Népszava, 1929. június (57. évfolyam, 121–145. sz.)
1929-06-27 / 143. szám
1929 június 27. NÉPSZAVA Az állam úgy költekezik, mintha polgárai csupa Krőzusok volnának. Ha a Kormány ezt a költekezési lavinát nem állítja meg, az országra az összeomlás vár. - Az elszakított területeken élő magyarokra elsősorban az gyakorolhatna vonzóerőt, ha ott könnyebb volna a megélhetés. - Véget ért a felsőház költségvetési vitája. A felsőház szerdán folytatta az 1929—30. évi költségvetési javaslat vitáját, mégpedig egyúttal már nyolcórás ülésen, hogy ilyen módon az ex lexes állapotot kikerüljék. Ezúttal Mészáros István (a mezőgazdasági kamara küldöttje) az arisztokraták és nagybirtokosok különparlamentjének disz „földmunkása" volt az első szónok. Olyan sikert aratott fölszólalásával az arisztokratáknál, aminővel eddig a grófi szónokok sem dicsekedhettek. Azzal kezdte, hogy az eddig elhangzott grófi beszédek hatása alatt olyanyira elérzékenyült, hogy már-már el akart állni a szólástól. Biztosította a jelenlevő nagybirtokosokat afelől, hogy ő igazán nem tör a birtokososztály ellen, noha rettenetes a földmunkások helyzete és az alacsony munkabérek a megélhetést sem biztosítják. Majd — az arisztokraták helyeslésétől kísérten — kikelt a 8 osztályos elemi iskola terve ellen, amely — szerinte — kivihetetlen. Ezt azzal indokolta, hogy faluhelyen a 10 éves gyerekek már dolgoznak és „nem szabad azzal elvenni tőlük a kereset lehetőségét, hogy iskolába küldik őket". Hangoztatta, hogy nem híve a munkanélküliek segélyezésének. (Nagy taps a tízezerholdasoknál és arisztokratáknál.) A költségvetést elfogadta. Több nagybirtokos gróf, sőt, utóbb Habsburg József „főherceg" sietett a felsőház disz „földmunkásának" gratulálni. Hutyra Ferenc (az Állatorvosi Főiskola küldöttje) beszédében a mezőgazdasági és állatorvosi közös egyetem tervét vetette föl. Gróf Széchényi Aladár (az arisztokrata családok küldötte) szólalt föl ezután. A lakosság — mondotta — elérkezett teherviselő képességének utolsó állomásához. Az általános közgazdasági válság a társadalom minden rétegére bénítóan hat. Ha ez a válság nem szűnik meg hamarosan, nagyon sok exisztencia omlik még össze, mert az eladósodás az egész vonalon rohamosan terjed. Ezentúl a mostani költségvetés kiadói tételeit semmiesetre sem szabad már túllépni. Ha az állam a költekezési lavinát nem tudja megállítani, az ország a teljes összeomlás előtt áll. A legutóbb letárgyalt adómérséklő törvény az adóalanyokra nézve nem jelent komoly tehermentesítést. Majd a békerevízió kérdéséről beszélt. Szerinte Bethlen az egyedüli ember, aki képes megítélni, hogy a revízió kérdését mikor szabad fölvetni. Kérte Urmánczy Nándort, hagyja abba a kardcsörtetést, mert ezzel többet árthat, mint amennyit használhat. Hangoztatta, hogy időszerű volna, ha a törvényhozás a hitbizományi reform kérdésével foglalkoznék. De mielőtt ez megtörténik, a kormány hallgassa meg az érdekelteket. Helyes volna, ha a hitbizományi javaslat kimondaná, hogy csakis magyar állampolgár bírhat, illetve haszonélvezhet hitbizományi és hogy a hitbizományi megkötöttség alól fölszabadult ingatlanok ne kerülhessenek „nem kívánatos elemek" kezébe. Helytelenítené, ha ezek a birtokrészek pénzintézetek kezére jutnának, mert ebben az esetben bankjobbágyság keletkeznének. Magyarországon az utóbbi időben a személy- és vagyonbiztonság föltűnően roszszabbodott. Kifogásolta, hogy a kultuszminiszter alkotási túltengésben vagy építkező lázban szenved. Olyan palotákat építtet a kultuszminiszter a falvakban, hogy ezek a fővárosban az Andrássy-út díszére válnának. Külföldiektől hallotta azt, hogy a magyarok panaszkodnak, de luxusépítkezésre van pénzük. Nem volna szabad márványpalotákat építeni, amíg az ország le nem rótta becsületbeli tartozásait a rokkantakkal és a hadikölcsönjegyzőkkel szemben. Amíg a szomszéd államokban nem vehetik tudomásul és nem látják bizonyítékát annak, hogy nálunk a megélhetés könnyebb, mint náluk, addig a kultuszminiszter részéről prédikált kultúrfölény nem lehet kellő vonzóerő. Fölszólította a kultuszminisztert, hogy éppen ezért hagyja abba a luxusépítkezéseket és az így megtakarított pénzt adja oda a belügyminiszternek a csendőrség szaporítására, ami — mondotta — sokkal fontosabb, mint a kultuszminiszter kedvtelései. Azzal fejezte be, hogy noha ilyen beszéd után nem volna szabad elfogadnia a költségvetést, azt mégis elfogadja, mert kifelé egységet kell mutatni. Báró Mirbach Antal (Baranya megye küldötte) ezzel szemben eleve kijelentette, hogy a költségvetést nem fogadja el, mert nem adhatja hozzájárulását, hogy ilyen költségvetés alapján vezessék tovább az ország gazdasági ügyeit. Ebben az állásfoglalásában mindamaz emberek aggodalma vezeti, akik ismerik az ország súlyos helyzetét. Az állam úgy költekezik, mintha polgárai csupa Krézusok volnának. A való helyzet viszont az, hogy 1000 ember közötl talán legföljebb ha öt él rendben és jómódban és 995 máról holnapra tengeti nyomorúságos életét. Azt szokták mondani, hogy ennek a nyomorúságos helyzetnek Trianon az egyedüli oka. Ezt nem lehet minden további nélkül elfogadni. A válságnak Trianon legföljebb csak egyik oka. Fogyasztópiacot kellene itt bent az országban teremteni, akkor külpolitikai sikereket is könnyebben lehetne elérni. Elvégre az erkölcsi sikereknek is mindig materiális háttere szokott lenni. A kormány képtelen a mezőgazdasági termelés érdekében kedvező külkereskedelmi szerződéseket kötni. Híve az iparosodásnak, de a magyar ipart ne támogassák túlzott vámvédelemmel. Nálunk az adminisztráció kezd már önmagáért való tény lenni. A költségvetést nem fogadta el. Bálint György (a mezőgazdasági kamara küldöttje) a karteltörvényt sürgette, mert a kartelek megelői a mezőgazdaságnak. A védővámjaink lehetetlenül rosszak. Követelte, hogy a kormány szüntesse meg minden vonalon a fölösleges kiadásokat és kezdje meg a legszigorúbb takarékoskodást. A kultuszminiszter gondoskodjék arról, hogy a szegény iskolásgyermekeket ingyenes tankönyvvel lássák el. A költségvetést elfogadta. Szily Kálmán (a Műegyetem küldöttje) hangoztattam,hogy: a kultusztárca költségvetésének emelkedése nem kifogásolható, sőt aránylag csekély. Amikor gazdasági téren minden elveszett, kulturális téren kell ezt pótolni. Szembeszállt azokkal, akik azt hangoztatják, hogy Magyarországon túl sok a négy egyetem. Helytelen volna, ha az egyetemek csak annyi diplomát adnának ki, amennyire szükség van. Hol maradna akkor a verseny, hol maradna a tehetségek természetes kiválasztódása. Ezután beszédét félbeszakította és az elnök szünetet rendelt el. A szünet után Szily folytatta beszédét és a tihanyi Halbiológiai Intézet fölállításának „szükségességét" próbálta bizonyítgatni. Sürgette a budapesti műegyetem fejlesztését és a köztisztviselők anyagi helyzetének javítását. . Buday Béla (a mérnöki kamara küldötte) a mérnöki rendtartás problémáiról beszélt. — Körmendy Mátyás (a vidéki kereskedelmi és iparkamarák küldötte) a kézműiparosok sérelmeinek orvoslását kérte. Sokalta (!) a társadalombiztosítás terheit. — Bittner János (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara küldötte) az ipartestületi reform végrehajtását kívánta. Soós Károly tábornok (kinevezett tag) azt fejtegette, hogy gondoskodni kell arra az esetre, ha az országot megtámadná valamely külhatalom. A honvédség létszámát a trianoni szerződésben meghatározott nívóra kell emelni. De ki kell tenyészteni az egész országban a katonai szellemet (!) és vissza kell szerezni az általános védkötelezettséghez való jogot! A javaslatot valamennyien elfogadták. Ezzel a felsőház költségvetési vitája véget ért. Majd Wekerle pénzügyminiszter válaszolt az elhangzott felszólalásokra. Teleszky, de más felszólalók is sötét színben tüntették föl a gazdasági viszonyokat. Holott — mondta Wekerle — nem is olyan sötét a helyzet... Székács bírálatával szemben utalt arra, hogy a kormány a közterheket egyelőre nem kívánja emelni, ellenben növelni a teherviselőképességet. Elismételte a képviselőházban mondott expozéját és ismertette az eddig tett gazdasági intézkedéseket. Az adóengedményeknél „nem lehet folytatni az eddigi tempót" (?). Az elhangzott felszólalásokban nem volt olyan tanács, amelyet a kormány követhetne. Teleszky szerint az egész gazdasági politika elhibázott és két-három évig meg kell állapodni egy meghatározott költségvetésnél. A kormány a költségvetés kereteit nem óhajtja emelni, de a mostani költségvetés lerögzítéséről nem lehet szó, mert egy ilyen megkötöttség beleütköznék a parlament költségvetési jogába. A mostani költségvetés valóban emelkedéseket mutat. De Teleszky is „csak" 21 millió pengő kiadást kifogásolt. Képtelenség, hogy amikor újabb és újabb követeléseket támasztanak a fölszólalók, a közterhek csökkentessenek! (Zaj. — Teleszky 6 BEI Bőrön zetták csak 1929 július hó 6-ig kaphatók reklámárainkért 2.20 Szfraeacikazetta farámás, 27 cm. Kazettta Q 8 Vulkánfibr sarokkal, 20 cm. . P Haseetáa q Kí| 8 Vulkánfibr sarokkal, 27 cm. . P «Jetit? Kézibőründ 7 m 8 Vulkánfibr sarokkal, 50 cm. . P á*á£U Cosai»eefl»fóriSn«I Q 8 Vulkánfibr sarokkal, 60 cm. . P 9« " Conpiee-beírttnd ffl ka 8 Vulkánfibr sarokkal, 75 cm. . P littul WIS, Rákóczi Pul 4 2