Népszabadság, 1986. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
1986. május 17., szombat NÉPSZABADSÁG 9 HELYSZÍNI JELENTÉS A MIS-BALATONRÓL Éveken át riasztó híreket hallhattunk, olvashattunk a Balatont veszélyeztető szennyeződésekről. A tó haldoklásának egyik oka volt, hogy vízszintjének csökkenése következtében csaknem teljesen kiszáradt a Zala folyó közvetítésével hozzá csatlakozó Kis-Balaton. A folyó vize így természetes tisztulás nélkül érkezett a tóba. A szennyeződés csökkentése érdekében jelent meg a Minisztertanács 2003-as rendelete, amely egyebek között célul tűzte ki a Kis-Balaton eredeti, vízszűrő szerepeinek visszaállítását. Ennek következtében tavaly elkészült a Kis-Balaton vízvédelmi rendszerének I. üteme, és folyik a II. ütem építése is. A Balaton vízminősége máris jobb, mint a korábbi évtizedekben volt. Keszthely közelében, Fenékpusztán kezdjük a Kis-Balatonnal való ismerkedést. Az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal itteni megfigyelőállomásán Futó Elemér természetvédelmi felügyelővel és Gaál Ferenccel, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatójával találkozunk, ők a kísérőink. Pontos térképen mutatják, hogy tőlünk néhány száz méterre folyik a Balatonba a Zala folyó, amely ősidők óta a későbbiekben Kis-Balatonnak nevezett mocsáron át érkezik a tóba. A húszezer évvel ezelőtt kialakult Balatonlegnyugatibb medencéje volt ez a terület. Évszázadokon át csak akkor borította víz, ha a tó vízszintje megemelkedett, vagy ha a Zala árvizei döntöttek, és ezáltal ismét a nagy tó szerves része lett. Ezt igazolta tavaly Virág Árpád is a lapunkban megjelent cikkében, amikor azt írta, hogy 1746- ban a Zala még Hídvégnél ömlött a Balatonba. Ott, ahol a ma már mocsaras Kis-Balaton nyugati széle van. A múlt század hatvanas éveiben a vasút és az üdülők építése, a hajózás halaszthatatlanná tette a Balaton vízszintjének szabályozását. Megépült a Sió-zsilip, s az alacsony vízállás következtében kiszáradt a Kis-Balaton. Az 1920-as években gátak közé szorították a Zala folyót, és ezzel csaknem végleg megakadályozták, hogy újra nyílt víz borítsa a mocsaras vidéket. Ettől kezdve gyakorlatilag megszűnt a Kis-Balaton víztisztító szerepe. A Zala vize szennyezetten érkezett a nagy tóba, környezetében pedig egyre fogyatkozott a madár- és növényvilág. Tíz esztendővel ezelőtt kondultak meg a vészharangok. A biológusok arra figyelmeztettek, hogy a növekvő vízszennyeződés veszélyezteti a tó életét. A szakemberek 1975. június 1-jén megkezdték a napi vízmintavételt (amely azóta is folyik), hogy meggyőződjenek arról, mennyi mesterséges tápanyag jut a tóba a Kis-Balaton felől, a Zalán keresztül, amely a környező mezőgazdasági területekről összegyűjti a talajvízbe szivárgó műtrágya néhány elemét. Kiderült, hogy nagyon sok, évente száz tonna foszfor és ezer tonna nitrogén! Ezzel a tápanyagterheléssel már képtelen volt megbirkózni a Balaton. Zalavár községen át, Cirill és Metód emlékműve mellett elhaladva érjük el a vízvédelmi rendszer I. ütemének tavaly elárasztott húsz négyzetkilométer nagyságú tározóját. A Zala jobb partján háromszög formájú töltésrendszerbe kerül a víz. Ott terelőtöltés áramoltatja tovább, majd zsilipen keresztül folytatja útját a még készülő II. ütem tározója felé. A tározón belül zsilipekkel elkülöníthető, úgynevezett kazettában akár két hónapig is ülepedhet a Zala vize, hogy az esetenként nagyobb szennyeződésektől megtisztulva folyjon tovább. A mezőgazdasági művelést akadályozó, megemelkedett vizet automata szivattyú emeli át a lecsapoló csatornákba. Ennek köszönhetően árhullám idején már nem volt belvíz az I. ütem tározójának környékén. A töltések mentén egyébként 110 észlelőkút jelzi a talajvíz szintjét. Az 540 millió forintos beruházás legkorszerűbb berendezései a rádiójeleket sugárzó automata tornyok. Ezeken adó-vevő berendezés méri és továbbítja a vízmérce által mutatott adatokat. A mintavételi állomásokon naponta ellenőrzik a víz minőségét. Az igazgatóság biológusa pedig a vízinövények fejlődését kíséri figyelemmel. A területen ma még csak próbaüzemelés folyik, mivel a mérési adatok alapján csak két év múlva határozzák meg a végleges üzemelés rendjét. Addig kell választ kapni arra, hogy beállít-e a biológiai egyensúly az elárasztott területen, elegendő-e a víztisztítást végző vízinövény. A töltéseken járva mindenfelé vízimadarakat látunk. Párban vagy csapatokban vannak. A pihenőszigeteken éppen a halászást befejező kárókatonák szárítkoznak. A töltés mellett a repüléshez lusta szárcsa fut a víz tetején. Arrébb kanalas gém, nagy- és kiskócsagok. Mellettünk barna rétihéja vitorlázik pocokra vadászva; a nád között piros lábú cankó csivitel. A nyílt víz óriás éléskamrát nyitott a környék madarainak. Futó Elemér arról tájékoztat, hogy valamennyi kis-balatoni madárfaj szaporább lett az I. ütem elkészítése óta. Az idén például már 120 pár komtyosréce fészkel itt. Azelőtt talán három pár sem volt ezen a vidéken. De megjelent a daru is, és ugyancsak fészkel az itt három évtizede nem látott batja is. A madárparadicsomot a kutatók a tározó közepén álló kilátóból, a kirándulók a bányavári-szigeten felállított, Balatonmogyoródról megközelíthető magaslesről figyelhetik. A természetvédők és a vízügyesek kezdettől fogva együtt fáradoznak azon, hogy minél tisztább vizet és minél több madarat „produkáljon” a tározó. Konfliktusmentes kapcsolatukban ma már csak az a nyitott kérdés, hogyan oldhatnák meg, hogy ez a gyönyörű táj védett terület legyen. A vízügyi igazgatóság a régészek munkáját is segítette, így az I. ütem építkezésénél több mint 600 avar kori sír maradt sértetlen a homokszigeteken. Az I. ütem harminc kilométer hosszan kiépített töltésrendszerét elhagyva a II. ütem 105 kilométer hosszan épülő töltéséhez érünk. Az idén márciusban hagyták jóvá ennek a nagyszabású munkának a hárommilliárd forintos költségvetését. A munkák azonban — külön engedéllyel — már az elmúlt évben megkezdődtek. Készülnek a zsilipek, emelkednek a láp fölött a 2,5-3 méter magas, négy méter koronaszélességű töltések. A II. ütem lassított beruházás, így a mocsarat csak 1993-ban lehet majd elárasztani, s két évvel később, a partszéli fásítással fejeződik be véglegesen a Kis-Balaton vízvédelmi rendszerének teljes kiépítése. Gépkocsink elakad a homokos talajban. Billenős Tátra teherautóval folytatjuk utunkat az épülő szivattyútelephez. Éjjel-nappal hordják ide a földet, megállás nélkül dolgoznak a buldózerek. Most már könynyebben megy a munka, ám a több méter vastag tőzegen, lápon embert és gépet próbára tevő művelet volt a töltés alapozása. Dolgoznak már az utolsó állomáson is. E fenékpusztai műtárgy építését egy fiatal mérnök, Laki István irányítja. Büszke a nagy feladatra, már csak azért is, mert édesapja valamikor ezen a vidéken kubikolt, és ő maga is dolgozott itt gyerekkorában. Akkor még álmodni sem mertek erről a nagy vállalkozásról. A víz innen már majd egyenesen a Balatonba szalad. Gaál Ferenc mondja: ha elkészül a Kis-Balaton rendszere, a vízgyűjtő terület szenynyeződésének a felét fogja meg. Idő kell ahhoz, hogy beálljon az alkotás, de az I. ütem működése máris eredményt mutat. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Kis-Balaton nem old meg minden balatoni gondot. A tó szennyeződésének a zöme ugyanis lakott területekről, az egyéb vízfolyásokból, a levegőből, a beömlő tisztítatlan szennyvizekből, az erózióból származik. A mérések szerint még az üdülők is napi egy tonna zsiradékot juttatnak a vízbe, főként napolaj és egyéb testápoló szerek formájában. Ha nem volna erős a természet, talán már nem is élne a tó. De él, és most a Kis-Balaton feltámasztásával minőségileg is változik. A kétkedők úgy vélik, elég lett volna megtisztítani a Zala folyót, az is megoldotta volna a gondokat. A vízügyi szakemberek azonban bizonyítják, hogy nincs olyan vegyi tisztítás, amely a biológiai tisztulással vetekedne. Nem is szólva a költségekről. Az Őriszentpéter-közeli Szalafő határából eredő Zala 250 millió köbméter vizét ugyanis csak évi 1,5 milliárd forinttal lehetne tisztán tartani. A Kis-Balaton védőrendszere pedig összesen 3,5 milliárdba kerül. Reméljük, hogy ez a befektetés időtlen időkre szól. Réthy István Gaál Ferenc: Holland kotrógép végez velőgátján. Épül a vízvédelmi rendszer II. üteme, karbantartást az új madárparadicsom egyike-BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELEI 1993-ban árasztják el ezt a lápvidéket. Az I. ütem utolsó zsilipjénél hagyja el az elárasztott területet a Zala.