Népszava, 1909. március (37. évfolyam, 51–76. sz.)
1909-03-02 / 51. szám
XXXVII. évfolyam. Budapest, 1909 március 2. kedd. 51. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . . 19.20 kor. negyed évre. 4.80 kor. fél évre . . . 9.60 „s egy hóra . . . 1.60 „ EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI-ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., NYÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Elvtársak! Március 14-én, vasárnap délután a főváros munkássága tüntető fölvonulásban indul PETŐFI SÁNDOR szobrához. A szociáldemokrata munkásság e napon is tanúságot kíván tenni arról, hogy szívében az igazi márciusi hagyományok tiszta emléke él. A budapesti munkásság március 14-iki fölvonulása a forradalmi eszméknek szól, amelyekért Petőfi küzdött, élt és meghalt. Fölvonulásunk tüntetés azok ellen, akik Petőfit és eszméit tetteikkel, politikájukkal állandóan megbecstelenítik és meggyalázzák. Agitáljatok, hogy március 14-én minden proletár velünk jöjjön a tüntető menetben és ott legyen Petőfi szobránál. A magyarországi szociáldemokrata párt. * Az elvtársak március 15-én, vasárnap délután 2 órakor zászlókkal, a szakmák nevét jelző és a menet célját föltüntető táblákkal a Tisza Kálmán-téren gyülekeznek. Onnan indulás pont 3 órakor. A menet útiránya: Kenyérmező-utca, Rákóczi-út, Kossuth Lajos-utca, Eskü-út, Petőfi-tér. A kerékpáros elvtársakat fölkérjükszíveskedjenek pont 2 órakor a menet élén gyülekezni. A párttitkárság. Még kérnek a kizsarolt lakók!... A lakásnyomor hallatlanul nagy Budapesten és általában az országnak majdnem valamennyi városában. És a hatóságok részéről — kivéve a földmivelésügyi minisztérium támogatásával épülő vidéki munkásházakat — eddig még egyáltalában semmi sem történt a lakásuzsora megfékezésére. Terveket és ígéreteket kaptunk már, de tetteket még nem. Budapesten a legelső tett ezen a téren az a nyolc munkásbérház lesz, melyet a város a Gyáli úton építtet, már nem is emlékezünk mióta, lassan, lassan, lassan. Ha kész lesz az a nyolc ház, az annyit fog érni, mint a szárazságtól kiaszott Hortobágynak egy csupor viz. És amióta annak a nyolc háznak az építését a háziurak városházi gyülekezete tessék-lássék okáért elhatározta, azóta 20—50—100 százalékkal emelkedtek a házbérek. A kiuzsorázott lakók nyögnek és jajgatnak a rájuk rakott teher alatt, de a hatóságok még mindig nem segítenek rajtuk, még mindig csak ígérnek, csak terveznek. Ellenben a rendőrség talpon van. Persze nem az uzsorások ellen, hanem a kiuzsorázottak ellen. Ha valahol egy modern rablónak a házát az elkeseredett lakók megostromolják, Boda úr vitézei sietnek a börtönbe hurcolni... nem a cégéres zsiványokat, hanem a védekező áldozatokat. És csodálatosképpen a kiuzsorázott, kifosztott, kirabolt áldozatok még mindig nem lázadtak föl a törvény és a rendőrség védelme alatt álló zsiványbanda ellen, még mindig nem hurcolják halálra az utca kövezetén a vérszopó bitangokat, még mindig nem vesézik ki a budapesti Bakonyban korlátlanul garázdálkodó Patkókat. Nem, az áldozatok még mindig csak a kérésnél tartanak. Küldöttségekkel, memorandumokkal fordulnak a hatóságokhoz, védelmet kérve a rájuk szabadított bitangok ellen, intézkedést kérve a további zsiványságok meggátlására. Március elsején a Magyarországi Szociáldemokrata Párt fővárosi végrehajtó bizottsága száztagú küldöttség útján juttatta el a lakáskérdésre vonatkozó sürgős kívánságait a főváros polgármesteréhez. A munkásság részéről valószínűleg ez az utolsó kérelem a mostani lakásínség ügyében. A további kérvényezésnek nincs célja. Vagy értenek jó szót a város urai, vagy nem. Ha nem, akkor a tetteknek kell következniük. A most benyújtott memorandum a munkásság nagy önmérsékletéről és gyakorlati érzékéről tanúskodik. Nincs benne egyetlenegy olyan kívánság sem, amelyet azonnal ne lehetne megvalósítani, mégpedig a szerzett jogok és a magántulajdon sérelme nélkül. Nem azt mondják el benne a munkások, hogy miképpen oldanák meg ők a kérdést, ha az ő kezükben volna a hatalom, hanem azt, hogy mit lehet megvalósítani a mai rendszer mellet és mit kell megvalósítani, ha a hatalmon levők nem akarják elpattanásig feszíteni a hurt és a radikális megoldás terére kényszeríteni a kiuzsorázott munkásságot. A memorandumban kifejezett kívánságok egy részét maga a polgármester is fölvette programmjába. Ami új kívánságot fölhoztunk, az is mind megvalósítható. Ilyen kívánság az, hogy a főváros belső övezetén lévő üres vagy kellően be nem épített telkek kétszázalékos községi adó alá vettessenek, mégpedig a tulajdonosok értékbevallása alapján ; öt éven túl pedig a városnak joga legyen az ilyen telkeket a bevallott érték alapján magához váltani. Ez az intézkedés föltétlenül maga után vonná a belső övezeten lévő üres telkek gyors beépítését, ami a lakáshiánynak legegyszerűbb, leggyorsabb és legbiztosabb orvossága volna. Ilyen az is, hogy a meglévő lakásárakat még lakóváltozás esetében se lehessen emelni. Tekintve, hogy a mostani árak mellett máris rémítő uzsorahaszonra dolgoznak a háziárak, valóban nem lehet akadálya az ilyen szabályzat megalkotásának. A városi téglagyár fölállításának sem áll más az útjában, mint a 150 százalék haszonra dolgozó kartell-téglagyárak érdeke. A többi kívánság pedig olyan szerény, hogy a tanács és a közgyűlés nem tehet okosabbat, mintha azokat minden fontolgatás nélkül egész terjedelmükben a lehető leggyorsabban teljesíti. Megjegyzendő, hogy a végrehajtó bizottságban, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott, hallatszottak olyan irányú vélemények is, hogy nem kell többet kérvényezni és deputációzni, hogy kár volt az eddig eltelt időt is ilyen akciókra pazarolni, hanem rá kell térni a legradikálisabb önsegély útjára. Hogy a többség mégis a memorandum beterjesztése mellett döntött, annak nagyrészt az az oka, hogy a polgármester legutóbbi közgyűlési nyilatkozata némi reményt és bizalmat ébresztett a lakásuzsorától megrontott munkásokban. Föltehető, hogy a polgármester és a tanács állásfoglalása észre fogja téríteni a házuzsorások gyülekezetét is. Ha ez a föltevés tévedésnek bizonyulna, akkor meg kell próbálnunk, mire megyünk a magunk erejéből, a város urai nélkül, sőt az ő ellenükre. Fölösleges most még a közvetlen akció részleteiről beszélni, de azt hisszük, 4000—5000 lakónak az együttes passzív rezisztenciája talán mégis észre térítheti a budapesti Bakony zsiványait és protektoraikat. Négy-ötezer lakó, aki egy napon tagadja meg a zsiványok kivetette sarc, fizetését és kiköltözni sem akar azelfoglalt lakásokból, ám lássák az urak, hogy mire mennek egy ilyen elszánt, szervezett, fegyakaratú tömeggel. Most még kérnek a kizsarolt lakók!... Budapest urai" felésszettek fölhasználni az időt és vigyázzanak,ne tegyék tovább is próbára a há?bor?sitványok áldozatainak türelmét! Lapunk mai száma 12 oldal. Ferbli, ramsli, pocker. - Fölfüggesztik a Nemzeti Kaszinót. . . „A. Kiemzeti Kaszinó halhatatlan emlékű hazánkfia, gróf Széchényi István által 1827. évben oly célból alkotott egyesület, hogy az a hazai társadalmi életnek központját képezze. Mint ilyen ti Nemzeti Kaszinó nem egyedűl a társadalmi tisztességes élvezetek gyűlhelye, de egyszersmint a műveltség, közhasznú elmélkedés ,és eszmecserének elő-, ijiorditására szolgál; testületi működése köréből azonban ki van zárva minden politikai jellegű tevékenység." Így hangzik a Nemzeti Kaszinó alapszabályainak első pontja. Nem akarunk „közhasznú elmélkedést" folytatni arról, hogy nemzetünk nagyjai magyarul is megszövegezhetnék alapszabályaikat, hanem