Népszava, 1954. szeptember (82. évfolyam, 206-231. sz.)
1954-09-01 / 206. szám
Világ proletárjai egyesüljetekt NÉPSZAVA _________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA_________ 82. évfolyam, 206. szám ÁRASO FILLÉR 1954. szeptember 1. szerda A TARTALOMRÓL: Szepesi György telefonjelentése a torinói úszó Európa-bajnokságról Tapasztalatcsere a millszekundos robbantásról (melléklet) KÉT HATÁRKŐ Hétfő este, amikor a párizsi Bourbon-palota üléstermében azeurópai védelmi közösséget megbuktató francia képviselők ajkán felhangzott a Marseillaise, bizonyára sok képviselőnek eszébe jutottak a 15 év előtti események. Hiszen azt az estét, amelyen a francia nemzetgyűlés meghozta történelmi döntését, alig két nap választotta el a hitlerista orvtámadás 15. évfordulójától. A francia nemzeti himnuszt éneklő képviselők között is számosan voltak, akiknek életét megváltoztatta 1939. szeptember elseje. Sokan katonaruhát öltöttek, s később, a francia hadsereg veresége után a nemzeti ellenállás hős partizán-osztagaiban küzdöttek a megszállók ellen a győzelemig. S most, 15 év után büszkén és lelkesen szárnyalt énekük: néhány perccel azelőtt szavazatukkal kemény, félreérthetetlen választ adtak azoknak az erőknek, amelyek újra szeretnék kezdeni... Ma — 15 esztendővel azután, hogy Hitler csapatai bevonultak Danzigba és megrohanták Lengyelországot, s kitört a második világháború —, hadd idézzünk néhány sort egy cikkből, amelyet Bálint György, a felejthetetlen magyar publicista írt 1939. szeptember első napjáról: »Délután 5 órakor ingerült zápor verte a házakat és az utca kövezetét. Egy külföldi kolléga, aki mellettem ült az asztalnál, elővette óráját. Ca y est, cette fois — mondta halkan. Ca y est, cette fois — ismételték magukban mások is ezt a nehezen fordítható, tömör mondatot, amely élesen és félreérthetetlenül közölte, hogy »most az egyszer csakugyan bekövetkezett...« Pontosan 15 esztendő múlt el azóta, s ha ma visszaemlékezünk 1939. szept. 1-re, jó, ha nemcsak Hitler rekedt üvöltözésére, nemcsak a német katonacsizmák dobogására, s a »stukák« sivítására gondolunk; jó, ha eszünkbe jut az is, hogyan mondogatták egymásnak az emberek halkan: »most az egyszer csakugyan bekövetkezett". Mert — valljuk be — valóban így fogadták legtöbben a hitlerista orvtámadás hírét. »Most az egyszer csakugyan bekövetkezett« — mondták, s ez a mondat sok embernél egyszerre fejezett ki félelmet, beletörődést és — mentegetőzést. Igen, az egyszerű emberek számot vetettek azzal, hogy most alaposan elromlott az életük, mostantól kezdve kíméletlenül zuhognak a viagra a borzalmak, kíméletlenül és elháríthatatlanul. Pedig szemünk láttára készült a háború. Nem volt titok egyetlen európai ember előtt sem, hogy teljes gőzzel támasztják fel a német militarizmust, állítják helyre Németország hadiipari potenciálját. Tudtuk, hogy a Wall Street milliárdokat fektet be a hitlerista hadigépezetbe. S észrevettük, hogy Anglia és Franciaország kormánya »megbékítési« politikájával egyenesen felbátorítja Hitlert az agresszióra. Hallottuk a Szovjetunió figyelmeztető szavát, s láttuk, hogyan vetik el a nyugati hatalmak a kollektív biztonság gondolatát, hogyan igyekeznek elszigetelni a Szovjetuniót. Éreztük, hogy mindez katasztrófára vezet, de úgy gondoltuk: mi, egyszerű emberek, úgysem szólhatunk bele a »nagyok« dolgába. Érdemes felidézni a nyugateurópai és középeurópai átlagember akkori magatartását. Nem azért, hogy utólagos szemrehányást tegyünk, hanem azért, hogy egészen pontosan felmérhessük, mennyit változtunk azóta mi és menynyit Változott a világ. Minél világosabban látjuk e változás méreteit, annál nagyobb önbizalmat, annál komolyabb erőt meríthetünk belőle további küzdelmünkhöz. Ha egészenröviden akarnánk összefoglalni a változást, így fogalmazhatnék meg: ma már felelősnek érezzük magunkat a háború veszedelmének elhárításáért. Óriási, döntő változás ez; nagyságáról most alkothattunk magunknak igazán fogalmaz, amikor a francia nemzetgyűlés többsége elvetette az »európai védelmi közösséget«. Gondoljuk meg: Franciaországot a második világháború befejezése óta át- meg átfonták a hatalmas tengerentúli polip csápjai. Az egymást követő reakciós francia kormányok politikailag, gazdaságilag és katonailag teljesen kiszolgáltatták az országot Washingtonnak. Franciaországban amerikai megszálló katonaság állomásozik, s alig van fontosabb hivatal vagy üzem, amelyben ne ülne ott a Wall Steet valamelyik ügynöke. A francia szellemi életet elárasztják a dollár érdekeit propagáló könyvek, folyóiratok, újságok és filmek. S az amerikai propagandisták nem dolgoztak ügyetlenül. Hiszen nem keveseket tévesztett meg az az »elmélet«, amely szerint Franciaországnak a »szovjet veszéllyel« szemben bele kell egyeznie a nyugatnémet hadsereg felállításába. 1952 május 27-én írták alá az »európai védelmi közösségről« szóló párizsi szerződést; 27 hónapon át fejtette ki az Egyesült Államok kormánya és úgyszólván az egész hivatalos Franciaország a legdurvább nyomást a francia parlamentre az »európai védelmi közösség« ratifikálása végett. S íme, amikor szavazásra került a sor, a megfenyegetett, amerikai »segélyt« élvező, »szovjet támadás« veszedelmével agyonijesztgetett, amerikai filmek és folyóiratok mákonyával elhódított Franciaország nemzetgyűlése nemet mondott az új világháború szervezőinek. Ki vonhatná kétségbe, hogy a nemzetgyűlés üléstermében maga a francia nép szavazott? Ki tagadhatná, hogy ezúttal az egyszerű francia ember szólt bele, keményen és félreérthetetlenül a "nagyok« dolgába? Tizenöt esztendővel a második világháború kitörése után, amikor ugyanazokat a támadó erőket istápolják ugyanazok a kezek, nem is kaphattunk volna fontosabb és lelkesítőbb bizonyítékot a másfél évtized alatt történt változásra a francia nemzetgyűlés döntésénél. Benne foglaltatik ebben a döntésben az, hogy a második világháború győztesét, a Szovjetuniót nem lehet többé elszigetelni, hogy a szovjet békepolitika szava, amelyet 15 esztendővel ezelőtt elfojtottak Washington, London és Párizs megtévesztő szólamai, ma már elnémíthatatlanul visszhangzik a világ egyszerű embereinek szívében. S benne van az, hogy a népek nem csupán bele akarnak avatkozni, hanem képesek is beleavatkozni saját sorsuk intézésébe. Persze az új világháború veszedelme nem múlt el fejünk felől. A háborús feszültség haszonélvezői nem mondanak le a Wehrmacht feltámasztásáról; ha nem sikerült az »európai védelmi közösség« leple alatt, megkísérlik más úton-módon. Nehéz harcok várnak még ránk, kemény csaták egy könyörtelen ellenséggel. De végkép elmúlt az az idő, amikor a népeket befejezett tények elé lehetett állítani. Tizenöt esztendővel ezelőtt halkan mondogattuk egymásnak a szörnyű hír hallatára: »Most az egyszer csakugyan bekövetkezett...« Ma azt kiáltjuk felemelt fővel: »Nem tűrjük, hogy mégegyszer bekövetkezzék«” A francia munkásosztály köré tömörült hazafias erők nagy győzelme Etienne Fajon az Elit megbuktatása után kialakult helyzetről A francia nemzetgyűlés nagy többséggel elhalasztotta a külpolitikai vitát . Rendkívüli minisztertanács Londonban és Bonnban Augusztus 31. (MTI) Az AFP jelenti: kedden két interpellációt terjesztettek be a francia nemzetgyűlésben történő megvitatásra. Az egyik interpellációt Joseph Hallegue ministere képviselője, a másikat Reynaud volt miniszterelnök terjesztette be. Mindketten az Aumeran-javaslat ellen szavaztak a francia nemzetgyűlés hétfői ülésén. A két interpelláció a francia miniszterelnöknek az EVK- vita során tanúsított magatartásával foglalkozik. Reynaud interpellációja felszólítja a miniszterelnököt, határozza meg kormányának külpolitikáját az EVK visszautasítása után. A francia nemzetgyűlés kedd délután 16 órakor megkezdte ülését André Le Troquet elnökletével. Az ülés megkezdésekor a miniszterelnök kérte, hogy a külpolitikai interpellációk megvitatásának időpontját november 3-ra, a szünet utáni időpontra tűzzék ki. A francia nemzetgyűlés kedd délutáni ülésén felszólalt Etienne Fajon kommunista képviselő, aki a következőkben indokolta pártjának azt az állásfoglalását, hogy halasszák el a Paul Reynaud és társai által benyújtott interpellációs kérelem megvitatását. A kommunista képviselők a Paul Reynaud által követelt külpolitikai vita elhalasztása mellett fognak szavazni, minthogy az interpellációs kérelemben csak mesterkedést és bajkeverést látnak a tegnapi vereség után. Mi, kommunista képviselők az EVK-szerződés megbuktatásában nagy győzelmet látunk, persze nem Adenauer és francia cinkosai számára, hanem mindazon francia nemzeti, hazafias és demokratikus erők számára, akik ebben a küzdelemben a munkásosztály köré tömörültek. Azok, akik Nyugat-Németország újbóli felfegyverzése mellett foglalnak állást, azzal próbálják igazolni magukat, hogy egy esetleges szovjet támadás veszélyére hivatkoznak. Azonban tudna-e bárki is a legcsekélyebb tényre utalni, amely alkalmas lenne e rágalom támogatására? Ugyan ki vállalkozik annak állítására, hol, mikor és miképpen fenyegeti veszély Franciaországot a Szovjetunió részéről? Már az első világháború után is az állítólagos szovjet veszély szolgált ürügyül Németország fegyverkezésére. Márpedig történelmi tény, hogy Franciaországot nem a Szovjetunió rohanta meg, hanem éppen az a Németország, amely »szovjet veszélyre« hivatkozva fegyverezte fel magát. Franciaország talán még ma is német megszállás alatt állna, ha a Szovjetunió nem vett volna döntő módon részt a nácizmus szétzúzásában. — Ami pedig a legközelebbi jövőt illeti, meg vagyunk győződve arról, hogyha Franciaország hozzájárulna Nyugat- Németországnak bárminő formában történő újrafelfegyverzéséhez, ez a nemzetközi helyzet komoly kiéleződését vonná maga után. Nevetséges azt állítani, hogy Nyugat-Németország felfegyverzésének ténye (Folytatás a 3. oldalon) Töretlen lendülettel a széladósság törlesztéséért A csolnoki //-es akna felhívása Hétfőn a műszakkezdés előtt röpgyűlést tartottak a dorogi medence legjobbjai. Tanácskozásuk eredményeként felhívást intéztek az ország bányászaihoz, amelyben a következőket írják: »Csak néhány nap választ el bennünket a IV. magyar bányásznaptól. Szénbányászatunk azonban 300.000 tonna szénnel tartozik a népgazdaságnak, amelynek több mint egynegyedét mi, a dorogi szénmedence bányászai okoztuk. Ha ez az adósság megmarad, a közelgő téli hónapokban súlyos gondot okozunk az országnak. Az ország most a szénbányászokat figyeli. Azelőtt mindig úgy történt, hogy a bányásznapi verseny után megtört a versenylendület. Ez most nem ismétlődhetik meg. Tőlünk, bányászoktól azt várja az ország, hogy nagy ünnepünk után is töretlen lendülettel folytatódjék az adósság letörlesztéséért megindult küzdelem. Mi, a csolnoki II-es akna bányászai az alkotmánynapi versenyben, majd a bányásznapi ünnepi műszakban több mint 3000 tonnát adtunk terven felül. A Nagy Október/ Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepéig újabb 300 tonnát törlesztünk a dorogi szénmedence, az egész szénbányászat adósságából. Az adósság törlesztéséért folyó munka során ez lesz a jelszavunk: »Tervünk mindennapi túlteljesítésével viszonozzuk a megbecsülést és a hűségjutalmat.« Úgy érezzük, nemcsak nekünk, II-es aknaiaknak, hanem az ország valamennyi bányászdolgozójának becsületbeli kötelessége, hogy többtermeléssel viszonozza a pártnak és a kormánynak a bányászok iránti megbecsülését, a hűségjutalmat" — hangzik a felhívás. A minisztertanács határozata a tanévről A minisztertanács határozatban szabályozta az általános és középiskolák 1954—55. évi tanévének időtartamával kapcsolatos kérdéseket. A határozat kimondja, hogy a tanév 1954. szeptember 1-én kezdődik és 1955. június 20-án ér véget. A téli szünet december 20-tól január 16-ig tart. A módosítás nem vonatkozik a dolgozók általános iskoláira, a szakérettségire előkészítő tanfolyamokra és a gyakorló gimnáziumokra. A tanulók megfelelő szüneti foglalkoztatása céljából az iskolai napközi otthonok, továbbá a szükséghez képest iskolánként egy-egy tanterem fűtését a téli szünet alatt is biztosítani kell. (MTI) Ma tanévnyitás az iskolákban és egyetemeken Általános és középiskoláinkban, egyetemeinken és főiskoláinkon ma, szerdán tartják a tanévnyitót. Az oktatásügy vezetői együtt ünneplik a tanév megnyitását a fiatalsággal. Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter az abonyi általános iskola évnyitóján, Jóbory Magda miniszterhelyettes a budapesti Szilágyi Erzsébet és Veres Pálné általános gimnáziumok évnyitóján vesz részt. Egy nap alatt terven felül 64 tonna finomlemezt gyártottak Borsodnádasdon A borsodnádasdi hengerészek az alkotmány ünnepe után megfogadták, hogy az 1-et-hengersorozat kieséséből adódott elmaradásukat kilenc nap alatt pótolják. Azóta a hengerészbrigádok kivétel nélkül minden nap túlszárnyalják előirányzatukat. ............. A hétfői munkanapra különös gonddal készültek fel a hengerészek. A hétvégi sorozatjavításokat pontosan elvégezték, a műszaki vezetők már vasárnap előkészítették az anyagot. A műszaki és fizikai dolgozók összefogása meghozta a jó eredményt: a kedd reggel véget ért három műszakban 64 tonna finomlemezzel teljesítették túl napi előirányzatukat a brigádok. Ez a teljesítmény 24 tonnával több, mint amennyit Borsodnádasdon eddig elértek. SZEPTEMBER ELSEJÉVEL ÚJRA MEGINDUL A BÁNYÁSZTOBORZÁS A Munkaerőtartalékok Hivatala közli: Szeptember 1-én új toborzás indul a szénbányák részére. A bányaüzemek több száz új bányászt kívánnak szerződtetni. Az új bányászok fogadására felkészültek: tiszta szállások, megfelelő élelmezés, teljesítmény szerinti magas kereset várja a jelentkezőket. A toborzás Baranya, Bács, Borsod, Komárom, Nógrád, Somogy, Szabolcs, Tolna, Veszprém és Zala megyében folyik. A leszerződött és munkába állt dolgozók 600 forint toborzási jutalomban részesülnek. Jelentkezni lehet a járási tanácsok munkaerőgazdálkodási csoportjánál. Meggyorsul az újjáépítés, jól halad a mezőgazdasági munka Szigetközben (Tudósítónk jelenti.) Győrött kedd este nyolc órakor ünnepélyesen fogadták azt az ezerkétszáz honvéd tisztiiskolást, aki a Szigetköz újjáépítésében tevékenyen részt vesz. A honvédségi tisztiiskolák hallgatóin kívül ipari tanulók, pesti üzemi munkások és az ország minden részéből jelentkező építőipari munkások is jelentős számban érkeznek Szigetközbe. Egy hétig romeltakarító munkát végez Nagybajcson az 1. számú élelmiszeripari iskola harminc ipari tanulója. Példájukra több ipari szakiskola tanulói határozták el, hogy részt vesznek az újjáépítés munkájában. A minisztertanácstól kért 850 építőipari munkás hétfőn munkába áll Szigetközben. Szerszámot, állványzatot az építőipari trösztöktől kapnak. Az építésügyi minisztérium felhívására öt teherautó és öt vasúti teherkocsi szerszám, állványanyag érkezett Győrbe ugyancsak az építőipari trösztöktől. Szerte Szigetközben megindult az újjáépítés. Rövidesen befejeződik a romeltakarítás és teljes erővel megindul az építkezés. Dunakriom hét új épület alapozását már befejez- most annyi kombájn búgna, sodorta a gabonát. Jövőre téli. A kisebb károkat szenve annyi traktor berregne, mint azonban gazdagon fizet majd dett épületek közül húszat itt. Mindenfelé nemesítette- az árvíz alól megszabadult lelakhatóvá tettek. Györújfalu- tőmagot juttatnak a földbe,rület a mostani verítékes,ban 16, Nagybajcson 4 új épü- Idén nem volt termés Sziget- gondos munkáért, let építését kezdték meg. közben, az árbeérés előtt el- (P. P.) A lakások helyreállításával egyidőben erőteljesen megindult a mezőgazdasági munka is. A kombájnok elvégzik az összegyűjtött kévék cséplését, a traktorosok pedig az őszi vetőszántásban és mélyszántásban segédkeznek. A sokáig víz alatt állt területeken a föld tömött, nehezen munkálható, iszappal borított. Ha van is igaereje a gazdának, nagyon megkínozná a szántás az állatokat és csak lassan haladna. Ezen segít a kormányzat a gépek Szigetközbe irányításával. A gépi munkák díját a dolgozó parasztokat ért károsodás arányában állapították meg. A nagy károkat szenvedett gazdák földjét nemcsak, díjmentesen szántják fel, hanem ingyen vetőmaggal be is vetik. A többi gazda pedig az őt ért kár arányában fizet a talajmunkáért. Bármerre járunk most Szigetközben, szántást-vetést láthatunk a határban. Nincs azországnak még egy tája, ahol Káposztaszüret előtt Hatalmas káposztafejek várják a szedést a vasvári Petőfi tsz földjén. A kétholdas káposztaföldön az idén különösen jó termés ígérkezik, amit gyakori kapálással, jó növényápolással értek el