Népszava, 1910. január (38. évfolyam, 1–25. sz.)
1910-01-09 / 7. szám
1910 január 11. NÉPSZAVA levél nélkül való „néptanító" működött: várjon miért nem jártak el a hatóságok ezek ellen és alkalmazóik ellen is? Bizonyára azért, mert nagy különbség van a között, hogy magyar népbutitást követ-e el valaki, vagy tót népbutitást. Mert magyarul szabad ám a népet butítani! Egyébiránt a miava-poljankai iskolában most semmilyen tanító sincsen és így a felekezeti alapon álló valláserkölcsös nevelés áldásos hatása ott egyelőre szünetel. Az iskola államosítása iránt azonban aligha tett sürgős fölterjesztést a királyi tanfelügyelő úr. De ha tett volna is, még mindig Apponyi intézi a magyar közoktatásügyet . . . Andrássy, a korrekt miniszter. Andrássy Gyula folyton azt híresztelteti magáról, hogy hozzáférhetetlen a kijárók, a rotikciózók, panamisták számára. Ennek aorzasztóan korrekt férfiúnak minisztériumaiból származó levél mondja el ezeket a dogokat: I. A koalíciós kormány uralomrajutásakor gróf Andrássy Gyula belügyminiszter Gáspár Arthur fiatal hírlapírót, Márkus Miksa udvari tanácsos és a „Magyar Hírlap" főszerkesztőjének sógorát, bizalmi dolgok végzésére segédfogalmazói minőségben maga mellé vette a belügyminisztériumba. Nemsokára rá soronkívül segédfogalmazóból a fogalmazót átugorva segédtitkárrá, majd pedig tavaly valóságos titkárrá léptette elő és nehogy a koalíciós kormány távozása esetén bizalmi állásából kicsöppenjen, a belügyi törvényelőkészítő bizottságba osztotta be rendes szolgálatra a hálás belügyminiszter. Ez a szédítően gyors előléptetés nagy visszatetszést szült már akkor is a belügyminisztériumban azon feladatukat 15—16 év óta pontosan és lelkiismeretesen teljesítő tisztviselők körében, kik ezen előléptetések következtében háttérbe szorultak s egyenesen azt hangoztatták, hogy ezt Márkus Miksa befolyására teszi a belügyminiszter, kinek a koaliciós politika körüli érdemeit 60 érdemes tisztviselőnek háttérbe szorítása árán sógora érdekében eképp honorálja. II. Márkus Miksa másik sógorát pár héttel ezelőtt kereskedelmi tanácsosnak nevezte ki Kossuth Ferenc kereskedelmi mniszter Andrássy protekciójára. III. A belügyminiszter egy napidíjast, Huszár Antalt (Herschkovits Adolf) soronkívüli segédtitkárrá nevezte ki és a legtöbb nemzetiségi politikai tudást igénylő osztályban, a román ügyek referálásával bízta meg. Huszár a belügyminiszter megbízásából és a belügyi irattári adatok felhasználásával megírta a „Román egyház története" című könyvet, melyet egyébként is honorálva, a belügyminiszter az összes hatóságoknak bizalmas körlevélben megrendelésre ajánlott. Hogy erre a téves adatoktól hemzsegő és pongyolán, hozzá nem értéssel összeeszkábált egyháztörténetre mi szüksége van Árva, Liptó, kell a módosabbakat megpumpolni. Szörnyen értett hozzá. A Náci pénzes tarsolya sohsem volt üres. Járhatott ott is, ahol mondta. Mikor megunta, akkor beállított a konzulátushoz, hogy legyenek szívesek, toloncolják őket haza. És Kacskáék a legmesszebb útról, a legjövedelmezőbb kirándulásokról tolonc uton, kényszer-útlevéllel jutottak haza. Az is megesett ugyan vele, hogy részeg állapotában az asszony ellopta az iratait,, a pénzét és egyedül vágott a hazafelé iránynak. Nácit elfogták, becsukták, megverték, eleresztenék, de oly gyorsan igyekezett az élete párja után, hogy valahol a pusztán elérte, megverte, aztán békességben folytatták útjukat. Mire a dér leesett, Náciék itthon voltak. Hoztak mindent, de mindent. Ami a bigott népet elamitja, ami sonkát-kolbászt teremt a csavargó varga kamrájába, az mind idevándorolt Palesztinából vagy honnan, a dunamenti kis faluba. A jeruzsálemi oltár is hazakerült. Cifra fából, aranyfüstből, ezüstös papírból olyan kacskaringós oltárt szabott a ravasz varga, hogy nagyobb kelete lett, mint a templomi oltárnak. Az egész falu járt a bámulatára. Senki se jött üres kézzel. Náci az öt urce Jordan-vízből kimért egy akót. A határban fölszedett odvas fadarabokat, gömböcöket, nagy darab szalonnákért adta el a jámbor falusiaknak. Egy-két pár öreg kapcát darabokra hasogatott, úgy iérte el, mintha a Veronika kendőjének vagy Krisztus palástjának a foglányai volnának. Ugyan bolond lett volna, ha a kezét kap Trencsén, Nyitra vagy a többi vármegyéknek s állami hatóságoknak, arra gróf Andrássy Gyula belügyminiszter aligha tudna felelni! ... De annál jobban tudja az irója és a kiadó, miért szükséges az ilyen fércműveket jó borsosan a hatóságok nyakába miniszteri ajánlatokkal varrni. Andrássy kis ügyei miatt valóságos forrongás van a belügyminisztériumban, amelynek tisztviselői nem akarják tűrni, hogy a korrupciót irtó fekete gróf tölibük állítson csak azért, mert protekciója van. A hálás pátriárka, Bogdanovics Lucián, akit erőszakkal ültetett a kormány a szerbek pátriárkái székébe, nem lehet valami nagy történettudós, de mindenesetre háládatos lelkű ember. Körlevelet adott ki, amelyben haza- és királyhűséget prédikál és fölhívja a népet hogy bizzék Istenben, legyen kitartó és keressen vigaszt a hitben. Őrizkedjenek az olyan emberektől, akik a hit ellen kikelnek, azt állítván, hogy ez fölösleges, óvják magukat az istentagadóktól, mert ezek a szegény ember bajait csak kihasználni törekednek, a gazdagok ellen izgatnak és a társadalmi rendet akarnák földúlni. Hivatkozik a pátriárka Szent Pál apostolra, akinek idejében már találtattak ilyen rendzavarók, aki sikerrel harcolt a világfölforgató eszmék ellen, mely eszmék mindenkor megtörtek az egyház szent és szilárd bástyáin. Hogy Bogdanovics szocialista halással mutatja magát érdemesnek a kormány kegyére, az hálás szívére vall. Történettudományának hiányosságára pedig abból lehet következtetni, hogy Szent Pálék világfölforgató eszméit, az őskeresztény kommunizmust éppen ellentétével, a mai konzervatív és pohosra hízott népnyúzó egyházzal azonosítja. Rövid belpolitikai hírek. A tót gyermeknek, magyar sovinizmust muszáj bevennie: hat tót tankönyvet Apponyi megint kitiltott az iskolákból, amelyeket nem telítettek a magyar sovinizmus hazugságaival. A „Boszniai Hírek" megcáfolja bécsi forrásra hivatkova a belgrádi nagykövet-változásról Belgrádból kapott hírét, amelyet a Népszava is ne"itja ! ím.. .él. ... ....... KÜLFÖLD. „ Románia. Dolgozik a maffia. Bukarestből jelentik, hogy Ferekide belügyminiszter és más magasállású villami hivatalnokok fenyegető leveleket kaptak. A rendőrség nyomozása szerint ezek a levelek szocialista körökből származnak. A rendőrség persze minden nyomozás nélkül is tudta, hogy honnét származnak a levelek. Mert több, mint bizonyos, hogy azok megrendelésre készültek. A megrendelő pedig csak az lehetett, akinek szüksége van ezekre a levelekre. A tatja a munkával, ha foltozza a sáros csizmákat, ha görnyed a vargaszéken. ímmel-ámmal dolgozott, hogy mégis lássák, nem a jeruzsálemi oltár táplálja, hanem a becsületes munka. A hivek áhítattal nézték a jeruzsálemi oltárt, Naci pedig a varga-széken nagyokat húzott a pálinkás-butykosból és még nagyobbakat sóhajtott. A pap már féltékenykedett rá. Szólt a jegyzőnek. A jegyző szólt a zsandároknak. Azok aztán elkezdték háborgatni a jeruzsálemi gyülekezetet. Bementek. Rágyújtottak, kinevették a cifra oltárt. Egyebet nem tehettek. A hivek nem hagyták egykönnyen a vargát faképnél. Egyszer a tekintetes "ur — ennek se tudom a nevét, csak arra emlékszem, hogy valami garabonciás természetű uradalmi ember volt — a vadászcsizmáit küldte el Nácihoz, hogy reparálja meg. Náci készült rá sokáig. Hónapokig ott volt a csizma, de nem akart megcsinálódni magától. Náci a tekintetes úr cselédjétől mindig azt szengette vissza, hogy majd a jövő héten elkészül. A tekintetes ur megunta a bolonditást. Nagy haraggal rontott be a vargához. — Hol a Csizmám, te gazember varga? Náci keresi, keresi, de nem leli. A tekintetes ur észreveszi, hogy azért nem leli, mert mind a kettő ott nyüstölődik a Náci lábán. — Tyúh, az apádnak ezzit-azzát, hát te nyüstölöd az én drága csizmáimat?! Megkapta a vargát, földhöz vágta, lerántotta lábáról a csizmákat, azzal verte agyba-főbe és mentül jobban ütötte, mentül jobban jajgatott a varga, a tekintetes ur annál dühösebb lett. Ugy bizony, utoljára a jeruzsálemi ol. Régen volt. Náci azóta elpusztult valamelyik útszéli árokban. A nyakán maradt egy csomó jeruzsálemi olvasó. Azért még mindig nem tetszenek nekem azok a dunamenti kis falvak. Valami sötétség borong fölöttük, olyan ködféle, ami igen nehezen akar fölszállani, mintha a templom keresztje beleakadt volna a gomolygó párába és nem engedné elröpülni . . . 89 rendőrség pedig — mint közvetítő közeg — tudja jól, hogy a kormánynak kellenek ezek a levelek újabb gaztetteinek födözésére. A szocialisták Romániában is nyílt eszközökkel dolgoznak, nem pedig sötétben bujkálva, mint a középkorból ottrekedt kormány-haramiák. A Románia népe fölött garázdálkodó rablólovagok barbár mivoltára jellemző a miniszterek magatartása és a belügyminiszter válasza, amit Fleva szenátor, a román politikusok becsületes, de kicsiny csoportjához tartozó ember interpellációjára tett. A miniszter az „Adeverul" című lapot támadta, mely szerinte hazafiatlan és sokban okozója a mostani anarchiának. A zsidó újságírók kiutasításának dolgáról a miniszter nem nyilatkozott. Continescu és Constantinescu miniszterek lemondással fenyegetődztek arra az esetre, ha a zsidó újságírók ellen valamelyes megtorló rendszabályokat léptetnek életbe. Oroszország: Nem venunciálnak! A pétervári egyetem rektora és prorektora konfliktusba keveredett a közoktatásügyi minisztériummal és mind a ketten lemondtak tisztükről. Ennek a lemondásnak érdekesek az előzményei. A minap történt, hogy Schwarz közoktatási miniszter helyettese, G. K. UljanOW a minisztériumba rendelte J. J. Borgmann rektort és J. J. Grimm prorektort s a miniszter nevében megrótta őket, amiért arról sincs tudomásuk, ami az egyetem falain belül történik. A két rektor elképedt s erre Uljanow rájuk rivalt, hogy az egyetemen a rendkívüli hallgatók titkos gyűlést tartottak a rektor tudtán kívül, holott a gyűlésre szabály szerint engedelmet kellett volna kérni. A két tanár bevallotta, hogy csakugyan nem volt tudomásuk az esetről, de kételkedtek is benne, hogy ilyen gyűlés lett volna az egyetemen. Uljanov azonban azt felelte nekik, hogy annak a titkos gyűlésnek jegyzőkönyve az ő kezében van és pontosan tudja, mi történt a gyűlésen. Aztán még kiméletlenebbül dorgálta a rektort s szemére vetette, hogy még csak a gyűlés egybehivóinak nevét sem ismeri. Grimm prorektor mentegetőzve jegyezte meg, hogy az egyetemi tanárok nem ismerhetnek minden diákot név szerint, de ha ismernek is valamennyit és ha tényleg ilyen gyűlés volt is az egyetemen, az egyetemi tanároknak nem kötelességük följelentést tenni mire Uljanov feldühödve azt felelte tárba vágta bele a vadászcsizmákat, egyiket is, másikat is. Az oltár izzó-porrá zúzódott. Akik ott voltak, még azok is kaptak. A tekintetes úr kijelentette, hogy aki ide még be meri tenni a lábát, azt ledurrantja, ha az isten fia lesz is. Több se kellett a jámboroknak. Úgy elszaladtak, úgy megijedtek, hogy még most is reszketnek, ha a tekintetes ur haragjára gondolnak. A varga üzlete tönkrement. Se Jordán-viz, se jászol-szilánk nem kellett a falubelieknek. Kacska Nácinak meg a foltozás nem kellett. Belepusztult a tekintetes ur haragjába. Még azt a kis házát is fölette, fölitta, az anyját is eltemette. Egyszer a falu alatt találtam. Rongyos volt, piszkos volt. Olvasószemeket sütögetett madzagra. — Mit csinál? — Jeruzsálemi olvasókat. — Hogy megy az üzlet? — Sehogy. A pap jobban győzi a bolondítást mint én. A parasztnak is megjött az esze: maga eszi meg a sonkát.