Népszava, 1914. január (42. évfolyam, 1–27. sz.)

1914-01-23 / 20. szám

igazságügyminiszter urat. (Derültség balfelől.) Mert hogy valótlan, hogy nem teheti mindenki, azt hiszem, ezt vitatnunk sem kell és hogy kárt tesz, az is kétségtelen, mert ilyen törvény élére ízt tenni, ez kárt tesz a nemzet komolyságának hírében. A munkapárt panamáit Lukács és Tisza. Mélyen sértették a többségi urak a parlamentarizmust azzal, hogy amikor akadt egy bátor, tisztességes, becsületes, önzetlen férfiú, akire mindnyájan csak büszkék lehetünk, a törekvés az volt: elnyomni az igazság szavát. Az ügyész a perben az akkori miniszterelnök és pártvezér nevében és képviseletében azt kérte, hogy zárják ki a bizonyítást. Egy interpellációra olyan magyarázatokat adtak, amelyek nem feleltek meg a valóságnak, amelyek il lecáfolt a bírói eljárás. Egy hang (balfelől) Hazudtak! Andrássy:... és ezt akkor tudomásul vette a Ház nagy éljenzés, taps és lelkesedés között és elintézettnek tartotta ezzel az egész ügyet. Mindent megtettek arra, hogy egy embert, akinek igaza volt, bezárjanak. (Úgy van! Úgy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) bezártak annak ellenére, hogy föltétlenül voltak olyanvezérférfiak a munkapártban, akik tudhatták, akiknek tudniok kellett, hogy igaz legalább oroszlánrésze ennek a vádnak. Ha így akarják az országot kormányozni, akkor még csodálkoznak azon, hogy azután ilyen alapon a mi küzdelmünk is eltér a rendes eszközöktől és fegyverektől. Mélyen sértették a parlamentarizmus alaptételeit és a politikai erkölcs integritását azzal is, hogy akkor, amikor megdönthetetlen bírói ítélet kimondta az igazságot, akkor ennek semmi következménye nem lett. Nem hagyták el azt a férfit, akit elítélt ezzel az ítélettel a bíróság, üdvözölték, bizalommal környezték, mintha ezt mind tenni szabadna. Az igaz, hogy később a mostani miniszterelnök, de jóval később, miután ő is a lelkesedők között részt vett a tombolásban, sokkal később azt a megjegyzést tette, hogy ő nem tette volna ezt. De ez a nyilatkozat semmit sem tesz, mert Ön azon hatalmi polcról tette ezt a nyilatkozatot, amelyet nagy részben éppen ezen visszaéléseknek köszönhetett. Amikor ő jogosnak tartja annak a hatalomnak, amelyet így szereztek, olyan fölhasználását, mint amit látunk, akkor mit ér az a póz, hogy azt mondja, hogy ő nem tette volna ezt ? Ő nem tette volna, de használja és élvezi a gyümölcsöket. (Igaz! Így van a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mostani elnöklés. A házszabályokat a június 4-én megnyilvánult szellemben kezelik. Tényezővé emelték az elnöki lelkiismeretet; ez a lelkiismeret kormányoz most is. Elismerem, nekem egészen szimpatikus a tisztelt jelenlegi elnök egyéniségének :az a vonása, hogy ő rajongó híve a miniszterelnök úrnak. De ő azután nem alkalmas arra, hogy a Ház elnöke legyen; nem alkalmas rá azon súlyos küzdelmekben, amikor a küzdelmek előterében áll ez az ő barátja, ez az ő vezére. Nem volt parlament a világon, ahol ennyi büntetés volna, ahol azt hiszem, 30—40.000 koronától fosztották volna meg az ellenzéket abból a célból, hogy ezáltal hassanak reá. De aki sópénzzel győzött és azután darabontokkal dolgozozik, nem kívánhatja ezt. Az a jogrend, amely nem bír másképp exisztálni, mint csak minden lépésének erőszakkal való keresztülvitelével, nem alkotmányos rend, az nem a szabadság rendje, az az abszolutizmus rendje és csak addig él, amíg a kardok és bajonettek hegyére támaszkodik. Igazán könnyelműség volna az ellenzék részéről, hogy ha itt tettlegességbe akarna ereszkedni az őrséggel. Pisztolyokkal és karddal ellátott katonaságggal el lehet érni azt, hogy az, akit a Ház kizárt, ki is vezettessék, de azt nem lehet elérni, hogy ezen ítéletek nyomán megnyugvás keletkezzék, azt nem lehet elérni, hogy jogrend keletkezzék. Ez erőszakos abszolutizmus. (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) Elnök csönget. Ábrahám Dezső: Halljuk az őrmestert! Elnök Ábrahám Dezsőt rendreutasítja és a mélyen sértő kifejezésért a mentelmi bizottsághoz utasíttatja. (Nagy zaj.) Bakonyi Samu: Nem is hallották, mire szavaznak ! Elnök figyelmezteti Andrássyt, hogy a tárgyhoz szóljon. Justh János: Vadász Lipi hozta a napiparancsot ! Huszár Károly: Ez azUdvari vadász ! Andrássy: Ha ilyen fontos javaslatnál egy politikus rá akar mutatni arra, hogy ez összefügg a kormány egész politikai eljárásával, másrészt reá akar mutatni arra, hogy amikor már ennyi szabadságot, ennyi alkotmánybiztosítékot törtek össze, akkor óvatos kézzel nyúljanak a még megmaradt szabadsághoz, a sajtószabadsághoz : ennek megengedése valóban nem kegy, hanem kötelesség. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Tisza: Olió ! Andrássy: Ha az elnök úr elvonja tőlem a szót azért, amit ebben a kérdésben még röviden mondani akarok, akkor csak azt fogja bizonyítani, hogy félnek az igazságot meghallgatni. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Franciaországban csakugyan a katonaságra van bízva a rend föntartása a parlament házán belül. De ott fegyver nélkül mennek be és fegyvertelenül hajtják végre a rendelkezést. Ott ennélfogva meg nem történhetik, hogy a Ház üléstermében kardjával összevágjon egy tiszt egy képviselőt. Tehát itt is páratlanul áll a parlamentek történetében a magyar eset. Balogh királyvédő törvénye hazug indokolását cáfolja ezután. A rutén mozgalommal sem lehet ezt indokolni. Helytelen volt a most folyó pert indítani, mert a baj itt nem a hűtlenség, hanem a nyomor, a tudatlanság, a vallási fanatizmus és azt perrel nem lehet gyógyítani. A köztársasági mozgalom sem volt oly veszélyes, hogy erre a törvényre szükség lett volna. És ha ezt a veszélyt valamivel föl lehet idézni, az biztosan nem ezen büntetések elmaradása, amelyek elrende ,lése egy igazán komoly akciót elfojtani nem volna képes, hanem, ha valamivel föl lehet idézni ezt, ez csak az erőszakos kormányzás, a törvénytiltás. (Így van a baloldalon. Mozgás jobbfelől.) a katonaság fölhasználása olyan célokra, amelyekre nem való, csak fölülről adott példája az erőszaknak és törvénytelenségnek. Azt hiszi az igazságügyminiszter, hogy az tartozik a lojalitáshoz, hogy amint egy javaslatban benne van, hogy büntettetik a királysértő, akkor a javaslatot kritizálni nem szabad! Ellenkezőleg, éppen annál a hűségnél fogva, amellyel én ragaszkodom a magyar királyság fogalmához, mondom, hogy ily kicsinyes védekezés csak árthat és Magyarországnak is kifelé sokkalta jobban árt, ha egy kormány azt mondja, hogy szükség van ilyen intézkedésekre, mint hogy ha egy interpelláló úr kissé feketén festi le az ország egyik vidéke lakosságának dolgát. De veszélyes is a javaslat, mert úgy van megszövegezve, mint a sajtójavaslat. Azt mondja, hogy ,,a király tényét sértő módon bírálja". A király ténye alatt érthető minden kormányzati cselekmény. Én magam a mai napon e beszédben számtalan okmondatot mondtam, amely a törvény e szakasza alá esik. Én megbélyegezni kívántam az oly eljárást, amely vérelemzésében a király tennének alkalmazásából, a királyi jog gyakorlataiból ered. Ha ezt mind bűnténynek nevezik, akkor minden politikai szabadság el van fojtva. (Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Akkor minden erős kritika lehetetlenné válik. A t. miniszter úr beszédében, amikor arról van szó, hogy ügyészeket áthelyeztek, üldöztek azért, mert nem vettek részt egy főispán beiktatásában, azt mondja, hogy őfelsége lénye elött nen akar- t fák tiszteletüket kifejezni. A sajtójavaslat bírálatára tér át ezután. A hírhedt 35. §-ról ezt mondja: A miniszter úr Angliára hivatkozik. Anglia- ban csak bűncselekmények után ,mondják ki az anyagi felelősséget. Itt mindenki ellen, aki kárt okozott, azonnal kereseti jog támad ellene. Pedig ez a szakasz Angliában is igen nagy panaszokra ad okot. Angliában is keletkeztek ezen az alapon sajtót üldöző parazitát. Ezeket a parazitákat próbálták törvénnyel lehetetlenné tenni. Az, amit mi Strohmann alatt értünk, Angliában éppen ezt az individuumot jelenti, aki a sajtóból él, a sajtót szipolyozza azzal, hogy ilyen meg nem indokolt kártérítési kereseteket támaszt ellene. A t. miniszter úr nem érzi-e, hogy egyedül azzal agyon lehet ütni a sajtószabadságot. Ne a fenyegetések, de saját lelkiismeretének hatása alatt módosítsa ezt. Az, hogy mit hisz valaki, hogy fél-e vagy nem fél, igazán nem méltó komoly férfiúhoz. Én is voltam miniszter, engem is fenyegetett az a lap, a Népszava, de én megcsináltam azt, amit lelkiismeretem parancsolt, de testamentumkészítésre egyáltalában nem gondoltam, ilyennel nem foglalkoztam; éppen olyan kevéssé hagytam, azonban magam arra bírni, hogy azt csináljam meg, amit ők reám parancsoltak, mint arra, hogy meg ne csináljam azt, amit magam jónak tartok. (Igaz ! Úgy van a baloldalon.) Vagy jó vagy rossz a szöveg. Na jó, akkor tartsa fönn azt, miniszter úr, tekintet nélkül a Népszavára, ha pedig rossz, akkor kötelessége módosítani. Azáltal, ha maga is azt mondta, hogy már három módosítást dolgozott ki, elismerte azt, hogy a szöveg hiányos. Ennélfogva lelkiismeretére kérem, módosítsa ezt a szakaszt. Befejezésül e szavakat intézi a kormánypárthoz . Önök politikai működésükkel veszélyeztették a közszabadságot, aláásták a parlamentarizmust s most készek a sajtószabadság garanciáit is megrendíteni. Gondolják meg jól, uraim, hogy Magyarország csak addig élhet, amíg szabad. Gondolják meg azt, hogy nincs külön nemzeti dinasztiánk, hogy nincs külön magyar hadseregünk, hogy nincs külön magyar diplomáciánk, hogy nincs magyar vámterület. Gondoljuk meg, hogy össze vagyunk nőve más államokkal, népekkel, hogy nálunk az, ami a szabadságot, védi, létünket is védi. (Igaz! Úgy van! balfelől.) gondolják meg tehát jól, mielőtt a még megmaradt sajtószabadságot érintenék. Mi itt vagyunk s figyelmeztetjük önöket a veszedelmekre, mi törekszünk az önök lelkiismeretét fölébreszteni, mi törekszünk a nemzetnek szólni innét, de, legalább az ellenzék zöme, a szavazásokban elvi álláspontjánál fogva sem vehet részt. Önökön van az, hogy döntsenek ebben a kérdésben, az önök szavazata lesz mérvadó. Gondolják meg, hogy mit cselekszenek, mert ha elhibázzák, örök átok lesz a fejükön. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Tisza és Vadász próbáltak Andrássy lesújtó támadása ellen védekezni. Tisza védte panamás cinkosát, Vadász védte mesterének fuser-munkáját. Tisza azt akarja bizonyítani, hogy a perből Lukács László egyéni jelleme abszolút tisztán került ki. (Zaj a baloldalon.) A bíróság nem is vizsgálta meg az összefüggést a bank által adott pénz és az üzletek között (Derültség- balról.) és nem vizsgálta meg, hogy ez üzletekkel érte-e az államot valami kár. (Derültség- balról.) Huszár Károly: Ki élvezte a pénzt, az a kérdés. Vertán Endre: A munkapárt rendelkezéséről beszéljen. Ábrahám Dezső: A zalatnai házak dolga sem egészen tiszta. Tisza: No hát, a zalatnai házak dolga nagy felsüléssel végződött. Ha én bárkivel szemben ilyen vádat emelek és nem tudom bizonyítani, akkor elbújnék a tisztességes emberek szeme elől. Vertán Endre: Megint gorombáskodik ! Tisza: Elítéli a Désy-féle akciót, mert utólag hozta föl vádját s a bizonyítással adós maradt. (Zaj.) Fölkiáltások a baloldalon: Hát akkor miért mentették föl ? Tisza elitéli ezt az akciót azért is, mert akkor hozakodott elő a vádjaival, amikor már régen tudták... Huszár Károly: Mi nem tudtuk, de ön tudta ! (Zaj.) Tisza: Az erkölcsi fölháborodást attól tették függővé, vájjon sikerül-e... (Nagy zaj balról.) Ábrahám Dezső: Alaptalan gyanúsítás ! Tisza: Vájjon sikerül-e a Lukács, akkori miniszterelnökkel való tárgyalásuk. (Nagy zaj a baloldalon.) Bakonyi Samu : Alaptalan vádaskodás ! Tisza: Nem akart a per eredményére befolyást gyakorolni, csak hitelesen akarta igazolni, hogy Désynek módjában lett volna interpellációját megtenni akkor, amikor a tárgyalások Lukácssal még folytak. A vádaskodásra legkevesebb joguk van azoknak, akik a becsületnek ilyen megmarását is pártcélokra akarják kiaknázni. (Zaj balról.) Kovácsy Kálmán: A korrupciót csak le kell leplezni! Tisza az ellenzéket vádolja ezután a mai állapotokért. Az erőszak úttörője az anarchia és aki az anarchia ellen küzd, az a szabadságnak tesz szolgálatot. Vadász Lipót: Tárgyilagosan méltányolni kívánja az ellenzéki aggodalmakat. Helyesli a pornográfia elleni felszólalásokat annál is inkább, mert Budapest az összes külföldi pornografikus iratoknak lerakodó helye lett. A hírlapirodalom terén határozottan túltermelés van. Nem egy hírlapíró van, aki igazán a nagy eszmékhez való ragaszkodással teljesíti hivatását. És mi érte a jutalom! Ezeket a hírlapírókat meg kellett védeni a kiadó zsarnoksá-kszi ezután szóvá. Én — úgymond — mint olyan, aki régen vagyok a politikában, kormánypárti voltam, a kormány tagja voltam, mint aki fia vagyok olyan államférfiúnak, aki vezette Magyarország sorsát, én tiltakozom az ellen, hogy azt mondják, hogy ez mindig szorkásban volt. (Zajos helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tiltakozom a miniszterelnök úr atyja nevében is, akit én mindig tiszteltem, akinek én követője voltam. Olyan szokás abban."./. időben sohasem volt, hogy mertek volna ál-ami üzletek alkalmával a pénzhez nyúlni. Az lesz abból a parlamentarizmusból, ahol az egyik fél ilyen eszközökkel, azonkívül a kormányzati hatalomnak Magyarországon mérhetetlen eszközeivel küzd, a másik fél pedig csak szóval, agitációval, a maga saját eszközeivel. Milyen érzéssel jön ide be az ellenzék, milyen gyűlölettel, milyen megvetéssel az egész intézmény iránt, amelyet meghamisítanak gyökeresen, alapjaiban? Ilyen forrásból tiszta víz nem bugyoghat és egészséges parlamenti élet nem fejlődhetik. Nem volna-e jobb szakítani egyáltalában a parlamentarizmussal? Én abban nevelkedtem, hogy a parlamentarizmusban láttam Magyarország függetlenségének garanciáját. De ha így magyarázzák, akkor nem sokkal jobb-e a német, az osztrák rendszer, amelynél ez a korrupció azért is fölösleges, mert a kormány nem függ a többségektől. Igaz, hogy ilyen rendszer mellett nincsen meg azután az a garancia, hogy a kormányzat nem lesz folytatható a nemzet akarata ellen. Megtörténhetik ilyen rendszer mellett, hogy egy kisebbségben levő kormány huzamosabb ideig intézi az ország ügyeit, de legalább biztosítva van, hogy a törvényhozás nem lehet a nemzet akarata ellen. .A mai rendszerrel a törvényhozás és kormányzat egyaránt annak kezében van, akit a király kinevezett. 354 NÉPSZAVA. 1914 január 17.