Népszava, 1929. június (57. évfolyam, 121–145. sz.)

1929-06-27 / 143. szám

12 élesen: „Ha reflektálni méltóztatik beszé­demre, tessék annak tartalmát pontosan figyelni! Nem­ vettem rossznéven semmit!" — Mozgás.) Wekerle erre a közbeszólásra szelí­den válaszolt, hogy lényegében ugyanazt akarja, amit — Teleszky. A kisipar támogatása tekintetében a kormány további lépésekre is hajlandó. A nosztrifikált sajátjegyzésű hadi­kölcsönök valorizációja tekintetében a kor­mány eleget kívánt tenni a felsőházban elfoga­dott határozati javaslatnak. Ha mulasztás vagy késedelem történt, az nem az ő (Wekerle) hibája. A karitatív megoldásra a törvény kötelezi a kormányt és erről az útról nem térhet le. Helytelen, hogy Teleszky csupán pénzügyi okokból bizalmatlan az egész kormányzati politikával szemben. Bud gazdasági miniszter is fölszólalt. Szé­kács nem adott megfelelő tanácsokat. (Székács: „Az érdekképviseletek egyebet sem tesznek, mint tanácsokat adnak!") Nem lehet követni a tőkegazdag Amerika példáját, hiszen Ma­gyarország tőkeszegény. A bajok forrása a mezőgazdasági értékesítés válsága. A kor­mány törekszik a piacok megszerzésére. A tőzsdének egészséges szerepet kell játszania, különben nincs rá szükség. A mezőgazdasági nyerstermények nem érik el békeparitást, az iparcikkek pedig 75%-kal magasabbak a békeáraknál. A képviselőházban szóló meg­jelölte négy pontban a gazdasági téren végre­hajtandó programot. A kartelkérdésben azt mondotta, hogy a beavatkozás ne kerüljön olyan tényezők kezébe, akik erre nem hivatot­tak. A visszaéléseket le kell nyesni, a kartelproblém­a szabályozása elől nem lehet kitérni. De ennél meghallgatják az érintett tényező­ket._ A mezőgazdaságnak is érdeke az iparo­sodás. A legnagyobb áldozatok árán is kive­zeti a kormány a mezőgazdaságot a válság­ból, de ezzel kapcsolatban áll az iparfejlesz­tés. Ez azonban nem csak vámvédelem útján érhető el. Helyesli a tranzitókereskedelem alá­támasztására irányuló kívánságokat. A köz­üzemek háborús maradványok és sok tekin­tetben nem szolgálnak közérdeket. Ekkor a tanácskozást megszakították, így a többi miniszter a legközelebbi ülésen, csü­törtökön szólal föl. Az ü­lés este 8 óra előtt ért véget. Elgáncsolták a Garay-téri és a Ferdinánd-téri piac fölépítését. A munkanélküliek, a kereskedők és a fogyasztók néhány évig várhatnak még... Beszámoltunk arról, hogy a főváros közélel­mezési bizottsága egyhangúlag elfogadta az ügyosztály javaslatát, amely lehetővé tette volna a Garay-téri és a Ferdinánd-téri modern piacok fölépítését. Úgy a fogyasztóközönség, mint az érdekelt kereskedelem régtől sürgette a szóbanforgó piacok jelenlegi tarthatatlan állapotának megszüntetését és a polgármester­nél legutóbb megtartott két pártközi konferen­cián is egyhangúlag határozatba ment, hogy az ügyosztály említett megoldását elfogadják. Szerdán délelőttre ebben a kérdésben össze­hívták a pénzügyi bizottságot, amelynek ülése azzal a meglepetéssel végződött, hogy a kereszténypárt és a demokrata párt szavazataival az ügyet levették a napi­rendről, ami azt jelenti, hogy ezeknek a piacoknak a rendezése évekre eltolódott és hogy amire majd a viszonyok a piacok rendezésére kényszerítik a fővárost, az sokszo­rosan magasabb költséggel jut a modern piacokhoz. Buday Dezső tervpályázat kiírását követelte. Ezzel szemben Vajna tanácsnok hangoztatta, hogy a szóbanforgó ajánlat a lehető legolcsóbb és csak ennek alapján lehet egyszerre meg­építeni a piacokat. Bresztovszky Ede elvtárs kifejtette, hogy a szóbanforgó piacok gyaláza­tos állapotát meg kell szüntetni, valóságos közegészségügyi botrány az, ami ezeken a piacokon történik. A közönség és a kereskedők érdeke egyaránt, hogy az ügyet ne hagyják függőben. A javaslat részleteiért a tanács vi­seli a felelősséget. Bródy Ernő javasolta, hogy vegyék le a kérdést a napirendről. Kozma Jenő csodálkozott, hogy a pártközi konferencia egyhangú határozata után most a javaslat ellen fordulnak. Büchler József elvtárs kifej­tette, hogy­­ nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy itt három és félmillió pengős építkezések még ebben az évben megindul­hatnának. A munkálatok felét a kisipar kapná meg. A munkanélküliek nyomorúságára és a kisipar munkátlanságára rámutató érvek sem hatot­ták meg a már említett pártokat, a többség a piacok ügyét lev­et­te a napirendről és így azzal a szerda délutáni közgyűlésen nem is foglakozhatott. helyezett pénzügyminisztere az állambíróság előtt. A marsall kirohanásai a törvény és a szejm ellen. (Varsó, június 26. — Lengyel távirati iroda.) Varsóban ma kezdte meg az állami bíróság azt a pert, amelynek vádlottja Czechowicz, volt pénzügyminiszter. A vádirat fölolvasása után Czechowicz kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek és hivatkozott az angol, francia és német parlamenti történelem ha­sonló eseteinek egész sorozatára, ahol jó­néhányszor túllépték a pénzügyi törvényt, de a minisztert sohasem állították bíróság elé. Ezután Skladkowski belügyminisztert hall­gatták ki tanúképen, aki kijelentette, hogy a vádlott a többi miniszterhez hasonlóan Pilsudski marsall tanácsainak szellemében működött. Kwiatkowski kereskedelmi miniszter vallo­mása után Pilsudski marsall — mint tanú — hosszú beszédben bírálgatta a törvényt az állami bíróság előtt. Hangoztatta, hogy ez a törvény tele van ellentmondásokkal, majd kategorikusan kijelentette, hogy Czechowicz­nak a diéta által történt vád alá helyezését nem tekinti etikailag helyesnek, tekintettel arra, hogy Czechowicz az ő tanácsainak meg­felelően járt el. Pilsudski rituális gyilkosságnak mondotta Czechowicz megvádolását, aki a legjobb akaratot mutatta a diétának szóló jelentésében és akinek az volt a szán­déka, hogy törvénytervezetet terjeszt a diéta elé a póthitelekről. Befejezésül ,a marsall meg­állapította, hogy mostanáig harcolt a diéta ellen, mint olyan szerv ellen, amely igazság­talanságokat tűr. A marsall nem tagadja, hogy az ő rendeletére nyitottak számára 8.000.000 zloty rendelkezési alapot és meg­állapítja, hogy valamennyi miniszter bízott abban, hogy ő nem csalt. „Az én kezeim tisz­ták, nem úgy, mint a maguké ott a­ diétában." Ez után a kijelentés után a marsall elhagyta a termet, anélkül, hogy a bíróság még kérde­zett volna tőle valamit. A marsall távozása után a vád képviselője, Liebermann képviselő, tiltakozott az elnöknél Pilsudszki marsall­nak a diéta ellen intézett vádaskodásai ellen. Ezután Daszynszki képviselő hangsúlyozta a többi között, hogy meggyőződése szerint a diéta nem id­ézte volna bíróság elé Czechowi­czot, ha a póthitelekről szóló törvénytervezetet idejében a Ház elé terjesztette volna. Jó emésztésünk lesz, ha reggelenként éh­gyomorra egy fél pohár FERENC JÓZSEF-keserűvizet iszunk. A táplálkozási zavarok szakorvosai általánosan dicsérik a természetes FERENC JÓZSEF-vizet, mert ez a gyomor és a belek működését előmozdítja, az epe­kiválasztást fokozza, az anyagcserét meg­élénkíti és a vér fölfrissíti. Kapható a gyógy­szertárakban, drogériákban ,és frészerüzletek­ben. (X). NÉPSZAVA 1929 junius 28. A boconádi halálos körvadászat. Folytatják a bizonyítási eljárást. Az egri törvényszék tudvalevően a közel­múltban hosszabb időn át tárgyalta a boconádi halálos körvadászat perét. Az egri hivatalos urak ugyanis a múlt év januárjában kör­vadászatot rendeztek és amikor már lefújták a vadászatot, a gyülekezés során lövés dördült el és Mártonff­y Lajos árvaszéki elnök össze­esett. Mártonffyt a golyó a mellén találta, aki rövidesen meghalt. A csendőrség megindította a nyomozást és az egri ügyészség Héber Sán­­dor gazdatiszt ellen emelt vádat azzal az indokkal, hogy az ő fegyvere sült el véletlenül és ölte meg Mártonffyt. Héber a törvényszéki tárgyalás során azzal védekezett, hogy nem ő volt a halálos szerencsétlenség okozója, hanem egy előkelő úr, amit bizonyít az is, hogy őt kapacitálták arra, hogy vállalja a szerencsét­lenség okozását és kilátásba helyezték neki, hogy nem lesz semmi baja. A törvényszék a gazdatisztet másfélévi fogházra ítélte. Felleb­bezés folytán került az ügy a triplához, ahol Héber védője a bizonyítás kiegészítését indít­ványozta és annak igazolására, hogy a szeren­csétlenséget nem Héber, hanem a társaság egyik előkelő tagja okozta, egész sereg tanút jelentett be. A tábla helyet adott a bizonyítás­nak és Budapesten most hallgatták ki a tanu­kat. Ezek egyöntetűen azt vallották, hogy a halálos lövés nem is abból az irányból jött, h­ol Héber állott. A bizonyítás kiegészítését folytatják. Felakasztotta magát a rend­őrségi cellában. Lopással gyanúsították. A pesterzsébeti rendőrkapitányság detektív­jei kedden délután egy fiatalembert állítottak elő a kapitányságra, akit lopással gyanúsítot­tak. Megállapították, hogy Áderschmidt Istvánnak hívják és 21 éves. Az őrizetes cellá­ban helyezték el, hogy szerdán reggel kihall­gatásra vezessék. Az őr, amikor a kihallgatás előtt benézett a cellába, a foglyot nem látta. Kinyitották a cellaajtót és a fiatal munkásem­bert nadrágszíjára föl­akasztva találták. Már nem volt benne élet. A főkapitányság vezetői végre megtalálhat­nák a­­módját annak, hogy az egyre sűrűbben ismétlődő fogdaöngyilkosságokat megakadá­lyozzák. Lehetetlen a hozzátartozók gyanúját , teszi­­t ii atekintetben, hogy valóban a gyanú­sított vetett-e önkezével véget életének, vagy „külső behatások" következtében halt el. A leg­elemibb kötelessége a fogda őrszemélyzetének, hogy az őrizetesektől minden olyan eszközt elvegyenek, amelyekkel kárt tehetnének ma­gukban. Efelől rendelet intézkedik. Nyilván­való tehát, hogy Pesterzsébeten is súlyos kö­telességmu­lasztás történt. Ettől eltekintve, az őrizetesek ellenőrzésének olyan sűrű időközök­ben kell történnie, hogy elkeseredett hangula­tukban ne legyen módjuk az öngyilkosságra. A főkapitányságnak tehát mindenképen szi­gorú vizsgálatot kell indítania, kit terhel a felelősség a fiatal munkásember haláláért. Elítélték az Érdeb­alm­­­t. A rendőrségi folyosó merész szélhámosa a törvényszék előtt. Ez év áprilisában Horváth Balázs vidéki földmives följött a fővárosba és egyik bankból 500 pengőt vett ki a takarékkönyvére. Néhány lépés után megszólította Horváthot egy nő, azt mondta neki, hogy ő detektívnő és föl­szólította, hogy kövesse a rendőrségre, mert a takarékkönyvével valami baj van. Az eré­lyes föllépésű nő Horváthot valóban bekísérte a­­ főkapitányságra, egyik ajtó előtt pedig elvette tőle a pénzét és azt mondta, várja meg, amíg bent elintézi az ügyét. Horváth azonban hiába várt, mert a nő a pénzével együtt eltűnt. Hosszabb nyomozás után meg­állapították, hogy a tettes Krizmanics Lujza volt magántisztviselőnő, aki már a többizben volt büntetve különböző szélhámosságok miatt és csak nemrégen szabadult a márianosztrai fegyházból. A szélhámosnőt elfogták és a to­vábbi nyomozás során még újabb feljelentések érkeztek ellene. Három rendbeli csalás bűn­tette címén emeltek vádat Krizmanics Lujza ellen, akit a törvényszék a szerdai tárgyaláson 2 évi és 3­0 hómpi fegyházra ítélt. ‡#› HORTOBÁGYI JUHTORD

Next