Népszava, 1912. március (40. évfolyam, 52–78. sz.)

1912-03-01 / 52. szám

Budapest, 1912 március 1, péntek, IL. évfolyam. negyed évre kor. egy hóra •.— kor. •ott havonta 40 fillérrel több RA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG, VXXX., CONTI-UTCA 4. (Telefon­szám 54—94.) KIADÓHIVATAL, Vm., CONTI-TITOR 4. SZ. (Telefon­számok 82—61 és 130—21.) Munkások! Elvtársak? A pártvezetőség és az összes párt- és szakmai szabadszervezetek egyhangú megállapo­dása értelmében, Budapest munkássága március 4-én, hétfőn délelőtt tüntető felvonulásban a parlament elé megy hogy a reakciós összeesküvéssel szemben megkérdezzük: Mi lesz a becsületes választójoggal? Elvtársak! E tüntetésre készüljetek olyan kitartó buzgalommal, amily konok elszántsággal a grófok bandája küzd ellenetek! Beszéljetek a gyárban, műhelyben és a családban munkában görnyedő testvéreitekkel s magyarázzátok meg nekik, hogy tisztességes, becsületes munkásnak március 4-én kinn kell lennie az utcán! Olyan időket élünk, amikor nagy áldozattal nagy eredményeket lehet kivívni. De harc és áldozatkészség nélkül nincs sem jog, sem szabadság! Ezért március 4-én, hétfőn mutassátok meg elvtársak, hogy sokan vagyunk és erősek vagyunk, a jograblókkal szembe nézünk. Elvtársak, mindenki agitáljon ! Testvéri üdvözlettel a magyarországi szociáldemokrata párt. Március 4-én tüntetni fogunk! Budapest rendőrfőnöke a március ne­gyedikére tervezett népgyűlést „nem veszi tudomásul", az utcai fölvonulást pedig „nem engedélyezi". A rendőrfőnök úr szemlátomást halad... hátrafelé. Az 1907 október 10-ére tervezett népgyűlésünket még kegyeskedett tudomá­sul venni, akkor csak a fölvonulást nem engedélyezte. (Azért mégis volt fölvonulás és mégis bemutatkozott a proletárság óriási tömege a kiváltságosak nemzetének.) A rendőrfőnök úr — amint illik is — alkalmazkodik a gazdáihoz. Minthogy az egyesülési és gyülekezési jogot „méltányo­san kezelő" Khuen-kormány még a volt koalíciónál is ádázabb ellensége a köz­szabadságnak, nagyon természetes, hogy Boda úr most még a gyűlést sem veszi tudomásul. Azonban az is nagyon természetes, hogy a szervezett munkásság most sem hit­ványabb és gyávább, mint 1907-ben volt. Tehát március 4-én tüntetni fogunk minden áron. Boda úr nem erőltette meg az agyát. Szóról-szóra­­ugyanazzal a megokolással tiltja el a parlament elé való fölvonulást, m­int az 1907. évi október 5-én kelt ukázá­ban. Azt mondja : „ . . . egy ilyen nagyobb menetnek az Országház­ téren előrelátható­lag órákon át tartó elvonulása ... az oko­zott zaj, lárma, zene a parlamenti tárgya­lás nyugodt lefolyását egyenesen lehetetlené tenné". Valóban, Boda úr kitűnő viccmester. Ennek a parlamentnek a nyugodt tárgya­lását akarja megóvni, noha mindenki tudja, hogy ez a parlament egyáltalában semmit sem tárgyal, már csak üres szal­mát csépel és hogy ez a parlament nem fog többé nyugodtan tárgyalni mindaddig, míg a demokratikus választójogot meg nem alkotja. Valóban, kitűnő vicc: a parlament nyugodt tárgyalásait megóvni azok ellen, akik éppen a parlamenti hasznos munkát akarják lehetővé tenni a gyökeres parla­menti reform által. Boda úr humora azonban öntudatlan humor. Ami a jogtipró rendőri határozat­ban öntudatos, az az osztályparlament jégmentes elzárása a nép elől. Az ország­ grófjainak büdös a nép, amely őket kitartja. A nép hóhérai gyűlölik a kérges tenyerű tömeget, amelynek a vérén és velején hiznak. A nép ellen­ségei rettegnek a néptől, amelyet száz­szor kijátszottak, megcsaltak és jogához jutni még most sem engednek. A rendőr­főnöknek tehát az a kötelessége, hogy a népet távol tartsa a parlamentnek még a tájékától is. Bécs népe fölvonulhatott a parlament elé, de a magyar grófi orrok, lelkiismeretek nem bírják ki a nép közel­ségét .. . . .. Azonban a rendőrfőnök határoz, mi pedig folytatjuk a megkezdett munkát. Elvtársak, munkások! Folytassátok százszoros buzgalommal a készülő­dést március negyedikére, mert nem engedjük magunktól elrabolni a bé­kés tüntetés jogát. Mutassuk meg a nép ellenségeinek, hogy tudunk akarni. Elvtársak, a grófok nem mindenhatók.­­ Ahogy a Duna folyását nem tudják vissza­fordítani Bécs felé, ahová folyamokban vezetik a nép pénzét és a vérét, azon­képpen nem bírják föltartóztatni a nép­akarat hatalmas áradatát sem, amely el fogja söpörni az ő országrontó uralmukat. Bátorság, erős akarat... és mienk a győzelem. Lapunk mai szá­ma 20 oldal. Bécsben szép, Budapesten úgy. Még nem egészen világos, hogy csak Kossuthékat csapta-e be Khuen vagy csak a bécsi katonákat, avagy pedig mind­ a ket­tőt. De, hogy a Kossuth-párttal kötött úgy­nevezett béke a politikai szédelgésnek egyik igen nevezetes példája fog maradni, az egészen kétségtelen már az eddigiek alapján is. Svhnen-Héderváry politikai tisz­tességére és ígéreteinek értékére és meg­bízhatóságára szerfölött jellemző az eset, amint képe az eddigi sajtónyilatkozatokból és a kormány mosakodási kísérleteiből ki­bontakozik. Ivossuthék égtek a vágytól, hogy lesze­relhessenek. Erre kitaláltak egy nesze semmi fogd meg jól követelést és azt át­nyújtották a miniszterelnöknek. Miután nem volt benne semmi, Khuen-Héderváry fel­vitte Bécsbe és engedélyt kért, hogy ezt a semmit megadhassa. Hazajött vele és itt ő meg Apponyi ugy próbálták felöltöztetni, hogy valaminek lássék. Azt mondották a képviselőházban, hogy ide sikerült a nemzet újoncmegajánlási jogát az el­homályosítástól és kijátszatástól megóvni. A királynak a mostani véderőreform tör­vénytervezetben kimondott jogát, hogy a póttartalékosokat és tartalékosokat bár­mikor behívhassa, majd képviselőházi határozattal és kormánynyilatkozattal fogják korlátozni. Persze értelmes ember csak

Next