Népszabadság, 2016. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-25 / 121. szám

ior Fórum Kommentek a Nolon Polt Péter: Nincs okom lemondani Remete950: Érthetetlen, hogy milyen plafonok vannak manapság, semmitől sem szakadnak le. Visaton: Az olasz maffiát eszi a sárga irigység amiatt, hogy nekünk ilyen legfőbb ügyészünk van... Feledi: Jogilag minden rendben, de morálisan már régen lejáratódott. Kovács.János: Polt Péternek tényleg semmi oka a lemondásra. Amíg a gazda személye vagy annak érdekei változatlanok. Ha változás lesz, akkor viszont nem önként és nem dalolva fog távozni... elsőre: Nem akkor kell lemondani, ha valaki törvényt sért, azt le kell ülni. Pont ellenkezőleg: akkor, ha valaki nem felel meg a posztján. Kiemelt rendőrségi ügy lett Pukli esete Rászálltak a lázadó tanárra, kiemelt ügy a rendőrségen Pukli esete szkripnyik: Egy tüntetésnek mi köze a sztrájktörvényhez vagy a polgári engedetlenséghez? izol210: Minden tiltakozásnak lényegi eleme, hogy valakit zavarjon, kellemetlen helyzetbe hozzon. Ha ez tilos, csak úgy lehet demonstrálni, hogy az ne zavarjon senkit, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy Magyarország nem szabad ország. Diktatúrákban szokás kikötni ilyesmit. Sysmys: Csak ne csodálkozzanak most a hatalmon lévők és talpnyalóik, ha olyan szinten meggyűlöltetik magukat, hogy fejeket fogunk követelni. Ilyen és hasonló cselekedeteikkel nem a félelemet növelik bennünk, hanem a haragot és az utálatot. Igazságszolgáltatást és elszámoltatást, ezt fogjuk követelni! "-►> -ni^ ........ e os m iws« Bár a rendőrség tegnap még nem volt hajlandó egyenes választ adni kérdésünkre, azóta bizonyosságot szereztünk: nyomoz a rendőrség Pukli István ellen. Nem is akármilyen Bál a feljelentő. Térni István a XIV kerületi kapitányságon tette meg a bejelentését ellene, „a nyomozást annak további HIRDETÉS Mediterrán gyöngyszemek jún. 26. - júl. 3., aug. 7-14. 285 000 Ft/fő-től Illetékek, szervizdíj: 121 000 Ft/fő Alaszka - gleccserek földjén aug. 26. - szept. 5. 767 000 Ft/fő-től Illetékek, vízumdíj: 209 000 Ft/fő 1052 Budapest, Deák F. u. 7-9. Tel.: (1)486 6600 nyaralas@otptravel.hu • www.otptravel.hu (i)otp Travel NÉPSZABADSÁG 2016. május 25., szerda Bye-bye, EU! Csillag István közgazdász, a Medgyessy-kormány gazdasági minisztere „Látjuk a ránk váró hajótörést. Mégsem tehetünk semmit ellene. Mert eddig gyáván eltűrtük okát.” Shakespeare: II. Richárd A vége világos. Jövőre hazánk már nem tagja az Európai Uniónak. Ezt készítette elő a Brüsszel-ellenes szabadságharc eddigi összes csatája: a sajtószabadság korlátozásáért, a bírók kötelező nyugdíjaztatásáért, a bevásárlóközpontok külön megadóztatásáért, a nemzeti bank kormány általi ellenőrzéséért, a pálinkafőzés jogának szabadságáért, az idegenellenesség felszításával a migránskérdés közös megoldásának ellehetetlenítéséért, most pedig ezt szolgálja a kötelező betelepítés elleni népszavazás. A Vezér az ország határain belül már minden politikai, alkotmányos és gazdasági féket és ellensúlyt szétzúzott. Akaratának az országban már nem állhat ellen senki. Az Alkotmánybíróság minden tagját ő nevezte (választotta) ki, és mindaddig nem szólhat bele gazdasági ügyekbe, amíg a magyar államadósság nem lesz olyan alacsony, mint szinte sehol Európában. Állampolgárok közvetlenül nem kezdeményezhetnek az AB-nál eljárást. A Költségvetési Tanács kezes báránya a kormány által irányított „független” jegybanknak, a számvevőszéknek. Az igazságszolgáltatás fellegvárai bevéve, bár még mindig van néhány bíró, aki ragaszkodik a törvényhez, de az irány már jelzi a végeredményt. A Legfőbb Ügyészség sáncain nem juthat át semmilyen kezdeményezés. Népszavazás pedig csak a kormány kegyéből lehet. A kormány gazdaságpolitikáját nem keresztezheti a forint védelmében a jegybank. A jegybankkal való együttműködés még sohasem volt ennyire „harmonikus”. Az ellenzék pártjai csak arra jók, hogy jelezzék: az Országgyűlés még nem egypárti. A sajtóban maradt még egy-egy független újság, rádió és tévé, hogy mutassák, ez nem a régimódi diktatúra. Az a néhány tízezer városi, aki szereti a koncerteket, a színházat, még talál magának választékot, még nem kötelező stadionbérletet váltani színházjegy helyett. A békekölcsön, akarom mondani, az államkötvény jegyzése még nem kötelező, csak a bankbetéthez képest többet fizet (mert a bankokat hét csapás sújtja), és nem kell a hozam után adót fizetni, ellentétben az egyéb megtakarításokkal. A Vezér akarata már az ország határain kívül is érvényesül. Lengyelország újra testvéri ország lett (bár az oroszbarátság szavát még nem értik), Ausztriában a populisták majdnem átvették az elnökséget, a kancellár pedig a józanság helyett a populizmust választotta, de belebukott, mert nem állt jól neki. A Vezér meggyengítette Merkel kancellárt is. Mégis, amíg van a szabadságot, a versenyt, a jogállamot formálisan védő EU, addig bele-beleütközhet annak szabályaiba. Érthető, ha a Vezér nem akarja magára venni még azt a meggyengített, szimbolikus jármot sem, amit az EU tagjaként Magyarország - a többi tagországgal közösen - visel. A jó hír az, hogy a totális önállóság visszaszerzése után hazajönnek gyerekeink, unokáink. Egy nem tagország polgárait nem illeti meg a szabad munkavállalás vagy letelepedés joga, így csak azok maradhatnak, dolgozhatnak, élhetnek az unió országaiban, akikre az adott országban igényt tartanak - persze figyelembe véve a bevándorlókra (migránsokra) vonatkozó uniós szabályokat és megállapodásokat. A jó hír az, hogy nem kell tovább az unió szabályait kijátszva védeni a magyar földet az idegenektől, és olcsón vehetnek belőle hazánkfiai, hiszen mindenki szabadulni akar a végre szabad magyar földtől, szabad magyar lakástól. A jó hír az, hogy a mezőgazdasági termékek árainak magyarországi alakulását nem kell az uniós követelményekhez, földalapú támogatáshoz illeszteni, végre a magyar emberek támogathatják vásárlásaikkal a magyar gazdákat. A jó hír az, hogy a magyar külgazdaság-politika (vámokkal és más eszközökkel) végre újra minden nehézség nélkül megszabadíthatja a magyar fogyasztót a külföldi „szeméttől”. Nem kell többet olcsó szlovák tejet, olcsó görög epret, olcsó holland sajtot vásárolnunk. A jó hír az, hogy végre nem az unió, hanem hazánk határait védhetjük meg a migránsoktól, sőt még az unió polgárait is megválogathatjuk, hogy milyen állampolgárnak milyen áron hagyjuk, hogy elnyaralja előlünk a Balatont, eligya előlünk az olcsó magyar pálinkát, elhízzon a mi mangalicánk zsírján. A jó hír az, hogy a magyar tehetősek sem járkálhatnak csak úgy „olaszba”, „görögbe” „németbe”, mint ha a sarokra szaladnának le sörért. Most már nekik is kérelmezniük kell a bebocsátást ezekbe az országokba, itt is, ott is. A jó hír az, hogy vége az értelmetlen rohanásnak, lesz idő álldogálni a határokon, nem csak keleten, nyugaton is. A magyar kamionosok végre alaposan végigolvashatják a Vezér szavait. A jó hír az, hogy újra nemzeti kézbe kerülhetnek a nálunk működő multik cégei, hiszen ennyi jó hír hallatán szívesen adják át azokat a mi nemzeti gazdáinknak - főként, ha a megbízható nemzeti bizalmi kezek hajlandóak a nekik kiszervezett közpénzből jól megfizetni. A jó hír az, hogy egyre több lehet a megbízható magyar közmunkáskéz, hiszen a hatékony működésre jobban odafigyelő nemzeti kézbe került valahai multiktól többen „szabadulnak fel” meg az unióból is többen érkeznek haza, így nem kell a munkaerőhiánytól tartani. Persze sokan kétkedéssel fogadják, hogy a Vezér elszánja magát arra, hogy az IMF után „Brüsszelt” is „kipaterolja”, hiszen szükség van még az unió kohéziós alapjától származó eurómilliárdokra. Ezek a huhogók nem számolnak a Vezér agyafúrtságával, hiszen nem véletlenül akarja lehívni a brüsszeli milliárdokat még az idén meg a jövő év első felében. Ő a jövőbe lát, tudja, hogy 2020 után, de tán előbb is elapadnak a brüsszeli bőségszaruk, és a függetlenségnél nincs édesebb gyümölcse a szabadságharcnak. Ezt kapják be? Kovács László volt külügyminiszter és uniós biztos Rosszkedvűen olvasom az újabb óriásplakátok szövegét: „Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!” Mit üzenjünk? Az Orbán-kormány szándéka szerint népszavazással üzenjük azt, hogy teszünk az Európai Unió Belügyminiszteri Tanácsának a döntésére, amely a menekülthullámmal járó anyagi terhek igazságos és méltányos megosztása érdekében tagállamonként meghatározza a befogadandó menekültek számát. A döntés menekültekről szól, nem gazdasági bevándorlókról, nem migránsokról és pláne nem terroristákról. A nemzetközi jog szerint menekültnek az számít, akinek életét, szabadságát, emberi méltóságát hazájában háború, terrorizmus vagy diktatórikus rendszer fenyegeti, és ezért azt elhagyni kényszerül. Az ENSZ menekültügyi egyezménye szerint, amelyhez hazánk 1989 tavaszán csatlakozott, őket be kell fogadni, függetlenül attól, hogy melyik országból menekülnek és milyen vallásúak. Ugyanez következik az Európai Unió alapszerződéséből, amit a népszavazással megerősített 2004-es csatlakozással magunkra nézve kötelezőnek ismertünk el. Be kell fogadnunk őket, ahogy az 1956-os forradalom leverése után a nyugati országok befogadták a magyar menekülteket, és ahogy most is ezt teszik a menekültekkel - néhány kivétellel - az unió tagállamai és egy sor nem uniós ország. Természetesen alapos ellenőrzés után. Nem kell befogadni azokat, akiket ilyen veszélyek hazájukban nem fenyegetnek, akiket csupán ajobb életkörülmények vonzanak. Őket, a migránsokat vissza kell küldeni. Egyéni döntés alapján persze migránsokat is befogadhatnak azok az országok, amelyeknek szükségük van fiatal, képzett munkavállalókra, de az Európai Tanács döntése nem rájuk vonatkozik. A népszavazáson részt vevő és nemmel szavazó magyar állampolgárok az Orbán-kormánnyal egyetértve azt fogják üzenni, hogy az uniós tagsággal csak a világ legerősebb gazdasági-kereskedelmi integrációjához tartozás előnyeit vállalják. A szabad utazás, tanulás, munkavállalás jogát és mindenekelőtt az évi közel tízezermilliárd forintnyi támogatást. Azt a pénzt, amelynek hazánk gazdasági felzárkózását kellene szolgálnia, de amelynek jelentős részét a kormány értelmetlen presztízsberuházásokra, stadionokra, kisvasútiba, valamint az elmúlt hat évben már milliárdossá tett családtagok és haverok további gazdagítására fordítja. A kocsmai stílusú plakátok olyanok, mint a felmutatott középső ujj. Ezt kapja be Brüsszel. A kormányfőnek persze tudnia kell, hogy az unióban a döntéseket nem az általa folyamatosan gyalázott, Brüsszelben működő Európai Bizottságban, hanem a tagállamok kormányainak képviselőiből álló Európai Tanácsban és a tagállamokban megválasztott képviselőkből álló Európai Parlamentben hozzák. Az Európai Bizottság csak javaslatokat tesz a két döntéshozó testületnek, és azok határozatainak végrehajtását ellenőrzi. Az uniós szabályok szerint népszavazást csak két kérdésben tartanak, és csak azokban a tagállamokban, ahol ezt az alkotmány előírja. A csatlakozásról és az unió értékrendjét, normáit tartalmazó alapszerződésről. Az unió működését meghatározó döntésekről nem. Képzeljük el, mi lenne, ha valamelyik nettó befizető tagállamban népszavazást tartanának arról, hogy a választópolgárok akarják-e a közös költségvetésből, azaz adójukból támogatni Magyarországnak az Európai Unió elleni szabadságharcát, az unió elleni propagandakampányokat, az EU bomlasztását, működésének akadályozását. A korábbi magyar nyelvű óriásplakátok nyilván nem a magyarul nem is értő menekülteknek, hanem a magyar közvéleménynek szóltak. Az volt a céljuk, hogy fenyegető veszélynek állítsák be a menekülteket, akiktől áthatolhatatlan kerítéssel védi meg Orbán Viktor a magyarságot. A népszavazásra hívó plakátoknak viszont a magyar választók felé az az igazi üzenete, hogy Orbán Viktort nem az ország, a nemzet, hanem kizárólag saját hatalmi érdekei vezetik. Nem érdeklik a nemzetközi jog előírásai, az EU közös értékrendje és normái. A plakátok a kormányfő ama szándékát jelzik, hogy ismét a magyar nép akaratára óhajt hivatkozni, miközben annak érdekei ellen cselekszik. Nekünk, magyar választóknak azt kellene üzennünk Brüsszelnek, az Európai Uniónak, hogy hazánk viharos történelme legjobb döntésének tartjuk csatlakozásunkat az unióhoz. Szent István államalapítása és a kereszténység felvétele óta Európához akartunk és akarunk tartozni. Örülünk annak, hogy 2004 óta oda is tartozunk. Sajátunknak érezzük az EU értékrendjét, tiszteletben tartjuk a közös normákat és szabályokat. Nem az illiberális államokat, nem a tekintélyuralmi rendszereket tekintjük példának, hanem a demokratikus jogállamokat. Mi az európai Magyarországon, Európában érezzük otthonosan magunkat, nem úgy, mint Orbán Viktor, aki nemrég Kazahsztán fővárosában, Asztanában nyilatkozott úgy, hogy ott otthonosabban érzi magát, mint Brüsszelben. A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.