Népszava, 1912. július (40. évfolyam, 155–180. sz.)
1912-07-02 / 155. szám
4 kot, anélkül, hogy annak kitörése idejét előre megállapítanák, pontosan előkészítsék. Ezért a kongresszus alapos megfontolással készíti elő a küzdelmet és megállapítja, hogy az általános sztrájknak, hogyha azzal győzni akarnak, mindenekelőtt időre van szüksége, hogy ezt előkészíthessék, úgy a tömeg előkészítésére, mint a közvélemény befolyásolására. Tehát nem kell időhöz kötött, rögtönzött és jól elő nem készített sztrájk, mert csak a jól előkészített tervszerű, szervezett sztrájk, pontosan meghatározott programm alapján és világos irányelvek szerint tud győzelemre vezetni. Az a kívánság, hogy már júliusban kitörjön a sztrájk, amikor még annak feltételei hiányosak, esztelenség volna. Számításba kellettvenni mindenekelőtt, hogy az általános sztrájk hetekig eltarthat. Semmi sem volna rosszabb, mintha az erők kimerülése következtében a sztrájk letörne. A belga munkásság tisztában van ezzel és ezért most főfeladatául tűzi ki, hogy a szervezetek pénztárait megtöltse, alapot gyűjtsön, segélypénztárakat szervezzen és az egész pártszerkezetet mozgósítsa, nehogy az éhség hiúsítsa meg haditervei keresztülvitelét. A munkásság áldozatkészsége ugyan azt javasolja, hogy a sztrájk első két hetében ne osszanak ki segélyeket, mégis nagy összegekre lehet szükség. Az első nagy általános sztrájkban háromszázezer munkás vett részt, a mostani sztrájkban azonban természetszerűen sokkal több munkás fog részt venni. Fontos, hogy az általános sztrájkot rendszeresen, a legteljesebb fegyelmezettséggel kezdjék meg és folytassák. A százhuszonötezer szervezett munkás könnyen követi a párt taktikáját és utasításait." De a szervezetlen munkások nagy tömegét először is meg kell nyerni ennek a nagy taktikának, nehogy spicli-manőverekkel helytelen irányba terelhessék a népmozgalmit, amivel annak célját veszélyeztethetnék. ? De nemcsak fölvilágosítani kell a tömegeket, a fegyelmet megerősíteni és a hadiszereket beszerezni, de gondot kell fordítani arra, hogy a harc kitörése a legmegfelelőbb időpontban történjék. Szükség van arra, hogy a népmozgalom kitörése összeessék egy megfelelő parlamenti helyzettel. A kamara júliusban rendkívüli ülésszakra ül össze és egyéb feladata nincs, minthogy a mandátumokat igazolja és megalakuljon. Azután a kormány berekesztheti az ülésszakot, mert a parlament szerkezete olyan, hogy a kormányt még a legügyesebb obstrukcióval sem tudja más állásfoglalásra kényszeríteni. A pártvezetőségnek előterjesztett jelentése ugyanezeket az irányelveket körvonalazza. A pártvezetőség békés és jól előkészített általános sztrájkot akar és elveti azt a gondolatot, hogy a sztrájk már júliusban kitörjön. A kongresszus bizottságot alakít, amely haladéktalanul hozzálát az általános sztrájk szervezéséhez. És amikor a pártvezetőség meggyőződött arról, hogy a munkásság teljesen készen áll a küzdelemre, az időpont pedig kedvező, kiadja a jelszót a harc megkezdésére. TASQA 096 M számvivő altiszt, Ma Ney Kosmoty. A századirodában ingerülten sétált föl és alá Greiner százados és minden fordulónál szúró pillantást vetett Gráf számvivő altisztre. A csinos és intelligens arcú fiatalember reglamaszerű testtartásban állott előtte és nyugodt külsejével még jobban földühösítette a századparancsnokot. — Szakaszvezető, csak azt szeretném tudni, hogy mit gondol maga tulajdonképpen. Azt hiszi, hogy holnap egyszerűen csak föloszlatják az iskolát, az önkéntesek bevonulnak a századaikhoz és az iroda továbbra is megmarad? Ez természetesen szintén föloszlik és igy a dolgoknak holnapig rendbe kell jönniök és a zárszámadásnak is készen kell lennie. Ezzel az asztalhoz lépett és nagyjában lapozgatni kezdett a könyvekben.— Semmi sincs készen! Azt hiszi talán, hogy önnek most az utolsó esztendőben joga van a lustálkodásra? Mintha ezeknél a szavaknál Gráf megnőtt volna. — Százados úr, egész napon át szünet nélkül dolgoztam — szólt nyugodt, de határozott hangon. És egyedül. Azt a számvivőiskolai növendéket, akit tegnap beosztottak hozzám, a hadnagy úr elvezényelte lakásának a tisztogatására, ámbár mások is rendelkezésére állottak volna. — Mit akar maga ezzel mondani, maga civil! ? — Hogy a hadnagy úr azóta, amióta mega katolikus káplánok nagy részét valóságos éhségbéren dolgoztatják a bő jövedelmű plébánosok és ezeknél is magasabb rangú és nagy jövedelmű főpapok. Innen van az, hogy egyes katolikus lapokban állandóan olvashatni cikkeket, amelyek a katolikus papságra és elsősorban a rosszul fizetett káplánoknak fizetésrendezésével és más effélével foglalkoznak. Persze, az ilyen írások furcsán hatnak, mert mutatják annak az igazságát, hogy a papság a vallásból és az egyházból üzletet csinál és a pap csakúgy megfizetteti az ő szolgálatait, munkáját, mint akár a színész, akár az orvos vagy bármilyen más foglalkozású ember. Mi ezt természetesnek találjuk, mert hiszen tisztán látjuk a vallásnak gazdasági és a vallási cselekedeteknek árucikk jellegét. Csak vallási szempontból furcsa ez az állandó törődés az egyháziíróktól elméletben annyira megvetett pénzzel és földi javakkal. Meg a biblia szempontjából, amely arra tanítja a papokat, hogy ingyen kaptátok, ingyen adjátok. A katolikus „Egyházi Közlönyében olvasunk most egy cikket, amelyben államsegélyt és az egyházi kegyurak nagyobb megadóztatását ajánlják a káplánok fizetésének rendezésére. Miért nem mondottam neki, hogy ne ártsa magát irodai ügyekbe, állandóan ellenem dolgozik. A százados szemei villámokat szórtak, amikor egész közel lépett Gráfhoz. Gomb gombot ért, amint a százados Gráf vállára tette a kezét, de olyanformán, hogy minden pártatlan ember megesküdött volna, hogy ez nem puszta vállveregetés akar lenni. — Szót se többet, maga szocialista! Jogos ellenvetéseknek mindenkor helye van, de nem a fegyelem számlájára. Vigyázzon, mi már együtt vagyunk annyi ideig, hogy a minősítési lajstromát kissé befeketíthessem. Aztán újra futkosni kezdett egyik sarokból a másikba. — Csináljon amit akar, de holnap reggelig mindennek készen kell az asztalon feküdnie! Ne felejtse el, hogy a záró vizsgálatnál ott lesz a tábornok úr is és a helyiségek megszemlélése alkalmával könnyen betoppanhat az irodába is. — Százados úr, most öt óra van és még rengeteg munka vár reám. — Amivel azonban én nem törődöm. Aludjon éjjel és dolgozzon nappal! — És ezzel kardcsörtetve elhagyta az irodát. A szakaszvezető egy ideig mozdulatlanul bámult az ajtóra, azután az ablakhoz lépett, hogy az írástól összelapult mellét pár levegőszippantással megtágítsa. Lenézett az udvarra. Ott állottak a századok különböző alakulásokban és felszerelésben. Várták a parancsot. Az egyik csoport fegyverfogásokat csinált, a másiknak szalutálnia kellett, egy harmadik meg lassú tempóban és természetellenes testtartással derülkozott. Az egyik századnak oktatási órája volt és Gráf hallotta, amint Wensell hadnagy ordítozott: — Mii ? Te nem tudod, hogy hány szó kell a katonai becsület kifejezéséhez. Egyetlen szó, te barom ! NÉPSZAVA 1912 julius 5. BELFÖLD pap Misekereskedés. Nemcsak igével él a pap, akarják a káplánok a milliós jövedelmi főpapok megadóztatásával födezni fizetésrendezésük költségét, miért utaznak arra az államsegélyre, amelyet végső elemzésben az adóval amúgy is túlterhelt népből zsarol ki az állam. A cikk arra is rámutat, hogy a görögkeletieknél a stólajövedelem sokkal nagyobb, mint a katolikusoknál. Így például utal arra, hogy elsőrendű temetés a katolikusoknál 6 szeri harangozással, pappal, kántorral, egyházi ruhával, gyermekekkel 15.90 korona. A görögkeletieknél 28.30 korona, a legegyszrűbb, ennél olcsóbb felnőtt temetés nincs, de 45—50, 55 koronás az van bőven. Azután megemlíti azt is, hogy fizetésjavítás alá kell venni és országosan rendezni kellene a misedíjakat is. Különösen a csöndes misestipendiumot. Osztrákországban be van vezetve a 2 korona, 150, 124 és 1 koronás csöndes misedij. Nálunk csak ritka esetben adnak 2 koronát a hívek. Az Esztergom főegyházmegye területén már volt róla szó, de nem hallottam keresztülvitelét. Márpedig méltányos volna az 150 fillér csöndes misestipendium megállapítása. Ez az okoskodás mutatja, hogy az élelmiszer, ruha, lakás megdrágulását most majd nyomon kíséri a miséknek és temetkezésnek a megdrágulása. Csak azt szeretnők tudni, hogy miért tekintik a klerikálisok a misekereskedő nevet a papokra nézve csúfnévnek és miért tiltakoznak az ellen a fölfogás ellen, amely a papot is pénzcsináló gépnek, az igehirdetést kenyér-, illetve kalácskeresetnek és az egyházi szertartást árucikknek tekinti amelynek a konkurrencia által megszabott árfolyama van. épp Háromszáz milliós rendkívüli hadügyi hitel. A mungócsordától megszavazott véderőtörvényeket a király valószínűleg már a közeli napokban szentesíteni fogja, de a hadügyi kormány a törvények végrehajtásához hozzá sem foghat addig, míg egy több száz milliós rendkívüli hitelhez nem jut. Azt már jelentettük, hogy július 4-ikén Bécsben közös minisztertanács lesz, amelyen a magyar kormány részéről Lukács miniszterelnök, a pénzügyi és a kereskedelmi miniszterek vesznek részt. Bécsi jelentés szerint a közös minisztertanács a delegáció programjaját fogja részletesen megállapítani. Rövid hény-A szakaszvezető szomorúan mosolygott. Így tartottak rendszerint iskolát. Aki azt hiszi, hogy az oktatási óra arra való, hogy a katona fejét megtömjék a szükséges tudnivalókkal, az nagyon csalódik. És jaj annak a közlegénynek, aki nem tudja magát annyira fegyelmezni, hogy az ilyen szellemi fölvillanásokra el ne mosolyodjék. Újra keserűség töltötte meg Gráf szívét. Igaz, hogy ezek a századrabszolgák sok tekintetben rosszabb helyzetben vannak, mint egy irodai alkalmazott. Nekik sokkal érezhetőbben kell szenvedniük az úgynevezett fegyelem alatt, amely a militaristadráma fő alkotórészét képezi, amely az életvidám emberből holt anyagot formál és amely azt, aki nem hajlandó magát alávetni, hálából az utolsó óráig megkínozza azért, mert munkás ifjúságából három esztendőt föláldozott annak az államnak, amelyik sohasem tudja érte kárpótolni. De ők legalább a parancs után kiröpülhetnek a szürke kaszárnyafalak közül, míg ő neki nap-nap után még két-három óráig szünet nélkül dolgoznia kell. És künn olyan langyos a levegő. Visszalépett az ablaktól, meggyújtotta a lámpát és újra az asztalhoz ült. Teljes csönd volt a kis szobában. Nemsokára az udvarban is. Csak a toll sercegése és a papiros gyönge risszenése volt hallható. A kaszárnyát csakhamar beborította az éjszaka homálya és Gráf még mindig irt. Nem maradt neki más hátra, mivel századosát a stereotip kaszárnyabölcsesség: „A katonaságnál nincs lehetetlenség!" — belátásától és józan eszétől megfosztotta. No, de az a fő, hogy a következő este az övé lesz. Már egész héten örült ennek. És most kettőzött szorgalommal itt, ámbár ujjai lassanként érzéstelenek lettek és karja merevedni kezdett. Időnként hideg vízzel megnedvesítette a kimerülés lázától