Népszava, 1913. március (41. évfolyam, 52–76. sz.)

1913-03-01 / 52. szám

XT.T. évfolyMB. Budapest, 1923 március 1. szombat. 82. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRAi .... kor. 1 negyed tm ..... kor. évre 12.- kor.­­ egy hóra S.- kor. ,SZOCIAOLIzmTK"-sal eg­yütt na­ponta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. egy évr«» » • In A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével mind­en nap. SZERKESZTŐSÉG: VUL, CONTI-UTOA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—37) KIADÓHIVATAL: VUL, CONTI-UTOA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Vért szomjaznak a mungók. A Habsburgok valamikor hóhérokat küldtek Magyarországra, most tolvajokat szabadítanak ránk. De ezek a tolvajok el akarják játszani a hóhérszerepet is . Zalat­nai Lukács László úr Karaffa dicsőségére vágyik, a hiéna tigrisnek szeretne látszani. Ehhez mérten adta ki parancsait a tömeg­sztrájk ügyében , megtudtuk pedig ezt a budapesti rendőrfőnök­től A magyarországi szociáldemokrata párt nagyszabású, de békés és méltósággal tel­jes demonstrációnak tervezi a tömegsztráj­kot Demonstrációnak és erőpróbának. De ezzel az erőpróbával nem azt akarja a párt megmutatni, hogy hogyan tud verekedni, hogyan tud másokat terrorizálni, hogyan tudja a durvaságot, a nyers erőszakot és a brutalitást a jog és az igazság fölé emelni. Nem, az ilyen erőpróbára privilégiuma van Tiszának, Lukácsnak és cinkosaiknak . . . akik persze nem a maguk emberségéből, hanem a szuronyok és puskák erejével gá­zolnak végig az országon. A szervezett munkásság azt akarja bebizonyítani, hogy az ő teremtő erejének szünetelésével meg­bénul az ország gazdasági élete, elérni pedig azt akarja, hogy megbukjék ez a kormány, amely munkásellenes, sőt nem­zetellenes választójogi javaslatával ilyen gazdasági veszedelmet provokált Ettől a demonstrációtól, ettől az erő­próbától — akármilyen kicsinylően és hen­cegve beszéljenek is róla — megriadtak a hatalmon levő tolvajok. Kiadódott tehát a hatóságoknak az az utasítás, hogy a békés, nagyszabású, méltóságteljes demonstrációt vérbe fojtsák. Ezért van az, hogy a buda­pesti rendőrfőnök nem enged meg a sztrájk idején sem tüntető fölvonulást sem gyűlé­seket Hiába vállal a pártvezetőség kezes­séget a rend föntartásáért: a budapesti rendőrpasa fegyveres erőszakkal szándéko­zik elnyomni a munkásságnak minden vé­leménynyilvánítását Tehát Tisza és Lukács vérben akarnak fürödni. Mert el nem képzelhető, hogy a munkásság, amidőn demonstrálni készül a maga jogos követelése mellett akkor ott­hon üljön a kuckóban fogcsikorgatva, össze­szoruló öklét a zsebébe rejtve. A munkás­ság, ámbár békés és méltóságos módon, de nyilvánosan akarja fölemelni szavát a ké­szülő jogfosztás ellen, azt akarja, hogy szava elhasson mindenhova, ahol azt meg kell hallani. És — ami igazán természetes , nyilvános gyűléseken tanácskozni akar a napról-napra követendő eljárásról és er­ről tájékoztatni akarja az egész küzdő tá­bort. Ehhez joga van , ezt a jogát nem en­gedheti elvenni; ha engedné, ez annyi volna, mint lemondani a sztrájkról, a csalán közé dobni utolsó fegyverét és igába hajtani a fejét Jól tudják ezt a miniszterelnöki palo­tában és éppen ezért tiltják el a szabad mozgást, a békés tüntetés minden módját Éppen ezért! Provokálni akarják a mun­kásságot Dolgot akarnak adni az ármádiá­nak, hogy ne rozsdásodjanak be a Mann­licherek és hogy kipróbálódjanak a gép­fegyverek. Tömeggyilkolást akarnak ren­dezni, békés emberek vérében akarnak gá­zolni, fegyveres erőszakkal akarják meg­semmisíteni a törvényes és békés eszközök­kel dolgozó munkásságot Nekünk jogunk van sztrájkolni. Jogunk van munkánkat megvonni attól a rendszer­től, amely örökös jogtalanságra és nyomo­rúságra kárhoztat bennünket. Jogunk van a békés politikai tüntetés eszközeivel élni. Jogunk van gyűléseket tartani. A ránk szabadított banda mindezeket a jogokat el­rabolja tőlünk. Az egész ország puskapor­ral van tele, az irtóztató robbanás minden percben megtörténhetik és ők tüzes csóvát hajítanak oda, ahol a legtöbb a robbanó­anyag, a munkásság közé. Ezzel szemben már ma meg kell állapíta­nunk, a felelősség őket terheli, nem a szo­ciáldemokrata pártot ... Mi törvényes eszközökkel dolgozunk, ők a jogfosztás, az erőszak eszközeivel ; mindenért, ami ebből származik, ők lesznek felelősek a tisztessé­ges emberek ítélőszéke előtt ők, vagyis mindenki, aki részes abban, hogy Tisza és Lukács még mindig nyomor­gathatja ezt az országot Mindenki, aki en­gedi, hogy a megbélyegzett tolvajok most ráadásul még hóhérkodjanak is. Bécsnek iszonyú tervei lehetnek Magyarország népe ellen, olyan tervei, amelynek keresztülvite­lére tisztességes politikus nem vállalkozik, csak azért lehet még tovább is szüksége a geszti őrültre és a zalatnai csirkefogóra, csak azért engedheti meg, hogy ez a két el­vetemült egyén puskacső elé terelje a népet . . . A munkásság harcát azonban semmiféle erőszak sem lesz képes gyöngíteni. A fele­lősséget pedig mindenkinek viselnie kell majd, a munkásság megfizet majd minden­kinek érdeme szerint­e­. ­ Lapunk mai száma 16 oldal. öme asztr A svéd munkásság politikai tömegsztrájkjai. IL Svédország proletárságának első tömeg­sztrájkja 1902-ben politikai okokból fakadt, az általános választójogot akarta kivere­kedni gazdasági eszközökkel. A második 1909-es nagy svéd tömegsztrájk gazdasági okokból tört ki, a szakszervezeti mozgalom életét akarta megvédelmezni és nagy gaz­dasági súlya és társadalmi hatása emelte politikai jellegűvé. A svéd munkásság szervezetei nagysze­rűen küzdöttek meg ennek a félig agrár or­szágnak a nehézségeivel . Svédország mun­kássága már a nagy tömegsztrájk előtt Európa egyik legjobban szervezett prole­társága volt. 1909-ben a svéd, munkásság ötven százaléka már szervezett munkás volt, összesen 200.000 munkás tartozott a különböző szervezetek kötelékébe. De a fej­lett munkásszantezet­ekkel szemben igen fejlett munkáltató szervezetek állottak, 1908 végén 2416 kollektív szerződés szabá­lyozta a munkaviszonyt tizenegyezer mun­káltató és 325 ezer munkás között A kapi­talista szervezetek és a munkásszervezetek egyre élesebb ellentétbe kerültek egymás­sal, a vállalkozó egyesületek egyre provo­kálóbb taktikát követtek és minden alkal­mat fölhasználtak arra, hogy a munkásság egyre erősebb és eredményesebb szervez­kedésének a vasgyűrűjét kettétörjék. A munkáltatók állandó följajdulása az volt hogy immár többé nem urak a maguk há­zában, hogy a gyáraik, ipartelepeik munka­viszonyait, bér- és idők­ mennyiségeit nem korláttalan önkényük szabja meg, hanem a szakszervezetek révén a munkásság össze­sége is beleszólást küzdött ki magának. A gyárakban lefolyó ,­alkotmányos" küzde­lem helyébe visszasírták a régi jó idők ab­szolutizmusát. A munkáltatók harci fegyvere ebben az egyre komolyabbá váló harcban a kizárás volt. A munkásság minden bérharcát, amellyel védekezni akart a gazdasági válsá­got munkabér-redukcióra kihasználó mun­káltatók ellen, kizárások egész sorával to­rolta meg a munkáltatók szövetsége. Való­ságos kizárás-lavinát görgettek útnak a munkáltatók. Sztrájkoltak a férfi-konfek­ci­ós ipar munkásai, a munkáltatók felelete az egész szabómunkásság kizárása volt Amikor a munkások még így sem enged­tek, akkor a munkáltatók egyszerűen ki­zárták a celluloze-ipar és a vízművek mun­kásait A harc aztán a végsőkig kiéleződött, amikor 1909 július közepén a svéd munkál­tatók egyesülete következő ultimátumot szegezte a munkásság mellének. Ha július 26-ig nem szűnik meg az általunk kivánt feltételek szerint valamennyi konfliktus, akkor július 26-án a kizárást kiterjeszt­jük a textilipar és a faipar munkásaira, összesen mintegy ötvenezer munkásra, ha ez sem segít, akkor augusztus 2-án a vasmű­veknek mintegy harmincezer munkására

Next