennyi találkozón a közgyűlésen napirenden szereplő kérdésekről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. Giscard-nak nem sikerült leszerelnie a Barre-terv ellenzékét A francia baloldali pártok és a szakszervezetek tanácskozásai n párizsi tudósítónktól Giscard francia elnök rádiós- és televíziós nyilatkozatát, amely a nemzeti szolidaritás nevében hívott fel az úgynevezett Barreterv támogatására, a baloldali pártok és a szakszervezetek csütörtökön élesen elutasították. Mint a Le Monde megjegyzi: az elnöknek egyáltalán nem sikerült leszerelnie a terv ellenzékét. Marchais, az FKP főtitkára az elnöki nyilatkozatot úgy jellemezte, mint „egy bajba jutott ember komolytalan magyarázkodását”. — Azt mondják nekünk, hogy a Barre-terv a korábbi politika egyenes folytatása — fűzte hozzá Marchais. — De a korábbi politika következménye 1,3 millió munkanélküli, 15 százalékos infláció, a frank elértéktelenedése, a külkereskedelmi mérleg deficitje, az ország eladósodása. A Barre-terv igazságtalan, mert mindig ugyanazokat sújtja, vagyis a dolgozókra rak újabb terheket. Nem oldja meg az infláció problémáját, de súlyosbítja a munkanélküliséget. Jellemző a kormány tervét ellenző közhangulatra, hogy a kormánykoalícióhoz tartozó, úgynevezett reformerek egyik csoportja, a Szociális Demokraták Központja (amelynek elnöke Lecarnet államminiszter) is jónak látta „még bátrabb pénzügyi intézkedéseket” sürgetni, azzal, hogy „nem kívánja a kritikát egyedül az ellenzékre hagyni”. Kritikus hangok hallatszottak az UDR rocamadouri képviselőértekezletén is. Nem vett részt ezen az értekezleten, mégis kulcsfigurája lett Chirac volt miniszterelnök, aki a konferenciához intézett levelében javasolta az UDR rendkívüli kongresszusának összehívását. Mint Chirac írta, ki kell szélesíteni a gaulle-ista mozgalom bázisát, meg kell újítani a pártot, mert csak így nyerheti meg a választási csatát. A Le Monde az UDR értekezlete kapcsán megállapította: tovább romlottak a kapcsolatok az UDR és az Elysée között. A gaulle-isták kevésbé kedvezően fogadták az elnök szavait, mint Chirac kezdeményezését. A Barre-terv ellen meghirdetett tiltakozó akciónapra országszerte készülnek a szakszervezetek. Ennek keretében került sor a munkáspártok és a szakszervezeti központok megbeszéléseire. Az FKP és a CFDT küldöttsége a szakszervezeti központ párizsi székházában tanácskozott. Az erről kiadott közös közlemény hangsúlyozza: a két küldöttség elszánt akciót javasol visszavágásként a kormány és a tőkések munkásellenes offenzívájára. Szociális kérdésekről tárgyalt a brit Munkáspárt konferenciája A brit munkáspárti konferencia csütörtök délután, a párt végrehajtó bizottságának álláspontját követve, jóváhagyta a kormány fontmentő intézkedéseit. A konferencia két újabb szociális témát is tárgyalt csütörtökön. A nyugdíjak ügyében vereséget mért a kormányra, és határozatban követelte a korhatár 60 évre való leszállítását, továbbá általános nyugdíjemelést. Jack Jones, a legnagyobb létszámú szakszervezet főtitkára, a „társadalmi szerződés” egyik létrehozója azt ajánlotta a kormánynak, hogy ne újabb kölcsönök felvételén törje a fejét, hanem a vagyonadó növelésével és a katonai költségvetés csökkentésével teremtse elő a pénzt a nyomorgó öregek gondjainak enyhítéséhez. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1998. október 1., péntek KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban Befejezte jugoszláviai látogatását a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldöttsége, amely Gejdar Alijevnek, a szövetségi tanács elnökhelyettesének vezetésével a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés meghívására nyolc napot töltött Jugoszláviában. (MTI) Brüsszelben megnyílt a liberális pártok nemzetközi szövetségének, az úgynevezett liberális internacionálénak az idei kongreszszusa. (MTI) Ford amerikai elnök megvétózta azt a törvénytervezetet, amely összesen 58,6 milliárd dollárt irányzott elő új munkahelyek létesítésére, egészségvédelemre, népművelésre és szociális segélyezésre. Azzal indokolta döntését, hogy a kongresszus által jóváhagyott összeg „túlságosan nagy”. A képviselőház elutasította Ford vétóját. (TASZSZ) A chilei fasiszta junta nem engedélyezte három kanadai parlamenti képviselő beutazását Chilébe. A képviselők látogatásának célja az lett volna, hogy felderítsék az országban bebörtönzött politikai foglyok helyzetét. (TASZSZ) Egy különleges katonai bíróság Khartúmban halálra ítélte a július 2-án lezajlott szudáni puccskísérlet két állítólagos vezetőjét. További hat vádlottat a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt, hét embert 10 évi, hármat pedig 3 évi fogsággal sújtottak. (MTI) Párizsba érkezett Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter. Fahmi találkozott Giscard francia államfővel és átadta neki Szadat egyiptomi elnök üzenetét. (MTI) Perek Egyiptomban Az alexandriai katonai bíróságon csütörtökön megkezdődött annak a négy személynek a pere, akiket a tengerparti város pályaudvarán egy vasúti szerelvény elleni bombamerénylet elkövetésével vádolnak. A robbanásnak hét halálos és 66 sebesült áldozata volt. Az alexandriai tárgyalással egy időben a kairói legfelsőbb katonai bíróság megkezdte az egyiptomi belügyminisztériumban történt robbantás elkövetésével vádolt két személy perét is. Az egyiptomi verzió szerint a vádlottak líbiai megbízásból követték el tettüket, noha Líbia annak idején elhatárolta magát a merényletektől. A két per része Egyiptom hosszabb ideje tartó Líbia-ellenes kampányának. (MTI) Az egyetlen megoldás Libanonban A libanoni válság 18 hónapja TM mindenkit megtaníthatott rá, hogy még a biztatónak tetsző, kibontakozást ígérő fejleményeket is óvatos kétkedéssel fogadjuk. Aligha gondolhatta bárki is, hogy az új köztársasági elnök, Eliasz Szárkisz beiktatása egy csapásra véget vet majd a vérontásnak. Arra sem lehetett reálisan számítani, hogy a katonailag konfrontálódott felek egyik napról a másikra leteszik a fegyvert, és azon nyomban eljutnak a politikai rendezéshez. Nyilvánvaló: a polgárháború 40 ezer sírja fölött rendkívül nehéz megkötni a békét. De valahol, valamikor, valamivel el kell kezdeni. Libanonban azonnali tűzszünetre és a politikai párbeszéd megkezdésére van szükség. A tűzszünet és a párbeszéd célja nem kevesebb, mint Libanon függetlenségének, területi integritásának és a mélységesen megosztott lakosság egységének helyreállítása. A libanoni nemzeti hazafias erők pozitív választ adtak Szárkisz ilyen irányú felhívására. Kinyilvánították: készek együttműködni az új államfővel, sőt rövidesen átfogó tervet tesznek közzé a politikai rendezés módozatairól. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetősége pedig azzal támasztotta alá a libanoni hatóságokkal kötött megállapodások tiszteletben tartására tett ígéretét, hogy valamennyi frontszakaszon egyoldalú tűzszünetet rendelt el. Ezt a halványan felderengő reménysugarat oltotta ki, hogy — a politikai rendezésre irányuló kezdeményezések és erőfeszítések ellenére — a másik oldalról, sajnos, offenzívát indítottak a nemzeti hazafias erők és a palesztinai ellenállási mozgalom állásai ellen. A számbeli és haditechnikai fölényben levő szíriai csapatok, valamint a libanoni jobboldali támadók csakhamar elfoglalták és ellenőrzésük alá vonták a libanoni hegyvidék sok települését. Dzsumblatt, a libanoni baloldal vezető politikusa szerint az offenzíva célja a palesztin ellenállási mozgalom felszámolása, illetve szíriai ellenőrzés alá helyezése. Tény, hogy a damaszkuszi Al Baath című lap a támadás napján olyan nyilatkozatnak adott helyet, amely Arafatnak, a PFSZ és az El Fatah elnökének eltávolítását követelte. De az elmúlt hónapok tapasztalatai nemegyszer bebizonyították, hogy a külső beavatkozás és a katonai megoldás erőltetése járhatatlan út ezen az ingoványos terepen. Nem lehet elégszer felhívni a figyelmet rá, hogy az imperialistaellenes erők egymás közti konfliktusa végeredményben idegen érdekeket, imperialista törekvéseket szolgál. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy a szíriai területeket bitorló és a palesztin nemzeti jogokat semmibe vevő Izrael kezdettől fogva leplezetlen kárörömmel szemléli a libanoni fejleményeket Tartós és igazságos politikai rendezésről tehát csak abban az esetben lehet szó, ha sikerül helyreállítani az imperialistaellenes erők egységét, megbomlott stratégiai szövetségét. Bócz Sándor TASZSZ-kommentár a közel-keleti helyzetről, a libanoni válság okairól A TASZSZ kommentárban emlékezik meg Gamal Abdel Naszszer néhai egyiptomi elnök halálának 6. évfordulójáról. Ismeretes — állapítja meg a kommentár —, hogy Nasszer mekkora jelentőséget tulajdonított az egyiptomi— szovjet együttműködésnek. A néhai elnök volt az, aki rámutatott, hogy „a Szovjetunió és Egyiptom kapcsolata mintaképe egy nagyhatalom és egy fejlődő ország viszonyának”. Anvar Szadat, Egyiptom mostani elnöke viszont az Arab Szocialista Unió központi bizottsága és a nemzetgyűlés Nasszer emlékének szentelt együttes ülésén támadásokat intézett a Szovjetunió ellen. Nem tagadta ugyan, hogy a Szovjetunió támogatja az izraeli agresszorok ellen küzdő arab országokat, de a Szovjetuniót olyasmivel vádolta, mintha Egyiptom „leigázására” törekedett volna. Egyes egyiptomi lapok még ennél is tovább mentek: a Szovjetunióra hárították a felelősséget a libanoni eseményekért! Természetesen hagyni lehetne az egészet, hadd száradjon ez az állítás azok lelkiismeretén, akik ilyen valótlanságokat kitalálnak. Mivel azonban Anvar Szadat beszédében kitért a libanoni események okaira is, helyénvalónak látszik emlékeztetni rá, hogy a libanoni válság előtt kötötték meg a Sínai-félszigeten állomásozó izraeli csapatok részleges kivonásáról szóló egyiptomi—izraeli egyezményt A megállapodást az arab országok többsége elítélte. A TASZSZ kommentárjaiban annak idején figyelmeztette az arab országokat a hasonló „részleges megoldások” veszélyeire, annak a lehetőségére, hogy az imperialista és cionista körök a maguk javára próbálják felhasználni az egyiptomi—izraeli megállapodás következtében kiéleződött helyzetet. E köröknek sikerült is Libanonban fegyveres összetűzéseket kiprovokálniuk az arab erők között. Az izraeli szélsőségesek a kezüket dörzsölhették, látván, hogy Libanonban magasra csapnak a háború lángjai, és éleződnek az arabközi ellentmondások. Nem titok, hogy ugyanazok az erők, amelyek megszervezték a libanoni válságot, most minden erejükkel gátolni próbálják a válság rendezését. Sőt mi több, arra gondolnak, hogy a válságba belesodorják Líbiát is, s ezzel évekre kitolják a közelkeleti rendezést. Nem véletlen az sem, hogy az Egyesült Államok imperialista körei terveket dolgoztak ki Szaúd- Arábia felfegyverzésére, olyan központtá változtatására, amely köré tömörülhetnek a Gamal Abdel Nasszer eszméitől és az 1952-es évek Egyiptomának antiimperialista, antifeudális forradalmától oly messze álló erők. Minderre nem árt jól emlékezni ma, amikor az imperializmus és a cionizmus erői, szövetségben a belső arab reakcióval, mindent megtesznek azért, hogy befeketítsék és aláaknázzák a baráti kapcsolatokat az arab országok és hűséges szövetségesük, a Szovjetunió, között — mutat rá végezetül a TASZSZ. InfeBECTNil A jószomszédság aláaknázása A szovjet lap cikkében azzal foglalkozik, hogy japán uralkodó körök tovább szítják a szovjet—japán kapcsolatokban tapasztalható feszültséget. A szovjet kormány követelése ellenére, hogy adják vissza a szeptember 6-án Hakodate repülőterén kényszerleszállást végzett szovjet repülőgépet, japán szakértők megkezdték a repülőgép szétszerelését. A japán hatóságok, mint ismeretes, szeptember 9-én az Egyesült Államok közvetlen felbujtására a tengerentúlra szállították a gép pilótáját. Ezzel a forma szerint és lényegét tekintve egyaránt elutasították a pilóta ügyének bírósági kivizsgálását. Tokió most visszamenőleg „folytat vizsgálatot”, de most már vajon mit vizsgál ki? A japán sajtó közleményeiből ítélve — folytatja a tudósító — Tokió eleinte vonakodott megengedni, hogy amerikai szakértők megtekinthessék a szovjet repülőgépet, mert tudta, hogy ez a lépés Japánnak a Szovjetunióval kapcsolatos politikáját egy harmadik államtól teszi függővé. A japán kormányra gyakorolt nyomás azóta azonban megtette a magáét. A japán hatóságok immár egy hónapja egyre nyilvánvalóbb, leplezetlenül barátságtalan magatartást tanúsítanak a Szovjetunióval szemben, s úgy tűnik, hogy a szovjet—japán jószomszédi kapcsolatokat hajlandók harmadik fél érdekeinek feláldozni. A Szovjetunió az adott kérdésben éppúgy, mint minden más kérdésben, abból indul ki, hogy feltétlenül meg kell óvni azokat a pozitív eredményeket, amelyeket a két ország közötti kapcsolatok rendezése óta eltelt húsz esztendő hozott. Japán uralkodó körei a szovjet—japán jószomszédság nemes hagyományait aláaknázva súlyos felelősséget vesznek magukra népükkel szemben — írja a lap.