Népszabadság, 2002. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-22 / 45. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2002. FEBRUÁR 22., PÉNTEK 3 Szakadás a visegrádiak között P­rágában és Varsóban is bírálatként fogták fel Orbán szavait HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Lengyelországra vonatkozott Orbán Vik­tornak az a kijelentése, mely szerint egyetlen EU-jelöltet se kellene megvára­koztatni amiatt, ha valamelyik más tagje­löltnél komoly problémák merülnének fel a csatlakozási tárgyalásokon — írta csütörtökön a Rzeczpospolita. A konzer­vatív lengyel napilap -, amelyet az MTI szemlézett - megemlíti Orbánnak a Benes-dekrétumokkal kapcsolatban tett szerdai megjegyzését is. Mint írja, a ma­gyar miniszterelnök ugyanis - Ausztriá­hoz csatlakozva - váratlanul azt követel­te, hogy a két ország érvénytelenítse a második világháború után elfogadott dekrétumokat, amelyek szerinte nem egyeztethetők össze az uniós joggal. Az Európai Bizottság azonban egyértelműen azon az állásponton van - fejeződik be a Rzeczpospolita cikke -, hogy az EU-tagságot nem lehet függővé tenni a bene­­si dekrétumoktól vagy akár a lengyelor­szági reprivatizáció ügyétől. A L­idové Noviny prágai konzervatív napilap csütörtökön azt írta: alig két hete még úgy tűnt, hogy a visegrádi országok az európai uniós csatlakozás utolsó sza­kaszában közösen fognak fellépni Brüsz­­szellel szemben. Az unió bővítése azon­ban erősen közeledik, s minden ország kormánya a legtöbbet szeretné kiharcolni állampolgárai számára, és (minden or­szág) szeretné megmutatni, hogy ő a leg­jobb. A prágai lap ugyanakkor a Benes­­dekrétumok ügyében egyetért a magyar kormányfővel. „Meglehet, hogy Orbán célzatosan és kissé szabálytalanul kihasz­nálja a Benes-dekrétumokat, de lényegé­ben igaza van. A kitelepítésekről szóló dekrétumokat egyszer már az Európai Parlament is nem európainak és diszkri­minatívnak minősítette. Legfőbb ideje, hogy tegyünk valamit ezekkel a porosodó dokumentumokkal” — írja. Orbán nyilatkozata a visegrádi cso­portban nyilván szakadást jelent, ami egyébként az utóbbi hónapokban már körvonalazódott - mondta a Hos­­podárské Noviny című politikai és gazda­sági lapnak Ladislav Cabada, a pilzeni Západoceská Univerzita politológusa, aki úgy véli: Orbán hazai kártyával is játsz­hat, mert Magyarország választások előtt van, s ezzel a nyilatkozatával szavazato­kat szerezhet a jobboldalnak. Szlovákia vezető politikusainak sokkal bátrabban kellene fellépniük Magyaror­szággal szemben, mint azt teszik - jelen­tette ki csütörtökön Vladimír Meciar, az ellenzéki Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom-Néppárt (HZDS-LS) elnöke, háromszoros exkormányfő a kedvez­ménytörvény és a Benes-dekrétumok kapcsán. Amikor még tökéletesnek tűnt az együttműködés - európai uniós, illetve visegrádi kormányfők és külügyminiszterek tavaly decemberben Luxembourgban fotó: mt­­soós lajos Markó-Tőkés pengeváltás Minden alapot nélkülöz az a bírálat, amellyel Tőkés László püspök a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a román kormánypárt újabb együttmű­ködési megállapodását támadta — jelen­tette ki csütörtökön Markó Béla. Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, hogy Tőkés feltehetően nem olvasta az együtt­működés részleteit rögzítő jegyzőköny­vet, és ezért beszélt „homályos ígéretek­ről”. Tőkés püspök a román sajtónak adott nyilatkozatában azt is kijelentette, hogy Markó még az RMDSZ jövő május­ra tervezett kongresszusa előtt távozásra kényszerülhet tisztségéből. - Éhes disznó makkal álmodik - volt a szövetségi elnök válasza - írta az MTI. IPI-jelentés: politikai konfrontáció a magyar médiával ________________MTI-JELENTÉS________________ A média rendszerváltás utáni magyaror­szági átalakulásának nehézségeit ecseteli többek közt a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) csütörtökön, Bécsben bemutatott éves jelentése a sajtószabadság helyzeté­ről. A világ legjelentősebb sajtóorgánu­mainak kiadóit és főszerkesztőit tömörí­tő IPI részletesen ismerteti Mendreczky Károly MTV-elnökké való megválasztá­sának előzményeit, kitér a kuratórium összetételének vitatott voltára, s felidézi, hogy az intézet Orbán Viktor kormány­főnek írt levélben fejezte ki aggodalmát. Megemlíti a jelentés, hogy a Fidesz má­jusi konferenciájára nem engedték be a Magyar Hírlap munkatársait, s részlete­sen ismerteti az ehhez vezető történése­ket is. Az IPI jelentése megállapítja: „Ez a médiával szembeni konfrontáció és a közszolgálati intézményekre gyakorolt állami befolyás indította az Európai Uniót arra, hogy nyilvánosan szóvá te­gye a kormány néhány módszerével való egyet nem értését. Romano Prodi, az Eu­rópai Bizottság elnöke leszögezte, hogy többek között a médiatörvényben is szükség van változtatásokra ahhoz, hogy a csatlakozási tárgyalásokon egyetértést lehessen elérni”. A jelentés megemlíti, hogy Lakatos Pál, a Vasárnapi Újság cí­mű rádióműsor korábbi főszerkesztője a rendőrséghez fordult, mert fenyegető le­veleket kapott. A jelentés pozitívumként emeli ki, hogy az első roma rádióadó februárban megkezdte műsorát. Brüsszel fizeti a Szabadság hidat Őszre megtisztul a folyómeder Újvidéknél A NATO 1999-ben három hidat bombá­zott le a Duna újvidéki szakaszán. A híd­roncsok miatt leállt, majd részlegesen új­raindult a nemzetközi hajóforgalom. A hajózási társaságok kára egymilliárd euróra tehető. Az újvidéki folyószakasz megtisztítása és az akadálytalan hajózha­tóság biztosítása a Duna Bizottság fel­adata lett. A munkával idén nyár végére készülnek el a tendereken győztes cégek — nyilatkozta lapunknak Bernard Chenevez, a medertisztítási program igazgatója. A tisztítás munkafolyamatai. Az új­vidéki folyószakasz megtisztítása és az akadálytalan hajózás feltételeinek meg­teremtése öt lépésben történik: a fel nem robbant rakéták és bombák felderítése és hatástalanítása; a Zsezselj, a Péterváradi és a Szabadság híd roncsainak eltávolí­tása, végül pedig a folyómederben oko­zott környezeti károk elhárítása. Az öt munkára eddig három tenderben hirde­tett győztest a Duna Bizottság. Jugo­szláv vállalat hatástalanítja a bombákat és távolítja el a Szabadság híd roncsait, míg a Zsezselj híd maradványainak ki­emelését kilencven nap alatt egy bel­­ga-holland-jugoszláv konzorcium vég­zi. A fel nem robbant töltetek felkutatá­sa a jövő héten kezdődik. Részvételi esélyek. A Duna Bizottság tenderei teljesen nyíltak, minden pályá­zó egyenlő eséllyel indul. Nem csodál­kozom azon, hogy a helyszín sajátossá­gait legjobban ismerő jugoszláv cégek adták be a legjobb, így a győztes pályá­zatokat. Nemrég kiírtuk a negyedik ten­dert, ezúttal a Péterváradi híd roncsainak kiemelésére. Eddig három pályázónk van, köztük a magyar Hídépítő Rt. A hidak újjáépítéséről. Egyedül a Szabadság híd újjáépítéséről lehet szó. A Zsezselj mellett egy ideiglenes híd épült, míg a Péterváradi helyén az eredetivel megegyező szélességű új hidat emeltek a jugoszláv hatóságok. Az újjáépítés azon­ban már nem a Duna Bizottság feladata. Finanszírozás. A medertisztítási program összköltségvetése jelen állás szerint 25,7 millió euró (6,2 milliárd fo­rint). Ennek több mint nyolcvan százalé­kát az Európai Bizottság állja (a magyar hozzájárulás 100 ezer euró - A szerk.). Információim szerint készek száz száza­lékig finanszírozni a Szabadság híd újjá­építésének költségeit is. A pontonhíd sorsa. A Szabadság és a Péterváradi híd között valóban áll még a pontonhíd, ami nagyon fontos szerepet játszik az újvidéki közlekedésben, s ad­dig nem is bontják le, amíg újjá nem épül a Szabadság híd. Jelenleg hetente kétszer nyitják meg a pontonhidat a ha­jóforgalom előtt, de március 15-től már hetente háromszor. Remélhetőleg csök­ken a borsos átkelési díj is. Máté József Forrás: www.novisad.com NÉPSZABADSÁG-grafika M­aszkabnál Mindenki nyugodt lehet: a köztársasági elnöknél tartott beszélgetés a dur­va kampányról nem változtatott meg semmit. Minden mehet a maga útján tovább. Mádl kötelességszerűen felhívta néhány dologra a harcoló alaku­latok figyelmét, rigorózusan tartózkodva a konkrétumoktól, mindenki bó­logatott, Dávid Ibolya ismét előtolult pártja etikai kódexével, s Pokorni Zoltán bólogatott. Kuncze várta, hogy bocsánatot kérjenek tőle a hazaáru­lózásért, de csak cserét ajánlottak neki, ő meg ne áruljon hazát. Kovács in­gatta a fejét, nem értvén, miért kellene neki mindenben egyetértenie a kor­mánnyal ahhoz, hogy jó hazafiú legyen. Csurka a tőle telhető leggálán­­sabb módon azt ígérte, nem lesz akkor demonstráció a Köztársaság téren, amikor a szocik is ott tüntetnek (talán maguk ellen), majd mikor kiderült, hogy az ifjú szocialisták helyfoglalási engedélye egész hétvégére szól, visszavonta az egészet, vasárnap tüntet, szombatra helyet foglal. Szóval: mindenki a ma született bárány jelmezét mentette át a nagyböjt idejére, s őszintén csodálkozott, hogy a másik sejti, hogy az csak jelmez. A köztársasági elnök minden tekintélyét latba vetette, hogy higgadtság­ra s jó modorra intse a magukról megfeledkezetteket, úgy általánosság­ban. A tekintély felszolgált mennyisége arra volt elég, hogy ott a szobában nem bántalmazták egymást a pártelnökök. Az eredmény annyi, amennyi várható volt. Semmi. De mi is lehetett volna? Komolyan számított valaki arra, hogy Pokorni kezeit tördelve kér majd bocsánatot az MSZP-től és az SZDSZ-től a hirtelen felindulásban elkövetett hazaárulózásért? Netán tol­mácsolja ugyanezeknek Kövér László és Rogán Antal forró és bűnbánó üdvözletét, melyben a jövő karakán letéteményeseinek nevezik a mai el­lenzéki politikusokat? Vagy gondolt arra valaki, hogy Kuncze joviálisan meglapogatja Pokorni és Dávid vállát, mondván, jó gyerekek vagytok, nem is úgy gondoltam azt az elhúzást, csak egy kicsit ingerült voltam, mert langyos volt délben a leves? Esetleg arra számított valaki, hogy Ko­vács teátrális mozdulatokkal az asztalra teríti Kende Péter bundáját, vagy hogy Csurka könnyek között követi meg az ismeretlen baseballütőt? Nem naiv emberek ültek az asztalnál, ha a köztársasági elnököt nem számítjuk. A kampánnyal ott mindenkinek csak az volt a baja, hogy a másik is kampányol. Harcedzett figurák ők, pontosan tudják, mit csinál­tak négy, nyolc, tizenkét évvel ezelőtt, pontosan tudják, sose lehetett olyan nagyot vagy durvát mondani, hogy azt a másik ne próbálta volna meg tromfolni. Pontosan tudják, ahogy a közvélemény is, hogy ez a kam­pány semmivel sem lóg ki a korábbiak közül. A többihez képest csak annyi a különlegessége, hogy ez most van és itt. A kampány ilyen. A fi­gurák ilyenkor jobban érzik a tétet, izgatottabbak, s ez mindent felerősít. De csak azt, ami egyébként megvan. Az ostoba most még ostobábbnak látszik, a hazudós még hazudósabbnak, a jó beszédű még jobban beszél, az utcai harcosnak meg tényleg ott az utca. A jó újság most jobb, a rossz hírműsor most rosszabb, a gyávának most egy számmal nagyobb nadrág jár, mert kell a hely, s a bátor most könnyen vakmerő. Sajnálatos, de tény, hogy ilyenkor a kormánypártok kényszerülnének nagyobb szellemi apparátus megmozdítására. A történet alapjában róluk szól. A Szájer-Pokorni-féle cinikusok persze elvárnák, hogy az ellenzék fegyelmezetten vegyen részt az ő kampányukban, dicsérje az elmúlt évek teljesítményét, bizonyuljon jó ellenzéknek, mintegy legyen méltó arra, hogy a jövőben is jó ellenzék lehessen. Magukban biztos belátják, hogy ez milyen mulatságos álláspont, kifelé mindenesetre rezzenéstelen arccal képesek elmondani. Itt szó sincs az Orbán-kormány eddigi teljesítmé­nyéről. Itt egy mentalitásról van szó: aki nem szolgál, az ellenünk van. S ez a kampányban természetesen felerősödik: Magyarország ellen. De ez a gondolkodásmód csak jelleget ad a kampánynak, ettől az még nem lesz különösen durva. Viszont már a köztársasági elnök sem tud se­gíteni rajta. Krajczár Gyula Száztíz gát Egyszerre kétfelé futni nyilván csak a politikában lehet, de ott se könnyű, ha több, bennünket gáncsolni próbáló ellenfelet is gáncsolgatni kell köz­ben. Ráadásul az uniós csatlakozás célegyenesében a versenybírák tolo­gatják az akadályokat, a gátak magassága hullámzik, a vizesárkot hol fel­töltik, hol leszivattyúzzák. Nem éppen olimpiai sportág ez, nem is a rész­vétel, hanem a győzelem a fontos, méghozzá a végső: aki 2004-ben a brüsszeli célvonal mögé jut, attól már senki nem veheti el az aranyérmet. Szépen csillog majd bármilyen partmezőn, pedig csak ezüst lesz. Nyil­vánvaló ugyanis, hogy az unión belül eleinte a vártnál kevesebbet kapunk a pénzből, a véltnél nehezebbek lesznek a versenyfeltételek, és kiderül, hogy bent megint emelkedőkön kell kapaszkodni. A nyertes azonban hi­vatkozhat arra, hogy azért sok lesz a kapott pénz, szabályosabb a verseny, és a felkapaszkodásnak a puszta esélye is csak bent nyílik meg. De ez még odébb van, most még csak az uniós előselejtező zajlik, ezért kell kétfelé egyszerre futni. Az egyik irány az, hogy irány az unió, hiszen aki elszúrja a bejutás esélyét, az abszolút vesztes lesz. A másik irány viszont nem az igazi pályán, hanem a nézőtér felé vezet: a közönségünknek meg kell mu­tatni, hogy nem a bírák, hanem az ő kedvükért sietünk. Persze csak annyi­ra, hogy a gáncsolandó gáncsoskodókat ne kelljen előreengedni. Így eshet meg, hogy a mostani magyar kormányt mostani ellenzéke túlzott sietség­gel és Brüsszel iránti engedékenységgel vádolja - vagy azzal, hogy késle­kedik, és túl sokat makacskodik. Ha netán áprilisban majd helyet cserél­nek, a szerepek is cserélődnek majd, de a kétirányú bírálatok biztosan megmaradnak (ez utóbbiak még akkor is, ha Pesten nem lesz helycsere), így eshet meg, hogy amiért Brüsszelben dicsérik Magyarországot - nehéz csatlakozási fejezetek gyors lezárása, Orbán és Nastase alkuja-, azért Bu­dapesten az ellenzékben bírálják, miért enged könnyen a kormány külső kívánalmaknak, hisz’ nem belső érdek ez. Amiért viszont Brüsszelben megróják Magyarországot­­, nem jó, az lassan, emez kevés, amaz túl sok - ellenzékben az ígérik, hogy majd ők jobban és gyorsabban eleget tesz­nek a külső kívánalmaknak, hisz’ belső érdek az. A kormány visszavag­­dalkozik, suhint itthon, suhint Brüsszelben, ahogy ellenzéke is. Kint per­sze elnézik, tudják, bent kampány van, vége lesz egyszer annak is. Brüsz­­szelnek amúgy mindegy, milyen pártmezben „enged” neki Budapest, már ha mindenképpen méltatlannak akarja érezni a hetyke magyar, hogy egy csomó pénzt kap, pedig kettőt kért. Mindeközben Varsóban, Pozsonyban és Prágában ugyanezt a sport­ágat űzik. Vigyázó szemüket kifelé is bandzsítva, egymásra és Budapest­re is vetve. Persze, jó lenne négyesben egyszerre beérni, de ha ez vala­miért nem megy, legalább mi beérjünk. Különben is: most se vagyunk, a célban se leszünk egyformák. Bárhogy igyekszünk leplezni, sandít a sze­münk. A lengyelekről, csehekről, szlovákokról is úgy látjuk, hogy a sze­mük se áll jól. Kicsit más szemmel nézik ugyanazt, na. Minden minősí­tés helyett elég a tény: a visegrádi négyek nem képesek, nem is lehetnek úgy egyszerre kétfelé futni, hogy közben ne taszigálják egymást. S bár­melyik botlik, a többiek fülig érő sajnálkozással faképnél hagyják. Hiá­ba, nem csapat-, hanem egyéni sportág ez, még ha a bírák olykor szeret­nék is nyárban látni a versenyzőket. S ahogy Pesten, úgy „Visegrádban” se jó sehogy se, vagy az a baj, hogy túlságosan összekötjük magunkat a többiekkel - vagy az, hogy elszakadva tőlük, magunkra maradunk. Ha te engedsz, az nekem baj, ha én keménykedek, neked baj, fordítva dettó, se­baj, ennek is vége szakad egyszer, az év végére kiderül, hogy ki jut a döntőbe, a többi csak rossz emlék marad, legalábbis a győztesnek. A vesztes óvhat ugyan, de őt már nem óvja meg senki, csak biztatják majd, imhol még száztíz gát. Uccu neki. Füzes Oszkár

Next