Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-01 / 273. szám
1914. slovcmer I. _ ^NÉPSZAVA. nt 5000 alkalmazottat bocsátott el a urúlt héten és azegyéb üzemekben is nagy a munkámány. "A termelés megcsappanása az oka a nagyarányú pénzbőségnek, amely abban is mutatkozik, hogy a pénz visszaáramlik a jegybankokba. A mi jegybankunk ugyan nem ad ki kimutatásokat, de a kamatlábleszállítása mutatja, hogy nagymennyiségű papírpénz folyik vissza. .Világosan látjuk ezt a német jegybanknál, ahol október harmadik hetében több mint 100 millió márkával lett kisebb a bankjegyforgalom. A pénzbőség magyarázza, hogy a hadviselő államok hadikölcsönei könnyen találnak elhelyezést. Nem is szólva a több milliárdra rugó német hadikölcsön fényes sikeréről, az angol kormány által jegyzésre bocsátott 15 millió fontra rugó kincstári váltókra, amelyek csak 33/4 százalék kamatot hajtanak, több mint 40 millió font előjegyzés történt. A csekély üzleti élet ellenére a drágulás nemcsak az élelmiszereknél, hanem az ipari termékeknél is állandóan fokozódik. A hét folyamán például a következő áremelések történtek: Osztrák gyapotszövők a szatin, köper stb. árat 2—3 fillér méterenként. Pipák és dohányzószerek 20 százalék. Rézedénykartell (Németország) 5 korona 100 kilogram. Hajtószíjkartell (Németország), 10—20 százalék.4uműszövetkartell 10 százalék. Kalapkartell (Németország) 20 százalék. Ónozott pléhkartell 3. korona 60 fillér méter mázsánként. Nemezgyárkartell (Németország): 50 százalék. Drótfonatkartell 10 százalék. Hasonló áremelések hétről-hétre ismétlődnek a német és osztrák-magyar kartellek részéről Némely, áremelés annyiban jogosult, mert a nyersanyagot most csak nagy nehézségek árán és tetemesen nagyobb költséggel lehet megszerezni. A munkapiac állapotában nálunk nagyobb változás nem észlelhető. A naprólnapra fokozódó drágaság a munkásság helyzetét tűrhetetlenné teszi. Emellett a munkáltatók ama törekvése, hogy a rendkívüli helyzetet a munkabérek lenyomására használják föl, most sem szünetel. Két jellemző esetet közlünk a Vas-és Fémmunkás legutóbbi számából: A Ganz-Danubius-nyárról van szó, írja az említett lap. A rézöntödében dolgozó munkások a rézöntvények 100 kilogrammjáért minőség szerint 14, 22 és 50 koronás díjazást kapnak. A műhely vezetésével megbízott dr. Steiger most azon mesterkedik, hogy ugyanazokért a munkákért 100 kilogramonként 10, 14, 18 és 20 koronát erőszakoljon az öntőkre. Az öntők tiltakozására van bátorsága hangoztatni, hogy az őáltala ajánlott bérekkel többet fognak keresni, mint a régi bérekkel. A 14, fill és 50 koronás munkák átlagos bére 23 korona 66 fillért tesz ki. A dr. Steiger által oktrojálni kívánt 10, 14, 18 és 20 koronás munkák átlagos bére pedig 15 korona 50 fillér. Vagyis a dr. Steiger által „kedvezőbbeknek" föltüntetett bérek mellett a rézöntők 100 kilogramonként átlag 8 korona 16 fillérrel keresnének kevesebbet Tekintve, hogy az öntők hetenként több 100 kilogram öntvényt szállítanak, a bérredukció több 100 koronát is meghaladná hetenként, ami a munkások veszteségét jelentené. Van még egy gyár, amely kihasználja a hadiállapotot. Ez a jól ismert és hírhedt Oetlgyár. Az Oetl-gyári vasöntődében az öntők hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken 8 órát dolgoznak, szerdán 10 órát, szombaton pedig 7 órát, összesen tehát hetenként 49 órát dolgoznak. Az ott dolgozó szaktársak keresete 13—39 korona. De van olyan, aki 4—5 hónap óta csak egyszer keresett 30 koronát. Van olyan, aki szorgalmas munka mellett 4 hét alatt 82 koronát keresett , 4 hét alatt hetenként 49 órát, tehát összesen 196 órát dolgozott. Jutott egy órára átlag ét fillér, egy hétre átlag 20 korona 50 fillér. Ezzel a keresettel bíró onto hetenként legalább 20 métermázsa öntvényt készít el. Tehát átlag 1korona jut az öntvények métermázsájáért, ami bizony alamizsnaszionba megy. Ha most összevetjük a normális munkamennyiségért fizetett redukált munkabért a duplájára emelkedett kenyérárral, akkor nincs mit csodálkozni azon a nyugtalanságon, amely a munkások körében észlelhető. Sőt csodálatos az a türelem, amellyel a munkások nyögik ezt a fojtogató állapotot Németországban a kormány és a közvélemény vállvetve harcol a munkabérek föntartása mellett és egyenesen becstelennek minősítik az olyan munkáltatót, aki a háborút a munkabérek lenyomására akarja fölhasználni. A hadvezetőség nálunk néhány esetben igen elismerésre méltó módon avatkozott be a hadseregszállító üzemekben dolgozó népfülkelő munkások érdekében, ellenben a polgári közvélemény teljes nemtörődömséggel kezeli ezt a végtelenül fontos kérdést. A polgári közvéleménynek ugyanez a nemtörődömsége mutatkozik az élelmiszerdrágaság kérdésében is. A hatósági ármegszabás kérdését a polgári sajtó mint a gazdák, a gabonakereskedők, a malmok és lisztkereskedők ügyét tárgyalja és azt kutatja, miként lehetne a hatósági árakat úgy megszabni, hogy mindezeknek egy fillérnyi kára ne legyen, sőt kiszámított hasznukat az utolsó fillérig is behajtsák. Hogy ezalatt nemcsak a munkások, hanem a hivatalnokok, kisiparosok, sőt a katonák és katonatisztek családjai is a legnagyobb nehézséggel tudják kis jövedelmüket úgy beosztani, hogy mindenki jóllakhassék, ha csak kenyérrel és főzelékkel is, ezzel a polgári sajtó és polgári közvélemény mit sem törődik. Jellemző erre nézve a gabonatőzsde áralakulása a hét folyamán. Amidőn híre jött a hatósági árszabással foglalkozó tanácskozásnak, az áremelkedés a tőzsdén megszűnt, sőt egy-két napig az árak le is szálltak. Amint azonban nyilvánosságra került a tanácskozás lefolyásaés Harkányi miniszter ama kijelentése, hogy „a hivatalos ár nem lesz magasabb a napi árnál", az áremelkedés újra vígan megindult és szombaton a búza legmagasabb eladási ára ismét 41,40 korona volt 100 kilogramonként. "Hogy a hadvezetőség menynyire nem osztja a magyar kormány álláspontját a gabonaárak dolgában, legjobban bizonyítja az, hogy szombaton a katonaság ismét nagymennyiségű gabonát foglalt le, a naptáraknál 5—10 koronával olcsóbban, a gabonakereskedők nagy bánatára, akiknek a nevében a „P. Ll." ismét azzal fenyegetődzik, hogy meg fogják szüntetni működésüket, amivel különben senkit sem ijesztenek meg . * Az a tengeri kalózháború, amelyet Anglia a semleges államok rovására megindított, végre erélyes beavatkozásra bírta a leghatalmasabb semleges államot, az Irmot. Anglia ugyanis újabban két olyan cikket is hadisugárunak minősített, amelyeknek zavartalan kivitele az Unio gazdasági életére döntő fontosságú; a gyapotot és a petróleumot. Az Unió nagyon erélyes tiltakozására Anglia kénytelen volt beleegyezni abba, hogy gyapotot a sendeges államokban minden korlátozás nélkül lehessen szállítani, petróleumot pedig szintén, ha a hajó okmányaiból világosan kitűnik, hogy a petróleum az illető semleges állam területén fog fölhasználtatni. Természetes, hogy Anglia emez ígérete ellenére is mindenfélekép akadályozni fogja az idegen államok tengeri kereskedelmét, de Amerika tiltakozása után most már még sem fog olyan korlátlanul garázdálkodni, mint edditi. A most kitört török-orosz háború és a közelgő tél teljessé teszik Oroszország elszigetelését a világpiactól. Az oroszok kétségbeesett erőt fejtenek ki, hogy egyetlen, a világtengerek felől hozzáférhető kikötőjét,Archangeleszk-et lehető sokáig megóvja a befagyástól. Kanadából egy 6000 lóerős jégtörőt hozattak és mindent elkövet- nek, hogy a kikötő befagyását megakadályozzák. Ez azonban csak nagyon rövid ideig lesz lehetséges. Mihelyst Arcangeleszk befagy, Oroszország csak a Csendes Óceán felől érintkezhetik a külvilággal, Japán közvetítésével. Hogy ilyen módon ipari és főleg hadiszerszükségletét mikép lesz képes lődözni, ez súlyos kérdés lesz számára. Minden újabb háború fokozza a világforgalom zavarát és lassanként minden ország kizárólag saját gazdasági termékeivel lesz kénytelen gazdálkodni. Képek Oroszországból * M Befagyott — Olcsó ételmi* szerefi. Stephen Graham, ismert angol író, a ,,Times"-ben közli a következő, szeptember 30-ról kelt tudósítást: Oroszország úgy látszik mogt arra a pontra jutott, hogy a többi Európától elvágva, magára maradjon. Libán, Riga és a többi Keleti-tengeri kikötő meghalt a hajózás számára. A Feketetengert elzárták és Odessza, Szebasztopol, Novorosziszk és Batin kikötői semmi életjelt nem mutatnak. A háború igen megélénkítette az Északi-jegestengert Archangel nagy kikötővé lett, ahol amerikai hajók, angol személyszállító gőzösök és nagyszámú teherhajó fordul meg. Az angol gőzösök az Obon Tomszkig fölhajóztak. De a Jegestenger is csakhamar járhatatlanná lesz. Archangel kikötője október vége felé befagy. Akkor azután az Oroszországgal való európai kereskedelemnek csak a finn és svéd golfok mentén levő nehéz utak maradnak. December elején azonban a finn golf is befagy és akkor az orosz kereskedelem csak Vladivosztokon keresztül talál utat. (De Vladivosztok kikötője is befagy két hónapra! Szerk.) Máris érezhetők Oroszországban a blokád következményei. Oroszország rendszerint nagymennyiségi élelmiszert, gabonát vajat, cukrot, tojást, húst ésatöbbit exportált. Mivel most nem szállíthatja ki, mindezek fölöslegben maradtak. Mihelyt a háború kitört Szibériában észre lehetett venni a vajjal való kereskedelem átalakulását A vajat nem szállíthatják ki, de nem is tarthatják el, tehát otthon kell eladni minden áron: a szibériai parasztasszonyok maguk is kezdtek vajat használni... Mialatt az élelmiszer olcsó lett — olcsóbb, mint a háború előtt —, egyéb cikkek megdrágultak. Az ipari cikkek bevitele csaknem teljesen megszűnt Az üzletekben fölhalmozott készlet pedig egyre fogy és drágul. Németország rengeteg háztartási cikket és vegyi terméket szállított Oroszországba. Csaknem minden orvosi cikk Németországból származik és most nagy a hiány vegyi- és gyógyszerekben. Még a sebesültek számára sincsen elég orvosság és a szegény katonák kezelése is drágább, mint lennie szabad. A tinta ára emelkedett, a fényképezéshez szükséges cikkek, a ruházat és a bécsi cipők ára ötven százalékkal emelkedett. A párisi kalapok és kosztümök eltűntek. Az orosz asszonyoknak ezen a télen le kell mondaniok az új divatról. Ha, a gazdag- és a középosztályok ennyire meg is érzik a háború Búlját annál jobban járnak a szegények, akiknek csak élelmiszerre van szükségük, már csak azért is, mert nem költhetik pénzüket vutkira és sörre, mint azelőtt. Nincsenek munkanélküliek (!), a koldusok pedig csaknem teljesen eltűntek. A gyárakban asszonyok és gyerekek dolgoznak nappali és éjszakai turnusokban. Annyi a pénz, mint a víz (?) és általában virágzó az élet (?)... Nem érdektelen, hogy hogyan tartják be a szerződéseket a középázsiai és altáji vasutaknál. Mint orosz lapok írják, ezekre a munkákra az osztrákokat és a németeket alkalmazzák. Ezen teutonok egy része kénytelen lesz átélni a szibériai félnek a nélkülözéseit és azoknak a helyét betölteni, akik most harcolnak. Bámulatos. Az oroszországi és szibériai terület csak-nem minden fegyverfogható férfia Németország és Ausztria határán áll. •0 9