Népszabadság, 1976. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

1 Gromiko-Kissinger találkozó New Yorkban Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter New Yorkban talál­kozott Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel. A megbeszé­lés során a két államférfi a szov­jet—amerikai viszonnyal kapcso­latos kérdések széles körét tekin­tette át. A megvitatott témák kö­zött volt a stratégiai támadó fegy­verzetek korlátozásáról szóló új megállapodás előkészítése is, amelynek alapjául a vlagyivosz­­toki magas szintű találkozón ki­dolgozott megállapodások szol­gálnak. Véleménycserét folytattak a közel-keleti helyzetről, vala­mint az ENSZ-közgyűlés 31. ülés­szakának napirendjén szereplő kérdésekről is. Andrej Gromiko csütörtökön New Yorkban találkozott Sam Nujomával, a Dél-nyugat-afri­­kai Népi Szervezet (SWAPO) el­nökével. A baráti légkörben le­zajlott megbeszélésen véleményt cseréltek a dél-afrikai helyzetről. A szovjet külügyminiszter a ta­lálkozón kijelentette, hogy a Szovjetunió szilárdan támogatja a Dél-nyugat-afrikai Népi Szer­vezet vezetésével nemzeti felsza­badulásáért küzdő namíbiai né­pet (TASZSZ) Folytatódott az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitája Az amerikai külügyminiszter felszólalása Csütörtökön folytatódott az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszakának általános politikai vitája. Elsőnek Bandaranaike asszony, Sri Lanka miniszterelnöke, majd Puente Radbill perui külügymi­niszter szólalt fel. Ezután hang­zott el Henry Kissinger amerikai külügyminiszter beszéde. Kissinger a Szovjetunióval va­ló békés egymás mellett élés, va­lamint további leszerelési egyez­mények megkötésének szükséges­ségéről beszélt. Az Egyesült Ál­lamok kész a genfi közel-keleti békekonferencia munkájának fel­újítására — közölte Kissinger. Az amerikai külügyminiszter válto­zatlanul csak két éven belül ígér­te a fekete többségi hatalom meg­teremtését Rhodesiában. Az amerikai diplomácia veze­tője hangoztatta: " Az emberi­ség jövője együttműködést igé­nyel a Szovjetunióval. A hadá­szati erőegyensúlyt az Egyesült Államok fenn kívánja tartani, de inkább megegyezés, mint fegy­verkezési verseny útján. Ezért áll­nak a fegyverzetkorlátozási tár­gyalások az amerikai—szovjet kapcsolatok homlokterében” — mondta. Kissinger a továbbiakban fog­lalkozott a bécsi haderőcsökken­tési tárgyalásokkal, az Egyesült Államok és Kína viszonyával. Af­rikáról szólva megismételte az Egyesült Államok rhodesiai ren­dezési tervét. Sajtókörökben általános a vé­lemény, hogy az amerikai kül­ügyminiszternek egy hónappal az elnökválasztás előtt elhangzott közgyűlési beszéde vajmi kevés újat tartalmazott. (MTI) Puja Frigyes New York-i megbeszélései Puja Frigyes külügyminiszter szerdán New Yorkban eszmecse­rét folytatott dr. Husszein Abdul Káder Kasszimmal, a természeti erőforrások miniszterével, a Szo­máliai ENSZ-küldöttség vezetőjé­vel és Ramon Escovar Salom ve­nezuelai külügyminiszterrel. Paja Frigyes csütörtökön az ENSZ székházában találkozott Caglayangi­ török, valamint Bi­­ciosz görög külügyminiszterrel. Valamennyi találkozón a köz­gyűlésen napirenden szereplő kér­désekről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. Giscard-nak nem sikerült leszerelnie a Barre-terv ellenzékét A francia baloldali pártok és a szakszervezetek tanácskozásai­ n párizsi tudósítónktól Giscard francia elnök rádiós- és televíziós nyilatkozatát, amely a nemzeti szolidaritás nevében hívott fel az úgynevezett Barre­­terv támogatására, a baloldali pártok és a szakszervezetek csü­törtökön élesen elutasították. Mint a Le Monde megjegyzi: az elnöknek egyáltalán nem sikerült leszerelnie a terv ellenzékét. Marchais, az FKP főtitkára az elnöki nyilatkozatot úgy jelle­mezte, mint „egy bajba jutott em­ber komolytalan magyarázkodá­sát”. — Azt mondják nekünk, hogy a Barre-terv a korábbi po­litika egyenes folytatása — fűzte hozzá Marchais. — De a korábbi politika következménye 1,3 mil­lió munkanélküli, 15 százalékos infláció, a frank elértéktelenedé­se, a külkereskedelmi mérleg de­ficitje, az ország eladósodása. A Barre-terv igazságtalan, mert mindig ugyanazokat sújtja, vagyis a dolgozókra rak újabb terheket. Nem oldja meg az infláció prob­lémáját, de súlyosbítja a mun­kanélküliséget. Jellemző a kormány tervét el­lenző közhangulatra, hogy a kor­mánykoalícióhoz tartozó, úgyne­vezett reformerek egyik csoport­ja, a Szociális Demokraták Köz­pontja (amelynek elnöke Le­­carnet államminiszter) is jónak látta „még bátrabb pénzügyi in­tézkedéseket” sürgetni, azzal, hogy „nem kívánja a kritikát egyedül az ellenzékre hagyni”. Kritikus hangok hallatszottak az UDR rocamadouri képviselő­értekezletén is. Nem vett részt ezen az értekezleten, mégis kulcs­figurája lett Chirac volt minisz­terelnök, aki a konferenciához intézett levelében javasolta az UDR rendkívüli kongresszusának összehívását. Mint Chirac írta, ki kell szélesíteni a gaulle-ista moz­galom bázisát, meg kell újítani a pártot, mert csak így nyerheti meg a választási csatát. A Le Monde az UDR értekez­lete kapcsán megállapította: to­vább romlottak a kapcsolatok az UDR és az Elysée között. A gaulle-isták kevésbé kedvezően fogadták az elnök szavait, mint Chirac kezdeményezését. A Barre-terv ellen meghirde­tett tiltakozó akciónapra ország­szerte készülnek a szakszerveze­tek. Ennek keretében került sor a munkáspártok és a szakszerve­zeti központok megbeszéléseire. Az FKP és a CFDT küldöttsége a szakszervezeti központ párizsi székházában tanácskozott. Az er­ről kiadott közös közlemény hangsúlyozza: a két küldöttség elszánt akciót javasol visszavá­gásként a kormány és a tőkések munkásellenes offenzívájára. Szociális kérdésekről tárgyalt a brit Munkáspárt konferenciája A brit munkáspárti konferencia csütörtök délután, a párt végre­hajtó bizottságának álláspontját követve, jóváhagyta a kormány fontmentő intézkedéseit. A konferencia két újabb szociá­lis témát is tárgyalt csütörtökön. A nyugdíjak ügyében vereséget mért a kormányra, és határozat­ban követelte a korhatár 60 évre való leszállítását, továbbá álta­lános nyugdíjemelést. Jack Jones, a legnagyobb létszámú szakszer­vezet főtitkára, a „társadalmi szerződés” egyik létrehozója azt ajánlotta a kormánynak, hogy ne újabb kölcsönök felvételén törje a fejét, hanem a vagyonadó nö­velésével és a katonai költségve­tés csökkentésével teremtse elő a pénzt a nyomorgó öregek gond­jainak enyhítéséhez. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1998. október 1., péntek KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban Befejezte jugoszláviai látogatá­sát a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa küldöttsége, amely Gejdar Alijevnek, a szövetségi tanács el­nökhelyettesének vezetésével a jugoszláv szövetségi nemzetgyű­lés meghívására nyolc napot töl­tött Jugoszláviában. (MTI) Brüsszelben megnyílt a liberá­lis pártok nemzetközi szövetségé­nek, az úgynevezett liberális in­­ternacionálénak az idei kongresz­­szusa. (MTI) Ford amerikai elnök megvétóz­ta azt a törvénytervezetet, amely összesen 58,6 milliárd dollárt irányzott elő új­ munkahelyek lé­tesítésére, egészségvédelemre, nép­művelésre és szociális segélyezés­re. Azzal indokolta döntését, hogy a kongresszus által jóváhagyott összeg „túlságosan nagy”. A képviselőház elutasította Ford vétóját. (TASZSZ) A chilei fasiszta junta nem en­gedélyezte három kanadai parla­menti képviselő beutazását Chi­lébe. A képviselők látogatásának célja az lett volna, hogy felderít­sék az országban bebörtönzött po­litikai foglyok helyzetét. (TASZSZ) Egy különleges katonai bíróság Khartúmban halálra ítélte a jú­lius 2-án lezajlott szudáni puccs­kísérlet két állítólagos vezetőjét. További hat vádlottat a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt, hét embert 10 évi, hármat pedig 3 évi fogsággal sújtottak. (MTI) Párizsba érkezett Iszmail Fah­­­mi egyiptomi külügyminiszter. Fahmi találkozott Giscard francia államfővel és átadta neki Sza­dat egyiptomi elnök üzenetét. (MTI) Perek Egyiptomban Az alexandriai katonai bírósá­gon csütörtökön megkezdődött an­nak a négy személynek a pere, akiket a tengerparti város pálya­udvarán egy vasúti szerelvény el­leni bombamerénylet elkövetésé­vel vádolnak. A robbanásnak hét halálos és 66 sebesült áldozata volt. Az alexandriai tárgyalással egy időben a kairói legfelsőbb kato­nai bíróság megkezdte az egyip­tomi belügyminisztériumban tör­tént robbantás elkövetésével vá­dolt két személy perét is. Az egyiptomi verzió szerint a vádlot­tak líbiai megbízásból követték el tettüket, noha Líbia annak idején elhatárolta magát a merényletek­től. A két per része Egyiptom hosszabb ideje tartó Líbia-ellenes kampányának. (MTI) Az egyetlen megoldás Libanonban A libanoni válság 18 hónapja TM mindenkit megtaníthatott rá, hogy még a biztatónak tetsző, ki­bontakozást ígérő fejleményeket is óvatos kétkedéssel fogadjuk. Aligha gondolhatta bárki is, hogy az új köztársasági elnök, Eliasz Szárkisz beiktatása egy csapásra véget vet majd a vérontásnak. Ar­ra sem lehetett reálisan számítani, hogy a katonailag konfrontálódott felek egyik napról a másikra le­teszik a fegyvert, és azon nyom­ban eljutnak a politikai rendezés­hez. Nyilvánvaló: a polgárháború 40 ezer sírja fölött rendkívül ne­héz megkötni a békét. De valahol, valamikor, valami­vel el kell kezdeni. Libanonban azonnali tűzszünetre és a politikai párbeszéd megkezdésére van szük­ség. A tűzszünet és a párbeszéd célja nem kevesebb, mint Libanon függetlenségének, területi integ­ritásának és a mélységesen meg­osztott lakosság egységének hely­reállítása. A libanoni nemzeti hazafias erők pozitív választ adtak Szár­kisz ilyen irányú felhívására. Ki­nyilvánították: készek együttmű­ködni az új államfővel, sőt rövi­desen átfogó tervet tesznek közzé a politikai rendezés módozatairól. A Palesztinai Felszabadítási Szer­vezet vezetősége pedig azzal tá­masztotta alá a libanoni hatósá­gokkal kötött megállapodások tiszteletben tartására tett ígéretét, hogy valamennyi frontszakaszon egyoldalú tűzszünetet rendelt el. Ezt a halványan felderengő re­ménysugarat oltotta ki, hogy — a politikai rendezésre irányuló kezdeményezések és erőfeszítések ellenére — a másik oldalról, saj­nos, offenzívát indítottak a nem­zeti hazafias erők és a palesztinai ellenállási mozgalom állásai ellen. A számbeli és haditechnikai fö­lényben levő szíriai csapatok, va­lamint a libanoni jobboldali tá­madók csakhamar elfoglalták és ellenőrzésük alá vonták a libano­ni hegyvidék sok települését. Dzsumblatt, a libanoni baloldal vezető politikusa szerint az offen­­zíva célja a palesztin ellenállási mozgalom felszámolása, illetve szí­riai ellenőrzés alá helyezése. Tény, hogy a damaszkuszi Al Baath cí­mű lap a támadás napján olyan nyilatkozatnak adott helyet, amely Arafatnak, a PFSZ és az El Fa­­tah elnökének eltávolítását köve­telte. De az elmúlt hónapok ta­pasztalatai nemegyszer bebizonyí­tották, hogy a külső beavatkozás és a katonai megoldás erőltetése járhatatlan út ezen az ingoványos terepen. Nem lehet elégszer felhívni a figyelmet rá, hogy az imperialis­taellenes erők egymás közti konf­liktusa végeredményben idegen érdekeket, imperialista törekvé­seket szolgál. Lehetetlen figyel­men kívül hagyni, hogy a szíriai területeket bitorló és a palesztin nemzeti jogokat semmibe vevő Iz­rael kezdettől fogva leplezetlen kárörömmel szemléli a libanoni fejleményeket Tartós és igazsá­gos politikai rendezésről tehát csak abban az esetben lehet szó, ha sikerül helyreállítani az impe­rialistaellenes erők egységét, meg­bomlott stratégiai szövetségét. Bócz Sándor TASZSZ-kommentár a közel-keleti helyzetről, a libanoni válság okairól A TASZSZ kommentárban em­lékezik meg Gamal Abdel Nasz­­szer néhai egyiptomi elnök halá­lának 6. évfordulójáról. Ismeretes — állapítja meg a kommentár —, hogy Nasszer mekkora jelentősé­get tulajdonított az egyiptomi— szovjet együttműködésnek. A né­hai elnök volt az, aki rámutatott, hogy „a Szovjetunió és Egyiptom kapcsolata mintaképe egy nagy­hatalom és egy fejlődő ország vi­szonyának”. Anvar Szadat, Egyiptom mosta­ni elnöke viszont az Arab Szocia­lista Unió központi bizottsága és a nemzetgyűlés Nasszer emléké­nek szentelt együttes ülésén tá­madásokat intézett a Szovjetunió ellen. Nem tagadta ugyan, hogy a Szovjetunió támogatja az izraeli agresszorok ellen küzdő arab or­szágokat, de a Szovjetuniót olyas­mivel vádolta, mintha Egyiptom „leigázására” törekedett volna. Egyes egyiptomi lapok még ennél is tovább mentek: a Szovjetunióra hárították a felelősséget a liba­noni eseményekért! Természetesen hagyni lehetne az egészet, hadd száradjon ez az állítás azok lelkiismeretén, akik ilyen valótlanságokat kitalálnak. Mivel azonban Anvar Szadat be­szédében kitért a libanoni esemé­nyek okaira is, helyénvalónak lát­szik emlékeztetni rá, hogy a liba­noni válság előtt kötötték meg a Sínai-félszigeten állomásozó iz­raeli csapatok részleges kivonásá­ról szóló egyiptomi—izraeli egyez­ményt A megállapodást az arab országok többsége elítélte. A TASZSZ kommentárjaiban annak idején figyelmeztette az arab or­szágokat a hasonló „részleges megoldások” veszélyeire, annak a lehetőségére, hogy az imperialista és cionista körök a maguk javára próbálják felhasználni az egyip­tomi—izraeli megállapodás követ­keztében kiéleződött helyzetet. E köröknek sikerült is Libanonban fegyveres összetűzéseket kiprovo­kálniuk az arab erők között. Az izraeli szélsőségesek a kezüket dörzsölhették, látván, hogy Liba­nonban magasra csapnak a hábo­rú lángjai, és éleződnek az arab­közi ellentmondások. Nem titok, hogy ugyanazok az erők, amelyek megszervezték a libanoni válsá­got, most minden erejükkel gátol­ni próbálják a válság rendezését. Sőt mi több, arra gondolnak, hogy a válságba belesodorják Líbiát is, s ezzel évekre kitolják a közel­­keleti rendezést. Nem véletlen az sem, hogy az Egyesült Államok imperialista körei terveket dolgoztak ki Szaúd- Arábia felfegyverzésére, olyan központtá változtatására, amely köré tömörülhetnek a Gamal Ab­del Nasszer eszméitől és az 1952-es évek Egyiptomának antiimperia­­lista, antifeudális forradalmától oly messze álló erők. Minderre nem árt jól emlékez­ni ma, amikor az imperializmus és a cionizmus erői, szövetségben a belső arab reakcióval, mindent megtesznek azért, hogy befeketít­sék és aláaknázzák a baráti kap­csolatokat az arab országok és hű­séges szövetségesük, a Szovjet­unió, között — mutat rá végezetül a TASZSZ. InfeBECTN­il A jószomszédság aláaknázása A szovjet lap cikkében azzal fog­lalkozik, hogy japán uralkodó kö­rök tovább szítják a szovjet—japán kapcsolatokban tapasztalható fe­szültséget. A szovjet kormány követelése ellenére, hogy adják vissza a szeptember 6-án Hakodate repü­lőterén kényszerleszállást végzett szovjet repülőgépet, japán szak­értők megkezdték a repülőgép szétszerelését. A japán hatóságok, mint isme­retes, szeptember 9-én az Egye­sült Államok közvetlen felbujtá­­sára a tengerentúlra szállították a gép pilótáját. Ezzel a forma sze­rint és lényegét tekintve egyaránt elutasították a pilóta ügyének bí­rósági kivizsgálását. Tokió most visszamenőleg „folytat vizsgála­tot”, de most már vajon mit vizs­gál ki? A japán sajtó közleményeiből ítélve — folytatja a tudósító — Tokió eleinte vonakodott megen­gedni, hogy amerikai szakértők megtekinthessék a szovjet repü­lőgépet, mert tudta, hogy ez a lé­pés Japánnak a Szovjetunióval kapcsolatos politikáját egy har­madik államtól teszi függővé. A japán kormányra gyakorolt nyo­más azóta azonban megtette a magáét. A japán hatóságok immár egy hónapja egyre nyilvánvalóbb, lep­lezetlenül barátságtalan magatar­tást tanúsítanak a Szovjetunióval szemben, s úgy tűnik, hogy a szovjet—japán jószomszédi kap­csolatokat hajlandók harmadik fél érdekeinek feláldozni. A Szovjetunió az adott kérdés­ben éppúgy, mint minden más kérdésben, abból indul ki, hogy feltétlenül meg kell óvni azokat a pozitív eredményeket, amelye­ket a két ország közötti kapcsola­tok rendezése óta eltelt húsz esz­tendő hozott. Japán uralkodó kö­rei a szovjet—japán jószomszéd­ság nemes hagyományait aláak­názva súlyos felelősséget vesznek magukra népükkel szemben — ír­ja a lap.

Next