Népszabadság, 1982. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1240 Ft NÉPSZABADSÁG 1982. március 2., kedd AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XL. évfolyam, 51. szám­­isaiBWiiiE»pppsii»pM»^ Nacionaliz­musok ,a harmadik (4. oldal) Tárgyszerű munkára van szükség a madridi találkozón Újabb erőfeszítések a megoldásra ( MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A hogyan továbbról tanácskoztak a 35 ország madridi európai biztonsági és együttműködési találkozóján részt vevő küldöttségek vezetői hétfő dél­utáni nem hivatalos ülésükön. Az Egyesült Államok és néhány NATO- szövetségese azonban már három he­te módszeresen elzárkózik az érdemi munka elől, és ehelyett hidegháborús emlékeket idéző konfrontációra for­dítja energiáját. A hétfői nem hivatalos ülésen Ri­­chard Müller nagykövet, a finn kül­döttség vezetője beszámolt a többi semleges és el nem kötelezett ország delegációival folytatott konzultációso­rozatról, amelynek az volt a célja, hogy felmérje: az adott körülmények között milyen lehetőségek vannak a tényleges munka folytatására. A finn fődelegátus tapasztalatai szerint egy­felől valamennyi részvevő a helsinki folyamat és a madridi találkozó meg­óvását kívánja, és továbbra is tár­gyalási alapnak tekinti a semleges és el nem kötelezett küldöttségek ré­széről még decemberben előterjesz­tett záródokumentum-tervezetet. Másfelől viszont a konzultációk fő kérdésében — a jelen találkozó foly­tatásának formáit és módszereit il­letően — nincs egyetértés a különbö­ző delegációk között. Ezért a finn kül­döttség kész folytatni az erőfeszíté­seket egy ilyen egyetértés kialakítá­sa érdekében. A vélemények külön­ben még a semlegesek között is meg­oszlanak. Schenk svájci képviselő hétfőn — a NATO-országok állás­pontjához hasonlóan — a tanácsko­zás felfüggesztését minősítette az egyetlen megoldásnak, arra hivat­kozva, hogy a konfrontáció kizárja a konstruktív munkát. Maa­ Kampelman nagykövet, ame­rikai fődelegátus, akihez Panis belga küldöttségvezető is csatlakozott, hét­fői felszólalásában világossá tette, hogy semmiképpen sem hajlandó a karácsonyi szünetkor félbehagyott záródokumentum-szerkesztő munká­hoz visszatérni, s amennyiben a mad­ridi találkozó most tovább folytató­dik, a maga részéről a hátralevő idő­ben is a Szovjetunió és más szocia­lista országok elleni kirohanásokra kívánja felhasználni. Leonyid Iljicsov külügyminiszter­helyettes, a szovjet küldöttség veze­tője ezzel szemben kifejtette, hogy az ő delegációja — mint a tanácskozás folyamán mindvégig — változatlanul a tárgyszerű munka híve, és ezt bár­milyen formában és bármilyen ügy­rend szerint kész folytatni, annál is inkább, mert a találkozó február ele­je óta még semmit sem végzett el abból, amiért részvevői a munka fel­újítására a téli szünet után vissza­jöttek Madridba. Iljicsov épp ezért üdvözölte a semleges és el nem kö­telezett küldöttségek konzultációit a találkozón kialakult helyzetből való kiút felkutatására, és arra ösztönözte őket, hogy folytassák ez irányú erő­feszítéseiket. A találkozó legközelebbi — teljes — ülését szerdán tartják. Serény Péter Legyen Észak-Európa atomfegyvermentes övezet Stockholmban ülést tartott a Svéd Munkáspárti Kommunisták Végre­hajtó Bizottsága. A részvevők meg­vitatták és jóváhagyták Rolf Hagel­­nak, a párt elnökének a beszámoló­ját, és elfogadták a pártnak A béké­ért, a munkáért és az életszínvonal emeléséért című programját a soron következő parlamenti választásokra. A dokumentum kijelöli a pártnak az ez év őszén tartandó általános vá­lasztásokkal kapcsolatos feladatait, és hangsúlyozza: a békéért, a nemzet­közi együttműködésért, az enyhülési folyamat fenntartásáért folyó harc­ban szükség van a párt erőfeszítései­nek kiszélesítésére. Rámutat, hogy az európai népek jövőjére rendkívüli veszélyt jelentenek az új közép-ha­tótávolságú nukleáris csapásmérő esz­közök nyugat-európai telepítését cél­zó amerikai és NATO-tervek, a neut­ronfegyver gyártásáról hozott ame­rikai döntés, az Egyesült Államok ci­nikus stratégiája a korlátozott nuk­leáris háború Európában való meg­vívásának lehetőségéről. A program leszögezi, hogy az atom­fegyvermentes övezet létrehozása Eu­rópa északi részén megakadályozná az Egyesült Államok és a NATO ter­veinek megvalósítását Európában. A programban a svéd kommunisták az­zal a követeléssel fordulnak az or­szág kormányához, hogy a többi északi ország kormányával együtt kezdeményezően lépjen fel annak ér­dekében, hogy Európa északi részét nyilvánítsák atomfegyvermentes öve­zetté. (MTI) Magas szintű szovjet—lengyel tárgyalások kezdődtek Moszkvában LEONYID BREZSNYEV ÉS WOJCIECH JARUZELSKI POHÁRKÖSZÖNTŐJE ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Lengyel párt- és állami küldöttség érkezett hétfőn hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba, élén Wojciech Jaruzelskivel, a LEMP KB első tit­kárával, a minisztertanács elnöké­vel. A kora délután kezdődött szov­jet—lengyel tárgyalások homlokteré­ben a két ország barátságának, egy­ségének további szilárdításával és az együttműködés bővítésével összefüg­gő kérdések álltak. A szovjet vezető testületek a megbeszéléseket köve­tően díszvacsorát adtak a lengyel vendégek­­ tiszteletére, melyen Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke és Wojciech Jaruzelski beszédet mondott. A két ország zászlóival díszített vnukovói repülőtéren hétfő délben a lengyel tárgyaló delegációt Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Tyihonov mi­niszterelnök, valamint az SZKP és a szovjet állam több más vezetője fo­gadta. A katonai tiszteletadással le­zajlott ünnepélyes fogadtatást köve­tően Jaruzelski és kísérete a szovjet vezetők társaságában szálláshelyére utazott. Amerre a gépkocsioszlop el­haladt, moszkvaiak tízezrei, szovjet és lengyel zászlókkal kezükben a két ország barátságát éltetve köszöntöt­ték a vendégeket. A lengyel párt- és kormányküldött­ség megkoszorúzta a Lenin-mauzó­­leumot és az Ismeretlen Katonának a Kreml falánál levő sírját. A dele­gáció virágot helyezett el a kiemel­kedő párt- és állami vezető, Feliksz Dzerzsinszkij sírjánál és Rokosz­­szovszkij marsallnak a Kreml falá­ban levő urnájánál is. Délután a Kremlben megkezdőd­tek Brezsnyev és Jaruzelski hivata­los tárgyalásai. A megbeszéléseken szovjet részről jelen volt Nyikolaj Tyihonov, Jurij Andropov, Konsz­­tantyin Csernyenko, Andrej Gromiko külügyminiszter és Dmitrij Vsztyi­­nov honvédelmi miniszter, valameny­­nyien az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagjai. A lengyel tárgyaló küldöttségben foglalt helyet Roman Malinowski, az­ Egyesült Parasztpárt elnöke, Edward Kowalczyk, a De­mokrata Párt elnöke — mindketten a minisztertanács elnökhelyettesei —, Józef Czyrek külügyminiszter, Zbifim­­riew Messner, a LEMP katowicei vajdasági bizottságának első titká­ra — a LEMP KB Politikai Bizott­ságának tagjai —, valamint Florian Siwicki vezérkari főnök és Marian Wozniak, a LEMP KB titkára — a politikai bizottság póttagjai. Tagja a küldöttségnek Kazimierz Olszewski, a Lengyel Népköztársaság moszkvai nagykövete. A megbeszéléseken Leonyid Brezs­nyev az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásá­ról, Wojciech Jaruzelski pedig a len­gyelországi helyzetről, a LEMP KB VII. plénumáról adott tájékoztatást. Mint tájékoztatójában Jaruzelski ki­emelte: a béke, a szocializmus érde­keiből kiindulva, az európai stabili­tás és a nemzetközi biztonság erősí­tésének szándékától vezérelve, a len­gyel nép határozottan arra törekszik, hogy szilárdítsa megbonthatatlan ba­rátságát a Szovjetunióval, és a Var­sói Szerződés többi tagállamával. A továbbiakban a felek beható vé­leménycserét folytattak a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről és távlatai­ról. Hangsúlyozták, hogy e kapcsola­tok alapját a szocialista internacio­nalizmus, az alapvető érdekek és cé­lok egysége, az elvtársi szolidaritás és a kölcsönös segítség alkotja. A tár­gyalásokról kiadott kommüniké azt is bejelenti, hogy a szovjet és a lengyel vezetők további konkrét intézkedése­ket határoztak el a kétoldalú gazda­sági, kereskedelmi és kulturális kap­csolatok bővítésére. Nemzetközi kérdésekről szólva mindkét részről elítélték az imperia­lista diktátumok politikáját, és síkra­­szálltak a háborús veszélyek elhárí­tásáért, a nemzetközi béke megszilár­dításáért és az enyhülés elmélyíté­séért. A nemzetközi gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatokat elemezve megerősítették, hogy a Szovjetunió és Lengyelország az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a gazdasági cél­szerűség alapján a jövőben is minden országgal fejleszteni fogja együttmű­ködését. Brezsnyev és Jaruzelski egyetértett abban is, hogy a mostani bonyolult nemzetközi helyzet még in­kább megköveteli a szocialista közös­ség országainak egységes fellépését, az összes békeszerető erők összefor­­rottságát a konfrontáció elhárításáért, a fegyverkezési verseny megfékezé­séért, a militarizmus és a háború erőinek visszaszorításáért folyó küz­delemben. A közlemény hangoztatja: a szívé­lyes, baráti légkörű tárgyalások bizo­nyították, hogy a Szovjetunió és a Len­gyel Népköztársaság testvéri szövet­sége, barátsága és együttműködése megbonthatatlan. A megbeszélések végeztével a szovjet vezető testületek díszvacsorán látták vendégül a len­gyel párt- és állami küldöttséget. A meleg, baráti légkörű vacsorán Leonyid Brezsnyev és Wojciech Ja­ruzelski mondott pohárköszöntőt. Kis Tibor (A pohárköszöntőket lapunk 3. ol­dalán közöljük.) Leonyid Brezsnyev fogadja lengyel vendégét. A Pentagon akadályozza a SALT-folyamatot ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Weinberger amerikai hadügymi­niszter vasárnap televíziós interjú­ban közölte: az Egyesült Államok kí­sérleteket folytat a jelenleginél haté­konyabb, „teljes biztonságot” nyújtó rakétavédelmi rendszer kialakításá­ra. Weinberger azt mondotta, ha a kísérletek a kívánt eredménnyel jár­­nak,akkor az Egyesült Államok szá­mára már nem lesz előnyös betarta­ni az 1972-es SALT-egyezményben az ellenrakéta-rendszerek korlátozá­sáról kötött megállapodást. (A SALT- szerződés két-két ilyen rendszert en­gedélyezett a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak. Egy 1974-es, pótlólagos jegyzőkönyvben ezt közös elhatározással egy-egy ellenrakéta­rendszerre csökkentették.) Hétfőn egyébként hivatalosan is­mertették a kormányzatnak azt a­­ jóváhagyásra a kongresszus elé terjesztett­­ kérését, hogy a külföl­di államok katonai segélyezésére for­dítható összeget, amely máris példát­lan az amerikai katonai segélyprog­ramok történetében, emeljék továb­bi egymilliárd 670 millió dollárral. A kormányzat egyidejűleg ismertette a kongresszussal ama országok listáját, amelyek az összesen közel kilenc­­milliárd dollárra tervezett katonai segélyprogramból részesülnek. A „lis­tavezető” Izrael, amelynek egymagá­ban — különböző formákban — két és fél milliárd dollár jut. Korábban Kairónak azt ígérték, hogy Egyiptom és Izrael között „egyenlő mértékkel mérnek majd”. Ennek ellenére a Kai­rónak nyújtott katonai segítség több százmillió dollárral elmarad attól, amit Tel-Aviv kap. Tovább növek­szik a Törökországnak nyújtott kato­nai támogatás, amely megközelíti a 900 millió dollárt. 1977-ben a Carter-kormány felfüg­gesztette a Pinochet-rezsimnek nyúj­tott nyílt katonai támogatást, e se­gélyeket most felújítják. Fokozódik a salvadori rendszernek nyújtott nagyszabású támogatás — beleértve a junta hadseregének észak-amerikai kiképzését is —, és mint Haig kül­ügyminiszter most kijelentette, elen­gedhetetlenné vált a Guatemalának nyújtandó „biztonsági segély”. Arra hivatkozva, hogy Pakisztán helyzete Afganisztán tőszomszédsá­gában különleges, egyik évről a má­sikra négy és félszeresére, közel fél­­milliárd dollárra kívánják emelni a Ziaul Hak rendszerének nyújtott ka­tonai segélyt. Vajda Péter Tömegtüntetések Japánban a fegyverkezés ellen ( TOKIÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A dolgozók életszínvonalának vé­delmében országos tömegmozgalom indult Japánban. Negyven­ megye kétszáz városában összesen 700 ez­ren követelték tüntetéseken az álta­lános adócsökkentést, tiltakozva a központi szociális kiadások csökken­tése és a hadikiadások növelése el­len. A tokiói központi nagygyűlésen, amelyen kétszázezren vettek részt, Makieda Motofumi, az ötmillió mun­kást és alkalmazottat tömörítő SOH­YO szakszervezeti szövetség elnöke beszédében sürgette, hogy a szak­­szervezetek és az ellenzéki pártok egységesen lépjenek fel a jövőben is. Fura Tecuro, a Japán Kommunista Párt KB főtitkára rámutatott: mi­közben már folynak az előkészüle­tek az ENSZ-közgyűlés júniusban megtartandó második rendkívüli le­szerelési ülésszakára, és a japán par­lamentben éles vita zajlik a kabinet fegyverkezési politikája miatt, a Szu­­zuki-kormány az Egyesült Államok­tól — drága harci repülőgépek vá­sárlása útján — szovjetellenes fel­adatot készül átvállalni: a japán had­erőnek tengeralattjáró-ellenőrzést kellene végeznie a Csendes-óceán nyugati térségében. — Ez felidézheti azt a veszélyt, hogy Japán adott eset­ben belesodródik egy konfliktusba — mondotta. A kétszázezer tüntető a nagygyű­lés után feliratos zászlók alatt vo­nult végig Tokió fő közlekedési út­vonalain. Flesch István Jön a tavasz Feltűnt a városi utcákon a hóvi­rág. Kerek háromhónapos, szabályos telünk nehezen enged az erejéből, de nyilván ő is tudja: napjai meg vannak számlálva. Kiadja a még utol­só mérgét, hogy aztán néhány hét múlva mindenütt, minden a tavaszt köszöntse. Hétfőn, a meteorológiai tavasz első napján, de már vasárnap is sok helyütt kellemes, napos volt az idő­járás. Ám úgy látszik, az emberek bizalmatlanok: tíz közül hatnak-hét­­nek most is téli bunda vagy nehéz, prémmel bélelt bőrkabát az öltö­zéke, kucsmával, szőrmesapkával. Egyébként ugyanezt lehetett egész télen tapasztalni azokon a napokon is, amikor gyakran 10-12 fokkal eny­hült meg a levegő. Igaz, a mínusz 12-15 fokos hidegben viszont a pesti, utcákon is sűrűn láthattunk lengén öltözött, hajadonfős fiatalokat, kék­­re-zöldre fagyott kézzel, sál nélküli nyakkal. A tanulság egyértelmű: sokan nem az időjárás szerint öltözködnek. Pe­dig mennyi megfázást, egyéb beteg­séget kerülhetnénk el, ha odafigyel­nénk erre is. S például a rádió reg­geli meteorológiai prognózisaira. S ha van olyan, aki eleve bizalmatlan ezekkel szemben, legalább a saját érzékszerveinek higgyen, s úgy öltöz­ködjék, ahogyan azt a mindenkori időjárás megkívánja. Általános, rossz beidegződések rabjai vagyunk. Hányszor lehet lát­ni faluhelyen, de városban is, hogy az emberek moziban vagy más zárt, fűtött helyiségben begombolkozva, nagykabátban tartózkodnak, akár órák hosszat, gyakran még a sálat sem véve le a nyakukból. Aztán cso­dálkoznak, hogy a szeles, hideg ut­cára kilépve, átizzadt testüket a hi­deg megcsapja, s máris „házhoz van szállítva­" az alapos nátha. Mondhatná valaki: mindez eső után köpönyeg. Hiszen március már mindenképpen tavaszi hónap, 21-től a csillagászati naptár szerint is. Re­mélhetőleg nem kiabáljuk el a dol­got, s a tavalyi „békebeli” szép nyár, a hasonlóan kellemes ősz, va­lamint a most rendesen kitartó, há­romhónapos tél után normális tava­szunk is lesz. Csak hát ne feledkez­zünk meg arról, hogy ennek az­ év­szaknak eleve jellegzetessége a vál­tozékonyság. Mindenképpen számol­hatunk hát azzal, hogy a remélhe­tőleg mind sűrűbbé váló, tartósabb napsütést bizony fel-felváltja az esős, szeles időjárás. Mint ahogy azt is szinte bizonyosra vehetjük, hogy lesznek még fagyos éjszakáink, nap­palaink is. A saját egészségünkhöz, ellenálló-képességünkhöz szabott s az időjárás változásait is okosan be­kalkuláló öltözködésre tehát kinek­­kinek saját érdekében érdemes ügyel­nie. Miként arra is, hogy a téltől meg­viselt szervezetünket minél gyorsab­ban regeneráljuk: több vitaminnal s friss, jó levegővel, a szabadban való sok sétával, mozgással. Újlaki László

Next