Munkás-Heti-Krónika, Krónika, 1879 (7. évfolyam, 1–52. sz.)
1879-05-04 / 18. szám
X7"II. észfolyam. II. száma.. Budapest, ISZS.m.divis .1-én. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr_ Fél évre . . . 1 „ 20 „ Negyedévre. . —„ 60 „ Egy hóra . . — „ 20 „ Megjelen minden vasárnap Szerkesztőség és kiadó-hivatal dob-utcza 07. sz. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Társadalom-gazdászati néplap. A MAGYARORSZÁGI VÁLASZTÁSRA NEM JOGOSULTAK KÖZLÖNYE. Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden postahivatal fogad el. A nagy kommunisták és szoczialisták. Régi elkopott közmondás az, hogy a kis tolvajokat felkötik, a nagyokat futni engedik. Ha valakinek veszett hitét költik és azt mondják róla, hogy lopott, rabolt, gyújtogatott, ölt, csalt, hazudott, akkor még ha a törvényszék talál is enyhítő körülményeket, vagy tényálladék hiányából az ily bűnöst egészen felmenti, a társaság az ilyen embert semmi esetre sem fogadja vissza körébe. De ha egy autokrata, vagy kormány nagyban, nyilvánosan és hirdetve tetteit, követ el ily égbekiáltó bűnöket, ha tartományokat annektál, melyekhez legkisebb joga sincs, ha alattvalóit erőszakosan megrabolja, hogy azzal bűntársait és közegeit fizesse, ha százerenként öleti meg a megrabolandó tartomány és saját embereit háborúban vagy háborún kívül, ha diplomatiai jegyzékeiben olyanokat ígér, miket teljesíteni soha sem volt akarata, ha a világnak szemében oly tényeket tagad el, mikről mindenkinek van tudomása, szóval, ha bűnt bűnre, gyalázatosságot gyalázatosságra halmoz, akkor a történelem ivók elég esztelenek egy oly egyes embert és mindazokat, kik őt ezen bűnök kivitelében segítették, nagyoknak, hősöknek elnevezni, haláluk után szobrokat állítani emlékükre és nevüket mindenféle módon örökíteni. Így volt ez mindig, mióta a világ fennál. Azon sikerrel működő szörnyetegek, kik ágyban haltak meg, dicsőíttetnek, ellenben ha megbuktak és elvesztek, a történelem kigyót békát kiált rájok, vagy feledi őket, csak két példát akarunk felhozni állításunk illustratiójául: Manfréd, Iízizilia és Apulia királyáé tagathatatlanul nemesb szivü, lovagiasb, hősiebb ember volt, mint Anjou Károly, de ez utóbbi győzvén felette, Manfredet feledi a történelem, míg a dicstelen, gyáva, zsarnok és jellemtelen Károly dynasztiát alapított két országban. Mi máskép írná le a történelem III. Rikhárdot, ha ő verte volna meg Richmontot Bosworthnál ? De Anglia akkori történetét a Lancaster-dynastia hívei irták és a valóságos hős Rikhárdot undok szörnyeteggé változtatják, mig a szivtelen, gyanakodó, gyáva, csaló és zsarnok VII Henrikből nagy embert faragnak. A szoczializmus és kommunizmus ellen az eszész világon megkezdődött, kivált tavaly óta, az általános hetz és épen azon kormányférfiak folytatják azt legmakacsabbul és szünetlenül, kik maguk is mindenben a szoczializmus elveit akarják erőszakos úton módon érvényre juttatni és a szomszéd államokban is behozatni. Na jelenkorunk valamennyi intézményét tüzetesen vizsgáljuk, azt fogjuk látni, hogy mindnyájan a szoczializmus elvein alapulnak. Már magának a társadalomnak nagyobb és mindig nagyobb területre való kiterjesztése is nem egyéb, mint a szoczialisztikus elv érvényesítése. Mi egyébnek lehet a hadseregeket nevezni, mint roppant szoczialisztikus intézeteknek ? A kaszárnyázás, a menázsi, az egyenruházás mind megannyi intézmény, mely egészen spártai mintára van alakítva. A kormányok iskolákat, tanintézeteket, dolgozó házakat, szegények házait, ápoldákat, kórodákat és börtönöket építenek. Mik ezek, mint szoczialisztikus intézmények ? Mindenütt emberek összezsúfolódása, mindenütt pártolása az oly intézményeknek, melyek több embert csődítenek össze és oda irányulnak, hogy a családi köröket felbontsák, mert azon elvből indulnak ki, hogy a tömeges ellátások kevésbé költségesek, mintha minden ember vagy család külön volna kénytelen magát mindennel ellátni. Bizonyos dolog ugyanis, hogy a szegény ember sokkal drágábban él a gazdagnál, ki nagy mennyiségben szerezheti meg magának az élethez való szükségleteket. A szatócsnak nyernie kell áruin, miket maga is harmadik kézből vásárol, míg a gazdag mindjárt a gyárakból vagy raktárakból látja el magát és családját. Mindamellett, hogy a kormányok a szoczializmust gyakorlatilag érvényesítik, nem akarják, hogy az emberek maguk képezzenek társulatokat, hogy ugyanazt tegyék. Ennek meg nem engedése onnét származik, mivel ezen a szoczializmus elvein alapuló intézmények egyszersmind bő jövedelmi források s itt szabad a vásár és van elég Csáky szalmája, sok pénz odaragad a kezelő tenyerekhez s vándorol be az egyesek zsebeibe. Ez az elve az egyedárusságnak. A kormányok rendesen úgy intézkednek, hogy magánosokra vagy társulatokra hagyják egy üzleti ág megkísértését és csak akkor ragadják el az egyesektől azokat, ha látják, hogy ezen üzlet nagyon jövedelmessé válik, nincs kitéve az esélyeknek és a kezelés nem felette költséges, vagyis aránytalanul nagyobb a haszon, mint a lehető kár vagy veszteség. Ilyenkor az állam kezeit ráteszi ezen tárgyakra s monopolizálja azokat. Innét magyarázható, hogy az államok még eddig sem a földmivelést és mindazt, mi azzal összeköttetésben áll, jelesül a szőlőgazdászatot, a baromtenyésztést nem tulajdonították el maguknak, ellenben a fémeket, a sót, a dohányt, Törökországban a fát, másutt a malmokat, mint megannyi roppant jövedelmi forrásokat lefoglalták. De e mellett még a mások által mivelt terményekből is hasznot húznak, úgy, hogy azt némelykor nemcsak egyszer, de különféle alakban megadóztatják. Így p. o. a mezei gazda földadót fizet, fizet a molnár a lisztért, a kenyérsütő a kenyérért és maga a fogyasztó is közvetve. Ha az államok látni fogják, hogy bármelyik üzlet oly jövedelmet hoz, előállítása nem oly költséges többé és azon fázisok alatt, melyeken keresztül kell mennie, míg közhasználatra alkalmaztathatik, nem szenved kárt, akkor azon tárgyakat is monopolizálni fogja. Ebből magyarázható az is, hogy az államok miért vásárolják össze egymásután a vasutakat magántársulatoktól, mivel a mindig növekedő forgalom által a jövedelem is növekedik s igy a haszon is. Valamennyi európai állam közt sehol sem látni azon kapzsiságot, mely a többieket annyira jellemzi, oly kevéssé, mint Angliában. Itt minden a magánosok vagy magántársulatok kezei közt van. Ezek viselik a terheket, kezelnek mindent és húzzák is a hasznot. Valamennyi kórház, nyilvános intézet, a vasutak vagy magánosoké és társulatoké, vagy a községeké. Legfeljebb is azokat engedi át a nemzet az államnak, melyeknek fentartása költséges és majdnem semmi hasznot nem hajt, például képtárak, múzeumok, parkok szelére. Az államok alapításának czélja az volt, hogy az emberek jóléte növeltessék, hogy mindenki élvezhesse békében azt, mit a természet az emberi nemnek ajándékozott. Erre nézve hozattak a törvények, melyek az ember életét, kényelmét, vagyonát, becsületét biztosítják. Nincs oly zsarnok vagy jezsuita, ki azt merné elliltani, hogy a természet az emberi nemet azért látta el mindennel, mire szükségük van az élet fenntartására hogy mindezen természetadományokat átengedje egyeseknek, azért, hogy ezeknek többjük legyen, mint a többieknek. Így tehát az államnak e tekintetben legfőbb kötelessége arról gondoskodni, hogy polgárai egyiránt részesüljenek a természet adományaiban. A természet, midőn az embereket és a tárgyakat teremtette, oly bölcsen intézkedett, hogy az elsőknek az az utóbbiakból épen elég jusson és mégis semmi se veszszen kárba. A népesség arányai, egyenetlensége nem a természettől származik, hanem az emberektől. Azonban még most sehol a világon nem létezik oly roppant túlnépesedés, sőt ha létezik is, ez csak csekély területekre szorítkozik, hogy az emberek kénytelenek legyenek már most is ott hagyni szülőföldüket. Egyébre sehol sincs másra szükség most egyelőre, hanem az egyesek által önzőleg gyakorlott kommunizmust és szoczializmust átalánossá tenni. Lász, a hajhászatot legelébb is azon pártok ellen akarja kezdeni, melyeket leghatalmasabbaknak, legelőrehaladottabbaknak legveszedelmesebbeknek tart, t. i. a szocziáldemokráczia ellen. Hogy ezt tehesse, okának kellene lennie, ha pedig oka nincs, legalább ürügyet keresnie. Bismarck berczegnek csakugyan van is oka arra és lesz ürügye is. Őt zavarba nem hozza az ürügykeresés, még akkor sem, ha oka nincs is, vagy ha az ok olyan, melyet a világ előtt nem igen lehet bevallani. Lássuk az okokat, azután menjünk át az ürügyekre. Az ok az, mert Bismarck herczeg belátja, hogy valamint a keresztény vallás lerombolta a sokistenűséget, a régi idők babonáit és mindazon eszközöket, melyek a népet elbutították, hogy leigázhassák, és miután a keresztény vallás átfajulván papismusba, a régi előítéleteket más alakban ismét visszahozta, úgy, hogy azok a reformátió által 15 század múlva kezdettek csak leromboltatni,úgy a szabadelvű áramlat,melyet az 1789-diki franczia forradalom megkezdett, mindinkább terjed és a jelen korban már hatalmat gyakorol s háttérbe tolja a középkor intézményeit, az abzolutizmust, a feudalizmust, a klerikalizmust és nem sokára eléri a világ által óhajtva várt arany korát az emberi jogok érvényesítésének s megszüntetendi az egyesek önkénykedését a többség felett, ekkor hát az ő és azon fajta emberek hatalma is megszűnik, a hatalommal pedig azon anyagi előnyök is, melyeket bizonyos kaszták élveztek, így tehát oka van meggátolni, hogy ez ne történjék s meg akarja kezdeni a hadjáratot a szabadelvű elem ellen, anélkül, hogy a valódi okot megmondja. Miért nem akarja ezen okot bevallani ? Azért, mert Európában vannak államok, melyek ezen okot nem fognák méltányolni és azon a világ közvéleményét vezénylő nagyhatalom, a sajtó, oly támadást intézne ellene, hogy veresége bizonyos lenne. Midőn Bismarck herezeg a szoczialista törvényt Németországban behozta, az egész világ sajtója leghevesebben kelt ki ellene és Németország birodalmi gyűlése ellen, annyira, hogy rendszabályozásait tovább nem folytathatta, mivel már maguk a németek is pirultak a világ előtt. Így bukott meg azután szájkosár-törvény. Ezen második támadás az európai sajtó részéről sikeres volt. De Bismarck herczeg nem az az ember, kit egy kudarcz terveitől elrettent. Azon ember, ki vas következetességgel keresztülvitte óriási terveit, Ausztriát megfosztotta Németország ügyeibe gyakorolt befolyásától, Dánia, Hannover, Nassau és Husszén fejedelmeit megfosztotta trónjaiktól, egyedül veszedelmes vetélytársát, III. Napóleont, Wilhelmshöhébe küldötte, Francziaországot megcsonkította, megalázta, kisarczolta, most büszkeségét látja sértve, midőn még érez maga előtt egy hatalmat, mely neki ellentáll, melyhez nem férhet, Európa sajtóját, melynek nincs sebezhető Achilles sarka. Ezen ki nem bir fogni. Az okot tehát el kell hallgatnia és ürügyet keresnie. Az ürügy is megvolna. Azt mondja: „im lássátok, mit mivel a nihilismus Muszkaországban. Üldös, a czárra lő, megszökik és vannak államok, hol ezen gonosztevők menhelyet találnak. A közbiztonság, Európa nyugalma kivánja, hogy ezen asszasszinok szektája kiirtassék. Egyesüljetek hát velem, ti, kiknek ép ugy van okotok magatokat megóvni merényletektől, büntessétek meg a hozzátok menekülő bűnösöket, vagy ha restellitek ezt magatok megtenni, adjátok őket ki, majd megbüntetjük őket mi." És várjon lesz-e Bismarck herczeg eme felszólításának sikere? Melyik államok lesznek azok, melyeknek szólni fog ezen felhívás ? Britannia, Francziaország, Ausztria-Magyarország, Olaszország, és Svájcz, sőt talán még Törökország is. A többi államok, ha oda egy két nihilista elmenekült is, csak azt fogják válaszuk finominértékéül venni, mit az első sorban említett négy hatalom mond. Britannia mindenekelőtt non possumussal fog válaszolni. Eszébe fog jutni Anglia államférfiainak, mi történt ott hasonló alkalommal 1858-ban. Akkor ugyanis III. Napoleon Palmerston lorddal igen barátságos lábon állott és szívesen szolgált neki, amennyire csak lehetett. Az akkori időben Londonban vitatkozó klubbok keletkeztek és egy estén ezen kérdés tétetett vita tárgyává: „bűn-e a király-gyilkolás vagy nem?" Egy franczia, Mr. Bernard, bebizonyította, hogy bizonyos körülmények közt a király-gyilkolás nem bűn, sőt még dicséretes dolog is. A franczia követ, Persigny, Bernard elfogatását szorgalmazta és a kormány kivonatát annyiban teljesítette, hogy Bernardot elfogatta és itt megszűnt hatásköre és kezdődött az angol törvényeké. Bernard a bowstreeti békebiró ebbe került, Persigny személyesen lépett fel ellene Napoleon nevében mint vádló. De a békebiró sem az elfogatásnak, sem a büntetésnek helyét nem látván, Bernardot szabadon Ok vagy ürügy. Azt mondják, hogy a német birodalmi kanczellár, a szabadelvűség ezen ijesztő váza, most azon töri fejét, mikép bujtassa egész Európát a német policziális egyenruhába és mikép kezdjen meg egy nagy hajtóvadászatot a szabadelvű elem ellen. Mint ügyes és szemes va