Népszabadság, 1983. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

2 Reagan célja: gyengíteni a tiltakozást a rakétatelepítés ellen Vélemények az amerikai elnök tévébeszédéről Gromiko szombaton nemzetközi sajtóértekezletet tart Moszkvában Világszerte élénken kommentálják a Genfben a Szovjetunióval folytatott tárgyaláson beterjesztett amerikai közbülső indítványt, amelyet Reagan elnök — mint jelentettük — szerdán tévébeszédben ismertetett. (Csütörtök késő este egyébként Reagan egy újabb fegyverzetkorlátozási tárgyú beszéde volt esedékes; ennek időpontja lapunk zárta utánra esett, ismertetésére legközelebbi számunkban visszatérünk.) Közben Moszkvában bejelentették, hogy Gromiko szovjet első miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, az SZKP KB PB tagja, szombaton sajtóértekezletet tart; hasonló legutóbb 1979 júniusában volt (néhány nappal a SALTA II szerződés aláírása után). Alább moszkvai és washingtoni tudósítónk, valamint más fővárosokból az MTI jelentései alapján ismertetjük Reagan taktikai megfontolásokból előterjesztett indítványának visszhangját. Moszkva ellentmond az egyenlő biztonság elvének Moszkvai politikai megfigyelők úgy ítélik meg, hogy a reagani, úgynevezett közbülső megoldás ellentmond az egyenlő biztonság elvének. Az amerikai elnök által ismertetett elképzelés, amelyet Genfben az USA tárgyaló delegációja is előterjesztett, a korábbi nullaváltozathoz hasonlóan, csakis a földi indítású közép-hatótávolságú rakétákra vonatkozik. A szovjet fővárosban megjegyzik, hogy az új reagani elképzelés továbbra is figyelmen kívül akarja hagyni az európai térségben levő, hasonló kategóriába tartozó, egyéb nukleáris hordozóeszközöket, például a tengeralattjárókon és a repülőgépeken rendszeresített nukleáris tölteteket. Holott ezek mennyisége — jegyzik meg a szovjet kommentárok — a másfélszerese annak, mint amivel jelenleg a Szovjetunió rendelkezik. A mostani Reagan-terv éppúgy, mint a korábbiak, nem veszi számításba a Szovjetunió területét könnyűszerrel elérő angol és francia nukleáris fegyverzetet. Moszkvában emlékeztetnek rá, hogy az SZKP KB főtitkára többször határozottan megfogalmazta azokat az elveket, amelyeknek szem előtt tartásával el lehet érni a megállapodást a genfi tárgyalásokon. Andropov hangsúlyozta, hogy az Európában levő rakéták számának csökkentésével együtt azonos szintre kell csökkenteni az előretolt bázisokon levő, más nukleáris hordozóeszközök számát, hogy a mainál jóval alacsonyabb legyen a szemben álló erők szintje. Mindezzel együtt, a Szovjetunió továbbra is kész előítéletek nélkül elemezni minden új amerikai javaslatot. Attól az elvtől azonban nem térnek el, és ezt a mostani Reagan-terv kapcsán ismét hangsúlyozzák, hogy a szocialista országoknak ugyanolyan biztonságra van joguk, mint amilyenre Nyugaton igényt tartanak. A tervezett amerikai, illetve NATO- fölény elérésére hiábavalók az erőfeszítések. Ezt a Szovjetunió soha nem engedi meg, és soha nem marad fegyvertelen semmiféle fenyegetéssel szemben — hangsúlyozzák moszkvai politikai megfigyelők. Medveczky László Negyvenezer embert vár húsvéti megmozdulására a brit leszerelési mozgalom. Az új amerikai rakétáknak szánt Burghfield támaszpont körül „élő tiltakozó láncot” vonnak majd. Képünk az előkészületek egyik világhírű részvevőjét, Julie Christie színésznőt mutatja, aki több más aktivistával együtt már megérkezett a béketüntetés tervezett színhelyére. Azony ugyancsak üdvözölte Reagan lépését. Vele szemben Foot, a munkáspárti ellenzék vezére rámutatott, hogy Reagan javaslata nem változtat az amerikai rakétatelepítés tényén, s így a fegyverzetkorlátozást nem könnyíteni, hanem nehezíteni fogja. A londoni Financial Times csütörtöki vezércikkében úgy védi, hogy az amerikai elképzelés egyik nyilvánvalóan, elfogadhatatlan eleme, hogy be akarja vonni a megegyezésbe a Távol-Keleten elhelyzett szovjet rakétákat is, „miközben a kínaiakat semmi sem kötné, hiszen nem vesznek részt a genfi tárgyalásokon”. A nyugatnémet Frankfurter Rundschau szerint Reagan a közbülső megoldással rá akar bújni a felelősséggel a tárgyalások kudarcának esetére, minthogy egyes nyugati kormányok Washington tárgyalási szándékától tették függővé, hogy véglegesen hozzájáruljanak a rakéták területükre telepítéséhez. A nyugatnémet ellenzéki politikusok közül figyelmet érdemel Horst Ehmkének, az SPD parlamenti alelnökének kijelentése, miszerint pártja kívánatosnak tartotta volna, hogy az Egyesült Államok a szovjet közép-hatótávolságú rakéták leszerelése ellenében mondjon le a Pershing—2. rakéták rendszerbe állításáról. Az olasz Corriere della Sera és a La Repubblica szerint Reagan könynyíteni akart a brit, a nyugatnémet és az olasz kormány rakétatelepítési gondjain. Ha ugyanis Genfben nem születne megállapodás, arra hivatkozhatnak, hogy „Reagan minden lehetségest elkövetett a tárgyalások előmozdítása végett”. A L’Unitá, az OKP lapja arra hívja fel a figyelmet, hogy Reagannek az a magatartása, amellyel teljesen figyelmen kívül hagyta Andropov javaslatait, nem segíti elő a kompromisszumos megoldást. Nyugat-Európának nyomást kellene gyakorolnia az Egyesült Államokra, hogy konstruktív irányba tereljék a tárgyalásokat, amelyet a nyugat-európai népek kívánnak. Washington: A telepítést mindenképpen megkezdik A csütörtöki amerikai lapok ritka egyöntetűséggel állapítják meg: a Reagan elnök szerdai beszédében körvonalazott új megállapodástervezet azt a nyugat-európai és hazai nyomást tükrözi, amely rákényszerítette a kormányzatot a tarthatatlanná vált nullavariáns tervének részleges felülvizsgálatára, alternatíva keresésére. Mint a The New York Times közölte: magán a Reagan-kabineten belül a legutóbbi napokig éles vita folyt e kérdésről, és végül az nyomott legnagyobb súllyal a latban, hogy nyugat-európai vezetők egy csoportja a múlt hét végén sürgető levelet küldött az amerikai elnöknek. A bizalmas levél — a lap szerint — megállapította, ha az elnök nem cselekszik, „akkor az európai közvélemény komoly Amerikaellenes fordulatával kell számot vetnie”. A Washington Post hangsúlyozza: a cél az, hogy az amerikai „rugalmasság” benyomásának kialakításával befolyásolják a közvéleményt. „Ennek megfelelően az amerikai rakétatelepítés elleni, várható demonstrációk erejét kívánják kisebbíteni, segítséget nyújtva ezzel a szövetséges NATO-vezetőknek a telepítéshez” — írja a fővárosi lap. Kormányzati tisztségviselők a vezető lapoknak és tv-állomásoknak adott tájékoztatásukban megerősítették, hogy céljuk a rakétatelepítésnek az eredetileg tervezett időpontban való megkezdése, mivel az, amit a tárgyalások érdemi szakaszának minősítenek, csak az első Pershing—2 rakéták NSZK-beli és az első robotrepülőgépek angliai és olaszországi telepítésének megkezdése után lehetséges. Amerikai szemleírók megállapítják: most az várható, hogy az Egyesült Államok a következő lépésben valamiféle konkrét „egyensúlyszintet” javasol, a hivatalos tájékoztatás szerint 300 robbanófejet. Ez azt jelentené, hogy a Szovjetuniónak — Pentagon-tájékoztatás szerint — közép-hatótávolságú rakétaerejének nagyobb részét meg kellene semmisítenie, míg az Egyesült Államoknak még mindig lehetősége lenne 300 új eurorakéta telepítésére. Más szóval: a terv jelen formájában az európai katonai erőviszonyoknak, a mostanihoz képest, gyökeres megváltoztatására irányul. Ennek alapján szögezi le a Wall Street Journal szemleírója. A terv szerzői is tudták, hogy feltételeik a Szovjetunió számára jelenleg megfogalmazott formájukban feltehetően elfogadhatatlanok. Vajda Péter Vegyes fogadtatás a NATO-fővárosokban A nyugat-európai fővárosok kormánytényezői általában kedvezően fogadták a Reagan-javaslatot, miközben az ellenzéki politikusok és a polgári sajtó több befolyásos orgánuma is bírálta az amerikai elképzelést. A NATO állandó tanácsa csütörtökön megerősítette, hogy ha Genfben nem lesz megegyezés, akkor eredeti formájában végrehajtják az 1979-es rakétatelepítési határozatot. A francia kormány — a külügyi szóvivő útján — úgy fogalmazott, hogy miközben támogatja a nullamegoldást, már korábban is kívánatosnak tartotta, hogy azt „ne kezeljék mindent vagy semmit” alapon. Kohl nyugatnémet kancellár lényegében, hasonló nyilatkozatot tett. Thatcher brit miniszterelnök asz- NÉHÁNY SORBAN A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalások jelenlegi fordulójának befejező plenáris ülését tartotta meg csütörtökön Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége. Megállapodtak, hogy a tárgyalásokat június 8-tól folytatják. (TÁSZSZ) Tízezer ember tüntetett szerdán Buenos Airesben a katonai kormány gazdaságpolitikája ellen. A tüntetésre két nappal azután került sor, hogy hétfőn a legnagyobb szakszervezet, az Általános Munkásszövetség felhívására 24 órás általános sztrájk volt egész Argentínában. (Reuter) David N. Abshire-t, az egykori Nixon-kormány államtitkárát nevezték ki szerdán az Egyesült Államok új NATO-nagykövetévé. Az új nagykövet a georgetowni egyetem stratégiai és nemzetközi tanulmányok központjának elnöke. (AP) Reagan elnökkel, majd Bush alelnökkel folytatott szerdán megbeszéléseket Kenneth Kaunda, az amerikai látogatáson tartózkodó zambiai államfő. Az eszmecserék középpontjában a namíbiai helyzet állt. (MTI) Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter Hanoiban cáfolta, hogy Vietnamban amerikaiak vagy amerikai származású vietnamiak élnének. A vietnami diplomácia vezetője francia újságíróknak nyilatkozott azt követően, hogy Reagan elnök kedden kijelentette: lehetséges, hogy néhány amerikai önként úgy döntött, a háború után is Vietnamban marad. (AFP) Fogyasztói kölcsönöket nyújt ezentúl a kínai mezőgazdasági bank a parasztoknak tartós fogyasztási cikkek vásárlására, illetve házfelújításra és -építésre. A bank korábban csak kommünáknak folyósított hitelt. (Új- Kína) Elveszített egy gyakorlórakétát a nyugatnémet Bundeswehr egy Phantom S—F—4 típusú vadászgépe szerdán az alsószászországi Lindern térségében. A hadsereg állítása szerint a rakéta teljesen veszélytelen. A helikopteres alakulatok megkezdték a rakéta felkutatását. (DPA) Április 1-én életbe lép az Európai Gazdasági Közösség és Jugoszlávia 1980-ban megkötött és aláírt együttműködési megállapodása. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1983. április 1, péntek A támadó- és védelmi fegyverek egyensúlya Katonai szakírónk kommentárja A katonai-hadászati egyensúly létrejötte óta már nemegyszer voltunk tanúi annak, hogy az imperializmus szélsőséges erői megkísérelték felrúgni a kölcsönös biztonságot szolgáló egyensúlyt, és a fölény megszerzésére törtek. A nukleáris fenyegetéssel való zsarolás legújabb változata az immár az amerikai elnök utasításába foglalt feladat: lássanak hozzá a kozmikus térségbe telepíthető rakétaelhárító rendszer kifejlesztéséhez. Ez lenne a szuperállam „biztos túlélésének” eszköze, a senki által nem korlátozható katonai zsarolás alapja. Mindez még békeköntöst is kapott: az új fegyverzet — úgymond — „védelmi” célokat szolgál. A támadó- és védelmi eszközök minden korban egymással versengve fejlődtek. A kard és a pajzs, a lövedék és a páncél, a bombázórepülő és a légvédelem, a rakéta és az ellenrakéta klasszikus, illetve legújabbkori versenye természetesen nem ért, nem érhetett véget. Hol az egyik, hol a másik eszköz tör előre, de az még sohasem fordult elő, hogy bármely sereg — a vereség kockázata nélkül — csak az egyik fegyverfélét részesítse előnyben. A támadó kezében levő védő---csapást elhárító fegyver, a harc törvényszerűsége alapján, mindenkor a válaszcsapás kivédésére hivatott. S ha csak ő rendelkezett erre alkalmas pajzzsal, akkor győzött. Amikor a SALT-tárgyalások során a Szovjetunió és az Egyesült Államok 1972-ben megállapodásra jutott egymással, elsőként a hadászati védelmi fegyverrendszerek korlátozását szabályozták. Nem véletlenül! Ez alapozhatta meg a további tárgyalásokat a támadóeszközök korlátozásáról, számuk későbbi csökkentéséről. A két fegyverrendszer között ugyanis megbonthatatlan a kölcsönhatás. Az erőegyensúly — s vele a háború megindításától való tartózkodás — szempontjából veszélyes lenne, ha az Egyesült Államok képes lenne elkerülni a válaszcsapást. Az 1972-es, korlátlan időtartamú szerződésben mindkét fél lemondott egész területének rakétavédelméről. Ez a fajta „védtelenség” a kölcsönös biztonság egyik, ám rendkívül fontos alapeleme, mert egyik fél számára sem ad lehetőséget a válaszcsapás elkerülésére. A szerződésben engedélyezett két-két rakétavédelmi körzet ellenrakétái az elmúlt 10 évben gyakorlatilag csupán azt a célt szolgálták, hogy szükség esetén megsemmisítsenek bármely véletlenül elszabadult, „kóbor” rakétát, s így megelőzzék a tévedésből származó nagyobb konfliktust. Az Egyesült Államok mostani egyoldalú elhatározásával az erőegyensúlyt, a támadó- és védőfegyverek kölcsönhatását szándékozik megbontani. E célra máris egymilliárd dollárt irányoztak elő, első töredékét annak a sok száz milliárdnak, amely egy ilyen terv megvalósításához szükséges. A kutatásban, kísérletezésben már lefutott robotrepülő, MX, neutron és más témák után az érdekelt monopóliumok igényt tartottak egy ilyen volumenű megrendelésre. Több ajánlatuk máris napvilágot látott. A Daniel Graham nyugállományú altábornagy által évek óta irányított kutatási csoport az űrhajós nélküli műholdakat ajánlja. Ezek a rakétákat a röppálya felszálló szakaszában semmisítenék meg. George Keyworth, a Fehér Ház tudományos tanácsadója szerint a kozmoszba feljuttatott hatalmas tükör a földről kibocsátott lézersugarat számítógépes irányítással továbbítaná a céltárgy felé. Ezt a tükröt — mint mondotta — csak rövid idővel a felhasználása előtt lőnék fel, mert könnyen megsemmisíthető. Ha ez így van — és miért ne hinnénk el? —, akkor a rendeltetése is nyilvánvaló: az amerikai első csapást követően a válaszcsapás kivédésére hivatott. Csakhogy a Szovjetunió a lézerkutatásban is lépést tart a világ élvonalával. A szovjet tudósok nem kevésbé elismertek ez irányú kutatási eredményeikről a nemzetközi tudományos életben. A gyógyászatban, a kozmikus hírrendszerekben, a távmérésben, a termelőmunka számos területén alkalmazott lézerberendezések megalkotói itt és ott egyaránt képesek lehetnek a kvantumfizika legújabb eredményeiből „szuperfegyvert” kovácsolni. Szovjet katonai vezetők félreérthetetlenül tudtul adták: haditechnikai kutatóik reménytelenné tesznek bármely egyoldalú előnyszerzési törekvést. Mégis, a Varsói Szerződés szervezete más utat ajánl: óv az újabb pusztítóeszközök létrehozásától, és javasolja, haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat arról, hogy betiltják bármilyen típusú fegyver elhelyezését a világűrben. Kovács Nándor ezredes A szocialista országok konstruktív nyugati választ várnak Bécsben Szovjet felszólalás a haderő-csökkentési tárgyalásokon Május közepéig elnapolták a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokat. A szünet előtti záróülésen csütörtökön felszólalt Valerián Mihajlov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője. Kijelentette: a tárgyalások most véget ért szakaszában a szocialista országok újabb jelentős kezdeményezéseket tettek, reális lehetőséget teremtve arra, hogy már a közeljövőben megkezdjék a közép-európai katonai szembenállás szintjének csökkentését. — A szocialista országok javaslatai lehetővé teszik a nehézségek többségének leküzdését, az egyeztetendő kérdések számának csökkentését — mondotta Mihajlov. Egy olyan döntés, hogy kölcsönös példa alapján előzetesen csökkentsék a térségben levő szovjet és amerikai fegyveres erőket és fegyverzetet, elősegítené a szükséges minimális kölcsönös megértés létrejöttét. A szocialista országok javaslatai sok szempontból tekintetbe veszik a nyugati álláspontot és az egyes kérdésekben támaszkodnak a már kialakult kölcsönös megértésre. Most a nyugati államokon a sor, hogy a szavakról áttérjenek a tettekre — mutatott rá a szovjet nagykövet, majd hozzátette: a kérdés ma az, hogy sikerül-e a NATO bizonyos köreinek a nukleáris és a hagyományos fegyverkezés új, még veszélyesebb fordulóját rákényszeríteni Európára, vagy pedig sikerül előrelépni a politikai és katonai enyhülés irányában — mondotta a szovjet nagykövet. Mihajlov felszólította a nyugati részvevőket: elemezzék a bécsi tárgyalásokon kialakult helyzetet és adjanak építő jellegű választ a szocialista országok javaslataira. (TASZSZ) Húszéves az ENSZ apartheidellenes különbizottsága Hollai Imre közgyűlési elnök üzenete New Yorkban, az ENSZ apartheidellenes különbizottsága fennállásának 20. évfordulója alkalmából tartott rendkívüli üléshez üzenetet intézett Hollai Imre, a világszervezet közgyűlése 37. ülésszakának elnöke. A különbizottság elnöke által ismertetett üzenetben Hollai Imre elítélte a Dél-Afrikában uralkodó fajüldöző rendszert, és hangsúlyozta, hogy az apartheidot a nemzetközi közösség az emberiség elleni bűntettnek nyilvánította. Rámutatott arra, hogy a dél-afrikai rezsimet támogatják azok a külső erők, amelyek haszonélvezői az ország őslakossága kizsákmányolásának. Hollai Imre hangoztatta: az, hogy az apartheidellenes különbizottság 20. évfordulójáról emlékezik meg, abban az értelemben aggodalommal kell hogy eltöltsön mindenkit, mert azt mutatja, hogy az ENSZ alapokmányával és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával gyökeresen ellentétes dél-afrikai elnyomó rendszer továbbra is fennáll. Az évforduló alkalmat ad arra, hogy ismételten elkötelezzük magunkat az apartheid elmélete és gyakorlata elleni harc ügye mellett — állapította meg Hollai Imre.A Joliot-Curie-emlékéremmel, a Béke-világtanács legmagasabb kitüntetésével tüntették ki Jusuff Maitama- Sule-t, az ENSZ apartheidellenes különbizottságának elnökét. A díjat a bizottság jubileumi ülésén Romes Csandra, a Béke-világtanács elnöke nyújtotta át Jusuff Madjama-Sulenak, a béke, a népek közötti barátság és a nemzeti függetlenség ügyéért végzett munkája elismeréseként. (MTI) REPÜLŐTÉR... W. Richard Jacobs, a középamerikai Grenada moszkvai nagykövete abszurdnak minősítette azokat az amerikai állításokat, amelyek szerint az alig 130 ezres lakosságú ország veszélyezteti az Egyesült Államokat. A washingtoni vezetők ugyanis azt állítják, hogy a Grenadában most épülő nemzetközi repülőtérnek katonai jelentősége van, s ezzel fenyegeti Amerika nemzetbiztonságát. A tényleges helyzet az, hogy — mint a diplomata moszkvai sajtóértekezletén elmondta — Grenadának szüksége van egy ilyen repülőtérre, mivel gazdasága nagymértékben függ a turizmustól. A légikikötőt annak idején egyébként amerikai és brit szakemberek tervezték, de a forradalom 1979-es győzelme után ezek az országok elzárkóztak attól, hogy segítsenek az építkezésben is, így Grenada kénytelen volt más országok közreműködését kérni, s a 26 évvel ezelőtti terv kivitelezésében most 17 állam vesz részt. (MTI)