Népszabadság, 1994. szeptember (52. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-01 / 204. szám

2 NÉPSZABADSÁG Orosz búcsú Németországtól ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A jelenleg Moszkvában élő és dolgozó tiszt kicsit furcsának találja az elkülönített búcsúün­nepségeket, de gyorsan hozzá­teszi: a kérés eldöntése nem a katonák, hanem a politikusok dolga volt. A kelet-berlini Treptow­­parkban elterülő több mint 100 ezer négyzetméteres szovjet ka­tonai hősi emlékmű körül a gen­­darmenmarktihoz hasonló biz­tonsági intézkedések érvénye­sülnek. Belépés itt is csak hiva­talos meghívóval, így a szikrázó napsütésben virágcsokrokkal a kezükben szép számmal gyüle­kező berliniek nagy része csak a kerítésen túlról követheti figye­lemmel az eseményeket. Egy kis porszem mégiscsak bekerül az eddig tökéletesen működő gépe­zetbe. A PDS delegációját a ren­dőrök nem akarják beengedni. - Virágot lehet, koszorút nem - közli az ügyeletes parancsnok, így a háromfős delegáció kény­telen megvárni, amíg Jelcin és Kohl, valamint a háborús vete­ránokkal teletűzdelt hivatalos vendégsereg elhagyja az ünnep­ség területét. A Térdelő anya emlékművé­nél három orosz és három né­met katona gyakorolja a dí­szőrséget. A fotósok azonnal megérzik a nagy pillanatot, csapatostul rontanak a dísze­gyenruhásokra, hogy elkészít­sék a világsajtót bejáró képet. A történelmi eseményben „köz­reműködő” fiúk - puskával és anélkül egyaránt - szívesen áll­nak kötélnek, s igyekeznek be­leélni magukat a felhőtlen ka­tonabarátság jelenetébe. Nyi­­kolaj, Dmitrij és Alekszej több mint egy éve szolgálnak az egy­koron Berlint felszabadító 6. gépesített lövészhadosztály ké­sei utódaiként. Most majd Kurszkba utaznak. A 18-19 éves fiúk nem félnek a jövőtől, a múlttal pedig érezhetően nem foglakoznak. - Más világ volt akkor - mondja az orvosnak készülő 18 éves Dmitrij, aki szinte visszhangozza Jelcin szavait: a háborúért nem a né­met nép volt felelős. A három ifjú háromezer tár­sával együtt utoljára parádézik német földön. Búcsúzóul elé­­neklik még a külön a csapatki­vonás befejezésére komponált indulót. - Isten veled Németor­szág, mi örökre elmegyünk, de a dalaink emlékeztetni fognak a szép napokra - szól a nóta. A kétfejű sasos címer helyett még sarló-kalapácsos és vörös csil­lagos jelvényeket viselő oro­szok ütemesen menetelnek egy helyben. Dmitrij és társai kö­zül sokan valószínűleg már a másnapi indulásra és az eljö­vendő kurszki napokra gondol­nak. Láthatóan őket még nem fog­lalkoztatja a közeljövő gondja, amit az orosz védelmi minisz­ter, Gracsov itt Berlinben is, kis ünneprontással, megfogalma­zott. Szerinte a csapatokat nem négy, hanem tizenöt év alatt kellett volna kivonni, így lehet­tek volna csak elkerülhetők a hazatelepülés szociális kínjai. Jelcintől eltérően Gracsov na­gyon is kevesli a németek által az orosz katonák otthoni visszailleszkedésének meg­könnyítésére szánt 8,3 milliárd márkát. Burlakov vezérezredes elége­detten mosolyog. Tudja, hogy ő még visszatér Németországba. Nyugdíjasként hosszú turista­­utakat akar tenni egykori érde­mei helyszínén. Berlin, 1994. augusztus Dési András Ismét napi ezer menekült WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL New Yorkban ma kezdődnek meg a kubai - amerikai tárgya­lások. A havannai küldöttséget Ricardo Alarcon nemzetgyűlési elnök, volt külügyminiszter ve­zeti. Partnere Michael Skol cso­portfőnök (a miniszterhelyettes után következő beosztás) az amerikai külügyminisztérium­ban. Értesülések szerint az USA beleegyezett, hogy nem „csu­pán” a drámai méretű menekü­lési hullámról, hanem a két or­szág más vitáiról is szót ejtse­nek. Ha így lesz, akkor a csak­nem négy évtizedes ellenséges­kedés során felgyülemlett több tucat problémát kell napirendre tűzni. Kedden ismét több, mint 1300 kubai kelt át a Floridai­szoroson, de Miamiból vagy Key Westből szinte azonnal vissza­szállították őket a Kuba szige­tén lévő amerikai támaszpontra. Guantanámon már tizennégy­ezer haiti és tizenhatezer kubai menekült vár a sorsára. Belgrád engedi a megfigyelőket? Napról napra súlyosbodik az Északnyugat-Bosznia szakadár mu­zulmán körzetből elmenekült lakosság helyzete. A szarajevói kor­mányerők bosszújától rettegőket a horvátországi szerb krajina hatóságai propagandaokokból befogadták ugyan, de jelzik, hogy gondoskodni nem tudnak róluk. Zágráb ugyanakkor hallani sem akar arról, hogy horvát földre lépjenek. ÚJVIDÉKI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szabad ég alatt veszteglő, szinte minden ellátást nélkülö­ző földönfutók sorsán javítan­dó, nemzetközi lépések történ­nek hazaköltöztetésük érdeké­ben. A békefenntartók enge­délyt kértek a bosnyák kor­mányzattól a körzet „fővárosá­ba”, Velika Kladusába való be­vonulásra, s ha megkapják, ké­szek oltalmazni a visszatelepü­lők biztonságát. Zágrábban Fikret Abdic, a szakadárok szerb földre menekült bukott vezére az UNPROFOR civil szektorának vezetőjével és hor­vát illetékesekkel tárgyalt a problémáról, s azt sürgette, hogy a válságkezelésbe vonják be őt és embereit. Karadzsics köztársaságában ismertették a múlt hét végi refe­rendum hivatalos eredményét: a voksolók 96 százaléka mondott nemet a nemzetközi kontakt­csoport Bosznia-térképeire. Közben Mladics generális kije­lentette: a boszniai szerbek alig várják a muzulmánokkal szem­beni fegyvervásárlási tilalom feloldását, hogy végső vereséget mérhessenek rájuk. Ezzel vála­szolt Albright amerikai ENSZ- nagykövet bécsi nyilatkozatára, miszerint további szerb ma­kacskodás esetén az USA októ­ber 15-én kezdeményezni fogja az embargó megszüntetését. A macedón-szerb határon újabb halálos végű incidens tör­tént. A jugoszláv exköztársaság határőrei agyonlőttek egy ille­gális átkeléssel próbálkozó szerb csempészt. A belgrádi kormány erélyesen tiltakozott az eset miatt. □ Ismét mozgás tapasztalható a boszniai viszály megoldásának kérdésében. Milosevics szerb el­nök - kezdeti vonakodás után - talán mégiscsak egyetért azzal, hogy a Nyugat óhajának megfe­lelően külföldi megfigyelőket állomásoztassanak a boszniai szerbekkel való határterülete­ken. Erről a belgrádi Borba cí­mű lap számolt be orosz diplo­matákra hivatkozva. Hivatalo­san nem erősítették meg a hírt - jelentette a dpa. Párizs szerdán csatlakozott Moszkvának ahhoz a követelé­séhez, hogy mielőbb hívják össze­ a nemzetközi összekötő­csoportot. A pápa szarajevói látogatásának hivatalos boszniai bejelentése elle­nére II. János Pál pápa szokásos szerdai audienciája alkalmával nem erősítette meg a pozitív dön­téséről szóló hírt, sőt egyetlen mondattal sem utalt a szeptember 8-án esedékes útjára - jelentette római tudósítónk. A Szentszék szóvivője is csak annyit jelzett, hogy tovább foly­nak az előkészítő megbeszélések a boszniai etnikumok, illetve az ENSZ képviselőivel. Ennek kere­tében szerdán a Vatikánban tár­gyalt a boszniai államelnökség képviselője. A legutolsó informá­ciók szerint a pápa a kitűzött idő­pont előtt 48 órával hozza meg végleges döntését. KÜLPOLITIKA 1994. szeptember L, csütörtök Bossi az újságírókat vádolja Az újságírók kiforgatták a sza­vaimat - jelentette ki szerdán a neki tulajdonított nyilatkozatot cáfolva Umberto Bossi. Az itá­liai kormánykoalícióban részt vevő Északi Liga vezére az ANSA olasz hírügynökség mag­nófelvétele szerint egy nappal korábban azt állította: szemé­lyes érdeme, hogy 1987-ben si­került megakadályoznia 200 ezer észak-itáliai szeparatista fegyveres felkelését. Bossi, akinek nyilatkozatai rendre botrányt kavarnak, ezúttal hamar visszavonulót fújt. Szavait ugyanis nem csu­pán politikai ellenfelei, illetve koalíciós partnerei fogadták fenntartásokkal és iróniával, hanem saját pártjának „ke­mény magja” az alapítók is cá­folták. N. Cs. Kommunista párt Kárpátalján Ukrajnában utolsóként Kárpát­alján is megalakult a Kommu­nista Párt megyei szervezete, melynek több magyar nemzeti­ségű tagjai is van. Az alakuló gyűlésen részt vett Petro Szi­­monenko, az Ukrajnai Kommu­nista Párt első titkára, a Legfel­ső Tanács képviselője. Ukrajnában a kommunistáké a legnagyobb létszámú párt, kö­zel 150 ezer taggal. A választá­sokon a párt jelöltjeit mintegy 10 millió személy támogatta. A parlamentben a párt frakciója a legnépesebb, közel száz főből áll, s a szocialisták csak úgy tudtak frakciót alakítani, hogy a kommunisták néhány tagot delegáltak hozzájuk. K. E. Éjféltől él az IRA tűzszünete ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A Sinn Fein vezetője, Gerry Adams kijelentette, „megbo­­csáthatatlannak” tartaná, ha John Major kihasználatlanul hagyná a békének ezt a lehető­ségét. Felszólított arra is, hogy a brit kormány azonnal szün­tesse be a szervezet cenzúrázá­sát, ismerje el a Sinn Fein de­mokratikus mandátumát, és rendelje el a tartomány bizo­nyos demilitarizálását. Nem sokkal a közlemény nyilvánosságra hozatalát köve­tően megjelentek az első reak­ciók is. John Major „biztató­nak” tekinti az IRA tűzszüneti bejelentését, hangsúlyozta azonban: „Biztosak kell len­nünk abban, hogy valóban az erőszak tartós, azaz végleges beszüntetéséről” van szó. „Ha az IRA ténylegesen elkötelezett arra, hogy ezentúl kizárólag bé­kés, demokratikus eszközöket alkalmazzon, akkor a brit kor­mány is pozitívan fog válaszol­ni.” A tűzszünet alapját képező, 1993. december 15-i brit-ír bé­kedeklaráció szellemében leg­alább három hónapnak kell el­telnie, amíg a Sinn Feint meg­hívják a tárgyalásokra. Jeremy Hanley, a Konzervatív Párt el­nöke a BBC-ben kifejtette: „Az embereknek biztosaknak kell lenniük abban, hogy az IRA nem rejtette el a golyókat és bombákat a komódba, hogy azután előkapja, amikor elfogy­tak az érvei.” . Míg a brit és az ír kormány vezetői, valamint a a Munkás­párt és Liberális Demokraták szóvivői óvatos optimizmussal fogadták a fontos bejelentést, az Egyesült Királysághoz való tar­tozás folyamatosságát képviselő unionista pártok aggodalmuk­nak adtak hangot, félve, hogy a brit kormány titokban elvtelen engedményeket tett az IRA-nak. Lojalista terroristák nem ígér­ték meg az erőszak beszünteté­sét. Előbb meg akarnak győződ­ni arról, hogy a tűzszünet nem pusztán az IRA taktikája. R. Hahn Veronika Nem lesz szükség a brit katonára REUTERS-FOTÓ JEGYZET Murajama Tomiicsi japán kor­mányfő - aki most befejeződött körútján felkereste a Fülöp-szi­­geteket, Vietnamot, Malajziát és Szingapúrt - lényegében bocsá­natot kért országa második vi­lágháborús ázsiai szerepléséért. Lényeges, hogy mindig szilár­dan emlékezetünkben tartsuk azt a tényt: Japán múltbeli cse­lekményei, beleértve agressziót és gyarmati uralmat, elviselhe­tetlen szenvedést és bánatot okoztak sok embernek a térség­ben - jelentette ki. Japán bő négy évtized óta első szocialista miniszterelnöke ezzel túlment elődei, s Akihito császár eddigi megnyilvánulásain. Mélyen meghajolt Szingapúrban a ja­pán megszállás polgári áldoza­tainak emlékműve előtt, miután elhelyezte koszorúját. Murajama egyben bejelentet­te, hogy Japán százmilliárd jen - egymilliárd dollár - költség­vetéssel tízéves csereprogramot indít a béke és az ázsiai orszá­gokhoz fűződő baráti kapcsola­tok erősítése érdekében. Murajama hajlongása ugyan korántsem a nyitánya a tokiói „Ostpolitiknak”, azaz Japán új felfogású kelet-ázsiai politiká­jának, ám annak roppant fontos lélektani momentuma. A jú­niusban hivatalba lépett há­rompárti japán kormány - leg­alábbis annak feje - látványo­san demonstrálni kívánta, hogy távol-keleti politikáját végképp meg akarja tisztítani a múlt ter­heitől. S erre jó - gazdasági és politikai - okai vannak. Tokió pontosan tudja, hogy további gazdasági terjeszkedé­sének potenciálisan legfonto­sabb terepe a Távol-Kelet, a vi­lág leggyorsabban fejlődő térsé­ge - ellensúlyozandó egy­szersmind Amerikát. Murajama efelől nem is hagyott kétséget az elmúlt napokban. Útjának állo­másain mindenütt leszögezte: Japán kiemelkedő jelentőséget tulajdonít Ázsiának, s eltökélt szándéka a széles körű együtt­működés a térség valamennyi országával. „Az örökség legyen a közös jólét” - mondta. Sietett ugyanakkor hangsúlyozni, hogy Japán kizárólag védelemre tö­rekszik, nem akar mások biz­tonságát fenyegető katonai ha­talommá válni és távol tartja magát az atomfegyverektől. Noha Murajama visszafogot­tan lobbyzott Tokió állandó BT-tagságának ügyében, Ja­pánnak aligha van kétsége afe­lől, hogy a múlt lélektani lezá­rása híján kevés esélye van a politikai nagyhatalommá vá­láshoz. A japán kormányfő szingapúri meghajlása azonban egyszer talán még jelképpé lesz. Peking, 1994. augusztus Laczik Zoltán Tokiói „Ostpolitik” Feloszlik a hongkongi parlament PEKINGI TUDÓSÍTÓNKTÓL Peking szerdán eldöntötte: ab­ban a pillanatban, hogy Hong­kong 1997 nyarán visszakerül Kínához, felszámolja a brit ko­ronagyarmat politikai intéz­ményrendszerét, s a helyére sa­ját ízlésének megfelelőt állít. Kína - mint emlékezetes - éle­sen ellenezte Chris Palien hong­kongi kormányzó demokratizá­lási terveit, s a terület politikai jövőjéről folytatott kínai-brit tárgyalások a tavasszal holt­pontra jutottak. A határozat az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának határozata szerint 1997. június 30-án lép életbe. Azon a napon, amikor London visszaadja Pe­­kingnek a területet, Kína fel­oszlatja a hongkongi törvény­­hozást. A Patten-terv értelmé­ben a még hátralévő időben az eddiginél több delegátus kerül be a képviseleti intézményekbe közvetlen választás révén. Az északír konfliktus a katolikus kelta közösségek és a protestáns letelepe­dők közötti évszázados bizalmatlanság következménye. Az angol uralkodók a tizenkettedik században terjesztették ki hatalmukat Írországra, s a kato­likus íreket fokozatosan megfosztották földjeiktől, majd jogaiktól. 1801-ben az egyesülési törvény alapján Írország az Egyesült Királyság részévé vált. 1905-ben a Sinn Fein politikai párttá alakult, s az ír függetlenségért foly­tatott harc élére állt. Az 1920-as évek elején a Brit Nemzetközösség részeként megalakult a Szabad Ír Állam, amely 1938-ban lefektetett alkotmányával jogilag is telje­sen önálló lett, míg Észak-Írország az Egyesült Királyság részévé, az ott élő katolikusok pedig egy gazdaságilag hátrányos helyzetű kisebbséggé váltak. Az 1968-69-es katolikus felkelés után angol katonai ellenőrzés alá került Északírország nagy része. Az ír Nemzeti Hadsereg (IRA) bombatámadások sorát indította meg an­gol célpontok ellen. Válaszul a protestáns fegyveresek csoportokba szerve­ződtek. Az IRA utoljára 1975-ben tett tűzszüneti javaslatot a brit kormánynak - akkor alig egy hónapig tartott a béke. A Nagy-Britannia és Írország között tavaly decemberben megkezdett bé­ketárgyalások óta ötvenheten estek az öldöklés áldozatául. TÁVIRATI STÍLUSBAN________________ OROSZORSZÁG ENSZ-NAGYKÖVETE, Jurij Voroncov búcsút vett a Biztonsági Tanácstól, mert rövidesen átveszi Oroszország washingtoni nagykövetének a tisztségét. Voroncovot a BT-ben Lavrov volt külügyminiszter-helyettes váltja fel. (AFP) RUANDA ISMÉT KÉPVISELTETI magát - másfél hónapi távollét után - az ENSZ BT-ben. Az előző nagykövet rö­viddel azután mondott le önként tisztjéről, hogy a Ruandai Haza­fias Front hatalomra került Kigaliban. (MTI) TIRANAI ADATOK szerint Görögország eddig több mint 32 ezer albánt utasított ki. A kitoloncoltak egy része évek óta ille­gális menekültként tartózkodott a szomszédos országban - jelen­tette be az albán kormány szóvivője. Kedden több mint 2400 al­bán menekültet küldtek vissza hazájába. (MTI) Ezen a héten az öttalálatos lottó főnyereménye: 07 MILLIÓ forint!

Next