Népszava, 1921. július (49. évfolyam, 142–168. sz.)

1921-07-22 / 160. szám

2SLIX. évf.160. sz.­­ AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 560 kor. I negyed évre 140 kor. fél évre 280 kor. [ egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Budapest,, 1921 l as­áacs 223 pémiek. Qf^OJlQ. # # & Új választások előtt állunk? (Berlin, július 21.) A Vorwärts budapesti tudósítójának táviratát közli, amely szerint a magyar minisztertanács többórás tanácskozása során elhatározta, hogy az ellenzékkel szem­ben fölveszi a harcot és szükség esetén a ház­föloszlatástól sem riad vissza. („N. S. I.") Fascisták, Kleristálisok és Kom­munisták... (A „M. T. I." magánjelentése.) A „Neue Freie Presse" jelenti Triesztből. Isolában (Isztria) és a Trieszt melletti Muggiában vé­res konfliktus volt egyfelől a fascisták, más­felől a katolikusok és kommunisták között. A fascisták eltávolítottak egy emléktáblát, ame­lyet a volt klerikális polgármester helyezte­tett el a Napóleon bukása utáni osztrák be­vonulás emlékére. A katolikusok tiltakoztak. A fascisták bombát hajítottak a katolikus egyesület helyiségére. Egy kommunista, aki a néppártiakhoz csatlakozott, életét vesztette, többen megsebesültek. Muggiában is heves har­cok folytak a fascisták és a kommunisták kö­zött. Mindkét oldalon sok volt a sebesült, köz­tük súlyosak is. # & # A lengyel felkelők fölkelése. (A ,,M. T. I." magán jelentése.) A „Neue Freie Presse" jelenti Varsóból, Insterburgban 100!) főnyi lengyel inzurgensosztag Felsősziléziából való visszavonulása alkalmából a zsold kifize­tését német valutában kérte, mégpedig azzal a fenyegetéssel, hogy máskülönben rabolni fog a keletporoszországi kerületekben. Hamarosan egy katonai osztagot kerítettek elő, amely gép­fegyverekkel fogta, körül az inzurgensek ka­szárnyáit. A felkelőket felszólították, hogy ad­ják ki fegyvereiket, de ezek az őket körül­fogó gyalogsági osztagra kézigránátokat hají­tottak. Elkeseredett küzdelem támadt, amely­nek során több inzurgens meghalt és több­ mint húsz megsebesült. A főcinkosokat letartóztat­ták. Az inzurgensek lefegyverzése gyorsan ha­lad előre. * * * Lángokban a mexicoi olajmezők. (London, július 21.) A Reuter-irodának je­lentik Mexicoból: Az amatlani olajmezők lángban állanak. A fúrótornyok romokban hevernek. A munkások menekülnek. A tűz el­fojtására irányuló kísérleteket reménytelen­nek mondják. A kár fölbecsülhetetlen. („M. T. I.") # # # Őrizetbe vették Persián Ádámot. A „Nemzeti Sajtótudósító Iroda" jelenti: A rendőrség szerdán délben őrizetbe vette Per­sián Ádám volt, kormánybiztost. Értesülésünk szerint a letartóztatás egy nagyszabású politi­kai terv leleplezésével van kapcsolatban és nyomozás folyik oly irányban, h­ogy bizonyos liberális körök milyen tilos kapcsolatot tartot­tak fönn egyes külállamokkal. * * * A szerb trónörökös elleni merénylet miatt Belgrádban letartóztattak egy orosz tábornokot. (Laibach, július 21. — Laibachi Sajtóiroda.) A belgrádi lapok jelentése szerint szerdán Belgrádban elfogták Komiszarov orosz tábor­nok, pancsovai lakost, akit azzal gyanúsíta­nak, hogy a Sándor régens herceg ellen elkö­vetett merényletben része van. Komiszarov II. Miklós cár uralkodása idején csendőrpa­rancsnok volt és Belgrádban nagy anarchistá­nak ismerik („M. T. L") A „vizfej ””. Többször hallhattuk már azt a megállapítást, hogy Budapest túlságosan nagy a mai Magyar­országhoz. Ez a város a vízfeje Csonkamagyar­országnak. A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén Gaál Gaszton is azt mondotta, hogy Csonka­magyarország Budapestet így, ahogy van, el­tartani nem bírja, „a tizenhat vármegye össze­roskad a luxusra berendezett világváros súlya alatt". Az ilyen megállapítások után önkéntelenül is föl kell vetni a kérdést: vájjon igazán ter­mészetellenes alakulás-e ez a nagyváros s váj­jon igazán csak a fogyasztók, fényűzők városa-e Budapest? A népességnek nagyvárosokban való össze­zsúfolása a kapitalista termelésnek, az ipari és forgalmi technika fejlődésének természetszerű eredménye s mindenütt konstatálható, ahová a kapitalista termelés s a modern technika elju­tott. Hogy ez általában mennyire egészséges s mennyire nem, mennyire kívánatos a megvál­toztatása s mennyire lehetséges, nem tartozik e sorok keretébe. Az azonban bizonyos, hogy Budapest nem vonzotta nagyobb mértékben magához az ország lakosságát, mint más orszá­gok nagy városai. Sokkal inká­bb lehet pana­szolni azt, hogy Magyarországon az igazi vá­rosképződés mélyen alatta maradt annak az aránynak, amelyet más európai államokban tapasztalhattunk. Minden európai országban több a nagy­város s mindenütt nagyobb százaléka lakik a lakosságnak városban, mint nálunk. Akár Németországot, akár Olaszországot, akár Hol­landiát, Belgiumot vagy Dániát nézzük, min­denütt több a város s aránylag a városlakó, mint Magyarországon. Magyarország népességi elosztása nem azért egészségtelen, mert sok a városlakó, hanem in­kább azért, mert aránylag kevés. Hiszen az amerikai kivándorlás nagy részét nem a vá­rosi népesség szolgáltatta Magyarországon, hanem a falusi lakosság éspedig mindig azok­ról a vidékekről, ahol túlteng a nagybirtok. Ha ezt a mezőgazdaságnak „fölösleges" népet föl tudták volna szívni a városok, akkor a ki­vándorlás nem öltött volna olyan méreteket, amelyek végül már katasztrofálissá váltak. Ezért nem találó az a fölszólítás sem, hogy a határokon túl kell keresni a megélhetésüket azoknak, akik most a városban akarják „eltar­tatni­" magukat. A határokon túl eddig azok­nak kellett keresni a megélhetésüket, akiket a földbirtok nem tudott munkával ellátni s akik városi munkát sem találtak Magyarországon. Mert a városi munka sem jelent éppen eltar­tottságot, s olyan luxust, amit az ország nem bír el. Sőt ellenkezően! Németország nagyszerűen elbírja a nagy­városait, Hollandia sem panaszkodott még soha, hogy nem birja el Amsterdam vagy Rotterdam luxusát s a kis Dániának sem nagy Kopenhága, amelyik nem kisebb Budapestnél. Budapesttel nem az a baj, hogy nagy, az sem, hogy az ország népességéhez és területéhez nem állana arányban a főváros lakossága. Ha baj van, azt egészen máshol kell keresni. S nem hisszük, hogy Gaál Gaszton is ugy ért­hette volna beszédében a luxusról szóló részt, hogy a város s a városi munka a maga egészé­ben fényűzést jelent s hogy a városi lakossá­got általában az ország többi lakosságának kell eltartani. De manapság igen nagy a haj­landóság az ilyen értelmezésekre s ezért szük­séges az ellen idejekorán tiltakozni. A város csak akkor vizfel az ország testén, ha nem végez produktiv munkát, ha valóban csak fölösleges funkciókat végző embereknek a gyülhelye. Budapest nem volt ilyen a háború előtt és nem kell, hogy ilyen legyen ezentúl sem. Ebben a városban vannak gyárak, van­nak ipartelepek, amelyek alkalmasak és képe­sek arra, hogy az ország valódi szükségletét el­lássák. Ebben a városban összefutnak a vas­utak vonalai és annyira természetes helye a vasúti koncentrációnak, hogy nem kerülhetik el azok a szomszédállamok sem, amelyek min­den lehetőt elkövettek, hogy kikapcsolják Ma­gyarországot a nemzetközi forgalomból. Itt folyik Középeurópa legnagyobb folyama és itt van szinte természetes átrakodó helye a dunai forgalomnak A Dunát még kevésbé le­het elvezetni, a dunai forgalmat még kevésbé lehet innen elvonni, mint a vasutakat. Ahol ilyen természeti előfeltételei vannak a népes­ség foglalkoztatásának ott nem lehet luxus­városról beszélni. Ez a város nem a luxusnak, hanem a munkának a helye. És ennek a város­nak van munkás, dolgozni tudó és dolgozni akaró népe. Ha luxusról beszélünk, akkor­­igenis az a luxus, amire a napokban már több izben rámu­tattunk, hogy lehetetlenné teszik ennek a nép­nek a munkálkodását A luxus abban jut ki­fejezésre, hogy az ország közgazdasági politi­kája nem szerzi, nem gyarapítja a munkaalkal­mat, hanem csökkenti, megszünteti. Az bizo­nyos, hogy ezt a luxust nem bírja ki az ország. Egy olyan közgazdasági politikát, amely az értékeket termelő és gyarapító foglalkozásokat elüldözi, amely megakasztja a kivitelt és a ter­melés elé ezer akadályokat gördít, sokkal erő­sebb országok sem bírnak ki. Budapest nem „vízfej" és nem terhe az or­szágnak. Budapest a javak forrása és az or­szág közgazdaságának legerősebb támasza, ha nem teszik lehetetlenné, h­ogy dolgozhasson. De ha a munkáskezeket itt is fölöslegessé te­szik, ha a vasúti síneket befödi a gyep és Kö­zépeurópa legnagyobb víziútját a senki Duná­jává sülyesztik, akkor bizony luxussá válik ez a város és akkor nem kell majd ellene meny­dörögni, mert lesülyed önmagától a jelentékte­lenségbe és magával ragadja azokat, akik úgy, vélik, hogy egy országot beszédekkel és írások­kal is fönn lehet tartani. (WWWUWWWWWWWWWW./.rtyw.AAAyWWWWW.'WWWWTi. A nemzetgyűlés szünete és a hátralevő munkarend az egyedüli témái most már a nyárba nyúló politikának. Az indemnitás megszavazásán kívül egyedül az ingatlan va­­gyonváltság tető alá hozásának feladata és egy-két kis javaslat megszavazása hárul a nemzetgyűlés tagjaira, akik a kormánnyal történt megállapodás értelmében augusztus 10-én mennének vakációra és ez a szünet októ­ber 10-ig tartana. Azok után, hogy a nemzet­gyűlés bizottságai szerdán megállapodtak az ingatlanváltság dunakulcsára vonatkozóan, a váltságról szóló javaslat sorsa biztosítva van. Egységes kormánypárt alakulására, a disszidenseknek a kereszténypárttal való egye­sülésére vonatkozó hírek egyszerű kitalálások. A nyár, sajnos, semmi változást nem hoz már a Bethlen-féle kormányzati irányban. Egyelőre minden marad a régi­­ őszig, amikor az al­kotmányjogi reformok kerülnek sorra. A nemzetgyűlés bizottságainak munkája. A nemzetgyűlés közgazdasági és igazságügyi bi­zottsága csütörtökön délután együttes ülést tartott. Letárgyalták a mérnöki rendtartás­ról szóló törvényjavaslatot. — A pénzügyi és f­ööldmivelésügyi bizottság folytatólagosan tár­gyalta a szőlő-, erdőbirtok- és házvagyonvált­ságot. Valamennyi szakasznál nagy vita fejlő­dött ki, amelynek eredményeképen a vagyon­váltsásg kulcsa mindegyik kategóriánál vál­tozni fog. Az együttes ülést pénteken délután V.5 órakor folytatják­ Magyarország képviselői a határmegállapító bizottságban, Bécsből jelentik. A „Neue Züri­cher Zeitung" értesülése szerint a nagyköve­tek tanácsa felszólította a magyar kormányt, hogy 14 napon belül nevezze ki képviselőit a határmegállapító bizottságba

Next