Népszava, 1940. április (68. évfolyam, 73–97. sz.)

1940-04-02 / 73. szám

2. oldal szíti azt, amire negatív irányban a németnyelvű félhivatalos már cáfoló cikkében utalt. Azt mondja ugyanis Teleki ebben a lapunk belsejében bőveb­ben közölt nyilatkozatában: „a pillanatnyi békét fenntartjuk, mert sok mindenféle okból káros volna az európai konfliktust ki­terjeszteni. Ez Európa országai­nak ma­ közös érdeke. A végleges béke tekintetében viszont minden, az európai életközösségben kivá­lást érző nemzetnek olyan békére kell törekednie, amely megszün­teti az igazságtalanságokat és le­hetővé teszi az európai népek fenntartás nélküli békés együttélé­sét.." A továbbiakban azután a miniszterelnök utal arra, hogy e súlyos időkben is sokan vannak, akik úgy nézik az események per­gését, mintha az élet mozijában ülnének, holott a mai felelősség­teljes időkben mindenkinek el kell telve lennie a kötelességér­zettől. „Az eseményeket —mondja Teleki — nem pillanatnyi érté­kükben, hanem annak a nagy ren­dezésnek szempontjából kell meg­ítélnünk, amellyel állandó békét, virágzó fejlődésre való lehetősé­get kívánunk a nemzetnek terem­­teni." Való igaz, hogy ma a minden­napi gondokon túl a holnapért való felelősséget is teljes mérték­ben át kell érezniük, természete­sen elsősorban azoknak, akik ma intézői a magyar sorsnak. Való­ban ma a kormánytényezőknek minden elhatározásuknál nem­csak arra kell gondolniuk, hogyan szolgálják ezzel a pillanatnyi szükségletet, de nagyon gondolniuk kell arra is, hogy mindaz, amit ma itt hivatalosan mondanak, tesznek, intéznek és törvénybe­iktatnak, hogyan esik majd latba akkor, amikor a háborút lezáró béke nagy, az egész világ embe­riségére sorsdöntő kérdései dől­nek el. Ha majd akkor igazán ér­vényesíteni kívánják az elmúlt háborút lezáró békék szomorú tanulságait és igazán tartós bé­két akarnak megalapozni, akkor kétségtelenül nagyon szemügyre veszik majd, hogy mi történt az egyes országokban különösen az előző békék súlyos eltévelyedései óta és ami történt, az hogyan ítélendő meg, hogyan értékelendő egyetemes európai szemszögből. Teleki miniszterelnök Rómából hazatérve kijelentette azt is, hogy ,,Magyarország céljait mindig Európa egyetemes érdekeinek szem előtt tartásával igyekszik elérni". Ezt valóban nem lehet elégszer hangsúlyozni. És ha a felelős tényezők a jövő szempont­jából jó munkát akarnak végezni, úgy minden cselekedetükkel mi­nél meggyőzőbben, minél átütőbb erővel kell a miniszterelnöknek ezt a kijelentését alátámasztaniuk. A pillanatnyi szükségletet ki­elégíteni, hogy az ország értékei az elkövetkezendő nagy ítéletig veszendőbe ne menjenek, közben pedig meggyőző cselekedetekkel bizonyítani, hogy a magyar nem­zet már európaiságánál és igaz­ságé­rzeténél fogva is joggal elvár­hatja, hogy az európai nagy ren­dezésnél neki igazságot szolgál­tassanak, ez ma a legelsőrendűbb kötelességük a magyar kormány­tényezőknek. ­ (Folytatás az 7. oldalról) nehezítik Roosevelt helyzetét a vá­lasztásokon. Amerikában a leleple­zéseket Welles küldetése ered­ményének ellensúlyozására szánt propagandának tekintik. Bullitt párizsi amerikai nagykövet kere­ken cáfolja a neki tulajdonított kijelentéseket. Ugyanezt teszi Po­tocki, a washingtoni lengyel nagy­követ is. A diplomáciának és a sajtoltak viharzásába pedig­ beledörög­ a leg­újabb esemény: a nyugati fron­ton a jelen háborúban még nem észlelt erős tüzérségi tevékenység indult meg. A jelentések erről úgy beszélnek, hogy fölmerül a kérdés: váljon a szavak és betűk háborúját nem követi-e máris a fegyverek háborúja. NÉPSZAVA 1940 április 7. vasárnap Rendkívül fontos nyilatkozatot várnak Reynaudtól (Párizs, április 1. — „N. S. T.") A francia kormány a legfelső hadi­tanács múltbeli határozatai után most minden figyelmét a diplomá­ciai kérdéseknek szenteli. Paul Reynaud miniszterelnök Párizsba kére­tte F­ra­ncia­orszá­g v­al­am­en­n­y­i fontosabb európai diplomatáját. A diplomaták közül főleg Franç­ois - Poncet római francia nagykövetre vár nagy sz­erep a további tárgyalások során. François-Poncet már úton van Pa­rizs felé, ahol hosszabb időt tölt majd és részt vesz Paul Reynaud miniszterelnök további terveinek kidolgozásában. Párizsban tartóz­kodik már napok óta Corbin lon­doni francia nagykövet is és szin­tén állandó megbeszéléseket folytat Paul Reynaud-val. Kedden újra összeül a francia képviselői ház , a „Le Jour" úgy tudja, hogy még ezen a héten tit­kos bizottságot küldenek ki Rey­naud miniszterelnök jelentés­ének meghallgatására a diplomáciai és katonai helyzetről. Reynaud, hír szerint, rendkí­vül fontos nyilatkozatra készül , azt hiszi, hogy küszöbönálló be­jelentései biztosítják majd szám­ára a francia parlament túlnyomó több­ségét. (Párizs, április 1. — Havas.) Reynaud miniszterelnök Bargeton biriisszeli ée Francois Poncet római francia nagykövettel folytatott megbeszélése logikus következmé­nye a képviselőház és a szenátus határozatainak, amelyekben az ak­tívabb hadviselésre vonatkozó óhaj­nak adtak kifejezést. Ezek a meg­beszélések egyúttal logikus követ­kezményei a Londonban tartott szövetségközi­leg fő tanács ülésének is. A francia és az angol kormány nagy vonalakban megállapította a politikai cselekvés irányvonalát. Most arról van szó, hogy milyen ele­mekkel volna lehetséges ennek cselekvő politikának a megvaló­sítása. Ebből a célból rendeli magához Reynaud miniszterelnök egymás­után a francia külképviseletk veze­tőit. („M. T. I.") Francia államtanács (Párizs, április 1. — Havas.) A francia államtanács Leb­run elnök elnöklete alatt hétfőn délelőtt ösz­szeült. Reynaud miniszterelnök be­számolt­ a külpolitikai helyzetről és ismertette a legfelső haditanács március 28-i londoni ülésének hatá­rozatait. A minisztertanács foglal­kozott azokkal az intézkedésekkel is, amelyeket a kormány az ország belsejében kifejtett kommunista és nemzeti szocialista üzelmek ellen hozott, illetve tanulmány tárgyává tett. („M. T. L"J. Nagymértékben megszigorítják a tengeri zárlatot (London, április 1. — „M. T. I.") Hétfőn több lapban, hírek jelentek meg, amelyek szerint a szövets­éges hatalmak Németország ostromzá­rát rövidesen szélesebb alapokra fektetik. A Reuter-iroda diplomá­ciai szerkesztőjének értesülése sze­rint ezek a jelentések, ha arra cé­loznak, hogy Anglia semleges vi­zekre nyomul be, ezeken a vizeken őrszolgálatot állít fel vagy ehhez hasonló bármiféle túlzott vagy tör­vénytelen vállalkozásba bocsátko­zik, a leghatározottabban megcáfol­hatók. Lehetséges, hogy hamarosan nagymértékben megszigorítják az ostromzárat, az idevonatkozó részletes tervezetek azonban a szövetséges kormányok vagy a főhaditanács tulajdonában van­nak s ezek még nem hozták nyilvánosságra a terveket. Ami Chamberlain keddi alsóházi nyilatkozatát illeti, előre is meg­állapítható, hogy a nyilatkozattól szenzációs bejelentések nem várha­tók. Angol gazdasági megbeszélések Jugoszláviával és Romániával (London, április 1. — Reuter.) Az angol kormány nevében Frederic Leith Ross hétfőn előzetes meg­beszélést folytatott a jugoszláv nemzeti bank alelnökével és Jugo­szlávia londoni követével. Az angol kormány Belgrádban tájékozódik oly megállapodás lehetősége iránt, amely rendezné a két állam között fennálló kereskedelmi forgalmat a háború tartamára. Jugoszlávia egy­­részt a fizetési módozatok meg­könnyítését kívánja, másrészt meg­állapítja, hogy a szövetségesek dugáruellenőrzése súlyos helyzetbe hozza az országot nyersanyagszük­ségleteinek beszerzése tekintetében. Mindkét részről megvan a haj­landóság a méltányos megol­dásra. Egy román gazdasági bizottság közeli látogatása Londonban és a balkáni angol érdekeltségek veze­tőinek összejövetele külső megnyilatkozása annak az erőteljes offenzívának, amelyet Anglia indított Délkelet-Európában. („M. T. I.") Nem kértek engedélyt szabad átvonulásra a Dardanellákon (London, április 1. — Havas.)' Hivatalosan cáfolják azokat a hí­reszteléseket, amelyek szerint a szövetségesek a török kormánytól a tengerszorosokon való szabad át­haladást kértek volna hajóik szá­mára. (,­M. T. L") Salter lesz Gilmour utódja (London, április 1. — „M. T. I.")' A hétfői lapok úgy tudják, hogy Sir John Gilmournak, a kereske­delmi hajózás váratlanul elhunyt miniszterének utóda Sir Arthur Salter lesz. A meghódított területek bekebelezése a legfelső tanács előtt (Moszkva, április 1. — Havas.) A Szovjet-Unió főtanácsa egyhan­gúlag elfogadta Zsdanov javasla­tát, hogy a volt autonóm katoniai köztár­saságból és a szovjet-fin­­n béke­szerződés értelmében átcsatolt területekből megalakítsál­ a 12. szövetséges köztársaságod. Ehhez hozzátartozik az egész Ka­rél­iai félsziget Viipuri városává,­, a Ladoga tó balpartja Sortavara és Suorju­rvi városokkal, északon pe­dig Kuolajärvi. („M. T. I.") A finnországi háború alatt állandóan folytak a béketárgyalások Moszkva és Helsinki között (Stockholm, április 1. — Svéd távirati iroda.) A svéd országgyű­lésen Günther külügyminiszter kor­mánynyilatkozatot olvasott föl, amely igen érde­kes részleteket kö­zöl az orosz-finn háborút kísérő diplomáciai tárgyalásokról. Günther hangsúlyozta, hogy a svéd kormány az egész háború folyamán ellene szegült annak, hogy külföldi had­seregek vonuljanak át az ország területén. Ezután közölte, hogy Svédország a finnek felkérésére 1939 december 2-án, tehát a há­ború harmadik napján közölte az első finn békeajánlatot Moszkvával. December folyamán állandóan foly­tak ebben az ügyben orosz-svéd tárgyalások. Az orosz kormány január 29-én­­mutatkozott először hajlandónak arra, hogy a Ryti­ Tanner-kor­mánnyal a békéről tárgyaljon. Finnország a svédek közvetítésével február 2-án válaszolt erre, a stockholmi orosz követ pedig feb­ruár 5-én közölte, hogy Moszkva nem fogadja el a finnektől felaján­lott területi engedményt. (Ezután, február 6-án indult meg a karéliai földszoroson a szovjetorosz offen­zíva. — A szer­­.) Molotov ezután február 20-án közölte a moszk­vai svéd követtel azokat a­z orosz békefeltételeket, amelyek alapján később meg­ is kötötték a békét. A finn kormány ezeket március 6-án elfogadta. A svéd külügyminiszter március 8-án hangsúlyozta az angol és fran­cia követek előtt, hogy egyetlen egyszer sem állottak összeköttetés­­ben Németországgal és hogy Finn­országra semmiféle nyomást nem gyakoroltak. Baladier március 2-án személyes üzenetet küldött a svéd királynak, amelyben bejelentette, hogy a szövetségesek expedíciós hadereje Svédországon óhajt átvo­nulni. A svéd király nemleges vá­laszt adott erre az üzenetre. Már­cius 32-én az angol követ megjelent a svéd külügyminisztériumban és a finn kormány kérésére hivat­kozva, átvonulási jogot kért az angol-francia expedíciós haderő számára. Ugyanilyen lépést tett az angol követ Oslóban is, Tan­ner finn külügyminiszter vi­szont nyomatékosan kijelen­tette, hogy Finnország nem in­tézett segélykérést a nyugati hatalmakhoz. Március 12-én azonban létrejött ez, béke Finnország és Oroszország között. (.31. T. I.") — A Magyar Újságkiadó Tisztviselők Nyugdíjintézete hétfőn este tartotta 50. évi rendes közgyűlését Berkes Ró­bert elnökletével. Az évi jelentés ismer­tetése és a zárószámadások elfogadás­a után a közgyűlés megválasztotta. #1 tisztikarát.. Az elhunyt Sümegi Vilmos örökébe elnökké Baranyay Lajos pápai prelátust, az Országos Sajtótanács el­nökét választották meg. Társelnök Ber­ken Róbert, a KSV ügyvezető igazga­tója lett. Heves bőrviszketésnél és csalán­kiütésnél a gyomor és a béltraktus reggel felkeléskor egy emiatt ter­mészetes „Ferenc József" keserű­vízzel feltétlenül kitisztítandó. Kér­dezze meg orvosát! (X)

Next