Népszabadság, 1992. július (50. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-01 / 154. szám
Bonn nem küld katonákat az ENSZ-erőkbe (Bonni tudósítónktól) Németország semmilyen körülmények között nem vehet részt közvetlen módon az ENSZ délszláv békefenntartó, vagy esetleges béketeremtő (fegyveres) akcióiban - erősítette meg Klaus Kinkel német külügyminiszter hétfő este útban Washingtonba a repülőgépén vele utazó újságíróknak nyilatkozva. , Még ha meg is változtatnák a Bundeswehr egységeinek külföldi szerepvállalását pillanatnyilag kizáró alkotmányt, Kinkel szavai szerint a németek is második világháborús történeleme súlyosabban nyom a latba és kizárja német csapatok jugoszláviai bevetését. A külügyminiszter ugyanakkor hangoztatta, hogy a Bundeswehrnek be kell kapcsolódnia a nemzetközi segély- és mentőakciók lebonyolításába, amint a szarajevói légikikötő megnyitása után ez lehetővé válik. Konkrétan a segélyszállítmányok és az egészségügyi támogatás beindítására tervezett légihíd megépítésében való német részvételt említette, illetve azt, hogy esetleg élelmiszercsomagokat dobnának le repülőgépekről Bosznia-Hercegovina elzárt területeire. Léderer Pál Lord Carrington, az EK jugoszláviai békeközvetítője hamarosan Szarajevóba utazik, hogy tárgyaljon Izetbegovic elnökkel és Radovan Karadzsics boszniai szerb vezérrel. A londoni The Guardiannek elmondta: mindent meg kell tenni a politikai patthelyzet feloldására, amint enyhül Szarajevó ostroma és érkezni kezd a segély. Hozzátette: a volt Jugoszlávia területén nem lesznek hosszas béketárgyalások. Ragaszkodik hozzá, hogy a rendezés során megoldást találjanak Kosovo és a horvátországi szerb területek problémájára is. A párizsi védelmi minisztérium bejelentette, hogy ma százhúsz francia tengerészgyalogost vezényelnek Szarajevóba, a repülőtér biztosítására. A katonák az ENSZ parancsnokság ellenőrzése alá kerülnek. Törökország kész részt venni a bosznia-hercegovinai vérontás megakadályozása érdekében indítandó nemzetközi katonai akcióban - jelentette ki a bécsi látogatáson tartózkodó Hikmet Cetin török külügyminiszter. (MTI) Felhúzzák az ENSZ-lobogót a szarajevói repülőtéren A NÁRODNA OBRODA BŐSRŐL „Lehetséges a megegyezés” „A helyzet nem reménytelen, a megegyezés lehetséges” - írja a bősi kérdésről a Pozsonyban megjelenő Národna Obroda keddi száma. A lap az építkezés leállításának lehetőségét is felveti. A cikk szerzője úgy vélekedik: a végső megoldást nem az erőfitogtató nyilatkozatoktól, hanem a mérlegeléssel megelőzött, megfontolt tárgyalásoktól lehet remélni. Leszögezi: 1990- ben a 33 fős csehszlovák szakbizottságból csupán 14 találta jelentéktelennek az erőműnek az ivóvíztartalékot veszélyeztető hatásait. A Národna Obroda úgy találja: a jelenlegi „hűvös helyzet” ellenére is tárgyalni kell, sőt ezt írja: „A bősi erőmű befejezését célzó építkezés költségeinek és lényegesen alacsonyabb hasznának arányait figyelembe véve szinte kikényszerül a kérdés felvetése: nem kellene-e mégis ideiglenesen leállítani az építkezés befejező fázisát és megegyezni? Mert lehetséges, hogy hiábavaló kiadásnak bizonyulnak a befektetett milliók, és közben nem csak az erőmű ügyében, de a két ország kapcsolataiban is a szélsőségekig fokozódhat a helyzet.” (MTI) Egy, a biztonsági szolgálat egyenruháját viselő férfi hétfőn a kelet-algériai Annaba városában két pisztolylövéssel megölte Mohammed Budiafot, az Algériát fél éve irányító Legfelsőbb Állami Bizottság elnökét. A gyilkost az elnök testőrei lelőtték, bűntársa viszont él, kihallgatói tőle várják a merénylet körülményeinek tisztázását. Bár a részleteket még nem ismerjük, annyi világosnak látszik, hogy nem magányos bosszúállókról van szó, hanem alaposan megtervezett gyilkosságról. Mohammed Budiaf éppen beszédet mondott Annaba város kultúrházában, amikor az elnöki tribün bal oldalán robbanás történt. Miután az elnök sértetlen maradt, valaki gránátot gurított a széke alá, ami viszont nem robbant fel. Ekkor érte utol a tömeggel együtt a kijárat felé menekülő Budiafot a merénylő, és közvetlen közelről két golyóval halálosan megsebesítette. Az algériai televízió helyszínen rögzített képsoraiból kiderül, hogy még a merénylet után tíz perccel is tűzpárbaj zajlott a kultúrház épületén belül. Legalább félszázan, köztük miniszterek és újságírók megsebesültek. A 73 éves elnök január 14-e óta állt az öttagú Legfelsőbb Állami Bizottság élén, amely az Iszlám Megmentés Frontjának választási győzelmét megakadályozva államcsínnyel került hatalomra. Maga Budiaf közel három évtizedes marokkói száműzetésből tért haza, s a hatalmat gyakorló kollektív testület elnökeként kemény kézzel látott hozzá az iszlám erők visszaszorításához. Mindenekelőtt betiltotta az Iszlám Megmentés Frontját, és Mohamed Budiaf algériai elnök meggyilkolása felidézi azoknak az állam- vagy kormányfőknek a listáját, akiket a legutóbbi tíz évben gyilkoltak meg. 1982. szeptember 14. - Basir Dzsemajel libanoni elnököt néhány héttel azután gyilkolják meg, hogy elnökké választották. 1984. október 31. - Indira Gandhit, India miniszterelnökét Új-Delhiben testőrségének két szikh tagja öli meg. 1986. március 1-jére virradó éjszaka Stockholmban meggyilkolják Olof Palme svéd miniszterelnököt. 1987. június 1. - Hasid Karami libanoni miniszterelnök helikoptere úton Tripoliból Bejrútba, felrobban. 1987. október 16. - Thomas Sankarát, Burkina Faso államfőjét egy államcsíny során gyilkolják meg. 1989. november 22. - René Muavad libanoni elnök robbantás áldozata lesz. 1989. november 26. - Ahmed annak nyolc vezetőjét - élükön Abdel Káder Hasamival - börtönbe vetette. Az iszlám erők - néhány arab ország támogatását maguk mögött érezve - egy ideig még tartották magukat, s felfegyverzett csoportjaik összeütköztek a rendfenntartó erőkkel. Február első hetében az összecsapásokban tizennégyen meghaltak, és hatvanhatan megsebesültek. Budiaf ezt követően rendelte el az iszlám hívek tömeges letartóztatását. Betiltotta a pártot, és tizenkét hónapra rendkívüli állapotot vezetett be. A gyilkosság szempontjából nem lényegtelen tény, hogy két nappal ezelőtt kezdődött el a hét legfőbb iszlám vezető pere. A négytagúra fogyatkozott Legfelsőbb Állami Bizottság egyhetes gyászt rendelt el Budiaf elnök tiszteletének emlékére. Törölték a függetlenség 30. évfordulójának július 5-ére kitűzött ünnepségét, s az ország egész területén betiltottak minden kulturális és sportrendezvényt. Az elnök temetésére alighanem még ma sor került, de hogy mi lesz holnap Algériában, azt egyelőre senki sem tudja. Ma még megválaszolatlan a kérdés: ki adott parancsot az elnök meggyilkolására. A legkézenfekvőbb lenne az ügyet az Abdallahot, a Comore-szigetek elnökét lázadó katonák ölik meg. 1990. szeptember 10.- Ugyancsak lázadók gyilkolják meg Samuel Doet, Libéria elnökét 1991. május 21. - Radzsiv Gandhi, Indira Gandhi fia pokolgépes merénylet során veszti életét. A második világháború befejezése óta öt állam- és kormányfő meggyilkolása különösen emlékezetes maradt. 1948. január 30. - Mahatma Gandhit egy fanatikus öli meg Új-Delhiben. 1961. január 17. - Patrice Lumumbát Katangában gyilkolják meg. 1963. november 22. - John Kennedy életét Dallasban puskalövések oltják ki. 1973. szeptember 11. - Salvador Allende chilei elnök egy államcsíny során veszti életét. 1981. október 6. - Anvar el- Szadatot Kairóban egy katonai díszszemle közben lövik le. (MTI-Panoráma) iszlám erők nyakába varrni, de nehezen elképzelhető, hogy a valósággal „lefejezett” szervezet ilyen befolyással rendelkezett volna. Közelebb járhat az igazsághoz az, aki a gyilkosokat a hadsereg soraiban keresi. Hogy juthatott volna az elnök közelébe valaki, ha nem „kebelen belüli”? Miként sétálhatott be valaki az épületbe kézigránáttal a zubbonya alatt? S miként lehetséges, hogy még a második sikertelen kísérlet után sem akadt senki, aki az elnök védelmére keljen? A hadsereg szemében túlságosan gyöngének tűnhetett az a személy, aki az ország civilizált jövője miatt képes volt feltartóztatni az iszlám választási győzelmét? Még keményebb kézre lenne szükség? Olyanra, mely a demokrácia gyakori hangoztatásával - mint Budiaf - nem vonja kétségbe a hadsereg törvényenkívüliségét? Lehetséges, de távolról sem biztos. Algériában ugyanis olyannyira törékennyé vált a törvényes rend, a biztonság, hogy a merénylet okairól és okozóiról még számos variáns elképzelhető. A káosztól való félelemnél most csak egyvalami nagyobb: a polgárháború fenyegetése. Seres Attila Algéria: félelem a káosztól NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1992. július 1., szerda Jordán vendég Göncznél és Antallnál - Az izraeli választások után megnyílt a lehetőség Közel-Keleten az igazságos rendezéshez. Közös érdek, hogy a helyzet megoldódjon és a térségben nincs alternatívája a békés egymás mellett élésnek - mondotta Göncz Árpád kedden, fogadva Kamál Abu Dzsaber jordán külügyminisztert. A közel-keleti politikus történelmi pillanatnak minősítette a jelenlegi helyzetet, amely alkalmas a megbékülésre és jelezte, hogy országa mindent elkövet, hogy az ENSZ 242-es és 338-as határozatainak szellemében megszülessen az igazságos béke. A Magyar Köztársaság elnöke emlékeztetett arra, hogy változatlanul érvényes a Husszein jordán király meghívása hazánkba. A jordán külügyminisztert fogadta Antall József miniszterelnök is. A látogatás egyik célja átfogó együttműködési szerződés előkészítése volt. Antall József megerősítette a magyar kormány külpolitikájának egyik fontos célját és jellemzőjét: a kiegyensúlyozott, jó kapcsolatokra való törekvést mind Izraellel, mind az arab országokkal. Kifejezte kormánya szándékát a közel-keleti békefolyamat erőnkhöz és lehetőségeinkhez mért támogatására. (MTI) ■* L t— c - r- -w ■■■w ~S, •“» ‘"’k .■ — i ■ '/A fJ | Pestre jönne aláírni az orosz védelmi miniszter Amennyiben a szovjet csapatkivonás vagyoni és pénzügyi kérdéseiről zajló szakértői tárgyalások olyan szakaszba érkeznek, az orosz védelmi miniszter szívesen utazik Budapestre, hogy aláírja a megállapodást. Ezt maga Pavel Gracsov közölte szerdán a moszkvai magyar nagykövetség katonai és légügyi attaséi hivatalának helyettes vezetőjével, Tóth István őrnaggyal. A magyar főtiszt azon a moszkvai fogadáson vett részt, amelyet a volt szovjet védelmi minisztériumnál bejegyzett katonai attasék oroszországi akkreditálása alkalmából adtak Moszkvában. (MTI) Parlamenti küldöttség járt Albániában Négy napot töltött Albániában a magyar Országgyűlés négyfős küldöttsége. A Dornbach Alajos parlamenti alelnök vezette delegációt fogadta Sali Berisa köztársasági elnök, Aleksander Meksi miniszterelnök, Alfred Serreqi külügyminiszter, és találkoztak a három parlamenti pártfrakció - a demokraták, a szocialisták és a szociáldemokraták - képviselőivel. Dornbach Alajos elmondta: az albán politikusok a magyar törvényhozás eddigi munkája, a mezőgazdaság tapasztalatai és a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségei iránt érdeklődtek. Hazánk számára pedig befektetési lehetőséget és piacot jelenthet a balkáni ország. (MTI) FÁK: vám az importra Július elsejétől vámot vetnek ki a FÁK területére érkező importra, amelynek átlagos értéke öt százalék. A gyógyszerek és élelmiszerek vámmentesek, viszont tizenöt százalékos a vám az autókra, húszszázalékos az alkoholokra és ötszázalékos a timföldre. A barterüzletek büntetőadója harminc százalék. Moszkvában azt is bejelentették, hogy az orosz központi bank július elsejétől bevezeti a rubel konvertibilitását, 125,26 rubel/dollár kezdő árfolyamon. A rubel konvertibilis valutákkal szembeni árfolyamát a devizapiacok kereslet-kínálati viszonyai szabályozzák. (MTI) Az ENSZ-főtitkár közvetít Dél-Afrikában Az Afrikai Egységszervezet (AESZ) hétfőn Dakarban megnyílt 28. csúcstalálkozóján Abdou Dioufot, Szenegál államfőjét választották meg a szervezet új elnökévé. Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elnöke - miután tárgyalt a csúcson résztvevő Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárral - kijelentette: a világszervezet főtitkára új reményeket ébresztett a dél-afrikai konfliktus tárgyalásos megoldásával kapcsolatban. (MTI) Fatah-parancsnokot gyilkoltak meg Ismeretlen fegyveresek kedden a dél-libanoni Szidonban meggyilkolták a legnagyobb PFSZ-frakció, a Fatah libanoni milíciájának parancsnokát. A 43 éves Anvar Mardi ezredes testőreivel együtt éppen Szidon egyik főutcáján hajtott át BMW-jével, amikor a támadók géppisztolyokkal tüzet nyitottak rájuk. Mardi a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe, s három testőre is megsebesült. A támadók egy gépkocsival elmenekültek, de a libanoni hadsereg nagyszabású kutatásba kezdett kézre kerítésükre. Ebben az évben már több támadást hajtottak végre Dél-Libanonban palesztin vezetők ellen. Libanoni illetékesek a palesztinok közötti hatalmi harcokkal magyarázzák a merényletet, míg palesztin tisztségviselők Izraelt okolják az akcióért. Mardi három héttel ezelőtt tért vissza Tuniszból, a PFSZ főhadiszállásáról, ahol akkor nevezték ki őt a Fatah libanoni milíciájának vezetőjévé. A szervezetnek az ottani palesztin menekülttáborok védelme lenne a feladata. (Reuter) MAJOL NAGY-BRITANNIA AZ EK SOROS ELNÖKE Major mindent feltett Maastrichtra Tagságának húsz éve alatt most negyedszer tölti be a Közösség elnökének tisztjét Nagy- Britannia. Mint John Major miniszterelnök ezzel kapcsolatban kijelentette, az Egyesült Királyság kritikus pillanatban veszi kezébe a Közösség kormányrúdját. A Maastrichti Szerződés ratifikálásának izgalmas folyamata, a Közösség szélesítéséről folytatót vita, az Egységes Európai Piac bevezetésének fináléja csak a legfontosabb a Közösség további sorsát döntően befolyásoló tényezők közül, amelyek mind kihívást jelentenek a brit elnökség idejére. Az elnökség nagy felelősséget ró az Egyesült Királyságra, ugyanakkor nem biztosít semmiféle külön döntési jogot. A brit kormány és a külügyminisztérium mégis úgy látja, a következő hat hónapos periódus lehetőséget nyújt arra, hogy Nagy-Britannia a változások korszakában segítsen Európa jövőjének formálásában. John Major feltett szándéka az elnökség idejére, hogy demonstrálja, Nagy-Britannia Európa szívében érzi magát. Bár hagyományai részben különbözőek, a történelem és kultúra összekötik a többi európai nemzettel. Tristan Garel-Jones az európai kapcsolatokért felelős külügyi államminiszter konkrétabban is kifejtette, melyek Nagy- Britannia prioritásai az elnökség idején. Nyolc pontban jelölte meg a fő feladatokat, ezek: a Maastrichti Szerződés ratifikációja; a Közösség decentralizációja (a döntéseket lehetőleg a nemzeti és helyi parlamentek hozzák, csak az ezen a szinten vitatott kérdések kerüljenek a brüsszeli központ elé); felkészülés a 340 millió embert átfogó Egységes Európai Piacra; a Közösség költségvetésének visszafogása (Jacques Delors emelési terveinek megakadályozása); a tárgyalások megkezdése a Közösség bővítéséről; a kelet-közép-európai országokkal és a volt Szovjetunió köztársaságaival folytatott kapcsolatok fejlesztése; a GATT-tal folytatott tárgyalások befejezése és végül környezetvédelmi kérdések. A Népszabadságnak arra a kérdésére, vajon egységes egészként kezelik-e a „visegrádi hármak” csatlakozásáról kezdődő tárgyalásokat vagy John Major budapesti ígéretének és biztatásának megfelelően Magyarország prioritást élvez, Tristan Garel-Jones kifejtette: „Minden ország csatlakozási kérelmét a gazdasági átalakulás és a demokrácia kiépítése során elért előrehaladásuk alapján, egyenként, egyéni eljárással fogjuk elbírálni, amikor ez aktuális lesz, előreláthatólag a század vége felé. Nem lehet elvitatni ezen országok különböző fejlettségi szintjét. Ma azonban még csak általánosságban beszélünk a Közösség bővítéséről.” John Major egyébként a lisszaboni csúcsértekezleten is megerősítette, hogy a Közösséghez való csatlakozás kilátása bátorítja a kelet-közép-európai országokat a piacgazdaság és a demokrácia intézményeinek kiépítésében. Egyelőre azonban úgy tűnik, a legtöbb, amit el lehet érni, egy ún. Európai Politikai Térség, amely a csatlakozni kívánó országok politikai együttműködését biztosítaná a Közösség tagországaival. A brit kormányfő elkötelezett Maastricht mellett. Mint a hét végi csúcs után kiszivárgott, akár a lemondásra is hajlandó lenne, ha nem tudná keresztülvinni a szerződés brit ratifikálását. A sikerre papírforma szerint esélye van, hiszen mind a három nagy parlamenti párt választási kiáltványa magában foglalta a nyugat európai politikai unió célkitűzését. London, 1992. június 29. R. Hahn Veronika