Népszava, 1968. január (96. évfolyam, 1–25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
RADIO Görbe 's képernyő A Szilveszteri Ünnepi Játékok eseménysorozatát a televízióban országos érdeklődés előzte meg és össznépi vita követte. Az előreláthatóan január közepéig tartó vitában eddig a következő vélemények hangzottak el: ilyen még nem volt! (tetszés szerinti hangsúllyal)... ezt jól megcsinálták (nemtetszés szerinti hangsúlylyal)... nézze, nekem spéciés tetszett... pocsék volt, ráadásul fáj az epém, ha röhögök ... hogy oda ne rohanjak! stb. Pedig biztatóan kezdődött az óév-búcsúztató tvprogram. Kedves volt a délelőttigyerekszilveszter«, a Komisz kölkök kalendáriuma, jó hangulatalapozónak bizonyult a Denevér tv-változatának ismétlése és Tabi László Csendes kávéház című komédiája, amelynek hat »csattanója« is volt a Bodrogi Gyula arcán. Nagyon tetszett a kitűnően rendezett és fényképezett Yves Montand revü. Bebizonyosodott, hogy még a revüben is a legérdekesebb televíziós látvány az emberi arc, és Montandnak ezer arca van. A szilveszteri kabaré óriási ötlettel indult: közkívánatra megszűnik a televízió. Állítólag a széles nézőtáborban torok nem maradt szárazon e lelkesítő hírre. Aztán kiderült, hogy Kaposy Miklós és szerzőtársai, Kalmár András rendező és munkatársai ezzel az ürüggyel akarták bebizonyítani, hogy a televízióról csak a televízióval lehet leszoktatni a nézőket Ez így is van. Láthattuk, hogy a televíziósok nélkülünk is megtalálják a helyüket: ki itt, ki ott, ki megint a kaptafánál. Vitray legfeljebb a vállán hordja a Hűsítő jégkockákat, a Zenélő órák triója órásboltot nyit dr. Benedek István mészárosként őskori velőscsontot árul, a rímhányó Romhányinak is akad munkája, Zsurzs Éva kirakatot rendez ... De bezzeg mi nézők, nem bírjuk ki a tv nélkül, műsorbőséget és kisipari képminőséget ígérő titkos tv-klubokba járunk. A tv öniróniáját sokszor hiányoltuk, most megkaptuk csőstül. Az utóbbi idők legeredetibb ötletét csűrte-csavarta, variálta, húzta túl hosszúra a csaknem egyórás műsorblokk. Rövidebben sokkal frappánsabb lett volna. Somogyi Pál boccacciói stílusú kis komédiája pikáns ízeket kevert a tv szilveszteri koktéljába. A Tarka-baré magánszámai közül Hofi Gézáé szerzett kellemes meglepetést. Rátonyiéké tavaly jobban tetszett, az aranyos, szókimondó Majoros Tamás bácsi pedig sajnos egy szőrmentén tréfálkozó professzort küldött maga helyett. Csak a szakálluk hasonlított. Az ősember (Kabos László) talán azért beszélt tájszólásban, mert vértesszöllősi lelet volt. Aztán jött a Halló bácsik, halló nénik!... ne menjetek ki szépen, gyerekek. Kellér Dezső műsorában sok, nagyon kedves ötlet és jó szám volt, például Alfonzó remek rezonőr-figurája, a beat zenekarral »«Illés szekerét« toló Honthy Hanna, és Feleki Kamill sikamlós jelenete a slágerfesztivál bizonyos témakörre aktualizált dalaival. Harsány humora mellett is valami kis szívszorító érzés felhőzte a bácsik-nénik műsorát . Jó-e szilveszterkor az öregséget, a múló életet idézni? Kellett, nagyon kellett ezután a Szilveszteri randevú, fiatal táncdalénekeseinek vidám, friss, jókedvű magyarnóta-csokra az új évet köszöntő éjféli harangszóig. BUM! — azaz Boldog Új Mechanizmust kívánt a televízió szilveszteri nézőinek. Hadd kívánjanak a nézők is valamit az új évre: BombajóJj Műsorokat. Vagyis: szintén BUM! Vajk Vera Hajnalig a 6-os stúdióban »Miért pont a szilveszteri kabarénak kell nagyon jónak lenni ebben az országban?« — valami ilyesmit kérdezett Komlós János, a mostani rádiós szilveszter egyik legszellemesebb közreműködője, s e bölcs kérdéssel már előre lefegyverezte a kritikust. Ez a nagyon jó amúgy is relatív dolog. Az előnevelői funkciót is betöltő konferálok például — a hallott jelek szerint — remekül szórakoztak, bizonyára jobban, mint az az énekes vagy zeneszerző, akit megcsipkedtek ebben a műsorban. Ha még több csipkednivalóhoz nyúltak volna hozzá a műsor érdemes írni, bizonyára még mulatságosabb lett volna a kabaré a nem érintettek számára. Így hát a jó kabaré olyan bonyolult és ellentmondásos fogalom, hogy mindenki kedvére épp úgy nem lehet kabarét közvetíteni, mint zenét De hát végül is milyen volt ez a mostani kabaré? Felépítésében leginkább egy új magyar háromfelvonásos drámához hasonlított Hangulatos első felvonás után laposabb második következett hogy azután a befejezés ismét felíveljen kissé. Műfaját pedig a divat, vagyis a formabontás jellemezte. Merész szakítással kihagyták belőle kabarészínészeink nagy részét, humoristáink zömét, viszont — a közönség előzetes szavazata alapján — meghívtak futballistákat slágerénekeseket drámai színészeket jelen volt egy zálogházigazgató, egy kéményseprő, kritikus, írónő és más »«civilek«. Voltak azért hivatásos színészek is a konferáló Básti Lajos mellett, kevesebben ugyan, mint a meghívott vendégek; de hát a közönség nagy úr, s a beküldött rádióújságbeli szavazócédulák ugyanúgy eldöntötték az arányt, mint annak idején — a mellesleg joggal gúnyolt — táncdalfesztivál-szavazáson. S mindjárt ismerjük el, hogy a legtöbb »civil« — nyilván Marton Frigyes rendező erőteljes segítségével — remekül megállta a helyét. Áll ez Abody Bélára is, aki egyszerre angyalian ártatlan és vérfagyasztó hangjával néha még a tompább poénokat is kihegyezte. Olyan élvezettel konferált, mint aki igazi műfaját ízlelgeti. Más volt ez a kabaré már azért is, mert csak hellyel-közzel volt kabaré. Ám ezek a hellyelközzeli részek voltak a legjobbak: Tahi László szellemes kis vetélkedő paródiájában hangzott el az óévi kabaré legtalálóbb mondata, Peterdi Pál futballszabály-magyarázatában volt a legtöbb gól és gólhelyzet, Radványi Ervin karcolatéban fejeződött ki leghumorosabban napjaink szelleme, s Komlós János néhány perce alatt éreztünk meg valamit abból, hogy milyen is lehetne egy még jobb szilveszteri kabaré. Harsányi Béla és Nádasi László angolja valamiféle folytatása volt a tavalyinak éppúgy, mint Tardos Péter és Peterdi Pál népszerű Gugyerákja — és épp e folytatásos figurák ébresztettek nosztalgiákat bennünk a már 102 éves Majoros bácsi, Koblenz néni és a pesti Vadember iránt — vajon hol szilvesztereztek az idén? Zenei »legjobb« kettő is akadt: Vujicsics Tihamér megzenésített zárthelyi dolgozata a hegesztésről, és Hofi Géza Fesztiválvíziója épp azért aratott sikert, mert nem is volt olyan elképzelhetetlen! Sok név megemlítését kívánná meg a protokoll, s egy-két elismerő jelzőt sem sajnálnánk e nevek mellől. Most azonban a kritika is eltér a hagyományostól, s külön, névre szóló dicséret helyett az egész színészgárdára vonatkozó megjegyzésként csak annyit jegyzünk meg: mindenki megtette a magáét. S végül említsük meg a rádiós vezérkart: a tapasztalt szerkesztői trió, Kaposy Miklós, Mike Klári, Szilágyi György és a fáradhatatlanul ötletes szilveszteri rendező, Marton Frigyes jót akart. Jót, és másképp. Mindkét céljuk sikerült, a második jobban, mint az első. Jövőre például biztosan megint másképp lesz az idei másképp. A kritika is ösztönözte őket erre a másképpre. S most itt van, megkaptuk, másképp dolgoztak. De hát annyi sok másképp van! Miért ne lehetne legközelebb megint másképp csinálni? Hogy hogyan? Hát.. például... másképp ... Háry Márta TV SZILVESZTER ! Galambos Lajos: Nórika, a tanítónőnk, elmagyarázta pontosan, hogyan kell a palatábla rovátkái közé egyeneseket húzni és köröket rajzolni. Két hét elteltével le kellett tudnunk írni az i és as o betűt. Nekem ez persze sehogyan sem ment: ha i-t húztam, olyan lett, mint az ökör farka légycsapkodás közben; ha ot vetettem a palavesszővel a táblára, nálánál a harduc-tök is különbül nézett ki odahaza, a kertünkben. Nórika igen szép asszony volt- Akkor ment férjhez Kaszás igazgató úrhoz, amikor megkezdtük az iskolát. Éppen csak elmúltam hatéves és szerelmes voltam Norikába. A férjét ennélfogva gyűlöltem, ez a név pedig, hogy Kaszás, egyenlő volt számomra, a legkíméletlenebb hidegséggel. Holott nem szólt ő hozzánk soha, egy szót se. A horgas orrát csúnyának és riasztónak véltem, magas, boltozatos homloka alól pedig mintha a halál leselkedett volna ránk. Nem tudtam elképzelni, hogy egy olyan gyönyörű nő, akiből süt felénk a finomság, akinek a bőre olyan, mint az alabástrom, s akinek a pillantása olyan kék, mint pázsitról nézve a tavaszi ég, nem tudtam elhinni, hogy ez az emberi csoda szeretheti ama Kaszást. Egy nap Nórika megnézte mindegyikünk palatábláját Lestem és vártam, vajon az enyémre mit fog mondani. Hát ezt mondta: a z ilyen pocsék jeleket még soha nem láttam. Ha ez így megy, az életedben soha nem fogsz megtanulni írni. A legutolsó padba ültetett, egy cigányfiú helyére, akinek a betűi viszont a legszebbek voltak. Mindannyiunknak meg kellett csodálnunk azokat a betűket, amelyek talán különbek voltak annál is, amiket Nórika a nagy táblára vésett. — Ez igen — mondta. — És ebből az sem von le semmit, hogy Rezső már másodszor járja az első osztályt. Még csak az kell, gondoltam, hogy én is kétszer járjam. Még csak az kell, hogy bundát vigyek haza, adna nekem anyám, és lenne akkor nemulass. Igen hitvány állapotban bandukoltam hazafelé és fontolóra vettem: vajon szeressem-e továbbra is Nórikát, vagy hagyjam meg őt az ő Kaszájának? A többiekhez sem kívántam szólni, pláne, hogy azok csúfolódtak, amiért utolsó pados lettem. Csúfolódásukat meghallotta anyám is: — Mért lettél te utolsó pados? — kérdezte. — Mert nem tudok írni. — S mért nem tudsz? Hallgattam. — Van tán valami más dolgod? Napszámba küldünk tán répát ásni, tengerit törni? Felelj. Mit felelhettem volna, amikor a két nővérem is ott ugrándozott már körülöttem, és kántálva kiabálták, mint az utcán az osztálytársaim: — Utolsó pados. Utolsó pados. Vasárnap gyönyörű idő volt s ebéd után, amikor elcsendesedett a ház, lenyargaltam a Kacsavárba. A Kacsavár szittyós, nádas vályogvetőtelep volt s ott álltak a vályogvető cigányok vityillói is. Amint megérkeztem, láttam, hogy a vén Sazidri a gályája korcát bolházza. Felnézett: — Kit keresel? Nem mertem kimondani a Rezső nevét, mert én ilyen nevet addig életemben soha nem hallottam, s nem voltam bizonyos benne, hogy a Nórika szavából jól értettem-e? Hát csak álltam ott, toporogtam, míg az öreg újra megkérdezte: — No, hát kit keresel? Nem tudsz szólni? — Azt a fiút — mondtam, mert akkor már megpillantottam őt a vizes gödörnél, a nádas szélén, más gyerekekkel együtt, most mászott ki a pocsolyából. — Fürödni akarsz? — kérdezte. Intettem, hogy nem. — Nem olyan piszkos ez a víz — mondta —, és jó meleg. Sárga hasú halakat is lehet itt fogni. Akarod? — Nem. — Hát? — Kihozhatnád a tábládat meg a palavesszőt. Egy kicsit bámult rám, de aztán futott, mint a csikó, és leheveredtünk a nádas szélén a fűbe. S ettől a naptól kezdve mindaddig jártam hozzájuk, amíg az iskola menetrendje szerint túl nem jutottunk az ábécé miden betűjén. S habár olyan szép betűket soha nem tudtam írni, mint ő, az utolsó padból lassan előrébb rukkoltam, év végére pedig már az elsőben volt a helyem újra. — Szorgalmas gyerek vagy — mondta Nórika. Dicsérő szava jólesett, de még jobban esett, hogy puha kezével megsimogatta a fejemet. S éreztem még valamit: azt, hogy nagyon is illő lenne elmondani, ki tanított engem a betűvetésre. Azonban nemhogy csak ezt nem tettem meg, igazából véve hitványsággal fizettem meg a Rezső jóságát. Már akkor másodikba jártunk. Nórikát, minthogy elköltöztek a faluból, elfeledtem; a második év tudományaira Labay tanító úr oktatott bennünket. Rezső mellettem ült a padban, a palatábla helyébe megkaptuk első füzeteinket. Arra mindenkinek rá kellett írni a nevét, tintával, hiba nélkül. Rezső hamar végzett vele, bennem azonban újra fölkeveredett az a gyanú, hogy ilyen név egyszerűen nincs a világon. — Mit írtál te? — kérdeztem. — .a nevemet. — Ó, te szerencsétlen — mondtam —, hisz' ilyen név nincsen. Mert az tulajdonképpen Dezső. Érted? És elmagyaráztam neki, hogy a falu segédjegyzője is Dezsőnek írja a nevét, nem pedig Rezsőnek, gondoljon csak bele. Ez a Rezső nyilvánvalóan csúfnév. — Lehet — mondta. — Én sem hallottam még, hogy valakit is így hívtak volna. Azzal megnyálazta az ujját, s mind a vonalas, mind a kockás füzet tetejéről leradírozta az R-et s helyébe illesztette a D-t. Csúnya lett az a két szegény füzet, bizony, nagyon csúnya lett, de hittük, hogy a világ rendje helyre állt. Jött azonban Labay tanító úr a tömzsi kis nádpálcájával. Végigmustrálta a füzeteket, s aki rendetlen volt, vagy pacás, kapott egyet-kettőt a körmére, Rezső fölött azonban értetlenül állt meg. — Hogy hívnak téged? — Farkas Rezső. — S mit írtál? A fiú nem szólt, én a pad tetejét kapargattam. — Mért írtál Dezsőt? — Mert olyan, hogy Rezső, nincs. — Ki mondta ezt neked? — Tudom. — No, akkor gyere csak ki szépen és hajolj le. Majd én megtanítalak a nevedre, ha még ennyit sem tudsz. Négy fenekest kapott és én még akkor sem álltam fel, hogy osztozzak vele a büntetésben. Azóta sok év telt el, kerek harminc, valamelyik nap az utcán találkoztam vele. Nem mertem kiejteni a nevét most sem. Érdeklődtem, hogy megy a sora, azt mondta, meglehetősen, jó szakmája van, asztalos és van három nagy gyereke. — Mindhárom fiú — mondta. Kacsintott és kezét nyújtotta: — De egyiket sem hívják Rezsőnek. Elment és én arra gondoltam, talán még most sem késő bevallani mindazt, ami kettőnk között történt. 2 IS^január 1g NÉPSZAVA A Táncsics új nívódíjasai A Táncsics Könyvkiadó nívódíjjal jutalmazta a gondozásában 1967-ben megjelent legsikeresebb könyvek szerzőit Nívódíjat kapott Gál Zsuzsa, a »Feleség voltam New Yorkban« című, fél év alatt két kiadásban megjelent útinapló szerzője; Leder József és Rádai Zoltán, a Tv-szerelők könyve« című szakkönyvéért. Ez alkalommal jutalmazták meg dr. Szegő Tamást is, a »Válaszolunk a dolgozók kérdéseire« című sorozatban írt több nagy sikerű kiadványáért Opera KA/: Pillangó kisasiszony (H-bérl. 3. ea., 7). — Erkel Színház: Bánk bán (székelyhidy-bérl. 4. és Pótokt. bérl. III. ter., 3. ea., 7). — Nemzeti Színház: Marat halála (7). — Katona József Színház: A fösvény (7). — vígszínház: A komédia boszszúja, a cilinder (C-bérl. 3. ea., 7). — Pesti Színház: Egy őrült naplója (7). — József Attila Színház: Lulu (7). Madách Színház: A nagy Romulus (7). — Madách Kamara Színház: Nem félünk a farkastól (7). — Thália Színház: Zrínyi (7). Sírkő és kakakó (stúdióelőadás bemutató: 1). — Fővárosi Operettszínház: Lili (7). — Irodalmi Színpad: "Mindenkinek! Mindenkinek!■« Új magyar festészet? A Magyar Nemzeti Galéria kiállításához Végre. Az emlékkiállítások hosszú sora után az élő magyar művészek alkotásaiból is láthatunk múzeumi tárlatot. A mai művészet megismerésének, igaz, vannak más lehetőségei is, de az itt-ott megrendezett egyéni és gyűjteményes kiállításokban mégis sok az esetlegesség. A múzeumi kiállítás történelmi áttekintést ígér, és ezenfelül valamiféle rendteremtést, eligazítást az egyidejű megnyilatkozások sokaságában. Ezt a várakozást igazolja is az indulás, az első terem, ahol a felszabadulás utáni évek nekilendülését érzékelteti Barcsai Jenő, Bálint Endre, Gadányi Jenő, Gyarmathy Tihamér, Korniss Dezső, Martyn Ferenc, Pór Bertalan festészete. Azután következik még nyolc terem, amely már egyáltalán nem igazolja a látogató várakozását. Igaz, akadnak itt is eleven hatású, kiváló alkotások (hogy csak Czóbel Béla, Bene Géza, Bartha László, Barcsay Jenő, Czimra Gyula, Frank Frigyes, Kondor Béla, Németh József, Zilahi György, Lakner László képeit említsem), de a kronologikus, vagy bármiféle rendszerezés és a minőségi válogatás híján ezek is beleolvadnak egy zavaros összképbe, amelyen a középszer uralkodik. Mintha festészetünkben megállt volna az idő, és két évtized alatt sem a művészetet foglalkoztató kérdések, sem a válaszok nem változtak volna lényegesen. És mit gondoljon a látogató, amikor az első teremöregjeinek nagy lélegzetű indulása után az utolsóban a mai fiatalok képeiről csupa megfáradt öreg és nem kevésbé reménytelen fiatal arc tekint rá búcsúzóul? Aki azonban nemcsak a kiállításra alapozza ismereteit, az tudja, hogy a kapott kép pontatlan. Hiszen beletartozna a felszabadulás után még évekig dolgozó Egry József is, és, bár ennek itt nincs nyoma, számos művészünk (Bálint, Korniss, Martyn, Czóbel) ma sem alkot kevésbé értékes műveket, mint régen. Több közelmúlt kiállítás (például Kassák Lajosé, Országh Lilié, Keserű Ilonáé, a fiatalok stúdiójáé, a szentendreieké, a Somogy megyeieké) pedig arra bizonyság, hogy festészetünk képe jóval szélesebb és izgalmasabb az itt látottnál Mentség — de kétes értékű —, hogy a kiállítás rohammunkában készült, »beugrásképpen« egy elmaradt helyett. De honnan tudhatja a látogatók zöme — amely valóban itt akar megismerkedni az új magyar festészettel —, mit szabad komolyan vennie, ha maguk a rendezők nem vették komolyan saját vállalkozásukat. (havas) műsorok (Zalka-bér, 2. ea., 7). — Vidám Színpad: Alomex államban (fél S). — Kis Színpad: Férjvadász (7). — Kamara Varieté: Itelló. Dolcsi! ,6. (él »). KOSSUTH RADIO 410: H. Időj. 4.32: 7. 5: H. Időj. 5.34: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió. «: H. Időj. 5.30: H. Időj. 5.45: Műsor. 7: Reggeli krónika IL Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Idős. Műsorok. 5-22: Le Kény élet. Vidor Miklós rádiójátéka. 9 .07: Egy szerelem három éjszakája. Zenés játék részletei. lát. Kozmosz. 10: H. Hazai lapsz. Idős. 10.10: Barokk muzsika. II.b. orvosi tanácsok. 11.15: Prágai Rádió gyermekkórusa énekel. 11.30: Szabó család. 12. 11: Időj. 12.15: Táncz, koktél. 13: Pesti színházműsor. 13.03: Válasz a hallgatónak. 13.18: Áriák. 13.55: Hird. 14.46: Nőkről nőknek. 14.35: Könynvűz. 15: H. Nemzetk.lapsz. Időj. 15.15: Ikari muzsika. 10.06: A pátriárka. Veres Péter elbeszélése, I. rész. 1C .26: Magyarországon először. Alekszandr Bahcsijev zongorázik. 17.43: A művelődéspol. rovat vendége: Benke Lajosné. 17.56: Műsor. 17. H. Időt. 17.05: Körpol. figyelő. 17.20: Néptáncegyüttesek a mikrofon előtt. Zenés beszélgetés a Vasas Köz.p. Művészegyüttes Táncegyüttesén.*k tagjaival. 17.50: Húszas Stúdió. Szenvedélyek. II: Esti krónika. Műsor. 19.30: Caruso énekel. 19.41: Magnósok, figyelem! 20.25: Az MRT Szimfonikus Ikarának hangv., vezényel Brettner Tamás, közr. Mező László. Közh. kb. 21.01: H. Időj. 21.05: Könyvszemle. 21.14: Hangv. folyt. Kb. 22: H. Sport. Időj. Kb. 22:M. Népis. 22.50: A beruházási hitelkérelmek elbírálásának új rendszeréről. 23: O. Strauss: Varázskeringő részletek. 23.29: Mozart: g-moll zongoranégyes. 24: H. Időj. 0.10: Filmzene. PETŐFI RADIO 4.2»—7.57: Azonos a Kossuth adóval. (.20: Torna. 16: A mosoly országa. Részletek. 10.35: A magyar szavak története. 10.55: Népdalok. 11.2*: A régi Metropolitan nagy énekesei. H. 11.51: 50 év dal. I. rész. 12.27: Téma variációkkal. Bruno Walter arc kép vázlatához. 13.17: Hasanyúz, híradó. 13.47: Vízállás. 14: Hírek. Idó járás 14.09: Mai dalok. 14.10: Cigány dalok, csárdások. 14.45: Lisztetűdök zongorára. 14.50: Akikről beszéltek. Riport. 14: Kedvelt régi melódiák. 15.37: Irodalmi érdekességek. 15.42: B. Giyll énekel, D. Safran gordonkázik. 1«: H. Időj. 16.75: Fúvóspolkák. 14.14: Artúr Etzen énekel. 17 10: Kies Tamás versel. IIS.3S: A Shadowsegyüttes negyedórája. 16.50: Hird. 17: Két rapszódia. 17.»: Orvosi tanácsok. 1713: Kimnynyüz. 1«: H. Időj. U.UK Hangv. a stúdióban. IS.M: Krizsán László Írása Magellánról. 13.55: A Nyugat lánya. Operarész. 19.30: Táncdalok. 19.40: A Berlini Rádió énekkarának műsorából. 19.50: Mese. 20: Esti krónika II. 20.30: Willi Boskowsky együttese játszik. 9.55: Isteni komédia. Rádiójáték. 31.47: Népi zene. 22.10: Schumann-mavek. S. H. Sport. Időj. URH 12: BL Időj. 12.10: Tanév, koktél. 13.55: Bruckner: Vin. szimfónia. 20.11: R. Strauss: Salome. Egy felv. opera. 21.55: Dzsessz. 22.15: Barokk kamarazene. 13: H. Sport. Időj. TELEIÍZIÓ 9.20: Szünidei matiné. 111B: A Pedagógusok fórumának különkiadása. 17.5*: Hírek. 19.05: Érintésvédelem. A Magyar Hird. Usf. II. 15: Lokasomkor!. 19.45: Show-hivatal .. . 19.35: Esti mese. 19.50: A világ térképe előtt. 20: Tvhíradó. 20.20: A Divari vadász. Magy. besz. szovj. film. 21.30: Kihez lehetsz őszintét Riportfilm. 22: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 9.50: Robin Hood. Fr. fam. 11.23: Autósok, motorosok. 11.25: Kelet-Szlovákia életéből. 19: Tv-híradó. 9.10: A hivatal. Tv-játék. Véget ért a IV. miskolci országos grafikai biennálé, amelynek 5000 látogatója 26 grafikusművész 216 alkotását tekintette meg. Szeretettel köszöntjük kedves vendégeinket az új esztendő alkalmából. Szíves figyelmükbe ajánljuk éttermeinket és szórakoztató üzleteinket ÚJDONSÁG: abonens menü bőséges választékkal. 10 Ft-os árban: BELVÁROST CAFE RESTAURANT, PILVAX ETTEREM BELLA ITALIA ETTEREM sláger Ételajánlatunk kedvezményes árakkal: Százéves vendéglőben LIBRAPROLEX-LEVES LÜDGÉGÉVEL Corso Étteremben BÉCSI CSONTHÚS ECETES TORMÁVAL Vigadó büfében tenyerhús velős csonttal Szimpla kávé 1,90 Ft NÁRCISZ ESZPRESSZÓ, PILVAX BÜFÉ, VIGADÓ BÜFÉ Esténként kellemesen szórakozhat a BELVÁROSI cafe varietében JANUÁR 1-TŐL GAZDAG, UJ MŰSOR MAXIM-QUINTETT tánczene Konferál: GALFI JANOS V. KER. VEX MEGLÁTOIPARI VÁLLALAT IGAZGATÓSÁGA