Népszabadság, 2016. február (74. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-25 / 47. szám
ior Fórum Kommentek a Nolon Ha jön az árvíz, nem lesz, ki megvédjen Mai napon: Majd a TEK, a CÖF és a herceghalmi vénember odaáll, és feltartóztatja a vizet. Persze a vénembert a szétkokszolt verőlegények is elkísérik, és sorfalat állnak. Tigyi: Ha ezt a képet nézem, a középtájon egyetlen ekés, legfeljebb 60-80 centiméteres szántási árok kellene! Persze erre kevés a többéves földalapú támogatás a gázolaj- és egyéb kedvezményekkel! Vas István: Ez nem olyan komoly dolog kormányunk szerint, mint a foci, a stadionépítés, a kisvasút, a határon túli támogatás, az olimpia vagy a horgászat tantárggyá tétele. Az imázs miatt vettünk washingtoni villát Barnabas Nemeth: A kormány és diplomáciai testülete nem akarja tudomásul venni, hogy az országimázs nem attól függ, hogy milyen nagykövetségi villát vesznek milliárdokért, hanem attól, ahogy a nemzetközi megállapodásokat kezelik, ahogy a demokratikus intézményrendszerhez viszonyulnak, ahogy kigyúrt kopasz verőlegényeket vetnek be a választási törvény és népakarat ellen stb. Nyársik: Szeretik a fiúk a luxust. HIRDETÉS JÁRMŰ • Autófelvásárlás azonnali készpénzfizetéssel. 06 (30) 682-1390 (6240363) • Autójáért készpénz. 420-2703, 06 (30) 362-0674 (4297841) ADÁSVÉTEL • Hanglemezeket keres gyűjtő magas áron. 06 (30) 346-7378, 06 (1) 335-5164 (6241660) VEGYES • Gábor rejtélyes módon kiválasztja a szívkirálynőt. (4300644) A SKANDINÁV LOTTÓ 8. HETI NYERŐSZÁMAI Első sorsolás: 7, 12, 21, 23, 26, 28, 30 Második sorsolás: 1, 17, 18, 24, 25, 29, 30 APRÓHIRDETÉSEK ÉS GYÁSZHIRDETÉSEK MEGJELENTETÉSE ALAPBAN: aprohirdetes@mediaworks.hu Telefon: 06/1-460-2543 NÉPSZABADSÁG 2016. február 25., csütörtök Az EU-csúcs mérlege Kovács László korábbi külügyminiszter és nagy tétje volt az uniós csúcstalálkozónak. Az egyik: sikerül-e olyan megállapodást kötni, mely csökkenti a britek távozásának esélyét. A másik: sikerül-e közelebb kerülni a menekültválság megoldásához, vagy az erről folyó viták tovább tolják az EU-t a szétesés felé. Az európai integráció hívei megkönnyebbülhettek. Elhárult az a veszély, hogy David Cameron üres kézzel tér vissza Londonba, ami a kilépést szorgalmazók győzelmét eredményezné a nyári népszavazáson. Nem lett volna jó az sem, ha Cameron olyan megállapodást ér el, ami miatt módosítani kell az EU alapszerződését. Ehhez ugyanis minden tagállamban parlamenti jóváhagyásra, egykét országban pedig még népszavazásra is szükség lenne. Ez néhány tagállamban a megállapodás elutasítását - és így ugyancsak a britek távozását eredményezte volna. Az EU elvesztette volna a legerősebbek közé tartozó brit gazdaságot és az Egyesült Királyság jelentős nemzetközi súlyát. A brit kilépéssel csak az európai integráció ellenfelei, az európai szélsőjobb és Oroszország járna jól. Biztosra venni nem lehet, de a megállapodás megnövelte annak esélyét, hogy Cameron meggyőzze a britek többségét az unióban való maradás előnyeiről. Donald Tusk, az Európai Tanács, és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke csakúgy, mint a tagállamok legtöbb vezetője, egyetértett abban, hogy a megállapodás nem károsította az EU értékrendjét és alapelveit. Lényegében csak az Egyesült Királyság csatlakozása óta amúgy is érvényesülő különleges brit státuszt erősítette meg. A britek nem kötelesek részt venni a politikai integráció további erősítésében, sem bevezetni az eurót, és emiatt nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe a brit vállalatok. Nem kötelesek hozzájárulni az euróövezet válságba került tagállamainak pénzügyi megsegítésében, viszont nem is vétózhatják meg az eurócsoport döntéseit. A kormányfők tudomásul vették, hogy az Egyesült Királyság csökkenteni fogja az ott dolgozó uniós polgárok szociális juttatásait, a családi pótlékot pedig a gyerekek tartózkodási országának viszonyaihoz igazítják. E lehetőséggel a többi tagállam is élhet. A csúcstalálkozó után Orbán megpróbálta a visegrádi országokat és mindenekelőtt saját magát győztesnek beállítani, amiben készségesen közreműködött a magyar kormányzati propaganda is. A diadalittas értékelés azonban minden alapot nélkülözött. „Elértük valamennyi kitűzött célunkat, így megvédtük a szabad munkavállalás lehetőségét” - állította a kormányfő. Ezt azonban nem is veszélyeztette senki. Az viszont nem igaz, hogy az Egyesült Királyságban dolgozó magyar munkavállalókat nem éri hátrányos megkülönböztetés. Nagyon is éri. Persze nemcsak a magyarokat, hanem a lengyeleket, cseheket, németeket, svédeket is. De ettől még Orbán állítása hazugság marad. A visegrádi országok még azt sem tudták elérni, hogy más uniós tagállam ne alkalmazhassa a szociális juttatások korlátozásának brit modelljét. A német, az osztrák és a dán kormányfő már Brüsszelben jelezte, hogy hasonló rendszert kívánnak bevezetni. Akkor végül is milyen kitűzött célokat sikerült a magyar kormányfőnek elérnie? Semmilyet! Ami a menekültválságot illeti, a csúcsértekezlet zárónyilatkozata egyértelműen az uniós szintű, közös megoldás mellett foglal állást, míg Orbán Viktor kezdettől a tagállami szintű, elsősorban a magyar megoldás mellett érvelt. Kiindulópontja a Charlie Hebdo elleni tavaly januári terrortámadás óta az, hogy a terrorizmusért a bevándorlás a felelős. Kezdettől összemosta az életüket a hazájukban dúló háborútól, a terrorizmustól, az ottani diktatúrától féltő menekülteket a jobb élet reményében útnak induló gazdasági bevándorlókkal és a terroristákkal. A menekült szót nem is használja, csak migránsokról beszél, így figyelmen kívül hagyja, hogy Magyarország 1989 tavasza óta részese az ENSZ menekültügyi egyezményének, amely kötelezővé teszi a menekültek befogadását. Egyetlen uniós tagállam sem törekedett arra, hogy Orbánhoz hasonlóan „nemzeti konzultációval”, majd óriásplakát-kampánnyal meggyűlöltesse és félelmetesnek állítsa be a menekülteket, ellenük hangolja a közvéleményt, majd áthatolhatatlan, késpengés drótkerítéssel állja útjukat, esélyt sem adva menedékkérelmük tisztességes elbírálására. Most cinikus módon azt állítja, hogy a magyar példát követve minden ország kerítést épít. A különbség az, hogy míg az ő utasítására felépített kerítés célja a menekültek belépésének megakadályozása és a más államok felé terelése, addig az európai értékrendnek megfelelő kerítés beléptetőkapukhoz és befogadóállomásokhoz tereli a menedéket kérőket. Ez az ENSZ és az EU normáival összhangban álló, humánus eljárás, míg Orbán álláspontja nincs összhangban az általa előszeretettel hivatkozott keresztény értékrenddel sem. A csúcstalálkozó zárónyilatkozata egyértelműen kimondja, hogy maradéktalanul végre kell hajtani a tavaly hozott két döntést, azaz a Görögországban és Olaszországban tartózkodó negyvenezer menekült önként vállalt befogadását, valamint az Európába érkezettek közül százhúszezer menekült kötelező kvóták szerinti áttelepítését, amiből Magyarországra 1249 menekült jutna. Orbán Viktor, aki Robert Fico szlovák kormányfővel együtt a kötelező kvóták ellen tiltakozva az Európai Bírósághoz fordult, a zárónyilatkozat elfogadásakor semmiféle ellenvetést nem tett. Orbán szokása szerint a menekültügyben is saját győzelmét hirdette ki. Azt állította, hogy a tagállamok vezetői lényegében az ő kezdettől hangoztatott álláspontját tették magukévá. Szerinte ezzel összhangban értettek egyet az unió külső határainak megvédésével, amit semha egyetlen tagállam sem kérdőjelezett meg. Az sem igaz, hogy „most mindenki kerítést épít, megállít és visszafordít”. A valóság az, amit Ausztriánál is láthatunk, hogy a kerítés csak tereli a belépést, lehetőséget adva a regisztrációra, a kérelmek igazságos elbírálására, a menekültek befogadására vagy továbbengedésére, illetve a gazdasági bevándorlók visszafordítására. Orbán Viktor változatlanul az általa pávatáncnak nevezett félrevezetésre épít. Azt hiszi, hogy lehet mást mondani Brüsszelben és Budapesten, lehet mást mondani és mást cselekedni. Ezzel nem szolgálja, hanem veszélyezteti nemzeti érdekeinket és az európai integráció jövőjét. A magyar kormánypárti sajtó büszke arra, hogy Orbán a nemzetközi sajtóban az egyik legtöbbet szereplő európai politikus. Ha azt is megnéznék, milyen jelzőkkel minősítik, kikhez hasonlítják őt, rájönnének, hogy nem a büszkeségre, hanem a szégyenkezésre lenne okuk. Neoliberális nullák Ungár Péter, az Európai Zöld Párt elnökségi tagja „A nemzetközi intézmények egyre inkább elismerik Magyarország gazdasági eredményeit, teljesítményét, kedden újabb megerősítés érkezett, ezúttal az IMF részéről.” Ha a kedves olvasót most megkérdezném, hogy ez a mondat a Bajnai- vagy a harmadik Orbán-kormány pénzügyminiszterének száját hagyta-e el, alighanem bajban lenne. Bár az utóbbi a megoldás, azért feltűnő, hogy ez a szöveg az elmúlt huszonöt év bármelyik kormányának jól állt volna. Csak azért meglepő, hogy a sorba beleillik a jelenlegi kormány is, mert Orbáné volt az első olyan kormány, amely annyira harcolt az IMF ellen, hogy még hirdetéseket is vásárolt, amelyekben felsorolta, hogy az IMF mely követeléseit nem teljesíti. Persze az, hogy ezek után az Orbán-kormány ujjong az IMF-dicsérettől, mutatja, hogy az unortodoxia mint szabadságharc csak retorikai fogás. Mert az Orbán-kormány az unortodoxia és a szabadságharc hangoztatása ellenére neoliberális kormány, amely ilyen politikát is folytat. Célja, hogy a béreket mesterségesen alacsonyan tartsa, a nemzetközi tőkét kedvezményekkel idevonzza és az újraelosztást minimalizálja. Hogy minderről kétségek se legyenek, Varga Mihály már bejelentette: a nemzetgazdasági tárcánál azon dolgoznak, hogy 2017- re úgy állítsák össze a költségvetést, hogy annak a hiánya nulla legyen. A költségvetési hiány eltörlése pedig nem más, mint az ún. Schwarz Zero, azaz a fekete nulla merkeli parancsának beteljesítése, egy Németországban és Brüsszelben egyaránt népszerű gazdasági doktrína importálása, amely kizárólag ideológiai okokból ruházza fel vuduszerű természetfeletti tulajdonságokkal a költségvetési hiány mértékét. A magyar nullás költségvetést 800 milliárdos megszorításokkal állítják majd elő. Ne legyen kétségünk, a pénzt az oktatásból, az egészségügyből és a többi hasonló területről vonják majd el, mert a kisebb állam gondolatába szerelmes neoliberálisok minden alkalommal ezt teszik. Márpedig az ilyen elvonásokkal, az egykulcsos adóval és a többi neoliberális intézkedéssel a kormány a történelem vesztes oldalára áll. Ha megnézzük a különbséget, ahogyan Matteo Renzi olasz miniszterelnök tette, az Obama által vezetett USA és a merkelizmus által irányított EU között, azonnal látjuk, hogy az Egyesült Államok szinte teljesen ki tudott mászni a 2008-as válságból, míg az EU körbe-körbe kecmereg a stagnálás és a csökkenés között. Míg az Egyesült Államokban a befektetés és az állami szerepvállalás gazdaságpolitikáját folytatta az Obama-kormányzat, addig az EU-ban a megszorítások gazdaságpolitikáját alkalmazták mindenhol, teljesen függetlenül a népakarattól. Természetesen egy ideális világban nem lenne költségvetési hiány. Mivel morálisan nehezen indokolható, hogy miért adósítjuk el előre a még meg nem született honfitársainkat, így a költségvetési hiány eltörlése akár üdvözölhető gondolat is lehetne. Ugyanakkor a hiány eltörlése, mint elsődleges gazdaságpolitikai cél, mondjuk, az átlagos vásárlóerő növelése vagy a kkv-k számának növelése helyett, megmutatja, hogy a kormány elsődlegesen nem a hazai szempontoknak akarja megfeleltetni a gazdaság szerkezetét, hanem olyan sarokszámot akar produkálni, ami megfelel a nemzetközi pénzintézeteknek és a Berlin-Brüsszel-tengelynek. Márpedig a baj a Berlin-Brüsszeltengelynek való megfeleléssel nem az, hogy a német és az eurokrata politikusok gonoszak, ezért nem szabad velük együttműködni, hanem az, hogy tévednek. Tévednek, mert 2008 után nyolc évvel még mindig nem tudtunk kilábalni a válságból, mert ugyanazt csinálják ugyanúgy, és mindig más eredményt várnak. Azt az ideológiát követik, ami a válságot okozta. Az pedig, hogy őket követi a kormány, annyit jelent, hogy ebben a tévedésben gyorsan zárkózunk fel a „Nyugathoz”. Végre-valahára európai értelemben véve folytatunk dogmatikus gazdaságpolitikát. A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.