Népszava, 1960. január (88. évfolyam, 1–26. szám)

1960-01-20 / 16. szám

Mai fiatalok álmai, tervei (Riport a 3. oldalon) * Új lakótelepek problémái (Riport a 8. oldalon) * Mai számunkban: Tallózás napi postánkban és Lakásügyi tanácsadó (A 2. oldalon) A budapesti szovjet nagykövet látogatása a Ty. F. Szikov, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövet­ségének budapesti nagykövete felkereste dr. Sik Endrét, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszterét, és átnyújtotta a Szovjetunió Legfelső Taná­csának január 15-i felhívását a Magyar Népköztársaság­­or­szággyűléséhez és a forradal­mi munkás-paraszt kormány­hoz való továbbítás céljából. Szovjet mérnökök érkeztek­ a pécsi hőerőmű­­ továbbépítésének előkészítésére Az épülő 100 megawattos pécsi hőerőmű, amelynek első 32 megawattos gépegységét decemberben helyezték üzem­be, a második ötéves terv idő­szakában további gépegysé­gekkel bővül. A magyar—szov­jet kereskedelmi egyezmény értelmében a bővítéshez szük­séges gépi berendezéseket és kazánokat a Szovjetunió szál­lítja. Az építkezés és a szere­lés helyszíni tanulmányozása, valamint adatgyűjtés céljából a Szovjetunióból S. S. Áruin hőtechnikus mérnök vezetésé­vel elektro-építész és kazán-­ építő mérnökökből, valamint egyéb szakemberekből álló hattagú küldöttség érkezett hazánkba. Világ proletárjai egyesüljeteki 88. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1960. JANUÁR 20. SZERDA Az idén 7,5 százalékkal növelik a könnyűipar termelését Az új létesítményeket vidékre tervezik • Nagy József­né beszámolója a könnyűipari vállalatok igazgatóinak értekezletén Kedd délután a Hazai Fé­­sűsfonógyár kultúrtermében gyűltek össze a könnyűipar állami és társadalmi vezetői, hogy összevont igazgatói érte­kezleten vitassák meg az 1960. év feladatait és a végre­hajtás módszereit. A tanács­kozáson megjelent Szurdi Ist­ván, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter beszámolójában szólt a kongresszusi verseny s szép eredményeiről, az 1959-es­­ könnyűipari terv végrehajtá­­­­sának sikereiről és hiányos­ságairól. Kiemelte, hogy az­­ elmúlt esztendő a könnyűipar­­ számára eredményekben gaz­­­­dag év volt. Mint mondotta,­­ soha ilyen mértékben nem­­ törekedtek az iparágak új­­ gyártmányok bevezetésére, a­­ minőség javítására és a vá­­­­laszték bővítésére. 1959-ben­­ jelentek meg az üzletekben a­­ hazai gyártmányú, nemes ki­­készítésű textiliák, a gyűr­­hetetlen nadrágok, szoknyák, ingek, a cipőipar elkezdte gyártani az olcsó, tetszetős, hasítékbőrből készült cipőket, s tavaly indult meg a poliész­terrel lakkozott bútorok gyár­tása. — A választékbővítés helyes volt, de mértékéről sok helyen azért lehetne vitatkozni, vol­tak bizonyos túlzások is — jegyezte meg­­a miniszternő. Ezután elmondotta, hogy a könnyűipar egy év alatt 7,4 százalékkal növelte összterme­lését, 105,3 százalékra teljesí­tette 1959-es tervét, és 16 szá­zalékkal túlteljesítette export­­tervét. Ezzel kapcsolatban megemlítette: a szép ered­ményt bizonyos fokig rontja, hogy a termelési terv túltel­jesítése érdekében sok túl­órát vettek igénybe. Az 1960. évi könnyűipari tervről szólva hangsúlyozta, hogy a fő célkitűzés a lakos­ság zavartalan áruellátásának biztosítása mellett a népgazda­ság devizaegyenlegének, ezen belül is az egyenlegnek tőkés viszonylatban további javítá­sa. Termelési feladat 1960-ra, 1959-hez képest 7,5 százalék­kal kell növelni a termelést. Külön foglalkozott a beszá­moló a termelékenység növe­lésének és a műszaki fejlesz­tésnek a kérdéseivel. A ter­melékenység növelésére tett állami intézkedésekhez kérte a párt és a szakszervezetek te­vékeny támogatását. A mű­szaki fejlesztéssel összefüggő tennivalókat elemezve, a be­számoló hangoztatta: " A műszaki fejlesztés mér­céje az, hogy mennyivel teszi gazdaságosabbá a termelést, miként növeli a termelőkapa­citás kihasználását, milyen mértékben javítja a termékek minőségét, és nem utolsósor­ban a dolgozók munkakörül­ményeit. Emlékeztetett arra, hogy az anyagellátás, a beruházások, a műszaki fejlesztés ugyan rendkívül fontos tényezője a terv végrehajtásának, de a fő feltétel: az ember. Nagy Józsefné felhívta a figyelmet arra, hogy fokozottabban tö­rődjenek az emberekkel, s rendszeresen ellenőrizzék a Könnyűipari Minisztérium legutóbbi kollégiumi ülésén hozott határozat végrehajtá­sát. (A határozat szerint 1965-ig a könnyűiparban fel kell számolni a nehéz fizikai munkát és az egészségre kü­lönösen ártalmas munkahelye­ket.) Szó volt még a beszámoló­ban az 1959-re szóló nyere­ségrészesedésről, amely elő­zetes számítások szerint a könnyűiparban átlagosan 10— 12 napi munk­abérnek megfe­lelő összeg lesz. Az idén kö­zel egymilliárd forintot költe­nek beruházásokra, 20 száza­lékkal többet, mint tavaly. Az új létesítményeket nem első­sorban Budapestre, hanem vidékre tervezik, hogy segít­sék az ország kevésbé iparo­sodott­ területeinek fejlődé­sét. Nagy Józsefné beszámolójá­nak vitájára ma kerül sor az iparáganként összehívott igaz­gatói értekezleteken. (köves) Kedden hajnalban befejezték munkájukat a cukorgyárak 263 ezer vagon répát dolgoztak fel • Három és félszer annyi cukor, mint 1938-ban Megkezdődött a felkészülés az új idényre Kedden hajnalban fújt utol­sót a cukorgyárak gőzdudája. A cementfalú, óriás mosóká­dakból elfogyott a répa. A gyárak mindegyike leadta je­lentését: befejeztük a munkát, a gépeket leállítottuk. Az Élelmezésügyi Miniszté­rium cukoripari igazgatóságán hozzáláttak »nyugtázni« a ja­nuárba nyúló, hosszú idény eredményeit. Nagy Lászlót, az igazgatóság vezetőjét kértük meg, hogy tájékoztassa a Nép­szava olvasóit: mit végeztek a gyárak, hogyan birkóztak meg­­ a feladatokkal. — Ebben az idényben »cu­­korrekordot« állítottunk. Mesz­­sze túl­szárnyaltuk az eddigi legjobb esztendő eredményeit. A felszabadulás óta 1953-ban takarította be az ország a leg­nagyobb cukorrépatermést.­­ Most 263 ezer vagon ré­pát kellett feldolgozni, ötezer vagon cukorral múltuk felül az 1953-as év termelését. Gyárainkban ilyen nagy tempójú és hosszú ideig tartó cukorgyártásra még nem volt példa. Évről évre korszerűsö­dő és automatizálódó üze­meink azonban derekasan helytálltak. Csupán a januári »finis« ideje alatt fordult elő néhány apróbb hiba, ami nem csoda, hiszen a napi 150—160 vagon répa feldolgozására mé­retezett gyárak az idén 200— 250 vagonnal »fogyasztottak«. _ Három és félszer annyi cukrot állítottunk elő, mint 1938-ban. Különösen a szeren­csi, a sarkadi és a mezőhegye­si gyárak munkája érdemel el­ismerést.­­ De kitűnőre vizsgázott az­ egész magyar cukoripar. Nagy­szerűen beváltak az új gépi berendezések, elsősorban a­­­­diffúzió, ami a folyamatos cu­korkioldást biztosítja. — Gyáraink késedelem nél­kül megkezdik a felkészülést a következő szezonra. Máris szerelik a gépeket, kicserélik az elhasználódott alkatrésze­ket. Sok új gépet vásárolunk, új szűrőberendezéseket és centrifugákat helyezünk üzem­be, kazánokat és raktárakat építünk. (k.) Alig­ múlt egy hónapja — a hatalmas szovjet köztársaság, Ukrajna városai és községei magyar daltól, muzsikától, kultúránk más alkotásainak hangjától voltak hangosak. Magyar művészeknek és mű­veknek tapsoltak ukrán bará­taink — olyan szívből, hogy szinte a hangja ide hallott, a jó híre meg mindenhogyan. Ukrajna népe azóta többet tud rólunk, szívébe zárt még me­legebben, mint egy hónappal ezelőttig tette. Olyan szívbéli barátsággal szeretnénk válaszolni, ami­­lyennek­ alkotásaink és alko­tóink örvendettek december­ben az Ukrán Szovjet Szocia­lista Köztársaságban. Most rajtunk a sor — mi akarjuk megismerni az eddiginél is jobban barátainkat. Az igény, a várakozás nagy — a mércét éppen ukrán barátaink tették Szeretettel köszöntjül ukrán barátainkat rendkívül magasra. Mert azért nem ma, az ukrán kultúra ün­nepségsorozatának induló nap­ján kezdődik ismeretségünk.. Nem véletlenül írtuk ötödik éve, Szovjet-Ukrajna akkori magyarországi ünnepi hete al­kalmából: nem felejtjük egy­hamar. Ma is ezrek és ezrek emlékeznek M. Sz. Griskóra, a Kijevi Állami Opera és A. J. Jarovszkajára, a Lvovi Ál­lami Opera kimagasló művé­szére, akik a szabadság és a hazaszeretet gyönyörű művé­ben, az Igor hercegben ragad­ták el közönségünket. S hét évvel ezelőttre is jól emlék­szünk, az utóbbi évek kima­gasló filmjeinek egyikére, a .»Széttört bilincsekére, a hal­hatatlan ukrán költő, Tarász Sevcsenko megrendítő élet­filmjére, amely szinte Ukraj­na himnuszaként él tovább bennünk azóta is. Szeretettel, a szépnek, a biztos élménynek szóló igény­nyel várjuk hát kedves ukrán barátainkat, mondanivalóju­kat, alkotásaikat, művészetü­ket. Egyforma szeretettel vár­juk a zeneszerzőt, az írót, a kohászt, a szocialista munka hőseit, s a sok előadómű­vészt. Várjuk »Lileá«-t, Uk­rajna földjének filmképekben, táncmozgásban megelevenedő gyönyörű legendáját — vár­juk az ukrán kultúra magyar­­országi ünnepségsorozatának minden nevezetes eseményét. (r. a.) ÚJFAJTA FŰTŐKÉSZÜLÉKEKET gyárt a Fővárosi Készülékgyártó Vállalat. 1958-ban 37 793, 1959-ben 52 98 Gáz­iva, i»D»-ven a* »96 gáz­készüléket (tűzhelyet, főzet és falifűtőt) juttatott a fogyasztók­hoz. Ez a mennyiség 1960-ban az 1958. évi kétszeresére emel­kedik. A vállalat újfajta fűtőkészülékeket is gyárt. Az 1003 kalóriás kerámialapkás infrahősugárzók sorozatgyártását már megkezdte, a nagyobb teljesítményű 2500, valamint 5000 kaló­­riás infrahősugárzók sorozatgyártására ez év második negye­dében kerül sor. Az infrahősugárzó lényege, hogy nem kell a közbeeső levegőréteget felmelegítenie, hanem a napsugarak­hoz hasonlóan közvetlenül hősugárzással melegít. Képünkön: A falikaros infrahősugárzó­­ a kisebb helyiségeket látja el meleggel (MTI Fotó : Marosi László felvétele) Szépség, ízlés, tudás A kis esztergagépből egyet­len­ alkatrész sem hiányzik: pontos és hű mása óriási test­vérének, amely túl a kapun a gépgyárban most is szaporán falja a forgácsot. Csak éppen kicsi és kecses — fiatal, mint alkotója, aki szerény mosollyal simogatja tekintetével a »mű­vet«. Mert az a mű, mint minden társa, amely most itt áll a Csepel Vas- és Fémmű műsza­ki klubjában, a »Szakma ifjú mesterei« kiállításon. Alkotóik ifjú szakmunkások, s most némi lámpalázzal figyelik a közönség vizsgáló pillantásait. Vizsga ez is legszebb alkotá­saik, szerzett tudásuk ezer for­mát öltött ötlete vizsgázik sok ezer csepeli munkástárs és per­sze, a többi más látogató előtt is. Juhász Feri keze munkáját dicséri a bűvös kocka, a go­­lyóscsapágy-gyáriak pedig csarnokuk kicsinyített másá­(Gonda György felvételei­val rukkoltak ki: az ügyes Zois épületből szünet nélkül gördül-} nek ki a csapágy­golyók. S a­ többi alkotás: a kerékpár, mo-} torkerékpár, ezernyi gépalkat-} rész és szerszám, finoman ki-} munkált fém díszdoboz — egy­ } aránt sokat mond a kiállítás­ látogatóinak. Két éve indul-} tak el ezek a fiatalok, hogy} mestereivé váljanak szakmá-} juknak, számuk ma már a két­} ezret is meghaladja. } Céljukról szólva, Dudás Ede« ifjúmunkás megjegyzi: »Nem­­ akarunk lemaradni az idő-} sebb szakmunkások mögött.} Szeretnénk bebizonyítani, hogy­ a magyar szakmunkás igazán­ szépet, mesterit tud alkotni.«­ Telik a látogatókönyv, jön-­ nek sorra a csepeliek — mun-­ kások, háziasszonyok, kollégák­ és persze, vetélytársak is. Szépség, ízlés és tudás — ez­ jellemzi a csepeli ifjúmunká-­­sok kiállítását, amely — re­­­mélhetőleg — még sok-sok« követőre talál. V. M.­­ Király László géplakatos, a szakma ifjú mestere, maga készítette működő esztergapad-modelljével. ­ Világszerte tovább tart a rendkívüli időjárás Helyi viharok a Dunántúlon — 75 centiméteres hó Észak-Amerikában — 131 halálos áldozatot követelt a vihar Japánban — Hőhullámtól szenved Argentina földi utakon ekézéssel kellett az útszegélyre tolni a havat. Kisebb szélviharok dúltak Sza­bolcs és Borsod megyében is. Kedd délutánra azonban a leg­több utat járhatóvá tették. Hétfőn gyermekéletért folyó hősies küzdelem színhelye volt a Zsófiapuszta és Szentgál köz­zötti útszakasz. Egy ajlí® mentőkocsit hároméves kisfiút szállított kórházba. A hirtelen kerekedett szélvihar azonban olyan havat kavart az útra, hogy a kocsit valósággal bete­mette. A visszafordulás is le­hetetlenné vált. A gépkocsive­zető üresjáratban üzemeltette a motort, hogy biztosítsa a me­leget a beteg gyermeknek. Fo­­gatos szánok és hómarógépek nagy erőfeszítéssel mentették ki a betegszállító­­ kocsit és vontatták vissza az állami gazdaságba, ahonnan aztán ló­fogató szán indult útnak a kis beteggel. A távolsági autóbuszok nagy része kedden csak kerü­lőkkel közlekedhetett. A hó­eltakarítás valamennyi járha­tatlan úton folyik. Észak-Amerikából, a Távol- Keletről, valamint Európa délnyugati térségéből hatal­mas viharokat, Dél-Ameriká­­ból pedig tikkasztó hőhullá­mot jelentenek a hírügynöksé­gek. Az Egyesült Államok nagy részén hóvihar pusztít. Helyenként 75 centiméter­ vas­­­­tag a hótakaró és a 30 fokos hideg sok városban megbéní­totta az életet. Japánban a vi­harnak szombaton és vasárnap 131 halálos áldozata­ volt. A görög tengerészeti miniszté­rium megtiltotta a kereskedel­mi hajók forgalmát. A hófú­vások miatt egész Szerbiában megszűnt a gépkocsi forgalom. Délnyugat-Afrikában viszont — mint az AP jelenti — em­beremlékezet óta nem volt ilyen szárazság. Argentínát már nyolcadik napja sújtja a tikkasztó hőhullám. Vasárnap a fővárosból másfélmillió em­ber menekült a hőség elől a tengerpartra. (MTI) * A Meteorológiai Intézet jelenti: északnyugaton kisebb havazások. Várható időjárás szerda estig, az ország délkeleti felében gyengén felhős, párás, helyenként ködös idő. Északnyugaton felhőátvonulá­­sok, helyenként kisebb havazás­sal, havas esővel, ónos esővel, várható legmagasabb nappali hő­mérséklet szerdán délkeleten mí­nusz 2—mínusz 6, északnyugaton 0—plusz 4 fok között. A szeszélyes tél változatlanul sok munkát ad országszerte a közlekedés dolgozóinak. Hétfő­ről keddre virradó éjjel újabb hóakadályokat hordott össze a szél az országutakon. A Du­nántúlon sok helyütt valósá­gos hófalakat formált, az al-

Next