Népszava, 1955. április (83. évfolyam, 77-101. sz.)
1955-04-28 / 99. szám
a HPL FIATALJAIRÓL VAN SZÓ *Szeretnék továbbra is a Kasai Pamutszövőben dolgozni, kérem, vegyenek vissza a gyárba. ígérem, ezentúl rendesen elvégzem a munkámat* — írta az egyeztető bizottsághoz intézett levelében N. József. Ezt a tizennyolcéves fiatalembert a napokban bocsátották el a szövődéből fegyelmi úton, mert a rábízott munkának a felét sem végezte el. Aki a korpa közé keveredik... Mindössze két hetet töltött a vállalatnál, abból is csak három napot a szövődében, a géptisztítóknál. Itt beosztották egy 16 éves legényke mellé, aki nem sokat értett a szövőgépekhez, de annál »járatosabb« volt a naplopásban. Jónéhány gyárat kitapasztalt már a környéken. Most a HPS-ben kísérletezett. Félórás cigarettaszüneteket tartott, hosszúra elnyúló uzsonnázgatásokat rendezett a büfében. N. József pedig, aki azelőtt soha nem dolgozott gyárban, azt hitte, hogy ezt így is lehet csinálni és »szorgalmasan« követte a társát. De mindketten rajtavesztettek... N. József csak akkor kapott észbe, amikor kézhez kapta az elbocsátásról szóló fegyelmi határozatot. A szüleinek el sem merte mondani a történteket, hanem — idősebb társai tanácsára — az egyeztető bizottsághoz fordult. A bizottság megállapította: N. József mindaddig becsületesen dolgozott, míg a »jó cimbora« el nem csavarta a fejét. Úgy döntöttek tehát: nem vágják el mindjárt a kezdet kezdetén egy fiatalember pályáját. Visszavették a gyárba, de előbb alaposan »megmosták a fejét« és figyelmeztették, hogy hasonló esetben már nem kerülheti el a komoly következményeket. Talán nem is lenne érdemes megemlíteni N. József ügyét (hiszen végül is kedvezően elintéződött), ha csak egyedülálló eset volna. Sajnos erről szó sincs. A fegyelmi tárgyalások jegyzőkönyvei elárulják, hogy a könnyelmű magatartás jónéhány fiatal sajátsága ebben az üzemben. Egyik-másik ifjúmunkás még a tánc kedvéért is kimaradozik, különösen a szombat esti vagy a hétfő reggeli műszakból. Emellett már nem mehetünk el szó nélkül. Ki segíthet a legtöbbet a fiataloknak? Vannak olyan fiatal lányok és fiúk, akik nehezen találnak a helyes útra. Itt van mindjárt Sztraka Piroska. Magas, szőke lány, még 17 éves sincs, de olyan unott, morcos arccal áll a gépei mellett, mintha legalább is száz esztendő nyomná a vállát. Tele van panasszal, azt hajtogatja, hogy nincs szerencséje, meg hogy rossz szemmel néznek rá a gyárban. Az utóbbiban van is némi igazság, hiszen nemrégiben 13 napot mulasztott igazolatlanul és ezt nem egykönnyen bocsátják meg neki. Természetesen a szövők jobban szeretik, többre becsülik a rendes munkást a hanyagnál. Ha tehát Sztraka Piroska azt akarja, hogy ne nézzenek rá többé rossz szemmel , elsősorban neki kell megváltoznia. És ki segíthet ebben a fiatal lánynak a legtöbbet? Az üzemi DISZ-szervezet. Ha bevonnák őt a közösségbe, ha sokat foglalkoznának vele, biztos, hogy előbb vagy utóbb becsületes, dolgos szövőnőt faraghatnának belőle. És így van ez sok más fiatallal is. Fontos tehát, hogy az üzemi DISZ-szervezet az első naptól kezdve mögöttük álljon és szinte észrevétlenül irányítsa őket. Mert az ifjúság barátokra vágyik és ha nem vezetjük a becsületes fiatalok közé, megesik, hogy léha, könnyelmű társaságba kerül. Márpedig, aki a korpa közé keveredik, azt előbb vagy utóbb megeszik a disznók. Az üzemi DISZ-szervezet azonban elháríthatja ezt a veszélyt. Hiszen ebben a gyárban az ifjúmunkások többségére bátran támaszkodhatnak. A kis Zsoltész Mária egyidős Sztraka Piroskával, együtt kerültek a gyárba, együtt tanulták meg a szövés mesterségét, ő ma már a kétszeresét keresi, mint a társnője, nyolc gépet önállóan kezel és általában 96—98 százalékban elsőosztályú minőségű árut termel. Öt hónappal ezelőtt még azt sem tudta, hogyan működik a szövőgép, most meg öntudatos ifjúmunkás, aki büszke a szakmájára és a gyárra. És itt van Nagy Mária, Gyarmati Ilonka, Zolnai Rózsi, Balogh Piroska és még sokan mások, akik hasonló szép eredményekről számolhatnak be. Az idősebbek példamutatása De ha a fiatalok neveléséről van szó, nem szabad megfeledkezni az idősebbekről sem. A szövődő »Felszabadulás« szakmányában Márton Gézáné függetlenített munkamódszerátadó oktatja az új szövőket. Nemcsak a szakmára tanítja őket, hanem a gép, a gyár, a munka megbecsülésére is. Nem egyszer felelevenítette előttük, hogyan ragyogtak azok a gépek, amelyeken ő valaha 14 évig dolgozott egyfolytában. Ha csak egy-két perc szabadideje volt, gyorsan elővett a zsebéből egy kis rongyot vagy smirglidarabot és dörzsölgette, fényesítgette, annyira szerette masináit. S ha így dolgozott egy munkás a kapitalista gyárában, akkor mennyivel többet várhatunk ma a munkásoktól. Jó lenne, ha sok-sok idősebb szövőnő beszélgetne ilyen s ehhez hasonló dolgokról a fiatalokkal. Sok ifjúmunkás jobban megbecsülné a jelent, ha többet tudna, hallana a múltról. Az idősebb és a fiatalabb munkások kapcsolatában még sok a javítanivaló. Számos jó szövő nem szívesen vesz maga mellé tanulót. Szép feladata lenne az üzemi bizottságnak arra nevelni a régi munkásokat, hogy megtisztelésnek tekintsék, ha fiatalokat bíznak rájuk. Hiszen, aki mást tanít, annak a tudása, tapasztalata továbbél. (Elősegítené ezt az is, ha az üzemi bizottság a sztahanovista feltételek között jobban megkövetelné a fiatalok nevelését, a munkamódszerátadást is.) A művelődés ösztönző ereje A közvetlen példamutatás, a felvilágosító szó mellett, a nevelés másik fontos, szinte nélkülözhetetlen eszköze: a tanulás, a művelődés. Sajnos, a HPS fiatal dolgozói közül kevesen olvasnak könyvet, még a legjobbak is csak ritkán vesznek a kezükbe újságot, de színházat, mozit sem sokan látogatnak. Meglepően kevéssé ismerik a nemzetközi helyzetet és az ország gondja-baja is meglehetősen távol áll tőlük. Pedig mennyivel lelkesebben, felelősségteljesebben dolgoznának, ha ismernék mindezt. Mert a pénz, a több kereset fontos hajtóerő, de nem lehet egyedül ez a jobb munka ösztönzője. Különösen a fiataloknál, akikre éppen az jellemző, hogy tele vannak az új, a lelkesítő dolgok iránti vággyal. Ha sikerülne a DISZ-szervezetnek felébreszteni a fiatalok tudásszomját, ha megnyílnának előttük a jövő távlatai, sokan másként látnának a munkához, a legjobbak pedig méginkább színes lélekkel dolgoznának. A Hazai Pamutszövő a múlt év negyedik negyedében elnyerte az élüzem címet és valószínűleg az első negyedéves termelési eredmények alapján ismét élüzem lesz. De az eredmények még szebbek lehetnének, ha azokat a fiatalokat, akik nem egykönnyen illeszkednek bele az üzemi életbe, akik ma még kissé könnyelműek, a DISZ és az üzemi bizottság együttesen fegyelmezett, jó munkásokká nevelné. (Cs. M.) A FÖLÖSLEGES Efc Efo ff Regény (70) 90*4* Írta: NEMES LÁSZLÓ Pusztai János egyik nagy építkezésünkre érkezik mint kubikos. Egy szállítási vállalat igazgatója volt de leváltották, mert súlyos hibákat követett el és Inni kezdett. Felesége, aki minisztériumban dolgozik, Pesten marad a kislányukkal. Pusztait az első napokban többen bizalmatlanul fogadják, egyesek gúnyolják is. Felesége mind hidegebb iránta, s ő megbántva, megértésre vágyva, brigádvezetőjének, Vagyótzknak asszonylányánál, Katinál keres vigasztalást. Találkozik az építkezésen volt iskolatársával, a deklasszált Halmossal, aki igyekszik feleleveníteni barátságukat. Beleveti magát a munkába is, megtudja, hogy felterjesztették sztahanovista címre, de végig mégis elutasították. Megint odahajolt hozzá és megcsókolta. Csak ezt. És semmi mást... Csak ezt akarom tőle? Csak erre jó? Csak ez kell nekem. Egyszerre világosan látta az egész ügy céltalanságát, kezetlen s kietlen távlatnélküliséget érzett. Mit akarok? S meddig? Otthagyni végleg Évát? Végképp lemondani róla? S Kaihoz kötni az életemet? De hiszen erről, még ehhez hasonlóról sem beszéltünk soha. Egyáltalán semmiről sem beszéltünk, ami kettőnk viczolyát érintette volna. Soha ki nem mondtuk a szót: barátság, flört vagy szerelem? Azt se tudom, szereti-e igazán, s ha igen, mennyire a férjét, Pál Józsit? Gondoltam-e valaha is arra, hogy ő esetleg választani, dönteni akar, s elválni a férjétől? Értem? Miattam? A robogó kocsiról lehuppant fáradt emberért? Hisz öreg is vagyok hozzá, csupa ránc az arcom, s tele ősszel a hajam... Igen ... ez a valóság, amivel soha nem mert így szembenézni. S ezért beszélni sem akart róla soha. Még gondolkozni sem... — Késő lesz, menjünk haza... — Jó. Megint ez a semmitmondó beleegyezés. S a csókokat is úgy adja vissza, mint ezt a szót. Nincs benne több, igazi érzés? önálló vágy, akarat? — Jaj, de hideg van — borzongott az utcán Kati s jobban odabújt a férfihoz. Úgy álltak, összesimulva sokáig, amíg az autóbusz megérkezett. Rossz, zötyögős volt helyenként az út, össze-összekoccantak s egymásra mosolyogtak. A barakktábor előtt leszálltak, szótlanul mentek a sötéten lapuló épületek felé. — Holnap? — kérdezte Pusztai. — Holnap nem lehet... tanfolyam van... — Holnapután? — Jó — felelte s gyorsan kezet fogtak. A férfi még állt egy pillanatig, mereven, Kati egyszerre visszafordult, egy lépést tett felé, a szemében mosoly csillant és gyorsan megsimogatta a kezét. S már el is nyelte a sötétség Pusztai állt, sóhajtott. Több, sokkal több volt ez a simogatás az eddigi csókoknál. 28. — Nahát, most magad is láthattad — mondta Virág Sándor a feleségének, amint kiléptek a cukrászda ajtaján. — Mit? — kérdezte az aszszony. — Mit? — felelte bosszúsan a férfi. — Pusztait a szeretőjével. Szóval, mégis igaz! — Mi igaz? Mit láttunk? S azt hiszed egyébként, hogy olyan könnyű itt egyedül lenni? Nekünk jó, mi együtt vagyunk, de hány házastárs kénytelen itt külön élni? — Csak védd! Rettenetesen bosszankodott. Olyan szépen, vidáman indult ez a mai nap, az ötödik házassági évfordulójuk ... Munka után mindjárt összetalálkoztak, Marika vállalta, hogy vigyáz a gyerekekre, ők meg jókedvűen kóboroltak az utcákon, nézték a kirakatokat. Aztán beültek ebbe a kedves kis cukrászdába, nevettek a csipketerítőkön, az ízléstelen porcelán-nippek tömegén, megettek annyi süteményt, hogy majd vacsorázni sem tudnak utána, s most íme: vége az egész vidámságnak. — Ne izgasd fel magad! — szólt rá az asszony. — Hogy ne izgassam magam? — dohogott s az arca megint vészesen piros lett. Dühösen rágcsálta a bajusza alját. Ez új szokása, gondolta Joli, azelőtt soha nem tette. Nagyon ideges szegény... — El kellene utaznod szabadságra. — Most? — csattant Világ s megállt az izgalomtól. Erősen fogta a felesége karját, őt sem hagyta továbbmenni. — Most utazzak el, amikor széthullanak, kiesnek a kezemből az emberek? Látod, ez a Pusztai is... — Nem is biztos... És ha úgy lenne, akkor is csak egy ember ő a sok közül... — próbálta csitítani a kis aszszonyka. — Egy ember? Te nem ismerted a Pusztai Janit. Hol csúszott el? Ki tudja ... Ő volt az a fajta ember, aki a mi aranyalapunk, akire mindig lehetett számítani... aki minden erejét, gondolatát a pártnak, a munkának adja. Ilyen volt a felesége is, Galambos Éva. — És most? — Nem tudom... de biztosan ő is megváltozott... A házastársak mindig felelősek egymás sorsáért is. Lassan elindultak, s ő közben folytatta félhangosan. (Folytatjuk.) Május 11 II Már csak néhány nap választ el bennünket május elsejétől Az üzemek művészeti csoportjai élénken készülődnek. A műkedvelők a közelgő május 1-hez méltó nagy lelkesedéssel munkálkodnak azon, hogy széppé, elevenné, színessé tegyék a munka ünnepét. A nagy ünnepi felvonuláson jóformán minden üzemből ott menetelnek majd a tánccsoportok, a kórusok, a különféle zenekarok, jó kedvet, vidám hangulatot árasztva. A Ganz Vagongyár kultúrmunkásai ezen a héten — s május megünneplésére indított műszak során — is derekasan dolgoznak. Reggel, délben és este hangosbeszélőn köszöntik a kiváló dolgozókat Szerdán a férfikar, csütörtökön a népi zenekar, pénteken a vegyeskórus, szombaton a fúvószenekar és a most alakult pengetés zenekar egy-egy számmal jutalmazza azokat, akik jól megállják a helyüket a munkában. Az énekkarok és a zenekarok részt vesznek a felvonuláson, majd május 2-án, az ünnep másnapjának délutánjain a két zenekar tagjai a szólóénekesekkel és a MÁVAG "Acélhang" kórusával, balettkarával, fúvósaival, pengetés zenekarával, szólóénekeseivel és szavalóival közösen szórakoztatják dolgozótársaikat a vasas-szakszervezet népligeti szabadtéri színpadán. Sok üzem kultúregyüttese vidékre utazik elsején, így a MÁVAG egyik színjátszócsoportja a kisszentmiklósi gépállomás dolgozóihoz látogat el. A Goldberger Textilművek munkásszállásán »Régi május elsejék« címmel szerdán ismeretterjesztő előadás hangzott el. Ugyanitt, még a múlt héten, találkoztak az üzem fiatal dolgozói azokkal az idősebbekkel, akik régi, harcos május elsejében szerzett élményeikről beszélgettek el velük. Szombat este — a munka ünnepe jegyében — a textilesek Vállös Ida kultúrotthonában ismerkedés,testre gyűlnek össze a Goldberger Textilművek, a Parkúttextilművek és a Budai Pamutfonó dolgozói. Ez alkalommal a textil-szakszervezet központi színjátszó-csoportja a »Certaldói vásár« című kétfelvonásos színdarabot játssza el. Az Egyesült Izsia művészeti csoportjai is bőven kiveszik részüket a május elsejei ünnepi megmozdulásokból. A bábjátszócsoport elsején délelőtt a Január 10 téri szabadtéri színpadon a »Csavargó játékok« és a »Kis kacsa« című bábjátékot adja elő az újpesti gyerekeknek. A szimfonikus zenekar 2-án este 7 órakor Straius, Lehár és Kálmán Imre műveiből ad elő szép részleteket a vasas-szakszervezet pesterzsébetiultúrotthonában. A Landler Jenő Járóműjavító nagyszámú kultúrmunkása ugyancsak számos fellépéssel szórakoztatja majd az ünneplő dolgozókat. A színjátszók vidám jelenetekkel lépnek fel elsején délután a hűvösvölgyi nagyrét egyik szabadtéri színpadán, a vasutas kultúrcsoportok műsorában. Délután 2 órától másnap reggel 5 óráig pedig az üzem kultúrotthona várja a szórakozni vágyó dolgozóitat. A bábjátszók, fúvósok műsora, a kultúrcsoportok vidám estje, a súlyemelők, birkózók és tornászok sportbemutatója, a reggelig tartó tánc kellemes órákat szerez majd a kultúrotthon látogatóinak. Egy levél nyomában: Miért sok a selejt a Vörös Csillag Traktorgyár acélöntödéjében Az elmúlt napokban levelet kaptunk a Vörös Csillag Traktorgyárból. A levél arra hívta fel a figyelmünket, hogy az acélöntödében növekszik a selejt. Az utóbbi hónapokban a korábbi 9—10 százalékról 18 százalékra ugrott a hibás öntvények aránya, sőt egyes esetekben az 50 százalékot is eléri. »Jöjjenek csak el az elvtársak, személyesen is meggyőződhetnek róla« — hívott bennünket a levélíró. A meghívásnak eleget is tettünk s elbeszélgettünk néhány dolgozóval, vezetővel. A dömper forgácsolóműhelyben Gergely Sándor horizontál esztergályost éppen paprikás kedvében találtuk. — Hogyne mérgelődnék — mondja —, amikor nem győzöm a szerszámot köszörültetni. Az öntvényekben sok a homok. Ez hamar tönkreteszi a kést, de a legnagyobb bosszúságot mégis az okozza, amikor majdnem készre esztergálunk egy darabot, s akkor derül ki, hogy selejtes. Sok a lyukacsos öntvény. Márciusban például váltótársaival 170 darabot munkáltak meg, ebből 115 darab az öntöde hibájából selejt lett. Vajon az acélöntöde dolgozói tudnak-e arról, hogy hanyag, felületes munkájukkal milyen kárt okoznak? Talált „objektív nehézségek miatt ? Az acélöntődében elsőnek Szabó Mihályt, a délelőttös parti művezetőjét kerestük fel. Már első pillanatban látszott, hogy érdeklődésünk kellemetlenül érinti. Objektív nehézségekre hivatkozott és hosszasan sorolta, mennyi minden befolyásolja károsan munkájukat: rossz az alapanyag, a homok minősége sem kielégítő. Osztja nézetét Hubert István, a II. műszak vezetője is. Surányi Antal sztahanovista öntőnek azonban már más a véleménye. — Sokan a homokot szidják — mondja —, pedig az nem rossz, csak tudni kell vele bánni. Ha a formázás után 24 órán belül öntenek vele, a legszebb darabokat kapják. — Van azonban egy másik hiba, ami nagyban hozzájárul a selejtes öntéshez. Az üzemben nagy a rendetlenség, közlekedni szinte lehetetlen. Nincsenek erre a célra kijelölt utak és az emberek térdig gázolnak a homokban. Gyakran a már összerakott kész forma is elszennyeződik, általában így kerül homok az öntvénybe. Nézzük meg inkább a fegyelmet , ha jobban körülnézünk, az öntödében nemcsak külső rendetlenséget találunk, hanem hanyagok az emberek akkor is, ha a technológiai fegyelem betartásáról van szó. Ennek következményeként márciusban 15 tonna olyan acélt csapoltak, amelyből gázos, lyukacsos öntvény lett. Pedig ha szigorúan betartják az előírásokat, kiváló eredményeket érnek el. A VL 12905 differenciál fedélnél korábban havonta 150—200 darab selejt volt. Amikor pedig gondosan betartották az előírásokat, havi 15—20 darabra csökkent a selejt. Csakhogy a rend és fegyelem megkövetelése nem állandó, megszokott jelenség az acélöntödében. Gyakoribb a műszaki vezetők elnéző, megalkuvó magatartása. Jellemző erre, hogy Szabó Mihály művezető nem tudta (vagy nem akarta?) kereken megnevezni, melyik öntő készíti a legtöbb selejtet a DA 5002 jelzésű munkából. Arra hivatkozott: felváltva dolgoznak rajta, mert így állítólag jobban lehet keresni és nincs veszekedés. Viszont nem minden dolgozó nyomja bele a munkadarabba a számát, s ezért nehéz megállapítani, ki gyárt selejtet. Az ilyen munkaszervezés alkalmas arra, hogy mindenki elhárítsa magáról a felelősséget. Ha azután a MED nem tudja megállapítani, ki a tettes, gyakran olyan dolgozókra hárítják a felelősséget, akik egyébként néznek. Az ilyen lazaságok láttán az öntudatlanabb dolgozók egyre jobban felbátorodnak. Megtörtént például, hogy Weisz József, a legtöbb selejtet gyártók egyike nagyhangon követelt ínyére való munkát Hubert István művezetőtől. A művezető pedig ahelyett, hogy viszszautasította volna ezt a minősíthetetlen magatartást, megijedt, az általa követelt munkáról levette az egyik jó öntőt, és Weiszt osztotta be helyette. _ Gondosabb ellenőrzést Nem az objektív okokban kell tehát keresni a selejt okát, nem az anyagban, a homokban Van a hiba vagy legalább is nem elsősorban abban. Sokkal inkább a rossz munkaszervezés, a fegyelem és rend hiánya az, ami rontja az acélöntöde munkáját. Mégis, a művezetőknek a külső körülményekre való hivatkozását elfogadják feletteseik is, sőt mikor az vb-elnöktől érdeklődtünk, ő is minden gondolkodás nélkül vágta rá: »Az anyag, elvtársak, az alapanyag az oka a sok selejtnek.« Holott ha a szakszervezet gondosabban tanulmányozza az öntöde munkáját, a maga részéről is segítséget adhatott volna a minőség megjavításához. Úgy például, hogy felhívja a műszakiak figyelmét: tartsák be a Minisztertanács és a SZOT határozatát s a versenyt a selejt csökkentésére irányítsák. A jó munkások — mert szép számmal vannak ilyenek is az öntödében — segítsenek a gyengébbeknek, adják át jó tapasztalataikat. (Április 4-re például egyetlen ilyen felajánlás sem volt.) És fel kellett volna figyelnie a szakszervezetnek a nagyfokú rendetlenségre is, amely nemcsak a selejtet növeli, de baleseteket is okozhat. A Vörös Csillag Traktorgyár acélöntödéjében fontos feladat tehát, hogy vezetők és dolgozók őszintén feltárják a hibákat és közös erőfeszítéssel küzdjenek ellenük. A vezetőség követelje meg kellő erélylyel a technológiai, valamint a terv- és munkafegyelem betartását. A szakszervezeti munkások pedig szüntelenül kísérjék figyelemmel a gazdasági vezetők munkáját, ne nézzék tétlenül, hogy a hanyagság és felelőtlenség következtében károsodjék az üzem, a népgazdaság. Abrankó Endre A Budapesti Parkfenntartó Vállalat arra kéri a budapesti dolgozókat, hogy ÓVJÁK ÉS VÉDJÉK A PARKOKAT, azok növényzetét, őrizzék házénk fővárosának szépségét. Kövessék a parkőrök figyelmeztetését és becsüljék meg a kertészeti dolgozók munkáját.