Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-01 / 273. szám

1914. slovcm­­er I. _ ^NÉPSZAVA. nt 5000 alkalmazottat bocsátott el a urúlt hé­ten és az­­egyéb üzemekben is nagy a mun­kám­á­ny. "A termelés megcsappanása az oka a nagyarányú pénzbőségnek, amely abban is mutatkozik, hogy a pénz visszaáramlik a jegybankokba. A mi jegybankunk ugyan nem ad ki kimutatásokat, de a kamatláb­leszállítása mutatja, hogy nagymennyiségű papírpénz folyik vissza. .Világosan látjuk ezt a német jegybanknál, ahol október har­madik hetében több mint 100 millió márká­val lett kisebb a bankjegyforgalom. A pénzbőség magyarázza, hogy a had­viselő­ államok hadikölcsönei könnyen talál­nak elhelyezést. Nem is szólva a több mil­liárdra rugó német hadikölcsön fényes si­keréről, az angol kormány által jegyzésre bocsátott 15 millió fontra rugó kincstári váltókra, amelyek csak 33/4 százalék kama­tot hajtanak, több mint 40 millió font elő­jegyzés történt. A csekély üzleti élet ellenére a drágulás nemcsak az élelmiszereknél, hanem az ipari termékeknél is állandóan fokozódik. A hét folyamán például a következő áremelések történtek: Osztrák gyapotszövők a szatin, köper stb. árat 2—3 fillér méterenként. Pipák és dohányzószerek 20 százalék. Rézedénykartell (Németország) 5 korona 100 kilogram. Hajtószíjkartell (Németország), 10—20 százalék.­­4umű­szövetkartell 10 százalék. Kalapkartell (Németország) 20 százalék. Ónozott pléhkartell 3. korona 60 fillér méter mázsánként. Nemezgyárkartell (Németország): 50 szá­zalék. Drótfonatkartell 10 százalék. Hasonló áremelések hétről-hétre ismét­lődnek a német és osztrák-magyar kartel­lek részéről Némely, áremelés annyiban jogosult, mert a nyersanyagot most csak nagy nehé­zségek árán és tetemesen na­gyobb­ költséggel lehet megszerezni. A munkapiac állapotában nálunk na­gyobb változás nem észlelhető. A napról­napra fokozódó drágaság a munkásság helyzetét tűrhetetlenné teszi. Emellett a munkáltatók ama törekvése, hogy a rend­kívüli helyzetet a munkabérek lenyomá­sára használják föl, most sem szünetel. Két jellemző esetet közlünk a Vas-­­és Fém­munkás legutóbbi számából: A Ganz-Danubius-nyárról van szó, írja az említett lap. A rézöntödében dolgozó munká­sok a rézöntvények 100 kilogrammjáért minőség szerint 14, 22 és 50 koronás díjazást kapnak. A műhely vezetésével megbízott dr. Steiger most azon mesterkedik, hogy ugyanazokért a mun­kákért 100 kilogramonként 10, 14, 18 és 20 ko­ronát erőszakoljon az öntőkre. Az öntők tiltakozására­ van bátorsága han­goztatni, hogy az őáltala ajánlott bérekkel töb­bet fognak keresni, mint a régi bérekkel. A 14, fill és 50 koronás munkák átlagos bére 23 kor­­ona 66 fillért tesz ki. A dr. Steiger által oktro­jálni kívánt 10, 14, 18 és 20 koronás munkák átlagos bére pedig 15 korona 50 fillér. Vagyis a dr. Steiger által „kedvezőbbeknek" föltün­tetett bérek mellett a rézöntők 100 kilogra­monként átlag 8 korona 16 fillérrel keresnének kevesebbet Tekintve, hogy az öntők hetenként több 100 kilogram öntvényt szállítanak, a bér­redukció több­ 100 koronát is meghaladná he­tenként, ami a munkások veszteségét jelentené. Van még egy gyár, amely kihasználja a ha­diállapotot. Ez a jól ismert és hírhedt Oetl­gyár. Az Oetl-gyári vasöntődében az öntők hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken 8 órát dolgoznak, szerdán 10 órát, szombaton pedig 7 órát, összesen tehát hetenként 49 órát dolgoz­nak. Az ott dolgozó szaktársak keresete 13—39 korona. De van olyan, aki 4­—5 hónap óta csak egyszer keresett 30 koronát. Van olyan, aki szorgalmas munka mellett 4 hét alatt 82 koronát keresett , 4 hét alatt hetenként 49 órát, tehát összesen 196 órát dolgozott. Jutott egy órára átlag ét fillér, egy hétre átlag 20 korona 50 fil­lér. Ezzel a keresettel bíró onto hetenként leg­alább 20 métermázsa öntvényt készít el. Tehát átlag 1­korona jut az öntvények métermázsá­jáért, ami bizony alamizsnaszionba megy. Ha most összevetjük a normális munkamennyiség­ért fizetett redukált munkabért a duplájára emelkedett kenyérárral, akkor nincs mit cso­dálkozni azon a nyugtalanságon, amely a mun­kások körében észlelhető. Sőt csodálatos az a türelem, amellyel a munkások nyögik ezt a fojtogató állapotot Németországban a kormány és a közvéle­mény vállvetve harcol a munkabérek fön­tartása mellett és egyenesen becstelennek minősítik az olyan munkáltatót, aki a hábo­rút a munkabérek lenyomására akarja föl­használni. A hadvezetőség nálunk néhány esetben igen elismerésre méltó módon avat­kozott be a hadseregszállító üzemekben dol­gozó népfülkelő munkások érdekében, ellen­ben a polgári közvélemény teljes nemtörő­dömséggel kezeli ezt a végtelenül fontos kérdést.­ ­ A polgári közvéleménynek ugyanez a nemtörődömsége mutatkozik az élelmiszer­drágaság kérdésében is. A hatósági ármeg­szabás kérdését a polgári sajtó mint a gaz­dák, a gabonakereskedők, a malmok és lisztkereskedők ügyét tárgyalja és azt ku­tatja, miként lehetne a hatósági árakat úgy megszabni, hogy mindezeknek egy fillérnyi kára ne legyen, sőt kiszámított hasznukat az utolsó fillérig is behajtsák. Hogy ezalatt nemcsak a munkások, hanem a hivatalnokok, kisiparosok, sőt a katonák és katonatisztek családjai is a legnagyobb nehézséggel tudják kis jövedelmüket úgy beosztani, hogy mindenki jóllakhassék, ha csak kenyérrel és főzelékkel is, ezzel a pol­gári sajtó és polgári közvélemény mit sem törődik. Jellemző erre nézve a gabona­tőzsde áralakulása a hét folyamán. Ami­dőn híre jött a hatósági árszabással fog­lalkozó tanácskozásnak, az áremelkedés a tőzsdén megszűnt, sőt egy-két napig az árak le is szálltak. Amint azonban nyilvános­ságra került a tanácskozás lefolyása­­és Harkányi miniszter ama kijelentése, hogy „a hivatalos ár nem lesz magasabb a napi árnál", az áremelkedés újra vígan megin­dult és szombaton a búza legmagasabb el­adási ára ismét 41,40 korona volt 100 kilo­gramonként. "Hogy a hadvezetőség meny­nyire nem osztja a magyar kormány állás­pontját­ a gabonaárak dolgában, legjobban bizonyítja az, hogy szombaton a katonaság ismét nagymennyiségű gabonát foglalt le, a naptáraknál 5—10 koronával olcsóbban­, a gabonakereskedők nagy bánatára, akik­nek a nevében a „P. Ll." ismét azzal fe­nyegetődzik, hogy meg fogják szüntetni működésüket, amivel különben senkit sem ijesztenek meg . * Az a tengeri kalózháború, amelyet An­glia a semleges államok­ rovására megindí­tott, végre erélyes beavatkozásra bírta a leghatalmasabb semleges államot, az Irm­ot. Anglia ugyanis újabban két olyan cikket is hadisugárunak minősített, amelyeknek za­vartalan kivitele az Unio gazdasági életére döntő fontosságú; a gyapotot és a petró­leumot. Az Unió nagyon erélyes tiltakozá­sára Anglia kénytelen volt beleegyezni abba, hogy gyapotot a sendeges államok­ban minden korlátozás nélkül lehessen szál­lítani, petróleumot pedig szintén, ha a hajó okmányaiból világosan kitűnik, hogy a petróleum az illető semleges állam terüle­tén fog fölhasználtatni. Természetes, hogy Anglia emez ígérete ellenére is mindenféle­kép akadályozni fogja az idegen államok tengeri kereskedelmét, de Amerika tiltako­zása után most már még sem fog olyan kor­látlanul garázdálkodni, mint edditi. A most kitört török-orosz háború és a közelgő tél teljessé teszik Oroszország el­szigetelését a világpiactól. Az oroszok két­ségbeesett erőt fejtenek ki, hogy egyetlen, a világtengerek felől hozzáférhető kikötő­jét,­­Archangeleszk-et lehető sokáig meg­óvja a befagyástól. Kanadából egy 6000 ló­erős jégtörőt hozattak és mindent elkövet-­ nek, hogy a kikötő befagyását megakadá­lyozzák. Ez azonban csak nagyon rövid ideig lesz lehetséges. Mihelyst Arc­ange­leszk befagy, Oroszország csak a Csendes Óceán felől érintkezhetik a külvilággal, Japán közvetítésével. Hogy ilyen módon ipari és főleg hadiszerszü­kségletét mikép lesz képes lődözni, ez súlyos kérdés lesz számára. Minden újabb háború fokozza a világforgalom zavarát és lassanként min­den ország kizárólag saját gazdasági ter­mékeivel lesz kénytelen gazdálkodni. Képek Oroszországból * M Befagyott — Olcsó ételmi* szerefi. Stephen Graham, ismert angol író, a ,,Times"-ben közli a következő, szeptember 30-ról kelt tudósítást: Oroszország úgy látszik mogt arra a pontra jutott, hogy a többi Európától elvágva, magára maradjon. Libán, Riga és a többi Keleti-tengeri kikötő meghalt a hajózás számára. A Fekete­tengert elzárták és Odessza, Szebasztopol, Novorosziszk és Batin kikötői semmi életjelt nem mutatnak. A háború igen megélénkítette az Északi-jegestengert Archangel nagy ki­kötővé lett, ahol amerikai hajók, angol személy­szállító gőzösök és nagyszámú teherhajó fordul meg. Az angol gőzösök az Obon Tomszkig föl­hajóztak. De a Jegestenger is csakhamar jár­hatatlanná lesz. Archangel kikötője október vége felé befagy. Akkor azután az Orosz­országgal való európai kereskedelemnek csak a finn és svéd golfok mentén levő nehéz utak maradnak. December elején azonban a finn golf is befagy és akkor az orosz kereskedelem csak Vladivosztokon keresztül talál utat. (De Vladivosztok kikötője is befagy két hónapra! Szerk.) Máris érezhetők Oroszországban a blokád következményei. Oroszország rendszerint nagy­mennyiségi élelmiszert, gabonát vajat, cukrot, tojást, húst ésatöbbit exportált. Mivel most nem szállíthatja ki, mindezek fölöslegben maradtak. Mihelyt a háború kitört Szibériá­ban észre lehetett venni a vajjal való keres­kedelem átalakulását A vajat nem szállíthat­ják ki, de nem is tarthatják el, tehát otthon kell eladni minden áron: a szibériai paraszt­asszonyok maguk is kezdtek vajat használni... Mialatt az élelmiszer olcsó lett — olcsóbb, mint a háború előtt —, egyéb cikkek meg­drágultak. Az ipari cikkek bevitele csaknem teljesen megszűnt Az üzletekben fölhalmozott készlet pedig egyre fogy és drágul. Német­ország rengeteg háztartási cikket és vegyi ter­méket szállított Oroszországba. Csaknem min­den orvosi cikk Németországból származik és most nagy a hiány vegyi- és gyógyszerekben. Még a sebesültek számára sincsen elég orvos­ság és a szegény katonák kezelése is drágább, mint lennie szabad. A tinta ára emelkedett, a fényképezéshez szükséges cikkek, a ruházat és a bécsi cipők ára ötven százalékkal emelke­dett. A párisi kalapok és kosztümök eltűntek. Az orosz asszonyoknak ezen a télen le kell mondaniok az új divatról. Ha, a gazdag- és a középosztályok ennyire meg is érzik a háború Búlját annál jobban járnak a szegények, akiknek csak élelmiszerre van szükségük, már csak azért is, mert nem költhetik pénzüket vutkira és sörre, mint az­előtt. Nincsenek munkanélküliek (!), a koldusok pedig csaknem teljesen eltűntek. A gyárakban asszonyok és gyerekek dolgoznak nappali és éjszakai turnusokban. Annyi a pénz, mint a víz (?) és általában virágzó az élet (?)... Nem érdektelen, hogy hogyan tartják be a szerződéseket a középázsiai és altáji vasutak­nál. Mint orosz lapok írják, ezekre a munkákra az osztrákokat és a németeket alkalmazzák. Ezen teutonok egy része kénytelen lesz átélni a szibériai félnek a nélkülözéseit és azoknak a helyét betölteni, akik most harcolnak. Bámu­latos. Az oroszországi és szibériai terület csak-­­nem minden fegyverfogható férfia Németország és Ausztria határán áll. •0­ 9

Next