Népszava, 1967. július (95. évfolyam, 153–178. szám)
1967-07-07 / 158. szám
Egy szerény jubileumhoz Az egy éve alakult Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat — olvastuk az MTI csütörtöki jubileumi interjújában — 140 millió forintért adott el könyvet az ország üzemeiben. Fellendült a fizikai munkások olvasási, könyvvásárlási kedve, ami egyik biztosítékát jelenti az üzemi terjesztés tömegbánsának. Szerény jubileumhoz érkezett ezzel a magyar opoerjasztás: egyéves az új, korszerűbb alapokra, elsősorban az üzemi tevékenységre »profilírozott« terjesztő vállalat, amely nevének valódi és szimbolikus értelmezése szerint egyaránt népünk műveltségéért fáradozik. Megalakítása, alapvető céljainak meghatározása korántsem volt egyértelmű annak idején. Sokan eleve vitatták létjogosultságát, tevékenységi területének ilyen — úgymond — »leszűkített« kijelölését, legfőképpen azért, mert az üzemi élet, a gyári munka lüktetése aligha kedvez a könyvterjesztésnek, a gépek zúgása-moraja, a munka fegyelme, ennek a minden körülmények között szép szóval, meggyőzéssel, ajánlással élő tevékenységnek. Ha most — egy év múltán — eltekintenénk is a korábbi hagyományoktól, amit aligha tehetünk, az új vállalat bemutatkozó éve önmagában is mindennél meggyőzőbben bizonyítja: nagyon alkalmas színteret választottunk, nagy lehetőségei, még inkább kötelezettségei vannak az üzemek ezreiben a könyvterjesztésnek. Százezrekhez kerültünk közelebb az olvasnivalóval, a már olvasók pedig a könyv egyszerűbb, könnyebb megszerzéséhez. Nem véletlen, hogy számos kiadó eleve az üzemi, a munkásérdeklődésre alapozza különböző sorozatait vagy egyedi kiadványait. S e szerény jubileum kapcsán miamiről hadd szóljunk még: ha első pillanatban talán nem is, de azóta hónapról hónapra egyre jobban élszezi az üzemi terjesztés munkája a szakszervezeti bizottságok megértő, hatásos támogatását, az üzemi gazdasági vezetés áldozatkészségét. A Művelt Nép rövid idő alatt 400 üzemben tartott afféle munkaértekezletet a helyi szakszervezeti bizottságok vezetőivel. Ezeknek egyetlen átfogó témájuk volt: hogyan lehet még sikeresebb a könyv útja. Jubileumi esztendőnek, premiernek, bemutatkozásnak, de még inkább erőt adó biztatásnak, mindez nem kevés. (Kiss) A vasutasnap kulturális programja Jó szórakoztatással, változatos programmal várja a XVII. vasutasnap a vasutas családokat. Budapesten, a Szőnyi úti vasutassporttelepen fél 3-kor a gyerekek műsora kezdődik, ebben fellép Pataki Ferenc fejszámoló. ÁcsMarietta, Dévényi Tibor, a Landler Jenő Járóműjavító bűvészcsoportja, az úttörővasút fúvószenekara, s tréfás játékok, vetélkedők követik egymást. A felnőttek műsora este fél 8-kor kezdődik a pálya szabadtéri színpadán. Ebben a műsorban az NDK schwerind vasútigazgatóságának tánczenekara, az Északi Járóműjavító Törekvés népi együttese és a rádió és televízió «Stúdió II« tánczenekara is közreműködik. Konferál: Takács Mari. Az idei vasutasnap kiemelkedő kulturális rendezvénye a tegnap este megnyitott vasutas képzőművészeti kiállítás a Vasutas Központi Képzőművészeti Iskola Népszínház utcai műtermében. A XVII. vasutasnapon a vidéki vasútigazgatóságok székhelyein is változatos műsorokat rendeznek. (gy.) Rekkenő hőségben startol a TV 104-es, öt óra az út Moszkvától Novoszibirszkig. De aki a fővárosból este indul, csak reggel érkezik Szibériába. Mert nemcsak a távolság, hanem az időkülönbség is elválasztja egymástól az európai és az Urálon túli szovjet városokat. Vajon milyen Szibéria? A táj, a város, az időjárás? Az utóbbi kérdésre gyorsan választ kapok: Novoszibirszkben ragyogó napsütés fogad. És meglepő kérdéssel egy sofőr: — Tudja, hová érkezett? Szibéria »koronázatlan« fővárosába! A repülőtérről a városba vezető úton olyan hévvel mesél Novoszibirszkről, hogy alig várom, magam is meglássam. — Tudja, mi volt itt hetven éve? Semmi. Mindaddig egy lélek sem, míg a transzszibériai vasút építői sztyeppéken, erdőkön utat nem törtek ide. Az Ob partjánál álltak meg, hogy vasúti hidat emeljenek a folyó fölé. — Moszkvának 750 évre volt szüksége, hogy milliós várossá nőjön, Kijevnek 700, New Yorknak 200. Nekünk összesen 60 év kellett ehhez. Chicagót is lepipáltuk! S nem kell sok idő, hogy elérjük Budapest kétmillióját. Ekkor még csodálkozom a lexikális pontosságon, később egyre kevésbé. Hamar rádöbben az idegen: a szibériaiak nemcsak büszkék Szibériára, lelkes szavaikkal el is akarják oszlatni a tévhitet, az előítéleteket, amelyekkel vendégeik ide érkeznek. — Hány fok van télen? — Nem ritka a mínusz negyven sem — feleli a sofőr mosolyogva, de hozzáteszi : — Nem is olyan elviselhetetlen, mint Európában gondolják ... — S rögtön a lényegre tereli a figyelmet. Mert az időjárás viszontagságait, legalábbis Novoszibirszkben, nem sorolják a leglényegesebb dolgok közé. Szívesebben mesélnek arról, hány nemzetiség keveredik a szibériai földön. Kozákok és kazahok, oroszok, ukránok, észtek, kalmükök ... Letelepedtek itt a Pugacsov-lázadás részvevői, a Nagy Péter utáni idők szegényparasztjai, a második világháború menekültjei... Ma húszmillió ember él itt, s hozza felszínre a föld méhének kincseit. A sofőr lassít. — Novoszibirszk! — Ez a Marx Károly sugárút. Tudja, mi volt itt tíz éve? Füves réti kecskékkel. Ma ez a kerület egymaga olyan nagr, mint Szaratov városa. Hídon hajtunk keresztül. — Az Oh. Kétszer nagyobb a vízterülete, mint a Volgáé. — Ott az opera. A világon a legnagyobb a színpada ... Lassan hozzászokik az ember a szibériai méretekhez, előítéleteitől azonban nem könnyen szabadul. Este az opera több mint kétezer személyes, tizenhat szoborral díszített, félköralakú nézőterén sértődöttséggel fogadják szavaimat. — Otthon legalább elmondhatom : operában voltam Szibériában ... — Miért tartják ezt olyan csodának? Hiszen Szibéria már nem a világ vége. A műsorfüzetet mutatják. A milánói Scala szólistáinak vendégszereplését hirdetik benne, a novoszibirszki balett párizsi látogatásáról adnak hírt. Kísérőim pedig magyarok vendégszerepléseiről mesélnek és arról: moszkvai játéka alapján megszerették Gábor Miklóst, látták a Bánk bánt, ismerik filmjeinket. A Kövirág táncosainak forró ünneplése sem nagyon illik a Szibériáról kialakított zord képbe. Mint ahogy a novoszibirszki utcákon virágzó fák is meglepik az európait. Valami tipikusan szibériait keresek. A város azonban nem sokban különbözik a Szovjetunió európai városaitól. S a félelmetes szibériai erdőben is gombát szedő gyerekek békés képe és kakukkszó fogad. — Látott már szibériai esküvőt? Az ízléses, modern vonalú házasságkötő palotát a világ bármely városa megirigyelhetné. Külön teremben készül az ünnepségre a menyaszszony s a vőlegény, hogy a ceremónia után egyenesen a palota bárjába, vagy restaurantjába vonuljanak. Minden egy helyen van, még a gyűrűket, az ékszereket is megvehetik itt. Csak azt sajnálom: a szibériai esküvő sem különbözik a budapestitől... A palotából a piacra indulunk. Rózsát, tulipánt, hóvirágot árulnak. — Itt teremnek? — Délről hozzák. Repülőgépen. — Hosszú az út? — Miért lenne hosszú? Szibéria nincsa világ végén! Barabás Péter Rózsák a szibériai utcán min* Naponta, 8.30-tól 15 óráig.2 1967 július 7 NÉPSZAVA Ötvenezer munkás pesti estét ISÉT ESZTENDŐ MÚLTÁVAL, 1965-ös határozatának tükrében, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa néhány nappal ezelőtt újra képet alkotott a fővárosi munkásszállások kulturális nevelőmunkájáról. Több mint ötvenezer emberről van szó. A vidékről feljáró, itt dolgozó, csak hétvégeken hazalátogató munkássereg pesti estéiről, arról, hogy a »második otthon« valóban otthon-e, akik lakják, vajon a fekvőhelyen túl, várnak-e mást, van-e szükségük egyébre, vagy csak az étkezési és szálláslehetőségig terjed az igényük. S e kérdések másik oldala: ha van művelődési, szórakozási igény, a szállások vajon mennyiben tudják kielégíteni azt, mire mentek a határozat papírra fektetése óta, mit kínálnak, hogyan, milyen sikerrel teszik kulturális nevelőmunkájukat. Meglehetősen vegyes a kép, az eltelt két esztendő, ha sok vonatkozásban hozott is eredményt, egyben új gondokat is támasztott, vagy tovább éltette a régieket. Íme, vessünk egy-egy pillantást a szellemi mérleg két pólusára: a HVDSZ 2300 szállási lakóia közül 1300- an nem rendelkeznek az általános iskola nyolc osztályával, de az építőiparhoz tartozó szállókban egy év alatt 140 ezren voltak kíváncsiak az ismeretterjesztés különböző előadásaira; az építők egyik női szállásán 111 analfabéta lakik, de a szálláshelyi könyvtárak köteteit általában a lakók 35—40 százaléka rendszeresen olvassa: rendkívül alacsony a munkásszállásiak szakmai képzettségi szintje — mindössze 10—15 százalékuk szakmunkás —, de tavaly hatvanezer nézőt vonzottak a szakszervezetek szálláshelyi körműsorai. AZ EGYIK TERMÉ*SZETESEN NEM KÖVETKEZIK A MÁSIKBÓL, nem függvénye annak, csupán a szellemi igények és eredményes roppant egyenetlenségét kívántuk érzékeltetni. S mindjárt ide kívánkoznék az első tanulsága az SZBT felmérésének: korántsem tagadva a különböző foglalkozási ágakból, életkori sajátosságokból, képzettségi szintből adódó igény- és érdeklődéskülönbséget — ilyen nagy, mértékű eltolódás semmiképpen sem indokolt. Már csak azért sem, mert a példák sokaságával lehet bizonyítani, hogy egy-egy szakma ugyanazon a területen ért el kimagasló eredményeket, amelyen a másik a legmélyebb hullámvölgyben van, noha felkészültsége, adottsága, népművelési apparátusának rátermettsége ezt a mélypontot egyáltalán nem indokolná. A szálláshelyi kulturális nevelőmunka módszereinek kidolgozásáért, általános, a szakmák között is összehangolt elterjesztéséért jóval kevesebbet tettünk, mint amennyit kellett volna. Azt már tudjuk, hogy hol, mi megy jól, vagy rosszul, hol, mi vált be — de a jót továbbadni, módszereket meghonosítani, lehetőségeket felvázolni, a szálláshelyek sajátos arculatú népművelési munkastílusát megteremteni, erre még csak gyenge törekvésekkel találkozunk. LÁTNUNK KELL ■Lí UGYANAKKOR, hogy a főváros ötvenezer munkásának otthont adó, csaknem 800 szállás felszerelése, anyagi-technikai ellátottsága, a bennük szolgálatot teljesítő népművelők szakmai ismerete hasonlóképpen nagy aránytalanságokat mutat. Sok helyen ez már eleve meghatározza — nemegyszer kizárja! — a hatásos népművelői tevékenységet. Éppen ezért itt az ideje, hogy az eddiginél sokkal következetesebben szóljunk azoknak, a vállalatoknak, üzemeknek, intézményeknek a felelősségéről, amelyek fenntartják a munkásszállásokat. Hiszen számukra sem lehet közömbös, milyen hangulatban, milyen színvonalon végzi munkáját ez az ötvenezer ember, fejlődik-e, egyre fogékonyabb lesz-e a szakmája, az ország vagy a világ dolgai iránt, műveltségben hogyan gyarapszik? Néhány nagy építőipari vállalat és a textiles üzemek jelentős része kitűnő példával szolgál erre a felelősséget érző magatartásra, szállásainak, alkalmazott népművelőinek messzemenő támogatására. AMIKOR A SZÁLLÓK KULTURÁLIS NEVELŐHATÁSÁRÓL, a színesebb, tartalmasabb programok kialakításáról beszélünk, csak ritkán ejtünk szót a művelődési otthonok hálózatáról. Nem véletlen azonban, hogy az SZBT — summázva a tennivalóikat — mint fontos, eddig alig kihasznált lehetőséget említi meg a nagy tapasztalattal rendelkező kultúrházak kötelező szakmai segítségnyújtását. Ezek valóban sokat tehetnek a munkásszállók szórakoztató és ismeretterjesztő tevékenységéért, az új formák meghonosításáért, az egész szálláshelyi népművelés igényesebb profiljának kialakításáért, még akkor is, ha a kultúrházak feladata egyébként jellegében más. A jobb, hatásosabb, átfogóbb, tartalmasabb szálláshelyi nevelés mindenképpen nagyon forrási feladat. Mozgalmi és gazdasági vezetőknek egyaránt támogatniuk kell. Kiss Gy. János Csütörtökön a Kossuth Klubban ülést tartott a TIT országos elnöksége, dr. Ortutay Gyula elnökletével. A többi között határozatot hozott a TIT V. országos küldöttgyűlésének összehívásáról, 1968 tavaszára. Csütörtökön bezárta kapuit Esztergomban a Dunakanyar nyári művészeti egyetemének idei évfolyama. A tizenhat országból érkezett hallgatók két héten át ismerkedtek a magyar zenei nevelés módszerével, amelynek alapelveit Kodály Zoltán dolgozta ki. fi csehszlovák Humberto Cirkusz a Városligetben Ne sértődjenek meg a Humberto Cirkusz férfitagjai, ha ezúttal az ő produkcióikról kevesebb szó esik, mint a gyengébb nem mutatványairól. A gyengébb nem erősebbnek bizonyult a porondon: nemcsak szép és csinos asszisztálói voltak az egyes számokban férfipartnereiknek, hanem a legjobb, világszámnak is beillő mutatványt hajtották végre. A négy Staubert-kisasszonyperzsa rudakonbemutatott attrakciója volt talán a leghatásosabb, de látványosság dolgában nem maradt le Olli sem, aki mint magyar szoknyácskájában, nyereg nélküli lovon táncolt, vagy Valerie, a bámulatosan ügyes akrobatanős Ilonasék, a kötépakrobatika kiváló művelői. Egyedülálló mutatványt láttunk a bájos és igen fiatal Anina Francini előadásában, aki a fején járt anélkül, hogy a kezeire támaszkodott volna. S a nők mindezt a legkisebb erőlködés nélkül, mosolyogva végzik, mintha a rendkívüli fizikai megterhelés a legkisebb gondot sem jelentené számukra. A többi számban is jól szerepeltek a nők: az öt Vizwer groteszk tornájában is ők voltak a legjobbak, de feltétlenül meg kell még említenünk Alice Koskovát, aki parádés lovasbemutatójával aratott sikert. A férfiak viszont jellegzetesen férfias számokban tűntek ki: Jan Valásek félelmetes berber oroszlánjai között végezte az idomitás nehéz, de látványos munkáját. Boris és társa az illuzionista revü könynyedebb, szórakoztató válfaját képviselte, hatalmas virágoskertet varázsolt elő üres dobozokból, nyulat, galambot kicsi skatulyákból — s végül még a bohócot, is eltüntette félig. Dolessi, a cirkusz fiatalabbik bohóca maga is ügyes akrobata, zsonglőr és tréfamester egyszemélyben. A Cornelly’s Clown lisztesképű öreg zenebohóca — az ő képe látható a cirkusz emblémáján — viszont hagyományosabb, cirkuszibb, mint fiatalabb kollégája — mindkettőn remekül szórakoztunk. S aki kimaradt volna a tizennyolc számból, nem azért történt, mert nem tetszett a mutatványa. A cirkusz egész együttese Viktor Dusil rendezésében tetszetős műsorral szórakoztatja a pesti közönséget , még valamit említsünk meg: nagyon tetszett az eszközök, kellékek, hangszerek és nem utolsósorban a ragyogó kosztümök, csillogó ékszerek gazdagsága, mely arról tanúskodik, hogy a külsőségek sem mellékes eszközei a sikernek. (hary) műsorok Kisstadion: The Spencer Davis group és Millie Small együttesének műsora (8; rossz idő esetén 10-én). — Kiscelli Múzeum Parkja: Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez. Fejér György, közr. Sirokay Zsuzsanna (Kiscelli bér, 1. este 8; rossz idő esetén 8-án). — Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8). — Kis Színpad: Bolond vasárnap (fél 8). — Budai Parkszínpad: Maya (a Főv. Operettszínház vendégj. 8). — Ligeti Sátorcirkusz: Humberto Cirkusz (fél 8). KOSSUTH RADIO 4.30: H. Időj. 4.32: Z. 4.45: Falurádió. 5: H. Időj. 5.30: Regg. kr. 6: H. Időj. 6.30: H. Időj. 7: Reggeli kr. II. 7.30: Új könyvek. 7.40: Mit főzzünk? 8: H. Időj. Műsorok. 8.22: Bogáncs. XVI. 8.42: XVin. sz-i operamuzsika. 9.25: Népek zenéjéből. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10. 10: Óvodások műsora. 10.30: Édes anyanyelvűnk. 10.35: Schubert, amoll szonáta. 10.59: Lottó. 11: Az Ezüst-tó kincse. Krizsán L. írása. 11.10: Lót komédiája. Milan Uhde rádió játéka. 11.59: Műsor. 12: H. I.Ottó. Idős. 12.15: Táncz. koktél. 13: Pesti színházműsor. 13.02: Beszéljük meg! Az önkiszolgáló holt. 13.07: Zkri muzsika. 14.30: Karavánnal Európában. Ifj. Rádió riportja. 14.40: Nyári illetlenségek. Ifj. Rádió. 13: H. Időj. 15.15: Zenei üzenetek. 15.53: Magyar muzsika. 16.30: Tánczene Varsóból. 16.57: Műsor. 17: H. Nemzetk.lapsz. Időj. 17.15: Zenaida Pally és Georg Otsz énekel. 17.45: Miért? Riport. 18: Új Zenei Újság. 18.40: Hozzon egy dalt Budapestre! 18.45: Magyar nóták. 19: Esti krónika. 19.30: Hotel Sydney. Björn Huneborg rádiódrámája. 20.10: Észak fehér városa — Helsinki. Zenés krónika. 21.40: Magyar muzsika. 22: H. Idős. Sport. 22.25: Az örökösök felelőssége. írók, költők búcsúja Kodály Zoltántól. 23.30: Operettrészi. Közl. 24: H. Időj. PETŐFI RÁDIÓ 4.26—7.58: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna. 10—12.30: Zenés műsor üdülőknek. 10: H. Laosz. Időj. 10.59: Lottó. 11: Balatoni időjárás. 12: H. Lottó. Időjárás. 12.15: Idegen nyelvű hírek. 12.30: Rimszkij- Korszakov operáiból. 13: Petőfi zenevilága. 13.16: Táncz. 13.47: Vízállás. 14: H. Idős. 14.08: Zenés játékokból. 14.20: Zkri muzsika. 14.50: Népi 7. 15.10: Viharzóna. Az X. nap előtt és után. Dokum.-műsor. 15.25: H. Szeryng hegedül. 15.40: Ljadova és Pantyelejeva énekel. 15.56: Tóth Endre versei. 16: H. Időj. 16.05: Bruno Walter két Strauss-keringőt vezényel. 16.23: Kézirat a kéziratról. Fazekas János karcolata. 16.29: Magyar operákból. 16.50: Szántó Jenő műsora. 17: Ötórai tea. 18: H. Időj. 18.05: Világlapok közgazdasági rovataiból. 18.15: Népi z. 18.40: láttuk, hallottuk. 19: Clara Haskill zongorázik. 19.50: Mese. 20: Esti kr. U. 20.30: Németh Marika és Udvardy Tibor énekel. 21.03: Belgrádi beszélgetések. Riport. 22: Forgács Éva énekel. 22.20: Le Bourget 1967. Séta a párizsi repülőgép-kiállításon. 22.40: Könnyűz. 23: H. Időj. URH 18: H Időj. 18.05: Táncz. koktél. 18.50: URH zenei kalauz. 19.20: Ettel Sussman énekel. 19.40: Századunk zenéjéből. 20.36: Händel: Jef. m oratórium. 23: H. Időj. TELEVÍZIÓ 9.30: Angyal kalandjai. Az óvatos terrorista. Magy. besz. angol film ism. 10.20: Supra -phon-album. Csehszl. könnyűzenei film iss. 11.05: Telesport ism. POZSONYI TV 14: Wimbledon. 14.15: A lakáskérdés. 19: Tv-híradó. 19.30: Tarka műsor. 21.30: Népdal. 22.15: Winnetou és testvérei. Tv-sorozat. Termelőszövetkezetek! Állami gazdaságok! Gépjavító állomások! ALKATRÉSZ! ALKATRÉSZ! ALKATRÉSZ’ MOGÜRT A niWuWni Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat alkatrészbörzéjén exportminőségben, kedvezményes áron beszerezhetők azok az alkatrészek, melyek nélkülözhetetlenek A NYÁRI MEZŐGAZDASÁGI TERMÉNYEK BETAKARÍTÁSÁHOZ, ŐSZI GÉPJAVÍTÁSOKHOZ Motorikus szerkezeti alkatrészek Elektromos szerelvények Gépjármű-felszerelések nagy választékban kerülnek bemutatásra és értékesítésre a Budapesti Nemzetközi Vásár 42. számú csarnokában (vásáriroda mellett) 1967. július 26-ig. Ügyintéző: Fodor Pál, tel. 467—170.