Népszava, 1922. július (50. évfolyam, 146–171. sz.)
1922-07-04 / 148. szám
NÉPSZAVA 1922 julius 4. * * Pey ®? eSwLettE az efjjfséges sárSíak ei beszédét, — £ 3apir © ea«ä elsítsk megint Égert. — Eg^ / Tizenegy óra után kezdődött az ülés. A képviselők lassan gyülekeztek és csak 'A 12 után "nyitotta mag' az elnök az ülést. Az indemnitás ,vitáját folytatták. Napirend előtt Rakovszky beszélt a drágaságról. Az ülést, amely 3 óra utánig tartott, két beszéd töltötte ki. A kormánytámogató Nagy Emil kisebbségi véleményét magába foglaló beszéde és Peyer elvtárs beszéde, amely hatalmas vihart támasztott. Állandó közbeszólások záporában mondotta el beszédét Peyer elvtárs és beszédében a politika minden aktuális kérdésére kitért. Az egységespártiak viharzása ott kezdődött, amikor Peyer elvtárs a tisztviselőkérdés kapcsán rámutatott a közigazgatási tisztviselők népellenes viselkedésére, erősödött ott, amikor a tanszabadság kérdéséről, a numerus claususról beszélt és valóságos deliriummá fokozódott akkor, amikor a jogrend kérdése került szóba. Megint a parlament pincéjét emlegették a túloldalon. De elment rá a válasz a szociáldemokrata padokról, az ellenzéki oldalról: „Meg van-e torolva a Somogyi gyilkossági" „És Orgovájny" „És Kecskemét"" Hegyeshalmy elfeledkezett a szombathelyi választásról és legszaporábban, „leghangosabban" ő kiabált. Peyer elvtárs beszéde elején jóformán üresen álltak a kormánypárti padok és csak lassan szállingóztak be a jóllakott kórus. Nem volt csöndes emésztésre való idejük. Minden szó keményen beléjük vágott. És fölszisszentek és tehetetlen dühvel röpítették ki magukból a szavakat. Az elnök odafönt a magasságban nem nagyon figyelt rájuk. A baloldal felé osztogatta a rendreutasításokat és a figyelmeztetéseket sokkal inkább, mint a jobboldal felé. Mert különös berendezése van az elnöki szemeknek és füleknek. Az ülést jó későn, délelőtt és 12 órakor nyitotta meg Szcitovszky alelnök. Napirend előtt Rakovszky István, keresztény ellenzéki a drágaság ügyében szólalt föl. Az utóbbi időben, mondotta, a drágaság úgy megnövekedett, ahogy a közönség képtelen megküzdeni vele. A cukor ára néhány hét előtt 112 koronáról 160 koronára szökött föl, majd a cukor teljesen eltűnt a forgalomból. Se szövetkezeti, se magánüzletekben nem kapni. Külföldi kereskedők nyíltan, világos nappal rejtik el cukorkészleteiket. Megrovást érdemelnek a sörfőzők is, mert a nyári melegben fontos tápszernek, a sörnek árát egyik napról a másikra tetemesen fölemelték. A közönség kénytelen bojkotálni a sört. (Helyeslés az ellenzéken.) A kormánynak kötelessége megakadályozni a közönség kiuzsorázását. A zsiradékoknál a kantelek szintén kiuzsorázzák a közönséget. Nem kíván szólni arról, mit beszél a közönség, mi az oka, hogy a kormány tétlenül tűri a hallatlan árdrágításokat és nem tesz semmit a drágaság leküzdésére. Nem szól ezekről, mert a forgalomban levő állításokról nincsenek bizonyítékai... !(Mozgás.) Kabók Lajos (szoc.dam.): A kormány a legnagyobb árdrágító! Bethlen miniszterelnök nyomban válaszolt Rakovszky fölszólalására. Nem tudja, mit beszélnek a közönség körében — kezdte az ellenzék sűrü közbeszólásaitól kisérve, majd azzal folytatta, hogy ha rágalmakról értesül, a korrmány eljár a rágalmazókkal szemben. A drágaságnak elsősorban a valuta romlása az oka... (Nagy zaj az ellenzéken.) Propper Sándor (szoc.dem.): A valutát a drágaság rontja!* Bethlen miniszterelnök: A kormány már fölhívta a közélelmezési minisztert és a Közélelmezési Tanácsot, hogy foglalkozzanak a drágaság megoldásának kérdésével. Az Árvizsgáló Bizottság tudja, mi a teendője és szigorúan jár el az árdrágítókkal szemben. Batitz Gyula (szoc.-dem.): Itt kell segíteni a drágaságon! Ezután Rakovszky István, mint az összeférhetetlenségi bizottság tagja letette az esküt s folytatták az indemnitás Vitáját. Nagy Emil egységespárti volt az első szónok, aki megindokolta a pénzügyi bizottsága javaslatával szemben benyújtott különvéleményét. A miniszterelnök s a pénzügyminiszter álláspontjával szemben az a véleménye, hogy produktív befektetések vagy beruházások céljaira megfelelő összeget kell a szakminisztériumok rendelkezésére bocsátani. A beruházásokat nem kell föltétlenül bankjegyinflációval födezni. A bankóprés különben is működik folyó kiadásokra. Sok kiadás megy fölösleges célokra Sit. aüanäfi k&zíheszSSásai kSzegsette a gis-ággasligről. — Ä praísassaSe?a ;'$zas £ aSÉsfáks,&3a (Rupert Rezső: „Internálótáborra!") Az országban csak nyerstermelés van, még a cipőszöget is külföldről hozzák be. Helyetlen a pénzügyminiszter állásfoglalása a beruházási politika ellen. A beruházásellenes irányzat miatt vannak nyomorúságos állapotban az utak is, amelyek — miután alig lehet közlekedni rajtuk — megbénítják a forgalmat. Pedig van-e szebb aranyfödezet annál, amikor az ország útjain járni lehet. (Egy hang a szociáldemokraták padjain: „És kijárni nem lehet!") Addig kell befektetéseket eszközölni, amíg a valuta rossz. Ausztriában a pénzügyi leromlásnak nem az infláció az oka, hiszen ott a szociáldemokraták kezében van a hatalom... Peyer Károly (szoc.-dem.): És a keresztényszociálisok kormányoznak! Szabó József (budapesti, keresztény-szociális): Vörös hadsereg! (Nagy zaj.) Farkas István (szoc.-dem.): És a fehér hadsereg! Peyer Károly: És britanniás társai! Kaller István is beleavatkozik a szóharcba, amire Peyer feléje kiáltja: És a propaganda-minisztérium! Haller István: Tudja, mennyibe került?! Fölkiáltások a szociáldemokraták padjain: „Sokba! Nagyon sokba!" — Györki Imre (szoc.dem.): „Majd megnézzük a zárszámadásokat!" (Állandó nagy zaj támad. Haller és társai mérgesen hebegnek-dadognak, végül az elnök csöndre inti őket.) Nagy Emil a drágasággal kapcsolatban a demokráciát említette fel ezután. Farkas István (szoc.-dem.): Nálunk nincs demokrácia! Napról-napra emelkedik a drágaság! Nagy Emil a vízszabályozás hibáit sorolta föl. Óva inti a kormányt, hogy pénzügyi politikáját a földadóra bazírozza. (Egy hang a szociáldemokratáknál: „Tehát mindent a munkás fizessen?") Párhuzamot vont a manchesteri eszabadelvüség és a keresztény szabadelvüség között. Az előbbi érvényesült Magyarországon s ezért készült ugy a törvény, hogy a csaló, az erősebb legyőzze a gyöngébbet. Itt van a ruténkazár pöröcködés. Csak két tanura volt szükség és azt szentírásnak vették. (Hebelt Ede (szoc.dem.): „Ezt ma is megcsinálják a politikai pörökben.") Rá kell térni a keresztény szabadelvűségre, amely nem zár ki senkit csak azért, mert zsidó, fia részt akar venni az ország újjáépítésében. A keresztény szabadelvűség követelménye az, hogy a gyönge meg védelmeztessék a csalók, bitangok ellenében. Félre kell tenni a felekezetek szerinti osztályozást. (Fölkiálltások a szociáldemokratáknál: „Le a numerus clausussal!") Ami a jogrendet illeti, a tiszta szabadelvűség az, ha a jogrendet helyreállítjuk az egész vonalon. Rupertnek ugyan nagy érdemei vannak, hogy a múltban föltárta a kilengések egyik fajtáját, mert ezzel szolgálatot tett az országnak, de most mellőzze beszédeit, mert a jogrend első föltétele... (Szeder Ferenc (szoc.dem.): „Hogy hallgassunk!") Farkas István (szoc.-dem.): Hogy mindenki fogja be a száját! Nagy Emil: ...az erős, rendet biztosítani képes kormány. Sali Endre (szoc.-dem.) Mellékkormányok nélkül! Nagy Emil: Különben a jogrend már helyre van állítva... (Mozgás, ellentmondások. Pakots József: „Szóval, a bombamerénylők is megvannak!" — Giesswein Sándor: „Magyarországon is vannak fascisták!") Bizonygatta ezután, hogy a választási visszaélések csupán — szépséghibák. A demokráciánál nem az szükséges, hogy a nép korlátlanul uralkodjék, hanem, hogy a tömeg szenvedélyeit megfelelő vezető politikus mérsékelje. (Rakovszky István: „Gazságot szabad csinálni, csak beszélni nem szabad róla?!") Azt fejtegette, hogy a választások során a legnagyobb erélyre volt szükség az ellenzékkel szemben, mert különben korlátlanul izgattak volna. (Nagy zaj az ellenzéken. Horváth Zoltán: „Ez a keresztény liberalizmus?") Különben is a választási visszaélések apró kérdések. (Élénk ellentmondások a szélsőbaloldalon.) A gazdasági megmentés előbbrevaló. Rátért ezután szociáldemokrata párt deklarációjára , és megállapította, hogy a szociáldemokratákra a gazdasági kérdések megoldásánál nagyon jelentős szerep vár, Magyarországon, Németországgal szemben, előbb volt meg a szociáldemokrácia és csak azután jött a nemzeti tőke. Ha a szociáldemokraták közreműködnek, hogy a munkások és munkáltatók megértsék egymást, akkor a szociáldemokraták nagy feladatot oldanak meg. Batitz Gyula (szoc.-dem.): Ezt a tanácsot adja előbb a munkáltatóknak! Nagy Emil: Fölös számban vannak tisztviselők, de amikor valamely vállalatnak gyakorlati emberre van szüksége, nem talál. Szeder Ferenc (szoc.-dem.): A gyakorlati emberek külföldre mennek! Nagy Emil: Ezentúl az úriember azt jelentse, hogy valaki becsületes tényező a nemzeti termelésben. Senki se irtózzék a testi munkától. A szociáldemokraták abbeli érdemét elismerem, hogy ők mentették meg a testi munkást a lesorvadástól. Hasonló érdemeket szereztek a szociáldemokraták a munka megszervezése terén. Végül kijelentette, hogy az indemniitási javaslatot elfogadja. Peyer © ivtárs beszéds a kormára^ a sílép&SitilSiáB'éS, a kirágasáigi'őBa a i © spensii,Sl is a góvátétel kérdésérSk Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitás elbírálását megnehezíti az a körülmény, hogy nem rendes költségvetéssel állunk szemben, hanem a kormány korlátlan fölhatalmazást kér, mégpedig annak a költségvetésinek az alapján, amelyet az 1921/22. második félévre előterjesztett. Márpedig ennek a költségvetésnek tételei sem voltak betarthatók, hiszen az év végéig előirányzott körülbelül 92 milliárd deficit az év végéig 13 milliárdra szaporodott, részben azért, mert pénzünk elértéktelenedett, részben pedig politikai okokból. Még kevésbé lehet ma véleményt alkotni arról, hogy a kormány a fölhatalmazás alapján a befolyó adókat milyen célra fogja fordítani és nem is lehet az egyes tételekhez konkrét hozzászólani, mert teljesen illuzórius volna, amikor nem tudjuk, hogy a kormány ezeknek a tételeknek beállítása körül milyen szempontokat követ. A kormány adópolitikáját végzetesen hibásnak és tévesnek tartom, azért, mert a fogyasztási adókon, a legantidemokratikusabb adónemen épül föl. Amikor a kormány az egyik oldalon a fogyasztási adókat végtelenül növelte, ugyanakkor elmulasztotta, hogy az egyenes adókat ugyanilyen arányban szaporítsa. Erre nézve adatokkal is szolgálok. Például egyenes adók fejében az 1921/22. költségvetési évre elő volt irányozva 2711 millió, ebből befolyt 610 millió az első negyedévben, vagy 271 millióval kevesebb folyt be, mint amennyi elő volt irányozva. Fogyasztási adókban elő volt irányozva 2633 millió, ebből befolyt az első negyedévben 030 millió, vagyis az előirányzottról 113 millióval kevesebb folyt be. A legantidemokratikusabb és legigazságtalanabb adó a forgalmi adó, amelyből elő volt irányozva az említett költségvetési évre 3150 millió és ebből befolyt az első negyedévben 1005 millió, vagyis forgalmi adóból az első negyedévben 930 millióval folyt be több, mint amennyi a költségvetés szerint elő volt irányozva. A fogyasztási adók fenntartása elsősorban a szegényebb néposztályokat sújtja („Ugy van!" „Ugy van!" a baloldalon.), sújtja a munkást, sújtja a tisztviselőt és sújtja főként a városi lakosságot, amely a fogyasztási adóknak óriási nagy tömegét fizeti. Ezzel szemben a termelők lényegesen kevesebb fogyasztási adót fizetnek. A hibás adórendszert kiegészíti a kormánynak az a téves politikája is, amelyet követ a vámok tekintetében. Az állam fő jövedelmi forrásai tehát a fogyasztási adók és vámok, envel szemben az egyenes adók minimális kis részét teszik azoknak az adóknak, amelyekből az állam háztartása kitelik. Csak egypár tételt bátorkodom fölolvasni. Például a vasnál, annak illusztrálására, hogy a kormány vámpolitikája, amely körülbelül majdnem egyforma az összes iparcikkeknél, milyen óriási módon megdrágítja az iparcikkek árát. A nyers vas ára békeidőben volt kilogramonként 19 fillér, ennek ára ma 17 korona. Erre a 47 koronára van ma 27 korona vám; békeidőben erre volt 6,5 fillér vám. S ma az új vámjavaslatban erre 7 aranykorona vámot irányoznak elő. A sodronykötélnek az ára békeidőben 1 S0 korona volt, ma pedig 152 korona. A vám erre békeidőben 38 fillér volt, ma pedig ez a vám a javaslat szerint 102 aranykorona. Amíg tehát az egyik oldalon azt látjuk, hogy a kormány mindent elkövet, hogy a fogyasztási adókat növelje és emelje, addig a másik oldalon, például a földbirtoknál azt tapasztaljuk, hogy még ma is az a rendszer van, mint azelőtt, hogy a földbirtokra ma sincs több adó kivetve holdanként 40 koronánál. S amikor Nagy Emil képviselő úr itt arra hivatkozik, hogy a földbirtok megterhelésénél legyünk óvatosak, akkor én csak rá kívánok mutatni arra a körülményre, hogy ma a földbirtok után holdanként annyi adót fizetnek, amennyibe egy fél kiló cseresznye kerül, mert ennyit tesz ki, holdanként a földbirtok után az adó. (Mozgás.) Én úgy látom, hogy itt az egyetlen mód, amellyel segíteni lehetne ezen az adópolitikán, az lenne, ha a kormány áttérne egy demokratikusabb adórendszerre és megváltoztatná