Népszabadság, 2004. április (62. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-28 / 99. szám

Kadhafi, az EU reménysége A líbiai vezér másfél évtizede először utazott Európába Füzes Oszkár brüsszeli tudósítónk A tüntetők „terrorista gyilkos" kiáltá­sokkal, az Európai Bizottság (EB) mo­solygós kézfogással, ünnepi ebéddel és látható örömmel fogadta Brüsszelben Moammer el-Kadhafi ezredest. Líbia fura ura 1989 óta először utazhatott Euró­pába, mert félőrült diktátornak és a ter­rorizmus egyik fő támogatójának tartot­ta őt a világ. Mostanra azonban Líbia kártérítést fizetett az általa felrobbantott PanAm-gép áldozataiért, letett a terro­risták pátyolgatásáról, és teljes nemzet­közi ellenőrzés mellett lemondott tö­megpusztító fegyvereiről. Immár Washingtonban is latolgatják, hogy az országot leveszik a „gonosz ten­gelyéről", Európa azonban beelőzött. Moammer el-Kadhafitól az Európai Unió világpolitikai szerepének látvá­nyos erősödését, a mediterrán térség va­lamelyes stabilizációját remélik­­ és nagy üzleteket. A „népi szocializmus­ban" lepusztult ország helyreállítása zsí­ros falat lehet az unió cégeinek, elsősor­ban az olasz, a brit, a belga és a spanyol vállalkozók tülekednek. A jellegzetes ruhájú és stílusú ezre­dest Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke üdvözölte, majd az egész EB látta ebédvendégül. Az Európát Észak-Afri­­kával összekötő, remélt együttműködési övezet új sztárját Prodi teljes jogú tagnak hívja az úgynevezett barcelonai folya­matba, ahogy az EU és a mediterrán tér­ség különleges kapcsolatának tervét ne­vezik. Cserébe azért elvárja, hogy „meg­felelő megoldás" legyen a Líbiában fog­va tartott külföldi orvosok,és az 1986- ban felrobbantott nyugat-berlini diszkó ügyében. Kadhafi, aki máris „testvéremnek" szólította Prodit, egyelőre annyit ígért, hogy „Líbia a világbéke élcsapata lesz, valamint szilárd híd Európa és Afrika között". De kérés formájában tett egy nagy és alighanem igen vonzó ajánlatot is: gyors és nagy beruházásokat sürge­tett Európától (és Amerikától) országa olaj- és gáztermelésének modernizá­lására. Baráti kézfogás: Prodi örömmel fogadta Brüsszelben Kadhafi ezredest Az AI nem bocsát meg Tripolinak MTI Líbia rendszeresen megsérti az em­beri jogokat - áll az Amnesty Interna­tional (AI) nemzetközi emberjogi szer­vezet közleményében, amit Kadhafi brüsszeli útjára időzítettek. Az emberi jogok tiszteletben tartását az EU és Tripoli közötti közeledés feltételéül kell szabni - szorgalmazza a szervezet. Mint az AI megjegyzi, Líbiában tör­téntek bizonyos reformok, ám az embe­rjogi visszaélések folytatódnak, gyak­ran a terrorizmus elleni harc jelszava alatt. A líbiai törvények korlátozzák a szólás- és gyülekezési szabadságot, és ezt súlyosbítják az önkényes letartózta­tások, kínzások és a bebörtönzöttekkel való rossz bánásmód. Továbbra is hoz­­nak és végrehajtanak halálos ítéleteket, még politikai tevékenységgel kapcsola­tos bűntettek esetében is - mutat rá a közlemény. A jelentés elismeri, hogy a tripoli ha­tóságok az utóbbi időben több kedvező intézkedést hoztak, szabadon engedtek például közel háromszáz foglyot 2001- ben és 2002-ben, és bizonyos mértékig szabad utat adtak a nemzetközi ellenőr­zésnek. Líbia fordulat előtt áll - állítja az AI, amely figyelmeztet: Meg kell állapítani az igazságot a múlt esemé­nyeiről, és a líbiai hatóságoknak el kell kötelezniük magukat a belső reformok mellett. A Háttér Páriából lett szövetséges Jó egy évvel ezelőtt még Amerika lehet­séges célpontja volt. Ma már Colin Powell amerikai külügyminiszter az USA érdekének nevezi, hogy a koráb­ban páriaként kezelt Líbia visszatérhes­sen a nemzetközi közösségbe. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa teljesen, Washington pedig részben megszüntetett bizonyos Líbia­ elleni szankciókat. Az al-Kaidát immáron ellenségének nevező Tripoli „teljes feloldozásához" elsősorban az kell, hogy az 5,5 millió lakosú észak-af­rikai ország lekerüljön a terrorizmust támogató államok feketelistájáról. Erre Powell szerint jó esély van, mivel Amte­­rika nem lát bizonyítékot arra, hogy Líbia kapcsolatot tartana szélsőséges mozlim terrorcsoportokkal. Az elképesztő fordulat Moammer el- Kadhafi líbiai vezető nevéhez fűződik, aki levonta Szaddám Huszein iraki diktá­tor bukásából a megfelelő következteté­seket és hatalma megtartása érdekében időben átállt a Marokkótól Iránig húzó­dó térség átalakítására törekvő Bush­­adminisztráció oldalára. Az 1969-ben puccsal hatalomra került Kadhafi ezredes az első lépést tavaly augusztusban tette meg, midőn elismer­te országa felelősségét a skóciai Lockerbie felett végrehajtott merénylet miatt. Az 1988-ban, a PanAm járata elle­ni terrorakcióban összesen 270 ember vesztette életét. A líbiai vezető a második meghökkentő lépést múlt decemberben tette, bejelentve: felhagy tömegpusztító fegyverek előállítását célzó programjai­val. Kadhafi nemcsak a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel hajlandó együttműködni, hanem Amerikának is szolgáltatott értékes információkat. Ezek alapján sikerült bizonyítani, hogy a pa­kisztáni atomprogram atyja, Abdul Kadir Hán átjátszott bizonyos technológiákat Líbiának, Iránnak és Észak-Koreának. A bejelentés után a vezető nyugati poli­tikusok közül elsőként Silvio Berlusconi olasz, majd pedig Tony Blair brit kor­mányfő tett történelmi vizitet Kadhafi híres beduinsátrában. Tripoliban még mindig nehezményezik, hogy Róma­ nem számolt el gyarmattartói múltjával, ez azonban nem zavarta a Lafico líbiai állami befektetési társaságot, hogy a hetvenes években FIAT-részvényeket vegyen, két éve pedig az egyik legneve­sebb olasz labdarúgóklubban, a Juventusban vásároljon részesedést. A 62 éves Kadhafi egyik fia, Szaadi egyébként a Perugia profi játékosa. Az „örökös ezredes" ugyanakkor Párizzsal is igyekszik rendezni a viszonyt, mi­után kárpótlást ígért az 1989-ben, Niger felett felrobbantott francia UTA-gép ál­dozatai hozzátartozóinak. D. A. NÉPSZABADSÁG Repülő erőddel a mahdisták ellen Nedzsefnél tegnap az iraki konf­liktus egyik legvéresebb csatáját vívták meg, az amerikai expedí­­ciós erők több tucat ellenállót öl­tek meg. Hírösszefoglalónk Tovább éleződik a vita a nyugati hatal­mak között a felelősségről, a jövőről. A franciák június 30-án hatalomátadást akarnak, míg az amerikaiak talányosan fogalmaznak. Colin Powell külügymi­niszter minapi megfogalmazása szerint az új iraki átmeneti kormánynak „le kell mondania" a szuverenitás egy részéről. Hogy melyik részéről, arról az amerikai külügyek irányítója nem beszélt, de je­lezte: a Washington vezette fegyveres erőnek szabad kezet kell kapnia az ellen­állás letörésére. A nedzsefi harcok súlyosságát jelzi, hogy az amerikaiak a városban a felke­lők által telepített egyik légvédelmi üteg megsemmisítésére bevetették az egyik legbonyolultabb és legdrágább elektro­nikus fegyverüket, a „repülő erődöt", a számítógép-, és elektronikus érzékelők által vezérelt, a fedélzetről oldalirányba két hatcsövű Vulcan gépágyúval és egy 40 mm-es Bofors ágyúval tüzelő AC-130-as „Spectre" négymotoros re­pülőgépet. Az amerikaiak hatvannégy ellenséges fegyverest öltek meg, nagy többségüket az AC-130-as éjszakai be­vetésén. A repülőgép automata fegyverei még a légvédelmi fegyver­üteg körüli épít­ményeket is eltörölték a föld színéről. Iraki források szerint a kórházakba be­hozott sebesültek, halottak egy része „nem úgy nézett ki" mintha harcos lett volna. Mindenki óvja az amerikaiakat attól, hogy­ kiterjesszék a harcokat Nedzsefben, a síiták egyik legszentebb városában. Ugyan­itt van az amerikaiak által életre-halálra keresett Muktada asz- Szadr síita vezető, és magánkatonasá­gának, a Mahdi Hadseregének köz­pontja, de a szent helyek miatt még azok is ellenzik az amerikai beavatko­zást, akik nem barátai asz-Szadrnak és radikálisainak. Ötnapos határidőt adtak azok a ter­roristák, akik meggyilkolták egyik olasz túszukat. Olaszországban rögtön­zött tüntetéseket tartottak a három túsz kiszabadításának támogatására. A Berlusconi-kormány elutasítja az iraki csoport követeléseit. Ezek nem egyér­telműek, egyesek szerint az amerikai Irak-politika nyilvános bírálatát, mások szerint az olasz csapatok visszavonását­­ is kérik a még élő három fogolyért cse­rében. Nagy-Britanniában több mint ötven volt vezető külügyi tisztviselő Irak kap­csán éles támadást intézett a Blair-kor­­mány politikája ellen. Nyílt levelükben London iraki és közel-keleti politikáját támadják, azzal vádolva a miniszterel­nököt, Tony Blairt, hogy nem készült terv a Szaddám elűzése utáni időkre, a rendezésre. A brit vezetésnek felróják, fittyet hányt a térséget jól ismerők fi­gyelmeztetésére, hogy a megszállást makacs, kiterjedt ellenállás kíséri majd. Nem segíti elő a rendezést, ha az ellen­állókat a szövetségesek terroristáknak, fanatikusoknak minősítik. A levél szer­zői kritizálják a nehézfegyverek beveté­sét az általuk ellenállóknak nevezett kü­lönböző célú, beállítottságú, az ameri­kaiak, a megszállók ellen küzdő iraki csoportokkal szemben. Ijesztően nagy­nak tartják a szövetségesek által megölt irakiak általuk tíz-tizenötezerre becsült számát. Az aláírók az USA keményvo­nalas politikájával szembeni ellenállás­ra szólítanak fel. Nem tetszik a kék hold A megkérdezett irakiak többsége elutasítja az or­szág új zászlajának hétfőn közzétett tervezetét. A legnagyobb kifogás az, hogy a dobogó színvilága hasonlít az izraeli nemzeti jelképre. Az új zászlóra az ideiglenes iraki kormányzótanács írt ki pályáza­tot, és a beérkezett harminc terv közül választották ki Rifat Csadercsi helyi művész alkotását. A félhold az iszlámra, a két kék csík a Tigrisre és az Eufráteszre, a sárga az ország kurd kisebbségére utal. A kormányzótanács szó­vivője szerint az új zászló Irak új keletű demokráciáját és szabadságát fejezi ki. A A Washington Post által idézett irakiak azonban kifogásolták, hogy őket senki sem kér­dezte meg az új zászlóról. Hiányolták a régi zászlón lévő „Allah nagy" feliratot, a ha­gyományos arab lobogók vörös, fekete és zöld színeit, a világoskék motívumokról pe­dig Izrael jutott az eszükbe. Az ellenérzés azonban nagyobbrészt alighanem az ameri-­­­kaiak bábjának tartott kormányzótanácsnak szól. A testület azzal védekezik, hogy a hamarosan megválasztandó törvényhozás hoz végleges döntést. (H. G.) Irak rendőrei, okuljatok! Iraki, illetve afgán rendőröket és határ­őröket képez majd ki az a magyar kontin­gens, amelynek tagjai tegnap búcsúztak családjuktól a Belügyminisztérium Nem­zetközi Oktatási Központjában. A két, egyenként hatfős csoport május közepén utazik Jordániába, illetve Afganisztánba. A fiatal önkéntesek az útra golyóálló mellényt és sisakok visznek, fegyvert nem. Boda József e­zredes, az oktatási köz­pont igazgatója lapunknak azt mondta: biztonságukért a helyi erők (azaz az ammáni, illetőleg a kabuli rendőrség) fe­lelnek, de szükség esetén biztonsági őrö­ket is felfogadnak. A jordániai misszió célja összesen 35 ezer iraki rendőr kikép­zése az Ammántól 35 kilométerre lévő is­kolában. Ebben a munkában magyar gépjárműoktatók, lőfegyver-, valamint taktikai kiképzők vesznek részt. A nyolc hónapos kiképzés után a váltás már Irak­ban folytatná a munkát - ha az ottani helyzet rendeződik. A 67 millió forint összköltségű út „szponzora" a Külügy­minisztérium, amely az afganisztáni út 39 millió forintos költségét is állja. A kabuli küldetés két hónapra szól, a váltás attól függ, tovább támogatja-e az összesen 50 ezer afgán rendőr és határőr kiképzését célzó nemzetközi missziót a külügy. A magyarok többek között bal­eseti helyszínelést és nyomozói ismerete­ket oktatnak majd. Emellett parancsno­kuk arra is megkérte őket, hogy öregbít­sék a magyar rendőrök hírnevét. Nyusztay Máté % h' 'n,orm*cl°s rendszerrel állunk az önkormányzatok, iskolák, kórházak, kis- és középvállalatok és vállalkozások rendelkezésére. HIRDETÉS I ! MINDEN PÁLYÁZAT UGYANÚGY KEZDŐDIK... | | ...DE NEM MINDEGY, HOGYAN FEJEZŐDIK BE! : * g fu­ft m­ás rendelkezik, vegye igénybe az Európai Unió támogatási alapjait, melyben a DirectEurope segíti Önt. Ingyenes internetes pályáza­

Next