Népszava, 1925. február (53. évfolyam, 26–48. sz.)
1925-02-25 / 45. szám
1925 február 25. NÉPSZAVA akikor a mad redszer pszlsme.-D.d gépezete letetvedltva van. . * A „Magyarország" szerdai számának vezércikkében igy ir: Ha igaz az uj választójogi törvénytervet, amelyet publikáltak, akkor azt vissza kell utasítani egészében, mint használhatatlant, mint elgondolhatatlant és mint Európa legreakciósabb választójogi javaslatát. Ez a mostani választási kísérlet újra kiélezi, éslokosítja a választójogi kérdést, amelynek megoldatlanságai és fél megoldásai már eddig is annyi bajt hárítottak országunkra. Nem radikális túlzás, inkább a nyugalom, a rend, a konszolidáció végső szeretete parancsolja nekünk, hogy elutasítsuk ezt a választójogi kísérletet, amely nem konzervatív, hanem reakciós és így csak arra jó, hogy új politikai szenvedélyeken át új megpróbáltatásnak tegye ki az országot. Már csak néhány hét választ el a leszámolás napjától, amelyen Budapest munkássága és polgársága itélertéke elé szólítja a városházi „keresztény"-kurzus kártevőit és nyomban végre ishajtja rajtuk ítéletét. A nagy leszámolás napja: a budapesti törvényhatósági választások napja • végzet elkerülhetetlenségével iesekedik. Wolffék rettegő hadának rossz lelkiismerete vacogva várja a döntés közeledését. Budapest nokszáperődigi dolgos népe azonban örömmel készülődik a kíméletlen számonkérésre, mert a Wolff-uralom öt esztendejének foomott nyomása után a választások napja lesz első Szemmel teljes ünnepnapja Budapestnek. De mí az ünnepnapot ki kell érdemelni, eljövetett fáradhatatlan és odaadó agitációs munkával kell kiküldeni. A nagy tisztogatás műve csak akkor lesz teljes és igazán eredményes, ha résztvesz benne mindenki, aki szorgos munkájával ennek a városnak árnya- észellemi jólétét gyarapítja. A budapesti községi választások előkészítő munkálatainak megbeszélésére a Magyarországi Szociáldamokrata Párt a következő napokon a város minden részében nyilvános népgyűllkeeket tart: ezek a nyilvános népgyűlések a Wolff-uralom halálharangját kongatják, és egyúttal beharangozói a leszámolás ünnepnapjának is. A gyűléseket, amelyek napirendjén egyedül a községi választások előkészítése szerepel a következő időben és helyen tartják. Február 25-én, szerdán este 7 órakor. A VIII. pártszervezetben: V. Visegrádi-utca 40. Mintakészítőknél. Előadó: Haáz Kálmán elvtárs. A XII/3. pártszervezetben: VI. Csángó-utca 7. Felsinger-vendéglőben. Előadó: Steinherz Simon elvtárs. A XIII. pártszervezetben: VII. Nagydiófautca 37. Szállítómunkásoknál. Előadó: Gál Benő elvtárs. A XIV. pártszervezetben: VI. Dohány utca 71. L emelet Sütőknél. Előadó: dr. Györki Imre nemzetgyűlési képviselő elvtárs. A XVIII. pártszervezetben: VIII. Teleki-tér 5. Glanz-vendéglőben Előadók: Malasits Géza nemzetgyűlési képviselő és némstítl Báron Ed± elvtársak. SzJIX. pártszervezetben: IX. Ráday utca 15. Erkel-kávéházban. Előadó: Klárik Ferenc nemzetgyűlési képviselő elvtárs. Február 25-én, szerdán este órakor: Az V. pártszervezetben: III. Polgár tér 8. Breznánszky-vendéglőben. Előadó: dr. Kiss Jenő elvtárs. Február 11--án, csütörtökön este 7 órakor. A II/2. pártszervezetben: I. Lenke-út 107. Ádám-féle vendéglőben. Előadó: Stern Szerén elvtárs. A XVII. pártszervezetben: VII. Aggeledd -utca 2/b. Bőröndösöknél Előadó: Kéthly Anna nemzetgyűlési képviselő elvtárs. Aki a Wolff-uralom diktatúráiéval szemben demokráciát követel, ahol részt akar venni a Budapest egészségéért és kulúrájáért megindult nagy küzdelemben, nem hiányolhatik gyűléseinkről! Elvtársak! Agitáljatok! Testvéri üdvülettek * Magyarországi Szociáldemokrata Párt mmmmmmsmmmmMmmmmmamammmmmmmaatmmmmsmmmt Munkások! Budapest népe! Polgárok! ScroadleMK vezércHfkviz$§ • • • N«3Sz«¥»-s&tfdp8T a Jeményszéken. Amikor a hivatásos fehér spiclik, hivatalosan Állambiztonsági Megbízottak, szervezetét végre a belügyminiszter kénytelen volt föloszlatni, Szemere Béla, az ismert ébredő orvos — aki az Ulain-féle puccs ügyében is vádlott volt — az „Akasztófaujság"-ban a föloszlatással kapcsolatban nyilatkozatot tett közzé, amelyben azt fejtegette, hogy hiábavaló mindem mert az állambiztonsági megbízottak azért továbbra is működni fognak. Ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban a Népszava 1923 október 20-iki számában cikk jelent meg, amelyben rámutattunk arra, hogy illetékesek valóban nem bonthatják föl olyan könnyen azt a szerelmi viszonyt, amely őket a fehér Bpiclik szakszervezetéhez fűzi és el lehet hinni a nyilatkozó ébredő orvosnak, hogy ez a tipikus kurzusi szakszervezet valóban tovább fogja ápolni az újjáébredés „keresztényi" szellemét. A cikk néhány mondatban foglalkozott a nagyambíciójú Szemere orvossal is, aki emiatt sajtó útján elkövetett rágalmazás címén be, pörölte a Népszavát. Az ügyet kedden tárgyalta a budapesti törvényszék Schadl-tanácsa. A cikkért a felelősséget Varga Sándor villanyszerelő elvtársunk vállalta. Schadl elnök annak rendje-módja szerint megkezdte a tárgyalást és a vádlott bediktálta a személyi adatait Amikor Varga elvtárs bemondta, hogy „villanyszerelő" vagyok, az elnök úr szájaszélén pajzán mosoly jelentkezett: — Ugye — szólt az elnök —, tehát villanyszerelő® — és ettől kezdve jódarabig a törvényszék komor tárgyalóterme olyan hangulatban ringatódzott, mintha a sajtóakadémia tantermében lennénk, hol Anka tanár úr oktatja a „keresztény magyar újságírás" csemetéit a raffinált sajtófogásokra. Az első kívánsága az volt Schadl elnöknek a vádlottól, hogy mondja el a cikk tartalmát Varga elvtárs kijelentette, hogy már nem emlékszik pontosan erre, régen írta a cikket, de vállalja érte a törvény előtt a felelősséget és megmagyarázta az elnöknek, hogy miért írta a cikket és milyen szempontok alapján. A továbbiak során Schadl elnök néhány idegen személyebb értelme iránt érdeklődött a vádlottnál, majd meg azt kívánta tőle, hogy vonuljon be a birói szobába és írjon neki egy vezércikket. Varga elvtárs kijelentette, hogy erre nem hajlandó, annál is inkább, mert erre a törvény nem kötelezi. Ezután még néhány keresztkérdés zúdult a vádlott felé az elnöki emelvényről, miközben a láthatóan jókedvű elnök úr cvikkerén csintalanul megtáncolt a csodálkozásra betévedt napsugár. Egyéb baj azután nem is történt mint az, hogy Varga elvtársattermészetesen a cikk miatt, 1 hónapi fogházra és 5.000.000 korona pénzbüntetésre ítélték. Varga elvtárs az ítéletet megföllebbezte azzal az indokkal, hogy ártatlannak érzi magát, mert a cikkben foglalt állítások igazak, hiszen bizonyítani tudja, hogy az állítólag föloszlatott állambiztonsági megbízottak szakszervezete jelenleg Polgári Védelmi Liga név alatt működik, és abban az irányban fejt ki „hazafias" működést hogy a wolffi akolba próbálja beterelni a rásztóbáránykákat. A román kamarában nem fogadják a munkások küldöttségét Bukarestből jelentik, hogy hétfőn 200 tagú munkásküldöttség jelent meg a kamara épülete előtt azzal a céllal, hogy memorandumot nyújt át a jilavai fogházban éhségsztrájkot folytató munksok érdekében. A küldöttség azonban nem juthatott be a kamara elnökéhez, mert Manolescu háznagy a küldöttség tagjait nem engedte be az épületbe. A jilavai fogházban az éhségsztrájk még mindig folyik. Számos fogoly állapota nagyon súlyos. A legsúlyosabb Dobrogheanu-Gherea állapota, akit mesterségesen táplálnak. Állapota annyira súlyosra fordult hogy magánszanatóriumba kell szállítani. Filozófiiai tájékfoztató/ VII. Legutóbbi cikkemben a világszentléleti problémák közül azzal kezdtem foglalkozni, amely arra a két kérdésre keres feleletet, hogy megismerhető-e a világ igaz mivolta és hogy mi a világ igaz mivolta? Láttuk, hogy a legközvetlenebb álláspont e kérdésekkel szemben az úgynevezett naiv realizmusé, amely azt tartja, hogy a világ megismerhető és hogy a világ olyan, amilyennek mi megismerjük. Erre a két kérdésre ugyanilyen választ ad egy másik filozófiai álláspont is, amely pedig más ponton szöges ellentétben van a naiv realizmussal. Ez az álláspont az idealizmusé. Ez a filozófiai fölfogás — ellentétben a naiv realizmussal — azt tanítja, hogy rajtam, illetőleg a tudatomon kívül álló világ nincs. A világ csak tudatomban van, csak képzeteimben és fogalmaimban létezik. Semmiképen sem állíthatom azt, hogy a tudatom tartalmain (képzeteken és fogalmakon) kívül is van valami létező, aminek a képzeteim és fogalmaim csak lelki másai volnának. Hiszen csak arról lehet tudomásom, ami a tudatomban van. A külső világ pedig nincs a tudatomban. Mert mihelyt a tudatomba kerülnie, már nem volna külső világ, hanem szintén képzet vagy fogalom, azaz tudattartalom. A világról tehát, mint tudatomon kívül létezőről, semmit sem tudhatok, azt sem, hogy mint ilyen létezik. De nemcsak nem tudhatom ezt elgondolnom is lehetetlen, mert mihelyt elgondolom, a gondolás által már tudatbelivé lesz. Értelmetlen és képtelen dolog tehát azt mondani, hogy van világ a tudatomon kívül is. Csak azt mondhatom, hogy a világ a tudatomban van és léte abban áll, hogy észreveszem, fölfogom és megértem. Így kell érteni az érdekes angol filozófusnak, Berkeleynek (1685—1753) ismeretes mondását is, hogy esse est percipi, ami azt jelenti, hogy lenni annyi, mint tudatossá válni (szó szerint: fölfogatni). Az idealizmus szerint a világ tehát csak bennem, mint tudattartalom létezik, míg a naiv realizmus szerint a világ kívülem létezik. Ezen túl azonban már az idealizmus is azt tanítja, amit a naiv realizmus, hogy tudniillik a világ megismerhető, illetőleg nem is méles, mint ismeret és hogy, természetesen olyan, amilyennek megismerjük, hiszen az ismeret nem lehet önmagával nem egyező. Hogy ez az idealista álláspont milyen gyönge alapon nyugszik, nem nehéz felismerni. Nyilvánvaló, hogy összetéveszti a gondolat tartalmát a gondolat tárgyával. Ha a fémről azt gondolom, hogy jó hevezető, ennek az elgondolása kétségtelenül a tudatomban történik és a gondolat maga tudatomnak a tartalma. De már a gondoláskor megvan az utalás egy, tudatomon kívül álló tárgyra (a hőt jól vezető fémre)! Maga a gondolat már ezzel az utalással jön létre! Ha ezt a tárgyra utalást vagyi vonatkoztatást, elhagyom a gondolatból, akkor, a gondolat más gondolattá lesz, már nem az, aminek eleinte megkoncipiáltam. Az sem áll, hogy önmagának való ellentmondást jelent a tudaton kívül létezőnek az elgondolása. Hát nem gondolok el más tudatot is, más ember tudatát? Vagy ezt is csak az én tudatomban létezőnek gondolom! A konzekvens idealista bizonyára azt fogja erre felelni, hogy igen, a tőlem idegen tudat, a más ember tudata, is csak az én tudatomban létezik, rajtam kívüli nem! De erre azt felelhetjük neki, hát akkor minek okoskodsz, minek filozofálsz, miért írsz vastag köteteket, ha rajtad kívül álló tudat amely a®t fölfogja, amelyet meg akar is győzni, nincs? Erre azután aligha fog tudni felelni. Egy másik álláspont amely Kantból indult ki, a fönti két kérdésre ravaszul kitérő választ ad. Azt mondja, minthogy a világról való ismereteimbe® épp úgy vannak objektív elemeik (ezek tudniillik azok az ingerek, amelyek a tárgyakról jutnak érzékszerveimbe«), mint ahogy vannak szubjektív elemek is (ezek pedig azok a szemléleti formák és értelmi kategóriák, amelyek a formátlan benyomásokat értelmes ismeretekké formálják), nyilvánvaló, hogy a világot nem ismerhetem meg olyannak, amilyen az önmagában. Mindem ismeretembe, amit a világról szerzek, belekeveredik az elmém természete is, mint ahogy a voágnak a görbe tükörben mutatkozó képébe is belekeveredik a tükör természete, tehát nem olyan képét adja a világnak, mint amilyen. Ebből azután azt a követkesszetást vonj® lé, hogy van egy rajtam ikivfdl álló, tőlem függetlenül lé» — ( *) Az előző cifékeket, lásd a népszava folyóéri Jana» 14., 23., 38* február t, II.is Ifcifc «ámAban. "