Népszava, 1921. december (49. évfolyam, 270–294. sz.)

1921-12-04 / 273. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy ívre eső kor. 1 negyed évre 1715 tor. fél évre 310 kor. [ egy hóra C0 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 3 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. » É­paS korona SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) s hosszúra nyúlt válság hittömegében meglepő jós lik­ecske ágát: a dezignált miniszterelnök és a kisgazdapárt között fennállott tárgyi ellentéteket sikerült „elsimítani". A hangsúly nem azon van, hogy a kisgazdapárt „intranszigens baloldala" me­gint megegyezett a „tárgyi" ellentétek fö­lött. Ki lepődnék meg ilyen megszokott cse­kélységen­?! Hát lehet azt másként is elkép­zelni, mint­ hogy Nagyatádiét fogadkoznak, keménykednek, azután az első hízelgő vagy ijesztő szóra sikerül velük a dolgot „elsimí­tani". Szinte szállóigévé lett már nagyatádi Szabónak az a ki nem mondott, de követke­zetesen gyakorolt tulajdonsága: — „Szeret­nék én olyan föltételt látni, amit én el nem fogadok!" —, ha arról van szó, hogy más­különben el kell távolodni a hatalom bár­sonyszékétől. A meglepő az említett hírecskében az, hogy voltak a válságnak tárgyi föltételei is. Eddig ez ugyanis nem volt észrevehető. Bethlen egyforma hevességgel akart kibon­takozni a szabad királyválasztó kisgazdák­kal és a legitimista keresztényekkel. Ezek­kel is, azokkal is, ezek nélkül is, azok nélkül is, mind a kettővel is, de mind a kettő nél­kül is hajlandónak mutatkozott „egységes" pártot alakítani, ami nem nagyon demon­strál amellett, hogy akár a pártoknak, akár a leendő kormánynak valami fontos tárgyi problémáik volnának. Az események végül is igazolták Bethlent. Mind a két pártot sikerült „meggyőznie" s most néhány hétre megint­­ együtt lesz a sok ellentét. Már most lássuk azokat a tárgyi ellen­téteket, amelyek tekintetében Bethlennek sikerült a kisgazdákkal megegyeznie. A kis­gazdapárt eredeti álláspontja az volt, hogy a nemzetgyűlés február 16-án föloszlik. Bethlen ezzel szemben azt vitatta, hogy a nemzetgyűlés mandátuma a tiszántúli vá­lasztásoktól, még precízebben a baranyai választásoktól számított két év múlva jár le. Végül is abban állapodtak meg, hogy a nemzetgyűlés születése napjául a tiszántúli választásokat jegyzik be a politikai speku­láció matrikulájába. Szép, nagyon szép ez a kölcsönös engedékenység, amellyel voltak ezt vesék egymásnak néhány hónapi Galgen­frist­ et engedélyezni. És szerények voltak, fölötte szerények, mert hiszen ugyanilyen fáradsággal azt is kimondhatták volna, hogy a nemzetgyűlés élettartama mindig a legutolsó időközi választásoktól számítódik. A politikai Steinach-operációk ugyan nem egészen illenek össze a parlamentarizmus elveivel — dehát az efféle csekélységek csak nem jöhetnek tekintetbe, amidőn ilyen nagy­koncepciójú, zseniális testület életének meg­hosszabbítása válik lehetségessé­? A másik jelentős tárgyi ellentétet a vá­lasztójogi kérdés szolgáltatta. Természetes, hogy a kisgazdák a most érvényben levő ren­delethez kötötték magukat, még természete­sebb, hogy végül megegyeztek abban, amit — a miniszterelnök akart. A megegyezés ide­vonatkozóan úgy szól, hogy az új választó­jogi törvényt megkísérlik a parlamentben keresztülha­jszolni s ha ennek komoly aka­dályai mutatkoznának, akkor egyszakaszos törvénnyel fogják fölhatalmazni a kormányt a választójog rendeleti elintézésére. Nagyon jó! Áldja a sors az agrárdemokrácia nép­szerű képviselőit! Így azután csak lesz kor­szerű választójogunk. Pláne, ha Bethlent ad­dig meg tudja tartani a kegyes gondviselés a miniszterelnöki székben. Mert ő, egyedül ő, aki annak idején Tisza választójogi mókáját is sokallotta, alkalmas arra, hogy a választó­jog kereteit kimérje és megszabja, ő az, aki kaput nyithat és utat mutathat Magyaror­szág föltámadásához. De nem nyomhatunk el némi aggodalmat: hátha nem Bt­hlen lesz akkor a miniszter­elnök? ... No, de egyelőre­ még nem tartunk ott. Most örvendjünk annak­, hogy Mikulásra meg­kapjuk az új kormányt és benne összes régi barátainkat, az alkotókat, az új korszak nagy igényeinek megfelelő zseniális férfiakat, Tomcsányit, Hegyeshalmyt... örvendjünk és­­ térjünk át a saját komoly dolgainkra. Ma együtt ülnek a szervezett munkások képviselői. Tanácskozni fognak a munkások és alkalmazottak gazdasági helyzetéről, az­után az egyesülési, gyülekezési jogról és a sztrájkszabadságról. Nem a szervezett mun­kások hibája, hogy a messze múltakra emlé­keztető ilyen dohos levegőjű kérdésekkel kell foglalkozniuk, de kötelességük, hogy ezt megtegyék. Kötelességük ez elsősorban a saját szempontjukból: keresniük kell a törvényes eszközöket arra, hogy mai nyomorúságos és méltatlan helyzetükből mi­előbb kiemelkedhessenek. Amit követelni fognak: az emberies élet föltételeit, az önse­gély eszközeit — nem ajándékképen kérik, nem kegyre, hanem jog szerint kijáró enged­ményekre tartanak számot. Kötelességük ez az ország szempontjából is. Akármilyen kor­mány jön s akármilyen megértetlenül áll a dolgozókkal szemben a tehetetlen nemzet­gyűlés, a szervezett munkásság komoly in­tőszóval fordul a k­ormányhoz és a nemzet­gyűléshez. Figyelmezteti őket azokra az előre meg nem állapítható, hatásaiban ki­számíthatatlan következményekre, amelyek nem maradhatnak el, ha a dolgozó néposz­tály szabad mozgását nem biztosítják és a tőke kizsákmányolásával szemben nem adnak neki erőteljes védelmet és önvédelmi eszkö­zöket. Bármilyen rossz is a véleményünk az „új" kormányról és a nemzetgyűlésről, nem hisz­szük, hogy a szociáldemokrata munkásság régen esedékes követeléseit és komoly figyel­meztetéseit figyelmen kívül hagynák. * * Magyarcaöa helyett ^ays? Lánas, gréff Káda^ helyaSS gsr&f Klebelsäsarg, pénzögymí atisztter s föállay Tibor, a Ecfözé felmezése egy marciiszfces'e s Térfísf Béla. — cMas váLtozás nem SiSr&énfi... — & Esísgaztisjsáira nincs megelő­ejedve a Ecormány fisszerélesével. — ISssztogásoSs elmaradt miniszter«­ségek miatt. «• * & p^a Ssé4©n mu*&tkes£k fee as uj kabinet. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: Gróf Bethlen István miniszterelnök csütörtökön megalakította kormányát A kormány tagjai a következők: Miniszterelnök: Gróf Bethlen István. Külügyminiszter: Gróf Bánffy Miklós. Hadügyminiszter: Belitska Sándor. Pénzügyminiszter: Kállay Tibor. Belügyminiszter: Gróf Klebelsberg Kunó.­­ Kereskedelemügyi miniszter: H­egyes­halmy Lajos. Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Vass József. Földmivelésü­gyi miniszter: Mayer János. Igazságügyi miniszter: Tomcsányi Vil­mos Pál. Népjóléti miniszter: Bernolák Nándor. Közélelmezésügyi, tárcanélküli minisz­ter: Tér­ffy Béla. Az üresedésben levő belügyminiszteri állam­titkári állásra Koszó Istvánt, a földmivelés­ü­gyi államtitkári állásra Schandl Károlyt ne­vezték ki. A közélelmezésügyi minisztert egy­idejűen a Közélelmezési Tanács elnökségével is megbízták Az új Bethlen-kormány megalakulását szom­baton délelőtt és délután izgalmas tárgyalások és látás-futások előzték meg, amelyek­­k élénk jellemzéséül a három hétig húzódó válságnak — mind személyi kérdések körül forogtak. Bethlen Klebelsberg Kunóval, nagyatádi Sza­bóval, Meskó Zoltánnal, Kovács J. Istvánnal, Gömbös Gyulával, Kegyeshalmyval, Mayer Jánossal és még egész sor miniszter- és állam­titkárj­elölttel tárgyalt. A pártok megbízottai egész sor „személyi követelést" hoztak a tar­solyukban. Amikor a kisgazdapártiak a bel­ügyminiszteri tárcát mások közül való poli­tikusnak igényelték, nézeteltérés támadt közöt­tük és Bethlen között, am­i­re Ráday tudomást szerezvén arról, hogy a személye a kisgazdák szemében megint szálka, kijelentette, hogy tá­vozik állásából. Amíg a miniszterelnökségen Bethlen a poli­tikusokat fogadta, a földmivelésü­gyi minisz­tériumban nagyatádi Szabó hí­vei tartottak összejövetelt. Nagyatádi Szabón és Mayeren kívül ott voltak Simonyi-Seanadam, Dömötör, Kovács J. István, szóval — a „szélsőségesek". Ezek váltig hangoztatták, hogy­­ a kormányt a kisgazdák csak úgy támogathatják, ha a bel­ügyi és a földmivelésügyi tárca kisgazda­pártiaknak jut. Éppen ezekről az életbevágó ügyekről vitatkoztak, amikor — derűs­égből lecsapó villám hatását keltve — az a hir érke­zett, hogy a belügyi tárcát a disszidens gróf Klebelsberg Kunó ka­pja. Nagyatádiak erre Mayer Jánost szalasztották föl a miniszter­elnökségre, hogy tiltakozzék e kinevezés ellen és a belügyminiszterséget a pártnak vindi­kálja. Csakhogy amikor Mayer fölért Bethlen­hez, ez azt mondta, hogy sajnálja, már késő, Klebelsberg kinevezése megtörtént... Ez a hír még forrong-óbtg ki tette a kisgazdák hangulatát. Kovács J. István harcias beszédet vágott ki, hogy a pártnak nem szabad ilyen kinevezés után támogatnia Bethlent. Bajok voltak Mayer földmivelésügyi minisztersége körül is. Pénteken este még az volt a megálla­podás Bethlen és a kisgazdáik között, hogy Mayer csa­k úgy vállalja a földmivelésügyi mi­niszterséget, ha a belügyminiszter is kisgazda lesz. Mayer azonban e feltétel­­léváltása nél­kül is vállalkozott, amire a kisgazdapárti al­vezér éles szemrehányásokat kapott párthívei­től. Az elégedetlenség hullámai tovább fodro­zódtak szombaton este a kisgazdák pártkörében, ammikor a kormány összeállítása ismeretessé vált, Ráday távozásának örültek, de fájlaltak.

Next