Népszava, 1949. november (77. évfolyam, 254-278. sz.)

1949-11-01 / 254. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!­­9 77. évf. 254. sz. 1949 november 1. kedd NÉPSZAVA Újabb üzemek munkai és ajánlásai Sztálin elvtárs születésnapjára Az Újító Kongresszus határozata Szerkesztőség: Budapest, VII., Miksa­ utca 8 óra 50 fillér Telefon: 224-817, 224-818, 224-819 Megvitatják és ellenőrzik a dolgozók a tervet Az egész világ munkásosztálya készül Sztálin évtárs 70. születés­­napjának megünneplésére. Magyar­­ország dolgozó népe, élén a munkás­­osztállyal, méltóképpen akarja ki­venni részét a világ dolgozói szere­tett vezérének és tanítómes­­terévei ünnepléséből. A magyar munkások jól tudják, hogy Sztálin elvtársnak semmivel sem szerezhetnek nagyobb örömet, mint a béke táborának, az új világot építő harcos erőknek gazdagításával. Ezt a célt viszont ez önmagukért beszélő tettek szolgál­ják, így jutottak a Ganz Villamos­sági gyár dolgozói arra ez elhatá­rozásra, hogy Sztálin elvtárs szüle­tésnapjára idő előtt befejezik a há­roméves tervet, 15 százalékkal eme­lik a termelékenységet, csökkentik a sefejtet és kiter­jesztik, az egyéni versenyt Példájukat követik az üzemek az egész országban. Egyi­kük sem akar lemaradni. Nem eked olyan gyár, vagy üzem Magyar­­országon, amelyben beérnék a sereg­hajtó dicstelen szerepével. Munká­saink és technikai értelmiségünk ki akarnak tenni magukért. Lázas munka folyik e nagy cél­­érdekében az összes üzemekben. Mindenütt azonnal megérezték, hogy a napirenden levő tervismer­tetések, a m­űhelybizottsági válasz­tások és a hároméves terv befejezé­sének kérdésee egyetlen csomó­pontban futnak össze: Sztálin elv­társ tanításainak jellemében, a mi erőnk hozzáadásával is gyarapítani e béke, a szocializmus építésének frontját. Ezt a tényt hangsúlyozza e Szakszervezetek Országos Taná­csa is, amikor a Ganz-gyáriak el­határozásával­­ kapcsolatban meg­állapítja: »A magyar dolgozói nép örökre szivébe zárta Sztálin nevét és most 70. születésnapjára a­­leg­jobbat akarja adni, amit tud: a szo­cializmus építésének meggyorsítá­sát«. Valóban erről van szó, a szocia­lizmus építésének meggyorsításáról. Ennek azonban a mi országunkban döntő előfeltétele a hároméves terv befejezése, tejesítése és túlteljesí­tése. E ténynek ki tul domborodnia a tervértekezleteken. A legtöbb üzemben a dolgozók maguk ügyel­nek erre. Az egyéni versenykihívá­sok százaival és a felajánlások nagy tömegével gondoskodnak a cél megvalósításáról. Ez a szellem ural­kodik mindenütt, ahol a Párt irányí­tásával Lankadatlan szervezőmunka folyik. Miután a dolgozók összessége megértette a hároméves terv sike­res befejezésének fontosságát, az ötéves terv ismertetése megkezdő­dött a legnagyobb üzemeinkben is. A közeli napokban november 2-a és 8-a között a WM, a MÁVAG, a Ganz Vagón, a Ganz Villamossági gyárban, a Diósgyőri Vasgyárban, és egy sor más nagyüzemben na­ponta 4—5 műhelyben folytatják le a tervismertető értekezleteket. Voltaképpen az »ismertetés« szó nem is fejezi ki eléggé a tennivaló lényegét. Valójában a terv meg­beszéléséről, a terv végső kialakí­tásáról van szó. Az üzem dolgozói behatóan megvitatják, javaslataik­kal tökéletesítik, észrevételeikkel gazdagítják a tervet. Nem kétséges, hogy minden sikeresen lebonyolított tervértekez­­let magasabb színvonalra emeli a munka­kedvét. Napfényre kerül a helyes javaslatok, konkrét módosí­tások és hasznevehető ötletek egész sora. Ennek következtében fokozó­dik az üzemi pártszervezetek és üzemi bizottságok öntevékenysége. Az üzemi háromszögek, a műhely, értekezet előadóival együttesen ki­értékelik az eredményeket és a hibákat és az így szerzett tapaszta­latokat felhasználják a későbbi műhelyértekezleteken. Milyen hi­bák elkerülésére kell gondot fordí­tani? Elsősorban kellő időben ké­szüljenek el a részlettervek. Nem szabad előfordulnia olyan eseteknek — mint a Jutagyárban —, ahol a szövőműhely előadója 48 órával az értekezlet előtt még nem ismerte a saját műhelyének részlettervét. Más üzemeinkben idejekorán elő­készítették az értekezletet és a mű­helybizalm­akon kereszt­ül tájé­koztatták a munkásokat az értekez­let napirendjéről. Ott, alvói ezt el­mulasztották, zavarok léptek fel. A Lodenben például 55 perces elő­adás keretében 30 percet a külpoliti­kai helyzettel, 20 percet a beruhá­zással foglalkoztak és csak 5 percet a termelési feladatokkal. Ez teljes­séggel megengedhetetlen módja a tervértekezletek lebonyolításának. Ózdon is csak nagy vonalak­­ban ismertették a tervet s­zeni ugyancsak nesze semmi fogd meg jól-Helyes az, ami az Elzett-gyár­­ban történt. Itt a tervet időben bontották fel és időben hozták a munkásság tudomására. Sikerült is az érdeklődést rendkívüli mér­tékben felkelteniök: a dolgozók teljes létszámban megjelentek az értekezleten, harminc felszólalás, harminc versenykihívás történt és az ismertetett tervet alkotó szel­lemben megbírálták. A tanács­kozást a spontán felajánlások szép számával fejezték be. Mindezek alapján a következő főbb szempontokat kel a tervérte­kezletek lebonyolításánál tekintetbe venni: az előkészítés felvilágosító munkáját ne csak általános politikai szempontok, hanem főleg az üzen konkrét kérdései szerint végezzék. Nem szabad elfeledni, hogy ezúttal még nem a terv beindításán, hanem a terv elkészítésén, a terv helyes­ségének tömegesenőrzésén, a terv megtárgyalásán van a hangsúly. Nagyon lebecsülik a tervértekezle­tők politikai jelentőségét azok, akik negyedórás röpgyűlésen, vagy két, háromezer főből álló tömeggyűlésen akarják a tervet »kivitetni«. Az ilyen szervezőknek fogalmunk sincs a feladat nagyságáról és jellegéről Az egyes üzemrészek tervét külön kell megvitatni, jól felkészült előadó vezetésével. Nagy hiba az, ha a beruházások kérdése elnyomja a termelési tevét Tehát: a tervértekezletek fő­feladata az ötéves terv első évi rész­letének széleskörű megvitatása. Természetesen semmivel sem ki­sebb feladat a hároméves­ terv be­fejezésének ügye, majd a műhely­­bizottsági választások helyes elő­készítése és későbbi ló lebonyolí­tása. Ezek a feladatok szorosan összefüggnek. A magyar dolgozók munkafele rántása, a hároméves terv befejezése és az ötéves terv elő­készítése új lendületet ad a szocia­lista munkaversenyeknek. E verse­nyek eredményei még erősebbé és még gazdagabbá teszik országun­kat. A Sztálin elvtárs iránt érzett hálából és szeretőiből fakadó telje­­sítményeink népünk boldogulását szolgálják — tettekben megnyilvá­nuló kiállást jelentenek a béke és a nemzeti függetlenség ügye, vala­mint a szocializmus építésének programing mellett. A magyar dol­gozók, amikor a legnagyobb lelke­sedéssel sorakoznak fel a világ ösz­­szes dolgozóinak felszabad­tásáért folyó harc irányítója, a lángeszű Sztálin elvtárs mögött, új hazát építenek Magyarországon­ Visinszkij elvtárs szovjet külügy­miniszter az ENSZ politikai bizott­ságának ülésén nagy beszédet mon­dott az úgynevezett »görög kérdés­ről«. Megállapította, hogy az egyeztető bizottság jelentése komoly figyelmet követel, mert olyan lénye­ges kérdésekről van szó, amelyek az egész úgynevezett görög kérdést eldöntik. A balkáni kérdésben ki­küldött különbizottság jelentését szintén komolyan kell elemezni. A szovjet küldöttség az adott esetben abban látja feladatát — mondotta Visinszkij elvtárs —, hogy először is elemezze az egyeztető bizottság és a különbizottság munkáját, érté­kelje azt és megvizsgálja, mennyi­ben támaszkodnak a politikai bizottság elé terjesztett következte­tések és javaslatok azokra az ada­tokra, amelyekre támaszkodniok kellett. Az egyeztetőbizottság jelentéséről szólva Visinszkij elvtárs leszögezte, hogy a bizottság előtt két fontos kérdés ál, amelyek megoldása annyira nagy jelentőségű, hogy az egész görög kérdés megoldásának kulcsa ennek a két kérdésnek a megoldásában rejlik. Az egyik a területi kérdés, a másik pedig a görögországi belső helyzet kérdése. Visinszkij elvtárs emlékeztetett arra, hogy az ENSZ harmadik ülés­szakán a Görögország és északi szomszédai között, kötendő meg­egyezés fő akadálya éppen a határ­kérdés volt. Megcáfolta azokat a vádakat, mintha az ebben a kérdés­ben felmerült akadályok miatt Albániát terhelné a felelősség és rámutatott arra, hogy az athéni kor­­mánynak Albániával és Bulgáriá­val szemben támasztott­­ igényei akadályozzák a kérdés megoldását. Az athéni kormány még 1946-ban azon lovagolt hogy Albánia és Gö­rögország között hadiállapot van, amelyet azzal kell befejezni, hogy Észak-Epiruszt átadják Görög­országnak. Az athéni kormány mód­szere ugyanaz maradt 1949-ben is­­let, amely a valódi függetlenség, a­ valódi területi épség elvével áll kapcsolatban.­­ Világos, hogy ebbe egyetlen önmagát tisztelő állam sem egyez­het bele, önök közül senki sem járna­ el máskép. A probléma lé­nyege az, hogy megszüntessük a nyugtalanságot, a feszültséget, jó szomszédi, békés kapcsolatokat lé­tesítsünk. Ily módon tehát meg kell állapí­tani — és ezt meg kell állapítania mindenkinek —, hogy a megbeszé­lések menete nemcsak Párizsban — amint erről már szó volt —, ha­nem most is, 1949-ben az egyeztető bizottságban is vitathatatlanul bizo­nyítja, hogy a határkérdésben csak azért nem sikerült megegyezni, mert a görög kormány ebben a kér­désben­ nem kíván valódi meg­egyezést. Görögország nem szé­­gyenli nyíltan hangoztatni Albániá­val szemben emelt területi igényét, és ezt az álláspontot az Egyesült Államok és Anglia támogatja, nem is szólva Salvadorról és több más független és félfüggetlen állam­ról. Visziszkij ezután rámutatott arra, hogy McNeil a közgyűlés párizsi ülésszakán nem titkolta, hogy Angliának Görögországban sztratégiai érdekei varrnak. Világos, hogy a görög kormány nem a saját maga érdekében cselekszik, en­nek a kormánynak egész külpoliti­kai vonala az angol-amerikai, kapita­lista monopóliumok engedelmes eszköze. A szovjet külügyminiszter ezután az athéni kormány hódító törekvé­seinek jellemzésére szó szerint idézte Caldarisznak 1946-os szaloniki be­szédét, amelyben a monarcho­­fasiszta politikus északi és déli ter­jeszkedésről beszélt. — Caldarisz tehát, megismétli Hitler vágyálmait —folytatta Vi­­sinszkij. Persze, a legelemibb tár­gyilagosságot és lelkiismeretessé­get is el kell veszteni ahhoz, hogy ilyen tagadhatatlan tények mellett valaki azzal vádolja meg Albániát, hogy Albánia meghiúsítja az egyez­tető bizottság munkáját. Azzal a san salvadori váddal fog­lalkozva, hogy az albán kormány nem akar diplomáciai kapcsolato­kat létesíteni Görögországgal, Vi­­sinszkij megállapította: ezért az athéni kormány felelős, minthogy nem kíván lemondani hódító szán­dékairól Albániával és egyéb szom­szédaival szemben. A Szovjetunió javaslatai lehetővé teszik a „ görög kérdés“ megoldását Visinszkij elvtárs beszéde az ENSZ politikai bizottságában Az USA támogatja a görög fasiszták hódító törekvéseit — Mi egyéb ez — vetette fel a kérdést Visinszkij elvtárs mint idegen terület közvetlen követelése! És nem egyszerű követelés, hanem olyan, amelyet a hadiállapot meg­szüntetése egyetlen feltételének tüntetnek fel, tehát úgy állítják be, hogy nem lehet béke addig, míg Észak-Epiruszt át nem adják Gö­rögországnak. A görög kormánynak ez az ál­láspontja — állapította meg a to­vábbiakban Visinszkij elvtárs — hazug, ami abból is kitűnik, hogy ez a kormány nem tiltakozott a párizsi egyezmény első pontja ellen, amely kimondja, hogy a két állam, Albánia és Görögország nincs hadiállapotban. Caldarisz 1946-ban az Egyesült Államok sze­nátusának határozatára hivatko­zott,­ amely azt ajánlotta, hogy Észak-Epiruszt csatolják Görög­országhoz. Ez tehát azt jelenti, az Egyesült Államok látna­­ezeket a hódító törekvéseket, hogy gatja — íme, tehát igazam van — folytatta Visinszkij —, midőn azt állítom, hogy ezt a vonalat az Egye­sült­ Államok vezetésével és ösz­tönzésével jelölték ki és folytatták. A szovjet külügyminiszter ezután leszögezte­, hogy az egyeztető­bizottságban a megállapodás egyik legfontosabb akadályát az athéni kormány eszeveszett hódító tervei jelentették. Az egyeztetőbizottság valóban nem tudta befejezni mun­káját, minthogy az athéni kormány miniszterelnöke október 18-án adott sajtónyilatkozatában — amelyet a New York Times közölt és amelyet mindeddig nem cáfoltak meg — kijelentette, hogy Görögország semmi módon sem mondhat le Észak-Epiruszra vonatkozó igényei­­ről A Szovjetunió az athéni kormány eszeveszett hódító tervei ellen — Mit ajánl a Szovjetunió? — folytatta Visinszkij elvtárs. — Eléggé egyszerű, világos és béke­­szerető fogalmazást javasol, amely elvágja a területi igények útját. A szovjet kormány azt javasolja - mutatott rá Visinszkij elvtárs —, hogy Albánia és Görögország kor­mánya ismerje el véglegesnek a jelenlegi albán-görög határt, a gö­rög kormány és védelmezői azon­ban éppen ezt nem akarják bevenni a szövegbe. Az egyeztető bizottság két olyan változatot javasol, ame­lyek lényegében az athéni kormány régi állásfoglalásának rosszul álcá­zott formáját jelentik. A görög kor­mány nem akar beleegyezni abba, hogy a szövegbe bevegyék: a fenn­álló határ végleges. Ez az első vál­tozat alapgondolata. A második vál­tozat azt mondja, hogy Görög­ország hajlandó lemondani a határ megváltoztatása céljából alkalma­zandó erőszakról. — Mi azonban azt mondjuk —­ folytatta Visinszkij elvtárs — mond­janak le szándékukról, hogy a ha­tárt megváltoztassák. Éppen ez az azonban, amit nem akarnak. Cohen nem akarja ezt mondani és McNeil — És nincs azon semmi meglepő, tisztelt salvadori küldött úr — mondotta Visinszkij, hogy a Szov­jetünk Albánia védelmében síkra száll. A Szovjetunió továbbra is vé­­delmezni fogja Albániát, ha Albá­niának igaza van. Védelmezni fog bármely kisállamot, melyet szom­szédai, erősebb államok kívánságát teljesítve, megsértenek. A Szovjet­unió minden ilyen is hasonló eset­ben tiltakozni fog az igazságtalan­ság ellen a megsértett állam vé­delmében, bárhogy is próbálják ellenségei és rosszakarói rágalmazó módon feltüntetni álláspontját. Visinszkij elvtárs kiemelte, hogy mivel Görögország nem a saját akaratát teljesíti, hanem az akara­tát irányító amerikai uralkodó­­kör­ökét, a felelősség az egész kér­désben az Egyesült Államokra és Angliára hárul. Az Egyesült Álla­mok a főszervezője mindannak a zűrzavarnak és kalandnak — mon­dotta —, amely Görögországban sok esztendő óta magára vonja már a világközvélemény figyelmét. A szovjet külügyminiszter hang­súlyozta, hogy Albániának nincse­nek igényei idegen, görög területre, viszont az Egyesült Államok és Anglia bujtogatja Görögországot, hogy tagadja meg a jelenlegi határ véglegességének elismerését Visinszkij elvtárs ezután rátért Görögország belső helyzetének kér­désére, rámutatva arra, hogy a Szovjetunió 1919 május 10-i javas­latai alkalmasak a görögországi helyzet rendezésére. Bebizonyította, hogy Görögország belső helyzeté­nek és Görögország északi szom­szédaival való viszonyának kérdése között szerves kapcsolat van, aki komolyan kívánja megoldani ezt a sem akarja, hogy a görögök ezt mondják. Azt állítják: ez­­lehetet­len. Azt mondják: valami régifajta elmélet az, hogy az államok határai örökök. Ez valóban igen régi elme- A Szovjetunió védelmezi a kisállamok jogait

Next