Népszabadság, 1980. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-16 / 243. szám

1980. október 16., csütörtök NÉPSZABADSÁG Előkészületek a IM­F kongresszusára Megkezdődött a népfrontbizottságok újjáválasztása Fontos állomásához érkezett szerdán a népfrontmozgalom so­ron következő VII. kongresszusá­nak előkészülete: Budapesten és vidéken megkezdődött, s novem­berig tart a körzeti bizottságok újjáválasztása. A körzeti testüle­tek beszámolnak az elmúlt évek tevékenységéről, s ugyanakkor megvitatják a következő fél év­tized tennivalóit. A mérlegkészítés középpontjá­ban a mozgalom VI. kongresszu­sán kidolgozott állásfoglalások megvalósulásának tapasztalata áll. Ez adja az alapot ahhoz, hogy a választott testületek értékeljék közéleti, társadalmi szerepüket, a párt XII. kongresszusának útmu­tatása alapján körvonalazva fel­adataikat. Minden körzetben meg­vitatják a februári kongresszus előkészítését szolgáló munkaanya­gokat, elemezve egyebek között a szövetségi politikának, az ország­­gyűlési képviselők és tanácstagok választói kapcsolatainak, a nép­front, valamint az állami és tár­sadalmi szervezetek együttműkö­désének s a nyílt várospolitiká­nak azon területeit, amelyeken a mozgalom testületei, aktivistái még eredményesebben tevékeny­kedhetnek. A mozgalom kongresszusát elő­készítő tanácskozássorozat egyben kedvező lehetőséget teremt arra, hogy a körzeti bizottságokban — a korábbi jó gyakorlatot erősítve — keressék a lakossági fórumok továbbfejlesztésének lehetőségeit. Az MSZMP XII. kongresszusá­nak határozataiból, a szocialista nemzeti egység erősítésének szük­ségességéből fakadó feladatokat a mozgalom csak jól működő nép­frontbizottságok segítségével tud­ja megoldani. Ezért a Hazafias Népfront Országos Tanácsa felhív­ta a számvetésre készülő testüle­tek figyelmét arra, hogy olyanok­nak szavazzanak bizalmat, akik megbízatásukat eddig is felelős­séggel látták el, s olyan új, a tár­sadalom legkülönbözőbb rétegeit képviselő állampolgároknak, akik­nek véleményére, tetteire, példá­jára szükség van. A fejlődő országok megsegítéséről tárgyalt a moszkvai szövetkezeti tanácskozás A szövetkezeti mozgalomnak az első fejlesztési évtizedben végzett munkájáról tárgyalt szerdán Moszkvában a Szövetkezetek Nemzetközi Szervezetének XXVII. kongresszusa, amely hétfő óta ülésezik a szovjet fővárosban. Mint hangsúlyozták, a nemzet­közi szövetkezeti mozgalom lehe­tőségeihez képest jelentős részt vállalt a fejlődő országok meg­segítésében, mindenekelőtt a szö­vetkezeti mozgalom kialakításá­ban, megszilárdításában. A töb­bi között a fejlődő országok ren­delkezésére bocsátották a külön­böző országok szövetkezeteinek tapasztalatait, elősegítették a szakemberképzést, az oktatást. Az SZNSZ regionális irodái és központi szervei, illetve tagszer­vezetei több szemináriumot ren­deztek a fejlődő országok szövet­kezeti szakemberei számára. A magyar szövetkezeti mozga­lomnak erről a tevékenységéről Rév Lajos, az OKISZ elnöke ter­jesztett elő beszámolót a kong­resszuson. A magyar szövetkeze­tek, erejükhöz és lehetőségeikhez mérten részt vállaltak a fejlesz­tési évtized feladatainak megol­dásából. Lehetőséget biztosítottak például a fejlődő országok szak­embereinek képzésére, magyar szakértőket küldtek egy-egy szö­vetkezeti program megvalósítá­sára. A mezőgazdasági szövetkeze­tek a FAO programjának kere­tében segítették a fejlődő orszá­gok szakembereinek képzését. Magyarországon több nemzetkö­zi tanácskozást rendeztek a fej­lesztési évtized során, s jövőre a Nemzetközi Munkaügyi Szerve­zettel együtt tartják meg a fo­gyasztási szövetkezetek képvise­lőinek szemináriumát. A tanácskozás csütörtökön ér véget Véget ért a kelet—nyugati tanácskozás a harmadik piaci együttműködésről Veress Péter felszólalása Szerdán a Duna-Intercontinen­­tal Szállóban befejeződött a há­romnapos tanácskozás, amelyen húsz ország közgazdászai, üzlet­emberei vitatták meg a kelet— nyugati gazdasági kapcsolatok alakulását, mindenekelőtt a har­madik piacokon való együttműkö­dés helyzetét, továbbfejlesztésé­nek módozatait. A tanácskozást a bécsi székhelyű Duna-Európai In­tézet, a Donaueuropaisches Insti­­tut szervezte, amely 1947 óta tár­sadalmi szervként a kelet-nyu­gati gazdasági kapcsolatok kiépí­tésén és fejlesztésén munkálko­dik. A szerdai záróülésen Veress Pé­ter külkereskedelmi miniszter is felszólalt. — A világgazdasági folyama­tokról számos meggyőző elemzést hallottunk a tanácskozáson — mondotta. — Olyan erőssé vált a gazdaságok egymástól való függé­se, hogy csak az együttműködést kereső politikai szándék, az ösz­­szehangolt gazdaságpolitika és az ehhez kapcsolódó ösztönző rend­szer képes kivezetni századunk gazdaságát a meglevő bajokból. Magyarország is külgazdasági egyensúlyának javítására törek­szik, és ezzel párhuzamosan, ahol erre reális lehetőség van, bővít­jük kooperációs kapcsolatainkat. Jelenleg rubelelszámolású forgal­munk 28, a nem rubelelszámolá­súnak körülbelül 6 százaléka bo­nyolódik le kooperációs szerződés keretében. A magyar vállalatok­nak mintegy 600 együttműködési m­egállapodásuk van külföldi part­nereikkel. A KGST-tagországok — elsősorban a Szovjetunió — válla­lataival kötött kooperációs meg­állapodások révén tanulták meg a termelési együttműködés műfaját. Szükséges, hogy az itt szerzett ked­vező tapasztalatokat a harmadik piacokon lehetséges kooperációk létrehozásához is nagyobb mérték­ben hasznosítsuk. A kooperációk lehetősége — mondotta — szorosan függ a ke­reskedelempolitikai rendszerek­től, illetve szabályozástól. Ebből a szempontból az elmúlt évek fej­leményei számunkra negatív ele­meket is tartalmaznak. A tőkés or­szágok gazdaságát széles körű preferenciális rendszer köti ösz­­sze, amely a külkereskedelemnek 80—85 százalékát érinti, így a leg­nagyobb kedvezményes elbánás elve számunkra fokozatosan a leg­kisebb kedvezménnyé vált. Amikor a GATT-hoz csatlakoz­tunk, partnereink számos, a ma­gyar exportot érintő akadály meg­szüntetését vállalták. Ennek szá­mottevő részét még nem teljesí­tették, miközben importrendsze­rünk liberalizálását sürgették, mégpedig olyan időszakban, ami­kor behozatalunk jelentősen meg­haladta kivitelünket. Szerencsére a magyar gazdaság javuló telje­sítőképessége, egyes partnerorszá­gok együttműködési készsége, né­hány exporttermékünk piaci hely­zetének javulása azt eredményez­te, hogy Magyarország külgazda­sági egyensúlya javult 1979-ben, és remélhetőleg javul 1980-ban is. (MTI) ­A NAGY MUNKA TANULSÁGAI Szerelők között az olimpia után Ritkán adódik az ember életé­ben, hogy nyugodt lelkiismerettel elmondhassa: úgy érzi, túl van a legnagyobb munkáján, annak el­lenére, hogy a nyugdíjig tíz, húsz, esetleg harminc évest is kell még dolgoznia. Mellesleg ugyan­ilyen kivételes pillanat ez egy gyár történetében is. Most mégis valami ilyen jelét éreznek a Bu­dapesti Elektroakusztikai Gyár­ban. A vállalat több mint húsz mil­lió rubel értékben szállított be­rendezéseket az olimpiai játékok különböző színhelyeire — 106 kü­lönböző típusú berendezésből mintegy 17 ezret. És ha ehhez hoz­zátesszük, a szállítmányok csak­nem kilencven százaléka kimon­dottan az olimpiára kifejlesztett, a világpiacon is a legkorszerűbb­nek mondható berendezés, akkor két dolog nyilvánvaló. Egy: az el­következő évtizedekben nemigen akad még egyszer ilyen nagy mun­kája a vállalatnak, akárhol ren­dezik is meg az olimpiát. Kettő: miközben a vállalat — nem keve­set kockáztatva — az olimpia egyik legnagyobb szállítója lett, eközben idehaza alapvetően át­formálta, korszerűsítette termék­­szerkezetét, s most olyan gyárt­mányai vannak, amelyekkel a vi­lág számos helyén állják a ver­­­senyit. Munkásgárda — szellemi lóké Emellett pedig az sem mellé­kes — sőt, talán a legfontosabb —, hogy az elmúlt két-három év­ben a BEAG-nál létrejött egy sze­relőkből, fejlesztőkből, műszeré­szekből, mechanikusokból álló olyan munkásgárda, olyan mag, amely egyszersmind jelentős szel­lemi tőke is. Ma ez a gárda arra a legbüszkébb, hogy az olimpiai közvetítések alatt róluk egyetlen szó sem esett, ők is ott voltak ugyan valamennyi színhelyen, de mindvégig sikerült észrevétlennek maradniuk. — Hát hogyne lennénk büsz­kék erre. Ez ugyanis számunkra azt jelenti, hogy a berendezéseink­kel semmi baj nem volt — mond­ja Dancs Pál, aki másfél évet töltött Moszkvában a szerelése­ken, s aki most csak átmenetileg jött haza, hiszen a következő négy évben ő lesz majd vállalata állan­dó képviselője a szovjet főváros­ban.­­ Azt az egy esetet kivéve, amikor is a finn telefonszerelők véletlenül átvágták a közvetítő vonalat, s emiatt Finnországba rövid ideig nem jutott el se a hang, se a kép (amiről, ugye, mi nem tehetünk), tehát ezen kívül más probléma nem volt. Adáski­maradás magyar berendezések hi­bájából nem fordult elő. Hatan-heten ülünk körül egy asztalt, s ahogy belemerülünk a beszélgetésbe egyre-másra jönnek elő a tanulságok. S valóban, a ta­nulság szó fejezi ki a legjobban azt, amiről itt szó esik: fizikai és műszaki dolgozók, valamennyien „moszkvaiak”, mondanak véle­ményt arról, mit csinált jól a vál­lalat s mit nem, hogyan csinálták ők, és hogyan kellett volna — ma már tudják — csinálniuk. — Az például jó módszer volt, hogy aki vagy akik gyártották a berendezést idehaza, azok jöttek ki szerelni a gépet Moszkvába — állapítja meg Szabó János, aki a a sok elektromos szakember kö­zött az egyetlen mechanikus. — Korábban gyakran előfordult, ha idehaza elkészült egy gép, azt mondtuk: na, ezen túl vagyunk. Most a gyakorlatban kellett meg­ismernünk azt az aranyigazságot, hogy ami itt a gyárban készen van, az még nem gép. Gép akkor lesz, ha majd a helyszínen mű­ködik is. A viselkedés iskolája Ehhez, a­mikor lesz a gépből gép kérdéshez, még egy érdekes dolgot tesz hozzá Peták Iván, aki a gyár fejlesztési részlegén dolgo­zik, s talán meglehetősen fiatal, harminc év körüli kora is magya­rázza „felfedezését”: — Meg kellett tanulnunk visel­kedni. Minden szerelésen van ve­szekedés, hát még az ilyen nagy munkánál. Először azonban nem nagyon tudtuk, hogyan kell visel­kedni az ilyen vitáknál, különö­sen, ha úgy véltük, nekünk van igazunk. Aztán lassacskán rá kel­lett jönnünk, hogy akár így, akár úgy, mindig a vevőnek van iga­za. S mi csak azt tehetjük — és ez korántsem könnyű —, hogy meg­győzzük őket: az ő érdekük a mi érdekünk is és fordítva. Ennek az alapállásnak köszönhető, hogy egy idő után, ha voltak is viták, mindig kölcsönös megegyezéssel és kölcsönös megelégedésre sike­rült közös nevezőre jutnunk. — A fejlesztőknek más szem­pontból is tanulságos volt ez a munka — mondja Csányi György, aki mint fiatal fejlesztőmérnök az olimpiai versenyek alatt több helyszínen is teljesített szolgála­tot. — Arra gondolok, hogy hiá­ba eszeljük mi ki esetleg a leg­jobb műszaki megoldást, a hely­színen könnyen kiderülhet, hogy nem ilyenre, hanem egészen más­ra van szükség. És bizony nem egy megoldásra modtuk, hogy az élet­ben nem alkalmazzuk többet. Készen a következő feladatra — S talán még arról érdemes lenne szót ejteni — mondja Dancs Pál —, most Moszkvában százöt­venen fordultunk meg, mégpe­dig vegyes állomány, műszakiak, fizikaiak együtt. Moszkvában kü­lönösen érezhető volt, hogy a munkában elmosódnak az ideha­za egyébként megszokott vállala­ti szervezeti határok. Teljesen mindegy volt, hogy valaki a fej­lesztésről jött vagy a meóból, netán valamelyik gyáregységből, mindenki egy irányba húzott. Azt hiszem, ilyenformán az egész vál­lalat összébb rázódott, mindenki közelebb került a másikhoz. En­nek hasznát pedig a jövőben min­denképpen kamatoztatni tudjuk. Mindehhez Hajduska Kurt, a vállalat igazgatója a következő­ket teszi még hozzá: — Vállalatunk létszámának mintegy tíz százalékát teszi már ki az a gárda, amely a világon bárhol képes — mégpedig rövid idő alatt — berendezéseinket üzembe helyezni. Ez elsősorban a moszkvai munkáknak köszönhető. Hiába a legkorszerűbb gyártmány, ha a gépet nem vagyunk képesek üzembe helyezni. Nemcsak üzleti esélyeink, eredményeink is rom­lanak.­­ Kétségtelen, a következő idő­szakban a moszkvaihoz hasonló nagy üzlet aligha lesz, a moszk­vai közvetítések sikere azonban máris felkeltette több vásárló ér­deklődését. Már dolgozunk szállí­tási ajánlatunkban a­ jugoszláviai téli olimpiára, tárgyaltunk spa­nyol szakemberekkel a labdarúgó­világbajnokságról is, megkerestek indiai vevők is. A tárgyalások per­sze még messze vannak az üzleti megállapodástól, annyit azonban már most jeleznek, hogy termék­szerkezet-korszerűsítésünk nem volt sikertelen. Berendezéseinkkel mi is leülhetünk ahhoz a tárgya­lóasztalhoz, ahol a többi nagy szállító tárgyal az eladásokról. A lehetőségek hallatán a moszk­vai csapatból azok, akik e beszél­getésen képviselték őket, bólogat­nak. Mintegy jelezve: ők készen állnak a következő feladatra. K. Nyirő József Jugoszláviai tailós magyar kitüntetése Az Elnöki Tanács dr. Bori Im­rének, az újvidéki Hungarológiai Intézet igazgatójának, az újvidéki egyetem magyar tanszéke veze­tőjének a modern magyar iroda­lom kutatásában, s a magyar— jugoszláv irodalmi kapcsolatok feltárásában kifejtett érdemes és eredményes munkássága elisme­réséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Halász József nagykövet szerdán adta át a belg­rádi magyar nagykövetségen. Dr. Bori Imre a második vi­lágháború után újjászerveződő jugoszláviai magyar irodalom ki­emelkedő személyisége, irodalom­­történész, kritikus, irodalomszer­vező és pedagógus. Kutatásainak középpontjában a huszadik szá­zad nagy magyar írói és költői életművének irodalomtörténeti, esztétikai és műfajelméleti vizs­gálata, valamint a jugoszláviai magyar irodalom történetének feltárása áll Öt magyar vállalat Arany Merkúr-díja Moszkvában szerdán az Arany Merkúr szervezeti vezetői ünne­pélyesen átadták a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlesz­tésében szerzett érdemek elisme­réséért alapított díjat. A 250 ki­tüntetett vállalat, szervezet között öt magyar van. A Hungarofruct, a Komplex és a Tesco külkereske­delmi vállalat, a Budapesti Elekt­roakusztikai Gyár, valamint a Ma­gyar Hajó- és Darugyár kapta meg az aranyszobrocskát és a ki­tüntető oklevelet Budapesti pártküldötség Moszkváb­an Az SZKP moszkvai pártbizott­ságának meghívására a szovjet fővárosban tesz látogatást az MSZMP Budapesti Bizottságá­nak küldöttsége, Molnár Endré­nek, a pártbizottság titkárának­­vezetésével. A küldöttség felke­reste a moszkvai pártbizottságot, ahol I. Ponomarjov, a városi bi­zottság titkára adott tájékoztatást a szovjet főváros pártszervezetei­nek életéről, a városi és a kerü­leti tanácsokban végzett munká­ról. A küldöttség ellátogatott Moszk­va Pervomajszkij kerületébe, ahol a kerület vezetőivel, a pártszerve­zetek képviselőivel folytattak meg­beszélést Ugyancsak fölkeresték a moszkvai városi tanácsot is. Magyar-finn településtervezési tapasztalatcsere A finnországi Turkuban kezdő­dött és ezekben a napokban Bu­dapesten folytatódik az a telepü­léstervezési és lakásépítési elő­adássorozat, amelyen a Városépí­tési Tudományos és Tervező Inté­zetnek és a finn városok szövet­ségének szakemberei tájékoztat­ják egymást az új városrészek ter­vezésében, fejlesztésében elért eredményeikről. Együttműködési szerződésük alapján 1974-től éven­te tartanak hasonló tapasztalat­­cserét, amelynek eredményeiről szerdán a VÁTI székházában sajtótájékoztatót tartottak. Elmondották: a kölcsönös elő­nyök alapján kötöttek az idén újabb szerződést arról, hogy az 1981 és 1983 közötti időszakban is folytatják, sőt bővítik az együtt­működést A magyar tervezők pédául az országos üdülőterület­ terv kidolgozásakor a természeti értékek kíméletes és ésszerű hasz­nosításához kaphatnak sok segít­séget a finn szakemberektől. A következő években megvizsgál­ják annak lehetőségét, hogy har­madik országok részére közösen végezzenek különböző tervezési munkákat 5

Next