Népszabadság, 2016. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-25 / 47. szám

io­r Fórum Kommentek a Nolon Ha jön az árvíz, nem lesz, ki megvédjen Mai napon­­: Majd a TEK, a CÖF és a herceghalmi vénember odaáll, és feltartóztatja a vizet. Persze a vénem­bert a szétkokszolt verőlegények is el­kísérik, és sorfalat állnak. Tigyi: Ha ezt a képet nézem, a közép­tájon egyetlen ekés, legfeljebb 60-80 centiméteres szántási árok kellene! Persze erre kevés a többéves földala­pú támogatás a gázolaj- és egyéb kedvezményekkel! Vas István: Ez nem olyan komoly do­log kormányunk szerint, mint a foci, a stadionépítés, a kisvasút, a határon túli támogatás, az olimpia vagy a hor­gászat tantárggyá tétele. Az imázs miatt vettünk washingtoni villát Barnabas Nemeth: A kormány és diplomáciai testülete nem akarja tu­domásul venni, hogy az országimázs nem attól függ, hogy milyen nagykö­vetségi villát vesznek milliárdokért, hanem attól, ahogy a nemzetközi megállapodásokat kezelik, ahogy a demokratikus intézményrendszerhez viszonyulnak, ahogy kigyúrt kopasz verőlegényeket vetnek be a választási törvény és népakarat ellen stb. Nyársik: Szeretik a fiúk a luxust. HIRDETÉS JÁRMŰ • Autófelvásárlás azonnali készpénzfizetéssel. 06 (30) 682-1390 (6240363) • Autójáért készpénz. 420-2703, 06 (30) 362-0674 (4297841) ADÁSVÉTEL • Hanglemezeket keres gyűjtő magas áron. 06 (30) 346-7378, 06 (1) 335-5164 (6241660) VEGYES • Gábor rejtélyes módon kiválasztja a szívkirálynőt. (4300644) A SKANDINÁV LOTTÓ 8. HETI NYERŐSZÁMAI Első sorsolás: 7, 12, 21, 23, 26, 28, 30 Második sorsolás: 1, 17, 18, 24, 25, 29, 30 APRÓHIRDETÉSEK ÉS GYÁSZHIRDETÉSEK MEGJELENTETÉSE ALAPBAN: aprohirdetes@mediaworks.hu Telefon: 06/1-460-2543 NÉPSZABADSÁG 2016. február 25., csütörtök Az EU-csúcs mérlege Kovács László korábbi külügyminiszter és nagy tétje volt az uni­ós csúcstalálkozónak. Az egyik: sikerül-e olyan meg­állapodást kötni, mely csökkenti a britek távozá­sának esélyét. A másik: si­kerül-e közelebb kerülni a mene­kültválság megoldásához, vagy az er­ről folyó viták tovább tolják az EU-t a szétesés felé. Az európai integráció hívei meg­könnyebbülhettek. Elhárult az a ve­szély, hogy David Cameron üres kéz­zel tér vissza Londonba, ami a kilépést szorgalmazók győzelmét eredményezné a nyári népszavazáson. Nem lett volna jó az sem, ha Ca­meron olyan megállapo­dást ér el, ami miatt mó­dosítani kell az EU alap­­szerződését. Ehhez ugyanis minden tagállamban par­lamenti jóváhagyásra, egy­két országban pedig még népszavazásra is szükség lenne. Ez néhány tagállam­ban a megállapodás eluta­sítását - és így ugyancsak a britek távozását­­ ered­ményezte volna. Az EU el­vesztette volna a legerőseb­bek közé tartozó brit gaz­daságot és az Egyesült Ki­rályság jelentős nemzetkö­zi súlyát. A brit kilépéssel csak az európai integráció ellenfelei, az európai szél­sőjobb és Oroszország jár­na jól. Biztosra venni nem lehet, de a megállapodás megnövelte annak esélyét, hogy Cameron meggyőzze a britek többségét az unióban való ma­radás előnyeiről. Donald Tusk, az Európai Tanács, és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke csakúgy, mint a tag­államok legtöbb vezetője, egyetértett abban, hogy a megállapodás nem ká­rosította az EU értékrendjét és alap­elveit. Lényegében csak az Egyesült Királyság csatlakozása óta amúgy is érvényesülő különleges brit státuszt erősítette meg. A britek nem kötele­sek részt venni a politikai integráció további erősítésében, sem bevezet­ni az eurót, és emiatt nem kerülhet­nek hátrányos helyzetbe a brit válla­latok. Nem kötelesek hozzájárulni az euróövezet válságba került tagál­lamainak pénzügyi megsegítésében, viszont nem is vétózhatják meg az eurócsoport döntéseit. A kormány­fők tudomásul vették, hogy az Egye­sült Királyság csökkenteni fogja az ott dolgozó uniós polgárok szociális juttatásait, a családi pótlékot pedig a gyerekek tartózkodási országának viszonyaihoz igazítják. E lehetőség­gel a többi tagállam is élhet. A csúcstalálkozó után Orbán megpróbálta a visegrádi országokat és mindenekelőtt saját magát győz­tesnek beállítani, amiben készsége­sen közreműködött a magyar kor­mányzati propaganda is. A diadal­ittas értékelés azonban minden ala­pot nélkülözött. „Elértük valamen­­nyi kitűzött célunkat, így megvéd­­tük a szabad munkavállalás lehető­ségét” - állította a kormányfő. Ezt azonban nem is veszélyeztette senki. Az viszont nem igaz, hogy az Egye­sült Királyságban dolgozó magyar munkavállalókat nem éri hátrányos megkülönböztetés. Nagyon is éri. Persze nemcsak a magyarokat, ha­nem a lengyeleket, cseheket, néme­teket, svédeket is. De ettől még Or­bán állítása hazugság marad. A vi­segrádi országok még azt sem tud­ták elérni, hogy más uniós tagállam ne alkalmazhassa a szociális juttatá­sok korlátozásának brit modelljét. A német, az osztrák és a dán kormány­fő már Brüsszelben jelezte, hogy ha­sonló rendszert kívánnak bevezetni. Akkor végül is milyen kitűzött célo­kat sikerült a magyar kormányfőnek elérnie? Semmilyet! Ami a menekültválságot illeti, a csúcsértekezlet zárónyilatkozata egyértelműen az uniós szintű, közös megoldás mellett foglal állást, míg Orbán Viktor kezdettől a tagállami szintű, elsősorban a magyar meg­oldás mellett érvelt. Kiindulópont­ja a Charlie Hebdo elleni tavaly ja­nuári terrortámadás óta az, hogy a terrorizmusért a bevándorlás a fe­lelős. Kezdettől összemosta az éle­tüket a hazájukban dúló háborútól, a terrorizmustól, az ottani diktatú­rától féltő menekülteket a jobb élet reményében útnak induló gazdasá­gi bevándorlókkal és a terroristák­kal. A menekült szót nem is használ­ja, csak migránsokról beszél, így fi­gyelmen kívül hagyja, hogy Magyar­­ország 1989 tavasza óta részese az ENSZ menekültügyi egyezményé­nek, amely kötelezővé teszi a mene­kültek befogadását. Egyetlen uniós tagállam sem törekedett arra, hogy Orbánhoz hasonlóan „nemzeti kon­zultációval”, majd óriásplakát-kam­pánnyal meggyűlöltesse és félelme­tesnek állítsa be a menekülteket, el­lenük hangolj­a a közvéleményt, maj­d áthatolhatatlan, késpengés drótkerí­téssel állja útjukat, esélyt sem adva menedékkérelmük tisztességes el­bírálására. Most cinikus módon azt állítja, hogy a magyar példát követ­ve minden ország kerítést épít. A kü­lönbség az, hogy míg az ő utasításá­ra felépített kerítés célja a menekül­tek belépésének megakadályozása és a más államok felé terelése, addig az európai értékrendnek megfelelő ke­rítés beléptetőkapukhoz és befoga­dóállomásokhoz tereli a menedéket kérőket. Ez az ENSZ és az EU nor­máival összhangban álló, humánus eljárás, míg Orbán álláspontja nincs összhangban az általa előszeretettel hivatkozott keresztény értékrenddel sem. A csúcstalálkozó zárónyilatko­zata egyértelműen kimondja, hogy maradéktalanul végre kell hajtani a tavaly hozott két döntést, azaz a Gö­rögországban és Olaszországban tar­tózkodó negyvenezer menekült ön­ként vállalt befogadását, valamint az Európába érkezettek közül százhúsz­ezer menekült kötelező kvóták sze­rinti áttelepítését, amiből Magyarországra 1249 me­nekült jutna. Orbán Vik­tor, aki Robert Fico szlo­vák kormányfővel együtt a kötelező kvóták ellen tilta­kozva az Európai Bíróság­hoz fordult, a zárónyilatko­zat elfogadásakor semmi­féle ellenvetést nem tett. Orbán szokása szerint a menekültügyben is sa­ját győzelmét hirdette ki. Azt állította, hogy a tagál­lamok vezetői lényegében az ő kezdettől hangozta­tott álláspontját tették ma­gukévá. Szerinte ezzel össz­hangban értettek egyet az unió külső határainak­­ megvédésével, amit se­m­­ha egyetlen tagállam sem­­ kérdőjelezett meg. Az sem­­ igaz, hogy „most minden­­­­ki kerítést épít, megállít és visszafordít”. A valóság az, amit Ausztriánál is láthatunk, hogy a kerítés csak tereli a belépést, lehe­tőséget adva a regisztrációra, a kérel­mek igazságos elbírálására, a mene­kültek befogadására vagy továbben­gedésére, illetve a gazdasági beván­dorlók visszafordítására. Orbán Viktor változatlanul az ál­tala pávatáncnak nevezett félreveze­tésre épít. Azt hiszi, hogy lehet mást mondani Brüsszelben és Budapes­ten, lehet mást mondani és mást cse­lekedni. Ezzel nem szolgálja, hanem veszélyezteti nemzeti érdekeinket és az európai integráció jövőjét. A magyar kormánypárti saj­tó büszke arra, hogy Orbán a nem­zetközi sajtóban az egyik legtöbbet szereplő európai politikus. Ha azt is megnéznék, milyen jelzőkkel mi­nősítik, kikhez hasonlítják őt, rájön­nének, hogy nem a büszkeségre, ha­nem a szégyenkezésre lenne okuk. Neoliberális nullák Ungár Péter, az Európai Zöld Párt elnökségi tagja „A nemzetközi intézmények egyre inkább elismerik Magyarország gaz­dasági eredményeit, teljesítményét, kedden újabb megerősítés érkezett, ezúttal az IMF részéről.” Ha a kedves olvasót most megkérdezném, hogy ez a mondat a Bajnai- vagy a har­madik Orbán-kormány pénzügymi­niszterének száját hagyta-e el, alig­hanem bajban lenne. Bár az utóbbi a megoldás, azért feltűnő, hogy ez a szöveg az elmúlt huszonöt év bárme­lyik kormányának jól állt volna. Csak azért meglepő, hogy a sorba beleillik a jelenlegi kormány is, mert Orbá­né volt az első olyan kormány, amely annyira harcolt az IMF ellen, hogy még hirdetéseket is vásárolt, ame­lyekben felsorolta, hogy az IMF mely követeléseit nem teljesíti. Persze az, hogy ezek után az Orbán-kormány ujjong az IMF-dicsérettől, mutatja, hogy az unortodoxia mint szabad­ságharc csak retorikai fogás. Mert az Orbán-kormány az unor­todoxia és a szabadságharc hangoz­tatása ellenére neoliberális kormány, amely ilyen politikát is folytat. Célja, hogy a béreket mesterségesen alacso­nyan tartsa, a nemzetközi tőkét ked­vezményekkel idevonzza és az újrael­osztást minimalizálja. Hogy minder­ről kétségek se legyenek, Varga Mihály már bejelentette: a nemzetgazdasági tárcánál azon dolgoznak, hogy 2017- re úgy állítsák össze a költségvetést, hogy annak a hiánya nulla legyen. A költségvetési hiány eltörlése pedig nem más, mint az ún. Schwarz Zero, azaz a fekete nulla merkeli parancsá­nak beteljesítése, egy Németország­ban és Brüsszelben egyaránt nép­szerű gazdasági doktrína importálá­sa, amely kizárólag ideológiai okok­ból ruházza fel vuduszerű természet­­feletti tulajdonságokkal a költségve­tési hiány mértékét. A magyar nullás költségvetést 800 milliárdos megszorításokkal ál­lítják majd elő. Ne legyen kétségünk, a pénzt az oktatásból, az egészség­ügyből és a többi hasonló területről vonják majd el, mert a kisebb állam gondolatába szerelmes neoliberáli­sok minden alkalommal ezt teszik. Márpedig az ilyen elvonásokkal, az egykulcsos adóval és a többi neo­liberális intézkedéssel a kormány a történelem vesztes oldalára áll. Ha megnézzük a különbséget, ahogyan Matteo Renzi olasz miniszterelnök tette, az Obama által vezetett USA és a merkelizmus által irányított EU között, azonnal látjuk, hogy az Egye­sült Államok szinte teljesen ki tudott mászni a 2008-as válságból, míg az EU körbe-körbe kecmereg a stag­nálás és a csökkenés között. Míg az Egyesült Államokban a befektetés és az állami szerepvállalás gazdaság­­politikáját folytatta az Obama-kor­­mányzat, addig az EU-ban a meg­szorítások gazdaságpolitikáját alkal­mazták mindenhol, teljesen függet­lenül a népakarattól. Természetesen egy ideális világ­ban nem lenne költségvetési hiány. Mivel morálisan nehezen indokol­ható, hogy miért adósítjuk el előre a még meg nem született honfitár­sainkat, így a költségvetési hiány el­törlése akár üdvözölhető gondolat is lehetne. Ugyanakkor a hiány eltör­lése, mint elsődleges gazdaságpoliti­kai cél, mondjuk, az átlagos vásárló­erő növelése vagy a kkv-k számának növelése helyett, megmutatja, hogy a kormány elsődlegesen nem a ha­zai szempontoknak akarja megfelel­tetni a gazdaság szerkezetét, hanem olyan sarokszámot akar produkálni, ami megfelel a nemzetközi pénzin­tézeteknek és a Berlin-Brüsszel-ten­­gelynek. Márpedig a baj a Berlin-Brüsszel­­tengelynek való megfeleléssel nem az, hogy a német és az eurokrata po­litikusok gonoszak, ezért nem sza­bad velük együttműködni, hanem az, hogy tévednek. Tévednek, mert 2008 után nyolc évvel még mindig nem tudtunk ki­lábalni a válságból, mert ugyanazt csinálják ugyanúgy, és mindig más eredményt várnak. Azt az ideológiát követik, ami a válságot okozta. Az pedig, hogy őket követi a kormány, annyit jelent, hogy ebben a tévedés­ben gyorsan zárkózunk fel a „Nyu­gathoz”. Végre-valahára európai ér­telemben véve folytatunk dogmati­kus gazdaságpolitikát. A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Next