Népszava, 1911. augusztus (39. évfolyam, 181–206. sz.)
1911-08-22 / 198. szám
1911 augusztus 24. NÉPSZAVA részt elviselhetetlen terheket rónak a nemzetre, amelyek az adók és egyéb közterhek súlyosbítását vonják maguk után és az ország minden egyéb szükségletét koplalásra kárhoztatják. Ekkora katonai terhek mellett a nemzet fejlődése, élete szenved megakadást. A haderőnek ily nagymérvű fejlesztése nem áll arányban az ország lakosságának teherviselő képességével és ezt annál inkább megéreznék, mert adórendszerünk nem alapul a teljes progresszivitáson és az állam nem azok erejét veszi fokozottabb mérvben igénybe, akik jövedelmüknél és vagyonuknál fogva erre képesek volnának. Koszó István dr., a szegedi függetlenségi párt elnöke terjesztette elő a határozati javaslatot, amelynek értelmében a népgyűlés a katonai terhek emelése ellen tiltakozik. Békéscsaba. Igen jól sikerült népgyűlést tartottak békéscsabai elvtársaink e hó 20-án. A csabai Csirkepiac téren, már a kora délutáni órákban százával gyülekeztek a kisgazdák, polgárok és munkások. Leiter főbíró háromszor is visszautasította elvtársaink gyűlési bejelentőjét, míg végre Csaba munkássága megunva a főbiró koraiszkodásait, a hét egyik napján tüntető sétára indult Csaba féltve őrzött főutcájára. A csabai urak nyugalma forogván veszélyben, Seiler sietve megadta a gyűlési engedélyt. Délután 3 órára hatalmas tömegre szaporodott az érdeklődők száma. Ekkor Kovács elvtárs üdvözölvén a gyűlést, elnökül Szűts, jegyzőül Darabos elvtársakat ajánlotta. A gyűlés az ajánlatot magáévá tette, mire az elnök átadta a szót Vincze Sándor elvtársnak (Budapest), aki mintegy egy órás beszédében fejtegette a napirend két pontját, a katonai reformokat, a választójogot. Helyeslésektől sokszor megszakított beszédében új és együttes küzdelemre hívta föl a város munkásságát és progresszív gondolkodású polgárságát. Lelkesedéssel fogadott szavai után Szüts elvtárs a gyűlést bezárta. Kiskunmajsán is népes tiltakozó gyűlés volt vasárnap a katonai javaslatok ellen. A javaslatokat Kovácsy Kálmán országgyűlési képviselő ismertette és részletesen kifejtette, hogy azok úgy nemzeti, mint gazdasági szempontból elfogadhatatlanok, mert amellett, hogy a katonai követelések tekintetében semmi előhaladást sem tartalmaznak, az országra egyenesen elviselhetetlen terheket rónak. A népgyűlésen határozati javaslatot fogadtak el, amelyben tiltakoznak a véderőjavaslatok törvénnyé emelése ellen és kimondották, hogy a határozatot felirat alakjában juttatják el a képviselőházhoz. Osztály tudatos munkás csak munkáslapokat vesz, olvas és terjeszt mindenütt módon tudnak érintkezni egymással. De mi a német fegyencek kopogási abc-je azokhoz a furfangokhoz képest, amelyek a matematikai dolgozatok alatt kifejlődnek az iskolákban. Professzorunknak árgusszemei voltak. Semmiféle fogházfelügyelő nem lehet éberebb. A két keskeny úton járkált és rendesen éppen abban a pillanatban fordult hátra, amikor azt hittük, hogy a tábla előtti szép sárga szivacs nézésébe merült el. Abban a pillanatban — hogy a pad alá láthasson — öregembertől nem várt rugganyossággal leguggolt. Azután egy negyedóráig tudott a katedrán ülni és szakadatlanul egy gyanús alakot nézegetni. De mit ért ez? Ott ültünk a füzetre hajolva és amellett három padról le tudtuk írni a föladatot. Ugyanazzal a tartással. Tökéletes dolog volt, az bizonyos. Semmiféle királyi ügyész nem vehette volna észre. A füzetre hajoltunk és alul megrúgtuk az előttünk ülőt, aki már készen volt. Egy perccel később a helyes eredmények már nálunk voltak. Negyven másodperc múlva már le voltak írva. Ekkor meg kellett vakarnunk hátul a nyakunkat és ez alatt a helyes megoldások a mögöttünk ülő padjára estek. Akrobaták és élesszeműek lettünk, hála a matematika óráknak! Volt azonban minden osztályban egy-két mintafiú, akik nem csaltak. Nem is lett belőlük semmi ebben az életben. Egyszer az egyikkel nagyon furcsán jártunk. Egy számtandolgozat alkalmával történt. Az öt példa közül hármat megoldott. A negyedikkel és az ötödikkel nem tudott elkészülni. A szalmahaju ifjú összerágta a tollát és halkan könnyek gyűltek a szemébe. Köröskörül mindenki elkészült már. A szalmahaju szomszédjának most a tollszára nagy zajjal leesett, miáltal meg volt a jogcíme, hogy lemásszék a pad alá. Azonnal lebújt, megrángatta a szalmahajó kabátját és kezébe akarta nyomni a helyes megoldást BELFOLD QOO Szállítják a bizalmat. („Az obstrukció minden áron kiirtandó!") Buzgólkodó főispánok hétfőn is vasútra raktak egy kis bizalomszállítmányt a kutyaszorítóba került kormány számára. Az egyik szállítmány Debrecenből, a másik Kisküküllőmegtyéből fog megérkezni és a hódoló bizalomnyilvánításon kívül mindkettőbe belepakolták azt a bizonyos tiltakozást az obstrukció ellen. Debrecenben hatvanhét ember, Kisküküllőben pedig nyolc ember nyilatkozott meg a kormány mellett. Azt a kutyafáját, ez csak imponáló többsége egy városnak, meg egy vármegyének ! Az obstrukcióval foglalkozott vasárnap tartott beszámoló beszédében a „radikális" Várady Zsigmond munkapárti képviselő is. Azt mondta egyebek között: — A kormány tűr, hátha az ellenzék észretér, vagy pedig a közvélemény nyomására kötelességünk lesz az obstrukció leküzdésére az eszközöket megragadni. Az obstrukció az abszolutizmus veszélyét magában hordván, bármely áldozat árán kiirtandó. Mint látható, a képviselő úr elég radikális. Nem tetszeleg idegen gúnyában és annak mutatja magát, akinek igen sokan már régen ismerik. ooo A képviselőház keddi ülésén névszerinti szavazások lesznek, azután egy kormánypárti beszéd a véderőjavaslat mellett. Fejétől büdösödik a hal. Tanítónak tilos a lapszerkesztés: ezt a kultuszminiszter mondotta. De vármegyei aljegyzőnek is tilos a szerkesztés: ez a véleménye dr. Cicatricis Lajos szentesi főispánnak, aki most rendelte el a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot dr. Herczegh József vármegyei aljegyző ellen, aki egyúttal felelős szerkesztője a „Szentesi Lap" című újságnak. Dr. Herczegh tíz év óta lapszerkesztő, sőt a vármegye hivatalos lapjának vezetését is maga a főispán bízta rá. Most azonban fegyelmit akasztanak nyakába az aljegyzőnek, mert lapja, mint a függetlenségi párt orgánuma, támadni merte a kormány eljárását. A csongrádi közvélemény haragja a főispán ellen fordult, pedig mért ne cenzúrázhatna aljegyzőt a miniszternek felelős főispán, ha tanítót cenzúráz, lapot koboz A szalmahaju föltette kezeit a padra. Az az idő, amely a tollszár fölemeléséhez szükséges volt, elmúlt. A szomszédnak föl kellett jönnie. A szalmahaju előtt ülő kinyitotta füzetjét, hogy az belenézhessen, de a szalmahaju észrevette és a másik oldalra nézett. Csöngettek. A füzeteket beszedték. A szalmahaju csak hármat oldott meg az ötből. A tanár kimegy a tanácskozóterembe a füzetekkel a hóna alatt. Az egész szomszédság összegyűl a szalmahaju körül. — Miért nem irtad le ? — kérdik. — Én odatartottam neked a füzetemet — szól valamelyik. — Én a pad alatt át akartam adni neked a megoldásokat — szól egy barna bársonykabátos fiú. — Én nem csalok — jelentette ki a szőke. — Úgy? Hát mit csinálsz? — Ha nem tudom megcsinálni, akkor imádkozom. — Imádkozol? Miért? — Hogy megsegítsen az isten. Ekkor már a kis barna bársonykabátos nem tudta visszatartani magát: — Na, ez már igazán .. . Hát nem látod be, hogy mikor én a pad alatt átadom neked a megoldásokat, ezzel isten segít rajtad. Mindnyájan helyeseltek. — Természetesen. A jó isten segíteni akart rajtad. Kétszer is! Mit tehetett volna még a jó isten? Te szemtelenül visszautasítottad a segítségét. Mivel mindnyájan rászólnak, a jámbor fiúnak, ki isten jóságát visszautasította, könnyek szöknek a szemébe. A földrajzórán, amely most kezdődik, teljesen figyelmetlenül ül. Azon gondolkozik, hogyan lehetne a jó istent kiengesztelni. Jat, kolportázst megvonat a parlamentnek felelős miniszter?! Nem kell kitüntetés! ... De kell, válaszol Khuen. Persze, hogy kell! Hát hogy is ne kellene, amikor Khuen urnak kitüntetések és rangok adományozásával kell majd megfizetnie azt a hűséges csapatot, amely eddig még kitart vele a hóhérjavaslatok keresztülhajszolásában. A képviselőház hétfői ülésén került napirendre Eitner Justh-párti képviselő amaz indítványának indokolása, amelyet a kitüntetések, rendjelek és címek adományozása ellen nyújtott be. Eitner indokolásának az volt a lényege: meg kell tiltani, hogy képviselők kitüntetéseket, címeket-rangokat fogadjanak el, mert ezzel a királyi hatalom vásárolja meg őket nemzetellenes szolgálatok teljesítésére. Erre Khuen azt válaszolta, hogy a kitüntetések adományozása korlátlan felségjog, amelyet szűkíteni nem lehet. — Nem látom szükségét, mondotta, hogy a tör-* vényhozás intézkedjék ebben a dologban. A tapasztalat, még a közelmúlt idők tapasztalata is azt mutatja, hogy a törvényhozás tagjait nem sikerült kitüntetésekkel lekenyerezni. Példák mutatják, hogy akik egyik kormánytól kitüntetést kaptak, a másikkal szemben ellenzékinek csaptak föl. Persze, a mungótábor kellemesen röfögött erre a szellemességre s a következő — névszerinti — szavazásnál elvetette Eitner Zsigmond indítványát, tiszta meggyőződésből — de nem a dijak elengedésével... Ezután névszerinti szavazások következtek. Névszerinti szavazások lesznek kedden is, mégpedig Komárom és Szeged, továbbá Pozsony, Körmend, Jászárokszállás, Erzsébetfalva és Kisjenő polgárságának kérvényei fölött, amelyekben a hóhérjavaslatok ellen tiltakoznak és az általános választójog törvénybe iktatását sürgetik. Az ülés végén Batthyány Tivadar gróf interpellált „A Nap" utcai elárusításának megvonása ügyében. Az interpellációt, valamint a miniszterelnök válaszát külön cikkben közöljük. Elkobozták a pápai zászlót. Az aradi katolikus kör házára vasárnap is kitűzték a fehérsárga pápai zászlót. A rendőrbíró, akinek ezt jelentették, lefoglalta a zászlót és bevitette a rendőrségre. Hétfőn délelőtt volt a kihágási tárgyalás. Mint Aradról jelentik, a kör háznagya tiltakozott a rendőrség eljárása ellen és rámutatott arra, hogy Magyarország összes katolikus körei használják a pápai zászlót. A tiszti főügyész kivonta az egyesület megbüntetését. A biró az 1886. évi 62.698. számú miniszteri rendelet alapján hetven korona büntetést szabott ki és az ítélet végrehajtását egy évre fölfüggesztette. A zászlót a rendőrség nem adta vissza. Az arisztokrácia nem eléggé klerikális. Glattfelder Gyula csanádi püspök István király ünnepére cikket írt a „Temesvári Ujság"-ba. E cikkében a püspök a „katolikus tétlenségről" így ír: Csak arra volna szükséges egy új Szent István, hogy azt a néhány ezer Koppány-féle oligarchát, kik az intelligencia és vagyon jogcímén több kiváltságot élveznek, mint amennyi kötelességet teljesítenek, nem eltiporná, hanem jól megrázná és a nemzeti erőkifejtésnek jogban és munkában is első képviselőivé formálná. Legyen az király, miniszter, tudományos vagy társadalmi fórum, mely vezető osztályunk azon részét, mely eddig a hazát csak szóval szolgálta, akár kegyetlen tettel is rákényszerítené, hogy a dolgozó nemzet élére álljon, mint új apostolt üdvözölné a nemzet s örökítené meg emlékét a történelem. Mert, aki az urhatnámság és frázisimádás nyűge alól fölszabadítja úriosztályunknak ott tespedő — akár nagyobb, akár kisebb fejét, — beállítja a nemzet életébe azt az irányító erőt, amelynek vezetése mellett ez az egészséges törzs ismét kivirágzik és gyümölcsözik. A magyar egyháznak is több tettre és kevesebb szóra van szüksége. Több alkotásban, kevesebb tervezgetésben kell idejének elfolynia. Nem kell annyit panaszkodni, hanem inkább egy-két fogyatkozást megszüntetni. A magyar egyház a szellemi, erkölcsi és anyagi tőkék oly tömegével rendelkezik, mint kevés a világon. Kár ezért, ha a szereplés és alkotás teréről engedi magát leszoríttatni. A néhány ezer oligarcha úrhatnám, nemtörődöm, naplopó s a püspök úr azt akarja, hogy cselekedjék. Mit cselekedjék? Állítsa „szellemi, erkölcsi és anyagi tőkéjét" az egyház szolgálatába. Ne pezsgőre, kártyára, asszonyi szoknyára, hanem papi szoknyára költsön. Ha a püspök úr azt eléri, bizonyára nagy szolgálatot tesz a klerikalizmusnak és olyan célt ér 233