Népszava, 1921. július (49. évfolyam, 142–168. sz.)
1921-07-22 / 160. szám
2SLIX. évf.160. sz. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 560 kor. I negyed évre 140 kor. fél évre 280 kor. [ egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Budapest,, 1921 l asáacs 223 pémiek. Qf^OJlQ. # # & Új választások előtt állunk? (Berlin, július 21.) A Vorwärts budapesti tudósítójának táviratát közli, amely szerint a magyar minisztertanács többórás tanácskozása során elhatározta, hogy az ellenzékkel szemben fölveszi a harcot és szükség esetén a házföloszlatástól sem riad vissza. („N. S. I.") Fascisták, Kleristálisok és Kommunisták... (A „M. T. I." magánjelentése.) A „Neue Freie Presse" jelenti Triesztből. Isolában (Isztria) és a Trieszt melletti Muggiában véres konfliktus volt egyfelől a fascisták, másfelől a katolikusok és kommunisták között. A fascisták eltávolítottak egy emléktáblát, amelyet a volt klerikális polgármester helyeztetett el a Napóleon bukása utáni osztrák bevonulás emlékére. A katolikusok tiltakoztak. A fascisták bombát hajítottak a katolikus egyesület helyiségére. Egy kommunista, aki a néppártiakhoz csatlakozott, életét vesztette, többen megsebesültek. Muggiában is heves harcok folytak a fascisták és a kommunisták között. Mindkét oldalon sok volt a sebesült, köztük súlyosak is. # & # A lengyel felkelők fölkelése. (A ,,M. T. I." magán jelentése.) A „Neue Freie Presse" jelenti Varsóból, Insterburgban 100!) főnyi lengyel inzurgensosztag Felsősziléziából való visszavonulása alkalmából a zsold kifizetését német valutában kérte, mégpedig azzal a fenyegetéssel, hogy máskülönben rabolni fog a keletporoszországi kerületekben. Hamarosan egy katonai osztagot kerítettek elő, amely gépfegyverekkel fogta, körül az inzurgensek kaszárnyáit. A felkelőket felszólították, hogy adják ki fegyvereiket, de ezek az őket körülfogó gyalogsági osztagra kézigránátokat hajítottak. Elkeseredett küzdelem támadt, amelynek során több inzurgens meghalt és több mint húsz megsebesült. A főcinkosokat letartóztatták. Az inzurgensek lefegyverzése gyorsan halad előre. * * * Lángokban a mexicoi olajmezők. (London, július 21.) A Reuter-irodának jelentik Mexicoból: Az amatlani olajmezők lángban állanak. A fúrótornyok romokban hevernek. A munkások menekülnek. A tűz elfojtására irányuló kísérleteket reménytelennek mondják. A kár fölbecsülhetetlen. („M. T. I.") # # # Őrizetbe vették Persián Ádámot. A „Nemzeti Sajtótudósító Iroda" jelenti: A rendőrség szerdán délben őrizetbe vette Persián Ádám volt, kormánybiztost. Értesülésünk szerint a letartóztatás egy nagyszabású politikai terv leleplezésével van kapcsolatban és nyomozás folyik oly irányban, hogy bizonyos liberális körök milyen tilos kapcsolatot tartottak fönn egyes külállamokkal. * * * A szerb trónörökös elleni merénylet miatt Belgrádban letartóztattak egy orosz tábornokot. (Laibach, július 21. — Laibachi Sajtóiroda.) A belgrádi lapok jelentése szerint szerdán Belgrádban elfogták Komiszarov orosz tábornok, pancsovai lakost, akit azzal gyanúsítanak, hogy a Sándor régens herceg ellen elkövetett merényletben része van. Komiszarov II. Miklós cár uralkodása idején csendőrparancsnok volt és Belgrádban nagy anarchistának ismerik („M. T. L") A „vizfej ””. Többször hallhattuk már azt a megállapítást, hogy Budapest túlságosan nagy a mai Magyarországhoz. Ez a város a vízfeje Csonkamagyarországnak. A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén Gaál Gaszton is azt mondotta, hogy Csonkamagyarország Budapestet így, ahogy van, eltartani nem bírja, „a tizenhat vármegye összeroskad a luxusra berendezett világváros súlya alatt". Az ilyen megállapítások után önkéntelenül is föl kell vetni a kérdést: vájjon igazán természetellenes alakulás-e ez a nagyváros s vájjon igazán csak a fogyasztók, fényűzők városa-e Budapest? A népességnek nagyvárosokban való összezsúfolása a kapitalista termelésnek, az ipari és forgalmi technika fejlődésének természetszerű eredménye s mindenütt konstatálható, ahová a kapitalista termelés s a modern technika eljutott. Hogy ez általában mennyire egészséges s mennyire nem, mennyire kívánatos a megváltoztatása s mennyire lehetséges, nem tartozik e sorok keretébe. Az azonban bizonyos, hogy Budapest nem vonzotta nagyobb mértékben magához az ország lakosságát, mint más országok nagy városai. Sokkal inkább lehet panaszolni azt, hogy Magyarországon az igazi városképződés mélyen alatta maradt annak az aránynak, amelyet más európai államokban tapasztalhattunk. Minden európai országban több a nagyváros s mindenütt nagyobb százaléka lakik a lakosságnak városban, mint nálunk. Akár Németországot, akár Olaszországot, akár Hollandiát, Belgiumot vagy Dániát nézzük, mindenütt több a város s aránylag a városlakó, mint Magyarországon. Magyarország népességi elosztása nem azért egészségtelen, mert sok a városlakó, hanem inkább azért, mert aránylag kevés. Hiszen az amerikai kivándorlás nagy részét nem a városi népesség szolgáltatta Magyarországon, hanem a falusi lakosság éspedig mindig azokról a vidékekről, ahol túlteng a nagybirtok. Ha ezt a mezőgazdaságnak „fölösleges" népet föl tudták volna szívni a városok, akkor a kivándorlás nem öltött volna olyan méreteket, amelyek végül már katasztrofálissá váltak. Ezért nem találó az a fölszólítás sem, hogy a határokon túl kell keresni a megélhetésüket azoknak, akik most a városban akarják „eltartatni" magukat. A határokon túl eddig azoknak kellett keresni a megélhetésüket, akiket a földbirtok nem tudott munkával ellátni s akik városi munkát sem találtak Magyarországon. Mert a városi munka sem jelent éppen eltartottságot, s olyan luxust, amit az ország nem bír el. Sőt ellenkezően! Németország nagyszerűen elbírja a nagyvárosait, Hollandia sem panaszkodott még soha, hogy nem birja el Amsterdam vagy Rotterdam luxusát s a kis Dániának sem nagy Kopenhága, amelyik nem kisebb Budapestnél. Budapesttel nem az a baj, hogy nagy, az sem, hogy az ország népességéhez és területéhez nem állana arányban a főváros lakossága. Ha baj van, azt egészen máshol kell keresni. S nem hisszük, hogy Gaál Gaszton is ugy érthette volna beszédében a luxusról szóló részt, hogy a város s a városi munka a maga egészében fényűzést jelent s hogy a városi lakosságot általában az ország többi lakosságának kell eltartani. De manapság igen nagy a hajlandóság az ilyen értelmezésekre s ezért szükséges az ellen idejekorán tiltakozni. A város csak akkor vizfel az ország testén, ha nem végez produktiv munkát, ha valóban csak fölösleges funkciókat végző embereknek a gyülhelye. Budapest nem volt ilyen a háború előtt és nem kell, hogy ilyen legyen ezentúl sem. Ebben a városban vannak gyárak, vannak ipartelepek, amelyek alkalmasak és képesek arra, hogy az ország valódi szükségletét ellássák. Ebben a városban összefutnak a vasutak vonalai és annyira természetes helye a vasúti koncentrációnak, hogy nem kerülhetik el azok a szomszédállamok sem, amelyek minden lehetőt elkövettek, hogy kikapcsolják Magyarországot a nemzetközi forgalomból. Itt folyik Középeurópa legnagyobb folyama és itt van szinte természetes átrakodó helye a dunai forgalomnak A Dunát még kevésbé lehet elvezetni, a dunai forgalmat még kevésbé lehet innen elvonni, mint a vasutakat. Ahol ilyen természeti előfeltételei vannak a népesség foglalkoztatásának ott nem lehet luxusvárosról beszélni. Ez a város nem a luxusnak, hanem a munkának a helye. És ennek a városnak van munkás, dolgozni tudó és dolgozni akaró népe. Ha luxusról beszélünk, akkorigenis az a luxus, amire a napokban már több izben rámutattunk, hogy lehetetlenné teszik ennek a népnek a munkálkodását A luxus abban jut kifejezésre, hogy az ország közgazdasági politikája nem szerzi, nem gyarapítja a munkaalkalmat, hanem csökkenti, megszünteti. Az bizonyos, hogy ezt a luxust nem bírja ki az ország. Egy olyan közgazdasági politikát, amely az értékeket termelő és gyarapító foglalkozásokat elüldözi, amely megakasztja a kivitelt és a termelés elé ezer akadályokat gördít, sokkal erősebb országok sem bírnak ki. Budapest nem „vízfej" és nem terhe az országnak. Budapest a javak forrása és az ország közgazdaságának legerősebb támasza, ha nem teszik lehetetlenné, hogy dolgozhasson. De ha a munkáskezeket itt is fölöslegessé teszik, ha a vasúti síneket befödi a gyep és Középeurópa legnagyobb víziútját a senki Dunájává sülyesztik, akkor bizony luxussá válik ez a város és akkor nem kell majd ellene menydörögni, mert lesülyed önmagától a jelentéktelenségbe és magával ragadja azokat, akik úgy, vélik, hogy egy országot beszédekkel és írásokkal is fönn lehet tartani. (WWWUWWWWWWWWWW./.rtyw.AAAyWWWWW.'WWWWTi. A nemzetgyűlés szünete és a hátralevő munkarend az egyedüli témái most már a nyárba nyúló politikának. Az indemnitás megszavazásán kívül egyedül az ingatlan vagyonváltság tető alá hozásának feladata és egy-két kis javaslat megszavazása hárul a nemzetgyűlés tagjaira, akik a kormánnyal történt megállapodás értelmében augusztus 10-én mennének vakációra és ez a szünet október 10-ig tartana. Azok után, hogy a nemzetgyűlés bizottságai szerdán megállapodtak az ingatlanváltság dunakulcsára vonatkozóan, a váltságról szóló javaslat sorsa biztosítva van. Egységes kormánypárt alakulására, a disszidenseknek a kereszténypárttal való egyesülésére vonatkozó hírek egyszerű kitalálások. A nyár, sajnos, semmi változást nem hoz már a Bethlen-féle kormányzati irányban. Egyelőre minden marad a régi őszig, amikor az alkotmányjogi reformok kerülnek sorra. A nemzetgyűlés bizottságainak munkája. A nemzetgyűlés közgazdasági és igazságügyi bizottsága csütörtökön délután együttes ülést tartott. Letárgyalták a mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslatot. — A pénzügyi és fööldmivelésügyi bizottság folytatólagosan tárgyalta a szőlő-, erdőbirtok- és házvagyonváltságot. Valamennyi szakasznál nagy vita fejlődött ki, amelynek eredményeképen a vagyonváltsásg kulcsa mindegyik kategóriánál változni fog. Az együttes ülést pénteken délután V.5 órakor folytatják Magyarország képviselői a határmegállapító bizottságban, Bécsből jelentik. A „Neue Züricher Zeitung" értesülése szerint a nagykövetek tanácsa felszólította a magyar kormányt, hogy 14 napon belül nevezze ki képviselőit a határmegállapító bizottságba