Népszabadság, 1980. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-16 / 243. szám
1980. október 16., csütörtök NÉPSZABADSÁG Előkészületek a IMF kongresszusára Megkezdődött a népfrontbizottságok újjáválasztása Fontos állomásához érkezett szerdán a népfrontmozgalom soron következő VII. kongresszusának előkészülete: Budapesten és vidéken megkezdődött, s novemberig tart a körzeti bizottságok újjáválasztása. A körzeti testületek beszámolnak az elmúlt évek tevékenységéről, s ugyanakkor megvitatják a következő fél évtized tennivalóit. A mérlegkészítés középpontjában a mozgalom VI. kongresszusán kidolgozott állásfoglalások megvalósulásának tapasztalata áll. Ez adja az alapot ahhoz, hogy a választott testületek értékeljék közéleti, társadalmi szerepüket, a párt XII. kongresszusának útmutatása alapján körvonalazva feladataikat. Minden körzetben megvitatják a februári kongresszus előkészítését szolgáló munkaanyagokat, elemezve egyebek között a szövetségi politikának, az országgyűlési képviselők és tanácstagok választói kapcsolatainak, a népfront, valamint az állami és társadalmi szervezetek együttműködésének s a nyílt várospolitikának azon területeit, amelyeken a mozgalom testületei, aktivistái még eredményesebben tevékenykedhetnek. A mozgalom kongresszusát előkészítő tanácskozássorozat egyben kedvező lehetőséget teremt arra, hogy a körzeti bizottságokban — a korábbi jó gyakorlatot erősítve — keressék a lakossági fórumok továbbfejlesztésének lehetőségeit. Az MSZMP XII. kongresszusának határozataiból, a szocialista nemzeti egység erősítésének szükségességéből fakadó feladatokat a mozgalom csak jól működő népfrontbizottságok segítségével tudja megoldani. Ezért a Hazafias Népfront Országos Tanácsa felhívta a számvetésre készülő testületek figyelmét arra, hogy olyanoknak szavazzanak bizalmat, akik megbízatásukat eddig is felelősséggel látták el, s olyan új, a társadalom legkülönbözőbb rétegeit képviselő állampolgároknak, akiknek véleményére, tetteire, példájára szükség van. A fejlődő országok megsegítéséről tárgyalt a moszkvai szövetkezeti tanácskozás A szövetkezeti mozgalomnak az első fejlesztési évtizedben végzett munkájáról tárgyalt szerdán Moszkvában a Szövetkezetek Nemzetközi Szervezetének XXVII. kongresszusa, amely hétfő óta ülésezik a szovjet fővárosban. Mint hangsúlyozták, a nemzetközi szövetkezeti mozgalom lehetőségeihez képest jelentős részt vállalt a fejlődő országok megsegítésében, mindenekelőtt a szövetkezeti mozgalom kialakításában, megszilárdításában. A többi között a fejlődő országok rendelkezésére bocsátották a különböző országok szövetkezeteinek tapasztalatait, elősegítették a szakemberképzést, az oktatást. Az SZNSZ regionális irodái és központi szervei, illetve tagszervezetei több szemináriumot rendeztek a fejlődő országok szövetkezeti szakemberei számára. A magyar szövetkezeti mozgalomnak erről a tevékenységéről Rév Lajos, az OKISZ elnöke terjesztett elő beszámolót a kongresszuson. A magyar szövetkezetek, erejükhöz és lehetőségeikhez mérten részt vállaltak a fejlesztési évtized feladatainak megoldásából. Lehetőséget biztosítottak például a fejlődő országok szakembereinek képzésére, magyar szakértőket küldtek egy-egy szövetkezeti program megvalósítására. A mezőgazdasági szövetkezetek a FAO programjának keretében segítették a fejlődő országok szakembereinek képzését. Magyarországon több nemzetközi tanácskozást rendeztek a fejlesztési évtized során, s jövőre a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel együtt tartják meg a fogyasztási szövetkezetek képviselőinek szemináriumát. A tanácskozás csütörtökön ér véget Véget ért a kelet—nyugati tanácskozás a harmadik piaci együttműködésről Veress Péter felszólalása Szerdán a Duna-Intercontinental Szállóban befejeződött a háromnapos tanácskozás, amelyen húsz ország közgazdászai, üzletemberei vitatták meg a kelet— nyugati gazdasági kapcsolatok alakulását, mindenekelőtt a harmadik piacokon való együttműködés helyzetét, továbbfejlesztésének módozatait. A tanácskozást a bécsi székhelyű Duna-Európai Intézet, a Donaueuropaisches Institut szervezte, amely 1947 óta társadalmi szervként a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok kiépítésén és fejlesztésén munkálkodik. A szerdai záróülésen Veress Péter külkereskedelmi miniszter is felszólalt. — A világgazdasági folyamatokról számos meggyőző elemzést hallottunk a tanácskozáson — mondotta. — Olyan erőssé vált a gazdaságok egymástól való függése, hogy csak az együttműködést kereső politikai szándék, az öszszehangolt gazdaságpolitika és az ehhez kapcsolódó ösztönző rendszer képes kivezetni századunk gazdaságát a meglevő bajokból. Magyarország is külgazdasági egyensúlyának javítására törekszik, és ezzel párhuzamosan, ahol erre reális lehetőség van, bővítjük kooperációs kapcsolatainkat. Jelenleg rubelelszámolású forgalmunk 28, a nem rubelelszámolásúnak körülbelül 6 százaléka bonyolódik le kooperációs szerződés keretében. A magyar vállalatoknak mintegy 600 együttműködési megállapodásuk van külföldi partnereikkel. A KGST-tagországok — elsősorban a Szovjetunió — vállalataival kötött kooperációs megállapodások révén tanulták meg a termelési együttműködés műfaját. Szükséges, hogy az itt szerzett kedvező tapasztalatokat a harmadik piacokon lehetséges kooperációk létrehozásához is nagyobb mértékben hasznosítsuk. A kooperációk lehetősége — mondotta — szorosan függ a kereskedelempolitikai rendszerektől, illetve szabályozástól. Ebből a szempontból az elmúlt évek fejleményei számunkra negatív elemeket is tartalmaznak. A tőkés országok gazdaságát széles körű preferenciális rendszer köti öszsze, amely a külkereskedelemnek 80—85 százalékát érinti, így a legnagyobb kedvezményes elbánás elve számunkra fokozatosan a legkisebb kedvezménnyé vált. Amikor a GATT-hoz csatlakoztunk, partnereink számos, a magyar exportot érintő akadály megszüntetését vállalták. Ennek számottevő részét még nem teljesítették, miközben importrendszerünk liberalizálását sürgették, mégpedig olyan időszakban, amikor behozatalunk jelentősen meghaladta kivitelünket. Szerencsére a magyar gazdaság javuló teljesítőképessége, egyes partnerországok együttműködési készsége, néhány exporttermékünk piaci helyzetének javulása azt eredményezte, hogy Magyarország külgazdasági egyensúlya javult 1979-ben, és remélhetőleg javul 1980-ban is. (MTI) A NAGY MUNKA TANULSÁGAI Szerelők között az olimpia után Ritkán adódik az ember életében, hogy nyugodt lelkiismerettel elmondhassa: úgy érzi, túl van a legnagyobb munkáján, annak ellenére, hogy a nyugdíjig tíz, húsz, esetleg harminc évest is kell még dolgoznia. Mellesleg ugyanilyen kivételes pillanat ez egy gyár történetében is. Most mégis valami ilyen jelét éreznek a Budapesti Elektroakusztikai Gyárban. A vállalat több mint húsz millió rubel értékben szállított berendezéseket az olimpiai játékok különböző színhelyeire — 106 különböző típusú berendezésből mintegy 17 ezret. És ha ehhez hozzátesszük, a szállítmányok csaknem kilencven százaléka kimondottan az olimpiára kifejlesztett, a világpiacon is a legkorszerűbbnek mondható berendezés, akkor két dolog nyilvánvaló. Egy: az elkövetkező évtizedekben nemigen akad még egyszer ilyen nagy munkája a vállalatnak, akárhol rendezik is meg az olimpiát. Kettő: miközben a vállalat — nem keveset kockáztatva — az olimpia egyik legnagyobb szállítója lett, eközben idehaza alapvetően átformálta, korszerűsítette termékszerkezetét, s most olyan gyártmányai vannak, amelyekkel a világ számos helyén állják a versenyit. Munkásgárda — szellemi lóké Emellett pedig az sem mellékes — sőt, talán a legfontosabb —, hogy az elmúlt két-három évben a BEAG-nál létrejött egy szerelőkből, fejlesztőkből, műszerészekből, mechanikusokból álló olyan munkásgárda, olyan mag, amely egyszersmind jelentős szellemi tőke is. Ma ez a gárda arra a legbüszkébb, hogy az olimpiai közvetítések alatt róluk egyetlen szó sem esett, ők is ott voltak ugyan valamennyi színhelyen, de mindvégig sikerült észrevétlennek maradniuk. — Hát hogyne lennénk büszkék erre. Ez ugyanis számunkra azt jelenti, hogy a berendezéseinkkel semmi baj nem volt — mondja Dancs Pál, aki másfél évet töltött Moszkvában a szereléseken, s aki most csak átmenetileg jött haza, hiszen a következő négy évben ő lesz majd vállalata állandó képviselője a szovjet fővárosban. Azt az egy esetet kivéve, amikor is a finn telefonszerelők véletlenül átvágták a közvetítő vonalat, s emiatt Finnországba rövid ideig nem jutott el se a hang, se a kép (amiről, ugye, mi nem tehetünk), tehát ezen kívül más probléma nem volt. Adáskimaradás magyar berendezések hibájából nem fordult elő. Hatan-heten ülünk körül egy asztalt, s ahogy belemerülünk a beszélgetésbe egyre-másra jönnek elő a tanulságok. S valóban, a tanulság szó fejezi ki a legjobban azt, amiről itt szó esik: fizikai és műszaki dolgozók, valamennyien „moszkvaiak”, mondanak véleményt arról, mit csinált jól a vállalat s mit nem, hogyan csinálták ők, és hogyan kellett volna — ma már tudják — csinálniuk. — Az például jó módszer volt, hogy aki vagy akik gyártották a berendezést idehaza, azok jöttek ki szerelni a gépet Moszkvába — állapítja meg Szabó János, aki a a sok elektromos szakember között az egyetlen mechanikus. — Korábban gyakran előfordult, ha idehaza elkészült egy gép, azt mondtuk: na, ezen túl vagyunk. Most a gyakorlatban kellett megismernünk azt az aranyigazságot, hogy ami itt a gyárban készen van, az még nem gép. Gép akkor lesz, ha majd a helyszínen működik is. A viselkedés iskolája Ehhez, amikor lesz a gépből gép kérdéshez, még egy érdekes dolgot tesz hozzá Peták Iván, aki a gyár fejlesztési részlegén dolgozik, s talán meglehetősen fiatal, harminc év körüli kora is magyarázza „felfedezését”: — Meg kellett tanulnunk viselkedni. Minden szerelésen van veszekedés, hát még az ilyen nagy munkánál. Először azonban nem nagyon tudtuk, hogyan kell viselkedni az ilyen vitáknál, különösen, ha úgy véltük, nekünk van igazunk. Aztán lassacskán rá kellett jönnünk, hogy akár így, akár úgy, mindig a vevőnek van igaza. S mi csak azt tehetjük — és ez korántsem könnyű —, hogy meggyőzzük őket: az ő érdekük a mi érdekünk is és fordítva. Ennek az alapállásnak köszönhető, hogy egy idő után, ha voltak is viták, mindig kölcsönös megegyezéssel és kölcsönös megelégedésre sikerült közös nevezőre jutnunk. — A fejlesztőknek más szempontból is tanulságos volt ez a munka — mondja Csányi György, aki mint fiatal fejlesztőmérnök az olimpiai versenyek alatt több helyszínen is teljesített szolgálatot. — Arra gondolok, hogy hiába eszeljük mi ki esetleg a legjobb műszaki megoldást, a helyszínen könnyen kiderülhet, hogy nem ilyenre, hanem egészen másra van szükség. És bizony nem egy megoldásra modtuk, hogy az életben nem alkalmazzuk többet. Készen a következő feladatra — S talán még arról érdemes lenne szót ejteni — mondja Dancs Pál —, most Moszkvában százötvenen fordultunk meg, mégpedig vegyes állomány, műszakiak, fizikaiak együtt. Moszkvában különösen érezhető volt, hogy a munkában elmosódnak az idehaza egyébként megszokott vállalati szervezeti határok. Teljesen mindegy volt, hogy valaki a fejlesztésről jött vagy a meóból, netán valamelyik gyáregységből, mindenki egy irányba húzott. Azt hiszem, ilyenformán az egész vállalat összébb rázódott, mindenki közelebb került a másikhoz. Ennek hasznát pedig a jövőben mindenképpen kamatoztatni tudjuk. Mindehhez Hajduska Kurt, a vállalat igazgatója a következőket teszi még hozzá: — Vállalatunk létszámának mintegy tíz százalékát teszi már ki az a gárda, amely a világon bárhol képes — mégpedig rövid idő alatt — berendezéseinket üzembe helyezni. Ez elsősorban a moszkvai munkáknak köszönhető. Hiába a legkorszerűbb gyártmány, ha a gépet nem vagyunk képesek üzembe helyezni. Nemcsak üzleti esélyeink, eredményeink is romlanak. Kétségtelen, a következő időszakban a moszkvaihoz hasonló nagy üzlet aligha lesz, a moszkvai közvetítések sikere azonban máris felkeltette több vásárló érdeklődését. Már dolgozunk szállítási ajánlatunkban a jugoszláviai téli olimpiára, tárgyaltunk spanyol szakemberekkel a labdarúgóvilágbajnokságról is, megkerestek indiai vevők is. A tárgyalások persze még messze vannak az üzleti megállapodástól, annyit azonban már most jeleznek, hogy termékszerkezet-korszerűsítésünk nem volt sikertelen. Berendezéseinkkel mi is leülhetünk ahhoz a tárgyalóasztalhoz, ahol a többi nagy szállító tárgyal az eladásokról. A lehetőségek hallatán a moszkvai csapatból azok, akik e beszélgetésen képviselték őket, bólogatnak. Mintegy jelezve: ők készen állnak a következő feladatra. K. Nyirő József Jugoszláviai tailós magyar kitüntetése Az Elnöki Tanács dr. Bori Imrének, az újvidéki Hungarológiai Intézet igazgatójának, az újvidéki egyetem magyar tanszéke vezetőjének a modern magyar irodalom kutatásában, s a magyar— jugoszláv irodalmi kapcsolatok feltárásában kifejtett érdemes és eredményes munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Halász József nagykövet szerdán adta át a belgrádi magyar nagykövetségen. Dr. Bori Imre a második világháború után újjászerveződő jugoszláviai magyar irodalom kiemelkedő személyisége, irodalomtörténész, kritikus, irodalomszervező és pedagógus. Kutatásainak középpontjában a huszadik század nagy magyar írói és költői életművének irodalomtörténeti, esztétikai és műfajelméleti vizsgálata, valamint a jugoszláviai magyar irodalom történetének feltárása áll Öt magyar vállalat Arany Merkúr-díja Moszkvában szerdán az Arany Merkúr szervezeti vezetői ünnepélyesen átadták a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében szerzett érdemek elismeréséért alapított díjat. A 250 kitüntetett vállalat, szervezet között öt magyar van. A Hungarofruct, a Komplex és a Tesco külkereskedelmi vállalat, a Budapesti Elektroakusztikai Gyár, valamint a Magyar Hajó- és Darugyár kapta meg az aranyszobrocskát és a kitüntető oklevelet Budapesti pártküldötség Moszkvában Az SZKP moszkvai pártbizottságának meghívására a szovjet fővárosban tesz látogatást az MSZMP Budapesti Bizottságának küldöttsége, Molnár Endrének, a pártbizottság titkáránakvezetésével. A küldöttség felkereste a moszkvai pártbizottságot, ahol I. Ponomarjov, a városi bizottság titkára adott tájékoztatást a szovjet főváros pártszervezeteinek életéről, a városi és a kerületi tanácsokban végzett munkáról. A küldöttség ellátogatott Moszkva Pervomajszkij kerületébe, ahol a kerület vezetőivel, a pártszervezetek képviselőivel folytattak megbeszélést Ugyancsak fölkeresték a moszkvai városi tanácsot is. Magyar-finn településtervezési tapasztalatcsere A finnországi Turkuban kezdődött és ezekben a napokban Budapesten folytatódik az a településtervezési és lakásépítési előadássorozat, amelyen a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetnek és a finn városok szövetségének szakemberei tájékoztatják egymást az új városrészek tervezésében, fejlesztésében elért eredményeikről. Együttműködési szerződésük alapján 1974-től évente tartanak hasonló tapasztalatcserét, amelynek eredményeiről szerdán a VÁTI székházában sajtótájékoztatót tartottak. Elmondották: a kölcsönös előnyök alapján kötöttek az idén újabb szerződést arról, hogy az 1981 és 1983 közötti időszakban is folytatják, sőt bővítik az együttműködést A magyar tervezők pédául az országos üdülőterület terv kidolgozásakor a természeti értékek kíméletes és ésszerű hasznosításához kaphatnak sok segítséget a finn szakemberektől. A következő években megvizsgálják annak lehetőségét, hogy harmadik országok részére közösen végezzenek különböző tervezési munkákat 5