Népszava, 1925. február (53. évfolyam, 26–48. sz.)

1925-02-25 / 45. szám

1925 február 25. NÉPSZAVA akikor a mad redszer pszlsme.-D.d­ gépezete letetvedltva van. . * A „Magyarország" szerdai számának vezér­cikkében igy ir: Ha ig­az az uj választójogi törvénytervet, amelyet publikáltak, akkor azt vissza kell utasítani egészében, mint használ­hatatlant, mint elgondolhatatlant és mint Európa legreakciósabb választójogi javaslatát. Ez a mostani választási kísérlet újra kiélezi, éslokosítja a választójogi kérdést, amelynek megoldatlanságai és fél megoldásai már eddig is annyi bajt hárítottak országunkra. Nem radikális túlzás, inkább a nyugalom, a rend, a konszolidáció végső szeretete parancsolja nekünk, hogy elutasítsuk ezt a választójogi kísérletet, amely nem konzervatív, hanem reak­ciós és így csak arra jó, hogy új politikai szen­vedélyeken át új megpróbáltatásnak tegye ki az országot. Már csa­k néhány hét választ el a leszámolás napjától, am­elyen Budapest munkássága és polgársága itélertéke elé szólítja a városházi „keresztény"-kurzus kártevőit és nyomban végre is­hajtja rajtuk ítéletét. A nagy leszámolás napja: a budapesti tör­vényhatósági választások napja • végzet elkerülhetetlenségével iesekedik. Wolffék rettegő hadának rossz lel­kiismerete vacogva várja a döntés közeledését. Budapest nokszáperődigi dolgos népe azonban örömmel készülődik a kíméletlen számonké­résre, mert a Wolff-uralom öt esztendejének foomott nyomása u­­tán a választások napja lesz első Szemmel tel­jes ünnepnapja Budapestnek. De mí az ünnepnapot ki kell érdemelni, el­jövetet­t fáradhatatlan és odaadó agitációs munkával kell kiküldeni. A nagy tisztogatás műve csak akkor lesz teljes és igazán eredmé­nyes, ha résztvesz benne mindenki, aki szor­gos munkájával ennek a városnak árnya- és­zellemi jólétét gyarapítja. A budapesti községi választások előkészítő munkálatainak megbeszélésére a Magyarországi Szociál­dam­okrata Párt a kö­vetkező napokon a város minden részében nyil­vános népgyűllkeeket tart: ezek a nyilván­os népgyűlések a Wolff-uralom halálharangját kongatják, és egyúttal beharangozói a leszámolás ünnepnap­jának is. A gyűléseket, amelyek napirendjén egyedül a községi választások előkészítése szerepel a következő időben és helyen tartják. Február 25-én, szerdán este 7 órakor. A VIII. pártszervezetben: V. Visegrádi-utca 40. Mintakészítőknél. Előadó: Haáz Kálmán elvtárs. A XII/3. pártszervezetben: VI. Csángó-utca 7. Felsinger-vendéglőben. Előadó: Steinherz Simon elvtárs. A XIII. pártszervezetben: VII. Nagydiófa­utca 37. Szállítómunkásoknál. Előadó: Gál Benő elvtárs. A XIV. pártszervezetben: VI. Dohány­ utca 71. L emelet Sütőknél. Előadó: dr. Györki Imre nemzetgyűlési képviselő elvtárs. A XVIII. pártszervezetben: VIII. Teleki-tér 5. Glanz-vendéglőben Előadók: Malasits Géza nemzetgyűlési képviselő és némstítl Báron Ed± elvtársak. SzJIX. pártszervezetben: IX. Ráday­ utca 15. Erkel-kávéházban. Előadó: Klárik Ferenc nemzetgyűlési képviselő elvtárs. Február 25-én, szerdán este órakor: Az V. pártszervezetben: III. Polgár­ tér 8. Breznánszky-vendéglőben. Előadó: dr. Kiss Jenő elvtárs. Február 11--án, csütörtökön este 7 órakor. A II/2. pártszervezetben: I. Lenke-út 107. Ádám-féle vendéglőben. Előadó: Stern Szerén elvtárs. A XVII. pártszervezetben: VII. Agg­­el­edd -utca 2/b. Bőröndösöknél Előadó: Kéthly Anna nemzetgyűlési képviselő elvtárs. Aki a Wolff-uralom diktatúráiéval szemben demokráciát követel, ahol részt akar venni a Budapest egészségéért és kulúrájáért megindult nagy küzdelemben, nem hiányolhatik gyűléseinkről! Elvtársak! Agitáljatok! Testvéri üdv­ülettek­ * Magyarországi Szociáldemokrata Párt mmmmmmsmmmmMm­mmmmamammmmmmmaatmmmmsmmmt Munkások! Budapest népe! Polgárok! Scroadl­eMK vezércHfk­viz$§ • • • N«3Sz«¥»-s&tfdp8T a Jem­ényszék­en. Amikor a hivatásos fehér spiclik, hivatalo­san Állambiztonsági Megbízottak, szervezetét végre a belügyminiszter kénytelen volt fölosz­latni, Szemere Béla, az ismert ébredő orvos — aki az Ulain-féle puccs ügyében is vádlott volt — az „Akasztófau­jság"-ban a föloszlatás­sal kapcsolatban nyilatkozatot tett közzé, amelyben azt fejtegette, hogy hiábavaló min­dem mert az állambiztonsági megbízottak azért továbbra is működni fognak. Ezzel a nyi­latkozattal kapcsolatban a Népszava 1923 októ­ber 20-iki számában cikk jelent meg, amelyben rámutattunk ar­ra, hogy illetékesek valóban nem bonthatják föl olyan könnyen azt a sze­relmi viszonyt, amely őket a fehér Bpiclik szakszervezetéhez fű­zi és el lehet hinni a nyi­latkozó ébredő orvosnak, hogy ez a tipikus kur­zusi szakszervezet valóban tovább fogja ápolni az újjáébredés „keresztényi" szellemét. A cikk néhány mondatban foglalkozott a nagyambíciójú Szemere orvossal is, aki emiatt sajtó útján elkövetett rágalmazás címén be­, pörölte a Népszavát. Az ügyet kedden tár­gyalta a budapesti törvényszék Schadl-tanácsa. A cikkért a felelősséget Varga Sándor villany­szerelő elvtársunk vállalta. Schadl elnök annak rendje-módja szerint megkezdte a tárgyalást és a vádlott bediktálta a személyi adatait Amikor Varga elvtárs bemondta, hogy „vil­lanyszerelő" vagyok, az elnök úr szájaszélén pajzán mosoly jelentkezett: — Ugye — szólt az elnök —, tehát villanyszerelő® — és ettől kezdve jódarabig a törvényszék komor tár­gyalóterme olyan hangulatban ringatódzott, mintha a sajtóakadémia tantermében lennénk, hol Anka tanár úr oktatja a „keresztény ma­gyar újságírás" csemetéit a raffinált sajtó­fogá­sokra. Az első kívánsága az volt Schadl elnök­nek a vádlottól, hogy mondja el a cikk tartal­mát Varga elvtárs kijelentette, hogy már nem emlékszik pontosan erre, régen írta a cikket, de vállalja érte a törvény előtt a felelősséget és megmagyarázta az elnöknek, hogy miért írta a cikket és milyen szempontok alapján. A továbbiak során Schadl elnök néhány idegen sze­mélyebb értelme iránt érdeklődött a vád­lottnál, majd meg azt kívánta tőle, hogy vo­nuljon be a birói szobába és írjon neki egy vezércikket. Varga elvtárs kijelentette, hogy erre nem hajlandó, annál is inkább, mert erre a törvény nem kötelezi. Ezután még néhány keresztkérdés zúdult a vádlott felé az elnöki emelvényről, miközben a láthatóan jókedvű el­nök úr cvikkerén csintalanul megtáncolt a cso­dálkozásra betévedt napsugár. Egyéb baj azután nem is történt mint az, hogy Varga elvtársat­­természetesen a cikk miatt, 1 hónapi fogházra és 5.000.000 korona pénzbüntetésre ítélték. Varga elvtárs az ítéle­tet megföllebbezte azzal az indokkal, hogy ár­tatlannak érzi magát, mert a cikkben foglalt állítások igazak, hiszen bizonyítani tudja, hogy az állítólag föloszlatott állambiztonsági megbízottak szakszervezete jelenleg Polgári Védelmi Liga név alatt működik, és abban az irányban fejt ki „hazafias" működést hogy a wolffi akolba próbálja beterelni a rásztó­báránykákat. A román kamarában nem fogadják a mun­kások küldöttségét Bukarestből jelentik, hogy hétfőn 200 tagú munkásküldöttség jelent meg a kamara épülete előtt azzal a céllal, hogy me­morandumot nyújt át a jilavai fogházban éh­ségsztrájkot folytató munksok érdekében. A küldöttség azonban nem juthatott be a kamara elnökéhez, mert Manolescu háznagy a küldött­ség tagjait nem engedte be az é­pületbe. A jila­vai fogházban az éhségsztrájk még mindig fo­lyik. Számos fogoly állapota nagyon súlyos. A legsúlyosabb Dobrogheanu-Gherea állapota, akit mesterségesen táplálnak. Állapota annyira súlyosra fordult hogy magánszanatóriumba kell szállítani. Filozófiiai tájékfoztató/­ VII. Legutóbbi cikkemben a világszentléleti pro­blémák közül azzal kezdtem foglalkozni, amely arra a két kérdésre keres feleletet, hogy megismerhető-e a világ igaz mivolta és hogy mi a világ igaz mivolta? Láttuk, hogy a leg­közvetlenebb álláspont e kérdésekkel szem­ben az úgynevezett naiv realizmusé, amely azt tartja, hogy a világ megismerhető és hogy a világ olyan, amilyennek mi megismerjük. Erre a két kérdésre ugyanily­en választ ad egy másik filozófiai álláspont is, amely pedig más ponton szöges ellentétben van a naiv realiz­mussal. Ez az álláspont az idealizmusé. Ez a filozófiai fölfogás — ellentétben a naiv rea­lizmussal — azt tanítja,­­ hogy rajtam, illetőleg a tudatomon kívül álló világ nincs. A világ csak tudatomban van, csak képzeteimben és fogalmaimban létezik. Semmiképen sem ál­líthatom azt, hogy a tudatom tartalmain (képzeteken és fogalmakon) kívül is van va­lami létező, am­inek a képzeteim és fogalmaim csak lelki másai volnának. Hiszen csak arról lehet tudomásom, ami a tudatomban van. A külső világ pedig nincs a tudatomban. Mert mihelyt a tudatomba kerülnie, már nem volna külső világ, hanem szintén képzet vagy foga­lom, azaz tudattartalom. A világról tehát, mint tudatomon kívül létezőről, semmit sem­ tudhatok, azt sem, hogy mint ilyen létezik. De nemcsak nem tudhatom ezt elgondolnom is lehetetlen, mert mihelyt elgondolom, a gon­dolás által már tudatbelivé lesz. Értelmetlen­ és képtelen dolog tehát azt mondani, hogy van világ a tudatomon kívül is. Csak azt mond­hatom, hogy­ a világ a tudatomban van és léte abban áll, hogy észreveszem, fölfogom és meg­értem. Így kell érteni az érdekes angol filo­zófusnak, Berkeleynek (1685—1753) ismeretes mondását is, hogy esse est percipi, ami azt jelenti, hogy lenni annyi, mint tudatossá válni (szó szerint: fölfogatni). Az idealizmus szerint­ a világ tehát csak bennem, mint tudattarta­lom létezik, míg a naiv realizmus szerint a világ kívülem létezik. Ezen túl azonban már az idealizmus is azt tanítja, amit a naiv rea­lizmus, hogy tudniillik a világ megismerhető, illetőleg nem is méles, mint ismeret és hogy, természetesen olyan, amilyennek megismer­jük, hiszen az ismeret nem lehet önmagával nem egyező. Hogy ez az idealista álláspont milyen gyönge alapon nyugszik, nem nehéz felismerni. Nyil­vánvaló, hogy összetéveszti a gondolat tartal­mát a gondolat tárgyával. Ha a fémről azt gondolom, hogy jó hevezető, ennek az elgondo­lása kétségtelenül a tudatomban történik és a gondolat maga tudatomnak a tartalma. De már a gondoláskor megvan az utalás egy, tudatomon kívül álló tárgyra (a hőt jól vezető fémre)! Maga a gondolat már ezzel az utalás­sal jön létre! Ha ezt a tárgyra utalást vagyi vonatkoztatást, elhagyom a gondolatból, akkor, a gondolat más gondolattá lesz, már nem az, aminek eleinte megkoncipiáltam. Az sem áll, hogy önmagának való ellentmondást jelent a tudaton kívül létezőnek az elgondolása. Hát nem gondolok el más tudatot is, más ember tudatát? Vagy ezt is csak az én tudatomban­ létezőnek gondolom! A konzekvens idealista bizonyára azt fogja erre felelni, hogy igen, a tőlem idegen tudat, a más ember tudata, is csak az én­ tudatomban létezik, rajtam kívüli nem! De erre azt felelhetjük neki, hát akkor minek okoskodsz, minek filozofálsz, miért írsz vastag köteteket, ha rajtad kívül ál­ló tudat amely a®t fölfogja, amelyet meg akar is győzni, nincs? Erre azután aligha fog tudni felelni. Egy másik álláspont amely Kantból indult ki, a fönti két kérdésre ravaszul kitérő választ ad. Azt mondja, minthogy a világról való is­mereteimbe® épp úgy vannak objektív elemeik (ezek tudniillik azok az ingerek, amelyek a­ tárgyakról jutnak érzékszerveimbe«), mint ahogy vannak szubjektív elemek is (ezek pe­dig azok a szemléleti formák és értelmi kate­góriák, amelyek a formátlan benyomásokat­ értelmes ismeretekké formálják), nyilvánvaló, hogy a világot nem ismerhetem meg olyannak, amilyen az önmagában. Mindem ismeretembe, amit a világról szerzek, belekeveredik az el­mém termés­zete is, mint ahogy a voágnak a görbe tükörben mutatkozó képébe is bele­keveredik a tükör természete, tehát nem olyan ké­pét adja a világnak, mint amilyen. Ebből azután azt a követkesszetást vonj® lé, hogy van egy rajtam ikivfdl álló, tőlem függetlenül lé» — ( *) Az előző cifékeket, lásd a népszava folyó­éri Jana» 14., 23., 38* február t, II.is Ifcifc «ámAban. "

Next