Népszava, 1921. december (49. évfolyam, 270–294. sz.)
1921-12-04 / 273. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy ívre eső kor. 1 negyed évre 1715 tor. fél évre 310 kor. [ egy hóra C0 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 3 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. » ÉpaS korona SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) s hosszúra nyúlt válság hittömegében meglepő jós likecske ágát: a dezignált miniszterelnök és a kisgazdapárt között fennállott tárgyi ellentéteket sikerült „elsimítani". A hangsúly nem azon van, hogy a kisgazdapárt „intranszigens baloldala" megint megegyezett a „tárgyi" ellentétek fölött. Ki lepődnék meg ilyen megszokott csekélységen?! Hát lehet azt másként is elképzelni, mint hogy Nagyatádiét fogadkoznak, keménykednek, azután az első hízelgő vagy ijesztő szóra sikerül velük a dolgot „elsimítani". Szinte szállóigévé lett már nagyatádi Szabónak az a ki nem mondott, de következetesen gyakorolt tulajdonsága: — „Szeretnék én olyan föltételt látni, amit én el nem fogadok!" —, ha arról van szó, hogy máskülönben el kell távolodni a hatalom bársonyszékétől. A meglepő az említett hírecskében az, hogy voltak a válságnak tárgyi föltételei is. Eddig ez ugyanis nem volt észrevehető. Bethlen egyforma hevességgel akart kibontakozni a szabad királyválasztó kisgazdákkal és a legitimista keresztényekkel. Ezekkel is, azokkal is, ezek nélkül is, azok nélkül is, mind a kettővel is, de mind a kettő nélkül is hajlandónak mutatkozott „egységes" pártot alakítani, ami nem nagyon demonstrál amellett, hogy akár a pártoknak, akár a leendő kormánynak valami fontos tárgyi problémáik volnának. Az események végül is igazolták Bethlent. Mind a két pártot sikerült „meggyőznie" s most néhány hétre megint együtt lesz a sok ellentét. Már most lássuk azokat a tárgyi ellentéteket, amelyek tekintetében Bethlennek sikerült a kisgazdákkal megegyeznie. A kisgazdapárt eredeti álláspontja az volt, hogy a nemzetgyűlés február 16-án föloszlik. Bethlen ezzel szemben azt vitatta, hogy a nemzetgyűlés mandátuma a tiszántúli választásoktól, még precízebben a baranyai választásoktól számított két év múlva jár le. Végül is abban állapodtak meg, hogy a nemzetgyűlés születése napjául a tiszántúli választásokat jegyzik be a politikai spekuláció matrikulájába. Szép, nagyon szép ez a kölcsönös engedékenység, amellyel voltak ezt vesék egymásnak néhány hónapi Galgenfrist et engedélyezni. És szerények voltak, fölötte szerények, mert hiszen ugyanilyen fáradsággal azt is kimondhatták volna, hogy a nemzetgyűlés élettartama mindig a legutolsó időközi választásoktól számítódik. A politikai Steinach-operációk ugyan nem egészen illenek össze a parlamentarizmus elveivel — dehát az efféle csekélységek csak nem jöhetnek tekintetbe, amidőn ilyen nagykoncepciójú, zseniális testület életének meghosszabbítása válik lehetségessé? A másik jelentős tárgyi ellentétet a választójogi kérdés szolgáltatta. Természetes, hogy a kisgazdák a most érvényben levő rendelethez kötötték magukat, még természetesebb, hogy végül megegyeztek abban, amit — a miniszterelnök akart. A megegyezés idevonatkozóan úgy szól, hogy az új választójogi törvényt megkísérlik a parlamentben keresztülhajszolni s ha ennek komoly akadályai mutatkoznának, akkor egyszakaszos törvénnyel fogják fölhatalmazni a kormányt a választójog rendeleti elintézésére. Nagyon jó! Áldja a sors az agrárdemokrácia népszerű képviselőit! Így azután csak lesz korszerű választójogunk. Pláne, ha Bethlent addig meg tudja tartani a kegyes gondviselés a miniszterelnöki székben. Mert ő, egyedül ő, aki annak idején Tisza választójogi mókáját is sokallotta, alkalmas arra, hogy a választójog kereteit kimérje és megszabja, ő az, aki kaput nyithat és utat mutathat Magyarország föltámadásához. De nem nyomhatunk el némi aggodalmat: hátha nem Bthlen lesz akkor a miniszterelnök? ... No, de egyelőre még nem tartunk ott. Most örvendjünk annak, hogy Mikulásra megkapjuk az új kormányt és benne összes régi barátainkat, az alkotókat, az új korszak nagy igényeinek megfelelő zseniális férfiakat, Tomcsányit, Hegyeshalmyt... örvendjünk és térjünk át a saját komoly dolgainkra. Ma együtt ülnek a szervezett munkások képviselői. Tanácskozni fognak a munkások és alkalmazottak gazdasági helyzetéről, azután az egyesülési, gyülekezési jogról és a sztrájkszabadságról. Nem a szervezett munkások hibája, hogy a messze múltakra emlékeztető ilyen dohos levegőjű kérdésekkel kell foglalkozniuk, de kötelességük, hogy ezt megtegyék. Kötelességük ez elsősorban a saját szempontjukból: keresniük kell a törvényes eszközöket arra, hogy mai nyomorúságos és méltatlan helyzetükből mielőbb kiemelkedhessenek. Amit követelni fognak: az emberies élet föltételeit, az önsegély eszközeit — nem ajándékképen kérik, nem kegyre, hanem jog szerint kijáró engedményekre tartanak számot. Kötelességük ez az ország szempontjából is. Akármilyen kormány jön s akármilyen megértetlenül áll a dolgozókkal szemben a tehetetlen nemzetgyűlés, a szervezett munkásság komoly intőszóval fordul a kormányhoz és a nemzetgyűléshez. Figyelmezteti őket azokra az előre meg nem állapítható, hatásaiban kiszámíthatatlan következményekre, amelyek nem maradhatnak el, ha a dolgozó néposztály szabad mozgását nem biztosítják és a tőke kizsákmányolásával szemben nem adnak neki erőteljes védelmet és önvédelmi eszközöket. Bármilyen rossz is a véleményünk az „új" kormányról és a nemzetgyűlésről, nem hiszszük, hogy a szociáldemokrata munkásság régen esedékes követeléseit és komoly figyelmeztetéseit figyelmen kívül hagynák. * * Magyarcaöa helyett ^ays? Lánas, gréff Káda^ helyaSS gsr&f Klebelsäsarg, pénzögymí atisztter s föállay Tibor, a Ecfözé felmezése egy marciiszfces'e s Térfísf Béla. — cMas váLtozás nem SiSr&énfi... — & Esísgaztisjsáira nincs megelőejedve a Ecormány fisszerélesével. — ISssztogásoSs elmaradt miniszter«ségek miatt. «• * & p^a Ssé4©n mu*&tkes£k fee as uj kabinet. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: Gróf Bethlen István miniszterelnök csütörtökön megalakította kormányát A kormány tagjai a következők: Miniszterelnök: Gróf Bethlen István. Külügyminiszter: Gróf Bánffy Miklós. Hadügyminiszter: Belitska Sándor. Pénzügyminiszter: Kállay Tibor. Belügyminiszter: Gróf Klebelsberg Kunó. Kereskedelemügyi miniszter: Hegyeshalmy Lajos. Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Vass József. Földmivelésügyi miniszter: Mayer János. Igazságügyi miniszter: Tomcsányi Vilmos Pál. Népjóléti miniszter: Bernolák Nándor. Közélelmezésügyi, tárcanélküli miniszter: Térffy Béla. Az üresedésben levő belügyminiszteri államtitkári állásra Koszó Istvánt, a földmivelésügyi államtitkári állásra Schandl Károlyt nevezték ki. A közélelmezésügyi minisztert egyidejűen a Közélelmezési Tanács elnökségével is megbízták Az új Bethlen-kormány megalakulását szombaton délelőtt és délután izgalmas tárgyalások és látás-futások előzték meg, amelyekk élénk jellemzéséül a három hétig húzódó válságnak — mind személyi kérdések körül forogtak. Bethlen Klebelsberg Kunóval, nagyatádi Szabóval, Meskó Zoltánnal, Kovács J. Istvánnal, Gömbös Gyulával, Kegyeshalmyval, Mayer Jánossal és még egész sor miniszter- és államtitkárjelölttel tárgyalt. A pártok megbízottai egész sor „személyi követelést" hoztak a tarsolyukban. Amikor a kisgazdapártiak a belügyminiszteri tárcát mások közül való politikusnak igényelték, nézeteltérés támadt közöttük és Bethlen között, amire Ráday tudomást szerezvén arról, hogy a személye a kisgazdák szemében megint szálka, kijelentette, hogy távozik állásából. Amíg a miniszterelnökségen Bethlen a politikusokat fogadta, a földmivelésügyi minisztériumban nagyatádi Szabó hívei tartottak összejövetelt. Nagyatádi Szabón és Mayeren kívül ott voltak Simonyi-Seanadam, Dömötör, Kovács J. István, szóval — a „szélsőségesek". Ezek váltig hangoztatták, hogy a kormányt a kisgazdák csak úgy támogathatják, ha a belügyi és a földmivelésügyi tárca kisgazdapártiaknak jut. Éppen ezekről az életbevágó ügyekről vitatkoztak, amikor — derűségből lecsapó villám hatását keltve — az a hir érkezett, hogy a belügyi tárcát a disszidens gróf Klebelsberg Kunó kapja. Nagyatádiak erre Mayer Jánost szalasztották föl a miniszterelnökségre, hogy tiltakozzék e kinevezés ellen és a belügyminiszterséget a pártnak vindikálja. Csakhogy amikor Mayer fölért Bethlenhez, ez azt mondta, hogy sajnálja, már késő, Klebelsberg kinevezése megtörtént... Ez a hír még forrong-óbtg ki tette a kisgazdák hangulatát. Kovács J. István harcias beszédet vágott ki, hogy a pártnak nem szabad ilyen kinevezés után támogatnia Bethlent. Bajok voltak Mayer földmivelésügyi minisztersége körül is. Pénteken este még az volt a megállapodás Bethlen és a kisgazdáik között, hogy Mayer csak úgy vállalja a földmivelésügyi miniszterséget, ha a belügyminiszter is kisgazda lesz. Mayer azonban e feltételléváltása nélkül is vállalkozott, amire a kisgazdapárti alvezér éles szemrehányásokat kapott párthíveitől. Az elégedetlenség hullámai tovább fodrozódtak szombaton este a kisgazdák pártkörében, ammikor a kormány összeállítása ismeretessé vált, Ráday távozásának örültek, de fájlaltak.