Népszava, 1903. március (31. évfolyam, 27–38. sz.)
1903-03-14 / 32. szám
32. szám. Budapest, 1903. szombat, márczius 14 XXXI. évfolyam. NÉPSZAVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: Egész évre 14.40 X., I/sévre 7.20 K.,Ii évre 360 K., 1 hóra 1.20 K. Csupán a csütörtöki kiadásra: Egész évre 4.80 K., félévre 2.40 K., két évre 1.20 K., 1 hóra 40 f. Szerkesztőség és kiadóhivatal: A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. VII., Erzsébet körút 16. sz., a kapuval szemben, ahová mindennemű levelezések és egyéb küldemények intézendők. DK" TELEFON-SZÁM 607. Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6—8-ig. Elvtársak! A húsvéti ünnepek alatt országos pártkongresszust tartunk! ZEnész-Üljetek, nacindenfelé! Budapest munkásai i. é. márczius hó 15-én nagy felvonulást rendeznek S Petőfi Sándor szobrához. Gyülekezés délután 2 órakor az (a gázgyár előtt). Innen a menet a Kerepesi-úton, Kossuth Lajos utczán át vonul a Petőfi-térre. Elvtársak, készüljetek! !ó munkások, proletárok! Budapest népe! Vasárnap, f. hó 22-én, délután nagy népgyűlést tartunk. Napirend: fiz ellenzék és a katonai javaslatok. fi csudások. Elvtársak! Készüljetek! A pártvezetőség. Márcziusi gondolatok. Márczius tizenötödikén az ötvenöt év előtti márczius eseményeit ünnepli — a nemzet. Márczius tizenötödikén az eljövendő márcziust ünnepli a nép. Mert nép és nemzet Magyarországon nem ugyanaz. És nem volt ugyanaz 1848-ban sem . . . Csak egyes nagy szellemek és becsületes férfiak gondoltak akkor is a népre. Petőfi Sándor és Táncsics Mihály voltak talán az egyedüliek, akik tudták a különbséget nép és nemzet között .... Az a híres tizenkét pont „nemzeti" követelés volt. De Petőfi Sándor nagy szelleme volt a teremtő erő, mely őket létrehozta. És ezért ez a tizenkét pont az, amelyekről elmondhatjuk, hogy nem a nemzet, hanem a nép programmja volt. Ki is tünt ez csakhamar, még 1848-ban. A márczius tizenötödiki ifjak lelkesedése hiába proklamálta a 12 pontot. Egy merész tettel hiába jelentették ki a sajtót szabaddá! A „nemzetnek" nem kellett a sajtószabadság; a nemzetnek" kaucziós sajtószabadság kellett .... És a többi pontok! Felelős minisztérium, népképviselet, unió Erdélylyel, törvény előtti egyenlőség, közteherviselés, ősiség eltörlése és a többi . . . A legtöbb pontot még az 1848-iki forradalmi minisztérium és forradalmi országgyűlés maga fosztotta meg erejétől. A nép követelései nem kellettek e nemzetnek. A 12 pont papiron maradt és ma — ötvenöt év multán — távolabb vagyunk tőlük mint hajdanán . . . * Azaz : csak ami ma megvan, az áll távolabb ama 12 pont szellemétől. De e pontok kivívásának és megvalósulásának idejéhez közelebb jutottunk. A „nemzetnek" ma sem kellenek. A nemzetnek elég az a „népképviselet", amely ma van, az a „sajtószabadság", amely ma van, az a felelős minisztérium, az a törvény előtti egyenlőség, az az egyesülési szabadság, amely ma van. De a nép már ezzel nem elégszik meg. És ma már nemcsak egyes kiváltságosak ismerik fel a különbséget a nemzet és a nép között, hanem maga a nép is. Az ötvenöt esztendő elmúlta: ezt a haladást érlelte meg . .. A nép ma már maga küzd követeléseiért. És küzd a nemzet ellen. * A nemzet és a nép egy napon fogja ünnepelni a márczius eseményeit. Egy napon, de nem egy lélekkel. Nekik a márczius — mult, amelyre visszaemlékeznek, de csak azért, hogy megtagadhassák. Nekünk a márczius — jövő és ha visszaemlékezünk csak azért teszszük, hogy nagyjainknak hódoljunk, akik már a múltban szemközt állottak a népért a nemzettel. És azért, hogy lássuk a múltakon okulva, hogy nincs a népnek mit várni mástól, csak a néptől. A nemzet ünnepelni megy, hogy ünnepelje, amit kivívott magának. A nép ünnepelni megy, hogy ünnepelje, amit ki fog vívni magának. Ők ünneplik azt a tizenkét pontot, amelyet kivívtak maguknak; mi ünnepeljük azokat amelyeket ők meghamisítottak és amelyeket ki fogunk vivni magunknak ! Nekik győzelmi tér a márczius ünnepe, nekünk készülődés a küzdelemre .... * Az 1848-as szabadságharcz hagyományai soká voltak mézes madzag a nép számára. És különösen egy párt: a függetlenségi 48-as párt volt az, amely e mézesmadzagot kötőféknek tudta fölhasználni. Járszallagon vezette a népet, e hagyományoknál fogva. De e járszallag elszakadt . . . A múlt vasárnap megmutatta, hogy a nép elszakadt a nemzettől. A hazug frázisok dörgedelme hiába való volt. Sok ezer és ezer ember volt együtt, mint egykor ötvenöt év előtt, ama bizonyos napon s szakadt az eső most is. És összetartott a nép most is. De a nép tudta most már, hogy: nép, és ime a „nemzet" szájhősei, a nép elárulói szégyenkezve kullogtak odébb ... Nagy esemény volt ez is. És hogy egy héttel a 12 pont kikiáltásának ünnepe előtt történt, az legyen baljóslat ama bizonyos nemzet számára. És most vasárnap megint külön fog felvonulni a nép és külön a nemzet. És a következő vasárnap ismét. És mindig külön fog felvonulni, mindaddig, míg eltűnik a nemzet és csak nép lesz a hazában: szabad nép, büszke nép, boldog nép . . . Majd ha itt lesz az új Márczius . .. * A magyar munkásnép ezidei márcziusi gondolataiban Petőfi Sándor és Táncsics Mihály mellett kegyeletteljes visszaemlékezés jut a szellemóriásnak, akit 20 év előtt a márczius ragadott el tőlünk. Marx Károly a nagy tudós és nagy harczos szelleme előtt hajtja meg lobogóját a magyar proletariátus. Húsz év óta halott már ez a nagy ember, de életében nem élt annyira közöttünk, mint most. Mikor élt, nem tudta még a magyar nép megbecsülni az ő hatalmas eszméit. De ma már, húsz évvel halála után, tudjuk, hogy dicső igazságokat hirdetett elméje. És most, hogy halálának évfordulója egybe esik a magyar nép márcziusi visszaemlékezéseivel, a magyar nép elszakadásával a „nemzet"-től, a magyar nép küzdelmével a „nemzet" ellen, most kétszeresen A Népszava mai száma 8 oldal.