Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)

1921-04-22 / 86. szám

­ El?, évf. 86. szám. Budapest, 1921 április 22. péntek. V. . Mr a 3 korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy evre S60 kor. | negyed évre 100 kor. fél évre SSO kor. | egy hóra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM­ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 8-31 és József 3-32) . Május elsejét — régi hagyományainkhoz híven —,­­ mint a munkásság ünnepét az idén is meg fogjuk ünnepelni. A részletekre vonatkozóan néhány nap múlva történik meg az intézkedés. A párt és a Szakszervezeti Tanács titkársága. Versailles - Trianon. Szűkszavú táviratok jelentik, hogy a tria­noni békeszerződést az angol alsóház be­cikkelyezte. Az idevonatkozó híradás szerint Harmsworth külügyi államtitkár egyebek között kijelentette, hogy „a trianoni szerző­dés különösen a jóvátétel szempontjából egyezik a versaillesével". Amennyire örven­detes a valóságos béke létrejötte egyébként, az annyira elszomorító az angol külügyi állam­titkár párhuzama, ha a trianoni szerződés a jóvátétel kérdésében egyezik a versaillesi szerződéssel. Magyarország kisebb arányok­ban ugyan, de viszonylag ugyanolyan súlyos helyzetbe kerü­l a szerződés végrehajtása alatt, mint Németország. Németország világtörténelmi tragédiája a szemünk előtt játszódik le. Legfontosabb ipari és szénterületeitől megfosztották Né­metországot. Nagy országterületeket plebis­ztitum döntése alá bocsátottak és noha a nép többsége Németország javára döntött, mégis meg akarják osztani Felsősziléziát, Német­ország és Lengyelország között. Hihetetlen összegű „jóvátételi " összegeket róttak ki Németországra, ami azt jelenti, hogy a né­met nép hosszú évtizedekig rabszolgája lesz a győző államoknak — vagy megszállják az ország nagy részét és forma szerint is hű­béri állapotba döntik, az országot A német nép tehát, háborús szenvedései és vesztesé­gei után, nem gazdasági enyhülést, nem jobb sorsot, emelkedett életstandardot, jobb m­unka- és bérviszonyokat, hanem további szenvedéseket várhat — ha a győző államok demokráciája nem siet segítségére a német demokráciának és nem fejt ki elég erőt ama kapitalista-imperialista telhetetlenség ellen, amely minden magasabb szempontot mellőz, csak a maga kis érdekeit tekinti és nem átall ennek oltárán föláldozni egy nagyra­hivatott népet és annak jövendőjét Az tisztán és világosan áll előttünk, hogy a győző államok kapitalizmusa, ami ebben a vonatkozásában egyenlő a militarizm­ussal és imperializmussal, teljes harmóniában mű­ködik össze Németország ellen. A cél vilá­gos: a háborús őrület számlájának kiegyen­lítésén kívül a német teljesítőképesség vesze­delmes versenyétől is meg akarnak jó időre szabadulni. Hogy ez sok millió német mun­kás újabb kálvária járását­ jelenti, hogy a német anyáik és gyermekek tovább fog­nak sínylődni és pusztulni — mit törődik ezzel a nemzetközi kapitalizmus győző csoportja?! • De vannak, akik törődnek. A nemzetközi kapitalizmus ható energiái­val szemben erőteljesen működik a nemzet­közi demokrácia és ha pillanatnyilag nem is mutathat föl jelentős sikereket egy bizo­nyos: a négyek tanácsának szörnyű igazság­talanságait csak a demokrácia teheti jóvá! A demokrácia, amely nem tűrheti, hogy partikuláris érdekek kielégítési vágya miatt egész országok és népek menjenek tönkre, amely nem járulhat hozzá ahhoz, hogy gő­gös imperialista urak és nagyrangú katonák kedvtelései és hibái miatt az ártatlan nép, aggok, anyák, csecsemők szenvedjenek és kultúrforrások apadjanak ki. A demokrácia — és elsősorban a demo­krácia legmarkánsabb és legmegbízhatóbb formája: a szociáldemokrácia — világszerte erőteljesen működik közre a béke igazságta­lanságainak csökkentése és megszüntetése érdekében. Amilyen egységes a kapitaliz­mus a szigorú béke kérlelhetetlen végrehaj­tásában, olyan egységes és tömör a demo­krácia az igaztalan béke revíziójának köve­telésében. A kapitalizmus nem hajlandó tudomásul venni és méltányolni, hogy a háború előtti Németország nem azonos a háború után való Németországgal. A demokrácia figyelembe veszi, hogy a német junkerizmust és mili­tarizmust a német, demokrácia váltotta föl és tisztában van azzal is, mit jelent az álta­lános emberi haladás szempontjából a de­mokratikus Németország — éppen ezért bi­zonyára folytatni és fokozni fogja azt a te­vékenységét, amellyel végül ki fogja küszö­bölni a versaillesi szerződés súlyos igazság­talanságait. A német demokrácia megta­lálta a maga kapcsolatait a győző és semle­ges államok demokráciájával és ez a jelenté­keny erőforrás ma a legfőbb reménysége és segítője a­ német nép élet-halál harcának. De Németország határain belül is egy­másra találtak és döntő küzdelemre sora­koztak a különböző társadalmi osztályok ami nem azt jelenti, hogy most már örökre szent a béke közöttük: az ellentétek csak megvannak, a szabadságjogok széles és szi­lárd alapzala tág teret nyit az erők szabad mérkőzésének és érvényesülésének, de közös erővel tartják és oltalmazzák ifjú demokrá­ciájukat, mert tudják, hogy ez az egyetlent idvezető út a háborús pokolból a biztató jö­vendőbe ... Trianon ugyanazt jelenti a jóvátétel szem­pontjából, mint Versailles — mondja Harmsworth. Vagyis a magyar népre — amely ugyanolyan ártatlan a háború föl­idézésében, mint a német nép —, ugyanolyan sors vár, mint a német népre­ — a német nép jogos és indokolt reménye nélkül, mert a mindinkább erőteljesebben megnyilvánuló külső demokratikus erők esetleg közömbö­sen haladhatnak el egy olyan nép szenve­dései mellett, amelyet még a nagy háború szemléltető oktatása sem volt képes a de­mokrácia útjára lendíteni. Németország, pillanatnyi­­súlyos helyzetén­­ek tükrében megláthatjuk a magunk sor­sát. A Németország jövőjének kialakulásá­nál közreműködő erők és irányzatok becses tanulságul szolgálhatnak Magyarországnak arra nézve, milyen utakon kell haladnia, milyen magatartást kell tanúsítania, ha mi­előbb meg akar szabadulni Trianon rettentő nyomásától. A példa egyszerű és világos: ti belső erők megértő és harmonikus együtt­működése a demokrácia kiépítése terén; közös, szilárd gazdasági alap teremtése, amelyen, ha harcolva is, de minden társas-a­dalmi osztály megtalálja a maga elhelyez-* kedését; európai légkör; a szabadságjogok, az egyenlő elbánás biztosítása; a külső de­mokratikus eszmeáramlatba való erőteljes bekapcsolódás — ez a Versailles­-Trianon-i veszedelem ellenszere. Olaszország választások előtt. (Róma, április 17. — O. L.) Az 1919 novem­berében választott s most föloszlatott olasz ka­mara összeállítása olyan volt, amellyel nem lehetett kormányozni. Ezt többszörösen megál­lapították. A kamara 508 tagja közül 156 a szo­cialista pártihoz, további 100 pedig a klerikáli­sokhoz tartozott a kormány tehát kénysze­rűivé vált hogy hol az egyiknek, hol a másik­nak tegyen engedményeket. Egyik lehetősége az állandó kormányzásnak­ az lett volna, ha a szocialisták k­özelednek a kormányhoz. Ha a párt helyesnek találja a választásokon nyert hatalmát olyképen érvényesíteni, hogy a szük­séges reformok megvalósítása, érdekeiben a kormányt támogassa, akkor a kamara életké­pes maradhatott volna A szocialisták szigorú elvi ellenzéke mellett azonban nem állhatott meg a kormány. Ez volt a Nitti-kormány bu­kásának az oka s ez emelte, kormányra Giolit­tit akiről azt­ hitték, hogy az­­egyedüli, aki ezzel a kamarával is tud kormányozni. Hogy azonban a kamarát éppen most oszlat­ták föl, amikor az ország egy része majdnem nyílt polgárháborúban áll, az­ nem ennek a helyzetnek a konzekvenciája, hanem az ura­l­kodóosztály politikai opportunizmusának a következménye. Észrevették ugyanis, hogy a munkástömegek a túlzó nacionalista fascisták erőszakos akciói­ra nem voltak fölkészülve és ennek az adott helyzetnek az előnyeit akarják kiaknázni.. Ezért az uralkodóosztály most egész más szellemmel és más önbizalommal megy a választási harcba, mint az 1919. év őszén. Az uralkodóosztályt mély elkeseredés tölti el a munkásság ellen. Ezt az elkeseredést a há­ború után megváltozott viszonyok váltották ki, főleg azonban a testi munkának a háború után elért magasabb értékelése. Az olasz pol­gárság nem akar beletörődni abba, hogy a munkásosztály életszínvonala elvelkedett. Mél­tánytalannak tartja, hogy a szellemi munká­sokat ma rosszabbul fizetik, mint a kézi munv­­ásokat És ahelyett, hogy ennek az okát ab­ban az általános elszegényedésben látná meg, amelynél a kényszerűsége folytán csak a min­dennapi élethez­­szükséges dolgok­ nyernek megbecsülést és abban, hogy amíg a testi m­n­kások bérkérdéseknél mindig szervezetten lép­nek föl, addig a szellemi munkások izoláltan állnak munkáltatóikkal szemben, e­­­helyett a polgárság mindezekért az állapotokért a szo­cialistákat teszi felelőssé. A következő­­ válasz­tásoknak ez a mélyenjáró ellentét fogja meg­adni a hangulatát. Minden egyéb csak látszat lesz. A kormány azt hiszi, hogy 1919 november óta a hatalmi viszonyok a polgárság javára el­tolódtak. Ezért rendelte el a választásokat habár minden amellett szól, hogy ezek a vál­­asztások véresek lesznek. A kormánynyilatko­zat amellyel a kamarát föloszlatta, természe­tesen máskép látja a helyzetet. E nyilatkozat szerint az új választásokat az új tartományok­ szerzése, az általános politikai viszonyok ja­vulása, az albániai háború befejezése, a fiumei kérdés megoldása és a deficitnek 14 milliárd­ról 4 milliárdra való csökkentése teszi indo­kolttá Megemlékszik ugyan a nyilatkozat mellékesen az egyes tartományokban előfor­duló zavarokról is, de éppen ezeknek a meg­szüntetésére is alkalmasnak tartja a választá­sokat minthogy a nép akarata a választások­nál majd békés formában nyilat­kozhatik meg. A kormány választási programja koncesszió­kat ígér­ az egyes pártoknak. Nevezetesem fon­tos ezek közül: az általános állami vizsgákra vonatkozó ígéret Olaszországban ugyanis a klerikálisoknak számos, nagyon jól vezetett magántanintézetü­k van. Ezek azonban nem rendelkeznek a nyilvános vizsgáztatás jogo­sultságával, úgy hogy tanulóiknak valamely nyilvános iskolába is be kell iratkozniok, mint magántan­ulóknak A kormány most ezt a hát­rányt azzal kívánja megszüntetni, hogy a vizsgáikat általában az iskolákon kívüli bizott­ságok előtt tenné kötelezővé és így e­zek a magániskolák is ugyanolyan jogosultsággal bimánaik, min­t az állami iskolák. Egy másik koncesszió a klerikálisoknak az, hogy a kor. g^tsnk&s, fénis hi §stmagae9it®zl A népszava minden előtti

Next