Népszava, 1913. július (41. évfolyam, 153–178. sz.)
1913-07-01 / 153. szám
XLI. évfolyam. Budapest, 1913 julius 1. kedd. 153. széki. AZ ELŐFIZETÉS ÁRAs egy évre 84.— kor. I negyed évre, . . .. 8.— kor. fél évre a.- kor. I egy hóra 9.- kor. A „SZOCIALIZMUS"-Bal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLŰHYS Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) XXAS . HIVATAL: VXXX., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Jól megy a Habsburgoknak. Élete alkonyán az öreg császár, ha körülnéz „birodalmában", ha végigtekint „népein", nagyon szép dolgokat láthat, az óriásira megnövekedett szociális bajokon kívül mindenfelé mélyreható forrongást, erjedést, bomlást és fönt északnyugaton, meg lent délnyugaton nyers abszolutizmust, középen pedig — szép Magyarországában — a nyilt abszolutizmusnál is rosszabb és veszedelmesebb rémuralmat. Ha a dolgok igy fejlődnek tovább és ha a kegyelmes isten kedvez az öreg császár életének, akkor megeshetik, hogy igen gyönyörű forradalmi fölfordulás közepette hunyja szemét örök nyugalomra az az uralkodó, akit az isteni kegyelem kiontott polgárvér tengerén keresztül segített az uralomhoz és aki tekintetét az aradi bitófákon legeltethette. Hogy idehaza kezdjük : Horvátországban már régóta romokban hever az alkotmányosságnak még a formája is, odalent a király nevében a csendőrszurony uralkodik. Fiume, „a magyar korona gyöngye", valósággal forradalmi állapotban van ; községi képviselő testülete, mert nem akarta magát alávetni a bihari szolgabiró-uralomnak, föloszlatva , sőt lemondott már a fiumei autonómia legutolsó szerve is és most várják a királyi biztost. Tehát a magyar birodalom „társországaiban" leplezetlenül uralkodik az abszolutizmus és a nép keserű haraggal nyögi ezt az áldott uralmat. Magában Magyarországban nem különb, sőt még rosszabb a helyzet. Itt az abszolutizmusnak egy sajátságos fajtája burjánzott föl : a parlamenti abszolutizmus, amely fegyveres erőszakkal csinál „törvényeket" a nép megrontására. Ezzel az abszolutizmussal törték le a parlamenti és parlamenten kívüli ellentállást, amely milliók tiltakozása volt a militarizmus túlkövetelései és a nép jogfosztottsága ellen. A rombolás bacillusai pusztítják az országot. Birtokviszonyai tűrhetetlenek : alig húszezer nagy-és középbirtokosnak majdnem annyi földje van, mint az összes törpe- és kisbirtokosnak ; egyes mágnáscsaládok félmillió holdat tartanak lekötve ; az egyházak kezében harmadfélmillió holdnál több földbirtok van ; és százezrek kénytelenek kivándorolni, mert nincs földjük és nincs keresetük. A közterhek megoszlásában óriási és tűrhetetlen az aránytalanság. A népkultúra nyomorúságos állapotban van. A munkásságot törvényhozási védelem helyett rabszolga-és derestörvényekkel, eggkori biztosítás helyett egyesülési és gyülekezési jogának elrablásával boldogítják. A militarizmus egyre növekedő terheihez járul az egyházi kiadások egyre növekedő tömege, amely nemcsak a munkásosztályra, hanem a kispolgári rétegekre is elviselhetetlen súllyal nehezedik. És mindezeken a bajokon csak úgy segíthetne a proletárság meg a kispolgárság, ha a törvényhozás útján törvényesíthetné követeléseit. Ezért folyik a harc a választójog érdekében , és ezért áll az útjába a választójognak Tisza István zsandáruralma. Ámde az ilyen mélységes gazdasági alappal bíró törekvést semmiféle erőszakkal elnyomni nem lehet, az ilyen törekvés addig fő és erjed és forr a tömeglélek kohójában, amíg végre kitör, elsodorja az elébe emelt gátakat és diadalmaskodik, ha másképpen nem bír, hát erőszakos módon is. Bátran állíthatjuk tehát, hogy Magyarország úton van a forradalom felé. Csehországban is alkotmányon kívüli állapot uralkodik. A tartománygyűlést megbénították a nemzetiségi viszályok, az autonómia szervei föl vannak függesztve. Hát persze, nemzetiségi viszály! Ki tehet róla? — mondja a fölületes szemlélő és talán még hozzáfűzi: Lám, Ausztriában meglehetős demokratikus választójog van, mégis nagy a fölfordulás, a nemzetiségi viszályok tovább dúlnak, a tartománygyűlések bénák, pusztító gyűlölség és veszekedés tölti be az országot . . Ez igaz, de csak látszatra. Ausztriában valóban demokratikus választójog van, de csak a központi parlament számára; a tartománygyűlések, a községek, szóval az élő közigazgatási szervek választójoga korlátozott, ezekben a szervezetekben tehát nem a demokratikus erők érvényesülnek és így ezek a szervezetek a nemzetiségi vitás kérdéseket nem képesek demokratikus szellemben megoldani, más kérdésekkel pedig nem is igen foglalkozhatnak, mert a megoldatlan nemzetiségi kérdések torlaszként állanak az útban. Ausztriában az a baj, hogy ott a demokrácia csak negyed győzelmet aratott, amennyiben a demokratikus választójog csak a reichsrati választásokra vonatkozólag lépett életbe, a tartományokban és községekben pedig tovább is a feudális és kapitalista érdekek uralkodnak, amelyek a nemzetiségi kérdésekben a proletár-osztálytudat elaltatására kitűnő eszközt látnak és azért mesterségesen élesztik a nemzeti ellentéteket. Íme, a Habsburg-monarchia külön-külön részeiben dühöng az abszolutizmus és egyre terjed az elégedetlenség tüze, a forradalom szelleme. Nagy elégedetlenség, mélységes elkeseredés láza gyötri a monarchia népeit és szemmel látható a züllés az Érchegységből le a dalmát partokig. A Habsburgok pedig, akik nagy hatalommal — egy egészen dinasztikus tulajdonná idomított hadsereggel — uralkodnak a népeken, nem tudják megtalálni vagy nem akarják alkalmazni az egyedüli megfelelő orvosságot® a demokráciát Igen nagy baj az, ha egy, uralkodóház nem azt akarja, ami a népnél javára válnék. Még nagyobb baj, ha anak az uralkodóháznak hatalma van a népek akaratával szembe helyezkedni. A mienknek van hatalma, a hadsereg az övé, egészen az övé. Ilyen módon a népek akarata, nem érvényesülhet Szomorú példája ennek Magyarország, amelyet egy tucat Bécsből kirendelt és mindenre kapható gazember megnyomoríthat, tönkre tehet Azonban az ilyen dolgok alkalmasak a nép fölébresztésére. Magyarországban igen sok embernek kinyílt az esze az utóbbi egy-két év alatt. Tisza Istvánnak hibás a szeme, de ő sok százezer embernek a szeméről operálta le a hályogot. Sokan látják ma már, hogy merre van a szabadulás útja. Látják, hogy — egyebek közt — az abszolút uralkodói hatalom igen sok romlást hoz a népre. És tudják, hogy a népeknek — Lajtán innen, Lajtán túl — össze kell fogniok az abszolút királyi hatalom kellő korlátok közé szorítása céljából. . . . Ugy bizony, a Habsburgoknak most nagyon jól megy, birodalmukban virágzik az abszolutizmus, szeretett népeik jog és szabadság dolgában visszavetődtek ötven esztendővel és ha a Habsburgoknak tovább is ilyen jól megy, akkor megeshetik, hogy a jó öreg császár alkonyuló napja, amely vértengerből emelkedett ki, vértengerbe fog elmerülni! A népek érdeke azonban azt kívánja, hogy az uralkodóknak ne menjen olyan, nagyon jól. A király — ha már van — legyen egy jóravaló, becsületes, kötelességtudó hivatalnok, amin ő például a norvég vagy a dán király; isten azonban ne akarjon lenni, aki a népek sorsát önhatalmúlag intézi, mert a népek már kinőtték a gyerekcipőjüket és a maguk sorsát ők maguk akarják intézni. Lapunk mai száma 16 oldal Románia számlája. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a földesuraknak kedvező agrárius politika, a sovinisztáknak kedvező nacionalista politika s e két politikát lehetővé tevő demokrataellenes szellem tette ellenségeinkké a Balkán-népeket. Ugyanez a szellem idézte elő Ausztriának és Magyarországnak azt a belső züllését is, amelyről a Népszava mai vezércikke szól. Ausztriában megindultak a demokrácia felé, demokratikussá tették a birodalmi gyűlést, de itt megálltak és a nemzetek békéjét demokratikus önkormányzat és közigazgatás alapján elmulasztották megteremteni. Ez a legfőbb oka Ausztria politikai gyöngeségének. Magyarországon még ezt a lépést sem tették meg a demokrácia felé s a jogokat követelő néposztályokat és fajokat brutális erőszakkal tiporták el.