Népakarat, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. sz.)

1957-02-01 / 26. szám

SZAKSZERVEZETI ÉLET Szakszervezeti aktívaülés a Magyar Nemzeti Bankban Csütörtök délután a Magyar Nemzeti Bankban tartott szak­­szervezeti aktívaülésen Vincze József, a Szaktanács elnöksé­gének tagja számolt be a Ma­gyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége X. teljes ülésének tanácskozásairól. A beszámolót követő hozzá­szólásokban többen szóvátet­­ték, hogy elégedetlenek a KPDSZSZ eddigi működésé­vel s ezért vagy önálló szak­szervezetet szeretnének alakí­tani, vagy pedig a közalkalma­zottak szakszervezetéhez sze­retnének tartozni. Vincze József válaszában javasolta, hogy a Szaktanács, a KPDSZSZ és a pénzintézeti dolgozók képviselői vitassák meg, hogyan lehetne leghelye­sebben megoldani a pénzinté­zeti dolgozók érdekképvisele­tét. Egy önálló szakmai titkár­ság a KPDSZSZ-en belül való­színűleg el tudná látni ezt a feladatot — mondotta. ÚJ BÉREZÉS a Győri Vagongyárban A Győri Vagon- és Gépgyár munkaügyi osztálya a mun­kástanáccsal és a szakszerve­zettel egyetértésben kidolgoz­ta a fizikai dolgozók új bére­zését, amit igazgatói rendelet­tel már be is vezettek. Az átlagórabér meghatáro­zott teljesítmény elérése ese­tén az októberi események előtti 5,86 forintról 6,96 fo­rintra emelkedik. Ennek a tel­jesítménynek háromhónapi fokozatos átmenet után meg kell közelíteni a régi normák szerint a múlt év harmadik negyedében elért átlagtelje­sítményeket. Ha valamelyik munkacso­port nem éri el a havi átlag­ban előírt százalékot, annak bérét az alacsonyabb teljesít­ménynek megfelelően csök­kentik és a fennmaradó ösz­­szegből azokat a dolgozókat jutalmazzák, akik az előírt szintet túlteljesítik. A KPDSZSZ szabad akadémiája február elsején délután fél hatkor tartja ez évi első elő­adását a szakszervezet Eötvös utca 25/a. szám alatti kultúr­­otthonának színháztermében. Mozart operáit ismerteti dr. Káldor János docens. Újjáválasztotta elnökségét az építők központi vezetősége Az Építő-, Fa- és Építő­­anyagipari Dolgozók Szabad Szakszervezetének központi vezetősége szerdán és csü­törtökön kétnapos ülést tar­tott. Az ülésen, amelyet Somo­gyi Miklós, a Szaktanács elnö­ke nyitott meg, Brutyó János főtitkár tartott beszámolót. A központi vezetőség foglal­kozott az október 23-i esemé­nyek következtében kialakult helyzettel. Megállapította, hogy az ellenforradalomnak nem si­került megbontania az építőipa­ri dolgozók egységét. Az el­nökség — figyelembe véve a tagság jogos követelését — több szakmai elnökséget ho­zott létre. A beszámolóban és a vitá­ban nagy helyet kaptak az ér­dekvédelmi feladatok, ugyan­akkor a központi vezetőség bí­rálta az elnökséget, amiért az utóbbi hetek alatt keveset tö­rődött a termelés kérdéseivel. Több felszólaló foglalkozott a munkástanácsok szerepével. A központi vezetőség felada­tul adta az elnökségnek, hogy nyújtson a munkástanácsok­nak fokozott elvi és gyakorlati segítséget. Végül a központi vezetőség 17 tagú elnökséget választott. Elnökké Somogyi Miklóst, al­­elnökké Budai Józsefet és Ró­ka Pált, főtitkárrá Brutyó Já­nost, titkárrá Reszegi Feren­cet és Somoskői Gábort vá­lasztották meg. A szakszervezet támogatja a dolgozók jogos követelését A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szabad Szakszerve­zetétől a panaszokkal kapcso­latban a következő felvilágosí­tást kaptuk: A vendéglátóipari dolgozók a múltban térítés nélkül kap­tak napi egyszeri főétkezést, az 1948-ban megkötött kollek­tív szerződés alapján. Igaz, a vállalati központok dolgozói nem szerepeltek az említett kollektív szerződésben, de ez érthető, mert a maihoz ha­sonló központok 1948-ban még nem voltak.­­ A központi dolgozók térí­tés nélküli ebédkiszolgáltatásá­nak megvonásával szakszerve­zetünk nem ért egyet — jelen­tette ki munkatársunknak Li­geti László elnök. — Tárgya­lásokat folytatunk az illetékes szervekkel, hogy megszüntes­sük a központi és hálózati dolgozók közötti megkülönböz­tetést. A tárgyalások során el­értük, hogy a vállalatok köz­pontjában dolgozók havi 250 forintos kedvezményes vásár­lásban részesülnek. ” Román kulturális küldöttség Budapesten A magyar—román kulturá­lis egyezmény 1957. évi mun­katervének tárgyalására csü­törtökön délben Budapestre érkezett a Román Népköztár­saság kulturális küldöttsége. A küldöttség vezetője, Buican Alexandru, a romániai kül­földi Kulturális Kapcsolatok Intézetének első elnökhelyette­se. Tagjai: Andrasovszki Ti­bor, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora és Jebeleanu Eugen állami-díjas költő. A munka­terv megtárgyalásában részt vesz Benko Elena, a Román Népköztársaság budapesti nagy­­követségének első titkára. Építkezés a felhők felett Obazervatórium épül a lomnici csúcson Az asztronómia és a fizika területén, végzett kutatómun­kák egyre növekvő fontossága arra késztette a csehszlovák tudományos kutatómunkáso­kat, hogy a lomnici csúcson obszervatóriumot és laborató­riumokat létesítsenek, ame­lyek lehetővé tennék a kozmi­kus sugárzás rendszeres tanul­mányozását. A 2634 méter ma­gasságban épülő obszervató­rium legmagasabb pontján he­lyezik el a laboratóriumokat, az épület középső részében a munkatársak lakószobáit, »a­cldszinti« helyiségekben me­­­g a szükséges gépek találnak otthont. Mindezek felett épí­tik majd meg az asztronómiai kupolát és a meteorológiai tor­nyot. A lomnici csúcs fekvése le­hetővé teszi, hogy az obszer­vatórium igen fontos geofizikai és biológiai megfigyeléseket is végezzen és hogy sor kerüljön olyan fizikai problémák meg­ismerésére is, amelyekre az európai országok hasonló célú intézeteiben, állomásain eddig nem került sor. Hírek szerint a létesítmény iránt már most igen élénken érdeklődik a Ma­gyar Tudományos Akadémia, továbbá berlini, brüsszeli, va­lamint az angol egyetemek. KIS SZÍNPAD Naponta fél 6 órakor A DOKTOR ÚR Erre a hétre MINDEN JEGY ELKELT •Jégnek m­ár a jövő heti előadásokra válthatók Minden ▼ndégfátétprl dolgozót megillet a napi egyszeri térítés­mentes főétkezés Szakszervezeti lapok Az alábbi két panaszos levél érkezett szerkesztőségünkbe: A szakszervezet javaslatira 1956 november 20-án megkaptuk a na­pi egyszeri térítésmentes főétke­zést. Sok ezer embernek nőtt meg a bizalma az állam s a szakszer­vezet iránt. Láttuk végre, hogy a szakszervezeti s állami szerveink törődnek a dolgozók közvetlen napi érdekeivel is. Az osztatlan öröm azonban nem tartott sokáig. A Belkereskedelmi Minisztérium 1957 január 15-ével a vendéglátó­ipari vállalatok központjában dol­gozóktól megvonta a fenti ked­vezményt. A minisztérium ezen intézkedésével nem tudunk egyet­érteni és tiltakozunk a dolgozók ilyen megkülönböztetése ellen. JOÓ SÁNDOR IX. kerületi Vendéglátóipari Vállalat Valamennyi vendéglátóipari dol­gozó örömmel vette tudomásul, hogy a szakszervezet, mint kivívott jogot, napi egyszeri térítésmentes főétkezést biztosít részünkre. Ugyanakkor felháborodással ítél­jük el a BKM főigazgatóság 1000/3. sz. rendeletét, amely kimondja, hogy a napi egyszeri étkezetés csak a hálózati dolgozóknak jár. Mi, központi dolgozók, ezt igaz­ságtalannak tartjuk. Tudomásunk szerint ilyen megkülönböztetés más iparágakban nincs. Így a MÁV-nál a központi dolgozók is kapnak utazási kedvezményt. KOLLONAY DÁNIEL, IX. Vendéglátóipari Vállalat tervelőadója Mintegy 14 százalékkal emelkedik a postai munkások keresete A posta munkás és kisegítő állományú dolgozóinak bérren­dezésére 1957. január 1-én ke­rült sor. Továbbra is a vas­ipari — most már új, meg­emelt — bértarifát alkalmaz­zák. Ezzel egy kezdő segédmun­kás órabére legalább 4 forintra emelkedett. A távirdamunká­­sok átlagos órakeresete a ren­dezés után kb. 5,50 forint. A szak­munkások átlagórakerese­­te megközelíti a 7 forintot. A jó szakmunkások, vagy régi, nagy gyakorlattal rendelkező távirdamunkások órakeresete ezt lényegesen meghaladja. Sor került a havibéres munkások és a munkásjellegű, nem ipari és kisegítő munka­körben foglalkoztatott dolgo­zók bérrendezésére is. Az 1200 forintnál alacsonyabb keresetű havibéres dolgozók átlagos béremelése mintegy 14 száza­léknak felel meg. A legalacsonyabb keresetű dolgozók az eddigi 650 forint­tal szemben most kb. 740 fo­rintos havi keresetet érnek el. Több szakszervezet, így az építők, a vasutasok, a postá­sok, az élelmezésiek »Szak­­szervezeti tájékoztató« cím alatt­­havonta kis formátumú lapban értesítik a tagságot az időszerű szakszervezeti kérdé­sekről. Az élelmezésiek szakszervezete kiharcolta az édesipari dolgozók számára is a természetbeni juttatást. Eszerint például a Budapesti Csokoládégyár dolgozói is kap­nak önköltségi áron évi 800 forint értékű juttatást. A ren­deletet 7/1956. szám alatt 1956. december 12-én a közellátási kormánybiztos adta ki. Ezt a rendeletet ismernie kellene Herczeg Józsefnek, a Buda­pesti Csokoládégyár munkás­­tanácsa elnökének is. Érthetetlen tehát, miért pa­naszolta a »Népszabadság« szerkesztőségében tartott an­­kéton Herczeg József (a lap január 31-i számában megje­lent tudósítás szerint), hogy az édesipariakra nem terjesztet­ték ki a természetbeni jutta­tást. Biztonsági oktatást az fiú­bányászoknak! Új szaktársak tízezreivel gyarapszik most a szénbányá­szok hadserege. És éppen mert új emberek csetlenek-botlanak a bányákban — nem egy közülük még kicsit fél is, s ez nem csoda. A föld mélyén sok veszély leselkedik rájuk. Sújtólég, levegőhiány, szűk munkahelyek, nagy hőség és így tovább. A gyakorlott bányász a veszélyt minden oldaláról ismeri és védekezni is tud ellene. Ilyen magabiztosságra, gyakorlottságra, elővigyázatosságra kell nevelni az új munkásokat is. Ezt szolgálja a törvényben előírt hatnapos biztonsági oktatás, amikor az új bányász nem dolgozik, csupán ismerkedik a bányával és megtanulja az elő­írt elméleti anyagot. Sajnos, több helyen — Komlón, Tatabányán, Oroszlányi MHI és másutt is — igen felületes az oktatás vagy mostanában gyakran teljesen elmarad. Pedig az emberek biztonsága, a bal­esetvédelem sohasem lehet másodrendű kérdés. Vajon kit terhelne a felelősség, ha netán a tájékozatlan új munkás egy sújtóléges bányában például cigarettára gyújtana, mert nem ismeri az előírásokat, vagy esetleg betévedne egy lezárt, gázos bányarészbe? A bányák vezetőinek, a szakszervezeteknek, a munkástanácsoknak elsőrendű feladatuk, hogy a balesetek megelőzése érdekében érvényt szerezzenek a törvényes ren­delkezéseknek. A hatnapos biztonsági oktatást mindenütt meg kell tartani! •! TARKASÁGOK FURCSASÁGOK William Bradley-ről, Chicago húskon­zervkirályáról még a milliós nagyváros legrosszabbul értesült lakói is tudják, hogy a normálisnál egy kerékkel többel­­l rendelkezik. A minap a következő hír je­­­­lent meg a Chicago Sun első oldalán: »Mr. William Bradley, városunk leggaz­dagabb embere, húsiparunk nagy veszte­ségére, úgy határozott, hogy visszavonul az üzlettől és ezentúl minden idejét ked­venc elfoglaltságának szenteli. Mr. Brad­ley ugyanis különböző fajtájú és nagy­ságú disznófarkakat gyűjt. Munkatár­sunknak adott nyilatkozatában kijelentette: olyan szakértővé képezte ki magát a disznófarkak terén, hogy szeme azonnal a legkisebb különbséget is halálbiztosan felfedezi. Mr. Bradley ezúton is közli kedves olvasóinkkal, hogy minden szép disznófarokért busás árat fizet. Gyűjteménye eddig már több mint ötszáz darabból áll. A konzervkirály szenvedélye Debussy kontra Puccini Egy nagy milánói napilap húsz zenekritikusnak tette fel a kér­dést, hogy a XX. század első felében komponált zeneművek kö­zül melyeket mentenek meg, ha újra özönvíz fenyegetné a világot. A húsz kritikus közül tíz Debussy »Pelléas és Melisande« és a ná­lunk kevéssé ismert Alban Berg »Wozzek« című művét nevezte meg az első helyen. Strauss Ri­­chárd, aki Olaszországban nagyon népszerű, 15 szavazatot kapott Sa­­lomejára és 13-at a Rózsalovagra. Hindemith »Matisse a festő« című művét I1-en és Sztravinszkij »Oedipus király«-át heten sorol­ták a megmentendő alkotások közé. Ami Puccinit illeti, a húsz zenekritikus között egy sem akadt, aki egyetlen művét is átmentette volna az özönvíz utáni világra. Tannhäuser zarándokaiba a Ringen A bécsi Staatsoper felújította a Tannhäusert, egy ifjú, alig ismert tenoristával a címszerepben. A felújítás, s kivált a főszereplő produkciója — a jelek szerint — nem nagyon nyerhette meg a kö­zönség tetszését. Az előadás fütty­koncertbe fúlt és a felvonások vé­gén a nemtetszés sajátos kifeje­zéséül a legkülönbözőbb tárgyakat hajigálták a színpadra. De ez még hagyján. Előadás után a nézők egy csoportja megvárta a címsze­replőt a művészbejárónál, s mikor kilépett, ütni, verni kezdték. Sze­gény ifjú tenorista kénytelen volt futásban menedéket keresni a nagyérdemű közönség tömeges­ségben megnyilvánuló kritikája elől. A csoport tagjai között is ki­tűnő futók akadtak azonban . Így végigkergették a derék hőstenort a Ringen. Csak a rendőrség köz­­beavatkozása mentette meg végül Tannhäusert a további, immár műsoron kívüli, futólépésben meg­tett zarándoklóétól. AZ AMERIKAI BÍRÓSÁG el­utasította Bob Wilkinson 25 éves Illinois­ lakos különös kártérítési követelését. Bob elmesélte egy fiatal lánynak, akit feleségül akart venni, milyen dúsgazdag nagybácsija van. Négy héttel ké­sőbb a leány már a nagynénje volt. r (p / / fi Fi SF? ír3 Még egyszer a tüzelőszállításról — , / fr~. u­j j) v£j u Is U’C. emlék — Ravaszék és Kőváriók — a gyermekotthonnak! »Kis« ügy-e kétheti várako­zás, öt mázsa tűzifára? Ezt kérdezi tőlünk levelében Ny. Gy. A tükör Mészáros utcai telepén öt mázsa tűzifát befi­zetett és anra­k kérdésére, hogy mikor szállítják a fát, azt a választ kapta, hogy kö­rülbelül két héten belül. Dél­előtt, délután két hétig állan­dóan várjuk? — kérdezte. Tes­senek otthon tartózkodni, mert az időpontot nem tudjuk meg­adni — válaszolták. Ny. Gy. is, felesége is dolgozik, tehát nem várhatnak két hétig ott­hon a fára. A XV. számú telepen azzal érvelnek, hogy a felelősség nem őket terheli, mert nem tudják, mikor kapnak kocsit. Hogy valóban ez okozza-e a nehézségeket, arról meggyő­ződtünk. A tükör­telepek nem hi­básak , hiszen nincs mód­jukban hazaszállítani a tüze­lőt. A szállítási vállalat sem hibás, mert nem kap elegendő szállítási eszközt. Az illetékes szervek tegyék lehetővé, hogy növelhessék kocsiállományukat: ez az egyetlen megoldás. Azonnali segítségre van szükség a la­kosság érdekében — és még a télen! -ES­Szép, szép ha egy lakóház műemlék. De mi legyen sze­gény lakókkal, ha a szép ház­ban rosszak a födémek, kor­hadnak a gerendák, omlik a tető? A Majakovszkij utca 47-b­en például a III. emeleten Németi László mérnöknél, egyik haj­nalban hat tetőgerenda sza­kadt le egyszerre, éppen a gyermekszobában. Szerencse, hogy emberéletben nem esett Ikk­. A lépcsőházat már a nyáron feldúcolták és életveszélyes­nek nyilvánították. De egy hó­nappal ezelőtt lekerült a tilos tábla. Talán megjavították? Szó sincs róla. Nem jó üzlet az IKV-nak egy műemlék ja­vítása. Tudjuk, hogy a kulcs­számaik alacsonyak, s így ne­hezen tudják fedezni a ren­delkezésükre álló összegből az óvatosságot, körültekintést igénylő restaurációs munkát. De mégis lehetetlen, hogy egy nagy sarokház lakói: fiatalok, öregek, gyerekek állandó élet­veszélyben lakjanak. Helyre kell állítani a Majakovszkij utca 47. számú házat, vagy ki kell költöztetni a lakókat és más lakást juttatni nekik. — ISI — Kemény dió Ravasz József 1955 augusztusa óta húzódó IBIHN­ll lakásügye. Ekkor ugyanis, mi­vel lakása nem volt, kiigényel­te Kővári Vilmos XIX. kerü­let, Tass utca 18. számú há­romszobás, összkomfortos la­kásának egyik verandáról nyíló különszobáját. Megkapta, építtetési enge­délyt kért és megkezdte a le­választást. Időközben Kővári Vilmos leánya férjhez ment. Az új nő is az öregekhez költözött. Ki­csinek bizonyult a megmaradt két szoba. Visszaigényelték hát. Ravaszék viszont már épít­keztek. Minden megspórolt fil­lérjük építészek zsebébe ván­dorolt. Elköltöztek volna, mert nem volt ínyükre a háborúság. Persze csak akkor, ha vissza­kapják a befektetett pénzt. Hiszen falaztattak, ablakot be- ITT Életveszélyes mű- Adlatok szenet­ lyeztek át, vízvezetéket vezet­tek be. Az ügy nőtt, terebélyesedett, halmozódtak az aktacsomók, végül is az ügyészség és a bí­róság irattárát gyarapították. Az utolsó döntést január 19-én a fővárosi tanács hozta. Eszerint Ravaszéknak ki kell költözni és a lakást eredeti ál­lapotába visszaállítani. Nem vitás, hogy a Kővári­lakás nem nagy. Elkelne most már a három szoba a megnö­vekedett családnak. De mi le­gyen Ravaszékkal, akik éve­ken át minden pénzüket ebbe a lakásleválasztásba ölték? Nem maradhatnak kárpótolat­­lanul és főleg lakás nélkül, nemrég született gyermekük­kel együtt. — ES — Az Alföldi utcai fővárosi gyermekotthon épületei nem a legalkalmasabbak egészen kis gyerekek befogadására: a szo­bák nagy része túl magas régi hodály, nehezen fűthető. A nehézséget fokozza, hogy a ka­zánok nem mindenfajta sze­net »fogyasztanak el« szíve­sen: csak dorogi, vagy tatai diószénnel működnek jól. A gyermekotthon nevelői, akik áldozatos munkát végeznek, segítséget kérnek. A kicsik, akik nélkülözik a szülői ott­hon melegét, jobban éreznék magukat, ha új, átmeneti ott­honuk melegebb lenne. Szén­ellátásunk nehézségeivel mind­annyian tisztában vagyunk, mégsem hisszük, hogy az a néhány tonna jó minőségű szén, aminek a leszállítása megoldani a gyermekotthon gondját, felborítaná a gazdálkodás A népgazdaság, dolgozótársai és saját érdekében is kísérje figyelemmel HIRDETÉSEINKET! Megrendelés-vállalás, hiányanyag-beszerzés, gépi és egyéb felszerelés-vásárlás, munkaerőbiztosítás, bér­­munkavállalás, gyártmányértékesítés, elfekvő kész­let eladás, üzlet- és raktárhelyiség szerzés, rendez­vények és előadások, társasutazások stb. sikerét HIRDETÉS ÁLTAL BIZTOSÍTSA Mindenféle hirdetést közvetlenül is felvesz a NÉPAKARAT kiadóhivatala (Budapest, VII. ker., Rákóczi út 54, IV. emelet) Lapunk olvasottsága hirdetéseink eredményességét biztosítja iiwuiiiiiiiwiiiiuiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii

Next