Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)

1943-05-13 / 107. szám

2. oldal műveletekben az igazságnak inkább megfelelne 10:1 arányszám az angolok és amerikaiak javára. Azzal az állítással kapcsolatban, hogy ebben az amerikai hadjáratban a tökéletesség csúcspontját érték el a földi és légierők együttműködése terén, német részről utalnak a norvégiai, a lengyelországi, a krétai hadjáratokra, amelyekben német részről a két fegyvernem olyan együttműködését érték el, amely egyszerűen tökéletesnek mondható. Azok a számok, amelyeket Attlee a brit csapatok veszteségeiről közölt, semikép sem adnak pontos képet — állapítjákmeg német részről. Attlee ugyanis azzal a fogással élt, hogy csak a legutóbbi harcok veszteségeit, közölte és óvakodott attól, hogy ismertesse az északafrikai harcok kezdete óta szenvedett egész veszteséget, amely a tengelyhatalmak kemény csapásai következtében szokatlanul nagynak mondható. Ha Attlee végül azt állítja, hogy a tengely csapatoknak kevés kilátásuk van a megmenekülésre, német katonai részről nyomatékkal hangsúlyozzák, hogy sem német, sem az olasz csapatoknak nincs ilyen szándékuk. A tengely csapatok Észak-Afrikában az utolsó töltényig fognak küzdeni. Ismételten utalnak arra, hogy a harcok még általában nem érnek véget. A legújabb rádiójelentések szerint Bizertától délkeletre még sok német harccsoport áll érintkezésben az ellenséggel és leköti azt. Tunisztól délkeletre is a tengelycsapatok továbbra is SZÍVÓS ellenállást tanúsítanak az angolok és amerikaiak nagy túlerejével szemben. A tengely csapatai — állapítják meg Berlinben — az ellenségnek időben, emberben és anyagban olyan veszteségeket okoztak, amelyek nemcsak számbelileg jutnak kifejezésre, hanem éreztetni fogják hatásukat a háború folyására az európai és csendesóceáni térségben. Ha Anglia és Amerika Szovjet Oroszország támogatására most inváziót, kísérelne meg, akkor német felfogás szerint ismét szárazföldi hatalom kerülne szembe szárazföldi hatalommal, ellentétben a tunéziai harctérrel, ahol az angol és amerikai tengeri hatalmak küzdöttek a két szárazföldi hatalom, Olaszország és Németország ellen. Ebben szembekerülésben kétségtelenül a tengelyhatalmak szárazföldi erejének fölénye fog kitűnni. NÉPSZAVA 1943 május 13. csütörtől? Speer birodalmi miniszter, a Todt-szervezet vezetője beszámolt a Führernek az atlanti erődfal építéséről. elalameini állás ellen megkezdték. Rommel vezértábornagy Németországban tartózkodott. Hosszú afrikai tartózkodása olyan súlyos kárt okozott egészségi állapotában, hogy az addig ismét, és ismét elhalasztott orvosi kezelés már nem volt elkerülhető. Az angol támadásról szóló első hírek megérkezése után Rommel — orvosai legnyomatékosabb tanácsa ellenére — az alig megkezdett gyógykezelést nyomban félbeszakította és visszatért, Afrikába. Az angol-amerikai csapatok francia északafrikai partraszállásával a hadseregénél való tartózkodása, amelyet csak átmenetinek terveztek, meghosszabbodó!. Minthogy a tábornagy egészségi állapota egyre rosszabbodott, a Führer — a Duce óhajtásával összhangban — elhatározta, hogy Rommel tábornagynak parancsot ad, hogy a Gabes-állás elérése után haladéktalanul térjen vissza Németországba. Rommel tábornagy 199) március 11-én jelentkezett a Führer főhadiszállásán és ott a Führer a kétéves északafrikai hadjáratban szerzett egyedülálló érdemei elismeréséül átadta neki a vaskereszt lovagkeresztjéhez a kardokkal és briliánsokkal díszített tölgylombot. A „N. S. T." tetuani távirata közli: Itteni jólértesült politikai körökben úgy tudják, hogy hevében nagy támadásukat az a tunisziaiarcok befejezése után amerikai részről Casablancába pánafrikai értekezletet hívnak össze. Jelentette, hogy a Führer részéről s a munkálatok szervezésekor megszabott betonteljesítményt már május 1-én meghaladták. A munkálatok megkezdése óta a havi teljesítmény állandóan emelkedett, márciusban elérték a nyugati erődfal építésének legmagasabb havi színvonalát. Áprilisban további 30%-kal növekedett ez a teljesítmény. Ez a betonmentiyiség háromszor akkora, mint a nyugati erődfal építésének átlagos havi teljesítménye, ha a kiváló eredmény — folytatja a jelentés — elérhető volt, bár itt hiányoztak a nyugati erődfal kedvelő építési feltételei. A nyugati erődítési munkálatok ugyanis még béke idején kezdődtek, mégpedig kizárólag német munkaerő felhasználásával. Ezzel szemben az atlanti fal erődítési művei minden erőt igénybevevő háború közepette folytak, arcvonalterületek és Sok külföldi erő felhasználásával. részletesen foglalfőparancsnoksága A német sajtó közik a véderőnak Kömmel vezértábornagyról szóló közlésével, amely a többi között a követ kezöket mondja el: Amikor az angolok 1942 októbrén megbeszélik Afrika gazdasági feltárásának lehetőségeit. Az értekezlet előkészítené az útját az Afrikai Egyesült Államok amerikai részről fölvetett terve megvalósításának. Ebben a kérdésben már előkészítő megbeszélések folytak Natalban és Washingtonban. A Mondar hírügynökség — amint a „N. S. T." Rómából jelenti — beszámol az első drákói intézkedésekről, amelyeket az angolszászok Tuniszban a nemzeti érzelmű arabok és a Destar - mozgalom legtekintélyesebb vezetői ellen tettek. A jelentés szerint 12 mohamedán hazafit rövid úton agyonlőttek. Sfax és Sousse városokban a Destar - mozgalom többszáz hívét letartóztatták és a déltuniszi Bengardane melletti gyűjtőtáborba vitték. Illetékes német helyről közlik tájékoztatásul. Az angol hírszolgálati iroda jelentése szerint a péntekre virradó éjszaka, amikor az angolok Tunisz város kapui előtt állottak, ott megkezdődött „a hosszú kések éjszakája" és a tengelyhatalmakkal tartó franciák menekülni próbálak a csőcselék üldözése elől. Ezzel kapcsolatban német katonai részről kifejezetten kijelentik, hogy a német csapatok Tunisz városát addig védelmezték, amíg az angol túlerő elől vissza nem vonultak. Egyetlen pillanat sem volt, amikor Tunisz városa ne állott volna a német csapatok vagy nyomban utánuk az angolok parancsnoksága alatt. Ha megerősítést nyerne az az angoljelentés, hogy a francia lakosságot gyilkolták, akkor ez csak az angol csapatok parancsnoksága idejár®vagy az ő tűrésükkel történhetett — hangsúlyozzák német részről teljes határozottsággal. Minden valószínűség amellett szól, hogy a tengelycsapatok távozása után azokat a franciákat, akik a vichyi politikát követve, előmozdították a tengelycsapatok tuniszi partraszállását és ennek megtörténte után a megszállókkal tartottak, a város kiürítése után megtámadták. Arról, hogy e támadásnak mennyi és milyen áldozata van eddig nem érkezett jelentés. A Giraud és De Gaulle csapatainak bevonulása után végrehajtott letartóztatásokról szólnak a következő jelentések: Tuniszi „Bud. Tud."-jelentés közli Az angolszászok az elmúlt napokban 200—300 személyt tartóztattak le, akiket tengelybarát magatartással vádolnak. Tuniszban a gáz- és vízellátás ismét zavartalan. A tuniszi bej hír szerint Sidi Boti Saidban tartózkodik, Giraud tábornok rendeletére a keddi nap folyamán 50 francia fasisztát tartóztattak le. Giraud kijelentette, hogy mindazokat a franciákat letartóztatják, akik a németek segítségére voltak. Itt közöljük a „DNB" amszterdamsi táviratát, amely az angol hírszolgálati irodára hivatkozva jelenti. Eden angol külügyminiszter szerdán az alsóházban közölte, hogy Észak-Afrikában 6s 4000 politikai internáltat szabadon bocsátottak. Hozzátette, hogy mintegy 300 francia és 2000 más nemzetiségű van a gyűjtőtáborban. Más jelentés szerint a, internálótáborokban levők túlnyomó része spanyol, akik Mexikóba való utazásukat várják. Az internálótáborokat, azokon kívül, amelyekben ellenséges foglyokat őriznek, állítólag teljesen feloszlatják. Berlinben föltűnt, hogy a tuniszi beszámolót nem Churchill, hanem Ablee helyettes miniszterelnök tartotta meg az alsóházban — jelentette a „N. S. T." Berlinből és hozzátette: Ennek következtében fölmerült a kérdés: hol tartózkodik Churchill? Erre vonatkozóan azután újra találgatások indultak meg. Londoni svéd tudósítók különböző jelekből arra következtetnek — közölte egy stockholmi jelentés —, hogy Churchill Kairóban tartózkodna, hogy részt vegyen a szövetségesek nagy katonai értekezletén. A szerdán reggel kiadott hivatalos jelentés közölte még, hogy Churchillt útjára katonai és polgári szakítők is elkísérték. Mint a brit hírszolgálati iroda egyik tudósítója jelenti — közli a „DNB" Amszterdamból —, a washingtoni Roosevelt—Churchill-találkozó Roosevelt meghívása következtében valósult meg. Az értekezletet valószínűleg azért tartják meg az Egyesült Államokban, mert Roosevelt irtózik az utazás fáradalmaitól. A Fehér Ház hivatalos közleményt adott ki — jelenti a „Bud. Tud." Washingtonból —, amely szerint Churchill miniszterelnök Washingtonba érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson Roosevelttel. Churchill miniszterelnököt Roosevelt elnök üdvözölte. A miniszterelnököt katonai, tengerészeti és légügyi szakértők kara kíséri. A szakértők között van Beaverbrook Washingtoni tartózkodása alatt Churchill Roosevelt elnök vendégeként a Fehér Házban lakik. Churchill kedden este érkezett Washingtonba. Röviddel érkezése után megkezdődők a tanácskozások, melyekben hír szerint részt vesz Marshal tábornok, az amerikai vezérkar főnöke és King tengernagy, az amerikai haditengerészet vezérkari főnöke. Beavatott körökből származó értesülés szerint a washingtoni tanácskozások során a második front felállításának tervét vitatják meg. A Fehér Ház Churchill látogatásának céljáról semmit sem tett közzé, beavatottak azonban rámutatnak arra, hogy a tanácskozások célja már a résztvevők névsorából is következtethető. Washingtonban azonkívül azt hiszik, hogy ezúttal komolyan megvitatják, a különböző, háború utáni problémákat, is. Amint az egyik angol tudósító az Egyesült Államokból jelenti — közli a ,,N. S. T." londoni távirata —, megbízható jelentéseik szerint a washingtoni értekezlet nem korlátozódik az európai hadiesemények megbeszélésére. Washingtoni jelentés elmondja, hogy Churchillnek és kíséretének Roosevelttel és az amerikai haderő vezetőivel folytatott tanácskozásai a Fehér Házban egész nap zárt ajtók mögött folynak le. Londoni jelentés közli, hogy Sztálint és Csang-Kaj-Seket állandóan tájékoztatják a washingtoni megbeszélések részleteiről és lefolyásáról. A „N. S. T." newyorki távirata közli: Ghurchill elutazásánál ezúttal még az eddiginél is szigorúbb elővigyázatossági rendszabályokat alkalmaztak. Nem közölték a nyilvánossággal, hogy hol lépett a brit miniszterelnök amerikai földre. Útirányáról is csak homályos célzásokat tettek. Annyit közöltek, hogy Churchill London egyik elővárosának állomásán szállt vonatba. A különvonat útját titokban tartották. Churchill repülőgépen szelte át az óceánt. Illetékes német helyről közölt tájékoztatás szerint Churchill Washingtonba érkezése Berlinben egyáltalán nem keltett meglepetést. A jelenlegi helyzetben várható volt ez a találkozás — mondják. A helyzet ugyanis még egyáltalán nem tisztázódott, továbbra is jellemzik ezt a helyzetet a Szatyn hátterében fölmerült és függőben levő politikai kérdések. Washingtonban ezúttal -mondja a tájékoztató — nyilván főleg arról lesz szó, hogy míg egyfelől ki kell elégíteni Sztálinnak ténylegesen már elismert követeléseit, másfelől miképpen hozzák ezt összefüggésbe az angoloknak és amerikaiaknak atlantióceáni egyezményével. Churchill és Roosevelt felfogása szerint, ha sikerülne megfelelő forma megtalálása, ez lehetővé tenné a régóta óhajtott hármasban való megbeszélést Sztálinnal — mondják Berlinben. Úszószigetek az Atlanti óceánon (Washington, május 12. — ,,Aud. Tud.") A Pennsylvania Central Air Lines engedélyt kért a polgári légügyi hivataltól, hogy azonnal a háború befejezése után az Atlanti óceánban úszórepülőtereket létesítsen. Ezek a repülőterek 1300 kilométernyi távolságin lesznek egymástól. Hajóűrtartalmuk 61.000 tonna, merülésük pedig 5,5 méter lesz. A társaság elnöke kijelentette, hogy mindegyik úszórepülőtéren szállót építenek. Az ipses tervek már elkészültek és a szükséges tőke rendelkezésre áll. Mihelyt a társaság megkapja az engedélyt és ismét elegendő acél áll majd rendelkezésre, azonnal hozzáfognak ennek a gigantikus tervnek a megvalósításához, amelyaz elnök szavai szerint elhalványítja Jules Verne minden utópisztikus álmát. — Nem törekszünk kiváltságos helyzetre - mondotta az elnök — és más légiforgalmi társaságoknak is megengedjük az ezeken a repülőtereken való leszállást. ! Olvasd a Népszavát ése szerezz új előfizetőket!