Népszabadság, 1978. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

1978. január 1., vasárnap NÉPSZABADSÁG SZOCIALISTA NEMZETI EGYSÉGBEN ÍRTA: GYŐRI IMRE A szocializmus eleven valósá­­ga, az ország fejlődése és ki­rajzolódó távlataink betöltik éle­tünket, és a magyar társadalmat mindjobban egységes, szocialista arculatúvá formálják. Dolgozó né­pünk szocialista nemzeti egysége hazánkban tény, történelmi folya­mat eredménye, mindennapos munkánk gyümölcse és további fejlődésünk egyik nagy előrevivő ereje. Megdolgoztunk érte, erősí­tésén és kiteljesítésén sikeresen munkálkodtunk a most lezárult óévben is. Ezt tesszük az új év­ben, s ezt folytatjuk az előttünk álló esztendők során a haza, a nemzet boldogulása érdekében. Történelmünk viharos századai­ban gyakran volt szükség a nép összefogására, egységes fellépésé­re. Nagy gondolkodók és politiku­sok munkálkodtak a nemzet tö­mörítésén, összekovácsolásán. Ám a nemzet egysége még a sors­fordulókon is rövid életű, ellent­mondásoktól terhes és ingatag volt. Az ország szocialista útra lépése teremtett új helyzetet az új történelmi körülmények között. A szocialista népi-nemzeti egység a dolgozók hatalmának erősítésében, az alkotásban, országépítésben összefogott osztályok, rétegek alap­vető érdekeinek azonosságán nyugszik, fenntartója és fejlesz­tője a munkásosztály szocialista társadalmi céljainak általános el­fogadása és a valóra váltásukban elért történelmi sikerek s a szo­cialista világhoz tartozás ténye és tudata. A szocializmus egész dolgozó népünk ügye. Ezért a szocialista nemzeti egység nem pusztán dek­larált s nem megfoghatatlan „egy­ség”, hanem pontosan körvona­lazható, határozott tartalma van. Ez a mindennapi tevékenységiben, a társadalmi mozgalmakban, in­tézményekben ölt testet, s törté­nelmileg egyedül most, a dolgozók társadalmában megvalósítható valóságos, élő nemzeti egység. Ke­retét és tartalmát, további céljait legutóbb a párt XI. kongresszu­sán elfogadott új programnyilat­kozat fogalmazta meg. A szocia­lista nemzeti egység csakis cse­lekvő egység lehet, reális, előre­vivő, s tartalmában egyre gazda­godó hazafias összefogás, amely kiterjed legfőbb társadalmi, gaz­dasági, kulturális feladataink megoldására, egész szellemi éle­tünk gazdagítására, az emberek szemléletének formálására, rövi­den szólva: a fejlett szocialista társadalom építését jelenti. M­a, amikor a fejlett szocialis­­t­­s­ta társadalom építése van napirenden, nem egyszerűen va­lami természetes bizalom, az óhaj­tott társadalmi célok elérhetősé­gének hite gyűjt és szervez a munkásosztály és pártja köré min­den pozitív társadalmi erőt, hanem a tények bizonyító és meg­győző ereje szilárdítja e szövetsé­get, érteti meg feltétlen szükséges­ségét. A munkásosztály társadal­mi vezető szerepe osztályszervei­nek tevékenysége útján és olyan közvetlen, nagy hatású akciói ré­vén is erősödött, mint a szocialis­ta brigádmozgalom, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom ju­bileumának tiszteletére kibonta­kozott és szép sikereket hozott or­szágos mun­kaverseny, amelynek folytatásaként indult meg az 1978. évi felajánlási mozgalom. A párt a munkásosztály harci osztaga, a nép elismert vezetője. Megfontolt vezetése, elvi útmuta­tásai és gyakorlati tevékenysége biztos alapot adtak ahhoz, hogy fejlődésünk ez évben is töretlen legyen, és a kijelölt úton halad­jon. Napi tevékenysége során szer­vezi és erősíti a dolgozó osztályok és rétegek politikai szövetségét a társadalmi élet minden területén. A dolgozó emberek követik poli­tikáját, mert a munkának van ér­telme és gyümölcse. A feladatok­kal, ha összefogunk, egy akaraton vagyunk, megbirkózunk. A kiegyensúlyozott politikai irányítás, a változatlan, szilárd politika változó feltételek közt történő, következetes megvalósí­tása egész népünk gondolkodását a szocializmus, a haladás irányá­ba alakítja. A párttagság körében ez elsősorban az elméleti igényes­ség növekedésében, a politika el­méleti alapjainak mélyebb meg­értésében, a társadalom egészében pedig a kiegyensúlyozott közér­zetben, a párt politikájával való nagyfokú érzelmi és értelmi azo­nosulásban jelentkezik. Ennek­­egyik fontos eredménye, hogy mind szélesebb társadalmi körben ismerik fel: előrehaladásunknak s benne az egyén boldogulásának alapja a társadalmi célok valóra váltása, a tisztességes, becsületes munka. Minthogy a tömegélő napi po­litikai tapasztalatai pártunk e ki­egyensúlyozott politikájának tala­ján halmozódnak, gyarapodnak, ezek egyre inkább befolyásolják az egyének szemléletét. Társadal­munkban különböző világnéze­­tűek munkálkodnak együtt. Az azonos társadalmi célokért foly­tatott tevékenység — objektíve — egyre közelebb hozza egymás­hoz a különböző világnézetűeket, és társadalomszemléletük is azo­nos tapasztalatokkal töltődik. Párttagok és pártonkívüliek, ateis­ták és hívők együttműködése az ország fejlődése érdekében vég­zett közös mindennapi munkában megszilárdult. A nemzet összefo­gása ezáltal teljesebbé vált, meg­erősödött. Hiszen a vallásos em­berek alapvető érdekeit is a szo­cializmus programja fejezi ki. Ezért válhatott valóra és fejlődik tovább a dolgozó nép szocialista nemzeti egysége, amely egyben ateisták és hívők összefogása is a közös országépítő célok valóra váltásáért. Szocialista nemzeti egységünk­­ erősödése, a dolgozó tömegek egyetértése szocialista építőmun­kánk céljaival kifejeződik gazda­sági eredményeinkben is. Az­ V. ötéves terv első két esztendejére meghatározott feladatainkat meg­oldottuk Ebben fontos szerepe volt az 1977-ben végzett munká­nak, népünk helytállásának. A múlt esztendőben a nemzeti jöve­delem, az ipari és a mezőgazdasá­gi termelés a tervezettet megha­ladóan növekedett. Egész népünk közös erőfeszítéseinek kiemelkedő sikere — de mindenekelőtt a me­zőgazdaságban dolgozók lelkiis­meretes, hozzáértő munkájának eredménye —, hogy a mezőgazda­ságban az átlagosnál jobb évet zárhattunk. Valamennyi ágazat teljesítette tervét A fejlődés ked­vező irányát mutatja az is, hogy a gazdasági növekedés fő forrása a munkatermelékenység, amely gyorsabban nőtt mint a termelés. Amikor a terveink teljesítéséért végzett szorgalmas munkáról, a gazdasági sikerekről a legnagyobb elismeréssel szólunk, látjuk azt is, hogy az eredmények még nem tud­ják teljesen ellensúlyozni gond­jainkat így a nemzetközi csere­arányok számunkra kedvezőtlen alakulásának következményeit; ezeknek a hatásával még csak részben birkóztunk meg. Eredmé­nyeink és sikereink — a gond­jainkkal együtt — mégis azt bizo­nyítják, hogy országunk erőforrá­sai gyarapszanak, s megvan, illet­ve megteremthető minden feltéte­le annak, hogy sikerrel megold­juk a gyakran nehéz feladatokat is, és elérjük a kitűzött célokat. Ez egyben olyan nemzeti érdek, amely mindenkit érint, és minden­kitől cselekvő egyetértési helytál­lást követel. A felszabadulást követő évek­ben a háborús sebek begyógyítá­­sa, az ország súlyos elmaradottsá­gának leküzdése talpra állította a népet, e feladat nemzeti üggyé vált s a szocialista útra lépve va­lósult meg. A társadalom alkotó erőinek egybefogását követelte meg a gazdaságilag közepesen fej­lett országokhoz való felzárkózás. És most, amikor az a törekvésünk, nemzeti célunk, hogy hazánkat szo­cialista alapokon — történelmileg belátható időn belül — a gazdasá­gilag fejlett országok sorába emel­jük, ez az eddiginél bonyolultabb munkát, további nagy erőfeszíté­seket követel. Olyan nagyszabású országépítő cél ez, amely a ma­gyar társadalomtól még egysége­sebb kiállást, magasabb fokú szer­vezettséget és összefogást igényel. 1T szánkban már nem léteznek * * kizsákmányoló osztályok, tár­sadalmunkat olyan baráti dolgozó osztályok, rétegek alkotják, ame­lyeknek szövetsége kiállta a tör­ténelem próbáit. A dolgozók kü­lönböző rétegeinek társadalmi helyzetében, életkörülményeiben még vannak különbségek, de ezek csökkennek, az osztályhatárok elmosódnak, a szellemi és fizikai munka összefonódásának folya­mata gyorsal Mindez nyomon kö­vethető a mindennapos tevékeny­ség fő területein, a képzettség, va­lamint az életmód alakulásában is. Ez a társadalmi méretekben ér­vényesülő és egyre mélyülő köze­ledési folyamat is a kiteljesedő szocialista nemzeti egységet fej­leszti, annak útját szélesíti. Meg­nyilvánul ez a kollektív társadal­mi tudat erősödésében, az egymá­sért érzett felelősség mélyülésé­ben is. Abban például, hogy ami a mezőgazdaságban történik, az nemcsak az ott dolgozók ügye; ha kell, a termésbetakarításban, az elemi csapások elhárításában ösz­­szefogva segít munkás, diák, ka­tona. Hasonlóképpen, az ipari üzemekben folyó termelés, annak megoldandó problémái rendszere­sen foglalkoztatják az ország köz­véleményét, mivel ez fő területe a mindannyiunk életviszonyaira kiható közös gazdasági munkának. Mindezek alapján természetes, hogy a fejlett szocializmus építé­sében érdekelt dolgozók, társadal­mi csoportok, a magyar nép s ugyanígy a hazánkban élő s cél­jainkkal azonosult nemzetiségek egyetértésben munkálkodnak kö­zös feladatok megoldásán közös céljaink eléréséért. A szocialista nemzeti egység termékenyítő hatásának jellemzé­sekor nem hagyhatjuk említés nélkül azokat az eredményeket, amelyek népünk kultúrájának fejlődésében, az általános művelt­ségi színvonal emelésében felmu­tathatók, s a tudományos és mű­vészeti tevékenység fejlődésében, eredményeiben is testet öltöttek. A nép kulturális mozgalmai átfo­­góbbak, céljaikat és formáikat te­kintve tisztultabbak lettek. E fo­lyamatot hivatott gyorsítani a­ köz­­művelődési törvény is, amelynek megalkotását életünk, szocialista fejlődésünk igényelte. A szocialista nemzeti egység egyik legfontosabb tényezője az aktív közéletiség, ennek fejlő­dése. Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt években a közélet tovább élénkült, mégpedig gyakorlatilag minden területen és szinten, és szemmel láthatóan érdemibbé, ha­tékonyabbá is vált. A formaliz­mus — amelynek veszélyével mindig szembe kell nézni — je­lentősen visszaszorult. A közéleti tevékenységet, benne a munkahe­lyi demokrácia fórumainak mű­ködését egyre inkább az jellem­zi, hogy általa tömegesen és tár­sadalmilag hasznosan érvényesül az emberek kezdeményezőkészsé­ge, felelőssége, és mindjobban ki­tárulkozik személyisége. A köz­életi tevékenység intézményei megfelelő, korszerű keretei a tar­talmas emberi tevékenységnek, fórumai a valódi emberi jogok és képességek tényleges érvényesü­lésének, s fontos tényezői a szo­cialista életmód fejlődésének. Mindezek alapján elmondhat­juk: népünk szocialista nemzeti egysége erősödött, további fejlő­désünk alapjai szilárdak és meg­bízhatóak. A társadalom szocialista nem­zeti egysége az alapvető, döntő kérdésekre terjed ki, a fejlett szocialista társadalom programjá­nak elfogadásában s e program valóra váltását célzó tervek együt­tes végrehajtásában fejeződik ki. Ezen az alapvető talajon bővül azoknak a kérdéseknek a köre, amelyekben egy-egy város, falu vagy akár csak egy-egy terület vagy körzet lakóinak társadalmi összefogása valósulhat meg helyi céljaik megvalósítására. A szocia­lista nemzeti egységnek jellemző­je és szerves része, hogy az orszá­gos célokért való összefogás ki­egészül ezernyi helyi cél megva­lósításával. Itt­­ azt is jelenti, hogy a társa­­­dalmi egység nem uniformi­zálás sem az egyén, sem a közös­ségek tekintetében, hanem a kü­lönböző tevékenységek alkotó ösz­­szehangolódása az ország szocia­lista fejlődésének alapján. Az ország gyökeres átalakítá­sát, nagy történelmi vívmányain­kat szövetségi politikánkra tá­maszkodva, a dolgozó nép szocia­lista nemzeti összefogásának út­ját járva értük el. Bizton tudjuk: ez egyben továbbjutásunk zálo­ga is. A párt e szövetségi politi­kája szilárd elvi alapokon nyugvó politika, mely a szocializmus épí­tésének egész időszakára érvé­nyes. A nemzeti egység konkrét tar­talmát az adja meg, hogy a dol­gozó milliók a társadalmi hala­dást segítve, csakis a társadalmi haladás révén boldogulhatnak. Ennek nyomán a szocializmus hu­mánuma olyan emberi kapcsola­tokban jelenik meg, melyekben igazságos, emberhez méltó társa­dalmat építünk; ember az ember­nek nem farkasa, hanem társa, barátja, segítője, s ezzel a népek barátságának, összefogásának ügyét is képviseli. i JMvgvivitediVBatsvh ni ve fordulatról A kubai Santa Marában a párt és az állam vezetőinek részvételé­vel nagygyűlésen emlékeztek meg a kubai forradalom győzelme, a felszabadulás napja tizenkilence­dik évfordulójáról, amelyet ja­nuár 1-én ünnepelnek. A nagygyűlésen felszólalt Fi­del Castro, a Kubai KP Központi Bizottságának első titkára, az ál­lamtanács és a minisztertanács el­­nöke. Beszédében áttekintette a szocialista építés eredményeit, ki­emelte az ország dolgozóinak lel­kes és önfeláldozó munkáját. Hangsúlyozta, hogy a szocialis­ta országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való együttműkö­dés további bővítése igen jelentős az ország gazdasági terveinek si­keres megvalósítása szempontjá­ból. (TASZSZ) Kuba nemzeti ünnepén rvaerök infrws/­ távirtain A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke a következő üdvözlő táv­iratot küldte dr. Fidel Castro Ráznak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államta­nácsa elnökének, a minisztertanács elnökének Havannába. Tisztelt Fidel Castro elvtárs! A forradalom győzelmének 19. évfordulója, a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Mi­nisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük önnek és személyén keresztül a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Állam­tanácsának, Minisztertanácsának és a hős kubai népnek. A magyar nép őszinte tisztelettel tekint azokra a kiemelkedő eredményekre, amelyeket a kubai nép, a kommunista párt vezetésé­vel a szocialista társadalom építésében, a népi hatalom intézményes megszilárdításában, a népgazdaság és a kultúra sokoldalú fejleszté­sében elért. A Kubai Köztársaság sikerei, internacionalista külpoliti­kája, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen vívott harca elis­merést vált ki a szocialista országok népei és a haladás erői körében világszerte. Örömmel állapítjuk meg, hogy pártjaink és népeink testvéri ba­rátsága napról napra mélyül; sokoldalú együttműködésünk erősíti a szocialista országok közösségét, hozzájárul a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomnak az imperializmus ellen, a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért vívott harcához. Forradalmuk győzelmének 19. évfordulóján kívánjuk önnek és a testvéri Kubai Köztársaság népének, hogy további kimagasló ered­ményeket érjenek el a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusa ha­tározatainak valóra váltásában, hazájuk felvirágoztatásában, a szo­cializmus ügyének szolgálatában. * Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táv­iratban üdvözölte Blas Rocát, a Népi Hatalom Nemzetgyűlésének elnökét. A Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ, az Országos Béke­tanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban fejezte ki­ jókívánságait a kubai testvérszervezeteknek. * * ■* Tizenkilenc esztendeje, hosszú, súlyos küzdelem és 900 kilométe­res előrenyomulás után a Fidel Castro vezette fegyveres forradal­márok hadserege a tömegek lel­kes ünneplése közepette bevonult Havannába. Ezzel befejeződött az ország felszabadítása Batista dik­tatúrája alól. Az újév napja azóta nemzeti ünnep Kubában. A forradalom győzelmének je­lentősége túlnőtt a karib-tengeri szigetország határain. Bebizonyí­totta, hogy korunkban, amikor az erőviszonyok világméretekben a haladás erői javára változnak meg, egy félgyarmati sorba dön­tött nép a győzelem reményében veheti fel a küzdelmet a szabad­ságért még akkor is, ha a legna­gyobb imperialista hatalom közel­sége, sőt jelenléte miatt nagyon kedvezőtlenek számára a harc fel­tételei. Ezek az új erőviszonyok is éreztették a hatásukat, amikor kí­vülről újra meg újra megkísérel­ték megdönteni a forradalmi rendszert. Bebizonyosodott, hogy a szocialista világrendszer országai­tól távol is, mindössze 90 mér­­földnyire az Egyesült Államok pártjaitól, a szocialista közösség internacionalista segítségével el lehet kezdeni a szocializmus épí­tését. A latin-amerikai országok — melyeknek Kuba blokádjában az akkori washingtoni elképzelések szerint oly döntő szerepet kellett volna játszaniuk — mind nagyobb számban ismerték fel a realitá­sokat ,és állították helyre diplomá­ciai, gazdasági, kulturális és poli­tikai kapcsolataikat a szigetor­szággal. Kuba erejének és tekin­télyének növekedéséhez döntő módon hozzájárultak az építő­munkában elért nagyszerű sikerei is. Az ország gyors ütemű fejlő­désének fontos tényezője volt az együttműködés a KGST-országok­­kal. 1977-ben tovább fejlődött az or­szág belső forradalmi demokrati­kus rendje. A korábban lezajlott választások eredményeként a múlt esztendő az intézményesítés éve lett, amely a néphatalom szervei további megszilárdulását hozta. Győzelmének ünnepén teljes szívből kívánunk a testvéri kubai népnek további eredményes mun­kát a szocializmus építésében. 3

Next