Népszava, 1913. július (41. évfolyam, 153–178. sz.)

1913-07-01 / 153. szám

XLI. évfolyam. Budapest, 1913 julius 1. kedd. 153. széki. AZ ELŐFIZETÉS ÁR­As egy évre 84.— kor. I negyed évre, . . .. 8.— kor. fél évre a.- kor. I egy hóra 9.- kor. A „SZOCIALIZMUS"-Bal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLŰHYS Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) XXAS . HIVATAL: VXXX., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Jól megy a Habsburgoknak. Élete alkonyán az öreg császár, ha körül­néz „birodalmában", ha végigtekint „né­pein", nagyon szép dolgokat láthat,­ az óriásira megnövekedett szociális bajokon kívül mindenfelé mélyreható forrongást, er­jedést, bomlást és fönt északnyugaton, meg lent délnyugaton nyers abszolutizmust, kö­zépen pedig — szép Magyarországában — a nyilt abszolutizmusnál is rosszabb és ve­­szedelmesebb rémuralmat. Ha a dolgok igy fejlődnek tovább és ha a kegyelmes isten kedvez az öreg császár életének, akkor meg­eshetik, hogy igen gyönyörű forradalmi fölfordulás közepette hunyja szemét örök nyugalomra az az uralkodó, akit az isteni kegyelem kiontott polgárvér tengerén ke­resztül segített az uralomhoz és aki tekinte­tét az aradi bitófákon legeltethette. Hogy idehaza kezdjük : Horvátországban már régóta romokban hever az alkotmá­nyosságnak még a formája is, odalent a ki­rály nevében a csendőrszurony uralkodik. Fiume, „a magyar korona gyöngye", való­sággal forradalmi állapotban van ; községi képviselő testülete, mert nem akarta magát alávetni a bihari szolgabiró-uralomnak, föloszlatva , sőt lemondott már a fiumei autonómia legutolsó szerve is és most vár­ják a királyi biztost. Tehát a magyar biro­dalom „társországaiban" leplezetlenül ural­kodik az abszolutizmus és a nép keserű ha­raggal nyögi ezt az áldott uralmat. Magában Magyarországban nem különb, sőt még rosszabb a helyzet. Itt az abszolu­tizmusnak egy sajátságos fajtája burján­zott föl : a parlamenti abszolutizmus, amely fegyveres erőszakkal csinál „törvényeket" a nép megrontására. Ezzel az abszolutiz­mussal törték le a parlamenti és parlamen­ten kívüli ellentállást, amely milliók tilta­kozása volt a militarizmus túlkövetelései és a nép jogfosztottsága ellen. A rombolás ba­cillusai pusztítják az országot. Birtokvi­szonyai tűrhetetlenek : alig húszezer nagy-és középbirtokosnak majdnem annyi földje van, mint az összes törpe- és kisbirtokos­nak ; egyes mágnáscsaládok félmillió hol­dat tartanak lekötve ; az egyházak kezében harmadfélmillió holdnál több földbirtok van ; és százezrek kénytelenek kivándo­rolni, mert nincs földjük és nincs keresetük. A közterhek megoszlásában óriási és tűrhe­tetlen az aránytalanság. A népkultúra nyo­morúságos állapotban van. A munkásságot törvényhozási védelem helyett rabszolga-és derestörvényekkel, eggkori biztosítás he­lyett egyesülési és gyülekezési jogának el­rablásával boldogítják. A militarizmus egyre növekedő terheihez járul az egyházi kiadások egyre növekedő tömege, amely nemcsak a munkásosztályra, hanem a kis­­polgári rétegekre is elviselhetetlen súllyal nehezedik. És mindezeken a bajokon csak úgy segíth­etne a proletárság meg a kispol­gárság, ha a törvényhozás útján törvénye­síthetné követeléseit. Ezért folyik a harc a választójog érdekében , és ezért áll az út­jába a választójognak Tisza István zsan­dáruralma. Ámde az ilyen mélységes gazda­sági alappal bíró törekvést semmiféle erő­szakkal elnyomni nem lehet, az ilyen törek­vés addig fő és erjed és forr a tömeglélek kohójában, amíg végre kitör, elsodorja az elébe emelt gátakat és diadalmaskodik, ha másképpen nem bír, hát erőszakos módon is. Bátran állíthatjuk tehát, hogy Magyar­ország úton van a forradalom felé. Csehországban is alkotmányon kívüli állapot uralkodik. A tartománygyűlést megbénították a nemzetiségi viszályok, az autonómia szervei föl vannak függesztve. Hát persze, nemzetiségi viszály! Ki tehet róla? — mondja a fölületes szemlélő és ta­lán még hozzáfűzi: Lám, Ausztriában meg­lehetős demokratikus választójog van, mégis nagy a fölfordulás, a nemzetiségi viszályok tovább dúlnak, a tartománygyű­lések bénák, pusztító gyűlölség és vesze­kedés tölti be az országot . . Ez igaz, de csak látszatra. Ausztriában valóban demokratikus választójog van, de csak a központi parlament számára; a tartomány­gyűlések, a községek, szóval az élő köz­igazgatási szervek választójoga korláto­zott, ezekben a szervezetekben tehát nem a demokratikus erők érvényesülnek és így ezek a szervezetek a nemzetiségi vitás kér­déseket nem képesek demokratikus szel­lemben megoldani, más kérdésekkel pedig nem is igen foglalkozhatnak, mert a meg­oldatlan nemzetiségi kérdések torlaszként állanak az útban. Ausztriában az a baj, hogy ott a demokrácia csak negyed győ­zelmet aratott, amennyiben a demokrati­kus választójog csak a reichsrati válasz­tásokra vonatkozólag lépett életbe, a tar­tományokban és községekben pedig tovább is a feudális és kapitalista érdekek ural­kodnak, amelyek a nemzetiségi kérdések­ben a proletár-osztálytudat elaltatására kitűnő eszközt látnak és azért mestersége­sen élesztik a nemzeti ellentéteket. Íme, a Habsburg-monarchia külön-külön részeiben dühöng az abszolutizmus és egyre terjed az elégedetlenség tüze, a for­radalom szelleme. Nagy elégedetlenség, mélységes elkeseredés láza gyötri a mon­archia népeit és szemmel látható a züllés az Érchegységből le a dalmát partokig. A Habsburgok pedig, akik nagy hatalommal — egy egészen dinasztikus tulajdonná idomított hadsereggel — uralkodnak a né­peken, nem tudják megtalálni vagy nem akarják alkalmazni az egyedüli megfelelő orvosságot® a demokráciát Igen nagy­ baj az, ha egy, uralkodóház nem azt akarja, ami a népnél javára vál­nék. Még nagyobb baj, ha an­ak az ural­kodóháznak hatalma van a népek akara­tával szembe helyezkedni. A mienknek van hatalma, a hadsereg az övé, egészen az övé. Ilyen módon a népek akarata, nem érvényesülhet Szomorú példája ennek Magyarország, amelyet egy tucat Bécsből kirendelt és mindenre kapható gazember megnyomoríthat, tönkre tehet Azonban az ilyen dolgok alkalmasak a nép fölébresztésére. Magyarországban igen sok embernek kinyílt az esze az utóbbi egy-két év alatt. Tisza Istvánnak hibás a szeme, de ő sok százezer embernek a sze­méről operálta le a hályogot. Sokan látják ma már, hogy merre van a szabadulás útja. Látják, hogy — egyebek közt — az abszolút uralkodói hatalom igen sok rom­lást hoz a népre. És tudják, hogy a népek­nek — Lajtán innen, Lajtán túl — össze kell fogniok az abszolút királyi hatalom kellő korlátok közé szorítása céljából. . . . Ugy bizony, a Habsburgoknak most nagyon jól megy, birodalmukban virágzik az abszolutizmus, szeretett népeik jog és szabadság dolgában visszavetődtek ötven esztendővel és ha a Habsburgoknak tovább­ is ilyen jól megy, akkor megeshetik, h­ogy a jó öreg császár alkonyuló napja, amely vértengerből emelkedett ki, vértengerbe fog elmerülni! A népek érdeke azonban azt kívánja, hogy az uralkodóknak ne menjen olyan, nagy­on jól. A király — ha már van — legyen egy jóravaló, becsüle­tes, kötelességtudó hivatalnok, amin ő pél­dául a norvég vagy a dán király; isten azonban ne akarjon lenni, aki a népek sor­sát önhatalmúlag intézi, mert a népek már kinőtték a gyerekcipőjüket és a maguk sorsát ők maguk akarják intézni. Lapunk mai száma 16 oldal Románia számlája. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a földesuraknak kedvező agrárius politika, a sovinisztáknak kedvező nacionalista po­litika s e két politikát lehetővé tevő demo­krataellenes szellem tette ellenségeinkké a Balkán-népeket. Ugyanez a szellem idézte elő Ausztriának és Magyarországnak azt a belső züllését is, amelyről a Népszava mai vezércikke szól. Ausztriában megin­dultak a demokrácia felé, demokratikussá tették a birodalmi gyűlést, de itt megáll­tak és a nemzetek békéjét demokratikus ön­kormányzat és közigazgatás alapján elmu­lasztották megteremteni. Ez a legfőbb oka Ausztria politikai gyöngeségének. Magyar­országon még ezt a lépést sem tették meg a demokrácia felé s a jogokat követelő nép­osztályokat és fajokat brutális erőszakkal tiporták el.

Next