Népszava, 1929. június (57. évfolyam, 121–145. sz.)
1929-06-27 / 143. szám
12 élesen: „Ha reflektálni méltóztatik beszédemre, tessék annak tartalmát pontosan figyelni! Nem vettem rossznéven semmit!" — Mozgás.) Wekerle erre a közbeszólásra szelíden válaszolt, hogy lényegében ugyanazt akarja, amit — Teleszky. A kisipar támogatása tekintetében a kormány további lépésekre is hajlandó. A nosztrifikált sajátjegyzésű hadikölcsönök valorizációja tekintetében a kormány eleget kívánt tenni a felsőházban elfogadott határozati javaslatnak. Ha mulasztás vagy késedelem történt, az nem az ő (Wekerle) hibája. A karitatív megoldásra a törvény kötelezi a kormányt és erről az útról nem térhet le. Helytelen, hogy Teleszky csupán pénzügyi okokból bizalmatlan az egész kormányzati politikával szemben. Bud gazdasági miniszter is fölszólalt. Székács nem adott megfelelő tanácsokat. (Székács: „Az érdekképviseletek egyebet sem tesznek, mint tanácsokat adnak!") Nem lehet követni a tőkegazdag Amerika példáját, hiszen Magyarország tőkeszegény. A bajok forrása a mezőgazdasági értékesítés válsága. A kormány törekszik a piacok megszerzésére. A tőzsdének egészséges szerepet kell játszania, különben nincs rá szükség. A mezőgazdasági nyerstermények nem érik el békeparitást, az iparcikkek pedig 75%-kal magasabbak a békeáraknál. A képviselőházban szóló megjelölte négy pontban a gazdasági téren végrehajtandó programot. A kartelkérdésben azt mondotta, hogy a beavatkozás ne kerüljön olyan tényezők kezébe, akik erre nem hivatottak. A visszaéléseket le kell nyesni, a kartelprobléma szabályozása elől nem lehet kitérni. De ennél meghallgatják az érintett tényezőket._ A mezőgazdaságnak is érdeke az iparosodás. A legnagyobb áldozatok árán is kivezeti a kormány a mezőgazdaságot a válságból, de ezzel kapcsolatban áll az iparfejlesztés. Ez azonban nem csak vámvédelem útján érhető el. Helyesli a tranzitókereskedelem alátámasztására irányuló kívánságokat. A közüzemek háborús maradványok és sok tekintetben nem szolgálnak közérdeket. Ekkor a tanácskozást megszakították, így a többi miniszter a legközelebbi ülésen, csütörtökön szólal föl. Az ülés este 8 óra előtt ért véget. Elgáncsolták a Garay-téri és a Ferdinánd-téri piac fölépítését. A munkanélküliek, a kereskedők és a fogyasztók néhány évig várhatnak még... Beszámoltunk arról, hogy a főváros közélelmezési bizottsága egyhangúlag elfogadta az ügyosztály javaslatát, amely lehetővé tette volna a Garay-téri és a Ferdinánd-téri modern piacok fölépítését. Úgy a fogyasztóközönség, mint az érdekelt kereskedelem régtől sürgette a szóbanforgó piacok jelenlegi tarthatatlan állapotának megszüntetését és a polgármesternél legutóbb megtartott két pártközi konferencián is egyhangúlag határozatba ment, hogy az ügyosztály említett megoldását elfogadják. Szerdán délelőttre ebben a kérdésben összehívták a pénzügyi bizottságot, amelynek ülése azzal a meglepetéssel végződött, hogy a kereszténypárt és a demokrata párt szavazataival az ügyet levették a napirendről, ami azt jelenti, hogy ezeknek a piacoknak a rendezése évekre eltolódott és hogy amire majd a viszonyok a piacok rendezésére kényszerítik a fővárost, az sokszorosan magasabb költséggel jut a modern piacokhoz. Buday Dezső tervpályázat kiírását követelte. Ezzel szemben Vajna tanácsnok hangoztatta, hogy a szóbanforgó ajánlat a lehető legolcsóbb és csak ennek alapján lehet egyszerre megépíteni a piacokat. Bresztovszky Ede elvtárs kifejtette, hogy a szóbanforgó piacok gyalázatos állapotát meg kell szüntetni, valóságos közegészségügyi botrány az, ami ezeken a piacokon történik. A közönség és a kereskedők érdeke egyaránt, hogy az ügyet ne hagyják függőben. A javaslat részleteiért a tanács viseli a felelősséget. Bródy Ernő javasolta, hogy vegyék le a kérdést a napirendről. Kozma Jenő csodálkozott, hogy a pártközi konferencia egyhangú határozata után most a javaslat ellen fordulnak. Büchler József elvtárs kifejtette, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy itt három és félmillió pengős építkezések még ebben az évben megindulhatnának. A munkálatok felét a kisipar kapná meg. A munkanélküliek nyomorúságára és a kisipar munkátlanságára rámutató érvek sem hatották meg a már említett pártokat, a többség a piacok ügyét levette a napirendről és így azzal a szerda délutáni közgyűlésen nem is foglakozhatott. helyezett pénzügyminisztere az állambíróság előtt. A marsall kirohanásai a törvény és a szejm ellen. (Varsó, június 26. — Lengyel távirati iroda.) Varsóban ma kezdte meg az állami bíróság azt a pert, amelynek vádlottja Czechowicz, volt pénzügyminiszter. A vádirat fölolvasása után Czechowicz kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek és hivatkozott az angol, francia és német parlamenti történelem hasonló eseteinek egész sorozatára, ahol jónéhányszor túllépték a pénzügyi törvényt, de a minisztert sohasem állították bíróság elé. Ezután Skladkowski belügyminisztert hallgatták ki tanúképen, aki kijelentette, hogy a vádlott a többi miniszterhez hasonlóan Pilsudski marsall tanácsainak szellemében működött. Kwiatkowski kereskedelmi miniszter vallomása után Pilsudski marsall — mint tanú — hosszú beszédben bírálgatta a törvényt az állami bíróság előtt. Hangoztatta, hogy ez a törvény tele van ellentmondásokkal, majd kategorikusan kijelentette, hogy Czechowicznak a diéta által történt vád alá helyezését nem tekinti etikailag helyesnek, tekintettel arra, hogy Czechowicz az ő tanácsainak megfelelően járt el. Pilsudski rituális gyilkosságnak mondotta Czechowicz megvádolását, aki a legjobb akaratot mutatta a diétának szóló jelentésében és akinek az volt a szándéka, hogy törvénytervezetet terjeszt a diéta elé a póthitelekről. Befejezésül ,a marsall megállapította, hogy mostanáig harcolt a diéta ellen, mint olyan szerv ellen, amely igazságtalanságokat tűr. A marsall nem tagadja, hogy az ő rendeletére nyitottak számára 8.000.000 zloty rendelkezési alapot és megállapítja, hogy valamennyi miniszter bízott abban, hogy ő nem csalt. „Az én kezeim tiszták, nem úgy, mint a maguké ott a diétában." Ez után a kijelentés után a marsall elhagyta a termet, anélkül, hogy a bíróság még kérdezett volna tőle valamit. A marsall távozása után a vád képviselője, Liebermann képviselő, tiltakozott az elnöknél Pilsudszki marsallnak a diéta ellen intézett vádaskodásai ellen. Ezután Daszynszki képviselő hangsúlyozta a többi között, hogy meggyőződése szerint a diéta nem idézte volna bíróság elé Czechowiczot, ha a póthitelekről szóló törvénytervezetet idejében a Ház elé terjesztette volna. Jó emésztésünk lesz, ha reggelenként éhgyomorra egy fél pohár FERENC JÓZSEF-keserűvizet iszunk. A táplálkozási zavarok szakorvosai általánosan dicsérik a természetes FERENC JÓZSEF-vizet, mert ez a gyomor és a belek működését előmozdítja, az epekiválasztást fokozza, az anyagcserét megélénkíti és a vér fölfrissíti. Kapható a gyógyszertárakban, drogériákban ,és frészerüzletekben. (X). NÉPSZAVA 1929 junius 28. A boconádi halálos körvadászat. Folytatják a bizonyítási eljárást. Az egri törvényszék tudvalevően a közelmúltban hosszabb időn át tárgyalta a boconádi halálos körvadászat perét. Az egri hivatalos urak ugyanis a múlt év januárjában körvadászatot rendeztek és amikor már lefújták a vadászatot, a gyülekezés során lövés dördült el és Mártonffy Lajos árvaszéki elnök összeesett. Mártonffyt a golyó a mellén találta, aki rövidesen meghalt. A csendőrség megindította a nyomozást és az egri ügyészség Héber Sándor gazdatiszt ellen emelt vádat azzal az indokkal, hogy az ő fegyvere sült el véletlenül és ölte meg Mártonffyt. Héber a törvényszéki tárgyalás során azzal védekezett, hogy nem ő volt a halálos szerencsétlenség okozója, hanem egy előkelő úr, amit bizonyít az is, hogy őt kapacitálták arra, hogy vállalja a szerencsétlenség okozását és kilátásba helyezték neki, hogy nem lesz semmi baja. A törvényszék a gazdatisztet másfélévi fogházra ítélte. Fellebbezés folytán került az ügy a triplához, ahol Héber védője a bizonyítás kiegészítését indítványozta és annak igazolására, hogy a szerencsétlenséget nem Héber, hanem a társaság egyik előkelő tagja okozta, egész sereg tanút jelentett be. A tábla helyet adott a bizonyításnak és Budapesten most hallgatták ki a tanukat. Ezek egyöntetűen azt vallották, hogy a halálos lövés nem is abból az irányból jött, hol Héber állott. A bizonyítás kiegészítését folytatják. Felakasztotta magát a rendőrségi cellában. Lopással gyanúsították. A pesterzsébeti rendőrkapitányság detektívjei kedden délután egy fiatalembert állítottak elő a kapitányságra, akit lopással gyanúsítottak. Megállapították, hogy Áderschmidt Istvánnak hívják és 21 éves. Az őrizetes cellában helyezték el, hogy szerdán reggel kihallgatásra vezessék. Az őr, amikor a kihallgatás előtt benézett a cellába, a foglyot nem látta. Kinyitották a cellaajtót és a fiatal munkásembert nadrágszíjára fölakasztva találták. Már nem volt benne élet. A főkapitányság vezetői végre megtalálhatnák amódját annak, hogy az egyre sűrűbben ismétlődő fogdaöngyilkosságokat megakadályozzák. Lehetetlen a hozzátartozók gyanúját , teszit ii atekintetben, hogy valóban a gyanúsított vetett-e önkezével véget életének, vagy „külső behatások" következtében halt el. A legelemibb kötelessége a fogda őrszemélyzetének, hogy az őrizetesektől minden olyan eszközt elvegyenek, amelyekkel kárt tehetnének magukban. Efelől rendelet intézkedik. Nyilvánvaló tehát, hogy Pesterzsébeten is súlyos kötelességmulasztás történt. Ettől eltekintve, az őrizetesek ellenőrzésének olyan sűrű időközökben kell történnie, hogy elkeseredett hangulatukban ne legyen módjuk az öngyilkosságra. A főkapitányságnak tehát mindenképen szigorú vizsgálatot kell indítania, kit terhel a felelősség a fiatal munkásember haláláért. Elítélték az Érdebalmt. A rendőrségi folyosó merész szélhámosa a törvényszék előtt. Ez év áprilisában Horváth Balázs vidéki földmives följött a fővárosba és egyik bankból 500 pengőt vett ki a takarékkönyvére. Néhány lépés után megszólította Horváthot egy nő, azt mondta neki, hogy ő detektívnő és fölszólította, hogy kövesse a rendőrségre, mert a takarékkönyvével valami baj van. Az erélyes föllépésű nő Horváthot valóban bekísérte a főkapitányságra, egyik ajtó előtt pedig elvette tőle a pénzét és azt mondta, várja meg, amíg bent elintézi az ügyét. Horváth azonban hiába várt, mert a nő a pénzével együtt eltűnt. Hosszabb nyomozás után megállapították, hogy a tettes Krizmanics Lujza volt magántisztviselőnő, aki már a többizben volt büntetve különböző szélhámosságok miatt és csak nemrégen szabadult a márianosztrai fegyházból. A szélhámosnőt elfogták és a további nyomozás során még újabb feljelentések érkeztek ellene. Három rendbeli csalás bűntette címén emeltek vádat Krizmanics Lujza ellen, akit a törvényszék a szerdai tárgyaláson 2 évi és 30 hómpi fegyházra ítélt. ‡#› HORTOBÁGYI JUHTORD