Népszava, 1940. március (68. évfolyam, 49–72. sz.)

1940-03-12 / 58. szám

6. oldal 'Életuntak Vasárnap' délelőtt a Lánchíd budai hídfőjénél egy fiatal leány vetette magát, a zajló Dunába. A járókelők közül valaki egy közelben lévő csónakba ugrott és sikerült is megmentenie a jégtáblák között fuldokló nőt. S­arbraszállva az ismeretlen életmentő rendőrért ment, azután nyomtalanul el­tönt. A rendőrség megállapította, hogy az öngyilkost Kocsis Gizellának híívják és végzetes elhatározásának az oka szerelmi bánat. Széch­y Hedvig budapesti színésznő megmérgezte magát Pitkies János szom­bathelyi ügyvéd lakásán. Eszméletlen állapotban szállították a közkórházba. Csepelen a Tompa ucca 10. számú ház alatt eszméletlen férfit találtak. Meg­állapították, hogy sósavval mérgezte meg magát. Pestszentlőrincen, az állami lakótele­pen megmérgezte magát a 20 esztendős Molnár Livia. Vasárnap este a Lövőház uccában egy ház második emeletéről levetette magát Szolcsányi Ilona 20 éves magántiszt­viselőnő. Életveszélyes sérülésekkel a Stókus-kórházba szállították. A leány szerelmi bánat miatt akart meghalni. Vasárnap este a Keszeg-étteremben ismeretlen méreggel megmérgezte magát Radnay László 37 éves seregélyesi gazda. Meghalt. Búcsúlevelében meg­írja, hogy idegei fölmondták a szolgála­tot és kérte a rendőrséget, hogy ne bon­colják föl. Palkó János 52 éves segédmunkás va­sárnap délelőtt a Szőlő utca 78. számú házban lévő lakásán fölakasztotta ma­gát, öngyilkosságának oka ismeretlen. Amire a­ mentőket értesítették, a sze­rencsétlen ember már­ meghalt. ­ Hétköznapi jelenet Szemüveges, törődött anyóka baktat föl az emeletre. Fiatalos bóbitája furcsa ellentétben van arcának keserű ráncai­val. A megfáradt emberek görnyedt testtartásával lépeget. Egyenként győzi le a lépcsőfokok meredélyét... De alig ér ki a nyílt folyosóra, ame­lyet ráérő háziasszonyok pillantásai se­pernek időnként végig, magatartása egy csapásra megváltozik. Szaporábban lép­del, erővel fiatalosra egyenesíti derekát, így ér sorsdöntő bírálója, esetleg mun­káltatója elé. Bizalmatlanul nézegetik. „Hány éves?" Mindig ez az első kérdés, megszokta már. Ahogy megszokta a folytatást is: „Miért nem kér segélyt az elöljárósá­gon­? Nehéz már 61 évvel a cseléd­munka. Majd meglátjuk, jöjjön, vissza holnap." S másnap már egy fiatalabb fogadja: „A hely már be van töltve" s becsukja az orra előtt az ajtót. Vagy hirtelen beszélni kezd: „Az elöl­járóságon azt mondták, még tud dol­gozni. Tud is bizony. Rendesebben, mint sok fiatal, akinek csak a mulatságon jár az esze. Vikszelni, súrolni, mosni, vasal­ni,­­ tud ő mindent. Gyorsan beszél. Sietős, torlódó mondataival is éreztetni akarja, hogy még milyen friss, életerős — de közben láthatóvá válnak fogatlan ajkai. ,,Jöjjön holnap, majd meglátjuk" — fejeződik be a próbatétel néhány szo­rongó perce. Az anyóka újra a folyosón. Futva igyekszik a lépcsőház felé. Időnként lopva hátrapislog, látják-e várjon, tiul ö­nnég futni is. S a lépcsőn újra baktat nehézkesen. A nagy megerőltetéstől fáradtan liheg s környezteti álldogál minden pihenőnél. .. Ehelyütt is kérjük: szerezzen új olvasókat, új előfizetőket a NÉPSZAVÁNAK NÉPSZAVA sm 1940 március 12. kedd­ Fázik a tengernagy . A sarki fehér világban komoly, sötét, foltként, zömöken és elszántan áll a hajó, orrán fekete tábla, nevével: Bear. Medve, tömörtestű, esős és bátor, nem ijed meg a sarki éjszaka döbbeneteitől, akaratosan­­törtet, csörtet előre a jég fehér erdejé­ben, medve, igazi med­ve, méltó a nevére Byrd tengernagy ha­jója. Szakállas férfiak ál­lnak, a hajó fedélzetén hosszúszőrű bun­dákba burkoltan, utódai a vakmerő vikingeknek és minden idők kalandos ha­jósnépének, emberek,­ akik nekivágtak az ismeret­lennek, hogy felkutassák. De nem a kaland, ösztöne hajtja őket, nem is a régiek bát­ran naiv tudatlansága, nem a szelek kényére és a sors szessé­g­igére bízzák magukat, hanem a tudomány mérhetetlen fegyver­tárával ostromolják meg a jégsziklák bevehetetlennek tűnő várát. Tudósok ők, nem kalandor hajósok, a földrajz és csillagászat, a természettudomány és technika avatott ismerői, nemcsak szí­vük, rettenthetetlen bátorságuk hajtotta őket­ erre az útra, hanem a tudásuk, a szakember kiapadhatatlan szomjúsága az új tu­dásra, a tudás teljességére. Fázik a tengernagy hajója hídján, fáznak a munkatársai is, mert metsző és fagyasztó a sarkvidék hidege. Áldozatot vállal­tak ők a tudományért, mert tudják, hogy a tudásért áldozatot kell vállalni. Mentek ők minden hazug romantikától, a kalandos gyermekkönyvek sarkutazóinak mesés messzivágyásától, ők akarnak és tudnak, akarattal és tudással törekszenek céljuk felé. Nem zengő hírt akarnak a világba szétröppenteni: „elértük a sarkot, letiportuk a rejtelmes, titokzatos pont szűz fehér havát". Mérni akarnak, műszerek fölé hajolva melengetik dermedt ke­züket, térképet rajzolnak és apró, sűrű betűkkel írják megfigye­léseiket a naplóba. Nem romantikus hősök ők, hanem tudósok. Mert a világban nem mindenütt a lelkesedés és költői elkép­zelés mozgatja az emberek szívét és kezét. Az élet nagy terüle­tein már győzött a tudás a misztikus hangulatok embere fölött. A tengernagy fontosabbnak tartja egy hegylánc g­örbületének pontos fölmérését, mint a diadalmas szikratáviratot. Fázik a tengernagy, mert ember ő és nem írja költői hazug­sággal a hajónaplóba, hogy: „nem érezzük a hideget, fűt a lelke­sedés tüze", nem írja ezt, mert ez nem igaz és ő pedig azért uta­zott a távoli jégsivatagba, hogy az igazat keresse. Sokan sokszor példát vehetnének a tengernagyról, aki mér és rajzol, el­felejt hősi pózban a Déli sarkra kiállni a fotografáló­gép lencséje elé, mert le kell olvasni a műszerek számlapján a mutató állását, elfelejt diadalmaskodni és elfelejt szerepelni, a tudás éhségében, a munka hevült forróságában sokszor talán elfelejt még — fázni is. * —sj Esztergályosok és gépmunkások között Egyik vasárnap esztergályosok és gépmunkások társaságában voltam. A vasmunkásság első soraiban ha­ladnak. Szakképzettségük, tudásuk alapos. Érett, megfontolt férfiakkal be­szélgetek. Hangjuk, gondolkozásuk a valóságfölismerésen alapszik. Keserű megjegyzésekre fakadnak; a drágasággal szemben, az asszo­nyok küzdelmeit panaszolják. Mik szó esik az olyan szomorúan idő­szerű lakáskérdésről is. Nem sirán­koznak, tárgyilagosak, a vasnak és acélnak emberei ők, akik az ellen­álló anyag formálása, alakítása közben rájöhettek arra, hogy sorsu­kat a cselekedet fogja eldönteni. Készek is rá, hogy cselekedjenek. Megható, milyen harmónia fejlő­dött ki az öregek és a fiatalok kö­zött. Ez azonban szocialista mun­kások között természetes is. Az ifjúmunkásmozgalom itt igen élénk. Könyvtáruk van, előadásokat hall­gatnak és kulturális oktatásban részesülnek, mert manapság külö­nösen képzett, értelmes és határo­zott munkásnemzedékre van szük­ség. * Beszélgettünk Karácsony Sándor titkárral az esztergályosok és gép­munkások időszerű kérdéseiről. — A mai, erősen racionalizált és fo­kozott iramú termelést nehéz lesz a normális keretekbe visszahelyezni — mondta Karácsony. — Az egyolda­lúan kiképzett munkások, akik egyik napról a másikra kicserélhetők, igen egészségtelen állapotot teremtenek szakmánkban. Nagy veszélyt jelente­nek a felduzzasztott munkáslétszám következtében Budapestre került vi­déki munkások. Ezek a szervezetlen és politikailag fejletlen tömegek kez­detleges életigényeikkel rontják az öntudatos, szakmailag elsőrendű mun­kások bérét és szociális helyzetét. —­ Elsőrendű a­­tanonckérdés is. Évente körülbelül négyszáz esztergá­lyos tanoncot foglalkoztatnak a gyár A Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. folyó hó 11-én tartotta meg Szendy Károly, Budapest székesfőváros polgármestere elnöklete alatt 1939. üzletévi rendes közgyűlését. A köz­gyűlés­i takarékpénztár nagy­arányú fejlődéséről beszámoló igaz­atósági jelentés elfogadása után egyhangúlag hozzájárult az igaz­gatóság összes­­javaslataihoz és­ el­határozta, hogy a kimutatott 956.756 pengő 29 fillér tiszta nyere­ségből folyó hó 12-től kezdődőleg részvényenként 1.50 pengő osztalé­kot fizet. 100.000.A pengőt a takarék­pénztár Elismert Nyugdíjpénztárá­nak juttat , a fennmaradó részt a tartalékalaphoz csatolja. Ezzel a rendes tartalékalap 1.800.000.-- pen­gő fölé emelkedik. A közgyűlés ezután vitéz Füredy Lajost, dr dabasi Halász Lajost, dr Lovászy Mártont, Munkácsy Gyu­lát és Sebő Bélát a felügyelőbizott­ság tagjaivá választotta. A napirend során dr Body László, Budapest székesfőváros alpolgár­mester© a székesfőváros közönsége nevében hálás köszönetét és elisme­rését fejezte ki az intézet vezető­ségének és egész tisztikarának az elért kiváló eredményekért. (X) rakb­an, üzemekben. Ah­ol szervezett munkások dolgoznak, ott a segédek és tanoncok együttműködése harmo­nikus és a tanoncok számára alkalom nyílik­­a tanulásra. Ez azért fokozot­tan jelentős, mert sokhelyü­tt a tanon­cok tanulási­­ lehetősége a semmivel egyenlő. A mi Ujainkról azonban gon­doskodni kívánunk. V­. esztergályosok számára kitűnő eredményű menetszá­mítási tanfolyamot rendeztünk. Ezt a közeljövőben megismételjük. Szóba kerültek a tennivalók is.­­ A szövetség több irányban foly­tat küzdelmet. Főköveteléseinket há­rom pontba foglalhatjuk. 1. Kíván­juk a kollektív szerződéses viszony be­vezetését. Ez az állapot a kollektív biztonságot jelentené. 2. Lehetővé kell tenni az üzemi választmányok törvé­nyesítését. Ilyen módon a munkásság érdekképviselete közvetlenül megvéd­hetné a munkások jogait. 3. Állami munka­nélküli segélyt kérünk az arra rászorulóknak. — Egyébként szociálpolitikai küzdel­münket jellemzi az öregségi korhatár leszállítása, az öregségi járadék be­vezetése és a magasabb betegsegély iránti követelések. — A szövetség sikerei közé sorol­ható, hogy a szabadságra utazó mun­kások vasúti kedvezményben részesül­nek. A minimális munkabérrel kapcso­latban a következő tájékoztatást kaptam: — Nagyon rossz híre van ennek a legkisebb munkabér-rendszernek. Ne­künk kollektív szerződésre van szük­ségünk és nem olyan minimális bérre, amelyet a munkáltatók mindenütt maximálisnak is tekintenek. Idetartozik a munkabér kérdése. Szóljunk erről is. — 1932-ben 89 filér volt az esztergá­lyos átlagos órabére. Ma 1,09 fillér. Ez látszólagos javulást mutat. Azonban ha figyelembe vesszük az élet nagyfokú drágulását, a felfokozott teljesítmény és minőség iránti kívánalmakat, akkor­­már nem­ ítélhetünk kedvezően a helyzet felől. OLVASD A NÉPSZAVÁT ÉS SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET — Legutóbbi béremelés iránti kérel­münket azzal utasították el, hogy semmi sem drágult oly mértékben, hogy indokolttá tenné a béremelést. Ez az elutasítás nem foglalja éppen­séggel magában a teljes igazságot. , A látogatás tanulságai biztatóak,, bár az esztergályos- és gépmunkás­tömegeknek még sok nehézséget kell leküzdeniük. Elsősorban az öntudat színvonalára kell emelni az újon­nan bekapcsolt, főleg vidékről­­érke­zett munkásokat. Feladatnak ez nem js, kevés! — ! — Ke­dvezmény­es szín­h­ázjeg­yek az Andrássy Színházba Belvárosi Színházba Erzsébetvárosi Színházba Fővárosi Operettszínházba Józsefvárosi Színházba Kamara Varietébe Komédia Orfeumba Pesti Színházba Royal Színházba Városi Színházba Vígszínházba Kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztáraink­nál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-293 és Conti ucca 4. .Tel.: 130-330. 31. 32

Next